Délmagyarország, 1983. július (73. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-23 / 173. szám

10 Szombat, 1983. július 30. 1 - •.<, ^ > ' í j 1 mm- f. • rif Társművész a belsőépítész A közelmúltban avatták fel a Magyar Nemzeti Bank szentesi fiókjának új épületét. A rendkívül impozáns intézmény a CSOMITERV két szegedi tervezője, az Ybl-díjas Nóvák István és Szekeres Mihály belsőépítész tehetségét dicséri. Ezúttal szándékosan nem a külső homlokzatot, hanem a belső teret mutatjuk be olvasóinknak, ugyanis ez a kép a társművészet hasznos jelenlétét bizonyítja. Nóvák István építész elképzeléseiben eddig szinte mindig helyet kapott a keramikus, szobrász, festő és belsőépítész. Hódmezővásárhelyi iskolákban, a szegedi KÖJÁL-központban és a továbbképzési intézetben ötleteikkel jól kiegészítették, pontosabban feldíszítették a belső tereket a társművészek. A szentesi bank átriumos kiképzése, térformálása tálcán kínálta a lehetőséget Szekeres Mihálynak, hogy olyan bensőséges hangulatot teremtsen, ami nem megszokott az ilyen középületekben. A vörös-fehér-barna-fekete színek kitűnően dekorálják a környezetet, és végül is a színes falfelületek otthonossá teszik az ügyfélfogadó irodát. A szentesi intézményt nemcsak azért népszerűsítjük, mert két neves szegedi építőművész alkotása, hanem mert egy követésre méltó, új törekvést irányzatot reprezentál. Jól példázza, hogy a modern funkcionalista építészet milyen lehetőséget biztosít a társművészetnek és milyen kellemes atmoszférát tud teremteni a beton világában is. OBB . tórtPlte.v,... -tafte: % . - § £ lB®sil % ül: üííí | te ? xMWb 1 1 ; • >• *, Miért nem akarunk okosabbak lenni? Beszélgetés Müller Istvánnal, az OMFB elnökhelyettesével Napjainkban egyre több szó esik a műszaki fejlesztési gyakorlatunk megújulásának követelményéről. Egyre jobban bebizonyosodik, hogy csak a szellemi tőke jobb hasznosításával javítható, vagy tartható meg jelenlegi külgazdasági pozíciónk. A népgazdaság kutatás-fejlesztési rendszere állandóan változik, mind intézményi, mind pénzügyi szabályozási kereteit tekintve. Annak megítélése, hogy kedvező vagy kedvezőtlen irányba, az már vitákat vált ki. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, mint az ország kutatás-fejlesztéseinek egyik fő koordinátora sem kívülálló ez ügyben. Ezért is beszélgettünk Müller István elnökhelyettessel. 0 A pénzügyi korlátoktól eltekintve, a világszerte tapasztalt felgyorsult innováció láttán a vállalatok — főként a feldolgozóiparban — érzékelhetően és meglehetősen bizonytalanok abban, mit is fejlesszenek. Miképpen lehetne bizonyosságot nyújtani a számukra? — -Ebben a tekintetben némileg szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen a magyar népgazdaság kutatásfejlesztéseit tekintve nagymértékben követő jellegű. Tehát a másutt már kiérlelt termékek, technológiák minél gyorsabb hazai alkalmazása is lehet a cél. A sok, méltán szédítő hatású új termék, gyártási eljárás közül, sajnos van időnk kivárni a győztest. Sajnos. hiszen ezáltal a legtöbb ágazatban elesünk a külpiacokon elérhető extraprofittól, de ez még nem jelenti azt, hogy ilyen kutatáspolitikával nyereségre nem lehet szert tenni, A bizonytalanság főként arra vezethető vissza, hogy a vállalatok anyagi lehetősége beszűkült. Nagyon nehéz állandóan öt-, de legalábbis négytalálatos lottószelvényt kitölteni. Nem engedhetjük meg magunknak most, hogy találat nélküli szelvények sokaságán keresztül egyszer-egvszer bejöjjön az ötös vagy a négves. Sok a külpiacon a tiszavirágéletű. csak az extravaganciát szolgáló űj termék, ezek gyártásába fejlesztésébe kezdeni, a számunkra zsákutca. Szerintem, ha vállalkozói jellegű, a piac értékelését gondosan számításbavevő fejlesztéspolitikát alkalmazunk, akkor már nem túlzottan indokolt a bizonytalanságra hivatkozni. Ha az állandó megújulási kényszer vezérli a vállalatokat, akkor nem lőhet baj. A Bizonyára némi vihart kavart a műszaki-fejlesztési alap képzési rendszerének friss megváltoztatása is... — Érdekes jelenségeknek lehetünk tanúi. Korábban a vállalatok előírt kulcsok szerint automatikusan képeztek műszaki fejlesztési alapot. Most ez a rendszer alaposan megváltozott. Szűkült azon vállalatok köre, ahol fennmaradt a kötelező képzés, másutt pedig ez vállalati döntési hatáskörbe ment át. Az első reakcióként a vállalatok jórésze örült, hiszen most a nyereség tömege megnőtt, sőt a piac igénye szerint úgy csökkentheti az árat, hogy az a korábbi nyereségét nem mérsékli. De már jelzéseket kaptunk, hogy még olyan, valóban nem fejlesztésigényes vállalatoknál is mint egy kisebb nyomda, vagy konfekcióüzem, ahol hoszszabb távban is gondoskodnak, bizonyos fejlesztési teendők elvégzésére vállalati elhatározásból képeznek szükséges mértékű műszaki fejlesztési alapot. A műszaki fejlesztési feladatok nem kerülhetők meg és a vállalatoknak a jelenlegi szabályozási rendszerben is meg kell találniuk azokat a pénzügyi forrásokat, amivel a munkát finanszírozzák. Külpiaci versenyképességünk kétféleképpen javítható: vagy a jelenlegi termékskálát bővítjük, tehát a fejlesztések eredményeként űj termékekkel is megjelenünk a piacon, vagy, pontosabban: és a piac által már elfogadott termékeinket korszerűsítjük; új formában, javuló minőségben, több szolgáltatással ellátva kínáljuk eladásra. Bármelyik irányt is választja egy-egy vállalat, a kutatásra, a fejlesztésre szüksége van. # A megújulás gyakori formája a licencvásárlás. Menynyire vált be ez a kutatásfejlesztési forma? — Nagyon változatos kép tárul elénk, ha az elmúlt évtizedek licencvásárlásait, az annak következtében megvalósult műszaki fejlesztést elemezzük. Roppant sok a pozitívum, hiszen számos, ma már mindennapjainkban is fontos szerepet játszó termék nem létezne a licencvásárlások nélkül. Gondoljunk csak az Ikarus busz egyes főegységeire, vagy a hűtőszekrényekre, de a személygépkocsik nem kis hánvadát is ilven licenc alapján gyártott árukért kapjuk. • A példák még sorolhatók úgv is, hogy a fogyasztási termékek széles skáláját közvetetten már licenc alapján gyártott termékek segítségével állítiák elő. Másfelől viszont lehangbló, mennyire lassú az ilyen jellegű kutatási eredmények hasznosítása. A külföldi eredmények átvételének előnye éppen abban áll, hogy nem kell idehaza mindent kitalálni, hanem a készet gyorsan, szinte hónapok alatt bevezetjük a termelésbe és az így korszerűbbé vált áruval jelenünk meg a piacon. A tapasztalat azt mutatja, hogy sajnos nálunk nem egy esetben öt-hét évig is eltart a külföldi ererlSzokolay Zoltán Képeslap Nyár van, két hatalmas világoskék satupofa közt csattog, vergődik a madár, csőréből kínjában lábad elé ejti az ellopott söröskupakot. Nyár van, mert egyedül vagy, távoli hangszórók zajára billegnek a kerti bádogasztalok. Nyár van: lesz hova hazamenned, fölfelé kapaszkodsz a füstcsikon, hajladozik. Petri Csathó Ferenc Elhagylak téged ne is kérleli anyám elhagylak teged itthagylak téged a csillagvérző alkonyatban be nem gyógyuló vörös-fekete sebben vigyázzon rád a holdsütésben füstös golyószórók erdeje ragyogó tengeritábla akácok sorfala rózsák szuronyai a kertben elhagylak téged anyám holdkráter magányod fénye fog kísérni erek bokrában dobogó szíved lesz az órám lámpásaim a szemeid elindulok a kígyótestű úton jegenye-soványán világ gondjával viselős csavargó átkelek zubogó folyón lakatlan pusztaságon fürdöm pacsirtamosolyban csorduló hegedűszóban pokol tornácán megreggelizem mindentől megvéd engem emléked amulettje ne is kérlelj anyám elhagylak téged eltévedni világ labirintusába elmegyek ebből a tíz-utca-városból jó lesz majd újra hazatalálni ha édenéből az ifjúság végérvényesen kitoloncol pályáin ha kifulladok egyetlen éjszakára teremtett nőiről ha a szemem visszarugódik elhagylak téged anyám itthagylak téged a csillagvérző alkonyatban elindulok a kígyótestű úton az apokalipszis lovasai járták erre mény hazai átültetése. így azután elveszítjük azt az előnyt, amit a gyorsasággal nyerhettünk volna. A másik kedvezőtlen tanulság, hogy nem fejlesztik idehaza tovább a megvásárolt licencet. Ahogy megvesszük, úgy megy a termelésbe és úgy is marad. Japán példája bizonyítja, hogy rengeteg licenc megvásárlásával, de azoknak szisztematikus továbbfejlesztésével, nem kell feltétlenül mindörökre a követő országok csoportjába tartozni. Érthetetlen, miért nem akarunk olyan okosak lenni, mint a külföldi mérnökök, tudósok. Miért hiánvzik a7 a belső késztetés az alkotó műszakiakból? Miért nem próbálnak a különböző intézmények dolgozói együttgondolkodni a kapott eredmény továbbfejlesztésén. A licenccel megvalósult termék vagy technológia továbbfejlesztése szabadalmakat. újításokat tesz lehetővé a műszaki dolgozók részére, s ez növelhetné jövedelmüket és szakmai hírnevükét is... P) Egyáltalán képesek lehetnek-e a vállalatok. intézmények a számukra legfontosabb műszaki-fejlesztési problémák megoldására összpontosítani? Hiszen termelési szerkezetükben azt tapasztaljuk, hogy sokszor az öntészettöl. a csavargyártástól kezdve az összes gépegység előállításáig mindennel foglalkoznak. A korszerűsítés pedig azt követelné tőlük, hogy példánknál maradva az öntödét, a csavargyártást a gépelemek termelését is tejlesszék. — Ez a gond a hazai háttér-' ipar fejletlenségére vezethető vissza. Szinte érthetetlen a helyzet. Ha átnézzük ugyanis az utóbbi húsz év összes idevágó határpzatát, mindig szerepelt a háttéripar vagy ahogy korábban neveztük: az alkatrészgyártás fejlesztése. Mégsem valósult meg sok minden. így a vállalat ma kénytelen teljes keresztmetszetben fejleszteni, mindennel törődni, ahelyett, hogy az arra szakosodott vállalatok törődnének saiát termékeik műszaki színvonalának karbantartásával. Mennyi pénz fogv így el fölöslegesen! A kutatásra. fejlesztésre szánt összegek is menvnyire szétforgácsolódnak! Ennek eredménye azután, hogy a technológiai korszerűsítés is hatrányba kerül, sokszor egy-másfél évtized is elmúlik, hogy az eredeti technológiai műveletterven változtatnának. Természetesen, hiszen mindenre nem lehet oda-; figyelni. A vállalatok tehát bizonyos tekintetben kényszerpályán mozognak. Csakhogy nen. is lehetnek teljes és egyedüli urai a műszaki fejlesztésnek• Központi kutatásifejlesztési politikára minden országnak szüksége van. . — Igen. Megint japán példát említek: akkor döntöttek az elektronika kiemelt fejlesztéséről, amikor az országban jelentős volt a munkaerő-fölösleg, és a vállalatok számára semmi sem mutatott arra. hogv ilyen állásokat megszüntető iparág fejlesztésén kell munkálkodniuk. Az eredmények közismertek, de azt is hozzá kell tenni, hogy az állam támogatása, amelyet a tőkés konszerneknek juttat, kutatásra fordítható pénzek for* májában, vissza is kerül az államkasszába, mert a fejlesztések megvalósulása után azoknak meg kell hozniuk a nyereséget. Nálunk viszont a vállalatok rövidtávra gondolkodnak és általában csak a vállalati profilban keresik az újat. A különböző iparágakat érintő kölcsönhatások már jórészt elkerülik a figyelmüket. Ezért nem árt, sőt szükséges, hogy legyen olyan szervezet, mint hazánkban az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, amely koordinálja és ösztönzi a különböző fejlesztéseket, előbbre is tekint, nagyobb időtávokban gondolkodik és feladata ez a tevékenység. A rendelkezésre álló Pénzből kutatásokat, licencvásárlásokat finanszíroz. A vállalatok fokozódó piaci érdekeltsége a vállalkozások erősödése még egyáltalán nem zárja ki egy ilven szerve, zet létének szükségességét. B. M.