Délmagyarország, 1983. július (73. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-26 / 175. szám

Csütörtök, 1983. július 28. 3 SZEGEDI ÜNNEPI HETEK Pedagógiai Nyári Egyetem előadásai délelőtt fél 9-től, zárása 11 órakor. I. Országos Táblaképfestészeti Biennálé. •Kiállítások a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Képtárában és a Komócsin téri Ifjúsági Házban, szeptember 18-ig. Váró Márton szobrászművész alkotásai a Móra Ferenc Múzeum Kupolggalériájában, augusztus 20-ig. Schéner Mihály festményei és szobrai Űjszegeden, a November 7. Művelődési Házban, augusztus 10-ig. Vankóné Dudás Juli népművész kiállítása a Juhász Gyula Művelődési Központban, augusztus 20-ig. Szilvitszky Margit textilművész kiállítása a Bartók Béla Művelődési Központ B galériájában, július 31-ig. Ország Lili emlékkiállítása a Bartók Béla Művelődési Központ nagytermében, augusztus 2-ig. Mónus Sándor fazekas népi iparművésznek munkái a SZOTE Dóm téri Oktatási Intézetében, július 27-ig. Szentendrei nyár. Kiállítás a szentendrei grafikusok alkotásaiból a mihályteleki Móricz Zsigmond Művelődési Házban július 27-ig. A Móra Ferenc Múzeum állandó kiállításai: Ember és környezete; Rippl-Rónai József alkotásai; Lucs-képgyűjtemény; Hunok, avarok, magyarok; Buday György-szoba, Csongrád megyei parasztbútorok és -viseletek; Csongrád megye gyógyszerészeiének múltjából. Szeged múltja, jelene, jövője — várostörténeti kiállítás a várkertben. Ifj. Lele József néprajzi gyűjteménye, Szeged-Tápé, Vártó út 4. Egyszeri Lakodalom A Hegyen-völgyön lakodalom második, vasárnap esti előadása az eső miatt elmaradt. sajnos. A szombati bemutatóról szólva viszont mindjárt az élre kívánkozik a tényt rögzítő mondat: a finálé után a közönség fölállva tapsolt, és hosszú percekig nem engedte le a színpadról a táncjáték alkotóit és szereplőit. Ritkán olvashatni manapság színházi kritikákban e „fölállva tapsolt" formulát, rossz emlékek tapadnak hozzá, és ok sem igen adódik a használatára. Nem divat az ilyesfajta viharos tetszésnyilvánítás. igaz az ellenkezője sem. Színházaink közönsége általában — mint az angol lord. Hűvös és udvarias. A közönség-viselkedési szokások olyatén föllazulása, amilyennek most tanúi lehettünk, meggyőzően bizonyíja: a nemzetközi néptáncfesztiválok Dóm téri gálái csatát nyertek, sőt, a szabadtéri műsor legszívesebben látott produkciói közé számitandók. Illik ezt leszögezni abból az alkalomból, hogy. ft? idén az amatőr táncosok legelső szabadtéri műsorának fölújítását láttuk. A Hegyen-völgyön lakodalom 1972-es bemutatóját pedig — emlékezetünk szerint — kétségek közepette tartották meg. Az aggályok nem ok nélkül merültek fel. hiszen addig kizárólag profik léptek a szabadtéri deszkákra, egész estét betöltő, egységes táncjátéknak is első volt a Lakodalom, s a köztudomásúan heterogén, egymástól eltérő képességű szereplőgárda sem volt túl bizalomgerjesztő. Nos, a fölújítás sikere űrügyén, s az utóbbi tizenegy év alatt a szabadtérin látott népi táncjáték-előadások tapasztalatainak birtokában szükségesnek látszik legalább egy „majdnemszámvetés". Itt van mindjárt maga az ötlet. Kézenfevónek tűnhet, hiszen főként a közép-kelet-európai népek szokásvilágában rengeteg a hasonlóság. S ha már így együtt vannak a szegedi szakszervezeti néptáncfesztiválon, miért ne lehetne egy szálra fölfűzni az azonos hagyományelemeket. és estét betöltő játékot kreálni belőlük. Valóban, mint minden eredeti ötlet,utólag ez is magától értetődőnek tetszik. Csak kelleti hozzá aki kitalálja, aztán meg is valósítja. Alighanem ez elévülhetetlen érdeme Nóvák Ferenc koreográfus nak és munkatársainak, köztük elsősorban Daróci Bár dos Tamás zeneszerzőnek A számvetésbe kívánkozik az a tapasztalat is, hogy bár mindketten, a koreográfus és a zeneszerző egy aránt a „folklór szavaiból' szuverén módon építkező alkotók, akiknek közismert, értékes műveiben a hagyományőrzés és a közönségszórakoztatás szándékán túl az önkifejezés igénye is munkált, vagyis modern zenei és táncműveket komponáltak — tény, hogy a Dóm térre készült munkáikban nyíltan fölvállalták a látványcsinálás és a szórakoz tatas elsőségét. Sajátos, speciálisan e helyre készítet' müvek a szabadtérin eddig bemutatott táncjátékok. Me- változatlan maradt, a tizen- revétél kívánkozik ide: az rőben más produktumok, egy évvel ezelőtti bemutató- első és a második részt záró mint a jelenkori magyar hoz képest az újdonság: egy- össztáncok, az egyébként néptáncmiűvészet légér:e- egy kalotaszegi, illetve raba- nagyon fegyelmezett munkesebbnek tartott darabjai, közi táncfeldolgozás. Mara- káról árulkodó színes táncMindazonáltal ezek nélkül, dandók. most is hatásosak tablók, ezúttal túlzottan zsua táncnyelven fogalmazott a szerkesztés erényei: az foltnak tűntek. A hegyetöntörvényű „költemények" elragadó jókedvet sugárzó, völgyet, tiszta forrást abránélkül. a dóm előtti „elbe-. fergeteges, néhol lenyügö- zoló, dómra feszített vászon szélések" sem születhettek zően festői tánctablók, az és a lakodalmas ház tornáca volna meg. Néptáncmozgal- érzelmes, bensőséges, hangú- előtt, e mértéktartó, adek"át munk, táncpedagógiánk ertcl- latú kamarajelenetek, a vir- szintéren (Fehér Miklós ményei. s olyan koreográ tuóz és lírai pártáncok jó munkája) talán kevesebb fiák nélkül, melyekkei a ütemű váltakozásai. A játék- táncos, „beszédesebb" lett hagyományos, magas művé- leghatásosabb, leginkább ele• volna. szetek közé avanzsált a nép- ven részlete a legénybúcsuz- Rendkívül sokat tett- az táncművészet — aligha si- tató volt most is, akár a régi el6adás sikeréért Hegedűs D került volna a mostanaig előadásban, s benne a vas- _. „„,, ,, egyedülálló szegedi vállal- kos népi humort csillogtató Ceza- A V6fely szerepeben. kozás. jelenetsor, a „Legényteme- Ágh István ragyogó, eredeti A „mássága" abban is tös". A közismerten szegé- humorú verseit citálva és a nyilvánul, hogy kevéssé kí- nyesebb lánytáncok a luda- többiekkel együtt táncolva ván táncalkotói, mint inkább sak abban, hogy a második valódi irodalmi hangulatot színházcsinálói erényeket, részben „leült" a darab. c Szokás-, tánc-, ének és zenei Hiába, a táncot fölfogó ér- teremtett es szihazi élményt hagyományelemek erősen zelmeinik nagyigényűek, ne- adott. Simái Edit és Szögi stilizált, mai színpadon ha- hezen tűrik az ismétléseket Csaba profi táncosok, pártásos feldolgozásairól van a vontatottságot. Értjük, tóncaik minden bi7onnyai szó. és ezeknek lehetőség hogy mindez jórészt kény- emlékezetes élményeket jeszerint dramaturgiai egység- szerűség, a ráció érveit lentettek a nézőknek. Szvobe font fűzéséről. A cél se azonban elnyomja a sze- rák Katalin énekszámai benem több. se nem kevesebb, münk, fülünk ítélete. Ezért csülendő értékei voltak az mint megmutatni, hogy a van hogy amíg igen tet- előadásnak Daróci Bárdos folklór világa erdekes, szép szett a külföldi együttesek Tamás vezényelte az egyengazdag, mai színpadon is szereplése a vőlegényt bú- letesen korrekt teljesítményélvezhető, szemet gyönyör- csdztató jelenetekben, ke- nyújtó, szegedi kórusokból ködtető és érzelmi rezonan- vésbé keltették jó hatást a alakult énekkart és a Hon ciákat is képes kelteni. A második részbeli, hosszúra véd Művészegyüttes zene sajátosságok közül a legíöl- nyuit táncbetéteik. A jövóne karát. tűnóbb. hogv a magyar szo- tekintve még egyetlen ész- Sulyok Erzsébet kasokat elevenítő játékokban a többi európai ország hasonló hagyományai békés egymásmellettiségben sorakoznak, egyedülvaló szinorgiaval. tarka változatossággal békítve azokat, akik a homogenitást e színpadi művekben is esztétikai mércének tudják. Mármost e sokufiatn rádiófigyelő J o/ Befejeződött a néptáncfesztivál Az idén utoljára szombaton délután a „nemzeti nafesztivál különdíjait, a La. „ „.., .„ pis András szobrászművész féleseget osszeszeryezp., pon» láthattuk együtt Sze- által készített emlékplaketnagyjaból azonos szintű elo. geden a táncosokat. A va- teket és az okleveleket. adoi stílust es valamifele sárnapi fesztiválprogramban „ színházt egyseget teremtene még szakmai tanácskozás a tobb száA tobb nyeiyu szerepelt: a juhász Gyula közreműködőt mindezek ér- Művelődési Központban a dekében regulázni - kiJa- ^^vg együttesek művégadná - elsosorban színház- szeti vezetől koreográfusok. szervezői, látványtervezőt az o szakszervezeti pedagógusi fogdátok. Eddigi tónccsoport1ainak iránvítói, es mostani sikeres megoidasukkal nemcsak azt értek el Nóvák Ferencék, hogy a népi kultúrák becsülendő értékeit ismerték és kedvelték meg — sok ezren: Ba:ázs Pedig az, vicc bizony. Már a cím — Mondok egy viccet! — látszólag teljesen egyértelmű. Hát még ami egy órán át hallható volt: vicctörténet és -elemzés, nevetéslélek- és -természettan. Mindenesetre ez a hatvan perc egyvalamiről bizton meggyőzött: a Petőfiadón Erőss László nak. A pesti vicc című, a közelmúltban megjelent kitűnő mű szerzőiének összekötőszövege, (jelentós részben könyvére épült) vitán felül dokumentálta, hogy a vicc — tulajdonképpen bizonvos szempontokból egyáltalán nem vicc ám. A legtöbb ember, gyanítom, azt hiszi, a humor csak annyi, amennyit önmagában — és önmagának — ér: elmét vidító szellemiáték, könnyed-képtelen tréfák sorozata — áldozat a szórakoztatás hahotaoltárán. Nem mondom, a dologban ígv. ebben a megközelítésben is van valami. Csak éppen „a hasizom sajátos rángatózása", ahogy Karinthy írta, nagy tudásokat is arra késztetett, hogy mélyebb összefüggésben próbálják megvilágítani ezt a sajátos, csakis emberfajtánkra jellemző alakulatot. Az ember nevetó és nevettető állat, hallhattuk a hétfő esti műsorban. S ehhez a megállapításhoz, ha úgy tetszik, kiindulópont gyanánt hozzátehető egy másik, amely Mark Twaintől, a híres amerikai írótól származik: „az ember az egyetlen állat amely el tud pirulni. Van is. oka rá." Freud és Bergson írásait fölhasználva ez a műsor eljutott odáig, ami minden valamirevaló rádiós program nélkülözhetetlen kelléke (lenne): a vizualitást szükségszerűen nélkülözendő, megteremtette igényes gondolatisága elemző hangvétel, valamint könnved. hangulatos, szellemes stílus és ennek megfelelő példatár, szolid-szimpatikus attitűd és mély. továbbgorftlolásra serkentő végkicsengés szinte tökéletes harmóniáját. Kötekedve mondhatnánk, persze, a téma magamagát kínálta ehhez, hiszen ha viccről van szó, elég ..bedobni" néhány jó tréfát, s máris biztos a. hatás és így a siker. Korányi Tamás szerNem vicc kesztő ' és Simonyi János rendező igényességét dicséri, hogy nem hódoltak ennek az olcsó eljárásnak: fölvállalták a freudi és bergsoni lélektani és filozófiai elemzéseket éppúgy, mint a józan emberi észre apelláló viccértelmezések hétköznapian csevegő hangnemét. S maguk a viccek — igen jó válogatásban — csak ezután, desszertként következtek, velük meg-megspékelve a mondandó egészét. S hogy mi minden hangzott el? Fölsorolni hosszú lenne, az alapkoncepció viszont konzekvens lévén, röviden ennyi: a pesti vicc bölcsőjétől napjainkig némi humorhistória. a híres Bergson-mondattól („nincs komikum a tulajdonképpeni emberin kívül") a különböző vicctípusok vizsgálatáig mindaz, ami egyórás műsorba beleférhet. Megtudhattuk, hogy a zsidóviccek közül azok a legjpbbak. amelyeket maguk a zsidók találnak ki. az érintettek (Scheiber Sándor és Landesman György főrabbi) pedig arról beszéltek, hogy a zsidóság az egyetlen nép. amely nem fél belenézni az őt ábrázoló görbetükörbe, s a vicc születése az a pillanat, amikor a gettó fia először nevet önmagán. (E kijelentéssel vitatkozni ugyan lehet, de műsorbeli alkalmazásához csak gratulálni kell). Azután: a politikai viccek társadalmi hangulatjelző szerepe köztudott ugvan, de a mondat — a szabadság viccet szül. a vicc pedig szabadságot — megintcsak messzemenően értékelendő többletet adott ennek a vonzóan okos és varázslatos gyorsasággal elillant hatvan percnek. Arról, hogv végső s soron mi is a vicc, természetesen több definíció is fölolvastatott. Például, hogy a humor — mosoly, könnyek között. Próbáljuk továbbfűzni a meghatározásokat: alighanem emberi fajtánk egvik legszebb, mert legbátrabb és „legvagányabb" védekezése ez mindazon dolgok ellen, amelyeken már csak nevetni lehet, és kell. S ha erre gondolunk. a ténv, hogv milyen sok a ió vicc — már egyáltalán nem vicc. Domonkos László s a művészeti ag nemzetközi szervezetének, a CIOFF-nsk a képviselői a mozgalom és a néptáncművészet helyzetéről cseréltek eszmét DélBéla álmának beteljesú'.ese után az üjszegedi színpadon felé is segítették a szabad- rendezték meg a fesztivál téri játékokat. záróünnepségét, melyen dr. A szombati Lakodalomban Dobóczky Károlyné az tíz ország táncosai szere- SZMT titkára értékelte az peltek. A darab szerkezete idei seregszemlét átadták a Lucifer a nyomdában? „Hinné az ember, hogv lyettesítse be, ha kedve amióta Arthur Miller szottyannék rá. Tudom, megírta az ember komé- sajtóhibák korrekciójára, . diáját, nem lehet úgv ját- akár a szerző ludas benne, szani mind eddig, Madách akár a nyomda, mindketművét. Az ember tragé- tőben bővelkedünk — diáját." ' nemigen szoktathatjuk laKlasszikus nem vagyok, púnkat hiszen akkor kütartalmilag idéztem te- lön rovatot nyithatnánk, háí vasárnapi kritikáméi- Továbbá, mentség is akad ső mondatát. Ami — — a fenti szövegkörnvezetugyancsak tartalmi közeli- ben a kritika tárgyát kétesben — úgy került az ol- pező mű címe zavarhatta vasó asztalára, hogy „ami- meg az éjszakai órák Eépóta Miller megírta az em- szedőjét ebben a hőségben, ber tragédiáját..." Vagy- Eme kis hibaigazításra is értelemzavarón. A azért bátorkodunk. mert nyomda ördöge más kité- az előadás a szabadtéri telektől sem kímélt túlsá- nyitányaként nagy visszgosan (Madách filozófia iá- hangot váltott ki, s nem nak aortájából és hajszál- szeretnénk, ha pont ezzel ereiből például „.sortája a mondattal adnánk okot es hajszálerei" gubanco- a félreértésre. Lucifer, nálódtak), ezért tisztelettel lünk sincs alkalmazásban, kérem az olvasót, igy he- 4. Hol van a panoptikum? A magunk mögött hagyott csütörtökön a Viaszfigurák című, Szurdi András rendezte játék kötötte le figyelmünket — elsősorban a témájával. Ez persze az amerikai író, Stanley EIlin érdeme (novelláiból Szurdi írta a tévéjáték forgatókönyvét is). Hétköznapi, s a világirodalomban is, ki tudja, hányszor földolgozott témáról van szó. Ahogy a műsorajánlat írja. hétköznapi emberekről, „akikben bizonyos kényszerítő körülmények hatására énjük rosszabbik fele kerekedik fölül". Mielőtt bárki a fejemre olvasná, hogy pár mondaton belül ellentmondásba keveredtem önmagammal, sietek elmondani: a játék azért kötötte mégis a figyelmet, mert ősrégi lélektani törvényeket modern viszonyaink között láttatott, másrészt, mert meghökkentő általánosítást sugallt. Azt ugyanis, hogy mai világunk a gyilkosok és áldozatok világa. Csak idő kérdése, ki, mikor kap helyet egy idegborzoló hangulatú panoptikumban. hétköznapjaink viaszfiguráinak. a társadalom gyilkossá vedlett áldozatainak gyűjtőhelyén. Három történetet fogott _j keretbe egy, a ion ti, ellentmondásra ingerlő konzekvenciát kimondó dal. s a Dominó Pantomim Társaság közreműködésével elénk állított panoptikum. Az egyikben a munka, pontosabban a tevékenység megszállottját vette rá a főnöke, hogy lökjön ki valakit az ablakon, egy toronyház legfölső szintjéről. A másik sztori hőse nyugdíj előtt álló tanítónő, akit egyik tanítványa öngyilkosságba hajszolt. A gyerek apja üldözési mániában szenvedett, Az otthoni pokol elemeit a 10 éves fiú szisztematikusan „átmentette" az iskolába: időről időre közölte a tanárnővel, hogy nem kívánja a halálát, nem mérgezte meg az ivóvizet és az ajándékba vitt csokoládét sem. A harmadik páciens jólszituált burzsoá, ama bizonyos tisztes erkölcsű, „csak a munka, csak a család"típusú polgár, ö a „gerontológiai társaság", a családokban kényelmetlenné 'vált öregek eltüntetésével foglalkozó üzleti vállalkozás képviselőjének közreműködésével ment bele, hogy eltegyék láb alól idős apósát. Kétségtelen tehát, hogy korunkbeli lelki nyavalyák és modern külső késztetések „segítették" gyilkossá a történetek szereplőit. Ezért ül-. tünk ambivalens érzelmekkel a képernyő előtt; az egyes sztorik figyelmeztető igazsága és a keret játék erőszakolt, hamis általánosítása okán. Ez az ellentmondás remélhetőleg nem okozott nagyobb zavart a fejekben. Ámbátor lehet, fölöslegesen aggályoskodom, s a nézők többsége — amerikai íróról lévén szó — eleve az „átkos kapitalizmus'' bírálataként értette s értékelte e hazai tévés műhelyben készült adaptációt. Akkor viszont . .. Talán ortodox az ízlésem, de ha valóban ez volt az alkotók szándéka, lehettek volna ezúttal kissé direktebbek. Nem ártott volna, ha kiderül, pontosan hol is van ez a panoptikum? A Ki mit tud? döntője sok izgalmat hozott a szegedi résztvevők, a Canticum kórus drukkereinek. A legeslegutolsó pillanatban, sok bonyodalom és kínos percek után mégis kiderült: köszönik a lemezjátszót és a lemezeket, visszaadják, s inkább mennek Kubába. Vagyis: győztek, s tegyük hozzá, igazan megérdemelten. Akar( a másik Csongrád megyei versenyző, a makói bűvész, Ghyczy Tamas. S. E.