Délmagyarország, 1983. július (73. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-20 / 170. szám

Szombat, 1983. július 16. 145 Megkezdődött az uborkaszezon Nagy László felvétele Nem kell idézőjelbe tenni sz uborkaszezon szót, mert pon­tosan kifejezi a Szegedi Konzervgyárban most l'olyó mun­kákat. összesen 270 vagon uborkát várnak a termelőktől és dolgoznak föl savanyúságnak. A szegedi gyárban az Idei szezonban állították üzembe a holland gyártmányú Ef.lBE típusú töltőgépet, amely 5 kilogrammos (literes) üvegekbe zárja az uborkát. A korszerű berendezés zárólapján rajta a gumiszigetelő, s a zárást egv Aif?.-Pank gép végzi el igen nagy sebességgel. Percenként 50 üvegre kerül föl a tető, míg a régebbi berendezés legfeljebb percenként 15— 18 darab üveget zárt le. Terméstöbiilet kevesebb műtrágyával Az Alföld 21 mezőgazda­sági üzemében, a búza beta­karítását követően értékelték a Törőcsik-féle adaiekos mü­trágyázási kísérleti eljárást. Az eredmények igen bizta­tóak. A korábbi gyakorlat szerint egy tonna búza elő­állításához általában 70—80 kiló műtrágyát szórtak ki, a szolnoki kutató főmérnök el­járása szerint ennek a mennyiségnek a fele is ele­gendő. A műtrágyához — egyelőre szabadalmi titok­ként kezelt — adalékanya­got kevernek, ezáltal a mű­trágya minden dekája hasz­nosul a növény szamára. A találmány hasznát az idén tízezer hektáron vizsgálták, s megállapították, hogy a rendkívül aszályos időjárás ellenére is 14 szazaiékot meghaladó terméstöbbletet értev el. A töki Egyetértés Tsz-ben oéidául 8,2 mázsa, az abádszalóki Lenin Tsz­ben majdnem 7 mázsa, a tóalmasi Lenin közös gaz­daságban 68 mázsa volt a hektáronkénti terméstöbb­let. A kísérletben részt vevő közös gazdaságok kevesebb I műtrágyával is .20 millió | forint értékű terméstöbble­tet értek el. A kedvező ta­| nasztalatok alapján a kö­vetkező szezonban Szolnok 1 Pest, Békés és Csongrád ' megye területén már körül­I belül 100 ezer hektáron al­; kalmazzák a gazdaságos 1 műtrágyázási eljárást. Dilemmák — divatos jelszavak okán Kérdések házasu/ckhoz Mintegy négyezer tiatal pártol — a házasulók 6 szá­zalékától — kérdezték meg az utóbbi egy évben a há­zassági tanácsadó szolgála­tok: mikor és hol ismerték meg egymást? Hány . gyer­meket szeretnének? Van-e megfelelő lakásuk? Szüleik segítik-e családalapításukat? A napokban befejeződött an­nak az országos reprezenta­tív vizsgálatnak az első sza­kasza. amelyet a Központi Statisztikai Hivatal és az Egészségügyi Minisztérium szervezett hosszú távú vizs­gálatsorozatának folytatása­ként. A következő 15 eszten­dőben háromévenként újra megkérdezik ugyanezeKet a fiatalokat: megvalósultak-e terveik, elképzeléseik? Szü­lettek-e gyermekeik? Életkö­rülményeik kedvezőek-e? E vizsgálatsorozatot 1966­ban kezdték meg, miután az ötvenes évek második felé­től egyre nagyobb mértek­ben csökkent a születések száma. A vizsgálat utan kö­vetkező évtizedben a népe­sedéspolitikai határozatok, rendelkezések egész sora je­lent meg. a többi közt jog­szabály irta elő a gyermek­gondozási segélyt. Időközben újra és újra felkeresték a korábban megkérdezett há­zaspárokat: miként alakult az anyagi helyzetük, szület­tek-e gyermekeik. Életútju­kat csaknem 15 éven át, 1980-ig kísérték figyelemmel. A tapasztalatok szerint a népesedéspolitikai intézkedé­sek bizonyos mértékig ked­vezően befolyásolták a fiata­lok életkörülményeit, a né­pesedési helyzetet. Amíg a fiatal párok kétharmada há­zassága kezdetén a szüleinél, rokonainál, isimerőseinel la­kott. több mint 10 százaléka albérletbe kényszerült, s csak mintegy ötöde kezdte a közös életet önálló lakásban, addig házasságuk hatodik * evében több mint 7C, tizen­negyedik évében 90 százalé­kának külön otthona