Délmagyarország, 1983. július (73. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-12 / 163. szám
85 Szombat, 1983. július 16. Határ menti találkozó Megállapodás A Helyiipari és Városgazdálkodási Dolgozók Szakszervezete és a Jugoszláv Kommunális Dolgozók Szakszervezetének delegációi Juhász Ottó főtitkár, illetőleg Miodrág Vucskovics elnök vezetésevei Szegeden, az SZMT székházaban tegnap, hétfőn tartottak meg határ menti találkozójukat.. A két szakszervezet vezetői kölcsönösen tájékoztatták egymást a szakszervezetek időszerű hazai és nemzetközi feladatairól, azok megvalósulásáról a jelenlegi körülmények között Juhász Ottó főtitkár egyebek között az alapszervezeti vezető testületek szerepét hangsúlyozta a munkahelyi demokrácia korszerűsítésében, a vezető testületek felelősségét a gazdasági építőmunka segítésében, illetőleg az érdekképviseleti és az érdekvédelmi feladatok ellátásában. A delegációvezetők egyetértettek 'a szakszervezeti tagok meghatározó szerepének fokozott érvénvesülese kérdésében, s abban is, hogy a mai feladatokhoz igazodó munkamódszerekre van szükség. A tárgyaló felek áttekintették a két szakszervezet nemzetközi együttműködését is. Kölcsönösen tájékoztatták egymást kétoldalú kapcsolataikról, és kifejtették véleményüket az európai kommunális szakszervezetek . II. konferenciájának előkészületeiről. Végül a két szakszervezet további együttműködésében állapodtak meg. Időszerűnek és indokoltnak tartják az alapszervezetek és a területi szervezetek kapcsolatainak fejlesztését Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter és Beck Tamás. a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke a kapcsolatok fejlesztése, rendszeressé és intézményessé tétele érdekeben együttműködési megállapodást írt alá hétfőn a kamara székházában. Ennek alapján a jövőben rendszeresen meghívjak a MÉM szakembereit azokra a kamarai fórumokra, amélveken a tárca működési területével összefüggő kérdéseket tárgyalják meg. A minisztérium folyamatosan tájékoztatja a Magvar Kereskedelmi Kamarát a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlesztési, nemzetközi együttműködési konceDcióiról, s az újabb elképzelések kidolgozásába a kamara testületeit is bevonia. (MTI) Beérett a gyümölcs... Egyesek szerint Bozsó István a legjobb pillanatban köszönt le a zákányszéki szakszövetkezet elnöki posztjáról. Nem azért, mintha gubancot hagyna maga után — mindent megvizsgáltatott az ellenőrökkel, pár évre visszanyúlva a múltba is —, hanem inkább a körülmények miatt. Azt beszélik, ha korábban teszi, nagy lett volna a veszélye, hogy „idegent ültetnek a falu nyakára". és akkor megszakad a zákánviak biiszkeséglánca, amely szerint a közösség mindig kinövesztette magából a legkedvezőbb embert a hivatali teendők ellátására. Ha meg várt volna az újabb választásig — kérte még négy esztendőre a járási pártbizottság is — a hatvanhatodik életévét taposó elnök, a legszebb unokaörömökról, biztos, hogy csak hallomásból szerezne tudomást. Mint mondotta, leginkább is a három család és az öt unoka miatt választotta a nyugodtabbnak ígérkező életet. A múlt változatos dolgainak a fölelevenítésére vastag regény is kevés lenne, ezért hosszúkat lépve haladunk az időben. Hogyan is lett országos hírű szakszövetkezet, és miért is adhatja át nyugodt szívvel a marsallbotot Bozsó. István a még monogramjában is hasonló fiatalembernek: Borb ás Istvánnak? Az ünnepi közgyűlésen fogalmazta a vezetőség éléről leköszönő elnök, hogy nyugodtan vág neki a nyugdíjaséveknek, mert beérett a gyümölcs, amit annak idején keservvel ültettek, verejtékkel gondoztak. — Adósság n'ncs egy vas sem. lerendezetlen dolga se maradt a szövetkezetnek. Úgy érzem, jó kezekben maradt a gyeplő. Nem kell aggódni, hogy holnap nem tudunk fizelni. és én azt mondom, a ma minden gondja ellenére is, hogy régen tfolt csak igazán nehéz. Amikor nem tudtuk mit hoz a másnap. Ráérős, nyugodtabb délelőttön visszaszaladunk a múltba, egészen a törvénytelenül született, tehénpásztornak parancsolt ifjonc Bozsó Istvánhoz, aki özvegy édesanyja nevével nevelkedett az akkor még domaszéki Hajdú-tanyában. — Akkoriban határoztam el. hogy tanulok, és ha sikerül tudásban föléjük emelkedni, én • se maradok le. A hat általános bevégzése után két pálya nyílt. Katonatiszt szerettem volna lenni, anyám papnak engedett volna. ígv maradtam pásztornak. Amikor egv kicsikét legénynek érezhettem magam, odaért a katonaidő. 1939-től '48-ig megjártam a frontot meg a fogságot. Negyvenkilencben elvettem egy özvegyasszonyt, az ipának volt ló hold földje, azon gazdálkodtam 1951-ig. Elvitták az ipát meg a rokonságot is, betáblásították a földjét, erre én eljöttem a tanácshoz. 1952-ben mint mezőőr kezdtem, majd novemberben kineveztek mezőgazdasági ügyintézőnek, kicsit később pedig a vébéelnök helyettesének. Egészen '65, augusztus elsejéig, akkor csináltak belőlem téeszelnököt. Jobban mondva. szakszövetkezetit... Bodorodik a beszéd a zákányiak hősiességéről, mikor semmi sem volt drága, hogv az alacsonyabb típusúnak mondott csoport megmaradjon. Egyszer már befaragtak a fagy és aszály ulán téeszcsébe kényszerített emberekkel, ezért az ellenforradalmi zajlások csitulása után óvatosabban vágtak neki a közös szervezésnek. Bozsó István erről így beszél. — Látva a környéken, hogy a rossz földeken nem dolgoznak közösen az emberek, szerettük volna, hogy itt más legyen. Induljon „félmaszekon", és onnan érjen el a közösig. Erre agitáltunk. de mindent be kellett vetni. Ki kellett csalni a megyei nagy embereket, hogy szemükkel lássák, jót akarunk. Tapasztalták: 1500 ember türelmesen végighallgatja őket, és okosan szóltak hozzá, mégpedig azt fejtegették, ide nem kell az állam pénze, csak hagyják dolgozni a népet. Ügy is lett, és aztán kezdődött az itteni emberek „puhítása", hogy ide közös traktorok, állatok kellenek. A kis szövetkezetek egyesítése külön történet, abból az időből való a következő, az elnök szavaival: — Egyszer a paprikapénzen. amit szét kellett volna osztani, traktort és pótkocsikat vettünk, mivel semmi támogatast nem élveztünk. Szinte egyenként beszéltük bele . az emberekbe, hogyha látod a közösseget, azon keresztül szemeddel győződj meg róla: mit csinálnak, és érezd magadénak, akkor a miénknek látod majd a gyümölcsét is. Nagyot ugorva mondhatjuk: íme. beérett! — De még mennyire — mondja az új elnök, Borbás István telefonok, telexek közötti szünetek egyikében. A zákányszéki Egyetértés Szakszövetkezet 5700 hektáros birtokán 135 hektáron szőlő, 95-ön őszibarack, 35ön pedig téli alma terem. Az idei számítgatásokkal tízezer mázsa bornakvalót 4500 mázsa barackot és 15 ezer mázsa almát érlel a szakszövetkezet közös gvümölcsöskertje. A tagok tanya körüli gazdaságaiban megmarad a gvarapító szándék és az egyéni érdek jó irányba kereszteződött a közössel. A zákányszéki szakszövetkezet erősen megvetette a lábát a homokban, Sőt, a sallangoktól szabadul is. — A tagok már a tavaszszal nagy fűrésszel metszették az almafákat, utána meg dózerrel kezelték a gyökereket, pedig tavaly nem is volt bő termés Zákányszéken. — És most lett elnök a főmezőgazdész ... — Nem öröm a rombolás, de aki ma ráfizetéssel dolgozik, elveszett. A gyümölcsöt nagyon nehéz megtermelni. de annál is nehezebb eladni. Mi is kényszerből veszünk ki fákat a közösből, és búzát vetünk a helyére, annak most szabad az útja. — Honnét merít erőt az új elnök? — Ide való vagyok, tanyán születtem, sőt még most is ott lakom. Az egyetemi államvizsga után kis kerülővel, de hazajöttem. Főállattenyésztő lettem a volt Homokkultúrában, majd üzemvezető és főmezőgazdész. Amikor egy lett a szövetkezet, megmaradt a beosztásom. Ügv gondolom ez jó volt mert megismerhettem az embereket, a területet, tán még jobban is, mint a tenyerem. Ha jóí tudom. 890 tanya van a területen: — Nehéznek érzi a jövőt? — Az időjárás mostanában még az elnökváltásnak sem kedvez. Gyengébbre sikerült miatta a gabona, és a kánikula miatt szinte letottyantak a barackfák. Azonkívül a múltban látványos volt a fejlődés, gyarapodtak a gyümölcsösök,, épültek az istállók, szaporodtak a gépek. Ilyesmire ezután az állami pénzek apadása miatt nem lesz lehetőség. Sót, egyre nagyobbak a szorítások. — A bőség kin ja ez? — Ott vagyunk bajban • hogy nem tudunk venni teherautókat, holott a mai gazdalkodas piacolás néiküL elképzelhetetlen. A sokat emlegetett több csatornás értékesiteshez jármű kell. Csak úgy lehet pénze a közösségnek, ha többért adja el a portékát, mint amenynyiért megtermeli. Azonkívül takarékoskodni vagyunk kénytelenek az üzemanyaggal. És most választhatunk; vagy ránk rothad a gyümölcs, vagy nem tartjuk be az előírást. — Melyiket választják? — Valahogy csak föltaláljuk magunkat. Annak idején, amikor még kilincsről kilincsre kellett járni a szakszövetkezeti tag nyugdíjáért, és mikor tilos volt a házilag eszkábált csotrogánnyal behordani a földről a termést, halkan emiitette Bozsó István, hogv mindig ülnek az asztaloknál olyanok, akik buta szabályokat hoznak, de akad olvan is, aki ezt nem tartja be. És szerencsénkre ők voltak többen . .. Majoros Tibor Vállaihozni merni kell N aiv lelkek se gondolhatják, hogy összetanakodik három ember, es elkezdi mondogatni: annyit emlegetik mostanában a kisvállalkozásokat, ugy látszik, most ez a divat. Hajadjunk mi is a korral, legyünk tpodernek, es alkossunk gazdasági munkaközösseget. A gyáriak se mondják bizonyára: mármin.r cienhol van. ne maradjunk le mi se. A nem naiv lelkek tudják vagy sejtik, hogy az újfajta társulások kényszer hatására jönnek létre. Nem úgy, hogy jön fölülről a förmedvény. Kétoldalú gazdasági kényszer dolgozik. Szűcs István, Keresztes László és Héger László összetanakodott az újszegedi kenderszövőben, mert pénzt akar keresni. Eljárhatnának munkaidő után kerítést hegeszteni Julis nénihez, de új kerítést nem kér mindig Julis néni, pénzre viszont mindig szükségük van. Az ő érdekük tehát világos. És a gyáré? Három ember mit tud változtatni a hatalmas gyáron? A kemény gazdasági kényszer először azt írja elő, hogy tessék észrevennni a három embert is. Két évvel ezelőtt tizenöt vasesztergályos dolgozott az alkatrészgyártó műhelyben, maradt öt. Magyarázat van rá — kötött bérszínvonal, időbér, oda mennek tehát az emberek, ahol többet kereshetnek —, de a munkát akkor is el kell valakinek végeznie, ha a legszebb magyarázatokat mondogatjuk. Nem is olyan régen még az volt a nóta, vállalhat munkát a gyáron belül is, aki akar, de eredeti munkakörében nem. A gépírók takaríthatják az egész első emeletet, mert annak semmi köze nincs a gépíráshoz. A vasesztergályos is fölsöpörheti az udvart. Hogy jobb lenne, ha az esztergályos esztergál? Fölismerni régen fölismerték már. de gazdasági kényszer nélkül az előre gyártott akadályok nem akartak elmozdulni a helyükről. A