Délmagyarország, 1983. július (73. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-03 / 156. szám

u VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A Z M S Z M P SZE GJE D V ÁR O S IBI ZÖ TTS ÁGÁNA 73. évfolyam 156. szám 1983. július 3., vasárnap Ára: 1,40 forint Ny araiunk vagy pihenünk? A

szakszervezetisnek fáj a feje, pedig nem is tudok róla, hogy migrénes lenne. Gyanítja, hogy az időváltozástól, amely a hosszú aszályt követő „utómedárddal" tört rá. Ám korántsem csak a meteorológiai idő- és széljárás szeszélyei süllyesztik-emelik az ügyintéző vérnyomását, sokkal inkább azok a társadalmi közérzetet bizonyos fokig befolyásoló bizonytalan légmozgások okozzák e klimatikus betegséget. amelyek ilyenkor, nyár elején, fő J mezonban egyre erőteljesebben jelentkeznek. Változtak az idők. Néhány éve még megszaporodtak ilyentájt nála — sőt már jó előbb — az üdülésre jelentkezők, a jobb helyekért szimatolók, a sok pályázó közül a maguk számára kedvező elbírálást remélők. Valahogy fontosabb ember volt az üdülési ügyekkel foglalkozó előadó, mint amilyennek ma érzi magát. A minap már a negyedik ember köszönte meg szíves ajánlatát, s nem fogadta el a szakszervezeti beutalót. Nem kellett neki a Balaton. Az, amiért még nemrég összeveszett brigádtársával. Aligha lehetséges azonban, hogy a magyar tenger környézetét 'féltök vitájának oly magasra csapó hullámai mosták el vállalkozó kedvét, üdülési vágyát. Sokkal inkább a szomorú józan belátás: sokba fog kerülni. No, nem az 1300 forintos beutaló, mert azt azért össze tudja gyűjteni, bármennyire nyögi is év közben a pénztárcaapasztó részleteket. Ám ki az, aki akárcsak egyetlen hétre is ennek a duplájával neki mer vágni az amúgy is megtelt üdülővidéknek. Nem beszélve arról, ha — a gvermeknevelés szempontjából oly nagyon ajánlott közös programok jelszavával — a négy-öt tagú család vág neki a csudamód kedvezményes programnak. No persze korántsem lehet azt a következtetést levonni ebből, hogy kisebb legyen a csábítás, kisebb legyen az árukínálat, elvégre is évekig emeltünk szót épp ezek ellenkezője érdekében. Az igények és a kínálat mérföldes csizmában járnak. Csak épp a lehetőségek ... Mert mit tud csinálni a szakszervezetis, amikor anyuka vagy apuka elmondja ezeket az érveket. Számolni már nem is mer. Úgysem igen tudná meggyőzni az aggódókat. Lehetetlen lenne ugyanis báfkitől elkívánni, hogy a teljes ellátásnak hirdetett — lehetőség szerinti — minden üdülői kényelmet a dolgok netovábbjának tekintsen, s elégedjen meg az egyébként általa veszélyeztetett, de még mindig élő és a maga módján felüdülést nyújtó természet ajándékaival. Víz, napfény, jó levegő, panoráma a hegyen, ttücsökeiripelés a pusztán. Megfogadni sem lehet a legnagyobb ászkézissel sem. Hát még előírni. Egyébként is a nyaralás, üdülés nemcsak a szó munkajogi, haném átvitt értelmében is szabadság kellene hogv legyen. Csoda-e hát, ha valaki- nem vállalja a szűkösebb anyagiak szorításé ban. S

még ez sem minden. Egy másik vállalatunknál tavaly összesen két segédmunkás jelentkezett üdülni. Az üdülő jó és szép volt, az ellátás kitűnő, azonban az ügyintéző legnagyobb csodálkozására mindkettő kijelentette visszatérve, oda többet nem megy. Kiderült, hogy a társadalomban meglevő személyi differenciáltság ki nem mondott, ám esetenként annál jobban érzékeltetett feszültségei, amelyek elől ugye — legalábbis elvekben — menekülünk felüdülést nyújtó kikapcsolódást keresve az államilag szervezett „nyughelyekre", kikezdték a két jóembert. Nem merték megmondani, hol dolgoznak. S nem azért, mert csak úgy általában a munkát szégyellték, hanem mert meghallották, hogy ott époen az ö szakmájukban dolgozó emberekről hogyan vélekednek. Egy szó mint száz. őmiattuk is fájhat a szakszervezetis feje. Ha most kontrasztként elősorolná valaki. egyes helyeken hány százalékkal emelkedett az üdülők száma, vagv abszolút számokban kifejezve, hányan keresnek felüdülést tömegüdültetésre is alkalmas tájainkon, biztos igaza lenne: nem oly vészes még a helyzet. Nem minden cégnél adják vissza a beutalókat, s nem minden ccgnél egyszerű, még eldönteni, mikor ki mehessen. Ám néhány évvel ezelőtt még sehol sem volt egyszerű. És arról sem szól a statisztika. vaión az üdülők közül hányan iönnek el valóban felüdülve. Hányan forgatják a fejükben: jövőre vagy otthon maradnak, vagy okosabbak lesznek, s egész évre biztautiák, hogv emlékezetes maradjon a nyár: személyi kölcsönt vesznek fel. I. Zs. Hajdúnánási aratók I Sándorfalván Bogaraikat legeltető méhészek régóta számon tartják, hogy kis országunk északibb és délibb fele között nagy a különbség. Amikor nálunk elvirágzik már az akác, akkor kezd nyílni följebb, mennek tehát utána. Aratóink akkor kezdtek figyelni rá, amikor országrészeket átfogó termelési rendszerek alakultak ki. Hetekkel előbb érik kasza alá nálunk az árpa és a búza, aki itt végez, indulhat följebb. Illetve jöhet föntről segíteni, akinek otthon még várnia kellene. Ha belekevertük a méhészek tapasztalatát, hasonlítgassuk még egy kicsit a kettőt. Ha elkésnek azok. kevés a méz. Ha az aratók késnek, kevés a gabona. Május közepe óla aggódnak a mezőgazdaság tértői, hogy az aszály kára el nem kerülhető, még fontosabb, hogy akkor induljon a kombájn a búzatáblára, amikor érik a gabona, és ne később. Kimondani könnyű, de szögről leakasztani nem lehet az aratógépeket. Kérni egyszerűbb. és adni jobb. Múlt szombaton mondták a hajdúnánási Hajdú Imrének és Nyakas Imrének, ha virrad, ha nem, vasárnap indulniuk kell Sándorfalvára. Hol is van az? Ja, Szeged mellett? Akkor jó, mehetünk. Elindult vasárnap reggel a két nagy kombájn, végigkocogta a hosszú utat egy nap és egy éjjel, és megérkezett hétfőn, mire a harmat fölszállt. — Aludni lett volna jó. de nem aludni hívtak bennünket, hanem aratni. — Simán jöttek? — Elckora géppel nehéz utazni. A biciklist még csak meg mertük eiőzni, de a kismotorost már nem. A vágóasztalt magunk után húztuk, hosszú a szerelvény, kockázatos kerülésbe nem bonyolódhattunk. Annak is meg kellett gondolnia, aki minket előzött, mi félrehúzódni se nagyon tudunk. Megúsztuk, Békésig semmi baj. Éjszaka van. kicsi a forgalom, ez a jó nekünk. Az ördög éjjel se alszik. Békés után defekt. Ekkora kereket szétszedni, visszarakni éjnek évadján — ráment három óra. — Segítség? — Szerencsére volt. Kocsi vezetett bennünket, ekkora útra epéikül el se szabad indulni. Reggelizik most a két masiniszta. Kolbász, kenőmájas, paprika, tejföl és tej a früstök. Kát vaságy és egy asztal, ez a bútorzat. Követik tekintetemet, ki is mondják, amit gondolnak: — Melós embereknek megfelel. Mire ők ágyba kerülnek, csak azt nézik, az ágynak melyik végén van a párna. — Erről a vidékről tehát semmit nem tudtak. — Dehogynem. Hadgyakorlaton voltam Hódmezővásárhelyen, a kollégám pedig Orosházán katonáskodott. Egyik sincs ide messze. Mondanám, hogy nagy azért a különbség, de nekik van igazuk. Arra az egy hétre a hasonlóság többet ér. Firtatom azért, hogy a homokkal mennyire sikerült megbarátkozniuk, de azt mondja Nyakas Imre, amikor már kifelé megyünk százhúsz mázsás nagy gépével, hogy ez a határ hasonlít az övékéhez. Ott van vége a Hortobágynak, tehát szikes is van, és' ott kezdődik a homokos Nyírség. Otthon érzik magukat. — A beszéd ? — Figyelünk, amikor azt hall juk, hogy mögcsináli meg körösztapád, de mi is tájszólásban beszélünk. Ok meg biztosan minket figyelnek. — A faluban voltak már egyáltalán? — Csak akkor, amikor esett az eső. Bementünk a cukrászdába, tésztát ettünk, és hazajöttünk. Kocsmába nem járunk, italért kettőt se lépnénk, inkább pihenünk. Háromliteres termosz van mindegyik kombájnban, indulás előtt friss Vízzel töltötték tele. Nyakas Imre azt mondja, amikor ilyen méleg van. neki a három liter kevés, a hat is elfogy. Dicsérik a gépüket, ventillátor fújja be a levegőt a fülkébe, de amikor a tető fölforr, befelé csak meleg levegő jöhet.. A Rába-Steiger fülkéje lenne most jó. annál gondoltak legtöbbel a benne ülőkre. Most derül ki, a dolgok logikája nagyjából ugyanaz a Hortobágy szélén is. mint itt. Á legidősebb kombájnotok iö'tek, mert ők kapták a legújabb masinákat. Nálunk is mernető a rang avval, ki milyen gépet nyergel. Aki kezd. a legrosszabbat kapja, hadd tapasztalják meg egymást. Vagy megszokik, vagy megNyakas Imre szökik. Otthon is a szerelők ülnek leginkább a kombájnra. Ahogy megjavították aratás előtt, úgy boldogulnak. — Ha most baj történt volna? — Hoztunk pótalkatrészeket, amit lehet, kijavítottunk volna. Amivel nem bírunk, Orosházáról kisegítettek volna bennünket. Egy termelési rendszerhez tartozunk Oros/jáfápdsl. is,: Sándor.falvávál is, a' rendszernek pedig nem az az érdéke, hogy álljon a gép, amikor aratni' kell. Még van ez szérvezve tisztességgel. „ . — A termés? — Itt -gyöngébb, mint nálunk. Otthon kaptunk jó esőt, apiikor még zöld volt a búza. , — A fizetés ?— Előre nem lehet tudni, mindig a helyi viszonyok döntenek, Aljogy. az. itteniekkel beszélgettünk, talán többre számíthatunk, mint otthon. Attól függ, mennyit aratunk. — Mennyit? — Kilencszáz—ezer mázsa naponta. Hajdú Imre — Ketten? — Egyenként! Semmi panaszunk nem lehet, a kiszolgálás tökéletes. Meleg ételt kapunk délben is, este is, uzsonnát is hoznak, és, ha tele a tartály, soha nem kell vámunk a szállítókra. Más dolgunk nekünk egész nap nincsen, csak aratunk, amíg lehet. Nagyon jó népek laknak itt, barátságosak, segítőkészek., És jó, kenyeret esznek!. Ezt ki ne. féiöjtsük! Itt sütik a faluban, talán még a miénknél is jobb. Igazuk van. ha megnézik, mi lesz abból, amit aratnak. Ámbár most vetőbúza táblájába kanyarodnak bele. ebből majd csak jövőre . lesz kenyér, megszaporodván. A nánási új gépek tisztábban dolgoznák, azért küldték őket •ide. Végig a nánásiakról beszélünk, mert ők jöttek meszsziről. Sándorfalván arat azonban hat ópusztaszeri kombájn is. ö.sszesen húsz gép forog a búzaföldeken egyszerre. Hatalmas erő az összefogás. Horváth Dezső Nagvoiib teljesítményű áramfejlesztőd Városban közlekedő buszokhoz A korábbinál nagyobb buszok akkumulátorát is kí- generátort, akkumulátor teljesítményű. háromszor méli az erősebb töltéssel. Ez leginkább igénybe vevő téli hosszabb élettartamú gene- főként a városi buszok szá- időszakban, a BKV járatain rátörök gyártását kezdték mára előnyös, mert a meg- vizsgáztak, s miután megmeg az Autóvillamossági állók közötti rövid- útszaka- feleltek a követelményekszon a generátor nem tud nek, megkötötték az első Felszerelések Gyárában. A gyártmánycsaládot az Ikarus annyi új típusú autóbuszaihoz fejlesztettek ki, amelyek világításához. szellőztető Deren dezéseinek áramot fejleszteni, szállítási szerződést. Az U] amivel teljes egészében pó- áramfejlesztőkből az idén tolni lehetne az akkumulá- csaknem háromezret adnak tor indításnál, illetve vára- át a Magyar Vagon- és működtetéséhez kozás közben elhasznált Gépgvárnak, ahol ezeket a régebbi tipusú áramfei- energiáját. A generátorok beépítik ^z Ikarus buszok lesztők már-nem 'udtak vol- élettartama az eddigi száz- Rába-Mann motorjaiba. A na elegendő -nergiát szol- ezer kilométerről 3o0 ezer tervek szerint jövőre már gáItatni. A korábbinál 40— kilométerre nő. valamennyi új Ikarus busz 00 százalékkal nagyobb tel- A gyártmánycsalád három energiaellátását ilyen genejesítmény egyben az autó- típusának első darabjai a rátorokkal biztosítják. Nagy László í-cL-év-lei A kombájnok naponta ez er mázsa búzát aratnak