Délmagyarország, 1983. augusztus (73. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-03 / 182. szám

5 i Szerda, 1983. augusztus 10. SZEGEBI ÜNNEPI HETEK A XII. Művelődéselméle­ti Nyári Egyetem Újszege­den, az MTA Biológiai Központjában. Előadások j fél 10-től. A Szegedi Nyomdának, országos versenyen kiváló minősítést nyert kiadvá­nyaiból kiállítás a Techni­ka Házában, augusztus 12­ig. I. Országos Táblakép­festészeti Biennále. Kiál­lítás a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Képtárában és az If­júsági Házban. Váró Márton szobrász­művész alkotásai a Móra Ferenc Múzeum Kupola­galériájában, augusztus 20-ig. Schéner Mihály festmé­nyei és szobrai Újszegeden, a November 1. Művelődési Házban augusztus 10-ig. Vankóné Dudás Juli nép­művész kiállítása a Juhász Gyula Művelődési Köz­pontban, augusztus 20-ig. A Móra Ferenc Múze­um állandó kiállításai: Ember és környezete; Rippl-Rónai József alkotá­sai; Lucs-képgyüjtemény; Hunok, avarok, magyarok; Buday György-szoba. Csongrád megyei paraszt­bútorok és -viseletek: Csongrád megye gyógysze­részeiének múltjából. Szeged múltja, jelene, jövője — várostörténeti kiállítás a várkertben. Ifj. Lele József néprajzi gyűjteménye, Szeged-Tá­pé, Vártó út 4. Színek a szürke palettán Nemzetközi úttörőtábor Balatonszárszón Jegyzetek az első szegedi táblakép­festészeti biennáléról Szándékosan nem írtam országos kiállítást. Nemcsak azért, mert nem hiszek a nemzeti tárlatok hitelében, hiszen úgy , tűnik, mások sem hisznek. Mert, ha az oiy hosszú vajúdások után végre otthonra lelt a tábla­képfestészet szakmai érték­mérő fóruma lenne az első ízben megrendezett szegedi biennále, bizonyára elküld­ték volna munkáikat azok az alkotók is, akik nélkül képtelenség még csak fölvá­zolni is kortárs festészetünk palettáját- Hogy csak né­hány nevet említsek a hi­ányzók sorából: az idősebb, mércét állító nemzedek tag­jai kózül vajon miért nem küldött képet Hincz Gyula, Marlyn Ferenc, Szabó Vla­dimír, Szántó Piroska vagy Bartha László; hol vannak a középgeneráció iskolate­remtő mesterei, élükön Ko­kas Ignáccal, Berki Violá­val, Szalay Ferenccel és Schéner Mihállyal (bár ez utóbbi önálló tárlaton mu­tatkozik be Újszegeden), s vajon miért nem jelentkez­tek a fiatal, s máris nem­zetközi hírű művészeink: Kárpáti Tamás, Dietws Gá­bor, Nagy Gábor, Kollár György?! S a kérdőjel leg­alább akkora, rnint a felki­áltó jel. Az ember néha csak olyankor döbben rá a je­lenségek felhámrétege mö­gött egymásnak feszülő el­lentmondásokra, ha a kény­szer rászorítja a búvár­úszásra. Valahogy így va­gyok ezzel az úttörő jelen­tőségű seregszemlével. Egy­részt örül a szívem, hogy a legnépszerűbb, leg tömege­sebb és legkelendőbb kép­zőművészeti műfaj, a le­akasztható festmény, vagy más néven táblakép otthon­fa és célja szerint szakmai megmérető fórumra, mecé­nálókra talált Szegeden, gaz­dagítva az ünnepi hetek sokszínű kulturális kínála­tát. Másrészt nyugtalanít a tárlat színvonala: lám is­mét — ki tudja hányadszor — a középszerű ül diadalt, a szürkeség nyer csatát, a kiállításra termelő festők özönlik el a paravánokat, s megint hiánylistát kell föl­állítanunk, engedményeket teszünk a minőségnek, föl­cserélődik