Délmagyarország, 1983. augusztus (73. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-05 / 184. szám

3 Péntek, 1983. augusztus 5.' Bővítik a telefenhálózatot Jól halad a posta fejlesztési programja, 'amelynek keretében az idén több mint ezer új nyilvános telefonállomást létesítenek; háromszázat a fővárosban, hétszázhetvenhetet a vidéki településeken. Különös gondot fordítanak a nyilvános állomások fejlesztésére, illetve rekonstrukciójára, annál is inkább, mivti a lakástelefonok számának megfelelő növelésére jelenleg nincs lehetőség. Az első félévben időarányosan teljesítették a fejlesztési előirányzatokat; több mint 500 nyilvános állomást adtak át. A VI. ötéves terv időszakában másfélszeresére bővül az országos nyilvános telefonhálózat. összesen 369 millió forintot költenek a nyilvános állomások rekonstrukciójára. illetve a tervezett 4100 új (1200 budapesti es 2900 vidéki) telefonállomás létesítésére. A program keretében Budapesten már befejeződött a rekonstrukció, jelenleg a vidéki hálózat felújításán dolgoznak. A hálózat rekonstrukciója, illetve szélesítése során egyúttal csökkentik a készüléktípusok számát. Az idén a fővárosban főként a még ellátatlan területekre háromszáz új nyilvános állomást telepítenek. A cél az, hogy valamennyi kerületben kétszáz lakásonként legalább egy telefonkészülék álljon a lakosság rendelkezésére. Alvidék 777 új nyilvános á'tomást kap. ebből négyszáztizenhét alkalmas belföldi és nemzetközi távhívásra is. Ez utóbbiak közül hetven úgynevezett nagy távolságra kihelyezett nyilvános állomás, amely lehetővé teszi a távhívást ott is. ahol nincs a közelben automata távhívásra alkalmas főközpont. Telepítésük ugyan lényegesen többe kerül, mint a többi nyilvános állomásé,' ám szükség van rájuk, elsősorban az idegenforgalmi centrumokban és a határátkelőhelyeken. Az új pénzérmék megjelenésével az idei feladatok újabba] bővültek: a posta szakemberei vállalták, hogy a többérmés készülékeket az új tíz- és húszforintos pénzérme fogadására is alkalmassá teszik. A munkákat még augusztusban befejezik; az átalakított készülékekre kis ragasztott felirattal hívják fel a figyelmet Aratják a lábabot Az ország több vidékén megkezdődött a lóbab aratása; a magas fehérjetartalmú növényt az idén 16 ezer hektárról takarítják be. Az állattenyésztő gazdaságokban a lóbabbal importtakarrhányt — szóiát — pótolnak, ezért a VI. ötéves terv végére a növény lermőtérületét további 10 ezer hektárral növelik. Iparunk jelene és jövője (4.) A nagyváSSaEafok PfSsisis©iy«ié&'' Nemzetiségi mm Tanévkezdéskor 50 diák elhelyezésére szolgáló kollégium nyílik Budapest VII. kerületében, a Hársfa utca 4. szám alatt. A korábban középiskolai diákotthonként használt, elhanyagolt épületet a Fővárosi Tanács több mint négymillió forintért felújíttatta, s új berendezéssel látta el. Augusztus végétől a kollégium a Budanesten tanuló szlovák nemzetiségű diákoknak nyújt otthont. Kulcsátadással, önerőhői yagy félkésien ? „Igérefes" segítség — a magánlakás-építőknek Áruval megrakott polcok, állványok közt járkáltunk a minap barátnőmmel. Fürdőszobája felújítására szántáéi magát, a hozzávalókat szándékoztunk megvenni a „mindent egy helyen'' — típusú üzletben. Nem untatom az olvasót bevásárlásunk részleteivél, mindjárt a végére ugrom : nem vettünk semmit. Mert ugye, hogy nézne az ki, hogy a kád rozsaszín, de a mosdó más színü! Három megye boltjait telefonáltuk azóta