Délmagyarország, 1983. augusztus (73. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-27 / 202. szám

Szombat, 1983, augusztus 20. Zsombói tudósítások Suttogják Zsombóról: meg van fertőzve! Még az orvos se tudja útját állni a „kórnak". Sőt dr. Kiss István és a családja hozta a faluba az első spórákat. Azóta elterjedt és a falu apraja­nagyja áldozatul esett. Mielőtt bárki ugrana a telefonért, vagy az ismerőséhez rohanna, el kell árulnunk, hogv Zsombó egészségesen fertőzött, és a tollaslabda az okozója mindennek. Annyira elter­jedt már ez a sport a faluban, hogy szemrebbenés nélkül ki lehetne tenni a táblát: „tollaslabdával fertőzött terület". A Kiss család sportszeretete átragad a falura, országra szóló eredmé­nyek, szép sikerek birtokosai azóta a zsombói tollaslabdások. dr. Faragó Mészáros Vilmos tanácselnök legnagyobb örömére. A fia­talember akár órákig is tudná sorolni az eredményeket, akárcsak a doktor úr tollaslabda iránti elkötelezettségéről kerekedett törté­neteket. Végül megegyeztünk: egyikük sem sajnálná, ha a zsom­bói spórák szétszóródnának, és más falvakra is minél gyorsabban átterjedne a tollas labdakór. Segítene valamicskét elzsírosodott magunkon. Faluszépít ők A főutcán Illés Nándor panasza Zsombó olyan, mint a többi járási község. Éli megszokott min­dennapjait. Megközelítően kétezer lelket tartanak számon jelenleg a községben. Évente 10—15 úi házzal gazdagodik a falu. és az utcá­kon szégyenkezés nélkül lehet vezetgetni az idegent. Tavaly például 6 millió forintot megközelítő társadalmi munkával gyarapodtak. Zsombó területe téglalapot formál (2 ezer 689 hektár), bent a köz­ségben csaknem ezren élnek. Ezerkilencszáznegyvenkilenc óta tanya­központ, ötvenben önálló lett. majd nvolc év múlva bevezették a villanyt. A tanács most a tanyák villamosításában segédkezik. Há­rom év alatt 100 fasori páskomhoz vezették el az életet megkönnyítő áramot. Most tárgyalnak a gáz bekötéséről. Rúzsa. Zákányszék. For­ráskút. Mórahalom és Bordány iratkozott még föl a közösködők lis­tájára. Már maidnem mindent megszereztek az új tornaterem építéséhez. Az elemeket Nvékládházán vették, leértékelve: az alapot Szegeden öntik, s remélik, jövőre használhatják a 27 méter hosszú. 15 méter széles csarnokot, amelyhez még 250 ülőhelyes lelátót is ragasztanak. Ebben is a falu összefogásával számolnak. Kálmán Ferenc igazgató például nem kis büszkeséggel mutatta meg a Móra Ferenc utcát, ahová a Petőfi és a Temető utcával egyetemben, kemény utat fek­tettek. Amint hírlik a másfél kilométeres út építéséből majdnem az egész falu kivette a részét. A tornaterem elkénzelői jó bemelegítés­nek tartiák az útépítést. Az előzmények, dióhéjban: a Hazafias Nép­front Zsombó községi bizottsága jól szervezte a lakók társadalmi munkáját. A tanácstagok és nénfrontaktivisták falujárása során az idén már több mint négymillió forint értékű munkával gyarapodott a község. Utat portalanítottak, ivóvízhálózatot bővítettek, részt vettek a tanyák villamosításában, az orvosi rendelők bővítésében, a tanyai gázcseretelep építésében, s a parkok szépítésében. A portákhoz tartozó közművek tervezéséért a szegedi városi be­ruházási vállalat Adv Endre szocialista brigádja kitüntetést kapott. A Gyümölcsös Szakszövetkezet többek között az új utcák nyitásakor, a terep egyengetésekor. a sportpálya építésekor jeleskedett. A szövet­kezet gépkocsijai segítették a sportolókat, útépítésnél vettek részt. Az iskola és környékének rendben tartásáért az általános iskola szülői munkaközösségét illeti a dicséret, A kőolajkutató vállalat Münnich Ferenc szocialista brigádja a vízmű kútját helyezte üzembe. Korsze­rűsítették. és villanvt vittek a házasságkötő terembe. A Közúti Út­építő Vállalat aszralttal borította be a sportpályát. Ugyancsak a köz­séget szépítette a községi Egységes Sportkör, a Volán 10. számú Vál­lalat Defenzív, a Vörös és Rába szocialista brigádja, az út­kitüző Oltav Károiv szocialista brigád, a Gyümölcsös Mezőgazdasági Szakszövetkezet gépjavító műhelvének Aranv János, irodai dolgozói­nak Petőfi Sándor, az erőgéovezetők Dózsa György, a kertészek Há­mén Kaió. a gépkocsivezetők Volán, valamint a növénytermesztők Farkas Bertalan szocialista brigádja. A községi KISZ-bizottság is ré­szelt a jóból, s szinte felbecsülhetetlen a névtelen-neves segítők se­rege. akik a mindennapok palettáit színesítik. Staféta a darálóban Ha neszre éberen jár az idegen a zsombói fő­utcán. a vege felé monoton zúgás felé veheti útját. A forgalmas műúttól kicsit elhúzódva, a gondozott kertek aljában árválkodik a daráló épülete. A „felvég" hordja ide a jószágok eledelének szánt ab­rakot. Leginkább kukoricát, árpát, és ilyenkor, me­leg reggeleken, lucernát. Balogh Imréék is megpú­pozták isten igazából a család mirtdenesét. a ház­táji nélkülözhetetlen, lópótló csotrogányát. A gumi­kerekű szekérről az utolsó hereadagokat a ház asz­szonya villázta az etetőbe, míg a gazda többszörö­sen letörölte magáról a hereliszttel keveredett po­ros izzadtságot. Bent. a naptól és széltől védettebb helyen, a lisztet szitáló csövek száiánál Kisapáti János darálóst is füle hegvéig bepermetezte a por. Nem tartozik a heredaráitatás a legtisztább mun­kák közé. ezért elszívót eszkábáltak az épületbe, és ami piszok nem talál heb'et magának, azt leve­gőbe röpíti sárgászöld kígyóként. Valószínűleg ezen a természeti jelenségen gondolkodhatott el a Zsom­bón nvaraló Pesti Ferike is. mikor leugrott a bi­cikliről. fékezés helyett. Különösebb baj nem történt, mert a sikeres földetérés után profi módon beszél a Jani bácsi­nál töltött napokról. Elsorolja, hogv azért szeret itt. mert mindig mennek, lehet játszani, és néha a zsá­kokat is megszámolhatja a darálóban. A. dorozsmai házukban se érzi rosszul magát, mert onnan az építőkockákat hozta magával, de az igazi öröm. hogv tekerheti világnak a Kisinci biciklijét. Mint a mesében, öreg néne érkezik, kenyérgő­Éiénk vita alakult a presszó­ban. mikor a pincér hangosan megkérdezte: honnan indul a Felszabadulás utca. Páran tudni vélték, hogy fölülről lefelé, míg mások az ellenkezőjét állították. Neveket is soroltak, hogy kié a kettes szám. mire kicsikarták a postásasszony véleményét. A koc­kás inges söröző szerint ő tudja, ha akarja. Véglegesen nem lehe­tett bezárni a hangos gondolko­dások áradatát, mert hiába erő­sítette az őszes asszony. hogy lejjebb vitték a kezdést, egészen a Kisapátiékig. páran már a fut­ballpályától. míg mások a kacs­karingós Dózsa utcától eredez­tették a zsombói főurát. Nem volt mást tennie az ér­deklődőnek. mint hogv nekivág­jon gyalog a : tekintélyes távnak. Szerencséje is, hogy a saját csi­kóit fogta a kocsi elé. mert ígv elgyönyörködhetett a mutatós ud­varokon és az emberi lelemények özönén. Egyértelműen megálla­pítható. hogy a zsombói emberek főutcái csapata ad magára. és majdnem minden portáról kikan­dikál valamilyen jármű. Az épí­tészet irányzatai is föllelhetők. a legújabbtól a múltat idéző, égbe meredező templomtoronyig. Ha a nótabeli Jóska most mé­regetné a zsombói főutca hosszát, meglepetten tapasztalná. hogv sohasem egvforma. Való' igaz. hogv jelenleg Kisapátiéktól in­dul. és hogv korábban rr/'g bel­jebb kezdődött, de mivel a csár­da felé nyújtózkodik a falu. megint számozni muszáj a háza­kat. Ezért a jelenlegi állapotok szerint az öreg iskolai saroknál. Szunyogh Mátyás házára szöge­lik föl az egves számot, és ió két kilométerrel följebb, észak felé. Bozsák György kapja a 180-as jelzést. zös kis kocsiján, két zsák kukoricát hoz. A ráérős férfiak segítenek, pillanatok alatt a mázsára dob­iák a két malac gömbölyítésére szolgáló rako­mányt. A mama mindaddig közlékeny, míg ki nem derül, hogy a nevét is „ki akarják tenni" az új­ságba. Akkor megdurálja magát, és villogó sze­meket forgat a jó szándék pártolóira. Mikor be­fogja magát a kordéba, még akkor sem enged a kérésnek. (Külön tanulmányt érdemelne, hogv a dolgozó, becsületes emberek miért idegenkednek a nyilvánosságtól. Biztos mezvan rá az okuk, hogy örömüket-bánatukat inkább magukban tartják, mintsem kitárják másoknak.) Időközben Baloghék elpöfögnek a csotrogány­nval. a darálós átállítja a gépet. Kisapáti János mondja: — Huszonöt-harminc mázsa szemest hoznak ide általában. Hetente kétszer darálunk, a fölső­rész ide. az alsó rész pedig a falu túlsó végébe hordia a daráltatnivalót. Kockás szoknvás asszony érkezik, egyes lová­val Paradicsomosládák tövéből gurítódik le a zsák. és megbeszéli a darálós gazdával, hogv egy óra múlva é-te iön. addig elintézi a könyveket, meg méa a boltba is beugrik. Kevés beszéd után kiderült, hogv járt az aszálv Zsombón is. és az egvik fertálvt iobban tizedelte, mint a másikat. Azt mondták: ha a daráló környé­kén is égetett volna, nagvon csúnva világ iárna. mert arrafelé normális időkben uralkodni szokott a vizesség. ... amikor én elkezdtem az éle­tet. csak ezt lehetett választani. A föld adta a megélhetést. Ki­lencéves korom óta arattam, csé­peltem. mindent megcsináltam. Utána, mikor már lehetett volna váltani, de beleszoktunk ebbe az asszonypajtással. Nem is tudott volna más lenni a magunkfajta, mint ami lett mert már nyakig benne volt a dologban. De ha a mostani eszemmel lennék negy­venéves. nem dolgoznék egy ta­podtat sem a földben, bemennék az iparba, hogy jusson nekem is nyugdíj... ... nekem ott a fájdalom, hogy miért tesznek különbséget ember meg ember között. Tudom, hogy a rosszát is el kell viselni az élet oldalának, de semmikéöp nem igazságos, hogy én csak akkor kapok nyugdíjat, ha most befi­zetek tízezer forintokat. Egy év múlva hatvanéves leszek, nem mer ilyen idős korban kockáz­tatni mifelénk már senki. Ha vé­giggondolom a sorunkat a Ménes­járásban. kevés, aki megérte a hetven évet. öli az embereket a tömérdek dolog, meg a rengeteg méreg. Én is nagyon sokszor le­fekszek vacsora nélkül, mert nem is esik jól, és éjszaka, ha föl­ébredek. zsibog. sajog mindenem. De legjobban az bánt, hogy hiá­ba törtem magam, de mondha­tom sokak helyett is: mink tán nem is oda tartozunk, ahol az egyenlőség van ... ... ötvenhat után két télen át telepítettem a gyümölcsöst, meg a szőlőt. Mind magam forgattam át a földet nyolcvan centire, mé­terre. meg mikor mennvire sike­rült. Engedély csak 1200 szögöl­re volt. Jöttek a fölmérők, és ki nem szedették a többletet, de kivetették rá a többszörös adót. még meg is büntettek. amiért portékát akartam a városiak asz­talára. Fizettem az öreggvümöl­csös-adót. tízezer forintnál több volt minden évben. Máskülönben nvolc évig adómentes lett volna az ültetés. Még nem is az volna a baj. hogv rátették az adót. mert csak kinyögtük valahogy, hanem a mostani nyugdíjévekbe csak a paradicsomot meg a paprikát ve­szik be... ... nekünk csak ez volt az asz­szonypaitással. és most emiatt vagvunk kirekesztve a jóból. Az alma meg a szőlő nem olyan, mint a búza vagv a kukorica. Ha nem vagvok vele elégedett, másik év­ben leteszek róla. A fákat, tőké­Ket metszeni, gondozni muszáj. Aki éveket elkínlódott már vele. csak ha nagyon nagy a bai. ak­kor emel rá csákányt. Sajnos, mostanában ide is eljutottunk. Filléreket adnak a szép gyümöl­csért és ezrekbe kerül a hozzáva­ló locsolóanyag. Aki meg nem oermetez idijében. nem bírja megfogni a termést... .. . ebben a korban már más­hoz se lehet kezdeni. Meniek el éjjeliőrnek. de éjszaka aludni szeret a parasztember, mert nap­pal dolgozhat vakulásig. Azonkí­vül. ha mindnyájan ott állnánk a szalag, meg a ruha mellett, úgy lehet, az se lenne jó. abból is sok van már mindenhol. A föld­munkás szakma nehéz, itt szinte sohasem telik le a munkaidő, valami miatt mindig szorítani kell. hogv haladjon. Már sokat elgondoltam, ha megadnák a mi­fajtánknak is a nyugdíjat, hat­vanéves korban egv se feküdne le. Még nagyobb kedvvel dolgoz­na. ha látná, hogy nincs ez a szétosztódás ... ... mert nem akarok én meg­bántani senkit, de látni, hallani, lépten, nyomon: sokan csak azért járnak a gyárba meg a hivatal­ba. hogv kiteljen a nyolc óra. Nem hiszem, hogv ml tartjuk el az országot, de amit behordunk: mind a más javát szolgálja. Be­fizettem én eddig is jócskán a népkasszába. adósságom soha sem maradt egv fillér sem. Az adón kívül, ami most ötezer fo­rint körül van. 2 ezer 400 forint öregségit kérnek. A százalékra a szakszövetkezetnek 3 ezer forint a járandóság, az esztékára 1400­at vonnak. Ezenkívül még lóadó. kéménysöprés, újság meg a tévé is pénzbe kerül. Tavaly kará­csonykor lett a villany. 17 ezer forintot kellett a vonalba beadni. Fölvetettem én már mindenhol ezt a nyugdí j dolgot, de mindig azt mondták: fizessek... ... gondoltam már. hogy be­fizetek öt évre. de ahhoz is össze kellene szedni az éveket. A szom­szédomnak is volt négy év kato­naság. meg ugyanannyi fogság, amire — már ha van igazságér­zet — szó nélkül megadják a kedvezményt. A hercehurcát nem kívánom, meg azt. hogy az én szavam után szaglásszanak ... Senkire nem haragszok. csak fái. hogv így szét vagyunk osz­tódva. pedig olyan emberek ke­rültek hatalomra, akikkel régen együtt cselédeskedtünk. Már ar­ra is gondoltunk, azokat már ki­dobták a minisztériumból. és azért van ez a megkülönbözte­tés... ... nem neheztelek én azokra sem. akik kijöttek ide agitálni. Éppen szőlőnek fordítottam a föl­det. az egyik hegyes sarkú cipJs asszonyka térdig merült a friss homokban. Elkezdett jajgatni, hogy csapdába esett Mondtam neki. elvtársnő — igaz. akkor nem is azt mondtam. hanem, hogy hölgyem —. a parasztélet ilyen, aki nem ismeri a forté­lyait: belesüpped. Akkor órákig beszéltek arról, hogy ha belépünk a közösbe, milyen jó lesz. Nem azt mondom, hogy nem lett az­óta pénz. meg pompa, de hol van az ígért huszonöt filléres tojás, meg a harmincforintos tyúk. pe­dig dolgozunk egyfolytában ..: MAJOROS TIBOR

Next

/
Thumbnails
Contents