Délmagyarország, 1983. július (73. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-17 / 168. szám

Vasárnap, 1988. július 17. 3 Kézfogás Séta a pécsi ipari vásárban A HÓDGÉP önjáró zöldborsócséplő gépe A Medlkémia sok hasznos és kiváló terméke között sláger a Prevent A pécsi ipari vásár helye, a Köztársaság tér, s az ott levő iskolák helyiségei, udvarai, a tér önmaga Kevésnek bizonyult, hiszen majd 300 kiállító jelent meg, ezért a távolabbi sportcsarnokot is igénybe vették a termékek bemutatására. A vásár kellemes, szépen dekorájt és az érdeklődők szívesen sétálgatnak, nézelődnek a pavilonok, a kiállítási standok előtt. Hasznos oldalait is kihasználják, vásárolják az árusításkor reklámáron kínált portékákat. A vásár rendezői: nem engedtek a bazán jellegnek, hanem szép pavilonsort építettek, s ott állami vállalatok, szövetkezetek, de zömmel kisiparosok árusítanak. Örömmel tapasztaltuk, hogy több szegedi kisiparos, s egy keramikus is elvitte ízléses áruját a vásárra. A Csongrád megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat ügyesen kötötte össze a vásári lehetőséget és az árupropagandát. Nem csupán árusítják újdonságaikat, a vásári, díjjal elismert UNIKORN konyhai félkésztermékeiket. hanem naponta három alkalommal kostolóra is csalogatják a lálogalokat. Már az ünnepélyes megnyitó után sor került az élelmiszeripari cégek szakmai programjára, termékbemutatójára. A békéscsabai és a debreceni konzervgyárak igazi újdonságokat sorakoztattak föl. A debreceni gyár gazdasági igazgatóhelyettese Kutasy Ottó elmondta és föl is tálalta hogyan készítenek valódi debreceni ételeket: az egyre kapósabb pacalpörköltet, a nagyanyáik ízlése alapján igazi csülkös babfőzeléket, libamellet saját zsírjában sütve és káposztás aprópecsenyét. A csabaiak padlizsános palacsintája finom és speciális mártással leönlve olyan sikert aratott, nogy a jelenlevők mind elfogyasztották a kóstolóra szánt tetemes mennyiséget. Hiányoltuk. hogy a szegedi konzervegyár nem volt ott a termékbemutatón, pedig a vasárban kiállítóként szerepel. A pécsi vásár egyik, legszebb színfoltja a helybeli — nagy múltú és világhírű — bőrgyár és kesztyűgyár kiállítása. Mindkét cég vásári nagydíjban és termékdíjazásban részesült. A Hunor Kesztyűgyár osztályvezetője, Déri János újságolta, hogy bőr- és kötött kelmével kombinált ruháikat a minőségre, fazonra, divatra sokat adó olasz Monpal vállalat megelégedéssel vásárolja. A bőrgyár képviselője, Katics Lajos osztályvezető előbb megdicsérte szegedi partnereiket, az Április 4. Cipőipari Szövetkezetet és a Minőségi Cipőgyárat, ahol mintakollekcióikat készítik, majd bemutatta a díjnyertes bőröket. A vásáríátogatő — bármilyen kis területen helyezkedik is el a kiállítás — mindenhova, minden bemutatkozóhoz néhány órai séta során nem jut el. A szabadban levő kiállítók között látványos a mezógépipar kollekciója, a kertitraktorok,' a fűnyírók, s a hozzájuk képest góliátnak tűnő vasárhelyi zöldborsó-cséplőgép, amely Ugyancsak vásári nagydíjban részesült. Mivel sok hazánkban az autótulajdonos, mindig nagy tömeg { veszi körül a szegedi Medi- j kémia standját, s érdeklödnek a szegedi Mérlegkészítő Ipari Szövetkezet termékei iránt is. A Kendertonó és Szövőipari Vállalat regi kiállítónak számit a pécsi vásárban, termékeivel es újdonságaival méltán