Délmagyarország, 1983. július (73. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-17 / 168. szám

Vasárnap, 1988. július 17. 3 Kézfogás Séta a pécsi ipari vásárban A HÓDGÉP önjáró zöldborsócséplő gépe A Medlkémia sok hasznos és kiváló terméke között sláger a Prevent A pécsi ipari vásár helye, a Köztársaság tér, s az ott levő iskolák helyiségei, ud­varai, a tér önmaga Kevés­nek bizonyult, hiszen majd 300 kiállító jelent meg, ezért a távolabbi sportcsarnokot is igénybe vették a termékek bemutatására. A vásár kellemes, szépen dekorájt és az érdeklődők szívesen sétálgatnak, néze­lődnek a pavilonok, a kiál­lítási standok előtt. Hasznos oldalait is kihasználják, vá­sárolják az árusításkor rek­lámáron kínált portékákat. A vásár rendezői: nem en­gedtek a bazán jellegnek, hanem szép pavilonsort épí­tettek, s ott állami vállala­tok, szövetkezetek, de zöm­mel kisiparosok árusítanak. Örömmel tapasztaltuk, hogy több szegedi kisiparos, s egy keramikus is elvitte ízléses áruját a vásárra. A Csong­rád megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat ügyesen kötötte össze a vá­sári lehetőséget és az áru­propagandát. Nem csupán árusítják újdonságaikat, a vásári, díjjal elismert UNI­KORN konyhai félkészter­mékeiket. hanem naponta három alkalommal kostolóra is csalogatják a lálogalokat. Már az ünnepélyes meg­nyitó után sor került az élelmiszeripari cégek szak­mai programjára, termékbe­mutatójára. A békéscsabai és a debreceni konzervgyá­rak igazi újdonságokat so­rakoztattak föl. A debreceni gyár gazdasági igazgatóhe­lyettese Kutasy Ottó el­mondta és föl is tálalta ho­gyan készítenek valódi deb­receni ételeket: az egyre kapósabb pacalpörköltet, a nagyanyáik ízlése alapján igazi csülkös babfőzeléket, libamellet saját zsírjában sütve és káposztás aprópe­csenyét. A csabaiak padli­zsános palacsintája finom és speciális mártással leönlve olyan sikert aratott, nogy a jelenlevők mind elfogyasz­tották a kóstolóra szánt tete­mes mennyiséget. Hiányol­tuk. hogy a szegedi konzerve­gyár nem volt ott a termék­bemutatón, pedig a vasárban kiállítóként szerepel. A pécsi vásár egyik, leg­szebb színfoltja a helybeli — nagy múltú és világhírű — bőrgyár és kesztyűgyár kiállítása. Mindkét cég vásá­ri nagydíjban és termékdí­jazásban részesült. A Hunor Kesztyűgyár osztályvezetője, Déri János újságolta, hogy bőr- és kötött kelmével kombinált ruháikat a minő­ségre, fazonra, divatra sokat adó olasz Monpal vállalat megelégedéssel vásárolja. A bőrgyár képviselője, Katics Lajos osztályvezető előbb megdicsérte szegedi partne­reiket, az Április 4. Cipőipa­ri Szövetkezetet és a Minő­ségi Cipőgyárat, ahol minta­kollekcióikat készítik, majd bemutatta a díjnyertes bő­röket. A vásáríátogatő — bármi­lyen kis területen helyezke­dik is el a kiállítás — min­denhova, minden bemutat­kozóhoz néhány órai séta során nem jut el. A szabad­ban levő kiállítók között látványos a mezógépipar kollekciója, a kertitraktorok,' a fűnyírók, s a hozzájuk ké­pest góliátnak tűnő vasárhe­lyi zöldborsó-cséplőgép, amely Ugyancsak vásári nagydíjban részesült. Mivel sok hazánkban az autótulaj­donos, mindig nagy tömeg { veszi körül a szegedi Medi- j kémia standját, s érdeklöd­nek a szegedi Mérlegkészítő Ipari Szövetkezet termékei iránt is. A Kendertonó és Szövőipari Vállalat regi ki­állítónak számit a pécsi vá­sárban, termékeivel es új­donságaival méltán émeli annak színvonalát. / Séta közben pihenni is kell. Egy kis hűsítőről, ha­rapnivalóról a pécsi vendég­látóipar gondoskodik. A kerthelyiség asztalai mellől is látványosságot nyújt egy reklámföliratos hőlégballon, s pattogó indulókat játszik a bányászzenekar. A pécsi ipari vásár július 24-ig tart nyitva,' több alka­lommal rendeznek szakmai napokat, divatbemutatókkal szórakoztatják a látogatókat. Érdemes megtekinteni a vá­sárt, s kihasználni az alkal­mat arra is, hogy a vendé­gek körülnézzenek a szép mecsekaljai városban vagy a környékbeli kirándulóhelye­ken. Gazdagh István I ehetnek-e egyenrangú, kölcsönösen előnyös kapcsolatok két szomszédos ország között, ha az egyik kétszáznegyvenszer na­gyobb és huszonötször né­pesebb a másiknál? A vá­lasz: igen, amennyiben szo­cialista államokról van szó. Jól példázzák ezt hazánk és a Szovjetunió kapcsola­tai. „Nem a véletlen sze­szélyéből, nem néhány em­ber elhatározásából, hanem azonos szocialista elveink­ből és céljainkból, népeink közös érdekeiből követke­' zik, hogy együtt haladunk" — mondotta egy alkalom­mal Kádár János. Kijelen­tése mögött tények egész sorának tanúbizonysága áll. „A magyar—szovjet ba­rátság népünk békéjének, hazánk függetlenségének és biztonságának, szocialista építőmunkánk sikerének fő nemzetközi támasza" —ál­lapította meg a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1983. évi áprilisi határozatában. Ez az egy mondat napja­inkban már annyira ter­mészetes, hogy aligha kell bővebben szólni róla. Még­is, most a párt- és kor­mányküldöttségünk küszö­bönálló látogatása idején jólesően gondolhatunk ar­ra, hogy a Magyar Népköz­társaság és a Szovjetunió legmagasabb szintű vezetői­nek találkozói, az állandó munkakapcsolat, a széles körű véleménycserék alap­vetően járulnak hozzá fel­adataink megoldásához. 1/ étoldalű kapcsolateinkat az érdekek kölcsönös figyelembevétele, a mély tisztelet és a teljes bizalom jellemzi. Az együttműködés kiterjed az élet minden te­rületére. A magyar—szov­jet gazdasági kapcsolatok első hazai gyümölcse a ma is épülő-bővülő Dunai Vas­mű. (A nemrégiben történt baleset után az első per­cekben Moszkvából jött a távirat: „Miben segíthe­tünk?") Napjainkban pedig újabb nagyberuházás van készülőben: a paksi atom­erőmű. Eközben magyar se­gítséggel csirkegyárak épül­nek a Szovjetunió több köz­társaságában, közreműkö­dünk a hmeinyickiji atom­erőmű építésében és szá­mos szovjet ipari üzem re­konstrukciójában. Árucsere-forgalmunk 1948­ban 57 millió rubellel in­dult, 1960-ban elérte az 503 milliót, tavaly pedig csak­nem 7.5 milliárdot tett ki. A Szovjetunió 143 külke­reskedelmi partnerének so­rában ^ezzel az ötödik he­lyen állunk. A fejlődés di­namizmusára jellemző, hogy a januárban aláírt megál­lapodás értelmében a for­galom az idén már a nyolc­milliárd rubelt is megha­ladja. A szovjet piac fon­tosságát érzékelteti, hogy a magyar export harmada a Szovjetunióba kerül. Onnan cserébe létfontosságú ener­giahordozókat, nyers- és alapanyagokat. így kőola­jat. földgázt, villamos ener­'giát, vasércet, fát, gyapo­tot kapunk. Népszerűek a szovjet fogyasztási cikkek: a Ladák, a mosógépek, a rádiók, a hordozható tele­víziók. A Szovjetunióban ugyanakkor Ismertek és kedveltek az Ikarus bu­szok, amit ott iparunk jelr képének tekintenek. Kivi* telünkben a gépek és be­rendezések dominálnak, de jelentős a fogyasztási cik­kek és