Délmagyarország, 1983. július (73. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-02 / 155. szám

Sándorfalvi tudósítások . Ma még csak találgatás: haza tudja-e csalogatni a téesz a városba ingázó sándorfalviakat? A hirtelen ipari megélénkülés ezelőtt jó pár évvel szinte beszippantotta dolgozni Szegedre Sándorfal­vát. A falu munkaképes lakosainak jóval több mint a fele utaz­gatott nap mint nap a megélhetés után. A másirányú változás­sal sokan megfordították a szekér rúdiát. de még mindig hatvan százalékra taksálják a Szegedre ingázókat. Elsősorban a falubeli munkalehetőségek alakulásától függ a végleges hazatelepedés. A Magyar—Lengyel Barátság Tsz jó irányba mozdult. Megerősítette a gazdálkodást, és vagyona gyarapodásával meg is tudja fizetni a munkába járókat. Ennek első lépcsőfoka, hogv a téesz indítvá­nyozására és mindennapos sürgetésére gázt gyújtsak Sándor­falván. Régi óhaja ez már a falunak, de a dolgok most jöttek jól össze. A gázvezetésre a falusi üzemek társultak, és az áfész kivé­telével, a pénzüket is adták a közös kalapba. Az előzetes számi­tások szerint csaknem tizenötmillió forintba kerül a vezeték és a szükséges berendezés, amelyet a Dél-alföldi Gázgyártó és Szol­gáltató Vállalat adott. A munkákat a téesz vállalta, tízmillió fo­rintot áldozott az olcsóbb tüzelőanyagért. Csak a korai aratás akadályozta meg a közösséget, hogy végleg levegvék az olajégőket a szárítók kazánjairól. Emiatt — a vágyaikkal ellentétben — olajjal kezdték meg az árpa és a búza szárítását. Az idén még csak a közintézményekben állhatnak át gáztüzelésre, de már ala­kulnak az utcák társulásai is. hogy minél hamarébb és zökkenők nélkül vihessék a házakhoz is a tisztábbb és olcsóbb tüzelőt. Falusi örömök Tereprendezők — „Biciklifalva" Sándorfalva tíz évvel ezelőtt Is ilyennek mutatta magát, mint most. Pedig már akkor is fölfe­dezhetők voltak a mindennapo­kat szépítő serénykedések. Az évtizedes gyarapodás a tanácsi kimutatásokban hamarébb ta­lálható. mintha végig kellene gyalogolni, a kicsinek semmi­képp se nevezhető, 455 hektáros falut. Aképpen tömöríthető az elmúlt tíz év. hogv megépült 18 kilométer hosszú vízelvezető csa­torna. és még négv kilométerrel meg is hosszabbodik. Két artézi kutat fúrtak és 20 lakást épí­tettek a közös pénzbóL Négy és fél kilométeres a betonút, jár­h 'ó minden időben az elmúlt tíz év jóvoltából, Kövesúton fordul a busz a templom körül és a Petőfi Emlékkönyvtár se szégyenkezik, három szobája lett az egv helyett. A lakók és a ta­nács pénzéből bővítették a víz­hálózatot. tavaly vitték át a vi­zet a sövényházi út másik olda­lára. Most már minden házban csapról ereszthetik a vizet az ottlakók. (Az elhasznált víz ve­zetésére még nem épült i;"van megfelelő csatorna, de az idei tanácstagi beszámolókon. falu­gyűléseken ezt már erélyes han­gok követelték.) Két éve kezdték az utakat ho­mokbetonnal keményíteni. Az újfaíta útfektetés lényege, hogv a méretre szabott mederbe ro­táíorrai keverik össze a cemen­tet és a homokot, locsolják, géppel tapossák, pihentetik és megint tapossák, majd ráöntik á bitument. Lényeges még ennél az eljárásnál, hogy csak az A sándorfalvi tanácsházára mintha az amerikai filmek kis tőzsdörodája költözött volna. A teremben körbe rakott, szorosan zsúfolt asztalokon zakatolnak az írógépek, miközben az idős bá­csi adót fizetne, fiatalember he­vesen hadonászva kéri