volt. Lakhely, foglalkozás szerint különbözőek az önálló lakás megszerzésének lehetőségei A vidéki városokban élő há­zaspároknak van a legna­gyobb esélyük arra, hogy ön­álló lakáshoz jussanak, de ugyancsak ott a legnagyobb az albérlők aránya a házas­ság 15. évében. A fővárosban a legnehezebb az önálló la­kás megteremtése, mégis az 1970-es évek kezdetétől itt növekszik a legnagyobb mér­tékben ennék üteme. Az itt élő házaspárok mintegy 87 százalékának volt saját laká­sa házasságának 16. évében. A mindkét nemzedékhez tar­tozó házaspárok 60 százalé­ka saját erőből letesitett la­kást magának. Az önálló lakásban élő há­zaspároknak több a gyerme­ke, mint azoknak, akik csa­ládtagként élnek. Az 1960­ban házasodott nők — a né­pessegpolitike.i hatarozatok hatására — házasságuk 14. évéig több gyermeket hoztak a világra, mint amennyit há­zasságkötésük előtt tervez­lek. Kevesebben szültek két gyermeket, mint amennyien szerettek volna, viszont töb­ben — terveiket túlhaladva — három-négy gyermeknek adtak életet. Ha elképzelé­seik teljes mértékben meg­valósulnak, akkor az 1986­ban házasságot kötött nők­nek átlag két gyermekük lesz a termékenysegi folyamat végén, vagyis összesen y szá­zalékkal több, mint arneny­nyit terveztek. Az 1974-ben házasodott nők házaséletük első hat évében több gyermeket szül­tek, mint az 1966-ban háza­sodottak ugyanannyi idő alatt, főleg az 1973-as népe­sedéspolitikai intézkedések ösztönző hatására. Többsé­gük azonban 1980-ban keve­sebb gyermeket kívánt, mint amennyit kezdetben terve­zett. Az egy gyermeket kí­vánók aránya megkétszere­ződött, s a három gyermeket tervezőké 20 százalékról 13 százalékra csökkent. A szü­letések jelenlegi es a követ­kező ekekben várható száma tehát kevés a termeszetes reprodukcióhoz. Kiss Mihály többfélekép­pen előadhatta volna a DEFAG fűrészüzemének el­ső félévi adatait. Mondhatta volna, hogy jelentősen nö­vekedett a tőkés export. Egész évre 8 millió forint értékű konvertibilis kivitelt terveztek. Hat és fél milliót már az első félévben meg­valósítottak belőle. Kom­mentár nélkül előadhatta volna, hogy ötmillióval több volt a termelés a tervezett­nél januártól júliusig. Kiss Mihály azonban me­ditáló, tépelődő ember. Sem­mit nem mond, aminele az ellenkezőjét is végig ne gondolta volna. Gyakorlati ember: erre szorítja napi munkája. Mégsem afféle szemellenzős fatelepi gattor dirigens, hanem a gazdaság­tudományban, az ágazat hazai és európai aktualitá­saiban. némiképp talán ku­lisszatitkaiban is járatos vezető. — Tavaly a DEFAG Ki­váló Vállalat lett. A fűrész­üzemnek régen volt és talán , sokára lesz olyan rossz éve, I mint 1932 — fejtegeti. A j termelőüzemek nagyjából ' ugyanolyan eredményekre képesek egyik évben, mint 1 a másikban. A gazdasági I környezet lényegesen gyor­i sabban változik. Fölemelhet és sárba tiporhat azonos színvonalon dolgozó kollek­tívákat. — Hogyan? — Az alapanyag-ellátással. A piaci kereslettel. Az árak­kal. Hogy csak a legfonto­sabbakat említsem, — Igazodni kell! Alkal­mazkodni ezekhez a körül­ményekhez! — Kimondani, leírni na­gyon könnyű. De megvalósí­tani? A rakodólap a legfon­tosabb exportcikkünk. Volt idő, amikor egyszerűen nem volt rá kereslet. Ha nincs igény, mihez alkalmazkod­junk? — És egy gyors profilvál­tás? Olyan cikkek, amire van igény ... — Ez nemcsak elhatározás kérdése. Adott a felszerelé­sünk, a technológiánk. Csak olyat csinálhatunk, amj ez­zel megvalósítható. Minden­féle újhoz először befektetni kellene. És arra sincsenek eszközök. Ezek az általános gazdasági elvárások ném minden üzemre egyformán, és nem is ellentmondások nélkül érvéhyesülnek. — Például? — Elvárás ugye a tőkés export. Ugyancsak elvárás az anyagtakarékosság és a jó ' minőség. Elvárás