Délmagyarország, 1983. augusztus (73. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-30 / 204. szám

CsfTforíők,- 1983. augusztus 25. 201 fiz a kis különbség Amikor a tévéújságban kedd televíziós oiaaian a bzegedá Stúdió legújabb műsorát cenarangozo nehany sort elolvastam, a cím — Nők a pulyán — nem sok jót ígért. '1 OKéletesen tisztában vagyok azzal. hogy e megkuKelites penetráns előítélet, sót, még azt is hajlandó vagya* elismerni, hogy rossz cím is rejthet izgalmas. gondolatébresztő, szakmailag kifogástalanul elkészített anyagot (ahogy mi nevezzük) — legföljebb nehezebben venni eszre. Mindazonáltal úgy ültem a készülék elé, hogy a téma, bizonyos értelmiségi pályáit elnőiesedésének okai és az ebből adódó konfliktusok, ialrengetően újat aligha mondhatnak. Azután elkezdődött a riportműsor. Huszonöt percből kábé húszig az volt az érzésem. hogy az a temérdek rossz, ami a kritikusakra záptojás- és paradicsomfunkcióval ebben az országban hull, jelentős részben talán indokolt. Hiszen, tessék: itt ülök. prekoncepciókkal agyonterhelten, nézem Király Zoltán szerkesztő-riporter műsorát, s látnom kell. hogy valóban minden a helyén van. Szociológus beszél a család meghatározta helyzetek szerepéről. pszichológus a pályaválasztás életkori sajátosságairól, pedagógusnö vonatkozó tapasztalatairól, közben adatok, hány százalék a lányok aránya az egyes középfokú oktatási intézményekben. úgy is, mint bizonyos pályák elnőiesedésének egyik genezise. Itt vannak a konfliktusok is: a régi férfi- és női szerepek továbbélése („a férfi dolga, hogv pénzt keressen"), a tények, mélyek szerint a férfiak anyagi megfontolásokból nem választanak bizonyos foglalkozásokat. meg hogy ma Magyarországon szanmunkasnak lenni mit jelent a társadalmi hierarchia öszszefüggéseiiben. ' az ötven évvel ezelőtti helyzethez képest. És így tovább. Esküszöm. mindenkinek igaza van. Mindenki — tényleg! — helytálló, okos. elgondolkodtató dolgokat mond, mi több, a műsorban még van színesítés is, például a Szegedi Szimfonikus Zenekar hölgytagjával készített kis beszelgetés. no meg a járókelők a belvárosi utcán, többször is (végtére ez mindenhez jó lehet, nem?). Egyszóval: a stúdió e riportműsora társadalmilag fontos. közérdekű témát dolgozott fel. lehetőségei és terjedelme szerint alaposan, kicsengését tekintve politikusán, és éretten, még a televíziós szakma követelményednek is (azt hiszem) teljesen megfelelve. Mégis. Illetve mégsem. Mégsem vagyok elégedett, és nem tudok lelkesedni. Igen. a kritikusokra hulló temérdek rossz indokoltsága... lásd. mint fent. Az utolsó öt percben aztán, mintegy varázssnittre, minden megváltozik. Bár ekkor hangzik el az egyetlen „vadító" mondat az átlagos férfi és az átlagos nő elméletéről. de ugyanezen időintervallumban egy másik is. amely nekem a legeslegjobban tetszett. íme: „... persze, bár mindnyájan szeretjük azt a kis különbséget. ami férfi és nő között van ..." Igen. ennyi. Csak úgy, mellékmondatként odavetve. komoly fejtegetés közepette. Az elkövető neve: dr. Klein Sándor. Foglalkozása: pszichológus. S a*i azt hiszi, pajzán jópoíáskoöás, élehajiiász hatásvadászat •céljából „szúrtam ki" e mondatot, teved. Egészen másról van szó. Szó se róla, én is (mint annyian, szinte mindenki) szeretem azt a bizonyos kis különbséget. de amit e mondat ebbe a műsorba hozott; azt jelentette. hogy rezignált tudomásvételtől (igen. ez így van jól. fontos műsorban fontos dolgokról, okos szakértők értelmeseket mondanak. viszonylag jól „vizualizáltan") — eljutattam addig, hogy már — lelkesedtem. Az emberi hangért, a közvetlenségért, a komolykodás, a felszínes jelzésszerűséget leplező okoskodás és a rideg ténydgazságok mögé csínytevő manóként belopózó könnyedségért. amit e műsorban Klein Sándor fenti mondata képviselt. Síi j nos, egyedül. Mert lehet ilyesmi egy komoly szociális megközelítésű, pontos-fontos-gondos tévéprogramban is. Sőt. kellene lennie, végtére is az emberi szabadság egyik előfeltétele és jele az is. ha mereven