Délmagyarország, 1983. július (73. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-23 / 173. szám

m r • Tapai tudósítások Ma már magyarázat kell ide. Vannak, akik nem értik, Tápéból hogyan lesz tápai, inkább tápéit mondanak. Szakte­kintélyt is idézhetnének a maguk védelmére, ámbár ő tudta a név származását és származékát is. Inczefi Géza, környékünk földrajzi neveinek kitűnő kutatója éppen Tápé monográfiájá­ban írja, hogy a régi tövet inkább csak az idős és nyelvünk­ben konzervatív emberek használják. Szembeállíthatnánk vele Bálint Sándor többször hallott viszolygását, ö erősen a tápai változatra szavazott. A falu fiai a monográfiában is követke­zetesen tápait írnak, ahogy kiszabadulnak az idézetekből. Egyi­kük sem öreg, és nyelvükben 6e maradiak, csak a nyelvérzé­kük más. Oklevél említi először a falut: villa Tapai. Tápai­nak mondja magát az itt lakók többsége ma is, amikor nem akar .erőltetetten előkelőnek látszani. Naponta panaszkodunk, kopik és szűkül nyelvünk. Igaz is, nem is. Él a nyelv, tehát hullajt szavakat, de újakkal is gyarapodik. Hagyjuk meg mégis meggyőződésükben, akik nem akarják eldobni a patinás régit egyik legrégibb falunk nevé­ből. Az a műveltebb, aki tudja, hogy a brassai, makai, szántai és a tápai egészséges nyelvérzék szülötte. A falut becsüli vele, aki tápait mond akkor is, ha ez a falu is város lett. Furcsaságok kora Az OTP faluja Beszéljünk olyannal is. a!ki nem lépett át a vásárhelyi szö­vetkezetbe. inkább átállt a halá­szokhoz. Tápé a Tiszából is élt. nem újdonság ez a váltás, de nem is olyan egyszerű. Terhes Sándor a gépcsoport vezetőie volt. és huszonhárom éves mun­kaviszonyt hagyott ott. — Miért? — Meg se vártam, hogy mi lesz. Valószínű, hogv át kellett volna mennem Vásárhelyre. Itt lakom közel, ez az előnyösebb. — Akkor tehát ellenzője az egyesülésnek. — Elkerülhetetlen volt A ma talajunk olyan, ha három napig aratunk, ném biztos, fiógv meg három nap lesz rá. Amit mi ti­zenhét napig aratgattunk. 6k három-négy nap alatt levágták. Annak a téesznek az ereie a gépekben van. és nekünk annyi gépünk soha nem lett volna. A Pillanat-talajokon mi csak ver­gődtünk. ók elsöprő sikert arat­nak. — Ugyanabból a földből a ma­szek világban megélt Tápé. — Mindig előhozakodnak ve­le, mert nem tudják, hogy bo­londot beszélnek. Akkor a bal­hét is elvitte a maszek! Akkor senki nem nézte meg. mi van a tarisznyában, és mit eszik egész évben. Most? Mindenki odaáll a kisablakhoz és fizetést vár. Érzi a különbséget? Volt a ma­szeknak két lova. Három sza­kaszban pirkadt a földje, há­rom szakaszban szántotta föl. A száznegyven mázsás Rába-Stei. gerrel ha oda megyek, elsüiv­Ived. a két ló nem süllyedt el. És ha akkor viszem oda a nagv gépet, amikor még nem lenne szabad, szénen tönkreteszem a talajt. Keressek kaszás aratót? Hallott maga a régi világ ré­szes aratóiról? A városból is jöttek. A téeszét feliből se vál­lalták el, mert nincs, aki ka­szálna. — Akikor is messze van Vá­sárhely. — Érzelmileg meg is rázta Tápét az egyesülés, de érzelem­ből nem lehet kenyeret sütni és ^nyugdíjat, fiígtgl.'-Hujwönöt' má­zsa mái.usi . morzsolt kukoricát kan mindenki a ' háztáii után. Aki maszek korában "huszonöt mázsát nyersen, csövesen tudott hazavinni, az összeüthette a bo­káját. Mo6t csak annvit kell mondania, ide öntsd le. komám. A lábát se mozdítja érte. és ott­hon a kukoricája. Hallom, ren­desen fizetnek, a földeket lá­tom. én azt hiszem, ebbe kony­nyű lesz belenyugodni. — Vizes csotrogányról beszél­tünk az előbb Lele Mihállyal. Olyan szerkezetről, ami átvinné az embert sötétben is a vízen. — Annyi gond van már a révvel, megkeserítette az embe­rek életét. Csinálni mindent le­het. Dér Imre annak ideién már eljutott oda. hogv vett egv alkalmas szerkezetet, mégse lett belőle semmi. Olyan nagy szer­Változik a szabály Elsompolyoghatnék a világ kö­zepének mondott ősd falu múlt­jának ösvényein, de ha járhatok a mában is, minek lépnek visz­sza' Meleg a jelén, süt még. Vágjunk bele akkor is. Hol van ide a vásárhelyi Rá­kóczi Tsz? Vele egyesült a Ti­szataj Termelőszövetkezet. Ha a meleg pontokat nem akarjuk megkerülni, másként kell mon­danunk: nem egyesült, hanem beolvadt. Beolvasztották. Évről évre annvi veszteség gyűlt itt össze, penzhez erto' ember mond­ta. ha senki nem. dolgozna, csak az állami támogatást tennék be a bankba, a kamatokból meg le­hetne élni. Furcsának furcsa hogy a falu Szegedhez csatlako­zott. a tsz pedig Vásárhelyhez, de a furcsaságok korát éljük. Lele Mihály megmaradt a té­eszben. mert szükség van rá. — Baj. hogy messzire pártol­tak? — Nekünk nem. Eddig se fu­tottunk orvoshoz, ha megvág­tuk az ujjunkat. kis bajjal most se megyünk a vezetőséghez. Aki dolgozik, annak nem lehet gond­ja. — Nem mindig igaz. — Pár elnököt kiböjtöltem már. Hogy mennyi lesz még. nem tudom. Eddig is megkeres­tem a pénzemet. megkeresem ezután is. Sertéstelep lett a te­henek helyén, két embernek kel­lene egyszerre gepen lenni, ösz­szesen vagyunk hárman, akik értünk hozzá. Most úgv adódott, hogv a hónap első felében hat szabadnapot vehettem ki. a má­sodikban csak kettőre számítha­tok. Muszái volt átállni, ez a téesz másként nem tudott volna lábra állni. Ide még visszatérünk. Udvariatlanság akkor előhoza­kodni a komppal, amikor éppen újra cserélték. Sokkal jobb. mint a régi. alig kell három perc. hogy átérjen egyik partról a másikra. Várni csak azért kell. mert időbe telik, amíg összegyű­lik a rakomány, és a beszállás, kiszállás is időt vesz igénybe. Lele Mihálynak az a legnagyobb gondja, hogv az év egyik felé­ben az éjszakák hosszúak, a nap­palok rövidek. A komp napkel­tétől napnyugtáig jár. aki a Ré­ten dolgozik, annak két kilomé­ter helyett este-reggel harminc­hetet kell megtennie. Arra is volt példa, hogv egy embernek a tízforintos hideg vacsoráját húszszemélyes autóbusz vitte át. Nem ez tette tönkre a téeszt de ez is szívta a vérét. — A homokon elkezdtek az emberek háztáji kocsit csinálni, mert arra volt szükségük. Szúr­tyongatták őket a rendőrök ele­inte. tehát még jobb kocsikat csináltak. Ide is jó lenne valami ilyesmi, ami a vizén tud járni. Nem két farönkre gondolok, de itt van a hajójavító, a téesz és az egész olajipar minden műsza­ki embere, lehetetlen, hogy meg ne tudnak oldani. — Maga szerint miért lem csinálják? — Mert nincs, aki végiggör­gesse. — És ha zajlik a Tisza? — Legföljebb egy hétig nem járna. Tegyük el ezt a témát is egy kicsivel arrébb, mindjárt elő­vehetjük megint. Arról beszél­gettünk egy darabig, hogy kicse­rélődött a falú. A házak is, az emberek is. — Senki nem merte volna előre kimondani, hogy ennyire jóra fordulhat itt a világ. Az a^ baj. hogy rossz oldala is van ennek. Elfelejtettünk valamit. Sok embernek egyszerűen nin­csen célja. Csak a • pohár a cél. — A mi hibánk is lehet. — Mi a régi világban neve­lődtünk, hatan vagyunk testvé­rek, az iskola is belénk nevelte a szülői tiszteletet. Most is ne­veli, de nem annyira, vagy nem fog rajtuk. Elkényeztette őket a jómód. Tavaly is följött a szó a tarlón, amikor a szalmát húztuk le róla. az egyik fiatal mondta: kötelessége a szülőnek, hogy ko­csival és házzal indítsa útnak a gyerekét. Hát minket mivel indítottak útnaif? Avval, hogv mindig úgy imádkozzál, mintha mindjárt meghalnál, és úgy dol­gozzál, mintha mindig élnék — Mit mondott neki? — Édes fiam, te mit adsz majd az .utódodnak? Elbiggyesz­tette a száját, ezen még nem gondolkodott. Nem kell messzire mennem, itt van Miska bácsi menyecske­lánya, Angéla, őt kérdeztem meg. miből táplálkozik a célta­lanság. — Kamaszbetegség ez. A diszkó volt nekem is a minde­nem éjfélig is ott voltam. — Kocsi? Ház? — Tavaly esküdtünk, el is határoztuk, második nászutunk­ra negyvenéves korunkban me­gyünk. Addig építünk, és kocsit is veszünk. — A diszkó? — Elmúlt. Katona a férjem, ha hazajön, mi is elmegyünk moziba, de jövünk haza mind­járt. A gyerek felelősség. Kiszó­rakoztuk magunkat, a szülők pénzén éltünk, elég volt. Sokat csavargott a férjem is. sok hü­lyeségben benne volt, kinőt­tünk belőle. Azt hiszem, cso­dálatos házasság lesz a mienk. Maradhatnánk itt is, de amiért én küzdök, amit én építek, az jobb. Az élettel jár, hogy küzdjön az ember, Azt is tudia mindenki, hogv a szegedi élelmiszeripar tápai ak nélkül régen is elképzelhetetlen volt. Bejött a tél. munka sehol, gyerünk a szalámigyárba! örül­tek. ha fölvették őket. Vörö6 Istvánné még nem volt tizenhat éves. és természetesen nem Vö­rös . Istvánné volt még akkor, amikor nyolc másik lánnyal je­len tkezett. — A személyzetis tápai volt tudtuk, ha negyvenen állnak is a kapuban, minket fölvesznek. A kikötés csak annvi volt. vagv tánccsoportba kellet jelentkez­ni. vagv sportolónak. Én itthon táncoltam, tehát röplabdás let­tem. Magas vagyok, azt mond­ták. nekem az lesz a ió. — És a munka? — Csontot porcióztam először a Liba Pistával. Miklós Pista bácsá ő. de Tápén csak így is­merik. Egy hót múlva már kést is kaptam a kezembe. Irigyek voltak akkor az emberek, ha köszörülni vittem a kést. elküld­tek a fenébe. Boncoló lettem, volt olyan nap, hogy kétszáztíz fél disznót daraboltam föl. Ügy értse, hogy én vettem le a rén_ fáról, és én vittem a hátamon is. Először levágtam a feiet. és könyökkel félrelöktem. Követ­kezett a lapocka. Levágtam a körmöt, dobtam oda a lapockát a lapockás asszonynak. Az ol­dalas véginél kettőbe lehetett törni, a combot odabdllentettem a combosnak. a Sövény Mari­nak. A lapockás a Balogh Juli volt. A bordáról levágtam . a nyúlját és a nyakast, odaadtam a Lele Icának, mert ő volt az ele.jes. Volt még egv húskivágó, a Lele Rozi. Sándorfalvára ment férjhez, erős asszony volt. Jött a tavasz, aki nagvon iól dolgo­zott. az is számíthatott rá. hogv mehet haza, mert munka nincs. Nyáron a szalámit. keféltük. akasztgattuk. csomagoltuk. Én magas voltam, nem kellett akasz­táskor ládára állnom, gvorsan tudtam dolgozni, maradhattam. Hosszú az út. nem járom vé­gig. Az a brigád, amelyiknek öt tagia Állami-díjat kapott, félig tápai és Vörös Istvánné a veze­tői ük. Megírtak már mindent az újságok, ismételni fölösleges. Se­hol jobb helyen föl nem tehet­ném kérdéseimet. A brigád egv kis szervezet, minden tagjára szükség van. Közös a munka és közös a dicsőség. Illetve a dicső­séggel néha bai van. mert ha valahol említik a brigádot, leg­följebb a vezető neve kerül elő. — Dolgozni egyforma iól tu­dunk. de beszélni nem. Ha kér­deznek bennünket, nálunk is úgy van. hogv beszéli te. Arany, te jobban érted. Hadd írjam én most le a bri­gád teljes névsorát. Csonka Ist­vánné. Csonka Jánosné. Dávid Istvánné. Halász Andrásné. Makra Sándor. Révész Jánosné és Vöröa Istvánné. veziet volt a KPM, a füléig sem ért el a kisember kívánsága. A téeszé se. és az olaiiparé se. De- nem is olyan egyszerű dolog ez. mint amilyennek látszik. Aki szereti a Tiszát, naponta benne fürdik könnyen mondja, hogy ismeri. De amikor vihar jön. eszébe se jut. hogv belemenjen. A Tisza nem játék ide olvan átkelő kell. amivel bai nem tör­ténhet. Akkor se. ha a folyó közepén elkezd imádkozni az utas. hogv édes ió Istenem, csak most segíts meg! Miska tősgyö­keres tápai. tud úszni, én is azt mondom, vele bátran in­dulnék. De vadidegen emberrel? Nincsen, aki alaírná az enge­délyt. — Megoldás? — Tudomásul kellene venni, hogv az a--Tisza másik oldala, es észre kellene venni, hogv az innenső ls rosszul jár vele. ha idé tartozik. Nem szerves része Tápénak Nem mondtuk ki a megoldást. A Tápairét mindig birtokviták középpontiában állt. de hol van­nak már azok az idők! El kel­lene hinnünk hogy a Tisza nagv folyó. Beszegtük inkább a beszélgetésünket avval. hogv 10—15 év alatt átépült Tápé. A régi vályogházakat elbontották az újakat téglából építik — A Bodó Pista érdeme. Járt házról házra: most építs, most kapsz rá kölcsönt, öreg vagyok én már! Ne törődi vele. vágj bele. maid fizeti a gyereked a törlesztést. Neki segítesz, ha épí­tesz. Mindig emlegetik hogv Szegeddel egyesült Tápé. Dehogy Szegeddel! Az OTP-vel. — Ez összesen hét. Miért csak öten kapták a kitüntetést? — Szorgalmas. 6zivós ember a többi is. de rövidebb ideie vannak a brigádban, és itt az idő is számít. Egv biztos, ha engem valahová hívnak -jon velem a többi is. — Tápai szokás? — Itt. nagyon összetartanak az emberek. — Nagv haragokról is tudok Pokolfészekröl is. — Nézzük csak a mi utcán­kat. Idegen itt csfik egv van. aki benősült. Lakodalomba min­denki hivatalos, pedig nem va­gyunk egykorúak. Megyünk' ka­lácsot sütni, tésztát gyúrni, ha hiányzik valami, nem is szólunk. hazaugrunk. és visszük. Csak a lakodalom végén derül ki. szét­osztáskor. hogv ez is itt volt. az is itt volt. hát ez meg kié? — Szemrevaló lányok voltak, amikor dolgozni indultak. Lá­nyok akkor kezdtek egyáltalán bejárni, akár minden uiiukra választhattak volna férfit. — Ki volt már nézve minden­kinek. ki lesz a férje. Azt hi­szem. ketten mentek csak hen­teshez. Tápai nem nagvon ka­paszkodott a városi után. — A lánya ? — Huszonkét éves. a postán dolgozik. Ami nekünk szabály volt. neki már nem az. Újszerű­ivárri fiú udvarol neki. _ HCBVATU DEZSŐ I

Next

/
Thumbnails
Contents