p- enge­délyt. Aztán ketten érkeznek va­rrni :' ítéznivalóval. a tanácstit­kár asszony adatot közöl, a ta­nvajáró csapat toporog, indulna határS7°mlére. várják a műsza­kist meg a földhivatal emberét. Közben viszik-hozzák az aktá­kat. eligazítanak két tévedt he­lyen járót. Mindez rövid időnek teltével történik a házasságkötő terembe zsugorított ideiglenes „tanácsházán." Némj remény tán az ott dolgozóknak, hogy a fo­lyosón garmadával egvmásra borogatott asztalok. szekrények mögül már be-becsap a friss meszelés illata. Bálint Sándorné tanácstitkár mondja a nem mindennapi föl­fordulásra. utolsó munkáért ..szükséges" fi­zetni. a többi a lakók összefogá­sával készül. A cementre­valót a tanács. a gépe­ket a téesz, a munkaerőt meg a falu adja. Tavaly a Jókai utca lakóin segítettek, most a Felsza­badulás és Széchenyi utcán a sor. A közösködésbe laz utcában működő két ipari szövetkezet is besegít. Körülbelül ötszáz méte­ren kötik össze a két köves­utat. Az utcabelieknek ötezer fo­rinttal kellett ..beszállniuk a buliba". Az idei tavasz más örömmel is szolgált. A művelő­dési ház pinceklubbal bővült, és a fiatalok negyvenezer forintos társadalmi munkával toldották meg a tanácsok pénzét. A tavalyi társadalmi összefo­gás értéke hatmillió-kétszázki­lencven-kilencezer forint. A mérnökök vonalzója nyomán egv évszázad óta katonásan sora­kozó utcákban 2311 család, ta­lált otthonra. Sokan hagytak föl bodorszéki. homokpusztai, csibafai, csikójárási, szokonyparti tanyai életükkel.. Sándorfalvát lepik a kiskertesek. a víkendta­nvások. • Az ötezer-valahányszáz hek­táros sándorfalvi tanyavilágban 151 lakható épületet tartanak számon, amely Szatymazzal. Ba­lástyával. Öpusztaszerrel (Dóc­cal) határas. A tanvai emberek­nek orvosi rendelőt. klubot, boltot építettek, de nem olyat, hogy ott marasztotta volna a fiatalokat. Az öregek napközi otthona is csak kaput tár. mert a tanyák népe — mint mondiák — kerüli, mint cigány a szán­tást. — Annyiban van már a toldo­zás-foltozás. mint tán három új épület. Amióta tanácsháza lett az épület, azóta mindig alakít­juk. Régi vályogépület. Sándorfalván a meglevő köz­épületek zöme nvolcvan-száz éves. Még a grófi világban emel­ték az akkori szükségeknek megfelelően. A tanácsháza az elöljáróság épületébe költözött, a téesz az uradalmi gazdasági iro­dába tette a központját. Az ipa­ri szövetkezet helyén volt a múltban a hitelszövetkezet. a mozi és a háziipar a régi kocs­ma éDületét foglalja, az áfész is uradalmi irodát vett át örökül. az óvoda és az iskola annak maradt aminek épült. — Gondot okoz a régi épüle­tek ápolása — kesereg a titkár­asszony —, hiszen csak az egész­ségház az új. Tavalv például kétmillió forintot költöttünk rá­juk. Szerencsénkre a megyei ta­nács is ismeri gondjainkat és segítenek. Az idén belefognak az iskola bővítésébe és vadonatúj óvodá­nak raknak alapot. Az sem ti­tok. hogy idővel valóban a falu közepére kerül a falu közepe. Tágas, mutatós épülelcsokrot szándékoznak építeni és házakat emelnek a víztorony környéké­re. A téesz gépei már gyalulják, simítják a terepet, készülődnek az építők a nyolcvan porta ala­kításához. összébb rázódik egy kicsit a falu, ugyanis Palla­vithini gróf a mostani szatyma­zi határhoz szerette volna szo­rítani a falut. A sövényházi kö­vesút mellé települők viszont a máguic területe mellett kardos­kodtak és így üresség maradt­a régi meg az új osztás között. Oda