Délmagyarország, 1983. július (73. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-17 / 168. szám

2 Vasárnap, 1983. július 17; Jó úton a madridi zárédikunieiitism b Madrid (MTI) A madridi találkozón pén­teken a résztvevő országok képviselői — Málta kivéte­lével — elfogadták a záró­dok umentum-tervezet szö­vegét. Ezzel — csaknem három esztendő diplomáciai fái adó­zása inak eredményeként — sikerrel érhet véget az a madridi tanácskozás-soro­zat, amely a Helsinkiben el­fogadott záróokmány szel­lemében az európai bizton­ság és együttműködés ügyé­nek előmozdítására hivatott. A péntek délelőtti plená­ris ülésen hivatalos meghí­vás hangzott ej a résztvevő országokhoz a Bernben 1986-ban megrendezendő szakértői értekezletre, amelynek tárgya a szemé­lyek. intézmények és szer­vezetek közötti kapcsolatok kérdése. A találkozó egyhónapos vita után jóváhagyott ter­vezetének részletei több változást mutatnak a sem­leges és el nem kötelezett országok márciusi terveze­tével összevetve. Így helyt kapott az a javaslat is. hogy kiemelkedő kulturális sze­mélyiségek részvételével Budapesten tartsanak fóru­mot 1985 októberében, es ennek előkészítését s tinién a magyar fővárosban ren­dezzék egy evvel korábban. A Közös Piac tagállamai nevében Görögország képvi­selője jelezte, hogy az új formába öntött szövegei ke­szek előzetes jelleggel elfo­gadni, majd ugyanilyen tar­talmú nyilatkozatot tett a norvég küldött a NATO­tagállamok nevében. Kovaljov szovjet külügy­miniszter-helyettes a szocia­lista országok nevében is­mételten támogatólag fog. lalt állást a tervezet mellett. Málta képviselője — kor­mányának utasítására hi­vatkozva — közölte, hogy nem áll módjában a terve­zet elfogadása, és tovább: konzultációra van szüksége. Az osztrák küldött ezután a semleges és el nem köte­lezett Országok nevében in ditványozta. hogy a találko­zó befejezését jelentő kül­ügyminiszteri szintű záró­üléseikre július 27—23—20­én kerüljön sor. A madridi találkozó leg­közelebbi teljes ülésének időpontja: hétfő, 16 óra. Az európai enyhülés ügyé­ben kiemelkedő fontosságú madridi találkozó záródoku­mentum-tervezetét tehát egy kivétellel valamennyi ország képviselője elfogad­ta. Amennyiben a máltai álláspont kedvező irányban módosul, és az érintett kor­mányok elfogadják a kül­ügyminiszteri szintű záró­ülés időpontját, akkor — a péntek éjszaka létrejött megállapodás alapján — július végén sor kerülhet az európai enyhülés és biz­tonság kérdéseivel foglalko­zó madridi találkozó sike­res befejezéséi-e. Ez/.e\ a Helsinkiben 1975-ben kije­lölt út újabb szakasza zá­rul le, és a Madridban elfo­gadandó záródokumentum szejlemében az aláíró álla­mok tovább tevékenyked­hetnek a népek közötti megértés és közeledés útjá­nak egyengetés én. Az eSsi visszhangok A TASZ^Z Sftombatpn délelőtt foglalkozott elso íz­ben azzal, hogy a madridi talulkozón a részt vevő or­szágok képviselői — Málta kivételével — hosszú és in­tenzív tárgyalások után elő­zetesen jóváhagyták a'záró­dokumentum- tervezet, szöve­get. A madridi találkozón részt vevő 34 oi-szag képviselői — íria a szovjet hírügynökség — hosszú es intenzív tár­gyalások után előzetesen jó­váhagyták a madridi talál­kozó zárookmánvát. A részt­vevők arra összpontosítják eróleszi lesei ket. hogv a hi­vatalos zaroüles idöpontia megfeleljen minden részt­vevő országnak. es külügy­minisztereik jelen tud ianak lenni. A megállapodás késői idő­pontja miatt szombaton al­talaban rt>ak tenvhirben szá­molnák be a világ tömegtá­jékoztatási eszközei a mad­ridi találkozó péntek éjsza­ka veget eti teljes üléseiről. Az -elso kommentárok