a mezőgazdasági termékek exportja is. Friss­gyümölcs-behozatalának ne­gyedét, almaimportjának kétharmadát nálunk szerzi be a Szovjetunió. És akkor még nem szóltunk a ha­talmas KGST-vállalkozá­sokról, a Szövetség gázve­zetékről és a 750 kilovoltos villamos távvezetékről, vagy a kétoldalú együttműködés olyan kiemelkedő állomá­sairól, mint a timföld-alu­mínium egyezmény, az ole­finprogram. Természetesen a kétolda­• lú együttműködés ki­terjed pártjaink, országakik nemzetközi tevékenységére is. A magyar—szovjet szö­vetség a kétoldalú érdekek védelmén túl jól szolgálja a szocialista közösség nem­zetközi befolyásának erősí­tését, Európa, sőt az egész világ békéjének és bizton­ságának megszilárdítását. Mélyen tiszteljük és min­den erőnkkel támogatjuk a Szovjetunió következetes békepolitikáját. Hazánk a Varsói Szerződés tagjaként, a Szovjetunióval szövetség­ben az emberiség legneme­sebb céljainak valóraváltá­sáért küzd. Együtt lépünk fel az ENSZ-ben és más nemzetköri szervezetekben, közösen munkálkodunk az enyhülés vívmányainak megőrzése, a háborús ve­szély elhárítása érdekében. A Szovjetunió és hazánk szívén viseli Európa sorsát. Mindent megtesz földré­szünk békéjének és bizton­ságának megszilárdításáért, a fegyverkezési verseny megfékezéséért, az amerikai szárazföldi közép-hatótá­volságú nukleáris rakéták nyugat-európai telepítésé­nek megakadályozásáért, az atomháború veszélyének el­hárításáért, a különböző társadalmi rendszerű orszá­gok békés egymás mellett éléséért és együttműködé­séért. A Kádár János vezette ** párt- és kormánykül­döttség moszkvai látogatása több évtizedes, jól bevált folyamat része, s ugyanak­kor a magyar—szovjet együttműködés újabb fon­tos állomása lesz. Lehető­séget ad a közős politika megerősítésére, a megtett út eredményeinek értékelésére. Emellett és nem kevésbé természetesen az előrete­kintésre is, hiszen a kétol­dalú kapcsolatok újabb és újabb lehetőségeinek feltá­rása nyilvánvaló együttes érdekünk. (KSj Vízen és víz mellett A tragédiák megelőzhetők Nagy László felvételei A kisiparosok pavilonsora Széles hullámokat kavar, élesen hasítja a vizet a sze­gedi révőrség járőrhajója. S bár meglehetősen hangos a Volvo-motor, pár perc múl­tán duruzsolás csupán a zaj; a széles víztükör, a csobo­gás. a partokról s a folyóról sugárzó béke egészen szokat­lan nyugalmat .hoz felszínre bennem. Mintha kinn. a ki­kötőben hagytam volna a gondokat, a hétkozönapok vibráló nyugtalanságát, most jelentéktelennek tűnnek, tá­volinak, a víz elmosta mindet. Jókora szakaszon hajóztuk be szombat délelőtt a Tiszát, s hála istennek, semmi nem történt, ami a békés hangu­latot összetörte volna. A Partfürdőn és a Laposként emlegetett szabadsirandon önfeledt napozókat láttunk, lejjebb, a Boszorkány-sziget­nél horgászok ringatóztak csónakjaikban. Ellenkező irányban, a Sárga üdülőte­lep, s még messzebb, a tá­péi, az algyői partnál hason­ló bexés kép fogadott ben­nünket. Láttunk ugyan rá­hány, tilos helyen pancsoló, nancúrozó gyermeket, de fi­gyelmeztetni már egyiküket sem kellett, mihelyst feltűn­ni látták hajónkat, nyomban kihúzódtak a partra. Gyanítom, visszamerész­kedtek később, de hát kép­telenség elvárni, hogy a vízi rendőrök mindig sarkukban legyenek. Inkább o szülők­nek kellene gondosabbnak lenniük, sokan valószínűleg nem is sejtik, hol játszanak a gyermekek. Jó néhány szülő, sajnos, csak akkor kezdi félteni gyermekét, ami­kor szerencsétlenségről hall. Meglehet, -idén ez ideig sen­ki nem lelte fürdőzés köz­ben halálát a Tisza szegedi szakaszán, nem árt az óva­tosság. A tragédiák mindig váratlanok, jobb emgelőzni a bajt, mint utólag okulni be­lőle. Leghatásosabb módszer betartani a fürdőzésre, vízi közlekedésre vonatkozó sza­bályokat. Jóllehet nyaranta valósággal záporoznak a rá­dióból, a televízióból, az új­ságok hasábjairól a figyel­meztető tanácsok, esztendő­ről esztendőre kiderül, so­kaknál bizony süket fülekre találnak. Tavaly 346-an ful­ladta vízbe az országban, 157-en" fürdés közben. Csong­rád megyében 25 áldozatot követeltek a vizek, sajnos „előkelő" helyen állunk a megyék statisztikájában. Idés sem megnyugtatóbb a helyzet, sőt rosszabb a ta­valyinál. Az elmúlt napok­ban közzétett híradás már 168 vízbe fúltról szol az or­szágban. Huszonheten közü­lük 14 éven aluliak, huszon­ketten 14 .és 18 év közöttiek voltak. Meggondolatlanságuk, virtuskodó, a veszélyeket le­becsülő hajlamuk miatt a gyermekek, a fiatalok kerül­nek legkönnyebben bajba. Mint a szegedi révőrségen elmondták: idén több fiatal­lal találkoztak a folyón, aki átkelőben volt egyik partról a másikra. Sajnos, nem csó­nakkal, 'úszva vágtak a Ti­szának. Egyikük — esete egyáltalán nem egyedi — túlságosan is felülbecsülte fi­zikai állóképességét, mentő­csónakkal kellett kimenteni. Még alig volt túl a folyó kö­zepén, de már elfogyott az ereje. Megtudtuk azt is: a szombat délelőtt tapasztalt idillikus kép cseppet sem ál­talános, délután már való­színűleg más benyomásokat is szerezhettünk volna. A vízen járőröző rendőrök nem győzik figyelmeztetni a tilos helyen, például az igen ve­szélyes Maros-torokban für­dőzőket, a csónakjukat túl­terhelöket, a gumimatracon a folyóra merészksdöket. (Ta­valy egy öttagú család — két szülő és három gyermek — lelte halálát a Tiszában/ túlterhelt csónakból borul­tak a vízbe.) Ki velem ellentétben nem­csak évente egyszer-kétszer, hanem rendszeresen járja csónakkal a folyót, sok más szabalytalanságot is észlel­het. A járőröző rendőrök gyakorta kényszerülnek al­kalmazni az alkoholszondát, nem kevés az ittasan ladi­kázó, motgresónakázó, Már; pedig a vízre köztudottan ugyanazok a szabályok érvé­nyesek, melyek a közúti köz­lekedésre. Az ittasan fürdő­zők sincsenek kevesen; az idei áldozatok közül — az országos statisztikát idézem — 29-en voltak súlyos alko­holos állapotban. Hogy való­ban népbetegség az alkoho­lizmus, a Tiszán is érzékel­hető: a pecázók nem kis há­nyada boros- és sörösüve­gekkel körülbástyázva várja a jó szerencsét, a kiürült palackokat — tisztelet a1 kör­nyezetkímélő kivételnek —a folyóba hajítják. Egyébként sok más „szárazföldi" tár­gyat is látni a hullámokon; mindenféle műanyag flakont, konzervdobozt. Nemrég ócs­ka biciklivázat fogtak ki a vízből, ugyancsak elítélendő módon szabadult meg tőle kulturálatlan tulajdonosa. A Házi Jogtanácsadó nem­régiben megjelent száma nyolc oldalon, részletesen taglalja a fürdés és a víri közlekedés szabályait Érde­mes átböngészni, bár gyaní­tom, lényegében ma már mindenki ismeri az előíráso­kat. A tragédiák többsége nem tudatlanságból, inkább felelőtlenségből ered, a kis­gyermekeket ért szerencsét­lenségeket kivéve. Rájuk — csakúgy, mint a közúton — a felnőtteknek, elsősorban a szülőknek kell vigyázniuk. JL ZS. \

Next

/
Thumbnails
Contents