továb­bá. bár ez mostanában nem kapott nagy hangsúlyt, hogy gazdaságos legyen az export. Tegyük föl, nogy mutatko­zik némi igény a raklapra. Ezt az árut minden ország­ban a vasút szabványosítja. Ha van rá kereslet, elő sem veszik a szabványkönyvet. Ránéz a szakember, aki egy szemvillanással meg tudja ítélni, azt mondja, bírja a strapát, mehet. Ha már a szabványkönyvet keresgélik, régen rossz. Van abban miL­lió előírás: hány centinként milyen görcs megengedett; hány és milyen szög legyen benne. Nekünk az alapanyag úgyis kevés: nem válogat­hatok benne. Min tehetünir: kiválogatjuk közüle a mi­nőségileg megfelelőt. Máris vétejtünk az anyagkihoza­tala normák ellen. — Nem lehetne újítani valamif? — Benne van a szabvány­ban, hogy 51 csavaros szög kell a raklapba. Lehet, hogy 49 is összetartaná, de meg­számolják, és ha kevesebb, visszadobják. Van korszerű szögbelövő pisztolyunk, de csak olasz importszöggel működik. Olyat nem kapunk, szögelünk kalapáccsaL — Ez azt jelenti netán, hogy nem is lehet pontos mércével mérni? — Mindig az adott hely­zethez kell viszonyítani. Op­timális körülmények _ igén ritkán varinak. vegytiszta, egyértelmű döntéseket is ritkán lehet hozni. Igy per­sze sokkal könnyebben el­mosódik a felelősség is. Azt hiszem, nálunk még mindig érvényesül az a régi, rossz beidegződés, hogy kampány­szerűen és nem a maguk összetettségében foglalkoz­nak a dolgokkal. — Mondana példát? — Közismert, hogy ismét nagy súlyt kapott a magán­erős lakásépítés. Mióta a nagyüzemi technológia ál­talánossá vált. azóta sokkal kevesebb fát .használnak az építők. Nem kell az 3 tV mérdek állvány, zsaluzó­ányag, ami korábban. Erre a mennyiségre alltunk rá. A családiház-építés ismét fölfuttatta az igényeket. Rá­adásul a tetőtér-beépítés a hagyományosnál jóval több faanyagot kíván. Importfe­nyő kevesebb jön be az országba, mint korábban. A következmény: hiányt Keresi a vevő a TÜZÉP-en. Azt mondják, azért nincs, mert mi nem szállítunk. Jön hozzánk, de hiába: ami be sém jön az országba, azt nem lehet földolgozni és eladni. — És helyettesíteni? — Csak minőségi enged­mények árán. Megvetemedik, reped, hajlik, amivel he­lyettesíteni tudják. A mai árak mellett senki sem szívesen vásárol ilyet: csak 5 százalékkal olcsóbb, mint a ritkán kapható import. — Ezek az üzemvezető dilemmái. Mit tudnak mind­ebből a dolgozók? — Azt. hogy mennyit le* het keresni nálunk és meny­nyit másutt. És azt hogy mennyit kell dolgozni érte itt. és mennyit ott. Néhol goromba még a fűrészüzemi munka. Sok a segédmunkás, ehhez képest viszonylag jól fizetünk. Nem is csökkent a létszám, viszont hatalmas a fluktuáció. És a fiatalok ko/.t van a legtöbb vándorló; köztük vannak olyanok, akik a nevüket sem tudjak leírni, s még csak nem is szégyellik. A hosszú ideje nálunk dolgozó, szorgalmas, becsületes embereknek meg az lehet a dilemmájuk; megéri-e, valóban nekik ked­veznek^e a mai körülmé­nyek? A beszélgetést itt abba­hagytuk. Befejezni úgy hi­szem nem is lehetett volna. Ezekkei a dilemmákkal a legtöbb helyen így vagy úgy sziembe kell nézni. Tanács István • Iszik a homok A 30—36 fokos melegben izzik a kiskunsági homok. Forróságára jellemző, hogy a déli órákban a tojás is megsülne benne. A hőségben perzselődnek a szántóföldi növények, a kukorica, a nap­raforgó, a gyümölcsfák, a szótő, töppednek a gyümöl­csök és nem fejlődik a sző­lőszem. A kertgazetaságok­ban minden eddiginel ko­rábbi szürettel számolnák, mert már nemcsak az étke­zési szőlők zsendülnek, ha. nem színeződnek a borszőlő­fajták is. Sok millió forintot hoz a jobb technológia A Textilipari Dolgozók Szakszervezetén^ elnöksé­ge keddi ülésen megvitatta a Budaprint Pamutnyomó­ipari Vállalat beszámolóját a gazdaságos anyag- és