Délmagyarország, 1983. augusztus (73. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-30 / 204. szám

200 Csütörtök, 1983. augusztus 25. Korszerűbb termékszerkezet növekvő versenyképesség Decemberben lesz öt éve annak, hogy a párt Központi Bizottsága határozatot hozott az ipar helyzetéről és feladatairól. Az iparpolitikai határozatnak nevezett állásfoglalás a termékszerkezet szüntelen megújulását, versenyképességünk erőteljes növelését szorgalmazta. Hogy miért volt e határozatra szükség, annak okai ma már meglehetősen ismertek. ezért csak távirati stílusban utalunk az előzményekre. Iparunk fejlődésének éves üteme 1978-ban lényegesen gyorsabb volt a világban tapasztalható átlagnál. A 70-es évek közepére azonban a növekedés korábbi, extenzív tartalékai megfogyatkoztak. Szinte ezzel egy időben — pontosabban még 1973-ban — ment végbe a ma már oly gyakran emlegetett első nagy. olajárrobbanás a világgazdaságban. Ennek az lett a következménye, hogy külkereskedelmi cserearányaink mintegy 20 százalékkal romlottak. Ez annyit jelentett, hogy — ha az inflációtól eltekintünk — a külföld csak 80 dollárt volt hajlandó fizetni azért a magyar ipari termékért, amelyért korábban 100 dollárt megadott. Nem átmeneti változások Minthogy az első esztendőkben csak átmeneti jellegűeknek tartottuk ezeket a változásokat, s úgy véltük, hogy néhány év alatt ki tudjuk védeni azok kedvezőtlen hatásait, tetemes összegű külföldi hiteleket vett fel az ország, s eléggé eladósodtunk. Akkori felfogásunk tükrözi az 1976-ban elfogadott ötödik ötéves terv is, amely — ma már látjuk — 1976—80 között kissé irreális célokat tűzött elénk. A terv szerint el kellett volna érnünk, hogy 1980-ra népgazdaságunk egyensúlyi helyzete lényegesen megjavuljon, miközben változatlanul fenntartjuk iparunk korábbi gyors növekedési ütemét, s fokozatosan növeljük az életszínvonalat is. Ma már tudjuk, hogy ez így nem megy. Üj iparpolitikai stratégia kidolgozására volt szükség. S abban, hogy ezt. felismertük, kiemelkedő erdeme van az 1978-as iparpolitikai határozatnak. Erről szólva mondotta Méhes Lajos ipari miniszter: „Az 1978 decemberi határozat azért korszakos jelentőségű, mert az illúziók helyett a világgazdasági korszakváltás realitásaira fogalmazott meg válaszokat. Ekkorra világossá vált, hogy a változások nem átmenetiek, s hogy nem csupán versenyképességünk csökkenése és — ennek tükröződéseképpen — a cserearányok romlása folytatódik, de számolnunk kell piaci lehetőségeink erőteljes szűkülésével is. Abból a felismerésből pedig, hogy gazdasági-ipari fejlődésünket most már mindenekelőtt termékeink kereslete, áruink felvevőpiaca alakítja, egyenesen következik, hogv a gazdaságot új pályára kell állítani. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a korábbinál lassúbb növekedés közepette gyors ütemben módosítani, korszerűsíteni kell iparunk termelési és termékszerkezetét." Mit tettek a vállolotok? Ez a korszerűsítés megkezdődött, s mind jobban kibontakozott országszerte. Veszprém megye vegyipari vállalatainál például több tucat új termék gyártását vezették be. kutatóintézetek pedig — az ipar igényeinek megfelelően — módosították tudományos programjaikat. Papán a Magyar Divat Intézet és a külföldi szakirodalom információi, valamint a vevők különleges kívunsagai alapján önálló tervezőrészlegben születnek a