Délmagyarország, 1983. augusztus (73. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-11 / 189. szám

r Csütörtök, 1983. augusztus 11. 3 SZEGEDI ÜNNEPI HETEK t. Országos Táblakép-festészeti Biennále. Kiállítás a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Képtárában, és az Ifjúsági Házban. Féner Tamás Balázs Bála-díjas fotóművész és Kürti Mihály fotókiállítása a Bartók Béta Művelődési Központban, szeptember 4igt Geszler Mária, Szalai László, Zavadzky Éva keramikusok kiállítása a Gulácsy-teremben, augusztus 13-ig. A Szegedi Nyomdának, országos versenyen kiváló minősítést nyert kiadványaiból kiállítás a Technika Házában, augusztus 12igVáró Márton szobrászművész alkotásai a Móra Ferenc Múzeum Kupolagalériájában, augusztus 20-ig. Vankóné Dudás Juli népművész kiállítása a Juhász Gyula Művelődési Központban. augusztus 20-ig. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai: Ember és környezete; RippRónai József alkotásai; Lucs-képgyüjtemény; Hunok, avarok, magyarok; Buday György-szoba; Csongrád megyei parasztbűtorok és -viseletek: Csongrád megye gyógyszerészeiének múltjából. Szeged múltja, jelene, jövője — várostörténeti kiállítás a várkertben. Kf.í. Lele József ncpraizl gyűjteménye. Szeged-Tápé, Vártó út 4. Klasszikus vagy modern? A Kirov Balett második szegedi Giselle előadásának főszereplői: Galina Mezenceva és Konszta ntyin Zaklinszkij. Mindketten az OSZSZK állami díjasai, Mezenceva több nemzetközi táncverseny győztese. A Pesttől Szegedig tartó buszozás, a szállodai elhelyezkedés, a csomagcipelés után holtfáradtak, mégis készségesen, gyakorlottan válaszolnak. A kimerültségtől sápadt balerina erőtlenül tiltakozik ugyan, legalább megfésülködne, mielőtt fényképezzük, aztán elneveti magát, ránk hagyja," ám legyen, úgyis az a lényeg, milyen vagyok a színpadon". S máris sorol néhányat szerepeiből, ,valamenynyit úgysem tudja leírni, az újságokban mindig kevés a hely." Hát igen. A legendás hírű leningrádi klasszika darahjait említi, csodálatos főszerepeket, olyanokat, amelyekről álmodnak a balerinák a világ minden táján. Hattyúk tava,. Rómeó és Júlia, Csipkerózsika. A Giselle, melynek címszerepe a táncosnőket próbára tevő, egyszersmind a sokoldalúságukat, a tehetségüket fölragyogtató nagyszerű feladat. A klasszikus művekben csakúgy, mint balettművészet megújítását célul tűző modern darabokban általában Zaklinszkij a művésznő partnere. Tagadhatatlan, a régi mesterek színpadain a táncosnők az igazi főszereplők: a légiesen könnyed mozgásokat, s#a virtuóz karaktert íjncokat egyaránt a balerináknak álmodták. Érthető hát a kíváncsiság; a táncművész?Táncverseny a Sportcsarnokban Idén ötödik alkalommal rendezi meg a Volán 10. számú Vállalat a Szőke Tisza elnevezésű táncversenyt. A háromnapos versenyben nemzetközi mezőny indul. Nyugatnémet, olasz, csehszlovák párosok lépnek fel a hazai Volán-társastáncklub párosain kívül. Holnap, pénteken este 7 órakor a 3—3 párból álló csapatok versengése kezdődik. Standard (például a keringő, a tangó) és latinamerikai (például a samba, cha-cha-cha) tánctípusokban mérik össze tudásukat. Szombaton ugyancsak este 7-től e két tánckategóriában egyéni bajnokságra kerül sor. Augusztus 14-én, vasárnap este 7 óra a gálaest kezdete. Ebben a versenytáncosokon kívül, dzsesszbalett. rock and roll, pantomim, néptánc, diszkótánc bemutató látható. Fellép AJ. Kecskés András pantomimművész és a Jánosi házaspár (professzionista táncosok). Mindhárom este a szegedi Melody Combo muzsikájára táncolnak az újsz.egedi Sportcsarnokban. Műsorvezető Antal Imre lesz. A főbalettmester G. Mezenceva