kívánkozott az ifjú ember­kék álmodott paradicsoma. az óvoda is. Ennek építése már a kezdetkor bajba szaladt. A tanácsi írás­ból az oka is kiderül: „Az új­osztáson épülő óvodához ötven hel.yre van engedélyünk. A közbeni változások miatt na­gyobb lenne az ésszerű. Legalább hetvenöt helyet szeretnénk, mert ezen a részen 666 házhe­lyet adtunk el. és a víztorony­hoz is körülbelül 200 lakás épül. Így mindenképp három tanuló­csoportos óvodára van szükség". Figyelemmel a köz kérésére a Magyar—Lengyel Barátsúg Tsz ingyen átadta a területet. a HÓDGÉP-e-ek pedig a vasmun­kához ajánlottak segítséget. A kommunista szombatok és a lomtalanítások bevételeit is er­re fordítják. A költségvetési üzemet bízták meg az óvoda­építéssel. hogv hétvégeken is tudjanak majd dolgozni az ajánlkozók. Rövidesen kiderül: a sándor­falviak bürokráciával kényszeri­tett házc*ságábói ékszerű megol­dás születik-e? Azt már csak halkan suttog­ják Sándorfalván. hogy az isko­la nagyobbítása csak Dillanatnyi öiöm. mert nagvon hiányzik a nagyközségből egv olvan épület, ahová nemcsav iskolába járná­nak a falubeliek, hanem a mű­velődés központja is lenne. Sőt már most is késne, ha lenne fj­A DÉLÉP paneltömböt vitt Sándorfalvára. A Pataki család a Szabadság téri mini lakótele­pen rendezte be otthonát. A fe­leség két gyermekével nap mint nap megjárja az emeletet, s éli a falusi életet. Az otthonterem­tés gyakorlata a fiatalasszony szavaival: .. . dóci voltam. Kistelekre jártam a gimnáziumba, és Ho­mnkpusztára mentem férjhez. Az uram autószerelő, a 10-es Vo­lánnál dölgozik, én meg, ha le­jár a gyes; a patikában. Kint laktunk anyósoméknál, van sző­lőnk, azt műveljük. A gyerekek, Zsolti és Robi, őszre mennek a közösségbe, amióta itt lakunk, nehezen maradnak a lakásban. zikoterápiás kezelő, hiszen a be­tegek drága pénzért jönnek be a szegedi zsúfoltságba. A biciklik sorsa teljesen bi­zonytalan — mutatta a svájci­sapkás ideges viselkedése, mi­közben kétszer is átvette a pányvaláncot a vaskorlát fogód­zójának. Majd összerántott szemöldökkel adta tudtára a kerékpár lezárását megleső i ie­gennek: a lakat is tökéletes. Az éppen érkező fiatalasszony nem is titkoltan cihhantott leállitója szándékán, és elnézést hebegve közölte: nem hiszi, hogy valaki éppen a sándorfalvi bicikliről 'szeretne írni az újságban. Ha­sonlóan viselkedett, még a gyógy­szertárból kilépő öregasszony, és a kocsmába siető vendég is. Az utóbbi melegebb emberi tájékra sem restellette invitálni az út­jába állót. Kiss Ferenc őssándor­falvi, a Magyar—Lengyel Ba­rátság Tsz sofőrje se ilyen kér­dést várt. de készséggel el­mondta, hogy tizennyolc évi .munkába járása alatt, ha két­szer kocsival ment. sokat mond. Ha csak teheti, a kenyérgőzüst tapossa, mert az általában hű szokott lenni a hajtójához. Neki otthon, a négytagú családban megteszi a régi, huszonnyolcas kerékpár. A négykerekű járgá­nyon különben már az egymil­liomodik kilométernél tart, és a biciklik útbeli viselkedéséhez annyit tesz: kiszámíthatatlanok. Nem titok Sándorfalván, hogy a biciklik sokszor csak az egyik fél eihatározásából cserélnek gazdát. Hiába minden biztosí­ték, a gyakorlott biciklitolvajnak könnyű zsákmány a fához kötött kerékpár. A magáról megfeled­kezett. gátlástalan kerékpárlopót nehezen csípi tetten még a 1eg­éberebb vigyázó is. Vannak hó­napok. amikor teljes a csönd a kocsmák környékén, s olyan is megtörténik, hogy