Délmagyarország, 1983. július (73. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-05 / 157. szám

2 Kedd, 1983. július 5: tárgyalások Shultz a Közel-Keletre utazott D Bejrút (MTI) Egyiptommal folytatott tár­Miközben a kelet-libanoni gyalások megszakítására. Nincs megbízható ertesü­lés Arafat és Szíria viszo­Bekaa-völgyben újabb fegyveres összecsapás zaj- . . , , . „ . lott le az El-Fatah palesztin n/anak rendezéseroL Hafez szervezet két szárnya között, t**? , ' h'r,ek szerlnt a Palesztinai Felszabad.tási baJ an<?° érvénytelenítem a különbizottsága klu as,t0 dontés,t- ha Arafat nyilvánosán elnezest ker azért, hogy a palesztin bel­ügyekbe való beavatkozás­sal vádolta meg Szíriát, és ha teljesíti a lázadók köve­teléseit. A szombaton és vasárnap Szervezet vasárnap megkezdte közve­títő misszióját Damaszkusz­ban. A PFSZ végrehajtó bi­zottsága által összeállított, hattagú küldöttség célja a bekaa-völgyi tűzszünet meg­szilárdítása, az El-Fatah vál­ságának tárgyalásos megöl- kl"JU" PaleszU" összetapa­dása. a szíriai—palesztin *oknak egyre,szt f..1!^1™"1 kapcsolatok normalizálása, baloldali _ partok kozbelepé­ezen belül a Jasszer Arafát f- másreszt több száz pa­és a szíriai vezetés között fsz^n asszony tuntetese ve­támadt ellentetek áthidalá- telt VÉ°et* # Sa' Hétfőn — Pakisztánból 4hu Szaleh ezredes, az jövet — közel-keleti körút­El-Fatah lázadóinak egyik jának első állomására. Sza­vezeloje a békéltető bízott- úd-Arabiába érkezett George Sággal folytatott eszmecse- Sfiultz amerikai külügymi­rét követően bizakodva nyi- niszter. • aki bejrúti értesü­latkozott a kiegyezes lehe- lések szerint kedden Liba­töségéröl, az ellenzéki köve- nonban, szerdán Szíriában, telesek érvényesítéséről, csütörtökön pedig Izraelben Jasszer Araíat állítólag tárgyal a május 17-en alá­keszseget fejezte ki a kol- írt izraeli—libanoni megál­lektív vezetés elfogadására, lapodas végrehajtásáról, il­a kifogásolt, mérsékelt poli- letve a Libanonban levő tika feladására, nevezetesen külföldi csapatok kivonásá­a Reagan-terv elvetésére, az ról. FOGADÁS Harry Earl Bergold, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövete, hazá­ja nemzeti ünnepe alkalmá­ból hétfőn, fogadást adott re­zidenciáján. KÖZGAZDÁSZOK ESZMECSERÉJE Elutazott a kínai társada­lomtudományi akadémia köz­p,azd ászküldöttsége, amely Liao Csi-li professzornak, a Kínai Népköztársaság Ál­lamtanácsa mellett létre­hozott gazdasági reformbi­zottság gazdaságkutató köz­pontja főigazgató-helyettesé­nek vezetésével a Magyar Tudományos Akadémia ven­dégeként tartózkodott Ma­gyarországon. EGYÜTTMŰKÖDÉS A szudáni külügyminiszté­riumban Hasim Oszmán kül­ügyi államtitkar es dr Hackler Karoly, hazank szu­dáni rendkívüli es megha­talmazott nagykövete alá­írta a Magyar Népköztársa­ság és a Szudáni Demokra­tikus Köztársaság kormánya közötti kulturális és tudomá­nyos együttműködési egyez­meny 1983—1985. evre szóló munkaprogramját. # Prága (MTI) retet. A táborba elsókent er- feszített tái-gyalasokat foly­Júiius 1 cn, pénteken dél- kezett nyolctagú csoport ki- tátott még az utolso napon utan ot órakor szállt le a ve tele vei senki a külvilágból is, harcolt minden fogolyért, prágai repülőtéren a cseh- nem találkozhatott a többi mire a Vöröskereszt közve­szlovak légitársaság 1L ö2-es fogollyal, meg a nemzetko- ütésével végül elerte, hogy a különgepe, fedélzetén 45 zi Vöröskereszt sem tudta kinshasai repülőtéren június csehszlovák állampolgárral— megerősíteni független szem- 3l-re virradó éjszaka átve­akik 111 napot töltöttek az tanúk beszámolóival, hogy hette a 