jólnevelt társaságban valaki provokatívanhangosan kifújja az orrát (vagy valami hasonló). Ez az a bizonyos kis különbség, ami legalább annyira vonzó, mint a férfiak és a nők közötti. Ha nem jobban. Még egy ily tematikát mutató tévéműsorban is. Domonkos László Gábor, Ákos és Tamás rádiófigyelő Ember lf lifit „A Szegedi Orvostudományi Egyetem női klinikáján tegnap, csütörtökön reggel 8 óra 30 perckor hármas ikreknek adott életet Hágelmann Endréné. A terhesség 35. hetében császármetszéssel világra segített három kisfiú egészséges, az édesanya is jól van. Gábor 2 kilóval, Ákos 2 kiló 13 dekával, Tamás 2 kiló 14 dekával látta meg a napvilágot.'* — adtuk hírül ez év március 25-én lapunk hasábjain. Alig harminc órával « hármas szülés után fel is kerestük a szegedi szülészeti szenzáció boldog „szenvedő" alanyát, a 24 éves édesanyát, aki akkor sírva-nevetve sorolta félelmeit az elkövetkezendő, könnyűnek éppen nem ígérkező hónapoktól. Az akkor még megoldatlan lakáscsere, a nem kapható hármasiker-kocsi és pelenkázóasztal; a három egykorú jövevénnyel együtt érkező előre nem látható nehézségek miatt aggódott jogosan. öt hónap után legfiatalabb és legkedvesebb riportalanyaink ismét jelentkeztek. A halványkék meghívó Gábor, Tamás és Ákos névadó ünnepségére invitált * Vasárnap délben az I. ke( rületi tanács házasságkötő (termében került sor a megható eseményre. Három tökéletesen egyforma bölcső, három nem egészen egyforma ikerkisfiú. Mindhárom aranyszőke, csak a szemük színe és a természetük eltérő. , A srácok közül Gábor volt aki — tisztesség ne essék — nem az alkalomhoz illően viselkedett. Megható pillanatok- ide vagy oda, bizony végigsírta élete első ünnepségét. S ahogyan az ikreknél ilyenkor lenni szokott — természetes módon — felsirta Tamást is. Ákos viszont mit sem törődött A márciusban született szegedi hármas ikrek névadó ünnepségükön Üjabban. mintha nem lenne oly divatos, de emlékszem, egy időben — az egyetemes idegenforgalomkultusz első, kontrollálatlan éveiben — gyakori volt az efféle, félig-meddig „álangolnak" is nevezhető, hívogató propagandaszöveg: Budapest (Szeged, Pécs stb.) — by night. Vagyis — e városok : éjjel. Nagy varázsló az éjszaka, tudjuk. A pszichológia, ha jól vélekszem, megkülönböztet nappali és éjszakai személyiségeket is, s ha arra gondolunk, kevés ember nem éli át (legalábbis fiatal korában) az éjszaka mindent felülmúló, hangulatokban, történésekben, sajátosan bájos, őrültségekben olyannyi. n gazdag misztériumát, tel; csen érthető lehet még a •ljességgel nappali szemé•iségeknek is az olyan ötjét, amit legutóbb szombaton éjszaka a Petőfi adón Vass István Zoltán valósított meg, nevezetesen: Városok éjfél előtt címmel három magyar vidéki várost vett nagyító alá, nagyjából úgy hetven-nyolcvan perclen. Sajátos megközelítésben. némileg szokatlan „elővezetéssel" — s többek között ettől lett igazán jó ez a rádiós program. Maga az alapötlet, valljuk be, voltaképpen nem túl eredeti. Még akkor sem, ha mar a legelején kimondatott: „nem is az éjszakai látkép az érdekes — emberekre vagyunk kíváncsiak, akik e városokban laknak." Az ember már rezignáltán sorolhatná is, persze, az éjszaka dolgozók tipikus alakjait, pincértől bárzenészen át hotelportásig és rendőrjárőrig. Szerencsére az úgynevezett éjszakai élet tipikus figurái egy roppant figyelemreméltó „csavarral emberivé, mert originális, különleges szempontok alapján felkutatott es felsorakoztatott személyekké metamorfizálódtak. Vass István Zoltánnak az olyan emberek fontosak, akik nem föltétlenül éjszaka — de akkor is dolgozhatnak és dolgoznak is. Miskolcon, Pécsett — és Szegeden . . . S talan nem is vélenlen, bár persze,ránk egyértelműen hízelgő dolog, hogy a városhoz jó néhány baráti szállal kötődő, és itt jo nehany évet eltöltött műsorvezető először Szegedet tárcsázta, egészen pontosan Gyimesi Kálmánt, a színház operistáját, aki e kései órán éppen szerepet tanult. Talán három-négy percet beszélhettek, de igazán csak akkor vált nyilvánvalóvá Vass István Zoltánnak, úgy is, mint az éjszaka alaphangulatait igen jó stíluserzékkel kifejezni tudó és rendkívül felkészült riporternek teljes műsort „fazonba rázni tudó", minősége, amikor később már nem ő és nem telefonon, hanem a miskolci és a pécsi rádióstúdió munkatársai beszélgettek az ottani éjszakák embereivel. Mely interjúk, jóllehet az alanyok — az éjszaka bőrgyárban gyermekeiért dolgozó munkástól a taxisofőrig és a ma tisztázatlan foglalkozású, mindenesetre egykoron egyetemistaként, bártáncosnőként dolgozó és csinosnak mondott (?) hölgyig — igen változó színvonalon mozogtak, de mindenkor a műsorvezető pesti közbeszólásaira pendültek meg", lettek azok, akiknek az eredeti szándék szerint is lenniük kellett. Néha megindító szépséggel, néha elgondolkodtató mélységgel valló munkásemberek, e fura (és egyre furább!) éji csevegések valamiféle szemérmesen megragadó humánum alanyainak hordozói. Még két megjegyzés, úgyis, mint a záradék felé ballagó értékeles előkeszítőj j. Bro primo; újfent bebizonyosodott, hogy nincs igazán eredeti es valóban elcsépelt téma, csak az adott helyzeteket és embereket érdekesé tenni tudó elképzelés, személyiség és stílus. (Roppant szerencsés egységben volt mindez szemlélhető szombaton éjjel.) Pro secundo: a jól megszerkesztett (B. Tóth László közreműködésevei különösen dicsérendő) efféle rádióműsorok mindenkoron azt bizonyítják, hogy az egyre inkább elharapódzó és erőltetetten bizalmaskodni akaró „személyes programok" a tömegkommunikációban csak akkor számíthatnak sikerre, ha valamilyen, receptként meg nem határozható attitűddel párosulnak: ez pedig a munka (akár „by night") emberei iránti ösztönös-tapintatos tisztelet hangneme, mollban és nem túl erősen. Légyen szó akár a szúk szavú algyői halászról, Gercsó Andrásról, a napenergia biofizikai alkalmazásait éjszaka is kutató dr. Dancsházi Zsoltról, a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Biológiai Központjában, vagy akár a rokkant nyugdíjas pécsi uránbányász, Friedl István különleges éjszakájáról, esetleg kollégánk, az éjszakai szerkesztőként oly hosszú ideig éjjel is dolgozott miskolci Máté Ivánról, saját szavai szerint „Miskolc egyetlen öreg éjszakai huligánjáról." A csöndes-szerény elköszönés — „jó éjszakát, pihenjenek jól" — fölöttébb tartalmas másfél órát zárt le. A dolog — végső soron — roppant egyszerű: vizsgáljunk bármikor bármiféle tevékenységet végzőket, keressünk bár egészen egyedi, eseteket, karaktereket, hatoljunk csak az éjszaka mélyére, a legeslegfontosabb neve mindezenközben: emberség. És, valahogy így. D. U testvérei sztereosírásával, sztoikus nyugalommal ülte végig névadó szülője karján az ünnepi perceket. — Köszönjük, hogy eljött — mondja a sírós névadó után a fiúk nevében az édesanya. S frissen-gyorsan, távirati stílusban meséli öt hónap főbb eseményeit. ... hogy Ákos hét és fél kilóra gyarapodott. Gábor súlya 7 kiló 10 deka lett, a kis Tamás pedig hat kilóval a sereghajtó harmadik. ... hogv eleddig kevesebb volt a gond velük, mint amire a születéskor számított. A .srácok meglepően jó gyerekek: keveset sírnak, s immáron végigalusszák az éjszakát. s a délelőttöket. ... megoldódott a lakásprobléma is hiszen a Csongrádi sugárúti kettő plusz kettes földszinti otthon egyelft. re megfelel és kényelmes a hattagú családnak. És sikerült hármas gyerekkocsit szerezni, amit azonban lassan kinőnek a fiúk. És a hármas ikrek körül forog az egész család: nagymamák és nagypapák, s nem utolsó sorban az idősebb báty, Zsombor, aki talán mindenkinél büszkébben hirdeti: mieink a hármas ikrek. Kaptak segítséget, de korántsem annyit. amennyit reméltek, s korántsem anynyit, amennyit mi kértünk, kimondatlanul a sorok között régenvolt riportunkban. A hármas ikrek felnőnek, s tisztességgel felneveltetnek így is. Bár sokkal nehezebben. K. K. Debrecenbe kéne menni... — Indulhatunk? — Sziszr szenve zárult a busz ajtaja, a makóiaknak nyílt ki újra. Majd ahogy távolodott Csongrád megyétől, úgy lett melegük a fiataloknak. Békésnek határában hírehamva sem volt az augusztus 25-i esőnek, fülledt levegőnek, Csabán már eldöntött tény volt, Juhász Gábor, Kónya Sándor. Tóth Tamás, Szeri István a Csongrád megyei focicsapatot, Szondi Sándor, Horinka Tamás, Nagy Pál. Mityók Tibor a vízilabdacsapatot erősíti... Meg az is, ki vesz részt a mezőgazdasági, az ipari, a közlekedési, a kereskedelmi, az építőipari ágazat tanácskozásán — Debrecenben. Este 9 órakor már csupán 70 kilométerre volt a város. Am a vendéglátók Bihar határában „megálljt" parancsoltak: „Köszöntöm az első országos ifjúmunkás-találkozó Csongrád megyei delegációját, az elkövetkező napokban én gondoskodom rólatok". S hogy Szilaj Pál szavainak hangsúlyt szerezzen, rögvest átadta a tájékoztató csomagokat, az étkezési jegyeket a szegedi, szegedi járási, szentesi, szentesi járási, makói, csongrádi, vásárhelyi fiataloknak. Jócskán éjfél után csöndesedett el a debreceni Agrártudományi Egyetem kollégiuma, ahol a csoport lakott. Viharos gyorsasággal nézték másnap a várost. Fényképezőgépek kattantak a Kossuth Lajos Tudományegyetem, a nagytemplom a nevezetes kollégium előtt. Üj köntösében pompázott a neobarokk stílus jegyeit viselő egykori épület (három éve tatarozták), ha villanásnyi időre is, de megidézték Méliusz Juhász s a többi neves reformátor munkásságát. szó esett a városi múzeumról, amely a debreceniek összefogása nyomán született, a kollégiumban féltve őrzött Rákócziak harangjáról. Riasztott a nagy tűzvészkor, megsiratta a kicsapott diákokat. Csokonait és másokat. De sürgetett a • jelen várakozásteli eseménye, a megnyitó ünnepség. A mérteiben impozáns Kölcsey Ferenc Művelődési Központ előtt gyülekezett már a több mint kétezer fiatal. Dr. Szórádi Sándor, a KISZ HajdúBihar megyei bizottságának első titkára rövid köszöntőjében a találkozó célját foglalta össze: „e formabontó és hagyományteremtő kezdeményezés, reméljük, jól szolgálja azt a törekvést, hogy a népgazdaság különböző ágazataiban dolgozó fiatalok a programok során megismerjék egymás életét, munkáját." A tanácskozásokon szerzett tapasztalatok pedig az otthoni mindennapi munkát segíthetik majd. Arról, hogy miként dolgoznak a debreceni kötöttárugyárban. a Magyar Gördülőcsapágy Művekben, a nádudvari Vörös Csillag Tszben, a kabai cukorgyárban, a szoboszlói Állami Gazdaságban és további 28 gyárban, vállalatnál, téeszben személyesen győződhettek meg a találkozón. — Hallottam a rendezőktől, sok kérdés gyűlt össze a fórumokra — hírleli Szilágyi Antal, a KISZ KB ifjúmunkás tanácsának titkára este, a pihenést, szórakozást szolgáló bálon. — Első találkozója a munkásfiataloknak ez a de bre» ceni. Lesz-e folytatas? — A Központi Bizottság szeretné. Amennyiben az első eléri célját, nem maradhat el a többi sem. Szombaton, nz ágazati fórumokon ,miniszterek, államtitkárok tartottak tájékoztatót. A szekciók három témakört vitattak. Az ifjúsági termelési mozgalmak tapasztalatait, a pályakezdők helyzetét, a brigádmozgalom tanulságait. Minden tanácskozáson téma volt a KISZ és a szakszervezet együttműködése. — Indulhatunk? — kérdezte Szentgyörgyi Pál, a delegáció vezetője, a Csongrád megyei KISZ bizottság titkára. Vasárnap délután szisszenve zárultak a buszok ajtajai, Csongrád megye több mint 70 küldötte intett búcsút a Hortobágynak, a még ottmaradó csoportoknak. Este már emlékké lett a találkozó remek hangulata, a számtalan feltűnő győzelem, amelyet a Csongrád megyei csapatok szereztek a sportversenyeken. Szondi Sándor lakatos: — Remekül felszerelt burgonyatárolót láttam Szoboszlón. Még tudtunk volna beszélgeti a téeszekben dolgozó fiatalok érdekvédelméről, a pályakezdés gondjairól. Tokovicsné Valla Andrea, kötömunká*: — örültem, hogy a miniszter őszintén beszélt. Radics Béla (TESZÖV): — Érdekes raktárbázisokat, számitógéppel megoldott anyagkiadást mutattak Nádudvaron. Tájékoztatót hallottunk, reális képet kaptunk a miniszterhelyettestől az idei aszályról, a károkról és a tennivalókról. Mag Edit