termékváltást megalapozó ötletek, amelyeket először a mintagyártó üzemben valósítanak meg. Az MMG Automatika Művekben ugyancsak saját kutató-fejlesztő intézet adja a termékváltás szellemi hátterét. A Peremartoni Vegyipari Vállalat viszont elsősorban külső fejlesztőkre számít termékszerkezetének megújításában, több kutatóintézettel törekszik hosszú távú együttműködésre. Bő másfél éve az ipari miniszter felszólította a vállalatok vezetőit nemzetközi összehasonlítások készítésére. Az elemzés jelentőségét, sajnos, sokan nem ismerték fel, ezt bizonyítják a formális, igazolójelentés-szerű, olykor vélt akadályokra hivatkozó beszámolók. Akik viszont megértették a kezdeményezés fontosságát, ma már tudják, hogy versenyképességük javításának érdekebén mit kell tenniük. Az Ózdi Kohászati Üzemek és a Lenin Kohászati Művek szakemberei közösen végeztek elemzéseket. Ennek során egyebek közt megállapították : bár acélgyártmányaik színvonala nemzetközi mércével mérve általában megfelelő, a mikroötvözésű acélok minősége és a profiltermékek mérettűrése nem kielégítő. Szembetűnő a két vállalat fűtőanyag-felhasználása is, ami jócskán meghaladja a fejlett tőkés vállalatokét Hosszú időt vesz igénybe A Diósgyőri Gépgyár közepes technikai színvonalú huzalhúzó gépeiért a nem rubelelszámolású piacokon a konkurrens cégek árainak legfeljebb 50—60 százalékát kapja meg. A minőséget csak tőkés importból származó vezérléssel tudnák javítani, ez esetben azonban az emelkedő költségek rontanák versenykepessegüket. A gyár kiutat keres a jelenlegi helyzetből. A Salgótarjáni Ruhagyárban megállapították: előállítási időik 10—60 százalékkal rosszabbak, mint a külföldi normák. A Borsodi Szénbányák elemzői úgy találták, hogy az angol bányászattól való 30 százalékos termelékenységi elmaradást döntően a két ország szénelőkészítésének technológiai színvonalában meglevő különbség okozza. Megkezdődtek a szerkezeti változások, ez a legfontosabb — jelentette ki Méhes Lajos. — S hogy megkezdődtek, azt a tények igazolják, hiszen a cserearányromlás lassult, bizonyos területeken némi javulás is észlelhető. Ennek mértékével azonban nem lehetünk elégedettek, azért sem, mert ez a mérték egyelőre kevés a későbbi gyorsabb növekedés, a harmonikusabb fejlődés megalapozásához. Az elmúlt évek azonban nemcsak gondjainkat sokasították, de nem kevés tapasztalattal is szolgáltak. E tapasztalatok tükrében illúziónak bizonyul az a feltevés, mintha létezne olyan megoldás, amely fájdalommentes, semmilyen zavart nem okoz társadalmigazdasági életünkben, egyszersmind rövid távon nagy eredményekre vezet. Ma már tudjuk: az elmúlt három évtizedben kialakult ipari struktúra átrendezéséhez, korszerűsítéséhez hoszszú időre van szükség." Amint tudjuk, a párt Központi Bizottsága 1983 júliusában ismét megvizsgálta az ipar helyzetét és feladatait. A vita után elfogadott határozat — amelyet mindinkább második iparpolitikai határozatnak nevezünk — nemcsak megerősítette az 1978 decemberében született állásfoglalás helyességét, hanem — az elmúlt évtizedek, közte az utóbbi öt esztendő tapasztalatait elemezve — részletesebben kimunkálta, továbbfejlesztette új iparpolitikai stratégiánkat, amely hosszú távon is megbízhatóan körvonalazza legfőbb teendőinket. Az 1978 decemberi határozatnak kiemelkedő érdeme van abban, hogy az új iparpolitikai stratégiát közvéleményünk mindinkább magáévá teszi, s támogatja. Monns Miklós Thüringiai mozzanatok Csacsizás és defekt Mielőtt ebben a tikkasztó, párás, thüringiai nyárban elindulunk a Wartburg várba, kifaggatom Hartman Mária, Eisenach, Shopiane strasse 17. szám alatti lakost, aki Üjpestről került az NDK-ba, nagyon érdekelt, hogyan, miként települt ide, hogyan őrizte meg magyarságát, ebben a Nyugat-Németország szomszédságában fekvő gyönyörű városkában. Elmondja, hogy 17 éves korában, amikor idehaza szakmunkástanuló volt, Drezdába küldték, vonattal érkezett, az állomáson német fiatalok várták őket. egy hosszá fiú odafutott hozzá, virággal fogadta, elvette tőle a nehéz bőröndöt, ez a fiú jelenleg a férje. Azóta Eisenachban élnek, a férj üzemmérnök az autógyárban, ő főiskolát végzett, szabadpályás idegenvezető, a magyar csoportokat bízzák rá. Nagyszerűen megtanulta, megismerte az NDK történetét, tudományos és politikai tisztánlátással vezeti a csoportokat. Mindezt csak azért említettem meg. mert megható volt, ahogyan Hartman Mária a magyar és a német viszonyokat összehasonlította. Így beszélt például, ha a helyi és a hazai árakról, szociális viszonyokról volt szó: Nálunk, otthon és így tovább. Tehát, annak ellenére, hogy családostul, három gyermekével itt él, a lelkében forró szálakkal megmaradt magyarnak. A Wartburg várhoz az utolsó kocsiparkolóig buszszal megyünk föl, aztán kikecmergünk a derék Ikarusból és tovább gyalog kell mennünk. A vár építését 1067-ben kezdték, 1211 és 27 között itt élt II. András királyunk lánya, Erzsébet, akit IX. Gergely pápa 1235ben szentté avatott. 1521ben és 22-ben itt élt Luther, itt fordította görögből németre az Üj Testamentumot, és ezzel megalkotta a német irodalmi nyelvet. Járlak itt persze más nagyok is, nevüket hosszadalmas lenne fölsorolni. Az előbb tikkasztó, párás hőségről beszéltem, itt is hazassao Szfkora Peter és Fehér Klárii. Krisztin József és szilagyi Eva. Aradi Juzsef és Engi Piroska Maria, Soki János es Kozgonyi Julianna, Marton János és Eszes Kiura Anikó, Németh László es Csótl Maria. Bartha Tibor Zoitán és Véber Tünde, Kormányos Sándor es Vőneki Erzsébet, Vajay Rezső Bela és Gavallér Zsuzsanna, Kószó Ferenc es Lukács Martan, Tuttö Vendel és Kollár Terézia, Tóth Károly és Forstner Anna, Farkas Róbert és pap Maria Henriette, Dobozi István és Varga Klára, Kovács Sándor és Balogh Klára Erika, Varjú Pál László és Peterdi Ágnes Maria, Vago Lajos és Bárdos Zsuzsanna Nikolett. Sánta tmre és La kai os Gabriella, Köteles János és Dudás Erika Timea, Payen Erié philippe és Rissnyovszky Gabriella Mária. Nosalski Stanislaw Jan és Kakuszi Ágnes, ördög Géza György és Tóth-Pal Eva. Szilágyi Attila és Terhes Ilona, Rázsó Lajos és Nyiezók Ilona. Papp László és Császár Edit Erika, Simon László és Fekete-Nagy Judit Aranka, Somogyi József István és Székely /Anikó. Domokos István és Mocsári Magdolna. Szerencsi Sándor és Csamnngó Jusztina házasságot kötöttek. SZÜLETÉS Vékony Imrének és Papp Hajnalkának Szilvia Klára. Mustab'isic Htmfcónak cs Zórity Dusirának Zineta. Vida-Szdcs Sándornak és Halász Andrea Ágnesnek Katalin. Szabó Mihálynak os Lalkó Évának Anita. Spitzer Lászlónak és Tóth Ibolyának Zsolt László. Vecsernyés Sándornak és Zöld Évának Anita Éva. Gazdag Nándornak és Mandász Évának Nóra. Szalai Lászlónak és Tóth Annának Gergely, Halász Jánosnak és Tóth Ilona Piroskának Róbert. Molnár Józsefnek és Lajos Rozáliának Anikó Emese. Boros Jánosnak és Türl Mariának Nóra. Kása Tibor Andrásnak és ördög Zsuzsannának Tibor. Nagy Zoltánnak és Kálmán Katalinnak Zsolt I Péter Lánvl Józsefnek és Ko1 vács Róza Eszternek Eszter Zsu| zsa Csanvi József Bálintnak és Barna Kvunak Gábor. Kiss Miklós Andrásnak es Kismarton Irénnek Katalin. Bartucz Istvánnak cs Szepesi Irénnek Nikolett Mónika. Gulyás Lászlónak es 1 szelei Mária Klárának László, I Kacz Ernő Ivannak e« Gulyás Családi események Anikónak Ivett, Fekete Sándor Ferencnek es Balogn Ildikónak Norbert, Dobó József Antalnak es Barna Erzsébetnek József, Engi Józsefnek ta kisistok Erzseoétiiek József, Terhes János Istvánnak es Setényi HorianaK aanos Krisztián, Szabó Jozseinek es szuoo Julianna Erzsébetnek József, dr. Szűcs Laszlo istvannak es Kopasz Kitiganak Marion, Dudás istvannak es Bugyi Idának Imre, Kalmár Sándornak es Faikas Jolánnak Roland. Pásztor Ferenc Karolynak es Csányi Erzsébetnek András, ördög Istvánnak es Nyári Gyöngyinek István Zsolt. Hugyak istvannak es Nagy Editnek István. Varga Zoltánnak es Bénánk Katalinnak Kata Izabeba. Tarnai Labornak és Pálfi Maria Erzsebelnek Linda. Miklós Antalnak es Császár Magdolnának Csaba. Báli Jánosnak es Kardos Evanak Adrienn. Banyai Istvánnak és Diószegi Zsuzsanna Juditnak Sarolta Judit. Ágoston Józsefnek és Rekeczki Etelka Rozáliának Mónika, Bácskái t érencnek es Gyimesi Maríanne Rózának Anna Maria, Konya Janosnak és Csonka Annának Zsolt, Teli József Györgynek és Kutyik Magdolna Gizellának Zoltán. Czank Józsefnek és Csatlós Eva Erikának Dániel György. Tamást Zoltán Istvánnak és Tasi Andrea Evanak Réka Andrea, Gera Mihálynak és Csúri Mária Erzsébetnek Tímea Beatrix. Miklós Mátyásnak és Szalma Magdolnának Nóra. Borbola Mihály Gvulanak es ördög Katalinnak Katalin. Csonka Imrének és Farkas Irén Máriának Norbert. Kakuszi Jánosnak és Ország Rozáliának Zsófia. Balla Józsefnek és Kauczki Veronikánál} József, Hubik Istvánnak és Jenei Évának Henriett, Juhasz Jánosnak rs Maior Ilonának János. Berki Lászlónak es Ménesi Gyöngyinek Adám. Berki Laszlónak és Ménesi Gyöngyinek Eszter. Palaky Istvánnak cs dr. Gombos Katalinnak Zsanett Katalin, Molnár Istvannak cs Piplez Katóimnak Zsanett, Szabó Mihálynak es Bertók Zsuzsannának Balázs, Mangó Ferencnek es Márkus Piroska Juliannának Ferenc, Belovai Jánosnak es Szabó Anna Juliannának János, Soós István Laszlónak és Spiak Erzsébetnek Cintia, Juhász Bertalannak és Vörös Margit Marlanak Bertalan, Krisztin Ferencnek és vass Zsuzsanna Matildnak Ferenc, dr. Fényes Józsefnek es Kalugyer Katalinnak Gábor, Szilágyi Lászlónak és Lajkó Irénnek László, Bárányi Sandornak és Bíró Viktória Rozáliának Csaba, Bodor Ferenc Mihálynak és Balog Erzsébetnek Ágnes, Varga Mihálynak es Födi Erzsébetnek Norbert. Veres Péternek és Guba Mariának Zsuzsanna. Borbély Zoltán Lászlónak és Klausz Enkánsk Szabolcs, Csala Imrének és Palotas Ibolya Máriának Zsuzsanna, Simon Imrének és Kurunczi Erzsébetnek Csaba, Gábor Józsefnek és Horváth Teréznek Zsolt, Szabó Lászlónak és Fenyvesi Mártának András Ivén. Tóth Istvánnak és dr. Heekel Zsuzsannának Csaba. Zadori Nándor Antalnak és Bozsó Editnek Antal, Kádár Ferencnek és Molnár Mária Magdolnának Timea nevü gyermekük született. HALALOZAS Kovács Ferenené Csongrádi Maria, aebok istvan, Kun-o-uw