ti hagyományok leghűségesebb őrizőjének számító, egyben folytonos megújulási készségéről is híres színházban merre húz a szíve két vezető táncosnak? A klaszszikus, vagy a modern baletteket kedvelik? G. M.: Mindkettőt. Bár többnyire a klasszikus orosz balett tradícióira épülnek az új darabok is, érződik az alkotók törekvése, hogy új, modern mondanivalók érdekében alakítsák át a formanyelvet, a kifejező eszközök tárát. Engem nagyon érdekelnek a legújabb kísérletek is, pontosabban igen izgalmasnak és érdekesnek találom a mi művészetünk megújulási folyamatát, vonzónak azokat a feladatokat, amelyekben korszerű, mai tartalmakat és érzelmeket közvetíthetek. K. Z.: őszinte leszek, nem szeretem a régi baletteket. Balettműhely Leningrádban Dosztojevszkij lelkei 0 A félkegyelmű című balettben nagy jelentősége van a díszletek és jelmezek művészi megformálásának, annak el lenére, hogy mindkettő igen egyszerű és szeiény: a díszletek ugyanis az t löadás egész ideje alatt a hősök életét élő Pétervárt ábrázolják. Ez a Pétervár a szürke, komor főváros, amely hol nyomasztó, ellenséges hatással van az emberre, hol teljességgel uralkodik rajta, hol pedig aerűs arcát villantia fel. A komor Pétervár •fény- és árnvjátékai minduntalan Dosztojevszkij regényeinek fő színterét idézik. Az előadás Pétervára ugyanakkor az a tükör. amelyben a hősök is tükröződnek, miközben a hősökben tükröződik a város. Ezt a gondolatot a díszletek fény-árnyék játékával finoman érzékelteti a díszlettervező. A jelmezek is ezt a célt szolgáliák: a táncosok mintha a díszletekkel ábrázolt Pétervár részeként, abból léptek volna elő. A hősök elválaszthatatlanok Dosztojevszkii regényeinek főszereplőjétől. Pétervártól. Ez a művészi kép a balett egvik főszereplője: a maga sajátos, zaklatott, rendkívüli életét élő város. Nosztaszia Filippovna szerepét az OSZSZK népművésze. Alla Oszipenko táncolia. aki csodálatos táncosnő és színésznő. s akinek sikerül hitelesen megformálnia Dosztojevszkii hősnőjének zaklatott. belső ellentmondásokkal teli alakját. Rogozsin szerepét John Markovszkij. Miskin hercegét már a Félbeszakadt dallam és a Bumeráng előadásokból iól ismert balettművész. V. Mihajlovszkij táncolja. Miskin herceg a balettmester elgondolása alaoián azt a gondolatot ieleníti meg. hogv a jóhoz, igazsághoz, mint emberi lénveghez vezető út. olvkor a rosszon keresztül vezet. A herceg mindenkinek iót akar. célia a tiszta élet. mégis mindenkinek szenvedést okoz. Nem o a vétkes ebben: a földön ilven az élet. A balett fináléiában Miskin herceget és a főalakokat táncoló művészek fehér trikóban jelennek meg a színpadon, szimbolizálva a lelkek megtisztulását. A színpadi ielenet az immáron megtisztult és Miskin herceg tisztaságához, emberi nagyságához felemelkedett, korábbi elutasító magábazárkózottságuktól megszabadult és szabad dialógusban feltárulkozó lelkek polifon világát ábrázolja. Agláia. Nasztaszia Filippovna. Rogozsin és Miskin herceg „lekei" a iót. az igazságot keresik, de emberként a rosszon keresztül közelednek felé. A balett legvégén egv mezítlábas, fehér inges kisgyerek jelenik meg a színpadon, égő evertvával a kezében, mintegy szimbolikusan utalva arra. hogv nem veszett el végleg a remény, hogv valamikor sikerül megtalálni a vágvott jóhoz, gvermeki tisztasághoz és ártatlansághoz a ión keresztül vezető utat. Az Autográf ciklus másik darabia az Albinoni Adaoiójára írt Kísérlet. Az elnevezés az alkotói, művészi útkeresésre üta: egy kis történetet jelenít meg a nagybetűvel írt Művészi Sorsról. A darab az alkotás, az alkotói folyamat- lényegének művészi ábrázolása. A főszerenet ebben a darabban is az a Mihailovszkii táncolia. aki Miskin herceget is alakítia. Az alkotót 'megszemélyesítő művész durva darócban jelenik meg a színnadon. Ezzel mintegy arra utal a szerző, hogv a művész az életben aszkéta, fanatikus, alkotó remete. De az ihletett művész ledobla magáról a darócot: lemeztelenített teste könnyen sebezhetővé válik. ugyanakkor lelke az egész világ élő befogadására tárulkozik fel. A művész, azon túl. hogv mintegv lemond az élet hétköznapi örömeiről és foglalatosságairól, önmagát maradéktalanul a világnak, az emberiségnek szenteli. Az Autográfok-ciklus másik, rendkívül érdekes darabiának főszerepét szintén Alla Oszipenko táncolia. Legendás hírű táncosnő. aki képes plasztikus, finoman árnvalt gondolatok megjelenítésére. Rendkívüli tudása és tehetsége nem csupán a szerzői utasítások mesteri végrehaitására képes, de valahányszor színpadra lép. nagv művészi átéléssel és a rendezővel való egvüttalkotásban képes szerepét megújítani, az előadás egészét gazdagítani. Tatjana Boborikina K. Zaklinszkij Alkotóik mostohán bánnak a férfitáncosokkal, ezekben a művekben nem találok elég feladatot magamnak. Maurice Bejárt szerintem a világ egyik legnagyobb balettalkotója. Oleg Vinogradov, a balettigazgatónk persze kedveli a klasszikusokat, és nem sok hajlandóságot mutat, hogy magáévá tegye az én szempontjaimat. Kis beszélgető társaságunkban fölcsattan a nevetés, alighanem a .fiatal Zaklinszkij a társulat egyik tréfacsinálója. Apropó, fiatalság ... Mikor és hogyan kezdték a pályát? G. M.: Tizenkét esztendeje végeztem a leningrádi balettintézetben, rögtön a Kirov Színházhoz kerültem. Szép évek következtek, nagy szerepek, sikeres táncversenyek. A legemlékezetesebbek Moszkvában, illetve Japánban voltak, hiszen elnyertem a fődíjakat. Emlékszem, a japán versenyen találkoztam újra Pongor Ildikóval, akivel a balettintézetben együtt tanultam. Keveházi Gábor is Leningrádban tanult és persze Kosztya is. — Csakhogy én három évvel később végeztem — szögezi le komolyan Zaklinszkij. — Pedig te tősgyökeres leningrádi vagy, nekem meg Kercsből kellett eljutnom az iskolába — riposztozik Mezenceva, úgy tetszik, jókedvű évődéseik töltik ki a fellépések közötti időket. — Mi a titka annak, hogy a Kirov Balett folyamatosan képes őrizni a világhírt, a művészi rangot? Hogy a szólisták és a balettkar egyaránt oly hosszú idő óta rendkívül magas szintű művészeti teljesítményekre képes? G. M.: Véleményem szerint mindez részben a kiváló iskola eredménye, másrészt a színházi légkör, a szokásrendszer olyan, hogy biztosítani, őrizni lehet a folyamatosságot. Mást ne mondjak, nálunk nem válnak ki. a társulatból egyik napról a másikra a régiek, a tapasztalt művészek, hanem segítenek a fiataloknak, igyekeznek átadni tudásukat. Az én mesterem és máig példaképem Mojszejeva, akivel hosszú évekig dolgoztam együtt a színházban. K. Z.: Tőlem ne kérdezze, ki a példaképem. Nincs. Ügy szeretnék táiicolni, ahogy én tudok, pontosabban, ahogy csak én tudok. S. L. Művészember, nehéz ember — mondják a laikusok. Némely „nejhez" interjúalannyal dolgavégeztén, az újságíró is. Magam azon az állásponton vagyok, az igazi művész nemcsak művében, alkotásában igyekszik kifejezni önmagát, hanem a legköznapibb, legprózaibb szituációkban is kész beszélni munkájáról, gondolatairól, elképzeléseiről. Vegyünk egy példát: a művész közel 200 kilométeres utazás után nagy csomaggal érkezik a szálloda halijába. A kérdésre, hogy lenne-e kedve beszélgetni egy órácskát, így felel, „öt perc múlva itt vagyok". Oleg Vinogradov. a 200 esztendős leningrádi Kirov Színház főbalettmestere (magyar terminus szerint balettigazgatója) hosszú utazás után. nehéz poggyászával kezében a Royal Szálló előcsarnokába érkezvén, öt percet kért... — Hallhatnánk egy rövid pályaképet? — Nehéz összefoglalni. No lássuk csak! Tanulmányok a Leningrádi Balett Intézetben, első karnagy Novoszibirszkben. Néhány év a moszkvai Bolsojban. Következik ismét Leningrád. Kezdetben koreográfus, majd öt évig a Kis Operaés Balett igazgatója, hét éve a Kirov balettigazgatója vagyok. — Jubileumi a Kirov idei évada. Kétszáz esztendő megérdemli az ünneplést. — Idén, tizenhárom teljes estól betöltő balettet koreografáltam, klasszikusat, modernet egyaránt. Moszkvában bemutattuk a Revizort, amellyel tavaly Párizsban szerepeltünk. Tulajdonképp az ünneplés önöknél a Dómszínpadon ér véget. Már dolgozom a Hamupipőkén, ezt karácsonykor Budapesten mutatjuk be. A kitüntetések? Lenin-rendet kapott a színházunk, a társulatból 270 tag különféle magas elismerésben részesült. — A Giselle-t, gondolom, megszámlálhatatlanul sok színpadon játszották. — Minden szerénytelenség nélkül mondhatom, ma. a világ balettegyütteseinek a Kirov Giselle-je az etalon. Mindenütt a Máriusz Petipa-féle változatot játsszák. Értelmetlen lenne felsorolni, hol adtuk már elő, egyszerűbb, ha úgy fogalmazok: Ausztráliától Afrikáig. — Az orosz balettet úgy emlegetik, mint a klasszikus balett iskoláját, azzal együtt, hogy moderneket is szerepeltetnek repertoárjukban. ön a kettő közül melyiket szereti jobban? — Kétségtelen, akadnak darabok, mint a Bajadér, a Rajmonda, amelyeket egyedül mi játsszunk. Színpadunkon született a Diótörő, a Hattyúk tava, a Csipkerózsika is. Magam is és gondolom mindannyian, a jó balettet szeretjük, mindegy melyik irányzathoz tartozik. Az orosz iskola kifejezésről meg úgy vélekedem, a 200 esztendőbe belefér az iskolateremtés is. — Látta-e már a szabadtéri színpadot? Ügy tudom, a kőszínházat jobb szereti. — Valóban nem kedvelem a szabadtéri színházakat. Még szerencsénk sincs velük! A Pestre tervezett előadásoknak is felét elverte az eső. Mindent összevetve, nagy várakozással , tekintek a szegedi fellépések elé. Külön díszleteket készítettünk. Hadd mondjam meg, mi a nagy díszletek színháza vagyunk. — Nagyon változatos szereposztást terveztek. — Arra törekedtünk, minél több táncosunk bemutatkozhasson Magyarországon. Primabalerináink közül az itt fellépök: Irina Kolpakova és Galena Mezenceva. Irina az akadémikus tánc képviselője, míg Galena az új esztétikai áramlatoké, de elsősorban mindketten a leningrádi iskola képviselői. Reméljük, megszereti őket és társulatunkat a közönség. Csak az eső ne essen; Oleg Vinogradov Állami, Lenin- és Komszomol-díjas, a Szovjetunió Népművésze, a Párizsi Táncakadémia, valamint a népek közötti barátság kitüntetettje. E hét végén a szegedi 'közönségnek mutatkozik be. M. E. Fiatalok vendéglátói Az iskolai szünidőben, mely egybeesik az idegenforgalmi főszezonnal, fiatalok ezreit, csoportosan és egyéni turistaként érkező diákvendégeket kalauzol, juttat szálláshoz, érdekes programhoz az Express Ifjúsági és Diák Utazásj Iroda. A Csongrád megyei kirendeltség munkatársai az ünnepi hetek idején Szegeden nem csupán az ifjúsági napok vendégéit fogadják szíves házigazdaként, hanem a külhoni társirodák csoportjait, s az országjáró diákturistákat is. Az Express ma. csütörtökön délután három órakor a szegedi Technika Házaba ankétra hívja külső szervezőit, társadalmi segítőit, hogy az eddigi munkát közösen értékeljék, gondjaikról, s feladataikról folytassanak párbeszédet — meg a szezon vége előtt.