min. denexeiött a megallapodat témenek jelentőseget hang­súlyozzak. „A Kelet és a Nyugat politikai megállapodásra ju­tott. a madridi talalkozon" — íria szombati számaban a Gorriere della Sera. Tudó­sításában a Szovjetunió és a többi szocialista ország dip­lomáciai sikerének minősíti hogy Stockholmban 1984-ben európai leszerelési konfe­renciát tartanak. A két tömb világosan kinyilvánította: nem áll szándékában, hogv tovább roiilsa a helyzetet — hangsúlyozza a lap. A madridi találkozó sike­res befejezésének bejelenté­se. habár valószínűleg mée nem az enyhüléshez való teljes, visszatérést jelenti, új­ra a párbeszédet helvezi a nemzetközi kapcsolatok hom. lokterébe — íria hét. végi szamában a belgrádi Botba ..Visszatérés a párbeszéd­hez" című kommentárjában megállapítja: az enyhülés­hez való visszatérés a nem. zetiközi légkör nagyobb mér­vű lavulását kivánia mee. mindenekelőtt a fegyverke­zési hajsza megfékezése ér­dekében van szükség konk­rét lépésekre. A bonni kormány a ben­ne részt vevő pártok, vala­mint az ellenzéki szociálde­mokratáit Déntekertxeavönte­túen üdvözölték azt a ténvt, hogy Madridban sikerült megállapodásra jutni a ta­lálkozó sikeres lezárásáréi. A CDU—CSU parlamenti csoDortiának képviselője üd­vözölte á madridi megálla­podást. de nyilatkozatából kitűnt: a bonni kormány a madridi siker fényében sem kívánja vizsgálat tárgyává | tenni a gyakorlatilag már j elhatározott rakétatelepíté6t. A magyar­szovjet kapcsolatokról Moszkva (MTI) — A szov­jet sajtó ezekben a napok­ban, a Kádár János vezette párt- és állami delegáció lá­togatását megelőzően külö­nösen nagy figyelmet szen­tel hazánk életének, a ma­gyar—szovjet kapcsolatok alakulásának. Megszaporod­tak a moszkvai rádió és a szovjet televízió Magyaror­szággal kapcsolatos riportjai, s valamennyi központi napi­lap gyakran közöl saját munkatársai által írt, vagy éppen magyar szerzőktől, köztük vezető politikusaink­tól származó cikkeket a mai Magyarországról. Ezen a héten jelent meg a Pravdában Havasi Ferenc­nek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Köz­ponti Bizottság titkaranak a magyar népgazdaság helyze­tét bemutató cikke. A Szov­jetszkaja Rosszija szombati számában ismertette azt az interjút, amelyet Óvári Mik­lós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára adott a TASZSZ hírügynökség tu­dósítójának áz orszagaink és népeink közötti barátság­ról, együttműködésről. A Trud, a szovjet szakszerve­zetek lapja Timmer József­nek, a SZOT titkárának cik­két közölte a magyar és szovjet szakszervezetek kö­zötti együttműködésről. Változatosak, Magyaror­szág életének legkülönbö­zőbb területeit bemutatók, „kis" és „nagy" témákkal egyaránt foglalkozok a szovjet lapok tudósításai, riportjai is. A Pravcia pél­dául arról számolt be, hogy a Minisztertanács elöntése alapján a helyi tanácsok költségvetéséből külön - kép­viselői alapot hoznak létre. Az elsősorban gazdasagi jel­legű, Szocialisztjűcseszkaja Indusztrija című napilap a szovjet vegyipar budapesti információs és kereskedelmi központjának megnyitásáról tudósított. A Trud két nagy autóbuszgyártó üzem, a szé­kesfehérvári Ikarusz es a lvovi autógyár egy-egy bri­gádvezetőjét szólaltatta meg, akik az együttműködés leg­újabb formájáról, a munkás­brigádok cseréjéről mondták el igen kedvező véleményü­ket. A Szovjetszkaja Kosszi­ja terjedelmes riportot kö­zölt a ceglédi Magyar­Szovjet Barátság Termelő­szövetkezetről, lengyel táj - macyar ecsetlel 11 — A lengyel paraszt *'• maradi gondolkodá­sú. önző. Legfőképpen a maga érdekeit nézi. Idegen tőle a szövetkezeti gazdál­kodásnak még a gondolata