Mátyás, Tornai JOzsef László, Bokor József, Kovács Aipadne Szauo Maria, Molnár lmréné Vajda Mária, Boldizsár istvánne Beloval Anna, Kothencz József, Farkas Ferenc, Ecsekl Imre, Kotulák Pálné Frankó Maria, Csókást Györgyné Bús Rozália, Pap Péter Pál. Szálkái lmréné Fekete Rozália, Sánta Györgyné Komlósi Anna, Kószó József Imre. Pesti Vilmosné Kadar-Német Erzsébet. Karlócai István. Illés Sándorné Tótz Hozalia. Király Ferenc. Csillag Jánusné Bal a Veronika, Török János. Mes/aros János. Kószó Dezső. Csanyi Petemé Hevesi Rozalia. Rá ez Jenöné Purcsi Rozália. Bán fi Ferenené BozóAmbrus Terézia. Pintér Islvan. Szües Antal Vínee, di. Gajó Istvánná Dukai Ilona. Csanyi István. Lampert F'erenene Nagy Rozália. Brunc Ferenc, Rovó Istvánné Katona Roza Galiba András. Igaz Ferenc, Likovs/k! Andorné Kovo Maria meghalt. fülledt meleg van, csurog rólunk a verejték, pedig csak tompán süt a nap. Itt „parkolnak" a történeti emlékekhez illő, kényelmesen fölnyergelt szamarak, akinek tetszik, ezeken lehet továbbjutni, ez itt a fő gyönyörűsége minden gyereknek. Szamarat a csacsis kirándulásra másfél márkáért lehet bérelni, ha valaki nem rendelkezik kellő gyakorlattal, akadnak itt emberek, akik fölsegítik a nyeregbe, s ezek a jámbor jószágok elindulnak fölfelé a lombos fák alatt. A várban sok látnivaló akad, évszázadok történelme rakódott le a tömör falak között, a kisebb-nagyobb szobákban, termekben, amelyeknek rekonstrukciós munkálatai a közelmúltban, a Luther-évfordulóra fejeződtek be. Wartburg tehát épségben, teljes pompájában fogadja a látogatóit. Hogy mi minden történt az ódon falak között, azt a felületes érdeklődő megtudhatja az útikönyvekből, találkozhat a thüringiai főurak, fejedelmek történetével. és Árpád-házi Szent Erzsébet nevével, tehát itt is élnek a magyar—német rokoni kapcsolatok emlékei. Mindez nem nagyon érdekli azt a német kisfiút, aki mellettem álldogál a gyönyörűen rendbe hozott hatalmas hangversenyteremben, amelyet korábban lovagteremnek használtak: egyre a szamarakról sugdos az apjának. Megmondom őszintén, nem csodálkozom ezen a gyereken. Majd megtanulja később az életben, mit műveltek, hogyan éltek, milyen örökséget hagytak rá az ősei, Wartburg nevéről egyelőre csak annyit tud. hogy a német gépkocsiipar egyik legnépszerűbb járműve ennek a várnak nevét viseli, talán azt is tudja, hogy a gyár Eisenachban működik, de most meg jobban érdeklik a szamarak. Nekem is tetszettek ezek a szelíd, szürke jószágok, tudom, az a rendeltetésük, hogy szénájuk. abrakjuk és szállásuk fejében száz és száz gyereket cipeljenek föl-alá a nevezetes várhoz. Magamban sajnálom őket. Ezek csak ezt az egyetlen munkaterületet jsmerik. sohase húznak kocsit. sohase futkoshatnak tágas legelőkön. Egyhangú szolgálat ez, akárcsak a gályaraboké volt valamikor. Wartburg látogatói közül kevesen gondolhatnak erre. Megíizetik a másfél márkát és odahaza elmesélik, hogy szamárháton mentek föl a hajdani főurak várába. Kényelmesen, 80 kilométeres sebesseggel haiadunk Wéimartol nyugatnak. a piros Ikarust egy aiapcean megtermett. szazkiios, de nem kövér állampolgár vezeti. Túl vagyuiiK az igen gazdag, jóízű ebeden, a Kocsiban többen szundikálnak. Weimarban a legnagyobbak, Goethe, Schiller, Bach, Liszt életének emlékeivel talaiKoztunk. egv fiatal házaspár az emlekhelyek megtekintése közben műanyagból készült sárkányt vett a kislányának; persze mások is vásároltak, képeslapok, plakettek kerültek a szatyrokba, a szomjasak megfelelő sörözőt is fölfedeztek ebben a tündérszép, világhírű városban. Weimarról sokan. sokat írtak már, semmi szükségét nem érzem annak. hogv fölfedezzem. amit mások fölfedeztek, legföljebb azt ] jegyzem meg. hogy Goethe és Schiller hajdani lakásában az ágyakat figyeltem meg legjobban. Mindkettő l nagyon szerény, es nagyon kis hálószobában őrzi a történelmet. s mindkettő egyszerű, alaposan megkopott, fenyőfa bútor, nincs rajtuk semmiféle díszítés. fejtőllábtól látszik a deszkájukon, hogy a sok használat, az idő alaposan megrágta, kirostozta az anyagukat. Lehet, hogy mások jobban erdekiódnek a képek, szobrok iránt. ezekből a szenvedélyes gyűjtő Goethe otthonaban bőségesen láthatnak; Schiller kutasa kevésbé díszes. Nem is élt annyit, mint Goethe, szegényebb is volt nála. Én kiadósan elmélkedtem az ágyaK mellett. Goethe nem abban halt meg. 6 fölkelt a halál órája előtt, és egy karosszékben fejezte be gazdag életét. Schiller itt, ebben az ágyban adta át nemes lelkét a halhatatlanságnak. Társaim valahol a harmadik kis szouuuan járnak mar, én nem tudok elszakadni ettől a szegenyes ágytól. Ebben aLmoanatia meg remekműveit a koitő. innen inuuit el a világhír felé. Schiller itt a masouik emeleten elte élete utolsó eveit, a csaladja lent lakott a földszinten. nem akarta, hogy súlyos betegsége átragadjon gyermekeire. Ilyen élményekkel gazdagodva gördültünk tehát Eisenach felé az Ikarusszal. A kicsit zötyög ős. öreg autópályán feltűnően sok kamion előz bennünket, van közöttük magyar rendszámú is. és eiőzgetnek serényen a személygépkocsik. A taj a dunántúlihoz hasonló, kis hegyeket látunk, a szegedi Tisza-parton régen elvirágzott a hárs. itt most nyílik, beszivárog illata a kocsiba. Aztán a szunnyadozás. a pilledtség csendjébe nagy robaj tor be: defekt! A vezető meg se rándul. csuk fékez, a robaj egyre erosebb, az Ikarus kicammog az út szélére, es megállunk. Maradjunk nyugodtan a helyünkön.- mondja a vezető es kileip a kocsiból. Nero káromkodik, nincs egy hangos szava, nem szidja az utat, az Ikarust, a gumigyárat, az utasok szeppenten várakoznak egy percig. Akkor visszajön a vezető, azt mondja csendesen: Defekt az egyik első keréken, elszakadt a vaskos gumi.de a kerek párja sértetlen, legyünk nyugodtak, tíz kilométernyire vagyunk Eisenachtól. megpróbálunk egy gumival tovább menni, sebességünk ígv nem lehet több negyven kilométernél. És indít. A szakadt abroncs éktelenül csattog, a vezető ügyel és vezet. Negyven kilométeres sebességgel. Káromkodás. hangoskodás, magyarázkodás nélkül. A kocsiban van néhány gyerek is. most élednek az első ijedtségből, a beszédesebbek magyarázzák. mi történt, aztán a jó ég tudja, miért, nevetgélni kezdenek. A kocsi pedig irtózatos csattogással halad. A városhoz közeledve, arra gondolok, hogy az első buszmegállónál letesz bennünket a vezető, nem gyötrődik végig a keskeny, dimbes-dombos utcákon, a magasban álló szállodánkig. De nem. Az emberek bámészkodva állnak meg a járdákon, vezetőnk mereven ül a helyén és vezet. Egyetlen egyet se káromkodott eddig. És nem káromkodik a/, utolsó emelkedő előtt sem. Csak vezet. Aztán megáll ott. ahol reggel egészséges kerekkel fölvett bennünket. Nagv tkps a kocsiban. Ormos Geró (Folytatjuk.)