Délmagyarország, 1983. június (73. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-04 / 131. szám
33 Szombat, 1983. június 11.' Egymillió földrajzi név * Nemzeti ügy, tudományos vállalkozás H azánkban nem volt még példa arra, hogy egyetlen tudományág akkora figyelmet, erkölcsi és anyagi támogatást kapjon a tanácsoktól es a megyék társadalmi szerveitői, mint ma a névtudomány, s azon belül is a honismereti mozgalom keretében folyó földrajzinév-gyűjtés. Ez, a húsz éve Zala megyéből elindult kutatómunka napjainkra nemzeti üggyé vált, s a világon — szervezeti felépítésében — az első es mindmáig egyetlen ilyen jellegű tudományos vállalkozás. Országszerte szinte naponta indulnak a társadalmi munkások, a lakóhelyüket ismerő — es szerető — tanárok, mezőgazdászok, helyenként orvosok, papok s nagy számban diákok, egyetemisták, hogy térképpel a kezükben maguk is térképet készítsenek: a környék földrajzi neveinek atlaszát. Irányítóik szakképzett nyelvészek — országosan az Akadémia Nyelvtudományi Intézete —, segítőik pedig a falu jól emlékező öregjei, s az erdőt, mezőt hivatásból jaró ^zakemberek. S papírra kerülnek — a ma embere és az utókor számara — az évszázados. gyakran már feledésbe merülő határrész-, dűlő-, forrás-, dombocska-, itatókút-, vadászház-, malom-, régi csárdanevek. S a maiak is, a tsz-istállókat, hidroglóbuszokat, a valahová vezető utakat, parcellákat megkülönböztető jelzések. Magyarországon a 30-as években már volt hasonló kezdeményezés. Szabó T. Attila és munkatársai gyűjtését ma is nagy értékei között tartja szómon a tudomány, a Csüry Bálint vezette Debrecen környéki gyűjtésben pedig Imre Samu, a Nyelvtudományi Intézet vezetője maga is közreműködött. A profeszszor hajdan diákként, az alispán ingyenszállásra és sorkosztra ajánló levelével a zsebében gyalog rótta a poros utakat. A mai gyűjtőket a helyi tanácsok járművei, a gazdaságok mikrobuszai és a tsz-fogatok viszik. Gyorsabb is, ám nem kevésbé gondos a munka. Teljeskörűek, pontosak és tudományosan is ellenőrzöttek a már elkészült, és A Gobbi R égesrég nem Gobbi Hilda. A Gobbi. (Olykor: Hilduska.) A publikum nyíltan és egyezményesen intézményesítette. Persze ennek sok oka lehet — nyilvánvaló népszerűségen túl. Gobbi ugyanis színésznő, előadó, versmondó, mozgalmi ember, szervező, emlékező, író egyszemélyben. Az egészben az a legérdekesebb, hogy egyik tevékenysége sem megy a másik kárára. Hogy hogyan csinálja? Örök titok. És ez a csupa energia, sohasem siránkozó, mindig aktív, folyton nyitva tartó intézmény — most éppen hetvenéves. Az sgészben ez a leghihetetlenebb. Létezik, hogy már kerek hét évtizedet hagyott maga mögött? A könyve szerint — legalábbis a megélt élmények alapján — ebben benne lenne akár hétszáz esztendő is ... Emlekszem. volt kétsoros napihír a régesrégi Színházi Életben, amelyben műsorának betiltásáról tudósítottak. es utána kolumnákat írtak róla. Méltatták hangosan, és bántották csöndben, őszintén és nyíltan élt — és játszott —, megalkuvások, becstelen kompromisszumok nélkül. Most meg a születésnapját üljük. Ketkedve nyúlunk a lexikon utan: vajon csakugyan stimmel ez az évszám. Gobbi ugyanis már az indulásánál rendelkezett azzal a fantasztikus képességgel, hogy egyszerűen kortalan volt. Sem a szakma, sem a publikum nem sejtette, milyen idős is lehet. Talán, mert sohasem volt csivitelő, csipogó naiva. bugyuta bakfis — öregasszonyokkal kezdte és folytatta pályáját. Megszámlálhatatlan jó és rossz anyókát, nénit, asszonyságot, kendős parasztmámit szenilis grófnőt, kíváncsiskodó szomszédasszonyt formál' eddig — Shakespeare. Csokonai, Muliére, Ibsen, Osztjelentős mértékben a helyi öszszefogás révén megjelentetett kötetek, a zalain kívül Somogy, Vas és Tolna megye, valamint többek között Szabolcs-Szatmár baktalórántházi járásának, Hajdú-Bihar polgári járásának, Heves megyében az egri és a füzesabonyi járásnak a névgyűjteménye. A Dunántúlon különben csaknem mindenütt befejeződött a földrajzi nevek összegyűjtése. Komárom megyében ezekben a hetekben szerkesztik a gazdag anyagot nyomdára készre. Veszprém megye tapolcai járásának névanyaga a közelmúltban jelent meg, a többi járásban pedig jó ütemben halad a gyűjtés. Készül Keszthely környékének is a névtérképe. Az Alföldön és hazánk északi, északkeleti részén is formálódik a gyűjtemény, csaknem teljes egészében fehér folt. azonban még Pest megye és Nógrád megye. Bizonyos: országosan jelenleg több mint 800 ezer földrajzi nevet őriznek a térképek és a gyűjtőlapok, és a hatalmas tudományos vállalkozás befejezésekor — várhatóan az ezredfordulón — ez a szám meghaladja maid az egymilliót. Már ami most megvan, az is felbecsülhetetlen kincs., Évszázadokra — mindenképpen: a jobbágyfelszabadításig — viszszanvúlóan szól a társadalom fejlődéséről, a nép életéről, fantáziájának teremtő képességéről. Kiderül belőle, hogy nagyapáink. dédapáink a természeti tájékozódási pontok elnevezésével is emberközelivé formálták a határt, a tájat. Neve volt a határrésznek (Felsőnyomás). a rétnek (Jobbá gvrétl, a dűlőrésznek (Alsókölesföld), az útnak (Celli út), az itatókútnak (Körtélesi kút), az erdészlaknak (Garasház), a gémeskútnak (Szemeteskűt). A Jacikútba valamikor a szerelmes lány ölte bele magát, a Lapi csárdának pedig — Kanizsa környékén — már csak a neve él, a nyomát is elfújta a szél. Egy-egy átlagos nagyságú falu több mint 100 nevet őriz: hol nagybirtok volt, ott kevesebbet. A páskomok, a kenderföldek a ma olvasni turovszkjj, Giraudoux, Gorkij drámáiban, komédiáiban. Mindig a legkézenfekvőbb, legőszintébb megoldásokat választotta, s csodálatos beszédtechnikájával úgy sipította, spvítette, préselte ki a hangokat, hogy egyetlen szava, hangsúlya sem illant el a színpadi zajba nyomtalanul. A filmmel — megszámlálhatatlanul sok szereplése ellenére — nagy szerencséje nem volt, de mivel az idő neki dolgozik, még kár lenne elhamarkodott ítéletet hozni. A sors furcsa fintora, hogy óriási népszerűségét egy folytatásos rádiójáték szerezte meg. Az ország Szabó nénije lett — talán azért, mert ezt is úgy oldotta meg. mint Gertrudist vagy Murzaveckaját a színpadon, őszinte volt. önmagát adta. Eszközlelenül. N. GY. dó mezőgazdászának azt beszélik, hogy vigyázz, a legjobb minőségű talaj itt található. (A hajdani kenderföldek környéke bőséggel kínál dűlőnevet; kisparcellákra osztották ugyanis, hogv minél több szegényembernek Jusson a jóból.) Nagyon sok földrajzi névhez a nép emlékezetében örökkön élő monda kapcsolódik, Szent Lászlóról, az Igazságos Mátyásról, betyárokról; sok közismert, nem kevés azonban újonnan megismert, lejegyzett. A közzétett anyagban ezeket rövid formában ismertetik, a megyei levéltárakba kerülő gyűjtőlapok azonban tartalmazzák a teljes szöveget. A névgyűjteményeket előszeretettel forgatják a néprajzosok és a régészek. Kiderül ugyanis, hogy egyik-másik dűlőrész helyén régen falu volt; a Tolna megyei Pogányvár például Árpád-kori település emlékét idézi. Búvárkodhatnak az anyagban a — nyelvészek! A kutatók tudniillik a népi neveket a különböző változatokban rögzítik; ami itt Kenderfőd, néhánv kilométerrel odébb Kenderfődek. s a Hosszűrét másutt Hosszi-rét. Névváltozatok is élnek, van aki a Csibe-malmot Nyanyai-malomként ismeri, a nemzetiségi községekben pedig a- Róka-lik Fuksz-loh lehet, s az Apátsági erdő Haba60va-suma. Napjaink elnevezései szegényesebbek. az l-es, vagy 2-es dűlő. a 100-as istálló országszerte megtalálható, s ez a helyi gazdálkodást talán igen. de a helyi emberek fantáziáját aligha dicséri. Az országos földrajzinév-gyűjtést — amelyet külföldi szaktekintélyek jelentőségében Bartók. Kodály népdalgyűjtéséhez hasonlítják — nyugalomba vonulásáig Végh József kandidátus irányította, öt éve pedig Ördög Ferenc, egykori szegedi egyetemista, Mészöly-tanítvány, a Nyelvtudományi Intézet főmunkatársa vezeti. A Nagykanizsán élő középiskolai tanár, az Eötvös Loránd Tudományegyetem címzetes egyetemi docense munkájáért néhány éve Állami-díjat kapott. A fáradhatatlan nyelvész nem tagadja: a névgyűjtés célja kezdetben e kincs megmentése és adattárakban való közzététele volt. Ha egy-két generációt késik a munka, a nevek 60—70 százaléka elfelejtődött volna. így viszont utódaink számára is fennmarad. S nem csupán a kutatók által hozzáférhető könyvtárak mélyén, por lepte polcokon. A könyvek sorsát ugyanis — jelentesse bár meg azokat az Akadémiai Kiadó, a Magyar Nyelvtudományi Társaság, vagy a helyi szervek — a falvakban, városokban, a megyékben figyelemmel kísérik, örvendetes tapasztalat. hogy magukénak érzik. akikről szólnak, akik segítettek, közreműködtek összeállításukban; a települések lakói, vezetői is. Néhány belőlük minden „érdekelt" községben, városban megtalálható, a hivatalok irodáiban, a közkönyvtárakban. az iskolákban és a családok könyvespolcain. Forgatják a könyveket az emberek, s beszélnek nekik a nevek. Jó lenne azonban egy lépéssel még előbbre is jutni, s közterületek, új utcák kialakításának új települések alapításakor, meglevők összevonásakor e gazdag kincsesházból meríteni. Akar jogszabályban is rögzíteni lehetne, hogy a névadó bizottságok minden esetben kérjék ki a szakemberek, netán az Akadémia Nyelvtudományi Intézetének a véleményét. Valamikor a századfordulón hazánkban már ismerték ezt a gyakorlatot. Felélesztése a szülőföld szeretetét. a hazatudatot erősítené. E javaslat várhatóan tudományos fórumon is hangot kap majd. Júliusban rendezik meg ugyanis Gödöllőn az országos nyelvjárási néprajzi gyűjtőtalálkozót. A két-háromévenként sorra kerülő tanácskozássorozaton mindig téma a földrajzinévgyűjtés: így lesz ez az idén is. S ha a javaslat megértésre talál, az sem lenne meglepő, ha valamely településünkön az új utca történetesen a Garasház utca nevet kapná. D. G. Az egyszeri és T örtént egyszer — nem voltam ott, mesélik —, az egyszeri vásárló elment reklamálni. Bútort vett — mások szerint cipőt, megint mások azt állítják, ruhanemű volt az a holmi —, s a bútor — maradjunk ennél a példánál — fogta magát és tönkrement. Az egyszeri vásárlót fogadó kereskedő igazi kereskedő volt, okos, udvarias, türelmes. Meghallgatta a panaszáradatot, biztosította a kedves vásárlót, egyetért vele, de ő — bár szeretné! — nem tehet kedves felebarátja érdekében semmit. Két nappal egyszeri vásárló jötte előtt lejárt a garanciális idő, elküldte a gyártó cégbe — ők talán tehetnek valamit, végtére jó emberek vannak az iparban is... Egyszeri vásárló — lévén maga is munkás — szaporán bólogatott erre. Szentigaz, ott is jó emberek vannak! És ment a gyárba. Ott is szeretettel fogadták, a főgyártó kávéval kínálta, majd beavatta az ipar aktuális gondjaiba. nincs ez, nincs az, az meg van, de az nem olyan, mint kellene, és a költségek ugyebár, azért a potom pénzért, amibe az a kasztli kerül, no meg a szabályzók, no meg a tőkehiány, no meg az és a többi... Egyszeri vásárló (maga is iparűző munkás) mindent megértett. s ment tovább érdeklődni, mert csak az alapanyagban lehet a hiba. Járt erdőilletékesnél. megismerte a talajerózió hatásmechanizmusát a geszt viszonylatában a környezetvédőknél. akik elmondták neki, hogy a növényekre káros a savas eső. Emberünk állítólag ma is úton van, estére hazatér, nézi a kasztlit, látja, a kasztli állaga romlik, lábai egyre nyagdábbak, oldalafalai pedig horpadoznak: emberünk pedig nézi. Már szinte mindent tud a lehetséges okokról, s talán sejti is már, hogy a kasztli nyagdaságának nincsenek okai, vagy ha vannak. akkor mindig másutt vannak. nem ahol éppen tetten akarja érni őket. Volt hely, ahol bocsánatot kellett kérnie: mutattak neki egy igen-igen bonyolult matematikai levezetést. melyet természetesen nem értett, mire görbén néztek rá; végtére, hogy jön valaki ahhoz, hogy a kasztli (mint olyan) után érdeklődjön, ha alapvető szakmai kérdésekkel sincs tisztában. Mielőtt bárki meggyanúsítana, hogy van egy kasztlim. amelyik két nappal a garanciális idő letelte után esett le a lábáról, sietek leszögezni: nincs! Es ezt a történetet nem is személyes ina mutatóujj dítékból vetettem papírra, hanem azok okulására, akik mindig, mindenkor és mindenán megértenek. Az pket ér*, gorombaságokért nem emberek a relelősek, hanem a frontátvonulások, a frontátvonulásokért a napfolttevékenység, a napfolttevékenységért az anyatermészet, az pedig olyan. Azaz ilyen. Egyre inkább úgy tűnik nekem, hibák már nincsenek is, csak körülmények vannak, és azokat mindig más csinálja. Üjabban azt álmodom gyakorta; hogy a végtelen számok halmazánál is van nagyobb, a mutatóujjaké. Ezek a mutatóujjak abból a szempontból is megérdemlik a figyelmünket, hogy kört (önmagába visszatérő görbe vonal) alkotnak. VAGYIS. A példánkban szereplő egyszeri vásárló bizonyos idő múltán vissza fog -találni útja kezdetére. s ha továbbra is megőrzi gyermeki hiszékenységét, nekivág a bűvös kör bejárásának, újfent. Pedig hát csapda ez. Ha valami rossz, akkor az rossz, és ha orvosolni akarjuk a bajt, akkor nem a megértés erényét kell gyakorolnunk, hanem a bírálat fegyverét (kellene) forgatnunk. Es az még nehezebb. Itt van a rendeltetésszerű használat ügye. Például. Cipőkhöz s más egyebekhez mellékelt útmutatókban találkozhattunk eme fölöttébb érdekes kifejezéssel, melynek értelmét nem is oly nehéz kihüvelyezni; gyaníthatóan arról van szó, hogy a cipőben járni, a fürdőkádban fürödni kell. A baj nem is itt van. Efféle szavak fejtése közben fölébred az emberben a módszeres kétely: vajon tudok-e rendeltetésszerűen járni, fürödni, s mi van akkor, ha mégsem, s kihez kell fordulnom, cipészhez, fürdőmesterhez, vagy Archimédeszhez magához? Egy cipő, egy fürdőkád, vagy egy egyszerű kasztli milyenségének megítéléséhez — nincs megfelelő szaktudásom? Nem vagyok cipész, asztalos; mitagadás. a szaniteráruk teherbíró-képességét illetően sincsenek számba vehető ismereteim, szakácsvizsgával sem rendelkezem. Ez utóbbi megbocsáthatatlan .dolgot csak azért említem meg, mert a minapában ennek ellenére mertem megjegyezni valaki előtt: a leves el van sózva. A hölgy elküldött a sóbányába. E percben a sóhivatalban ülök, sóbánya-látogatási engedélyre várva. Várom, hogy az egyszeri vásárló is megérkezzék. Jönnie kell. . . PETRI FERENC Böroczki Mihály Por és sár Egy nagy-nagy eső kellene, egy irgalmatlan zápor, hogy megtisztuljak éveim savanyodó porától, hogy lélegzetem friss legyen, és pórusos a bőröm, kinyitnék minden ablakot, hogy testem levegózzört. S a hórihorgas tett után egy űj záporra szántan lelkesen, s istentelenül megmártóznék a sárban. Tandori Dezső Medárd — vagy egy hónapot tévedek? Nem tudom a napokat. Könyveket kellett tudnom helyettük, „nyelveken", más világok köteteit, igy esett a naptárral is némi meghasonlás: május? június? emlék? jelenet? múlat? jövet? Az eredménye sommás. de csak végül, addig a kezdetet készíti elő minden kis beomlás: kié. mié. lehet-e mondani. tudjuk-.e az idő tsglata mi? Naptár nem kell a messzibb sornak ahhoz. hogv vegyen-tegyen. Túlzás, hogv „letaglóz" elkattog csak. hallatlan, szétszedetlen a nap, az óra, perc, s nincs több egyetlen. (Egy borús napon)