ötösével, ha­tosával tűnnek el a biciklik a faluból. Azt beszélik, a meg­átalkodott kerékpárelkötőnek csak egy nyisszantás a legmeg­bízhatóbb lánc is. Tömzsi em­berke szájából szakadt az elke­seredés. hogy még az elhanya­golt bicikli sem veti vissza a Mindig mennének a mamá­hoz . .. ... A lakókkal jól megva­gyunk. majdnem mind fiatalok. A lakásunk kétszobás, és jó len­ne, ha a „halinak" nevezett sö­tét lyukon lenne ablak. Így nem sokra tudjuk használni, a férjem az egyik ismerősével szerelt rá elválasztót. Ö csinálta a folyosó­ra a lambériát, azért, hogy a gyerekek ne tépjék a tapétát. Az 57 négyzetméterért 24 ezer 600 forintot fizettünk. Hát éve va­gyunk házasok, magunk gyűjtöt­tük a rávalót. El szoktak jönni a rokonok, megnézik az ottho­nunkat, s mivel ők általában apósnál, anyósnál laknak, sze­retnének maguknak is ilyet. Ne­künk nagyon hirtelen, jött ez a tolvajt. Az övét is darabokra fűrészelve találta meg a futball­pálya melletti gazban, pedig már „keresztbe'' forogtak a ke­rekei, annyira rozoga volt. A sándorfalvi biciklik legin­kább a kocsma előtt é.s a busz­megállóban találhatók, de ha­sonló lelőhelyek a boltok kor­látjai, a templom oldala is. Rá­érős nézelődéssel megállapítható: a sándorfalvi biciklik kevés ki­vételtől eltekintve többségében lezártak. Zömét a hátsó keré­ken, a kulcsos lezáróval, pánv­vázzák meg. Olyannal is talál­kozni. amelyik kerekéből bizton­ságból kiengedték a levegőt, hogy gazdájának az , unalmas buszozás után legyen mivel hó­dolni a gumipumpálás szenvedé­lyének. Azt sem nehéz észrevenni, hogy a forgalomban levő bicik­lik majdnem mindegyike megta­lálható. mert egyaránt pihen a megállóban 6zovjet és magyar ember készítette kereőtpár is. A nagyobb biztonság, mintha a csinos kiskerekű bicikliket övez­né. Azokat többszörösen kötik a vaskorláthoz. A legtöbbre dina­mót. lámpát szerelnek, és sza­bályoknak megfelelően hátsó vi­lágítást is bekötik. Természetes, találni némi kereséssel olyat is, amelyik ezeket a kellékeket tel­jesen nélkülözi. A kerékpárten­gerben azonnal fölfedezhető a gyermekszállító ülés. ahogy apró saroglyaként ékeskedik a nyereg mögül. Lehetséges, hogy egyedi a sándorfalvi eset, mikor a fél­bevágott babakocsi szolgál az emberke támaszául a hajnalt zötykölődésen. A megszámolt 114 kerékpár közül csak egv ilyen volt, de nyilván a buszmeg­állón kívül őrzésre hagvott ke­rékpárok között még előfordul­hat hasonló. A téesziroda és a majorudvárok. biciklinarkjai tör­ténetesen idő hiányában kima­radtak a szemrevételezésből. Önkéntes segítő becslése szerint elképzelhető, hogv reggelenként hét óra tágban száz-százötven bi­ciklit lendítenek a téesz irányá­ba, és a környéket iáró ember ráfogja: ez már Biciklifalva. ház. augusztusban kezdték építe­ni, decemberben már költöztek. Mi januárban jöttünk, a hideg miatt nem hoztuk ide a gyere­ket. ... Egyelőre jól megvagyunk, a mai építkezés nagyon drága, és már mi is gondolkodunk, hogy érdemes-e belefogni. Ki­csik a gyerekek, nagyon nem ugrálhatunk. Ha nagyon aka­ruqk, kimehetünk Homokpusztá­ra. betesszük a gyerekeket a Wartburgba, és rövid idő alatt odaérünk. Máshova úgvse tud­nánk elmenni, nekünk ez az üdülés. Anyósom sajnált ben­nünket, mert nagyon szerettünk ott, de örült is. hogy így ala­kult. A sajátunkba mehet­tünk l.j MAJOROS TIBOR Tanács" a házasságkötőben Az otthonteremtés gyakorlata

Next

/
Thumbnails
Contents