émeli annak színvonalát. / Séta közben pihenni is kell. Egy kis hűsítőről, harapnivalóról a pécsi vendéglátóipar gondoskodik. A kerthelyiség asztalai mellől is látványosságot nyújt egy reklámföliratos hőlégballon, s pattogó indulókat játszik a bányászzenekar. A pécsi ipari vásár július 24-ig tart nyitva,' több alkalommal rendeznek szakmai napokat, divatbemutatókkal szórakoztatják a látogatókat. Érdemes megtekinteni a vásárt, s kihasználni az alkalmat arra is, hogy a vendégek körülnézzenek a szép mecsekaljai városban vagy a környékbeli kirándulóhelyeken. Gazdagh István I ehetnek-e egyenrangú, kölcsönösen előnyös kapcsolatok két szomszédos ország között, ha az egyik kétszáznegyvenszer nagyobb és huszonötször népesebb a másiknál? A válasz: igen, amennyiben szocialista államokról van szó. Jól példázzák ezt hazánk és a Szovjetunió kapcsolatai. „Nem a véletlen szeszélyéből, nem néhány ember elhatározásából, hanem azonos szocialista elveinkből és céljainkból, népeink közös érdekeiből követke' zik, hogy együtt haladunk" — mondotta egy alkalommal Kádár János. Kijelentése mögött tények egész sorának tanúbizonysága áll. „A magyar—szovjet barátság népünk békéjének, hazánk függetlenségének és biztonságának, szocialista építőmunkánk sikerének fő nemzetközi támasza" —állapította meg a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1983. évi áprilisi határozatában. Ez az egy mondat napjainkban már annyira természetes, hogy aligha kell bővebben szólni róla. Mégis, most a párt- és kormányküldöttségünk küszöbönálló látogatása idején jólesően gondolhatunk arra, hogy a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió legmagasabb szintű vezetőinek találkozói, az állandó munkakapcsolat, a széles körű véleménycserék alapvetően járulnak hozzá feladataink megoldásához. 1/ étoldalű kapcsolateinkat az érdekek kölcsönös figyelembevétele, a mély tisztelet és a teljes bizalom jellemzi. Az együttműködés kiterjed az élet minden területére. A magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok első hazai gyümölcse a ma is épülő-bővülő Dunai Vasmű. (A nemrégiben történt baleset után az első percekben Moszkvából jött a távirat: „Miben segíthetünk?") Napjainkban pedig újabb nagyberuházás van készülőben: a paksi atomerőmű. Eközben magyar segítséggel csirkegyárak épülnek a Szovjetunió több köztársaságában, közreműködünk a hmeinyickiji atomerőmű építésében és számos szovjet ipari üzem rekonstrukciójában. Árucsere-forgalmunk 1948ban 57 millió rubellel indult, 1960-ban elérte az 503 milliót, tavaly pedig csaknem 7.5 milliárdot tett ki. A Szovjetunió 143 külkereskedelmi partnerének sorában ^ezzel az ötödik helyen állunk. A fejlődés dinamizmusára jellemző, hogy a januárban aláírt megállapodás értelmében a forgalom az idén már a nyolcmilliárd rubelt is meghaladja. A szovjet piac fontosságát érzékelteti, hogy a magyar export harmada a Szovjetunióba kerül. Onnan cserébe létfontosságú energiahordozókat, nyers- és alapanyagokat. így kőolajat. földgázt, villamos ener'giát, vasércet, fát, gyapotot kapunk. Népszerűek a szovjet fogyasztási cikkek: a Ladák, a mosógépek, a rádiók, a hordozható televíziók. A Szovjetunióban ugyanakkor Ismertek és kedveltek az Ikarus buszok, amit ott iparunk jelr képének tekintenek. Kivi* telünkben a gépek és berendezések dominálnak, de jelentős a fogyasztási cikkek és a mezőgazdasági termékek exportja is. Frissgyümölcs-behozatalának negyedét, almaimportjának kétharmadát nálunk szerzi be a Szovjetunió. És akkor még nem szóltunk a hatalmas KGST-vállalkozásokról, a Szövetség gázvezetékről és a 750 kilovoltos villamos távvezetékről, vagy a kétoldalú együttműködés olyan kiemelkedő állomásairól, mint a timföld-alumínium egyezmény, az olefinprogram. Természetesen a kétolda• lú együttműködés kiterjed pártjaink, országakik nemzetközi tevékenységére is. A magyar—szovjet szövetség a kétoldalú érdekek védelmén túl jól szolgálja a szocialista közösség nemzetközi befolyásának erősítését, Európa, sőt az egész világ békéjének és biztonságának megszilárdítását. Mélyen tiszteljük és minden erőnkkel támogatjuk a Szovjetunió következetes békepolitikáját. Hazánk a Varsói Szerződés tagjaként, a Szovjetunióval szövetségben az emberiség legnemesebb céljainak valóraváltásáért küzd. Együtt lépünk fel az ENSZ-ben és más nemzetköri szervezetekben, közösen munkálkodunk az enyhülés vívmányainak megőrzése, a háborús veszély elhárítása érdekében. A Szovjetunió és hazánk szívén viseli Európa sorsát. Mindent megtesz földrészünk békéjének és biztonságának megszilárdításáért, a fegyverkezési verseny megfékezéséért, az amerikai szárazföldi közép-hatótávolságú nukleáris rakéták nyugat-európai telepítésének megakadályozásáért, az atomháború veszélyének elhárításáért, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséért és együttműködéséért. A Kádár János vezette ** párt- és kormányküldöttség moszkvai látogatása több évtizedes, jól bevált folyamat része, s ugyanakkor a magyar—szovjet együttműködés újabb fontos állomása lesz. Lehetőséget ad a közős politika megerősítésére, a megtett út eredményeinek értékelésére. Emellett és nem kevésbé természetesen az előretekintésre is, hiszen a kétoldalú kapcsolatok újabb és újabb lehetőségeinek feltárása nyilvánvaló együttes érdekünk. (KSj Vízen és víz mellett A tragédiák megelőzhetők Nagy László felvételei A kisiparosok pavilonsora Széles hullámokat kavar, élesen hasítja a vizet a szegedi révőrség járőrhajója. S bár meglehetősen hangos a Volvo-motor, pár perc múltán duruzsolás csupán a zaj; a széles víztükör, a csobogás. a partokról s a folyóról sugárzó béke egészen szokatlan nyugalmat .hoz felszínre bennem. Mintha kinn. a kikötőben hagytam volna a gondokat, a hétkozönapok vibráló nyugtalanságát, most jelentéktelennek tűnnek, távolinak, a víz elmosta mindet. Jókora szakaszon hajóztuk be szombat délelőtt a Tiszát, s hála istennek, semmi nem történt, ami a békés hangulatot összetörte volna. A Partfürdőn és a Laposként emlegetett szabadsirandon önfeledt napozókat láttunk, lejjebb, a Boszorkány-szigetnél horgászok ringatóztak csónakjaikban. Ellenkező irányban, a Sárga üdülőtelep, s még messzebb, a tápéi, az algyői partnál hasonló bexés kép fogadott bennünket. Láttunk ugyan ráhány, tilos helyen pancsoló, nancúrozó gyermeket, de figyelmeztetni már egyiküket sem kellett, mihelyst feltűnni látták hajónkat, nyomban kihúzódtak a partra. Gyanítom, visszamerészkedtek később, de hát képtelenség elvárni, hogy a vízi rendőrök mindig sarkukban legyenek. Inkább o szülőknek kellene gondosabbnak lenniük, sokan valószínűleg nem is sejtik, hol játszanak a gyermekek. Jó néhány szülő, sajnos, csak akkor kezdi félteni gyermekét, amikor szerencsétlenségről hall. Meglehet, -idén ez ideig senki nem lelte fürdőzés közben halálát a Tisza szegedi szakaszán, nem árt az óvatosság. A tragédiák mindig váratlanok, jobb emgelőzni a bajt, mint utólag okulni belőle. Leghatásosabb módszer betartani a fürdőzésre, vízi közlekedésre vonatkozó szabályokat. Jóllehet nyaranta valósággal záporoznak a rádióból, a televízióból, az újságok hasábjairól a figyelmeztető tanácsok, esztendőről esztendőre kiderül, sokaknál bizony süket fülekre találnak. Tavaly 346-an fulladta vízbe az országban, 157-en" fürdés közben. Csongrád megyében 25 áldozatot követeltek a vizek, sajnos „előkelő" helyen állunk a megyék statisztikájában. Idés sem megnyugtatóbb a helyzet, sőt rosszabb a tavalyinál. Az elmúlt napokban közzétett híradás már 168 vízbe fúltról szol az országban. Huszonheten közülük 14 éven aluliak, huszonketten 14 .és 18 év közöttiek voltak. Meggondolatlanságuk, virtuskodó, a veszélyeket lebecsülő hajlamuk miatt a gyermekek, a fiatalok kerülnek legkönnyebben bajba. Mint a szegedi révőrségen elmondták: idén több fiatallal találkoztak a folyón, aki átkelőben volt egyik partról a másikra. Sajnos, nem csónakkal, 'úszva vágtak a Tiszának. Egyikük — esete egyáltalán nem egyedi — túlságosan is felülbecsülte fizikai állóképességét, mentőcsónakkal kellett kimenteni. Még alig volt túl a folyó közepén, de már elfogyott az ereje. Megtudtuk azt is: a szombat délelőtt tapasztalt idillikus kép cseppet sem általános, délután már valószínűleg más benyomásokat is szerezhettünk volna. A vízen járőröző rendőrök nem győzik figyelmeztetni a tilos helyen, például az igen veszélyes Maros-torokban fürdőzőket, a csónakjukat túlterhelöket, a gumimatracon a folyóra merészksdöket. (Tavaly egy öttagú család — két szülő és három gyermek — lelte halálát a Tiszában/ túlterhelt csónakból borultak a vízbe.) Ki velem ellentétben nemcsak évente egyszer-kétszer, hanem rendszeresen járja csónakkal a folyót, sok más szabalytalanságot is észlelhet. A járőröző rendőrök gyakorta kényszerülnek alkalmazni az alkoholszondát, nem kevés az ittasan ladikázó, motgresónakázó, Már; pedig a vízre köztudottan ugyanazok a szabályok érvényesek, melyek a közúti közlekedésre. Az ittasan fürdőzők sincsenek kevesen; az idei áldozatok közül — az országos statisztikát idézem — 29-en voltak súlyos alkoholos állapotban. Hogy valóban népbetegség az alkoholizmus, a Tiszán is érzékelhető: a pecázók nem kis hányada boros- és sörösüvegekkel körülbástyázva várja a jó szerencsét, a kiürült palackokat — tisztelet a1 környezetkímélő kivételnek —a folyóba hajítják. Egyébként sok más „szárazföldi" tárgyat is látni a hullámokon; mindenféle műanyag flakont, konzervdobozt. Nemrég ócska biciklivázat fogtak ki a vízből, ugyancsak elítélendő módon szabadult meg tőle kulturálatlan tulajdonosa. A Házi Jogtanácsadó nemrégiben megjelent száma nyolc oldalon, részletesen taglalja a fürdés és a víri közlekedés szabályait Érdemes átböngészni, bár gyanítom, lényegében ma már mindenki ismeri az előírásokat. A tragédiák többsége nem tudatlanságból, inkább felelőtlenségből ered, a kisgyermekeket ért szerencsétlenségeket kivéve. Rájuk — csakúgy, mint a közúton — a felnőtteknek, elsősorban a szülőknek kell vigyázniuk. JL ZS. \