fönntartások azt diktálták, ha valaki valamit nagyon jól tud, különmunkában azt soha ne csinálhassa. A belső logikája persze ennek az elméletnek is megvolt. Elkészíti a vasesztergályos rendes munkaidőben a fogaskereket, és bemutatja délután. Délelőtt órabért kapott érte, délután újra megfizetik? Inkább söpörjön. El kellett tehát hárítani a durva és finom csalásoknak még a lehetőségét is. Most úgy szyúl a szabály, hogy a művezető, aki ellenőrzi a rendes időben végzett munkát, és ellátja föladattal a munkaközösséget is, nem lehet tagja a kisvállalkozásnak. A főmérnök is, helyettese is azt mondja, bizalmatlanok voltak az emberek. Gyáron, vállalaton belül sok kis munkaközösség szerveződött már, de ez nehezen alakult. Aki belép, ha van munkája, ha nincs, fizeti a külön járadékot az SZTKnak. Senki nem szeret fizetni, ha bevétele nincsen. Megérzik a dolgozók azt is, hogy az új és rugalmas munkaszervezésnek régi mechanizmusokon kell átvergődnie magát. Két hónap kellett az okmányok aláírásától számítva ahhoz, hogy valóban dolgozhassanak is. Aki például elkezdte az alkatrészgyártó munkaközösséget szervezni, időközben hátat fordított neki. Tanulnunk kell még a rugalmasságot hivatali szobákban is. vagy be kéne eresztenünk oda is a gazdasági kényszert. Állítólag a második világháború távolkeleti harcterein tanulta meg a pszichológia. hogy az emberek sokkal jobban látják el föladataikat, ha maguk választják meg társaikat. A kis munkaközösség legnagvobb hajtóereje szintén a kivá'asztás. öt-tíz éve i.s a gvárban lehet Hitvánv János. néha még jó is. hogy ott van. mert a bér feiek szerint számítódik. A három ember mellé azonban nem szegődhet negyediknek, mert a három együtt mondja, bolond lenne rá is dolgozni. Hej, ha egyszer ez az észjárás kiszabadulhat a munkaközös légekből, és általánossá válhat! Mert senki nem szeret másra dolgozni. Hitvánv János mégis megél. Félreértésre adtak okot es aggodalmat keltettek a különböző nyilatkozatok is. Annyit emlegettük mostanában a vásárlóerő kiáramlását, hogy időközben meg is fordult egy kicsit. Vigyázzunk a bérekre, hogy legyen fedezete' a pénzünknek. Értelmezték ezt úgy is, hogy megint a régi mechanikus szabályokkal kell gátat állítani a vásárlóerő gyarapodása elé. Ha én tíz cikkért ugyanannyit kapok, mint kettőért, biztosan nem töröm magam, és a fényképezőgépet is otthon hagyom. Ezen a sémán futhatott a két esztergályos és egy lakatos gondolata is. Tisztázni kellett, hogy egészen másról van 6zó. Aki értékes munkájáért kap többet, az nem hígítja a vásárlóerőt, hiszen annak a fedezetét növeli éppen. Nyugodtan kereshet tehát többet Szűcs István, Keresztes László és Héger László, ha értéket termel. A gazdasági kényszer természetesen oda szabályozza a vállalatot, hogy egyetlen fölösleges munkaközösséget ne hozzon létre. A szerencselovagok tehát kizárhatók két oldalról is. Ahhoz is hozzászoktunk, ha elkezdünk szervezni valami újat, megteremtjük annak a bürokratikus hátországát is. Nem hoztak létre egyetlen fö-, al- és segédhivatalt se, nem fordítják jövedelmük egy részét saját koloncaik fönntartására. Pénzükkel maguk gazdálkodnak. Az SZTK-járulék természetesen kötelező, és az adó is. Szabály írja elő azt is, hogy keresetük hetven százalékát fizethetik ki saját maguknak azonnal, a többit év végéig együtt őrzik. Azt hiszem, ez a szabály is hozzájárul a kezdeti döcögősekhez. Juliska néni azonnal fizet a kerítésért. A nagy kérdés mégis az. lesz-e mindig munkájuk? Hála az alkatrészek évtizedek óta tapasztalható káoszának, az alkatrészgyártó munkaközösséget ilyen veszély nem fenyegeti. Ha öt csapszeg kellene, a kereskedelem nem ad. Neki az az üzlet, ha legalább egy kamionnal visznek. Négyezerre tehető az alkatrészek száma, dolgozhatnak tehát nyugodtan. K itanultuk mi már a végletek széljárásait, Tapogatózva indulunk, ez ismerőö. Ha majd levonjuk a következtetéseket, nem jutunk-e oda, hogy mindenki beléptetésével általánossá akarjuk tenni a kisvállalkozásokat üzemen belül is? Ha valóban levonjuk a következtetéseket. ilyen otromba gondolatra nem juthatunk. Beszéltem a három emberrel is. Azt mondja, az eddigi előkészítés az idegek harca v^lt. Dolgozni is. keresni is szeretnek, de a hivatali el fektetések tói fölmegy a vérnyomásuk. Közgazdaságit végzett segítőt is kerestek maguk mellé, aki a kötelező adminisztrációt elvégzi. Ügy látják, a legnagyobb veszély innen fenyegeti őket. A pontatlan munkáért büntetés járhat, sőt, biztosan jár, ezt értik. A takubakut nem. Azt tervezik, minden héten három nap négy-négy órát dolgoznak a munkaközösség keretein belül, a napi munkaidő ráadásaként, és havonta egy szombaton és egy vasárnap nyolc-nyolc órát még. Aki elkezdte a szervezést, de kilépett belőle, közel állt a nyugdíjhoz. Hírét vette. a nyugdíjba nem számítható be az itteni jövedelem. Azt hiszem, megint csonkítunk magunkon egy kicsit. Ahelyett, hogv kidolgoznánk a megfelelő éí ösztönző módozatokat. Aki mert vállalkozni, harminchat, harmincegy, illetve huszonnyolc éves. # Horváth Dezső Országgyűlési képviselők munkája A Hazafias Népfront elnöksége legutóbb 1980-ban foglalkozott országgyűlési képviselőink tevékenységével. A szűkebb pátriánkat képviselő 16 küldött elmúlt három évi munkáját pedig a közelmúltban értékelte a népfront megyei elnöksége. . Jóllehet, számokkal mérni tartalmi munkát nem szerencsés, mégis ez esetben fontos mutató, hogy a megyei képviselők az országgyűlés ülésszakain minden esetben részt vettek, s az elmúlt három esztendőben tizenegy alkalommal szót is kértek. Felszólalásaikban jórészt megyei gondókat említettek. felhívták az illetékes szervek figyelmét többek között-a vízgazdálkodással, a határ menti kereskedelemmel, a lakások hőszabályozásával kapcsolatos problémakra, illetve lehetőségekre; A képviselők segítő közbenjárásával valósult meg például Szeged peremkerületében a gázvezeték, Hatytyastelepen és Gyálarélen a népfrontszékház építése, a csengelei iskola tanteremmel való bővítése, a balástyai crossbar telefonközpont létrehozása, és a szentesi öregek napközi otthonának kialakítása. Ahhoz azonban, hogy érdemben tudják képviselni a szűkebb pátria lakóit és megfelelően felkészülhessenek a legfelsőbb fórum tanácskozásaira, a képviselőknek minden segítséget és információt meg kell kapniuk a helyi szervektől. Mindenekelőtt a tanácsoktól várják el a meg szorosabb együttműködést. A népfrontbizottságok az eddiginél nagyobb segítséget adnak a képviselőknek. A .városokban általában jobb a kapcsolat és ennek okán az együttműködés eredményesebb, mint a községekben. Ezek többségében ugyani? meglehetősen alkalomszerű a kapcsolattartás. Az emberek egyéni problémáit meghallgatni, a választókerületek ügyes-ba.ios közérdekű gondjait alaposan megismerni csak a személyes talalkozásokkal lehet. Ennek érdekében a képviselők fogadóórákat tartanak — s ezen túl — lehetőséget adnak választóiknak, hogy munkahelyükön és lakásukon is felkeressék őket. A megyei képviselők munkájának tartalmasabbá tétele érdekében a népírontbizottságoknak van még teendője. Mindenekelőtt az, hogy megteremtsék a további lehetőségeit a rendszeres és folyamatos kapcsolallar. tásnak a képviselők és a va* lasztópolgárgk között.