45 főnyire kibővített Unita elnevezésű ellenfor- valóban valamennyi túsz ép- csoportot, radalmi angolai szervezet ségben elérte-e a fegyveres A kiszabadultak a dél-an­fogságában. A 17 nő, 21 gye- osopox-t bázisát golai Jambáből előbb Jo­rek és .,7 férfi hosszú utat jfúnius 24-én Savimbi vég- hannesburgba repültek a tett meg azóta, hogy az an- re televíziós kameH'k előtt botswanai légitársaság Her­golai Alto Catűmbblábán le- megígérte, hogy a fogságban típusú teherszállító re­vó cellulóz- és papírgyár el- tartott csehszlovák nők gye- Pülőgépén, amelyet a nem­len március 12-én végrehaj- rekeikkel együtt „három nap zetközi Vöröskereszt bérelt tott támadás után fogságba múlva" otthon lehetnek. A ki- Dél-Afrikában tíz portu­.estek, addig a napig, hogy három napból végül egy hét Sál srz&Kembert adtak át or­visszatérhettek végre hazá- lett. szaguk hivatalos képviselői­ig1*- , Azon a pénteken már az nek< akiket a csch" Az Lmta által elrabolt 6(5 Unita táborában volt a nem­csehszlovák szakember és zetközi Vöröskereszt öt kép­családtagjaik kétoldalú kor- viselője, akik arról tájékoz­mánykőzi megállapodás alap- láthatták a csehszlovák 11­Jan dolgoztak Angolában. A letékes hatóságokat, hogy jú­szabotázsakció után az Uni- nius 29-én szerdán a zim­ta fegyveresei ugy hurcolták bebwei fővárosban átvehe- , .,, . , ,, el őket, hogy nem is sejt- tik acsehszlovák túszok 38 'etékes "eKszlovák szervek hették, mi vár rájuk: az gJ} SSSS arftat Z * * nernMtkö2i Vöröskereszt esős évszak viszontagságai- a JverX^t képviselői folytatják erőfe­val nehezített terepen, szik- szítéseiket mindaddig. mis lás hegyeken. bozótosokon Az Unita azonban még az az ellenforradalmi szervezet mocsarakon és folyókon át pillanatban is meg- fogságában maradt 20 cseh­több mint 1800 kilométert gondolta magát A Hararé- szlovák férfi is vissza nem gyalogoltak az Unita Rivun- b®" tartózkodó csehszlovák nyeri szabadságát küldöttség kitartó és meg- Szűcs D. Gábor Lengyel táj - magyar ecsettel L A lengyelországi százötvenhat járt az eszem­Lódz: régi ismerős, ben. Közvetlen tények nem Először ezerkilencszázhet- serkentettek az összehason­venegyben jártam ott, má- lításra. De volt valami a sodjára hetvenötben. Most, levegőben, ami — nekem hogy újra lehetőségem nyílt legalábbis — ötvenhat át­ismételt felkeresésére, vala- moszféráját idézte. hai emlékeimet rendezge­tem. Hogy is volt? A mély­ségesen mély időkútból próbálom felszínre mereget- /"tani a ni az epizódtöredékeket, amelyek valami módon megmenekültek a feledés­től. Ezerkilencszázhetvenegy, október. Szép, őszies idő. Éjszaka sokáig álmatla­nul forgolódtam, próbáltam valamiféle összképet kiala­rám zúdult törté­nésáradat nyomán. Akkor — 1971 október — termé­szetesen már Gierek volt a Lengyel Egyesült Munkás­pált Központi Bizottságá­nak első titkára. Szinte A nyírfák lombkoronája minden idejét a „terepen" már vörösben játszó rozs- töltötte. Naponként szólalt daszínben. A fehér törzsek fel aktívaüléseken. Hol a mint megannyi szellemalak bányászok közt bukkant fel, a párába vesző erdősűrú­mély ködszerű paravánja előtt. Az ország: a feszült nyugalom állapotában. Alig egy éve. hogy a tengermel­íeki területeken — elsősor­ban Gdanskban — véres hol a nagy autógyár mun­kásait győzködte, hol meg a tengermellék hajóépítői­nek magyarázta: a hibák­kal szembenéznek, garan­ciákat teremtenek arra vo­natkozóan, hogy a régi ma­utcai incidensekbe torkoll- laeztásök ne ismétlődhesse­tak a tüntetesek. s a fegy- nek meg. veres erők egysegei tüzet nyitottak a felvonulókra. A gdanski „sajtóházban" meg egy év elteltével is nyugta­lanság vibrált a levegőben. Békésen vodkázó asztaltár­saságok tagjai egyik pilla­natról a másikra összevesz­tek, kiabálni kezdtek egy­másra. Az apropó: többnyi­re jelentéktelen semmiség, afféle pótcselekvés-villám­hárító. mely kizárólagosan arra volt jó, hogy levezes­se a lelkek mélyén felhal­mozódott indulatokat. Nem, az „esemenyekről" Hadd tegyem mindjárt hozzá: ezekben a napökban nem csupán feszültséget éreztem a levegőben. ha­nem a bizakodás derűsebb színeit is fölfedezni véltem egv sor megnvilatkozásból. Még azok is. akiknek fenn­tartasaik voltak — nem keveseknek —, abban re­ménykedtek, hogy Gierek­kel tényleg valami ereden­dően új kezdődik. kat szenvedett Lengyelor­szág életében), a jövő mindazonáltal biztató. Van miért, érdemes dolgoznij fáradozni. Csak a legpesszi­mistábbak emlegették Go­mulkát, hogy ő is így kezd­te, ötvenhatban, a szemé­lyi kultusz súlyos megpró­báltatásait követően — a személyi kultuszét, amely­nek ő maga személyesen is áldozata volt —aztán, iám, ezerkilencszázhetvenben. Lódz legendás főutcája, a Piotrkowska, mintha rácá­folni látszott volna a leve­gőben érződő feszültségre. Bohém, kavalkádszerű han­gulatot árasztott. A kes­keny járdákon reggeltől napestig hullámzott a nép. Gyönyörűek voltak a nők. Az utca szinte csillogni lát­szott a sok aranyszőke haj­jal koronázott fejtől. A pá­rizsi divat szinte órák alatt érkezett el idáig. S habár a textil- és bőranyagok mi­nősége némi kifogásolnivalót hagyott maga után, a nők a kevésbé minőségiből ké­szült öltözékekben is csuda elegánsaknak látszottak. Íz­lés, arány, mértéktartás, sikk, nagyvonalúság — szinte úgy érezte az ember, hogy nem is felvett, szer­zett tulajdonságok ezek. hanem egy nemzet létének leglénvegeből fakadnak. Az olcsó bizsuékszerek is szin­te drágakövekként csillog­tak. Egy kicsit meg is szé­dült az utas ragyogásuktól. Néhány nap elteltével kez­dett hajlamossá válni ar­szlovákokkal együtt ugyan­csak Alto Catumbelából hur­coltak el az Unita fegyve­resei. A 45 főnyi csoport, haza­térésével a túszügy csak el­ső fejezete zárult le. Az 11­— A pórt nem túri el a belső zavargásokat. Minden nem vol-' megmozdulást csirájában el­tek hajlandók beszélni, pe- fojtunk, mert szilárd meg- ra, hogy gyémántnak lássa dig többször is próbáltam gyóződésünk, hogy az elé- a legeg.yszerúbb csiszolású rájuk terelni a szol. Hanem gedetlenkedö dolgozok rau- hamis követ is, csak azért, este, a szállodai szobában gott ott lapul, néha nyíltan mert... a lengyel illetőségű tolmács lel is lép az ország szocia- , „ pgv évvel ezelőtti újságo- lusta rendjét veszélyeztető Lröansk, Krakkó, Gzesto­kat kotort elő bőröndjének ellenség. Rendet, fegyelmet fhowa, Kielce, Torun Za­mélyéről. Helyszíni fény- követelünk mindenkitől. El- k<>pane, Sopot. Mindenütt képfelvételek a gdanski za- lenben a párt maga fogja vargásokról. Betört kiraka- a tömegek által hangozta­tok, utcára szórt árucikkek, tott hiányosságokat meg­felfordított, kerekeikkel eget szüntetni, fenyegető személyautók, lángoló épületek. Elmaradt természetesen a ORBIS-szállodában laktunk, első osztályú minőség, ipar­művészeti alkotósremekek­kel telezsúfolt előcsarnokok, fényeikkel Las Vegast idé­— A pártbizottság egy kesek ígéretet tettek rá. magasházban van — mond- hogy rövid időn belől meg­ta a tolmács, suttogósra oldják az élelmiszer-ellátás fordítva a szót. — A ház feszítő gondjait, orvosolják tetején időközben helikop- az alacsony keresetűek — terleszálló-helvet létesítet- va8y fogalmazzunk így: a húsárak emelése. Az illeté- ző bárok, kifogástalan. ^y>,z­tek. Ha netán esetleg újra valami .. „ akkor a bent­levőknek ne legyen ... Másnap a magasházat Is megmutatta. Innen lentről go közelében fekvő táborá­ig. Asszonyoknak, gyerekek­nek, férfiaknak hiányos ru­házatban. minden felszere­lés nélkül kellett megtenni­ük ezt az utat. Az élelmezé­sük is elégtelen volt. Csak a múlt héten derült ki, hogy Jaroslav Navratil szerveze­te nem bírta a kimerítő gya­loglást, s még április 19-én, társai minden erőfeszítése el­lenére, a harminchét éves mérnök belehalt a megpró­báltatásokba. A hatvanöt csehszlovák ál­lampolgárnak több mint másfél hónapot kellett eltöl- i tenie az Unita délkelet-an- j golai táboróhan. Imire első csoportjúk kiszabadulhatott, 1 •Á Vöröskereszt nemzetközi bizottságának képviselői ho- ! napok ota bonyolult, olykor I drámai 'tárgyalósokát foly­tatlak Johannesburgban. Ha- | rai'éban es Centben, az el­len forradal marok vezetőivel. A foglyok semmit sem tudtak arról, milyen erőfe­szítések történnek kiszabadí­tásukra és arróL sem, hogy Jonas Savimbi. az Unita ve­zére április óta többször is megígérte: amint valameny­nyien elérik a Rivungo kö­zelében felépített tábort, az. munkások — szociális prob­lémáit, És így tovább ... Egyesek megrettentek a fegyverek őrködte rendtől. Sokan azonban bizakodtak: végre elérkezett a kibonta­nehéz volt felismerni a he- kozás útja. S ha az első lé­likopterleszálló-helyet. Az péseket tragikus körülmé­információt mindenesetre el- nyek között kellett is meg­raktároztam magamban, tenni — kioltott emberéle­Nem tehettem róla. hiába tek, hatalmas anyagi kár, igyekeztem gondolataimat politikai-morális megráz­másra terelni, mindegyre a kódtatás — (amint erre oly magyarországi ezerkilenc- sok példa akadt már a so­taságú szobák, elegáns sze­mélyzet, patyolattiszta da­masztterítők és szalvéták az étteremben, porcelán­márkák, ezüstként villogó evőeszközök. Felületes pil­lantásra is úgy tűnt a tájé­kozatlan utasnak, hogy az ORBIS-standard és a hét­köznapi valóság között va­lami ellentmondás feszül, aminek — hadd tegyem mindjárt hozzá a történelmi hűség kedvéért — akkor nemigen sikerült közelébe férkőzni. Papp Zoltán (Folytatjuk.) Dér Endre: Csodapók (Dokumentum-novella) 5. — Így van! Így van!.?T — csapkodott és rö­högött a százados, majd ugyanolyan vészes le­targiaba esett, mint amilyen veszélyes volt a „jó kedve". — Paulus. Hitler tábornoka latja a helyzetet és tudja, hogy tábornok kollégáira kell hallgatnia, ha az emberanyagot és a ne­met nepet meg akarják óvni a pusztulástól, de Paulus marad! Meg hisz Hitlernek... sokszor ápolta, mivel hol a májával, hol a tü­dőgyulladásával kínlódott. 0 még a nyitás előtt férkőzött a család bizalmaba, Mama is megsze­rette, így a karácsony esti vendéglátása a leg­természetesebbnek látszott. Egy porcelán-nagy­kereskedő özvegyember is „csatlakozott" megte­rített astzalunkhoz, a pezsgőt ő rendelte, a bo­rokat ő fizette, anyám a fülébe súgta, hogy tet­szem neki, megkérte a kezemet. Kár volt ezt mondania, mert azonnyomban észrevettem, hogy öreg, holott máskor 35—40 éves emberekre kön.v­n.ven rámondtam, hogy „szimpatikus", vagy azt, hogy „tetszik nekem is" ... A porcelán-nagyke­reskedő özvegyember azonban nem tetszett ne­kem. valószínűleg azért, mert megkerte a ke­zemet, amit nemigen hittem el mindaddig, amíg tizennyolc eves nem lettem. Akkor valóban, tő­lem. személyesen megkérdezte: akarok-e a fele­sege lenni, gyerekeket nevelni, es tudnám-e nt igazán szeretni . . . Akkor. 1942 karácsonyán vendégünk volt meg egv huszonöt év körüli fia­talember is, jól öltözött, vidám természetű, is­meretlen férfi, akiről Gábor ur azonnyomban kisütötte, hogv kém, bár az anyját nagyon jól ismertem a piacról, kofa volt, a szomszédban lakott, egyetlen szobácskában. Kéthavonként pár napra meglátogatta egyetlen fiacskája, Laci, aki szépeket mondott nekem, a prímás ottha­gyott hegedűjén szépen játszotta a „Csak egy kislány van a világon ..." kezdetű dalt, jókat Karácsony. Anyám egv nagy karácsonyfát vett. amit te­leaggatott szivarral, cigarettával, kis üveg pálin­kákkal, szaloncukorral, édességgel. Piros szi­vek, sárga színű báránykák, hegedűk lógtak a fáról, a cigaretták és szivarok között. A vendéglőben karácsonyoztunk. Vacsorára kocsonyát ettünk, anyám sütötte bejglit és lehetett vele hülyéskedni, a legkomolyabb gon­bört ittunk hozzá. Az asztal körül körülbelül ti- dolatban is megtalálte a banálist vagy a nevet­zen ültünk. A család öt tagján kívül köztünk ségest, s „jól értesült" lelt pár deci ital után, nyilván a századosunkat akarta lepipálni, vagy Gábor urat akarta felülmúlni ebben a témában. Dusán a bejárati ajtó melletti törzsasztalnál ült, egy teljes liter bor társaságában. Gábor úr saját maga tette eléje, anyám egy tányér ko­csonyával kínálta, mellé kalácsot adott. Pár perc alatt a háborúra terelődött a szó volt a kopaszodó, vidám százados. Bukfenc, a dohánygyár beszerzője, aki kizárólag a különle­ges italokat szerette, ezért a bort, amit rendelt, asszonyokat es a gyerekeket egv ..bukfenccel" (azaz, fél deci édessel) meg­szabádon bocsátják. A tű- bolondította. Állandó szelíd mosolya, zárkózotl­szok utolsó csoportja május saga és özvegy édesanyja sokszori emlegetése 18-án érkezett oda. Az Uni- miatt családtagként kezeltük napokon belül, ta vezetője azonban nem Köztünk volt még egy finánc agglegény, ud­6oetett valóra vállam ige- i varias, a jóság glóriaként övezte fejét, anyám Anyám nem szerette, ha politizálunk, különösen azóta nem, amióta Gábor úr kifejtette anyám előtt is, hogy a szomszédban lakó fiatalember, aki Nemetországban el es haza tud jönni min­den két hónapban, nem lehet más. mint kém, s óvakodnunk kell töle. Anyám ezért hát ezekkel a szavakkal akarta más mederbe terelni a ka­rácsony esti beszélgetést: — Ne beszéljetek már politikáról, mert ha egy kém van közöttetek, lebuktok, és azt se ló­gom tudni, melyik börtönbe kit keressek . . . Ezen mindenki jót nevetett. Legjobban Laci nevetett ezen, a szomszédból, ezert mindenki öt figyelte, es egy pillanatra félbeszakadt a beszél­getés. Laci kezdte újból: — A harctérről küldött levelek 57 százaléka már nem bízik a győzelemben, és ellenseges ér­zelmeket tanűsít Hitlerrel szemben. A kopasz szazados csak mosolygott ezen a számadaton, majd megkérdezte, hogv „Csak 57 százalék? Pontosan?", mire Laci, a szomszédból, ezt felelte: — Pontosan 57 százalék merte leírni, a Führer az oka háromszázezer nemet katona elpusztulá­sának. — Csak nem? — Hitler jobban tudja ezt, mint ők. Ezért nem engedi vissza az oroszok által bezárt kat­lanba Paulus segélyt kérő embereit. Hiába men­nek Hitler főhadiszállására. Segély nincs, a csa­patoknak pedig ki kell tartaniuk az utolsó em­berig, az utolsó töltényig. És még ezután jön a fekete leves. Eddig, mondom, eddig sikerült Hit­lernek kicsikarnia a német katonából a kétség­beesett védekezést, az utolsó töltényig. A hitle­risták nem lettek foglyok. Eddig! — Folytasd! — könyökölt az asztalra a ko­pasz százados. Laci széttárta a két karját, mutatván, folyta­tása ennek a háborúnak csak a vegpusztulás le­het. (EoíytatjukJ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents