Délmagyarország, 1983. augusztus (73. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-27 / 202. szám

182 Szombat, 1983. augusztus 27; Egy „humánus intézmény"" a Tisza partján Hetvenöt éves a szemklinika Hetvenöt éve, 1908. szeptem­ber 1-én nyílt meg a szegedi állami szemkórház, a mai szem­klinika elődje. A jubileumon a jeles intézmény alapításának körülményeire és működésének első éveire tekintünk vissza. A kórház életre hívását nem­csak szükségessé, hanem szinte halaszthatatlanná tette a tracho­ma rohamos terjedése. A szege­di tiszti főorvosi hivatal az év nyarán kiadott statisztikája sze­rint 3660 trachomás beteg volt a városban, ebből 2683-an külterü­leten, 454-en belterületen és 523­an a feketeföldeken laktak. A járvány a népbetegség mé­reteit öltötte, a lakosság közel 5 százaléka fertőződött meg. Meg­fékezésére országszerte kórháza­kat hoztak létre, a budapesti és a brassói után a szegedi lett a harmadik. A szegedi szemkórház meg­születése a neves szemészpro­professzor, Grósz Emil — aki egyben trachomaügyi kormány­biztos is volt — „kezdeménye­zésének és fáradhatatlan buzgó­ságának köszönhető", írta a Sze­gedi Napló. Andrássy Gyula belügyminisz­ter 1908. július 21-én keltezett hivatalos levélben értesítette dr. L.eitner Vilmos egyetemi magán­tanárt és fizetéstelen kórházi igazgató-főorvost, (ki Grósz-ta­nítvány), a szegedi állami szem­kórház fizetéses igazgató-főor­vossá történt kinevezéséről — évi 3600 korona fizetéssel. A szegedi lapok augusztus 13-án adták hírül, hogy Leitner dr. augusztus 18-án érkezik a város­ba, és veszi át hivatalát. Agusztus 30-án az alábbi rövid közlemény jelent meg: Az álla­mi szemkórház igazgatósága ér­tesítette a polgármestert, hogy a kórház szeptember elsején meg­nyílik, s azontúl megkezdik a betegek ápolását. (23-án még csak arról tudósítottak, hogy a kórház belső felszerelése is kö­zel áll a befejezéshez.) A megnyitás a bejelentett idő­pontban lezajlott, de tudósítás róla csak a hétvégén látott nap­világot, bizonyára az igazgató kérésére. Szeptember 6-án, vasárnap a Szegedi Napló és a Szeged és Vidéke szó szerint megegyező írást közölt az új kórházról. A Szeged és Vidékében ez rövid beszámolóval egészült ki: „Szep­t»mber elsején csendben, min­den zaj és ünnepélyeskedö meg­nyitás nélkül kezdte el működé­sét a / szemkórház, ötödikén, szombaton már ápolónők szor­goskodtak a minden ízében mo­dern kórházban, vették föl a fo­lyamatosan jelentkező betegeket." (Első nap tizenkettőt.) A továb­biakban azonos a két tudósítás: ..Szeged új humánus intézmény­nyel gazdagodott. A szemkórház kulturális missziót teljesít. A ior igényeinek megfelelő, s tu­dományos színvonalán levő be­rendezésével és felszerelésével a délvidéki vakságellenes küzde­lem központjává hivatott lenni." A kórház részletes leírását Leitner Vilmos Orvosi Hetilap­ban megjelent — bővebb — cik­ke alapján ismertetjük: „Az ál­lami szemkórház emeletes épü­letét a Szeged város által ren­delkezésrse bocsátott 2185 négy­zetméter területen Jendrássik Alfréd műszaki tanácsos tervei szerint Ligeti Béla szegedi mű­építész, vállalkozó építette föl. Felépítése 250 ezer koronába ke­rült, melyből 45 ezer korona ju­tott a belső felszerelésre és a be­rendezésre." Az épület építészeti leírását Itt mellőzzük, ugyanis a klinika Tisza-parti szárnya majdnem változatlanul őrzi az akkori ké­pet. Kezdetben négy nagy kór­terem, két gyermekszoba, két el­különítő és négy különszoba ösz­szesen 78 beteget fogadhatott be. Az orvosi szolgálatot az igaz­gató-főorvoson kívül egy alorvos teljesítette. Betegápolásra a Vö­röskereszt Egylet központi igaz­gatóságától kirendelt 4 ápolónőt alkalmaztak az első évben. A kórházi ápolás díja a III. osztá­lyon 1 korona 94 fillér, az I. osz­tályon (különszobában) 5 koro­na volt. Tanulságos a betegforgalomra vonatkozó statisztikai adatok rö­vid áttekintése: 1908-ban a já­róbeteg-rendelésen 546 beteg je­lent meg. A felvett betegek szá­ma 204, köztük 118 trachomás. Az ápolási napok összege ,5026. Összesen 169 műtétet végeztek. Ezek 40—45 százaléka volt sike­res. mely arról tanúskodik, hogv a fejlett technikai felszereléshez magas színvonalú orvosi tudás is párosult. Megfigvelések és tapasztalatok című Í925-ben, a Grósz-emlék­könyvben megjelent tanulmá­nyában Leitner Vilmos kifejti, igen körültekintően, hogy helyes volt Szegeden trachomakórház helyett szemkórházat létrehozni. A legfontosabb érv, hogy a ha­tékony gyógyintézmény nagyobb bizalmat ébreszt a betegben, ígv a szemkórháznak nagyobb a vonzereje, mint a csak tracho­másokkal foglalkozó kórháznak. Ez a bizalom mutatkozott meg a beteglétszám bámulatos növe­kedésében is. 1909-ben 821 be­tegfelvétel történt, 1911-ben már 1200; a műtétek száma 328­ról 458-ra emelkedett, míg az ápolási napok száma 22 427-ről 28 292-re nőtt, közben a kórházi ágyak száma csupán negyven­nel gyarapodott. Statisztikai adatok, sajnos, csak 1911-ig állnak rendelkezésünkre, de Leitner professzor önéletraj­zából tudjuk, hogy az eredetileg 80 ágyasra tervezett szemkórhá­zat 170 ágyas kórházzá fejlesz­tette 1922-ig, nyugdíjaztatásáig, amikor is a kormány kórházát szemklinika céljára igénybe vet­te. S itt új fejezet kezdődik a történetben. A szemkórház nem csupán a város kiemelkedő gyógyintéz­ménye, hanem irodalmi emlék­hely is. Az első irodalmi alkotás, melyben szerepel, feltehetően Babits Mihály Nyugat 1909. no­vember 1-i számában megjelent Ütinaplója: „Most a Tisza­jartján állok, mögöttem a por­varos és jobbra a parton egy fé­nyes épület, mi volna más a por­vaiosban? kórház." Biztosan sok művész is megfordult falai kö­zött. Egyikük, Juhász Gyula 1919-ben A szemeim című versét Leitner Vílíhosnak, kezelőorvosá­nak ajánlotta. Amilyen szerény és csöndes volt a megnyitás, ugyanolyan most a jubileum is — munká­ban telik. Főhajtással emléke­zünk az alapítóra. Leitner Vil­mosra és munkatársaira, tiszte­lettel köszöntjük utódaikat, a szemklinika jelenlegi kiváló or­vosait. ZSOLDOb SÁNDOR ... a szellem és a szerelem" „Hanem mikor Heródes születése napját ünne­pelték. tánczola a Herodiás leány öelöttük. és meg­letszék Heródesnek; Azért esküvéssel fogadd, hogy a mit kér. megadja neki. A leány pedig anyja rá­beszélésére mond: Add ide nékem egy tálban a v Keresztelő János fejét" — így meséli el az Újszö­vetség a bibliai Salome históriáját. Szépség és ke­gyetlenség. varázsos tánc és megmételyezett embe­ri kapcsolatok csapnak össze a gyönyörű lány alakjában. Ezt a biblikus figurát mintázta meg egyik legújabb, nagy méretű szobrában Tóth Va­léria. Azt a pillanatot örökítette meg. amikor a csodát kiváltó tánc percnyi szünetében, bűvölet és rettegés harapófogói között, a tánc vibrálását kö­vetően. a nyugalmat fodrozó izgalom perceiben Ke­resztelő Szent János véres fejének érkezését várja. Mezítelen felső teste az elbűvölően szép nőiességet, a kitárulkozó testi varázst juttatja eszünkbe, dra­périájának izgalmas felülete a lélek dúló viharai­ra. a tenger izgatott hullámzására, a süvítő, szelek tépte emberi sorsokra utal. Salome alakja a mű­vészet évszázadaiban sokszor megihlette az író­kat. költőket, szobrászokat és festőket. Tóth Valé­ria számára ez a biblikus alak mai mondandók hordozója is. Hogyan élünk emberségünkkel, jól sáfárkodunk-e a ránk bízott vagv ránk testált örökséggel, a génekkel nékünk juttatott szépség­gel. tehetséggel?! Amikor először láttam Kligl Sándor József At­tila-emlékművének kisplasztikái változatát, fölla­poztam a költő Fotótéka sorozatban megjelent iko­nográfiái képösszeállítást. S bár egyetlen fotográ­fián sem fedeztem föl a Kligl által megörökített költőalakot. a közölt és hitelesnek mondott 72 fénykép szintézise állt össze a műben. Nemcsak lózsef Attila meggyötört alakiában — melv leg­inkább az 1927-es és 32-es budapesti fotográfiák sgvmásra kopírozásából születhetett újjá —. de a környező alakok réteges, síkba transzponált ár nvékfiguráiban. melvek között fölismerhető 111 vés Gyula. Flóra és Cserépfalvi fölseilő alakja. Ezzé' j megoldással a szobrász részint a mai ember karnyújtásnyi közelébe hozta József Attila alakját, leszállította a Parnasszus magasából, és a hősi em­lekmúvek talapzatairól, másrészt nem szakította el éltető gyökereitől, tápláló kapcsolataitól, az olvasó­közönségtől. melv letéteményese az életmű tovább­élésének. újravirágzásának, kiteljesedésének. Ügv érzem. Kligl Sándor frappáns és tartalmas ötlete, bravúros megoldása és gazdag plasztikai leleménye nemcsak gyarapítja, de lényegileg gazdagítja a köl­tő plasztikai ikonográfiáját. A szobrot a közeljö­vőben állítják fel Békéscsabán. Kettős portrénak is fölfogható a föntebb emlí­tett két szobor. Ékesen példázza a szobrász­házaspár tájékozódási irányait, művészi törekvé­seit. alkotói szándékait. Tóth Valériát gyakran em­legetik — nem ok nélkül — a szépség szobrászának. Ám ez a szépségre, harmóniára, kiegyensúlyozott­ságra való törekvés nem öncélú szépelgés. hanem korunk egyik felismert szükségszerűsége. Amikor az év tavaszán Munkácsv-díiial tüntették ki. az elismerésben korunk bonyolult, gyakran zavaros, fogódzók nélküli világában, a képzőművészet átte­kinthetetlen dzsungelében az emberközpontú szob­rászat létjogosultságát, a humánum, a szépség, a harmónia iránti igényt és annak dicséretét véltem felfedezni. Bizonyítékát, hogy ma is lehet az olv sokszor megcsúfolt szépség szellemében mintázni embereket. Kligl Sándor egv más alkotói tendencia képvi­selője. Vibráló szelleme nyomán kompozícióinak szervezője az ötlet. A gondolat villanása, a ri­poszt. a bravúros válasz korunk felvetődő kérdé­seire. ötleteit a kifejezőkészség ereie. a technikai biztonság, a mesterségbeli fölkésztiltség avatja em­lékezetes művé. Ritmusérzék, felületi virtuozitás, bonyolult téli helvzetek. szimultán megfogalmazá­sok jellemzik érett és gondolatgazdag kompozícióit, melvek. mint palackba zárt üzenetek, frappánsan iellemzik korunkat. Az értelemig és tovább — idézhetjük József Miilát munkáik számba vételekor, és rálőhetünk, •niként kapcsolódnak egvbe a fogalmak: ember — emberi — emberies — emberiség, s erre most jó ilkalom a napokban megnyílt közös kiállításuk Budapesten, a Csók Galériában, melv szeptember 8-ig tekinthető meg. Sorolhatnánk munkáikat, köz­téri műveiket, de ehelyett hadd kívánjuk nekik J. A. költővel, hogy további pályájukat „Kisérje két szülője szemmel: a szellem és a szerelem..." TANDI LAJOS TÓTH VALÉRIA: Szobraim vágyaimat fejezik ki. Szeretnék kapcsolatot teremteni ember és ember, ember és természet között. Azon igyekszem, hogy ez a párbeszéd, ezen találkozás létrejöjjön a szobrok közvetítésével köztem és a nézők között. Számtalan jel­ből tudom és érzem, hogy az emberek igénylik ezt a kontaktust, álmaikban, vágyaikban ott él a találkozás szándéka, de bonyo­lult. néha zavaros világunkban oly sok akadálya van a randevú létrejöttének. Munkáimmal ezeket a gátakat szeretném átszakí­tani. hogv szemtől szembe, karnyújtásnyi közelben találkozzunk egymással. Te és én. ók és mi...

Next

/
Thumbnails
Contents