érték és érdek. .Büszkék is lehetnénk, hogy a festészet, mely legkésőbb talált gazdára, fölsorakoz­hat a grafika „fővárosa" Miskolc, a kisplasztikái bi­ennálékat rendező Pécs, a textilnek otthont adó Szom­bathely, a kerámia műhe­lyévé vált Siklós, az alkal­mazott grafikának fórumot teremtő Békéscsaba, az egyedi rajzot támogató Sal­gótarján. az akvarellt tne­cénáló Eger mellé, Szeged is beállhat a sorba. Mintegy kétezer művész kapott meg­hívó levelet, négyszázan küldtek több mint 600 ké­pet, a zsűri döntése alapján 176 alkotó kétszáz festmé­nye kerüli a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Képtárának és a sze­gedi Ifjúsági Háznak para­vánjaira. Az arányokon — a tárlat anyagának ismere­tében — immár felesleges vitatkoznia annak, aki nem láthatott bele a teljes kíná­latba és a zsűritagok kár­tyáiba. Mindenesetre kény­telen-kelletlen szükségszerű megállapítania, hogy igazán fölkavaró, katartikus, a ma­gyar képzőművészet jelené­ben csúcsot, vagy legalábbis jelzőkarót jelentő művet nem találni: az 'óriási szür­ke masszából csak itt-ott látható színes, érdekes, az átlagnál elmélyültebb, tech­nikailag jobban megoldott alkotás. Ami első pillanatra föltű­nik, a festők jelentős része különböző színvonalon, de ráérez társadalmunk egyik leglényegesebb, művészi szempontból talán legfonto­sabb kérdésére, az emberi kapcsolatok lazulására, az elmagányosodás, a kiszol­gáltatottság fokozódó érzé­sére. Érdekes módon sokfé­le hangon pendítik meg ezt a jelenséget. Orosz János panoptikumában, a Mai me­sék két festményéti álarc mögé bújt cirkuszi alakok, marionettfigurák egymástól függetlenül teszik a magu­két, valamiféle rendszerét vesztett erő hatására; Kor­ga György mezítelen alak­jai csövek szövevényei kö­zött, a fölénk növő ipari ci­vilizáció kelepcéjében vár­ják a megoldást és föloldo­zást; Garabuczy Ágnes gúzsba kötött figurája ma­gányosan áll szemben az elemekkel; Hajósy Mónika: Hátúszója külön küzdelmet ötvenéves is elmúlt, s mégis olyan ko­molyan és önfeledten, ugyanakkor teljes felerőssegtudattal képes játszani, mint a gyerekek. Mint az igazi művészek. Fest­ménvei, rajzai éppúgy elbűvölik a láto­gatókat. mint plasztikái, melyeknek ihle­tő gyökerei a népművészet formakincsébe, az egykori gyermekjátékok, mézeskalá­csosok. rongybabák, építőkockák világába kapaszkodnak. Hogv müvei nemcsak elis­merésre. de közreműködésre is késztetik a látogatókat, arra bizonyság a fönti kép. melyet Schéner Mihály újszegedi kiállítá­sán. a November 7. művelődési házban kapott lencsevégre fotóriporterünk. folytat önmagával és a más közeggel; Lóránt János alakja egyedül magányos, Várady Róbert képén kü­lün-külön szenvednek az el­szigeteltségtől és Végh And­rás: Utcáján is mereven el­határolódnak egymástól az emberek. A deheroizálás , Somogyi Soma László trip- 1 tichonján a legpesszimiszti- | kusabb, ahol a nagy mű | mementója maga az üres­ség. Talán az elöl bujdosik Somos Miklós költője, hogy rátaláljon a kapcsolatok va­lamiféle új rendszerére. Persze történik kísérlet, nem is elhanyagolható hite­lességgel és művészi meg­valósításban arra is, hogy az oly régen áhított találko­zások legalábbis a festmé­nyek szférájában létrejöjje­nek. Cziráki Lajos bárká­jában még csak véletlen­szerűen találkoznak az uta­sok, Újházi Péter cirkuszi sátrában már összekötik őket a közösen vállalt ve­szélyes cél: Tóth Ernő ten­gerparti sétáján még csak a helyszín teremt kapcsolato­kat, Nagy Sándor Zoltán sorozatán az alkotói szán­dék. Erdélyi Eta festmé­nyén az egyképpen gondol­kodók csoportja szerveződik közösséggé, hogy aztán mindez ismét kiüresedjen Kováts Albert A zászlók alatt című négytételes kol­lázsán. A naturalisztikus-szür­realisztikus ábrázolásmód hideg csengésű stílusjegyeit legszebben Ifi. Benedek Je­nő, Czene Gábor, Barabás Márton, Szentgyörgyi Mik­lós, Mácsai István és Zot­tánfi István képviseli. Az oly népszerű fakturális ha­tásokra építő festészetet ma­gas szinten műveli Fóth Ernő, Tölg Molnár Zoltán és Tiry Péter. Az alföldi cím­kével jegyzett festészet kép­viselői közül szinte csak jel­zésként szerepel Németh József és Szurcsik János. Számomra négy festmény jeléntett igazi művészi él­ményt. Fischer Ernő két képe, melyeken emberi mélységeket, művészi indu­latokat és mesterségbeli föl­készültséget egyszerre érhet­tem tetten; Kovács Péter Rozsdás panelok című dip­tichonja, mely a meggyö­tört embernek állít emléket szuggesztíven, bravúros mű­vészi eszközökkel; Pataki Ferenc alkotása, aki kiváló­an ötvözi Jan Treck német­alföldi festő csendéletét sa­ját világának tükörképével és Szkok Iván műfaji hatá­rokat szétfeszítő, mégis a táblakép varázsával ámulat­ba ejtő Mitológia című munkája. Mindent összevetve ezek mégis csak színek a szürke palettán — az első szegedi táblakép-festészeti bienná­le az elhalasztott lehetősé­gek iarlata. Am a felelős­ség nem elsősorban a szer­vezőké, rendezőké, hanem az alkotóké, akik valódi, vagy vélt sérelmek, esetleg presztízsszempontok miatt nem küldtek művet, S' azoké, akik megelégedtek rutinmegoldásokkal, a pusz­ta jelenlét dokumentálásá­val. Ez azonban ma már kevés szakmának, közön­ségnek is. Tanúi Lajos Színpadi munkásokat keresnek A Szegedi Szabadtéri Já­tékok Igazgatósága színpadi diszletmunkásokat keres a még hátralevő előadások­hoz. Jelentkezni augusztus 6-ig lehet a Játékok igaz­gatóságán (Klauzál tér :>.> naponta 8-tól 10 óráig. El­sősorban diákok jelentkezé­sére szamitanak. A Csongrád megyei Ta­nács balatonszárszói táborá­ba az elmúlt, hét végén meg­érkeztek a külföldi fiatalok, megkezdődött a nemzetközi turnus. Az idén igazodva Csongrád megye testvérme­gyei kapcsolathoz, szovjet, lengyel, jugoszláv és román pajtások nyaralnak a ma­gyar tenger pariján. Százan érkeztek ebből a négy or­szágból, s mellettük me­gyénk úttörő kulturális cso­portjai töltenek két hetet a táborban. A tábor vezetői színes programot állítottak ösz­sze a gyerekeknek Város­nézésen ismerkednek fővá­rosunkkal, elutaznak Ti­hanyba, és több kisebb ki­rándulást tesznek Balaton­szárszón és környékén. Ter­mészetesen kihasználják a Balaton nyújtotta lehetősé­geket, lesz hajókirándulás és sok fürdés. A nemzetközi tábor legszínesebb rendez­vényeit minden évben a nemzeti estek jelentik. Az idén is bemutatkozik mind az öt nemzet csoportja egy­egy műsorral, s emellett nap közben is sok időt fordíta­,nak arra, hogy jobban meg­ismerjék egymás úttörő szervezeteinek munkáját, a különböző gyermekmozgal­mak tevékenységét. Szentendrei építészeti pályázat Az Építésügyi és Város­fejlesztési Minisztérium, a Pest megyei tanács vb, a Szentendre városi tanács vb és a Közép-dunavidéki Intéző Bizottság országos tervpályázatot hirdetett Szentendre Felszabadulás lakótelepének továbbfej­lesztésére. ' A tervpályázat célja olyan javaslatok, terv­megoldások kidolgozása, amelyek megalapozzák Szentendre délnyugati vá­rosrészének, a Felszabadu­lás lakótelepnek a tovább­fejlesztését. Fontos szem­pont, hogy a leendő lakóte­lep illeszkedjen a táj kör­nyezetéhez, és elégítse )d az idegenforgalmat szolgáló követelményeket is. A pályaműveket a Szent, endre városi tanács vb mű­szaki osztály címére kizáró-' lag postán lehet beküldeni 1983. november 8-ig. A dí­jazásra 500 ezer forint áll rendelkezésre. A tervpályá­zati kiírás és mellékletei az ÉVM építészeti és település­fejlesztési főosztálya titkár­ságán (Budapest, V.. Kos­suth Lajos tér 2—4. IV. em. 43.) vehető át. Várvédő Zrínyi helyett költő Zrínyi átszáz éves tévedés Egy kétszáz éves téve­désre derült fény a sziget­vári Ali pasa dzsámi mű­emléki helyreállítása során. A tizennyolc méter magas, félgömb alakú kupolát Dorfmeister István híres freskója díszíti, főalakja a várvédő Zrínyi Miklós. A várbaráti kör elnöke, Mol­nár Imre most felfedezte, hogy a művész nem a hőst. hanem a dédunokáját — a költőt — örökítette meg a freskón, nyilvánvalóan ösz­szetévesztette a két Zrínyit. A csaknem kétszáz éves mű meglehetősen rossz állapot­ban van, sokat ártott neki a templom hosszan tartó bezárása, ami alatt a leg­elemibb törődést Is nélkü­lözte. A dzsámi rekonstruk­ciójának részeként felújít­ják a kupolafestményt is A freskó méltatói már korábban is rámutattak arra, hogy Dorfmeister Zrínyi-arca eltér a hagyo­mányos ábrázolásoktól, am Molnár Imre az első, aki felismerte benne a költő Zrínyi arcát. A várvédő hős 58 éves korában esett el. és szakálla volt. A képen lát­ható arc viszont fiatalos, szakállt nem visel, csak dús bajusza van, és nosszú haja. Ezek mind a költő Zrínyi Miklós arckéoének általánosan elfogadott is­mérvei. (MTI) T Törökbálinton Új popstúdió 8 Magyar Hanglemezgyártó Váiiala! tájékoztatója A Magyar Hanglemez­gyártó Vállalat első popze­nei stúdióját a napokban adták át Törökbálinton. Az ez alkalomból a helyszínen tartott keddi sajtótájékozta­tón elmondották: a lemez­szakma új „fellegvára" kife­jezetten popzenei felvételek rögzítésére épült. Átadásá­val az eddiginél is jobb fel­tételek között, magasabb színvonalon készülhetnek. A két 40 sávos stúdiómagnó­hoz 42 csatornás keverőpult kapcsolódik. Ugyancsak itt jelentették be, hogy az MHV a koráb­binál hatékonyabb munka érdekében az év közepétől változtatott kiadói tevé­kenységén. Két egymástól független és egymással kon­kurráló könnyűzenei szer­kesztőséget alakított ki. A két kiadó négy márkajel­zéssel — Favorit, Start, il­letve Bravó és Pepii;, —. sa­ját pénzügyi kerettel és nagyfokú önállósággal ren­delkezik. Ezentúl minden popzenei előadó es alkotó maga választhatja meg, hogy melyikükkel szerződik hanglemezek készitesere.

Next

/
Thumbnails
Contents