körbe, a megálmodott mosdókagyló csak nem akadt horogra. A vízvezeték-szerelő még örült is a hírnek, úgyis annyi munkája van ... A fürdőszoba egyelőre tehát marad olyan, amilyen, s marad az ember a meggyőződésénél: a magánépítkezéshez ma nem pénz kell elsősorban, hanem szerencse. Már tudniillik, hogy beszerezhesse a kellő időben mindazt, amire szüksége van. Ne irigyelje hát senki azokat, akik nem kulcsátadáskor teszik le új otthonuk vé- • telárát, hanem maguk is részt vállalnak a lakásépítés szervezéséből. Valamivel olcsóbb lesz talán, de milyen áron? „Öt év alatt tíz évet öregedtem" — vallotta meg egy házépítésen már. túljutott ismerős, s szavai nyomatékául ősz hajszálaira mutatott. „Még most is fejből tudom valamennyi szereivénybolt és TÜZÉP-telep telefonszámát. Elnyűítem közben egy autót és áz idegeimet. A kőbányai sörgyártól már hűséggyürűt kaphatnék. ládaszám hordtam az órabér kiegészítésére a segédmunkások védőitalát. Pedig, ha megnézi a házamat, meggyőződhet róla: nincs benne semmi különös, semmi extra. Ha csak az nem, hogy pótmegoldások egész sorát gyűjtöttem össze benne. Soroljam?" Pedig ennek az ismerősömnek nem kellett luxusáron, luxustelek — állami földet vett tartós használatba. Nem keresett felkapott, neves tervezőt — típustervekből választott, az engedélyezéssel sem voltak hát gondjai. A vállalatától C-fuvart, a munkatársaitól hétvégi segítséget kapott. Megbízható építőmestert fogott ki — a kisiparosok szövetségében ajánlották neki. Víz- és villanyszerelésre akadt ismerősei köréből vállalkozó — panaszra hát igazán nem volt oka. A csempézést, festéstmázolást kitanulta a saját kárán — mégis azt mondja, elölről nem kezdené semmi pénzért. Esete tipikus, és ezért elgondolkodtató. Az utóbbi egy-két évben ugyan érezhetően nagyobb figyelmet szentelnek a jogai kotok, a hitelpolitika kidolgozói, a telekgazdálkodás feleiősei, az építőanyag-ipari vállalatok vezetői azokra, akik önerejükből kívánnak lakáshoz jutni, ám a terheket, úgy tűnik, nent sikerült még levenni a vállakról. Az állami és magánlakás-építés arányának változása mindazonáltal számos új jogszabályt. szervezeti átalakítást, intézményesített támogatási formát alakított ki. Hadd utaljunk csak a megemelt hitelekre, az olcsó telekkínálatra, az építési tájékoztatási központ tevékenységére. az építési szolgálati irodákra, az építőanyag-biztosítási szerződésekre, a gépkölcsönzők szaporodására, a Fészek-áruházakra. Legutóbb épp egy Szegeden rendezett tanácskozáson hangsúlyozta az ÉVM főosztályvezetője, hogy a magánlakás-építés kulturáltsága (lehet, hogy kulturálatlanságra gondolt?) nem az építtetők magánügye. Országos gond például — állami intézkedés szükségeltetik tehát —, hogy a város környéki községedben azért lankad az építési kedv. mert a magas közműköltségek terhét képtelenek vállalni az otthonra vágyók. Nem terjedtek még el azok a korszerű, előre gyártott szerkezeti technológiák sem, amelyek meggyorsítanák az építkezés folyamatát. De hát. hogyan is gondolhatna arra az építtető, hogy majd Velox-falakból húzza fel a házát? A rendszert még csak most próbálgatják a hazai építőipari vállalatok, sok víz lefolyik még addig a Tiszán, mire egyedi tervezésű, önálló családi ház elkészítését vállalhatják. S kérdés, menynyiért és milyen határidőre. Nem sikerült mindeddig áttörni az állami és szövetkezeti építőipar ellenállását a félkész lakások frontján. Pedig, a magánépíttetők többsége igényelné, örömmel fogadná, ha a befejező szakipari munkákat ereje, pénze és tehetsége szárint ma-' ga végezhetné (végeztetné) el. Könnyítene az állami ipar munkaerőgondjain, segítené a korszerű szerkezetek elterjesztését — mégsem halad előre érdemben az ügy. Sok vád -éri a-magánépíttetöket amiatt, hogy ném törekszenek igényességre már a ' tervezővel való tárgj'álá'skor sem. De hát, hol találnak mondjuk a zákányszékiek oiyan tervezőt, aki tájba illő, a család igényeinek megfelelő, korszerű technológián alapuló épülettervet tesz le az asztalra? A magántervezői jogosítvánnyal rendelkezők többsége a városi megrendeléseket nagyobb örömmel fogadja, mint kisközségi ügyfeleit — ezt felismerve hirdettek nemrégiben tervpályázatot épp a falusi környezetben megvalósítható családi házakra. A típustervként megvásárolható tervdokumentációk remélhetőleg kiszorítják a hazai községekben tevékenykedő. az igénytelenseget fölvállaló tervezőket. A manapság oly sokat emlegetett energiatakarékossági törekvések is csak lassan ei • vényesülnek a magánépítkezésben. A szigetelőanyagoktól, a jó minőségű építőanyagoktól elsős, rban magas áruk riasztja el a vevőket, még akkor is, ha tudja az építtető, hogy később esetleg gázt, szenet. áramot takarít meg. (Az ország építkezéseinek megvalósításakor és az üzemeltetésekor fogyasztjuk ei az évi energiamennyiség 36 százalékát — ám 1981—82-ben már hatszázalékos csökkenést sikerült elérni a takarékos anyagok és megoldások révén. Mint hallottuk, 1985-ig tek:"téiye.tre — egymillió négyzetméterre — növelik a ko,„zti'u, hő- és hangszigetelő tulajdonságokkal rendelkező ajtók, ablakok gyártókapacitását.) Barátnőm, ha idáig jutsz az olvasásban, kérlek. ne kérdezd meg, hogy rózsaszín mosdókagylót mikor fogsz kapni! A magánlakásépítőknek nyújtandó ígéretes segítségfajtákról tudakozódván neked szóló jó hírt nem sikerült begyűjtenem. De valaki ígérte, megnézi a Dunántúlon... Pálfy Katalin Az ipar közvetlen jövőjének a megalapozásához, hatásfokának javításához néhány nagyszabású szervezési feladatot is el kell végezni. Ezekre a Központi Bizottság legutóbbi határozata ugyancsak felhívja a figyelmet, s ezek nélkül az említett műszaki feladatok elvégzése aligha gyorsul fel, illetve nélkülük a műszakiak minden erőfeszítése könnyen csak fél sikert eredményezhet. Az egyik ilyen mindenütt napirenden levő szervezési teendő a vállalatok belső intézményi, irányítási, érdekeltségi rendszerének korszerűsítése. Az eddiginél sokkal „sarkosabb", tisztázóttabb felelősségi megosztás szükséges a termelő-gazdálkodó egységeken belül: önállóbb és felelősségtelibb munka valamennyi részlegnél, főosztálynál, gyáregységnél, üzemnél. A kapun kelül is Ez természetszerűen feltételezi, hogy mindenütt felhagynak a vállalaton belüli, egyenlőségre törekvő jövedelemelosztással. Figyelemre méltó, hogy a vállalatok közötti differenciálódás menynyivel gyorsabban halad előre, mint általában a vállalatokon belüli. Úgy tűnik, a gyárak közötti differenciálódást jobban elviselik a kollektívák, mint a brigádon, műhelyen, gyáron belülit. Az is igaz, hogy a közgazdasági szabályozás tökéletesedésével, s a vállalati támogatások mérséklésével a vállalatok közötti különbség mintegy automatikusan létrejön, ezért Wtel. az életet, a piacot, a szabályozókat; vállalaton belül azonban már egyszemélyi döntésekre lenne szükség s ettől ebben a kérdésben még sokfelé ódzkodnak. Fedig a munka ott és akkor fordul majd a kívánt irányba, ahol a kapukon belül is egyértelműbb érdekeltségi rendszert teremtenek, s ehhez részlegenként önállóbb intézkedési jogkörrel rendelkező szervezeteket alakítanak ki. Ez a világosabb teljesítménymérést, s erre alapozva a pontosabb, ösztönzőbb, differenciáltabb jövedelemelosztást is lehetővé tenné, ami jóban sarkall a kezdeményezésre, a rugalmas intézkedésre, az önálló fejtörésre, ahelyett, hogy mindenki várja a főnök, a főosztály. a központ utasítását. A vállalati belső felelősségi. érdekeltségi rend átalakításával alighanem megszűnne az Lmert mottó szerinti gyakorlat: ha nem teszünk semmit, abból nem j iesz baj. I Az is kézenfekvő persze. I hogy az önállóbb munkára I épülő vállalati belső szervej zelekben az ellenőrzés, a I számonkérés funkcióját is meg kell erősíteni. Az üzemi demokrácia is az önállóság és az ellenőrzés, az önállóság és a felelősségvállalás összhangjára épül. Az önállóság nem vezethet anarchiához, a „vállalom a felelősséget" kinyilvánítása nem jelenthet jogot a privatizáláshoz, a vezetetlenséghez, a koordinálatlansághoz. Hesn a nagyvállalat - a Riílösi rendje A vállalati belső mechanizmusok korszerűsítését sietteti, hogy éppen a hazai ipar eddigi fejlődését megalapozó nagyvállalatok belső mechanizmusa felett járt el leginkább az idő. Nem a nagyvállalat avult el, nem a nagyvállalati keret, amely lehetőséget teremt a termelő erők koncentrációjához, hanem a nagyvállalatoknál általában elterjedt irányítási, szervezeti, érdekeltségi modell. A nagy kapacitású nagyvállalatok a magyar ipar nemzetközi versenyképességének legfőbb biztosítékai, egyedül ilyen keretekben garantálható — csak erre van példa a világban — a nemzetközi versenyhez nélkülözhetetlen műszaki fejlesztés, a nagy sorozatú gyártás, annak pénzügyi előnyeivel. Nem a nagyvállalati keret a veszteségek forrása, nem a forma a hibás, hanem a nagyvállalatok belső működési rendje. Ezeket érdemes mindenütt testreszabotlan megváltoztatni, a korábban kialakult, a maga idejében talán nem is helytelen, uniformizált belső mechanizmust felszámolni, azért, hogy a nagyváUtilatyjc eléggé -nem értékelhető előnyei szabadabban érvényesüljenek. Ez a vaJIaláfokra tartozó feladat'. A nagyvállalatok köré persze kellenek a „kis bolygók" — a számos kis és közepes üzem, társulás, vagy akár gmk-k — a nagyvállalati termelés infrastruktúrájaként, a nagy hatékonyságú nagyüzemek termelésének kiszolgálása érdekében. De tévedés, hogy elsősorban azért, mivel a kicsi a nagyot versenyre ösztökéli. Ez ugyanis nem ilyen egyszerű. Ebben a vállalatok és az állam közösen léphetnek előre. Ma már nincs akadálya annak, hogy bármelyik gyár leányvállalatot, társulást stb. hívjon életre, de az állam is — mint eddig — kezdeményezhet vállalatalapítást. sőt most talán a szaktárcák részéről épp^n célszerű lenne a kis- és közepes vállalatok számának növelését kezdeményezni. Esetleg nemcsak úgv,. hogy korábbi nagyvállalatokat szednek szét. Az így kialakuló vállalati struktúra, kiegészülve a vállalati belső irányítási rendszerek korszerűsítésével, számottevően gyorsítaná a fentebb vázolt műszaki feladatok végrehajtását. Ehhez tartozik még egy fontos iparszervezési te—idő: a vállalatok, ágazatok közötti együttműködés fejlesztése. Az utóbbi években a magyar gazdaságban is kialakult az úgynevezett „válságágazatok" csoportja: a kohászat, az alumíniumipar, a nehézvegyipar egyes ágait sorolják ide. (Persze micsoda különbség szocialista vagy kapitalista gazdaságban tartozni valamelyik válságiparághoz. Alapos túlzás a kapitalista világból kölcsönzött szóhasználat, amikor nálunk például a MAT, vagyis Magyar Al«* míniumipari Tröszt ma is munkaerőhiánnyal küszködik, s nem rendezett tömeges elbocsátásokat.) Nos, a tőkés válság által sújtott magyar ág2zat,jK I érmékéi. ha például nem közvetlenül kerülnének exportra. hanem — hiszen lényegében. a könnyűipart nem számítva, alapanyagokról van szó — sokkai magasabb készültségi fokon, a feldolgozó ipar késztermékeiként, ötletesj magas színvonalú gépekbe, műszerekbe, berendezésekbe bedolgozva (az alulemez, az öntvény, a PVC stb), sok ezer mérnökórát hordozva. akkor számunkra például a kohászat nemzetközi válsága kevésbé volna terhes, és PVCgyáraink beruházási költségeinek megtérülése is felgyorsulhatna. Új utakon Vagyis el kellene érni. hogy necsak egy-egy gyár keresse a recesszió ellenszerét, hanem egy teijes vertikum. termelési lánc. Például úgy, hogy valamelyik nagyvállalat, élve a lehetőségekkel konstruktőri (mérnök-tervezői) leányvállalatot. tervező kisvállalatot alapít, a műanyag alapanyagként eladható termékek más formában való hasznosítása érdekében. Aztán a kidolgozott ötletet, dokumentációt felajánlja a feldolgozó ipar más ágainak, építő- vagy gépelemnek, bútornak, vagy műszerháznak. Jövőnk alapja az. amit létrehoztunk: a szocialista nagyipar. Ezzé) kell, ezzel lehet bátran, új utakat, módokat keresve gazdálkodni. Ebben senki és semmi nem gátol bennünket. Ez az ipar jövője: a szellemes, korszerű, hatékony munka, változatos szervezeti forrná, v» ban, rugalmas belső kooperációban. . a termékek gazdag választékával. Ehhez megvan az alap: a létrehozott kapacitás, s az ehhez nélkülözhetetlen szellemi erőforrásokkal, szaktudással, tehetséggel sem szűkölködünk. Gerencsér Ferenc Kitüntetés I Pannónia '83 A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Köves Lajosnak, a Magyar Rádió nyugalmazott külpolitikai szerkesztőjének több évtizedes munkásmozgalmi tevékenysége, eredményes munkássága elismeréseként, 85. születésnapja alkalmából a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál. az Elnöki Tanács elnöke adta át. Jelen volt a kitüntetés átadásánál Maróthy László, az MSZMP budapesti bizottságának első titkára. (MTI) Szövetkezet i szakemberek országos találkozója Pannónia '83 elnevezéssel az idén is megrendezik a szövetkezeti szakemberek országos találkozóját Harkányban. Augusztus 23. és szeptember 3. között immár a tizennegyedik alkalommal tanácskoznak a három nagy szövetkezeti ágazat — a mezőgazdasági, az ipari és a fogyasztási szövetkezetek — képviselői mozgalmuk idő4 szerű kérdéseiről. Hazánkban ez a legjelentősebb szövetkezetpolitikai fórum, amelyet az Országos Szövetkezeti Tanács támogatásával évről évre megrendez a TIT Baranya megyei szervezete. Az idei találkozón száztíz szakember vesz részt. A munkaprogramban négy témakört dolgoznak fel, ezek a szövetkezet együttműködésének újabb lehetőségei, a vállalkozás és a kockázat szerepe a szövetkezeti gazdálkodásban, a közgazdasági és a jogi szabályozás időszerű kérdései, végül a falu és a sz,övetkezet kapcsolata. Az előadásokat, konzultációkat, kerekasztal-beszélgetéseket a szövetkezeti mozgalom országos vezetői és a szakminisztériumok, illetve más irányító szervek vezető munkatársai tartják.