is, nemhogy a gyakorlata — Egy huszonnyolc éves közgazdásznő fogalmazott így, aki a „Kereskedelmi marketing tevékenység" címmel vezet kollégiumot a lódzi - egyetemen. S mind­járt hozzátette: — A mar­ketingtevékenység is meg­reked egyelőre még az el­méleti oktatás, tárgyalás kereteiben. Hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy az ország gazdasági életé­ben is gyakorlatilag polgár­jogot nyerjen. — Majd új­ra a mezőgazdaságra te­relte a szót: — Nálunk, úgy tűnik, egyelőre csak á szö­vetkezés legkezdetlege­sebb formáinak lesz majd némi sansza. — Példát is említett mindjárt: a napok­ban jártak egy mezőgazda­sági „farmon" Lődz közele­ben. Három dolgos paraszt­család szövetkezett egymás­sal. „csirkegyár" létesítésé­re és gyümölcstermelésre A kezdeti eredmények anyagi­lag is igen biztatóak. A há­rom pai'asztcsalad tagjai, igaz, megfeszített, éjt nap­pallá tevő munkával körül­ijeiül a tízszeresét-tizenöt­szörösét keresik annak, amennyi egy. a mezőgazda­Sággal foglalkozó dolgozó­nak az országban átlagosan jut. Adjunk igazat a fiatal köz­gazdásznőnek abban, ami a lengyel paraszt elmara­dottságát illeti? Ha cáfolni akarnánk, legfeljebb elmé­leti megfontolásokra hagyat­kozhatnánk. Van azonban egy olyan érzésünk, hogy a lengyel paraszt semmivel nem önzőbb, elmaradottabb, maradibb a világ más or­szágaiban dolgozó parasz­toknál. Ugyanazok a tulaj­donságok jellemzik, mint a földből élő kétkezieket; munkaszeretet, akarás, ki­tartás. Már persze, ha lát­ja értelmét az erőbedobás­nak. A dolgok — szerencsé­re — úgy kezdenek alakul­ni Lengyelországban, hogy a kedv mind nagyobb. Az eredmények önmagukért be­szélnek. Az igazi érdekelt­ség — a nagyüzemi gazdái-, kodás előnyeinek — fölis­merese azonban még hátra van. Csak a szépülő jövő és az ezzel paralell haladó — Úgy is mondhatnám, az eredményekből kinövő, azokra alapozódó — politi­kai meggyőző munka, a szívós, kitartó, a helyi sa­játos agokat maximálisan figyelembe vevő, ám az ál­talános, végső célt egy pilla­natra sem szem elöl tévesz­tő propagandamunka hozhat majd eredményt. Attól azonloan mindenkit óvnék — köztük természe­tesen honfitársaimat is —, hogy a maga körülményei-, bői kiindulva osztogasson „holtbiztos tippeket" a len­gyel elvtársaknak a mező­gazdaság továbbfejlesztését illetően. Mi, magyarok pél­dául annyit tehetünk, hogy átadjuk tapasztalatainkat, módszereinket. A lengyel elvtársaké a gond. a fele­lősség és a feladat természetesen —, hogy mikor. hol, mennyit tud­nak a saját viszonyaikra, körülményeikre alkalmaz­ni mindebből. Félrerúgni a helyi sajátosságokat, módo­sítás nélkül átplántálni a más körülmények között Született • eredményeket — ez még abban az esetben is jóvátehetetlen következmé­nyekkel járhat, Ica az át­plántálásra szükség van. s. ha az átplántálandó mód­szer a maga körülményei között nagyszerű eredmé­nyeket is hozott. Kívánjuk, hogy a lengyei elvtársak a mezőgazdaságban is talál­ják meg minél elóbb a leg­célravezetőbb módszereket a nagyüzemi gazdálkodás kialakítására — a maguk sajátszerű történelmi-gaz­dasági fejlődésenek metódu­sa szerint. • A piac túlérzékenysége va­l.amj módon mindig össze­függésben van a gazdaság — kisebb vagy nagyobb mérvű — instabilitásával. Az áruszűke szükségszerű­en hozta magával a speku­láció elburjánzását. Hogy mennyire túlérzékeny — a manipulációkra is milyen veszedelmes gyorsasággal reagáló — még napjaink­ban is a lengyel belső piac, arra vonatkozóan hadd áll­jon itt egy példa. Múlt év őszén úgy vélték a jplértasültek. hogy a bur­gonya állami felvásárlása nehézkesen, vontatottan, nem a terveknek megfele­lően halad. A burgonya — mint köztudott — íintos népélelmezési ci^k, igen fontos szerepet játszik a lengyel ellátásban is. Kosza rémhírek keltek szárnyra arra vonatkozóan, hogy rövidesen nagyon ke­resett árucikk lesz szerte az országban a burgonya. A piac azonnal „reagált" A burgonya ára rövid néhány hét alatt az eredeti ár négy­szeresére szökött fel. Ám történt valami, ami keresztülhúzta — legalábbis első pillantásra úgy látszott, hogy keresztülhúzta — a spekulánsok számításait Megjelent ugyanis az üzle­tekben az „állami" burgo­nya. A feketepiaci ár egy­negyedéért árulták. A spe­kulánsok a lehető legegy­szerűbb eszközhöz folya­modtak. Megpróbáltak az olcsó „konkurrenciát" gyors felvásárlással egyszerűen eltüntetni a piacról, kivon­ni a forgalomból. Ám az elfogyott készletek hejyére újabb és újabb szállítmá­nyok érkeztek. A spekulán­sok kénytelenek voltak fel­hagyni a hiábavalónak tű­nő próbálkozással. A bur­gonya ára pedig — a túlkí­nálat hatására — tovább mérséklődött. A túlérzékeny belső piac erre a következőképpen rea­gált: ha ilyen sok a burgo­nya, akkor nyilván jut be­lőle — az emberi fogyasz­tás igényelte mennyiségen túlmenően — sertéshiz.alás­ra is. A sertéshizlalás az új állami felvásárlási felté­telek szerint különben is igen jó üzlet — vagy leg­alábbis annak ígérkezik. S minthogy a burgonya ára alacsony szinten stabilizá­lódott. szinte napok alatt a korábbinak ötszörösére (') emelkedtek a süldőárak. A túlérzékeny piac a maga aránytalanságokat szülő „ sza bályzórends zeré vei''. íme, így teremtett idősza­kos konjunktúrát a spekulá­ció számára. (S ez utóbbit, természetesen, az allam gyors ellenakcióval már nem tudta kivédeni, hiszen honnan is szerezhettek vol­na hirtelen annyi süldőt, amennyire a hizlalásra vál­lalkozó gazdák igényt tar­tottak?) Már említettük a lenből készült textíliákat. Elsősor­ban,,azok vásárolhatnak be­lőlük, akik szerződéses len­termelésre vállalkoznak. Ab alapanyaghiány ilyen kény­szerintézkedéseket is szül. Aminthogy azok sorába osztható az úgynevezett ta­lonrendszer is. Bizonyos kurrens áruféleségekhez ta­lonok ellenéjjen lehet hoz­zájutni. (Az ár egy részét pénzzel, a másik felét pedig azokkal a bizonyos talonok­kal lehet kiegyenlíteni.) Ta­lont lehet „szerezni" példá­ul papír-, fém- és hulladék­gyűjtési akciókkal. A köz­hasznú mozgalmakat ilyen eszközökkel is serkenteni igyekszik az állam. (A kényszer szülte próbálkozás és a lelemény egyszerre lel­hető fej ezekben a megöl, dásokban.) Papp Zoltán (Folytatjuk-) Dér Endre: Csodapók (Dokumentum-novella) 15. „Ugy kell tennem, ahogyan gyerekkoromban tetterri veszélyes vállalkozások esetén." Nem kéli nekem a figyelmes ácsorgót adnom, kívül­álló vagyok, mondhatom azt is; „az udvariómra várok..." És vártam. Az utcán az emljerek kizárólag a másik oldalon közlekedtek, s már­már azt hittem hogy álmodom, amikor gyors léptekkel kilépett' a kapun volt főnököm voit bejárónője, és bár azonnal áttért az utca túlol­dalára, még hallottam' sistergő hangját: ..Men­jen innen!" Lassan elindultam az üzlet oldalán, követve a volt bejárónőt. Hazáig kísértem őt. s a kapujukban illedelmesen megkérdeztem tőle: — Mi történt? ( — Tőlem kérdi? — nevetett idegesen. — Az éjjel elvitték a gazdáját. .. Hiszen zsidó volt, nem tudta? A Gestapo vitte el — tudtam meg hónapokkal később. S akkor megint hallottam magamban a hangját: „Reménysugár . .." Ezt a szócskát is­mételgette, de egyszer se tudta kimondani az.t a szót. hogy szeret Nem akart szeretetről beszélni nekem az ö helyzetében, csak üzleti ügyekről volt szó közöttünk, de ha én akkor élem az ele­tet, és látok, akkor ítélőképességem teljes birto­kában lehettem volna és fiatalságom jóságával szebbé tudtam volna tenni számúra az életet. Ám így válaszfalat húztam kettőnk közé. Az egyik oldalon ott vagyok en, bután és érzelgö­sen, a másik oldalon pedig ö, kiúttalanul, re­ménytvesztetten ... Majd magam előtt láttam könnyező arcát. Akkor mondtam azt: „Nálunk is maradhat­na.. .' Meg a/.t is mondtam: „Én nem tudok magabiztos lenni, maga pedig azt várja tő­lem ..." Ö rázla a fejét, hogy nem, dehogy, de én nem értettem. Rettenetes, de semmit nem értettem! Még ma is eszembe jut időnként ez a szituá­ció. És ha ez eszembe jut, rögtön utána a má­sik „esetem", a harmadik megbocsáthatatlan bűnöm. A második bűnöm azonnal a háború befeje­zése után történt. Húszéves voltam, s hogy hasznosítsam magam, kórházba mentem ápoló­'nőneK. Egy idős bácsit hoztak be. s akadt egy orvos, aki megoperálja a vakbelét. Operáció után is /éppen úgy a kezemet fogta, mint fiz operáció előtí Nagyon megszerettem ezt az öregembert. Ö volt az első betegem, ak'i rám is szorult. Nemsokára, az operáció után, fuldo­kolni kezdett, oxigénért szaladtam, ,ám szinte azonnal ..kacsát kert. Szaladtam a kacsáért, a takaró alá csúsztattam, ő kért, hogy segítsek rajta, de én akkor is a férfi testtől féltem, és könyörögni kezdtem neki: „De hát Laci bácsi azt jobban tudja .. ." Laci bácsi utolsó erejével segített magán, hogy utána rögtön kimereved­jenek a szemei örökre. Akkor elhatároztam, soha többé nem leszek szemérmeteskedő. álszent, hamis, undorító féreg, hogy aztán harmad­szorra is hamut szórhassak a fejemre. Akkor már harmincéves voltam, s az apám üzent ér­tem, hogy látni szeretne. Említettem már, hogy voltam ápolónő, jó ápolónő voltam, szerettem segíteni a betegeken. Hát az apám nagyon be­teg volt. Nagy fölfekvések voltak a hátán, ott­hon feküdt, második felesége a klinikán, az apámat rokonok ápolták, ök lehet, hogy ápol­ták, de én nem. Amikor megmutatta a íolfek­vését. még be se vazelineztem. csak mosolyog­tam. mintha azt mondanám: „Itt vagyok, látod itt vagyok..." Persze tudtam, hogy mit kellene tennem, tudtam! Sőt gondoHam is rá. de nem tettem, csak mosolvogtam. Egy hét múlva elte­mettük apámat. . . Ezek a bűneim megbocsátha­tatlanok vpltak, és maradnak — úgy érzem — amíg élek. Én tudom, es ezeket nem feledhe­tem. .. * Mama mellett rajtam kívül egy ragyogó alakú, szóké csoda tevékenykedett, jól állt a főzőkanál a kezében, tálalni is szeretett, bár a mosogatást és a krumpli " hámozását inkább rámhagyta. Mama engedte. Mama jól tudta, a szőke csoda inkább este használható az üzletben, mint nap­pal. a konyhában. Huszonkét éves volt, iskolá­zott. szépen zongorázó lány. Semmit nem mon­dott magáról. Szerette az italt, noszogatás nél­kül is különlegességeket rendelt és rendeltetett a vendégekkel; anyámmal nagyon jol kilőtt. Anyámnak tetszett, hogy nem mindenkivel fek­szik le. Így aztán a vendégeknek többször el kellett járniuk, mire a sjfőke csodával zöldágra vergődtek. Hetente három-négy alkalommal — tisztekkel, vagy lókereskedőkkel ment szobára. Anyámnak feltűnt, hogy az utóbbi hetekben senkivel nem ment el, ivott és fizettetett ma­gának és a zenekarnak egyaránt, s a bevételünk ennek ellenére nem szaporodott. ^ Hát persze: Gábor űr lett a kliense, amin anyám eleinte nagyon.jót nevetett, mert ugyan megoperáltatta még évekkel ezelőtt Gábor úr a penisét, de azért sose lett az az igazi, ahogyan anyám szokta mondani a Mama meg a Faterka előtt, no meg előttem is. és a beavatott vendégek előtt. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents