Délmagyarország, 1983. július (73. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-16 / 167. szám

»MAG Szombat, Í983. július lé: / Álmodni kell álmodni! Visszaemlékezések, dokumentumok „A színjáték: én a rendezés művészété nem korlátozódhatók csupán a színház épületére. A varos nagv ünnepeit, felvonulá­sokat. népünnepélyeket megren­dezni. mind a művészeti veze­tő feladata legvem. mert csak i*v lehet bekapcsolni a tömege­ket. az általános kultúrmunkába. Szabadtéri előadások: modern szellemű, a passióik tokokhoz ha­sonló tomegsaanjátszás és a vi­lágsikert aratott darabok bemu­tatása nem köznapiam mindez jelentheti a vidéki város számá­ra: az idegenforgalom növelé­sei. magas kulturális életet, ea bekapcsolódást a nagyvilág vér­keringésébe. — Ezeket mondot­ta Gétnier és én szeretném az ó általanos megallapitasait né­hány gyakorlati megjegyzéssel kiegészíteni. Valóban. korunk hánv értékes színpadi alkotást termelt ki magából. amelvet Magyarországon a pesti szín­igazgatók jóvoltából nem ismer­hetett meg a közönség. Dara­bok. amelyeket a világ minden országában hatalmas sikerrel ját­szanak. mert a mai emberhez szolnak. Ne húsz év előtti, el­avult vígjátékokkal, elkopott drámákkal és esetieri operettek­kel kísérletezzenek, hanem örök emberi értékeket fejezzenek ki a mai kor nyelvén, azonkívül adjanak mai írókat, mai látvá­nyosságot, mai problémákat, egyszóval: korszerű színházmű­vészetet. A színjáték minden korban és minden nemzetnél két'formában jelentkezik: a dráma és a lát­ványos játék, a spektákulum for­májában. Erre az örök kettős­ségre céloz Gémier. mikor kö­veteli. hogy a színjáték kilépjen a színházépület falai közül a nagy tömeg elé. ö maga számos tömegünnepélyt rendezett. A háború után a nemzetek első nagy békeünnepét, több nemze­ti ünnepet, Svájcban kétezer szereplős passiójátékokat stb. Es a legtöbbet vidéken. Ez talán tradíció is Franciaországban. Hi­szen már 1535-ben sem Párizs­ban. hanem Maimaison környé­kén rendezték a nagv némajá­tékokat a magyar királyné tisz­teletére. Szegeden ott az egyete­mi hallgatók hatalmas tábora, munkásdalárda, filharmoniku­sok zenekara, katonaság, ezt mind egyesíteni lehet ünnepélyes alkalmakkor, nagyjaink centená­riumain, március idusán, Szent Istvánkor, egy-egy hatalmas vá­rosi ünnep grandiózus tömeg játé­kához. Kevés költséggel erdekló­dő idegeneket lehetne Szegedre vonzani." HONT FERENCNEK, a Dél­magyarország 1927. május U-i számában megjeleni ciiJceből '„. . • Párizsban dolgoztam és ta­nultam, mint rendezőasszisztens, Firmin Gémier, az Odéon Szín­ház igazgatója mellett Gémier, ez a kiváló baloldali művész szer­vezett és rendezett először mo­dern szabadtéri játékokat, még századunk legelején. 1927-ben is hatalmas szabadtéri tömegjátékot rendezett Párizs utcáin és terein a Munka ünnepe címmel. En­nek a munkálataiban is részt ve­hettem mellette. Sokat beszélget­tünk a próbák szüneteiben a sza­badtéri játékok művészi és tár­sadalmi jelentőségéről, lehetősé­geiről. Ekkor merült fel bennem a Szegedi Szabadtéri Játékok lét­rehozásának ötlete... Cikkekkel, előadásokkal vere­kedtem hónapokon át, éveken át a játékok létesítése érdekében. Tárgyaltam hatóságokkal engedé­lyekért, a MÁV-val, hogy indít­son Szegedre ún. filléres külön­vonatokat, a Nemzeti Színházzal, hogy adjon kölcsön jelmezeket és technikai felszerelést. Eleinte mindenütt elutasítottak. A Nen\­zeti Színház vezetői azt is kije­lentették, hogy a szegedi Dóm tér teljesen alkalmatlan szabad­téri előadásokra. De azután egyik cikkem kéziratát a szerkesztő megmutatta Klebelsberg Kunó akkori kultuszminiszternek, aki­nek megtetszett az elgondolás és a Pesti Naplóban megírta mint saját ötletét. Nyomban alkalmas­sá vált a Dóm tér szabadtéri színielőadásokra... Ahhoz, hogy a színház újra a lelkek irányítója legyen, és hogy újra visszanyerhesse teljes nagy­ságát, az egész néphez kell szól­nia. Ha a nézőket közös érzések jegyében egyesíti, akkor válik leginkább társadalmi és testvéri művészetté." HONT FERENC visszaemlé­kezéseiből. •ír „Ismerem jól Az ember tragé­diáját, sokat foglalkoztam vele. Volt idő, amikor komolyan gon­doltam arra, hogy megrendezem. Én nem szabadtéri előadásban akartam színrehozni Madách re­mekét. hanem egyik berlini szín­házamban ... Szabadtéri előadás­ra Az ember tragédiája kiválóan alkalmas. Gyönyörű dolgot lehet vele csinálni! Bármennyire meg­tisztelő lenne is rámnézve Sze­ged város ajánlata, hogy én ren­dezzem az előadást, ezt nem vál­lalhatom. Elvégre hét színházam van Berlinben, szerződések köt­nek Londonhoz, Rigához. Stock­holmhoz ... nem utolsósorban Salzburghoz .. . Azt üzenem Sze­gednek: minden körülmények között csinálja meg a dolgot. Ha Szeged ezt jól megcsinálja,- ak­kor világhírűvé válik. , RE1NHARDT nyilatkozata a Délmagyarorszag 1931. au­gusztus li-i szama boa „Van szerencsénk bejelenteni, hogy a Délmagyarország és a Szegedi Friss Újság augusztus el­ső napjaiban, lehetőleg havibúcsú napján, továbbá az előtte való és következő napokon, a Temp­lom téren szabadtéri előadásokat akarnak rendezni. Tervbe van véve Kodály: Psalmus Hungari­cusának és Madách: Az - ember tragédiájának az előadása. Azon­kívül magyar népszokások és néptáncok bemutatását tervez­zük." Az 1932-es intéző bizottság folyamodványából. "ír „A színpad tervezésében Buday szakított a konvencionális felfo­gásokkal. a legegyszerűbb színpa­di jelzésekkel oldotta meg a díszletezés feladatait. A puritán egyszerűségű modern színpadké­pek a dráma egyes színei eszmei lényegének kifejezését kívánták elősegíteni. Hont rendezői elgon­dolása a Tragédiát misztérium­nak fogja fel. E rendezői felfo­gás a hangsúlyt a mű transz­cendens vonatkozásaira helyezi, csökkenti a mú realizmusának hatását, illetőleg a realizmus csu­pán alárendelt szerepet játszik e felfogásban, s kritikai funkciója csökken. A Tragédiának misztériumjá­tékként való felfogása sötétíti a mú amúgy is komor színeit.... Ádámban a hősit, az új és új küzdelemre szóló akaratot bénítja meg... s csupán a kegyetlen is­ten által rendezett sötét miszté­riumú játékká válik a mú ... Ha Hont a Tragédiának misz­tériumjátékként való felfogásá­ban arra gondolt, hogy a Tragé­diát — annak idealista világné­zetének határain belül — a kor elleni kritikai gondolatoknak az elmondására használja fel a kö­zépkorvégi misztériumok és misz­tériumjátékok példája nyomán, bizonyos mértékig ezek módsze­reit is felújítva — be kellett látnia, hogy e feladat megoldása több okból is léhetetlen ... Az előadás a nemesen egysze­rű. lenyűgöző térhatású színpa­don hatalmas statisztériát mozga­tott meg. Mintegy 300 főnyi tö­meg hullámzott a Tragédia nagy tömegjeleneteiben. A rendezés olvan újdonsággal is élt. amit az­óta másutt is átvettek: a szegedi szabadtéri játékok során alkal­maztak először táncjátékokat az előadásban. Hont e téren is Gé­mier felfogásának követőjeként járt el." A Szegedi Szabadtéri Játékok születése — Az ember tra­gédiája 1933. augusztus 26-i Dóm téri bemutatójának kri­tikai summázata tme egy álom. A délkelet-európai nemzetek kultúrünnepe Szege­den. A balkán nemzeti művészetek Olympiásza. Békés, egymás meg­ismertető szellemi verseny, minden esztendőben: Magyarország déli végvárában Szegeden. A szegedi szabadtéri játékok jó hire már évek óta bejárta Euró­pát. De szegedi esemény maradt csupán, legfeljebb magyar úgy. Most a nemzetközi kultúrpolitika egyik legfontosabb tényezője. A Dóm teret a magyar lobogókon kívül jugoszláv, román, bolgár stb. zászlók díszítik. Mert a reflektorfényú nagy tribünön nemcsak „Az ember tragédiája" zúg el, évenként visszatérő üstökösként, hanem a jugoszláv, román, bolgár színpad nagy alkotásai is. Jugoszláv koru­sok harmóniái, román tánckarok ritmusa, bolgár népi oratóriumok dallamai kelnek békés versenyre magyar remekeikkel és nemzet­közi zsűri osztja a babérkoszorúkat. Európa sajtója ünnepel. De elfér-e a Dóm téren az a bőség, .amelyet a délkeleti népek kultúrái itt elébünk ontanak? A gyönyörű, olaszos formájú Klazuál téren, mely tetőtlen zárt teremként kínálja magát a színpadnak, a szökőkutas. szobros Széchenyi téren, melyen az építészet egyik sze­rény világremeke, Lechner városháza áll hátteret a nagy tribünnek, a kakasos templom intimebb környékén, a görög oszlopos kultúr­palota lépcsőzetén, mely a Tisza felett néz el — mindenfelé a város­ban nagy mutatványok és hangversenyek lobognak minden este. Oláh Gus ztáv, Fülöp Zoltán és legjobb tervezőink építették a nyári szín­padokat és a tribünöket mindenfelé a városban, mely egységes mű­vészi elgondolás szerint alakul át minden nyáron a délkelet-európai játékok színhelyévé. Nemcsak a színmúvészetüket és zenéjüket hoz­ták ide a szomszédos balkán népek, hanem tribünjeikkel, pavilon­jaikkal nemzeti építészeti stílusaikat is megmutatják. Hova menjünk ma este? A Szegedi Nemzeti Színházban modern darabot adnak. A Tisza-szálló termében a bukaresti filharmonikusok játszanak. A kommunista székház nagytermében magyar, jugoszláv és bolgár kamarazene hallható. A városháza termében ma lesz dön­tője a hegedűsök versenyének. Színielőadás vagy koncert után lemegyünk a Tisza-partra, ahol túzijátékos csónakkorzó és vízi szerenád van. Vagy menjünk inkább az újszegedi parkba, a külföldi vendégek báljára? A délkeleti nemzetek szoborkiállítását az újszegedi parkban éj­jel is megnézhetjük, mert a szabadban, lugasokba csoportosított szobrokat fényszórók világítják. (Mestrovics szobrainak ligetéhez alig lehet hozzáféi-ni.) De a magyar, jugoszláv, román, bolgár képkiállí­tást holnap délelőtt nézzük meg. Tizenkét órakor lesz a nagydíj ki­osztása. , Ilyen nemzetközi kultúrünnepet Hellasz óta nem látott a világ. A salzburgi játékok Bécsnek meg Reinhardtnak jegyében történtek, Bayreuth Wagnert ünnepelte. Szegeden világkultúra történik, népek barátkozása, nemzeti szellemek ismerkedése, egymáshoz szokása, a humanizmus legnagyobb ideáljának valósulása. íme az álom. Mielőtt gyáván és szkeptikusan alkudni kezdenénk belőle, mielőtt azon rágódnánk, hogy meg lehet-e csinálnunk, esz­méljünk rá, hogy meg kell csinálnunk. Szeged olyan alkalmas az ilyen, egész városra kiterjedő ünnep­ség megrendezésére, mintha erre a célra tervezték volna. Nem olyan nagy, hogy a város megállíthatatlan robajos üzeme elborítaná a szabadtéri játékokat. Nem túl kicsi. Éppen elég az ilyen ünnep bá­zisának. Szép, egyformán kétemeletes házsorai, szokatlanul sok, in­timen csukott, szép formájú tere! Nagyipara a perifériákon túl van. Belül csendes és a háborús pusztulás nyoma sem látszik rajta, ki­véve, hogy gyönyörű hídja a vízbe lóg. Szép nagy színháza, nyilvá­nos épületei, parkjai épek. És folyója, a Tisza! íme az álom. Íme a lehetőség. Minden egyéb megértés, fantázia, energia és lelkesedés kérdése. Azon múlik, van-e annyi rugalmasság bennünk, hogy rögtön hozzálássunk a konkrét lervezéshez. Van-e elég politikai vitalitásunk, hogy rögtön elkezdjük a tájékozódást Belgrádban és Bukarestben. Megértik-e kulturált szervezeteink, hogy elsőrendű nemzeti érdekről van szó? Emberek, fogjunk neki. Fulla­dozó magyar népünknek ki kell jutnia Európa napvilágára! Részletek BALÁZS BÉLA a Délmagyaror­szagban 1946. október 6-án megjelent effc­kéböl. eged és a szabadtéri Iker­fogalmak. Immár fél évszá­zada, de különösen az utóbbi huszonöt esztendő­ben. Merthogy az idei sze­zonnal köszöntjük a fesztivál első. 1933-ban kezdődő kor­szakát és emlékezünk a felújítás óta eltelt negyedszázadra. 1933. augusz­tus 26-án Madách Az ember tragédiája című drá­mai költeményének bemutatójával vette kezdetét a rendezvénysorozat a kísérleti esztendők után. S azután 1959. július 25-én.. a felújított Játékok első előadása. Erkel Hunyadi Lászlójának bemu­tatója előtt Kállai Gyula, akkori miniszterelnök­helyettes nyitotta meg a sorozatot. A Szegedi Szabadtéri Játékok a felújítás első perceitől tudatos program szerint dolgozik. A drá­mairodalom remekei és az operarepertoár kincsei mellett helyet kapott a Dóm előtti deszkákon a krónika. daljáték, a balett és a folklór is. A felújítás óta hetvenöt művet mutattak be, háromszáznyolcvan­két előadáson. Az idén várják a kétmilliomodik nézőt. , íme két esztendő, a látogatottság számadatai­ban. 1938-ban forgalomba hoztak 174 ezer belépő­jegyet s ebből mindössze 34 ezer 898-at értékesí­tettek. A Tragédia előadásaira 1654. 4096. illetve 1791: a Turandot oljr sokat emlegetett előadásai­ra 2852. 2762, illetve 3467; a meghirdetett két hang­versenyre 308, illetve 503 jegy kelt el. az István király népe augusztus 9-i előadásán mindössze 19 jegy talált gazdára. Az elmúlt évben. 1982-ben a Háryt 22 602-en. a Trubadúrt 15 583-an. A cigány­bárót 26 459-en, A hattyúk tavát 6948-an, az Állami Népi Együttes műsorát 11 421-en látták, összesen 83 015 vendége volt az előadásoknak, önmagukért beszélő számok. Az oldalakon pedig emlékidéző

Next

/
Thumbnails
Contents