Délmagyarország, 1983. július (73. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-19 / 169. szám
2 < Kedd, 1983. július 19. Szolidaritási nagygyűlés # Budapest (MTI) , A KISZ központi éa budapesti bizottsága szolidaritási nagygyűlést rendezett hétfőn a Ganz Villamossági Művek óbudai gyárában. A nagygyűlés — amelynek résztvevői között ott volt Köp/ Lászlóné, a KISZ Központi Bizottságának titkára. Eva Conrado Flores, a Nicaraguai Köztársaság magyarországi nagykövete — hitet tett a magyar és a nicaraguai nép közötti barátság mellett. Az elnöklő Kuncz József, a gyár pártbizottságának agitációs propagandatitkára megnyitó szavait követően Szabó János, az üzem sajtoló üzemének meósa mondott beszédet. Emlékeztetett arra: július 19-én lesz négy éve annak, hogy a Sandinista Nemzeti Felszabadítás! Front győzelmet arptott a Somoza-diktatúra fölött. Huszonöt éves a magyarszovjet jogsegéiyszerződés # Budapest (MTI) A Magyar Jogász Szövetség a magyar—szovjet polgári, családjogi és bűnügyi jogsegélyszerződés aláírásának 25. évfordulója alkalmából megemlékező ülést tartott. Dr. Nagy László egyetemi tanár, a szövetség főtitkára nyitotta meg az ülést és méltatta a Moszkvában 1958. július 15-én aláírt jogsegélyszerződés jelentőségét. Ezután dr. Timár István, a Szerzői Jogvédő Hivatal nyugalmazott főigazgatója „Vtszszacmlékezés a magyar— szovjet jogsegéiyszerződés megkötésére" címmel tartott előadást. Részletesen elemezte a magyar Igazságügyi Minisztérium tervezete alapján a tárgyalás során megvitatott kérdéseket és a létrejött megállapodásokat. Ezek jelentősen egyszerűsítették a két állam igazságügyi szerveinek és más hatóságainak kapcsolatait. A gyakorlatban jól bevált egyezmény kedvezően hatott a magyar nemzetközi magánjog fejlődésére is. Az ülésen részt vett dr. Petrik Ferenc igazságügyminiszter-helyettes. aki ismertette V. I. Tyerebilovnak, a Szovjetunió igazságügy-miniszterének az évforduló alkalmából küldött levelét. Ebben a szovjet igazságügy-miniszter egyebek között rámutatott: a jogsegélyszerződés hatékonyan elősegíti a két országot összekötő baráti szálak erősítését és szilárd alapja a kölcsönös együttműködésnek a jogléJet területén. IRAK NEMZETI ÜNNEPE Isrnail Hamoudi Hu&sen, az Iraki Köztársaság budapesti nagykövete hazája nemzeti ünnepe alkalmából hétfőn fogadást adott a Fórum-szállóban. A fogadáson részt vett Schultheisz Emil egészségügyi miniszter, Veress Péter külkereskedelmi miniszter, Kovács Antal államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke, Házi Vencel külügyminiszterhelyettes. Drecin József művelődési miniszterhelyettes. DZSEMAJEL AZ USA-BA UTAZOTT Amin Dzsemajel libanoni államfő Ronald Reagan amerikai elnök meghívására hétfőn WashttigtófTbá * OTaíott ÜJ FORMULA? Az Egyesült Államok az Izraeli—libarloni megállapodást mellőzve, olyan új formula alkalmazására készül Libanonban, amely az ott állomásozó szíriai csapatok eltávolítását helyezi előtérbe. FOGOLYCSERE Július 18-án, hétfón Vietnam és Kína között sor került az 1979 februári—márciusi fegyveres konfliktusok porán foglyul esettek cseréjére. ARAFAT TUNISZBAN Jasszer Arafat, a PFSZ V. B. elnöke szombaton Bagdadból n tunéziai fővárosba érkezett, ahol még aznap fogadott egy kubai jószolgálati küldöttséget. IFJÚSÁGI FÖRUM A dániai Silkeborg városban nagygyűléssel ért véget vasárnap az „1983 — a béke éve" jelszó jegyében tartott ifjúsági fórum. GHANAt LETARTÓZTATÁSOK Ghanában kilenc 'embert letartóztattak azzal a váddal, hogy közük volt a legutóbbi sikertelen államcsínyhez. GÉPELTÉRÍTÉS Három kubai emigráns Havannába térítette el vasárnap a Miami—Tampa között közlekedő egyik Boeing 727es repülőgépet, fedélzetén 94 utassal. MERÉNYLETEK Álarcos merénylők három rendőrt megsebesítettek vasárnap este az észak-írországi Londonderry katolikus negyedében. JUGOSZLÁVIA: BEFEJEZŐDÖTT AZ ARATÁS Jugoszlávia minden búzatermő vidékén befejeződött az aratás. Mintegv 3 millió tonnányi kenyérgabona már a magtárakba került. TÁJFUN Becslések szerint 85 halálos áldozata van eddig a Fülöp-szigetek középső terségeiben pusztító „Vera" tájfunnak. Hétfői ülés i madridi találkozón Q Madrid (MTI) A madridi találkozó hétfői teljes ülésén a máltai küldött országa ismert véleményét fejtette ki. s így a 35 ország között továbbra sincs maradéktalan egyetértés a zá ródoku men tu m - tervezetet illetően. Egyelőre nem jött létre megállapodás a külügyminiszteri szintű záróülés időpontjára vonatkozóan sem. A péntek éjszakától hétfő délutánig tartó hét végi szünetet a madridi találkozón részt vevő delegátusok intenzív megbeszélésekre használták ki. Miután pénteken Málta kivételével a delegátusom előzetes jelleggel _ny gá 1 lgpodásrg jutottak a záródokumentum-tervezet, szövegében, * kongresszusi palotában nagy érdeklődéssel várta mindenki. hogv Máit- változtat-e álláspontján. Ugyancsak- nagv várakozás előzte meg a külijpvminiszteri találkozók időpontjához kapcsolódó megnyilatkozásokat. 1980 novembere óta a hétfői plenáris ülés sorrendben már a 157. volt. Ezen Gilles Curien francia fődelegátus elnökölt Elsőként a máltai küldött ismertette hazája változatlan álláspontját. Málta, mint ismeretes, a földközi-tengeri biztonság es együttműködés kérdéseit — ami már csak a közel-keleti konfliktus miatt is rendkívül bonyolult kérdéskör — szeretné szorosabban összekapcsolni az európai biztonsági és együttműködési folyamattal. Ez számos reszt ve vő — elsősorban a nyugati országok — szómára elfogadhatatlan. Az elmúlt héten a tízek nevében a görög képviselő fejtette ki ezt a véleményt. Hétfőn a spanyol küldöttségvezető, illetve ennél határozottabb formában az Egyesült Államok küldött^ utasította el a földközi-tengeri szigetország fenntartásait. Max Kampeiman amerikai küldött kifejtette, hogy Washington elégedett a záródokumentum-tervezettel, fontosnak tartja a leszerelési konferencia összehívását. Emlékezetes, hogy a pénteki ülésen a nyugati szövetségi rendszer képviseleteben felszólaló norvég delegátus az Egyesült Államok egyetértését is tolmácsolta. Lengyel táj - magyar ecsetlel 10 I^ngyelország-szerte működnek az úgynevezett PEWEX-üzletek. Nem újdonság ez, hiszen nálunk is akadnak olyan elárusítóhelyek, ahol csak úgynevezett „kemény" — konvertibilis — valutáért lehet vásárolni elsősorban nyugati eredetű árucikkeket: műszaki termékeket, pipereholmikat és egy sor egyéb dolgot. Jártam néhány PEWEXboltban. A sok nyugati védjegy között meglepetéssel fedeztem fel néhány magyar származású árucikket is. Igen sok minden kapható itt. A választék széles, a minőség valóban I. a. osztályú. Míg azonban nálunk elsősorban tényleg a külföldi turisták vásárolnak ezekben az üzletekben (mondom, elsősorban, mert néha azért magyar vevő is akad. aki itt költi el legálisan vagy illegálisan szerzett valutáját), addig Lengyelországban bizonyos tekintetben más a helyzet. Sokkal több a hazai vásárló. Mint tudjuk, jó néhány millió lengyel él a nyugati féltekén, s tőlük óriási mennyiségű valuta — elsősorban dollár — áramlik be az országba. Reális számítás szülte az ötletet: a lengyel állam valamiféleképp szeretne legális úton hozzájutni e valutamennyiség egy részéhez. Ehhez, viszont arra van szükség, hogv ezek a PFAVEX-boltok megfelelő árukészlettel rendelkezzenek. Ügy tűnik, az „üzlettel" mindkét fél elégedett: a valutájától ilyen úton megváló lengyel honpolgár épp úgy, mint az ahhoz hozzájutó állam. Persze, eltűnődik az ember, amikor a PEWEX-boitban felfedez például egy komplett fürdőszoba-berendezést. (Az ilyesmi a mai Lengyelországban igencsak hiánycikknek számít.) Meglepetése tovább fokozódik, amikor bejön egy vásárló és a fürdőszoba-berendezés ellenértékét úgynevezett dollárcsekkel egyenlíti ki. Cjabban van rá példa, hogy egyes alapvetően fontos szakmákban — például a központi jelentőségű bányászatban — a legjobb dolgozók jutalmuk egy részét zlotyban. másik részét pedig ilyen csekkben kapják meg (Persze, nem óriási összegekről van szó — a nem túl nagy mennyiségű pénz attól válik az átlagnál jóval értékesebbé, hogy a csekk segítségével igencsak kurrensnek számító hiánycikkeket lehet vásárolni belőle.) E szakmában a teljesítmény — és persze a túlteljesítés — olyan sorsdöntő jelentőségű a népgazdaság szempontjából. hogy kifizetődővé tesz még ilyen, a valutagazdálkodással kapcsolatos megoldásokat is. Amikor ezerkilencszázhetvenötben kintjártam, az ország az úgynevezett területi átszervezés lázában égett. (Nem tudom így utólag kivonni magam az összehasonlítás hatása alól: nekem akaratlanul is ez.erkilencszázötvenhat nyara jutott eszembe. amikor Rákosiék, akiket igencsak szorongatott már a mind feszültebbé váló belső helyzet, bejelentették a megyék számának közeli csökkentését, hogy így próbálják elsősorban a vezetők — de közvetítésükkel a tömegek — figyelmét elvonni a tényleges problémákról.) Gierekék ekkor valósították meg azt a koncepciót, ^mely alapvetően megváltoztatta az ország közigazgatási térképét. (Egyesek akkor szintén arra céloztak: ók is a tényleges problémákról akarták elterelni a figyelmet. Nos. lehet, hogy volt az akcióban ilyen szándék is, ám a koncepció ismeretében azt kell feltételeznünk, hogy az alapelképzelés valóban az volt, amit meghirdettek: csökkentén! a bürokráciát, a hivatalok és hivatalnokok számát, egyszerűbbé, életközelibbé, jobban a követelményekhez igazodóvá tenni az ügyintézést — és így tovább.) Azóta sok víz lefolyt már a Visztulán, elegendő-mennyiségű empirikus tapasztalatuk van a helybelieknek ahhoz, hogy bizonyos következtetéseket levonjanak az átszervezés hatását, következményeit, eredményességét illetően. Mi is történt ezerkilencszázhetvenötben? Az addigi tizenhét vajdaság helyén negyvenkilenc megyét hoztak létre. Ezzel egy időben a járásokat — mint közigazgatási egységeket — a hozzájuk kapcsolódó hivatali struktúrával egyetemben megszüntették. A lódziakat a következőképpen érintette a helyzet: a lódzi vajdaságnak eladdig egymillió-nyolcszázezer lakosa volt. Az átszervezés után létrejött Lódz megyének 1 millió 140 ezer lakosa lett. Ebből a számból a város maga 870 ezer lakossal részesedik. Lényegileg az történt, hogy az új közieazsatási egységről lecsatolták a mezőgazdasági területeket. Abban mindenki egyetért, hogy elsősorban azok az addig járási székhelyként szolgáló városok jártak jól, amelyek megyeközpont rangra emelkedtek. Esetükben szinte ugrásszerű fejlődés tapasztalható: új középületeket emeltek, urbanizációs előrehaladásuk meggyorsult, jobb lett az ellátásuk, fejlődött a szolgáltatás stb. A mostani vélemények szerint viszont: nem csökkent a bürokrácia — érdemlegesen legalábbis nem —, nem csökkent a hivatalok és a hivatalnokok létszáma — néhol inkább emelkedett —, és nem vált egyszerűbbé az ügyintézés. Igaz. a közigazgatási álszervezés ténylegesen egy olyan időszakban vizsgázott — az ezérkilencszázhetvenes évek második felében —, amikor fokozatosan romlott a helyzet az országban, s mindez végül válsághoz is vezetett Nem tudjuk megítélni tehát, hogy amennyiben optimálisak a körülmények, ugyanannyi nehézséggel, problémával, gonddal, ellentmondással kellett volna-e szembenézni. mint amennyi e speciális szorongatottságú helyzetben adódott? S még tán az is lehet hogy elfogult embereket kérdeztem meg ez ügyben Papp Zoltán (Folytatjuk.) Dér Endre: Csodapók (Dokumentum-novella) 16. Lehetséges, hogy Gábor úr anyámnak ezt a tévhitet akarta szétoszlatni, mert a szőke csoda egy napon teljesen odáig volt Gábor úrért. Ezt már anyám nem hagyhatta, annak ellenére, hogy Gábor úr erősködött, egyáltalán nem érdekli őt ez a jó fenekű szőke csoda, fiatal ugyan, meg művelt is. tud a vendégekkel bánni, azt a vak is latja, de hát neki már megvan a csalódja, és „a többi már csak a köret". Másnap nem dolgezott nálunk már a szőke csoda. Mama hallgatott. Faterka hallgatott. Anyám szitkozódott, többször kirángatta a kaszsza fiókját, amelyből még most is eltünedeznek a papírpénzek. \ Legközelebbre anyám egy húszéves barna lányt alkalmazott a konyhán. Magdának hívták, akárcsak eng->n. Magdának mindene szép volt. Parasztlány volt. anyám egyből kitanította, hogv mi a tilos. Tilos a Fönök előtt riszálni a tarát, tilos vele lefeküdni, mert akkor mehet, tilos . . Anyám nem folytathatta, mert Magda elnevette magát: — Főnökasszony, nekem vőlegényem van. és ismerem én ezt az üzletet. Ne tessék tőlem félteni a Főnök urat. én még a saját vőlegényemmel se fekszem le. A saját vőlegényével valóban nem feküdt le. de akinek tele volt a pénztárcája, azzal elment az egyes számú szobába, közölte anyámmal. vagv velem, moziban van. ha a vőlegénve keresi, ti/, után itthon lesz. Csodák csodája, soha nem kereste Magdát a vőlegénve. amikor szobára ment. kizárólag vidéki „pénzes palikkal." — Ha a vőlegényem keres... — kezdte mondani Magda. — Tudom, moziban vagy. bár úgysem fog keresni. — Lehet, hogv keresni fog. Sokallja a pénzt, amit keresek. Nem akarok az anyiáékhoz menni lakni. Az én anyámék mellett építünk házat magunknak, és egv kis csemegét fogunk nyitni. Kereskedő a fiúm. Magda Gábor úrra rá sem nézett. „Nem az esetem" mondta nekem, egyben szexuális felvilágosítással is szolgált nekem, amiért mindig hálás voltam neki. — A „szerelemben" mindent szabad csinálni, ami neked tetszik, de semmit se. ami ellenkezik az ízléseddel. .. — Máskor meg azt fejtegette: — Én a szabad szerelem híve vagyok, amennyiben van benne szerelem. — De aki fizet neked? — Azt kell neki megfizetnie. A szerelemnélküliséget. Bár. ma már összehasonlítgatok. Eleinte mindig a vőlegényemre gondolok, ha pedig vele vagyok, akkor azokra, akik fizettek. Néha jobban esik a fizetett. Bár többszőrre egyiket se' akarnám. Űgv. hogy valamelyikkel éljem le az életem, talán egy-kettő, ha akad. Különben nem adott tanácsot: mikor kezdiem. hogyan kezdjem a nemi életet, és mások se tettek ajánlatot. Egvszer azonban, amikor Magda elment a vőlegényével a moziba és az egyik pénzes palija meglátott engem, azt mondta. hogv az eaész vagvonát nekem adja. ha most lefekszem vele. Persze, nevettem ezen. mondtam, hogy nem kell a pénze, de ő tovább erősködött. Megjött Magda, mondtam neki. hogv a palii i már kivette a szobát, s Magda rohant hozzá. Ez volt az egvik olvan férfi, akivel le tudta volna élni az éleiét. Magda se volt sokáig nálunk, szagot kapott a vőlegénve. már olyankor is beállított, amikor a moziban nem volt előadás. Magda pedig szedte a holmiiát és elment tőlünk. Magda is. anvám is sajnálta. Dusán a bejárati ajtótól balra, közvetlenül a bejárat mellett, a söntéspulttól jobbra egy kicsi aszta] mellett ült, az asztal mellett egyetlen szék volt csupán. Dusán mellé soha senki nem ült. mé° akkor sem. ha ügyfeleket „fogadott". Az ügyfelei lókereskedők. lóhaiesárok. akik Dusánt arra alkalmazták, hogv az istállókban elszállásolt állatok fölött felügyeletet vállaljon, mialatt ők a vevőkkel foglalkoztak. Dusán volt a szaladó hajcsár, aki alig-alig ismerte a megbízót. mivel az állandó hajcsárok Dusánt csak napszámba fogadták föl. Dusán által jutottunk hozzá a hajcsárok és lókupecek pénzes tömegéhez. akik mindennél többre becsülték a mulatóst. A borravalót, amit előre kaptak az eladótól. valóban borra költötték, a hajtópénzt pedig hazavitték a családjuknak. A hajcsárok családja 161 kiépített házakban lakott, legtöbbjük falun, de egvik-másik hajcsárnak városban lakott a családja. Dusán értett a lovak, a disznók és a juhok nyelvén is. ezért mindenfajta kupec szívesen kérte „szaladónak". A mellettünk levő vendéglő udvarában lovak számára volt istálló. Dusán legszívesebben a lovakkal aludt egy istállóban. már csak azért is. mert ha egvik-másik lovat patkoltatni kellett, akkor a mi vendéglőnk udvarába hozta patkoltatni a kovácshoz. Enniinni pedig annál a kis asztalnál szokott Dusán, amit már említettem. A kis asztal mögött volt a redőnv rúdja, amivel a kirakat és a bejárati ajtó redőnyét is le lehetett húzni. Vásári nap volt éppen, még este is tele voltunk lókupecekkel. hajcsárokkal és mindenféle faluról bejött pénzes emberrel, még lókereskedővel is nem eggyel, akik még Brigitta kedvéért szoktak hozzánk a Kuruc Szállóból. A zenekar jól keresett, bár Magda se volt náluhk. és a kupecek egvre ölték anvámat Magdáért, vagy a szőke csodáért, a lókereskedők pedig Brigittáért, annál is inkább, mivel a kirakatban még mindig ott volt Brigitta és a zenekar fényképe. Dusán ugyan hozott egy-két úi „húst" a Czinderi utcából. de vendégeink egyre csak fanyalogtak. Gábor úr két csinibabával állított be a vendéglőbe. Egyik karjába a vörös hajú Nóri kapaszkodott. ismeretlen délvidéki lány. idegen kiejtéssel. egyből megvadultak érte a lókereskedők. a másik karján pedig fiúsan lenyírt haiú. kék szemű lány. aki egyből szúrós szemet meresztett anvámra. anvám pedig megérezve a vetélytársat benne, rángatni kezdte: — Te vagy az a rlngvó. aki miatt elment az esze a szomszéd vendéglősnek?! Mindenki felfigyelt a kis nőre. aki elrántotta magát anyám mellől és gyilkoló szemekkel nézte tovább. (Folytatjuk.)