energiafelhasználásra tett intézkedések eredményeiről. A vállalat egyebek között olyan módszert dolgozott ki. amellyel a gyengébb minő­ségű pamutból kifogástalan minőségű fonalat tud készí­teni. A korszerű technoló­giával — noha csak a múlt év közepén helyezték üzem­be úi gépeket — már ed­dig 27 millió forintnyi alap­anyagot takarítottak meg. és ezzel egyidejűleg növeke­dett mind a fonodái, mind a szövődéi termelékenység. A vállalat egv év alatt 16.4 millió forint ér­tékű vegyszert taka­rított meg azzal. hogv újabb, olcsóbb festékbeszer­zési lehetőségeket tárt fel. Bár a minőségi követelmé­nyekből nem engedtek, ma már alacsonyabb áron jut­nak a szükséges festékek­hez. Az anyagköltségek meg­takarítása mellett jelentős eredményeket értek el az energiafelhasználás csökken­tésében. egv év alatt 16 mil­lió forintot takarítottak meg. Bizottságot hoztak létre, amely folyamatosan vizsgál­ja az anyag- és energiagaz­dálkodás további ésszerűsí­tésének. valamint a konver­tibilis import helyettesítésé­nek lehetőségeit. A vállalat a lehetőségeket figyelembe véve. erre az évre újabb hulladéknemesítő berendezés üzembe helyezésével, további vegvszerköltsée megtakarí­tásával. importalapanyagok helyettesítésével, s az ener­giafelhasználás csökkentésé­vel 40 millió forint megta­karítását tervezi. Az elnökség felhívta a fi­gyelmet. hogv sok tartalék re i lik még az egves munka­helyeken az ésszerűbb mun­kaszervezésben. a technoló­giai utasítások szigorú be­tartásában. ami további veszteségforrásokat szüntet­het meg. Magam sem tudom, miért vagyok úgy megütközve azon, hogy újabban kezest kell vinni az iparcikk-köl­csönzőbe. ha szőnyegtisztí­tót, üvegfúrót vagy parkett­csiszoló gépet akarok köl­csön venni. Azért nem na­gyon értem magamat, mert mindezek meglehetősen drága gépek. 6 bizonyára kiszagulták már az alvilág­ban is. hogy potom köl­csönzési díjért hozzájuk le­het jutni lopott vagy ha­mis személyi igazolvánnyal is — és akkor a többi tisz­ta haszon. Jobb belátásra bír az is, hogy némely más magánvállalkozásunkhoz (nagyobb psszegű személyi hitel, árukölcsön stb.) is kezessel kell megjelennünk a pénzintézet színe előtt. Hát akkor miért is mér­gelődöm? Csak azért, mert ezt vé­letlenül kell a kölcsönző­nek megtudnia. Odamegy, illendően, negyedórával zá­rás előtt, hogy egy esti műszakban elvégezhesse majd sajátkezűleg a ko­moly munkát, és közlik ve­le az új módit. Ha kocsi­val megy. még elfuthat va­lahová egy kezes után — ha gyalogszerrel, hát egy tervvel szegényebb lesz. Nem így szokta meg — nincs felkészülve az új „üz­leti utasításra". A valódi baj tehát csak ennyi, hi­szen becsületes embernek azért nem nehéz kezest fel­hajtani. Es még csak ki sem írják az új szokást a boltban! Egyúttal meg már azt is elpanaszolom, hogy elő­jegyzés pedig nincsen! Hiá­ba kínálnám föl előre a kölcsönzési díjat, hiába vinnék előre kezest — olyan nincs, hogy hétfőn péntekre valamit leköthet­nék! Megütközésem nem mű­lik tehát. Hiába győzkö­döm magam — már me­gint a gazemberekhez iga­zították az adminisztrációt! Pedig biztosan tudom, ők ezt az önvédelmi módszert is ki fogják, ki tudják majd játszani. Legfeljebb két igazolvánnyal. Sz. S. L A nagylengyeli olajmezo másodlagos művelése A kimerülőben levő nagy­lengyeli olajmezőn is kipró­bálták. s a jelek szerint ott a vártnál is jobb eredmény­nyel tudják alkalmazni az úgynevezett másodlagos mű­velést. Az elsőként a dél-za­lai olajmezőn alkalmazott módszer lényege ax, hogy gázt sajtolnak a föld mélyé­be s az ilyen módon előidé­zett nyomás a bennrekedt olajai is felszínre hajtja. A sikeres kísérletek alapi­ján máris megkezdték a nagylengyel! olajmezó má­sodlagos művelésenek élőké; szításét.

Next

/
Thumbnails
Contents