Délmagyarország, 1983. július (73. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-19 / 169. szám

2 < Kedd, 1983. július 19. Szolidaritási nagygyűlés # Budapest (MTI) , A KISZ központi éa bu­dapesti bizottsága szolidari­tási nagygyűlést rendezett hétfőn a Ganz Villamossági Művek óbudai gyárában. A nagygyűlés — amelynek résztvevői között ott volt Köp/ Lászlóné, a KISZ Köz­ponti Bizottságának titkára. Eva Conrado Flores, a Nica­raguai Köztársaság magyar­országi nagykövete — hitet tett a magyar és a nicara­guai nép közötti barátság mellett. Az elnöklő Kuncz József, a gyár pártbizottságának agitációs propagandatitkára megnyitó szavait követően Szabó János, az üzem saj­toló üzemének meósa mon­dott beszédet. Emlékeztetett arra: július 19-én lesz négy éve annak, hogy a Sandinis­ta Nemzeti Felszabadítás! Front győzelmet arptott a Somoza-diktatúra fölött. Huszonöt éves a magyar­szovjet jogsegéiyszerződés # Budapest (MTI) A Magyar Jogász Szövet­ség a magyar—szovjet pol­gári, családjogi és bűnügyi jogsegélyszerződés aláírásá­nak 25. évfordulója alkalmá­ból megemlékező ülést tar­tott. Dr. Nagy László egye­temi tanár, a szövetség fő­titkára nyitotta meg az ülést és méltatta a Moszkvában 1958. július 15-én aláírt jog­segélyszerződés jelentőségét. Ezután dr. Timár István, a Szerzői Jogvédő Hivatal nyu­galmazott főigazgatója „Vtsz­szacmlékezés a magyar— szovjet jogsegéiyszerződés megkötésére" címmel tartott előadást. Részletesen elemez­te a magyar Igazságügyi Mi­nisztérium tervezete alapján a tárgyalás során megvita­tott kérdéseket és a létre­jött megállapodásokat. Ezek jelentősen egyszerűsítették a két állam igazságügyi szer­veinek és más hatóságai­nak kapcsolatait. A gyakor­latban jól bevált egyezmény kedvezően hatott a magyar nemzetközi magánjog fejlő­désére is. Az ülésen részt vett dr. Petrik Ferenc igazságügy­miniszter-helyettes. aki is­mertette V. I. Tyerebilov­nak, a Szovjetunió igazság­ügy-miniszterének az évfor­duló alkalmából küldött le­velét. Ebben a szovjet igaz­ságügy-miniszter egyebek kö­zött rámutatott: a jogsegély­szerződés hatékonyan előse­gíti a két országot összekötő baráti szálak erősítését és szilárd alapja a kölcsönös együttműködésnek a jogléJet területén. IRAK NEMZETI ÜNNEPE Isrnail Hamoudi Hu&­sen, az Iraki Köztár­saság budapesti nagyköve­te hazája nemzeti ünnepe al­kalmából hétfőn fogadást adott a Fórum-szállóban. A fogadáson részt vett Schul­theisz Emil egészségügyi mi­niszter, Veress Péter külke­reskedelmi miniszter, Kovács Antal államtitkár, az Orszá­gos Vízügyi Hivatal elnöke, Házi Vencel külügyminiszter­helyettes. Drecin József mű­velődési miniszterhelyettes. DZSEMAJEL AZ USA-BA UTAZOTT Amin Dzsemajel libanoni államfő Ronald Reagan ame­rikai elnök meghívására hét­főn WashttigtófTbá * OTaíott ÜJ FORMULA? Az Egyesült Államok az Izraeli—libarloni megállapo­dást mellőzve, olyan új for­mula alkalmazására készül Libanonban, amely az ott ál­lomásozó szíriai csapatok el­távolítását helyezi előtérbe. FOGOLYCSERE Július 18-án, hétfón Viet­nam és Kína között sor ke­rült az 1979 februári—márci­usi fegyveres konfliktusok porán foglyul esettek cseré­jére. ARAFAT TUNISZBAN Jasszer Arafat, a PFSZ V. B. elnöke szombaton Bagdadból n tunéziai fővárosba érke­zett, ahol még aznap foga­dott egy kubai jószolgálati küldöttséget. IFJÚSÁGI FÖRUM A dániai Silkeborg város­ban nagygyűléssel ért véget vasárnap az „1983 — a bé­ke éve" jelszó jegyében tar­tott ifjúsági fórum. GHANAt LETARTÓZTATÁSOK Ghanában kilenc 'embert letartóztattak azzal a váddal, hogy közük volt a legutóbbi sikertelen államcsínyhez. GÉPELTÉRÍTÉS Három kubai emigráns Ha­vannába térítette el vasár­nap a Miami—Tampa között közlekedő egyik Boeing 727­es repülőgépet, fedélzetén 94 utassal. MERÉNYLETEK Álarcos merénylők három rendőrt megsebesítettek va­sárnap este az észak-írorszá­gi Londonderry katolikus ne­gyedében. JUGOSZLÁVIA: BEFEJEZŐDÖTT AZ ARATÁS Jugoszlávia minden búza­termő vidékén befejeződött az aratás. Mintegv 3 millió tonnányi kenyérgabona már a magtárakba került. TÁJFUN Becslések szerint 85 halá­los áldozata van eddig a Fü­löp-szigetek középső tersé­geiben pusztító „Vera" táj­funnak. Hétfői ülés i madridi találkozón Q Madrid (MTI) A madridi találkozó hét­fői teljes ülésén a máltai küldött országa ismert véle­ményét fejtette ki. s így a 35 ország között továbbra sincs maradéktalan egyetértés a zá ródoku men tu m - tervezetet illetően. Egyelőre nem jött létre megállapodás a kül­ügyminiszteri szintű záró­ülés időpontjára vonatkozóan sem. A péntek éjszakától hétfő délutánig tartó hét végi szü­netet a madridi találkozón részt vevő delegátusok inten­zív megbeszélésekre hasz­nálták ki. Miután pénte­ken Málta kivételével a de­legátusom előzetes jelleggel _ny gá 1 lgpodásrg jutottak a záródokumentum-tervezet, szövegében, * kongresszusi palotában nagy érdeklődés­sel várta mindenki. hogv Máit- változtat-e álláspont­ján. Ugyancsak- nagv vára­kozás előzte meg a kül­ijpvminiszteri találkozók időpontjához kapcsolódó megnyilatkozásokat. 1980 novembere óta a hét­fői plenáris ülés sorrendben már a 157. volt. Ezen Gilles Curien francia fődelegátus elnökölt Elsőként a máltai küldött ismertette hazája változatlan álláspontját. Mál­ta, mint ismeretes, a földkö­zi-tengeri biztonság es együtt­működés kérdéseit — ami már csak a közel-keleti konf­liktus miatt is rendkívül bo­nyolult kérdéskör — szeret­né szorosabban összekapcsol­ni az európai biztonsági és együttműködési folyamattal. Ez számos reszt ve vő — első­sorban a nyugati országok — szómára elfogadhatatlan. Az elmúlt héten a tízek nevé­ben a görög képviselő fejtet­te ki ezt a véleményt. Hét­főn a spanyol küldöttségve­zető, illetve ennél határo­zottabb formában az Egye­sült Államok küldött^ utasí­totta el a földközi-tengeri szigetország fenntartásait. Max Kampeiman amerikai küldött kifejtette, hogy Wa­shington elégedett a záródo­kumentum-tervezettel, fon­tosnak tartja a leszerelési konferencia összehívását. Emlékezetes, hogy a pénteki ülésen a nyugati szövetségi rendszer képviseleteben fel­szólaló norvég delegátus az Egyesült Államok egyetérté­sét is tolmácsolta. Lengyel táj - magyar ecsetlel 10 I^ngyelország-szerte működnek az úgyneve­zett PEWEX-üzletek. Nem új­donság ez, hiszen nálunk is akadnak olyan elárusítóhe­lyek, ahol csak úgynevezett „kemény" — konvertibilis — valutáért lehet vásárolni el­sősorban nyugati eredetű árucikkeket: műszaki termé­keket, pipereholmikat és egy sor egyéb dolgot. Jártam néhány PEWEX­boltban. A sok nyugati véd­jegy között meglepetéssel fe­deztem fel néhány magyar származású árucikket is. Igen sok minden kapható itt. A választék széles, a minőség valóban I. a. osztályú. Míg azonban nálunk első­sorban tényleg a külföldi tu­risták vásárolnak ezekben az üzletekben (mondom, első­sorban, mert néha azért ma­gyar vevő is akad. aki itt költi el legálisan vagy ille­gálisan szerzett valutáját), addig Lengyelországban bi­zonyos tekintetben más a helyzet. Sokkal több a ha­zai vásárló. Mint tudjuk, jó néhány millió lengyel él a nyugati féltekén, s tőlük óriási mennyiségű valuta — elsősorban dollár — áramlik be az országba. Reális szá­mítás szülte az ötletet: a lengyel állam valamiféleképp szeretne legális úton hozzá­jutni e valutamennyiség egy részéhez. Ehhez, viszont ar­ra van szükség, hogv ezek a PFAVEX-boltok megfelelő árukészlettel rendelkezzenek. Ügy tűnik, az „üzlettel" mindkét fél elégedett: a va­lutájától ilyen úton megváló lengyel honpolgár épp úgy, mint az ahhoz hozzájutó ál­lam. Persze, eltűnődik az em­ber, amikor a PEWEX-boit­ban felfedez például egy komplett fürdőszoba-beren­dezést. (Az ilyesmi a mai Lengyelországban igencsak hiánycikknek számít.) Meg­lepetése tovább fokozódik, amikor bejön egy vásárló és a fürdőszoba-berendezés el­lenértékét úgynevezett dol­lárcsekkel egyenlíti ki. Cjab­ban van rá példa, hogy egyes alapvetően fontos szak­mákban — például a köz­ponti jelentőségű bányá­szatban — a legjobb dolgo­zók jutalmuk egy részét zlo­tyban. másik részét pedig ilyen csekkben kapják meg (Persze, nem óriási össze­gekről van szó — a nem túl nagy mennyiségű pénz attól válik az átlagnál jóval ér­tékesebbé, hogy a csekk se­gítségével igencsak kurrens­nek számító hiánycikkeket lehet vásárolni belőle.) E szakmában a teljesítmény — és persze a túlteljesítés — olyan sorsdöntő jelentőségű a népgazdaság szempontjá­ból. hogy kifizetődővé tesz még ilyen, a valutagazdál­kodással kapcsolatos megol­dásokat is. Amikor ezerkilencszázhet­venötben kintjártam, az or­szág az úgynevezett területi átszervezés lázában égett. (Nem tudom így utólag ki­vonni magam az összehason­lítás hatása alól: nekem aka­ratlanul is ez.erkilencszáz­ötvenhat nyara jutott eszem­be. amikor Rákosiék, akiket igencsak szorongatott már a mind feszültebbé váló belső helyzet, bejelentették a me­gyék számának közeli csök­kentését, hogy így próbálják elsősorban a vezetők — de közvetítésükkel a tömegek — figyelmét elvonni a tény­leges problémákról.) Giere­kék ekkor valósították meg azt a koncepciót, ^mely alap­vetően megváltoztatta az or­szág közigazgatási térképét. (Egyesek akkor szintén arra céloztak: ók is a tényleges problémákról akarták elte­relni a figyelmet. Nos. lehet, hogy volt az akcióban ilyen szándék is, ám a koncepció ismeretében azt kell feltéte­leznünk, hogy az alapelkép­zelés valóban az volt, amit meghirdettek: csökkentén! a bürokráciát, a hivatalok és hivatalnokok számát, egy­szerűbbé, életközelibbé, job­ban a követelményekhez igazodóvá tenni az ügyinté­zést — és így tovább.) Az­óta sok víz lefolyt már a Visztulán, elegendő-mennyi­ségű empirikus tapasztalatuk van a helybelieknek ahhoz, hogy bizonyos következteté­seket levonjanak az átszer­vezés hatását, következmé­nyeit, eredményességét ille­tően. Mi is történt ezerkilenc­százhetvenötben? Az addigi tizenhét vajdaság helyén negyvenkilenc megyét hoztak létre. Ezzel egy időben a járásokat — mint közigaz­gatási egységeket — a hoz­zájuk kapcsolódó hivatali struktúrával egyetemben megszüntették. A lódziakat a következőképpen érintette a helyzet: a lódzi vajdaságnak eladdig egymillió-nyolcszáz­ezer lakosa volt. Az átszer­vezés után létrejött Lódz megyének 1 millió 140 ezer lakosa lett. Ebből a szám­ból a város maga 870 ezer lakossal részesedik. Lénye­gileg az történt, hogy az új közieazsatási egységről le­csatolták a mezőgazdasági területeket. Abban mindenki egyetért, hogy elsősorban azok az ad­dig járási székhelyként szol­gáló városok jártak jól, ame­lyek megyeközpont rangra emelkedtek. Esetükben szin­te ugrásszerű fejlődés ta­pasztalható: új középülete­ket emeltek, urbanizációs előrehaladásuk meggyorsult, jobb lett az ellátásuk, fejlő­dött a szolgáltatás stb. A mostani vélemények sze­rint viszont: nem csökkent a bürokrácia — érdemlegesen legalábbis nem —, nem csök­kent a hivatalok és a hiva­talnokok létszáma — néhol inkább emelkedett —, és nem vált egyszerűbbé az ügyintézés. Igaz. a közigazgatási ál­szervezés ténylegesen egy olyan időszakban vizsgázott — az ezérkilencszázhetvenes évek második felében —, amikor fokozatosan romlott a helyzet az országban, s mindez végül válsághoz is vezetett Nem tudjuk meg­ítélni tehát, hogy amennyi­ben optimálisak a körülmé­nyek, ugyanannyi nehézség­gel, problémával, gonddal, ellentmondással kellett vol­na-e szembenézni. mint amennyi e speciális szoron­gatottságú helyzetben adó­dott? S még tán az is lehet hogy elfogult embereket kér­deztem meg ez ügyben Papp Zoltán (Folytatjuk.) Dér Endre: Csodapók (Dokumentum-novella) 16. Lehetséges, hogy Gábor úr anyámnak ezt a tév­hitet akarta szétoszlatni, mert a szőke csoda egy napon teljesen odáig volt Gábor úrért. Ezt már anyám nem hagyhatta, annak ellenére, hogy Gábor úr erősködött, egyáltalán nem érdekli őt ez a jó fenekű szőke csoda, fiatal ugyan, meg művelt is. tud a vendégekkel bánni, azt a vak is latja, de hát neki már megvan a csalódja, és „a többi már csak a köret". Másnap nem dolgezott nálunk már a szőke csoda. Mama hallgatott. Faterka hallgatott. Anyám szitkozódott, többször kirángatta a kasz­sza fiókját, amelyből még most is eltünedeznek a papírpénzek. \ Legközelebbre anyám egy húszéves barna lányt alkalmazott a konyhán. Magdának hívták, akárcsak eng->n. Magdának mindene szép volt. Parasztlány volt. anyám egyből kitanította, hogv mi a tilos. Tilos a Fönök előtt riszálni a tarát, tilos vele lefeküdni, mert akkor mehet, tilos . . Anyám nem folytathatta, mert Magda elne­vette magát: — Főnökasszony, nekem vőlegényem van. és ismerem én ezt az üzletet. Ne tessék tőlem félteni a Főnök urat. én még a saját vőlegé­nyemmel se fekszem le. A saját vőlegényével valóban nem feküdt le. de akinek tele volt a pénztárcája, azzal el­ment az egyes számú szobába, közölte anyám­mal. vagv velem, moziban van. ha a vőlegénve keresi, ti/, után itthon lesz. Csodák csodája, soha nem kereste Magdát a vőlegénve. amikor szo­bára ment. kizárólag vidéki „pénzes palikkal." — Ha a vőlegényem keres... — kezdte mon­dani Magda. — Tudom, moziban vagy. bár úgysem fog keresni. — Lehet, hogv keresni fog. Sokallja a pénzt, amit keresek. Nem akarok az anyiáékhoz men­ni lakni. Az én anyámék mellett építünk házat magunknak, és egv kis csemegét fogunk nyitni. Kereskedő a fiúm. Magda Gábor úrra rá sem nézett. „Nem az esetem" mondta nekem, egyben szexuális fel­világosítással is szolgált nekem, amiért mindig hálás voltam neki. — A „szerelemben" mindent szabad csinálni, ami neked tetszik, de semmit se. ami ellenke­zik az ízléseddel. .. — Máskor meg azt fejte­gette: — Én a szabad szerelem híve vagyok, amennyiben van benne szerelem. — De aki fizet neked? — Azt kell neki megfizetnie. A szerelem­nélküliséget. Bár. ma már összehasonlítgatok. Eleinte mindig a vőlegényemre gondolok, ha pe­dig vele vagyok, akkor azokra, akik fizettek. Néha jobban esik a fizetett. Bár többszőrre egyiket se' akarnám. Űgv. hogy valamelyikkel éljem le az életem, talán egy-kettő, ha akad. Különben nem adott tanácsot: mikor kezd­iem. hogyan kezdjem a nemi életet, és mások se tettek ajánlatot. Egvszer azonban, amikor Magda elment a vőlegényével a moziba és az egyik pénzes palija meglátott engem, azt mond­ta. hogv az eaész vagvonát nekem adja. ha most lefekszem vele. Persze, nevettem ezen. mondtam, hogy nem kell a pénze, de ő tovább erősködött. Megjött Magda, mondtam neki. hogv a palii i már kivette a szobát, s Magda rohant hozzá. Ez volt az egvik olvan férfi, akivel le tudta volna élni az éleiét. Magda se volt sokáig nálunk, szagot kapott a vőlegénve. már olyankor is beállított, amikor a moziban nem volt előadás. Magda pedig szed­te a holmiiát és elment tőlünk. Magda is. anvám is sajnálta. Dusán a bejárati ajtótól balra, közvetlenül a bejárat mellett, a söntéspulttól jobbra egy ki­csi aszta] mellett ült, az asztal mellett egyetlen szék volt csupán. Dusán mellé soha senki nem ült. mé° akkor sem. ha ügyfeleket „fogadott". Az ügyfelei lókereskedők. lóhaiesárok. akik Du­sánt arra alkalmazták, hogv az istállókban el­szállásolt állatok fölött felügyeletet vállaljon, mialatt ők a vevőkkel foglalkoztak. Dusán volt a szaladó hajcsár, aki alig-alig ismerte a meg­bízót. mivel az állandó hajcsárok Dusánt csak napszámba fogadták föl. Dusán által jutottunk hozzá a hajcsárok és lókupecek pénzes töme­géhez. akik mindennél többre becsülték a mu­latóst. A borravalót, amit előre kaptak az eladó­tól. valóban borra költötték, a hajtópénzt pedig hazavitték a családjuknak. A hajcsárok családja 161 kiépített házakban lakott, legtöbbjük falun, de egvik-másik hajcsárnak városban lakott a családja. Dusán értett a lovak, a disznók és a juhok nyelvén is. ezért mindenfajta kupec szí­vesen kérte „szaladónak". A mellettünk levő vendéglő udvarában lovak számára volt istálló. Dusán legszívesebben a lovakkal aludt egy is­tállóban. már csak azért is. mert ha egvik-másik lovat patkoltatni kellett, akkor a mi vendéglőnk udvarába hozta patkoltatni a kovácshoz. Enni­inni pedig annál a kis asztalnál szokott Dusán, amit már említettem. A kis asztal mögött volt a redőnv rúdja, amivel a kirakat és a bejárati ajtó redőnyét is le lehetett húzni. Vásári nap volt éppen, még este is tele vol­tunk lókupecekkel. hajcsárokkal és mindenféle faluról bejött pénzes emberrel, még lókereske­dővel is nem eggyel, akik még Brigitta kedvéért szoktak hozzánk a Kuruc Szállóból. A zenekar jól keresett, bár Magda se volt náluhk. és a ku­pecek egvre ölték anvámat Magdáért, vagy a szőke csodáért, a lókereskedők pedig Brigittáért, annál is inkább, mivel a kirakatban még mindig ott volt Brigitta és a zenekar fényképe. Dusán ugyan hozott egy-két úi „húst" a Czinderi ut­cából. de vendégeink egyre csak fanyalogtak. Gábor úr két csinibabával állított be a vendég­lőbe. Egyik karjába a vörös hajú Nóri kapasz­kodott. ismeretlen délvidéki lány. idegen kiej­téssel. egyből megvadultak érte a lókereskedők. a másik karján pedig fiúsan lenyírt haiú. kék szemű lány. aki egyből szúrós szemet meresz­tett anvámra. anvám pedig megérezve a vetély­társat benne, rángatni kezdte: — Te vagy az a rlngvó. aki miatt elment az esze a szomszéd vendéglősnek?! Mindenki felfigyelt a kis nőre. aki elrántotta magát anyám mellől és gyilkoló szemekkel néz­te tovább. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents