Délmagyarország, 1983. június (73. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-04 / 131. szám

Csak tiszta forrásból" Károlyi Amy Elhagyott szerető Mire a kézirat könyv lesz cserbenhagyott szerető lesz evek sűrűjéből arca feldereng most kitakarva ki ez a fél-ismeretlen vall és vallat a nevemben számomra már idegenség ki szavamtó viselős meg Katona Judit Dicséret Wml a fűszál, annyian vannak. Mint a csillag annyian vannak, a szívük télen is virágzik Cipekednek szakadásig, ftielnek apró gyereket s futnak velük az utakon. Átlépnek mélység gödrein s a halál pallóján suhannak. Mindig élettől viselősek. mindig haláltól viselősek. ki tudhatja mitől erősek? Lám egyszerre csak kettétörnek s a konyha kövén elzuhannak, hiába költögeti őket csenevésztestű árvaság. Elfehérednek, mint a rózsa.' végül maguk is rózsák lesznek: könnyek, göröngyök, dőlt keresztek, sötétben elmondott imák. LIPPAI TAMÁS RAJZA Szent-Györgyi könyvei P áratlan egyéniségét idézi az idei könyvnapokra megjelent két könyve: a Válogatott tanulmányok (Gondo­lat) és Az anyag belső állapota (MaRvető). A tudósról, az alkotó emberről, a nevelőről, a politi­kusról. az emberiség sorsáért ag­gödóról vallanak a most idézett sorok. Az egykori tanítvánv, lMld Kálmán (1912—1983) így vall nagy tanítómesteréről: „Ki is hát Szent-Györgyi Albert? Vi­lághirű tudós, patrióta és a szel­lemi szabadság fáradhatatlan harcosa. Mindez és még más is. Ha neki adnák fel ezt a kérdést, valószínűleg Ady Endre szavai­val azt felelné: »Vagyok. mint minden ember: fenség, / Észak­fok. titok, idegenség, / Lidérces, messze fény Az idézetek szinte végtelen sorban folytatha­tók lennének, ezek helyett in­kább kíséreljük meg hatalmas egyéniségét összegezni. Páratlan szintézist teremtett meg önma­gában és a biokémiában, amely ' másokéhoz csak nehezen hason­lítható. hasonlíthatatlan. vagy talán nem is ismételhető. Azért is tartja őt számon hazánk és a világ közvéleménye, mert min­dig és minden körülmények kö­zött a biokémia egészében gon­dolkodott. A természettudomá­nyok megszállottjaként kutatta mindazokat a jelenségeket, ame­lyek az embert szolgálják. A most megjelent Szent-Györ­gyi-köteteket tallózgatva, az is fényesen kiviláglik műveiből, hogy minden egyes írása a tudo­mány. a tudós értékmérője. Né­hol esetleg azt érezheti ki az ol­vasó. hogy az egyes írások túlsá­gosan is magukon viselik a szak­tudós mítoszteremtő géniuszát, pedig csak arról van szó. hogy Szent-Györgyi egyéniség, fárad­hatatlan szaktudományáért és a világ sorsáért aggódó és tevőle­ges zseni. Olyanok ezek az írá­sok. amelyek mentesek minden túlzó legendától, nincs is rá szüksége. Szent-Györgyi Albert most megjelent egyik könyve. Az anyag élö állapota angol nyel­ven 1978-ban látott napvilágot. The Living State and Cancer (Az élő állapot és a rák) címmel. Ez a kötet egvszerre szól az átlag érdeklődőhöz, de szakembernek is nvúit ismeretanyagot. A fel­vetett kérdés, a rák. ma már sajnos mind nagyobb tömegeket ingerel. E műből az is kiviláglik, hogv a több évtizedes kutatás az igen kecsegtető részeredmények ellenére nem hozott világra szóló eredményt, nem ismer a tudo­mány még ma sem gyökeres megoldásokat. Éppen ezért to­vább kell haladnia a tudomány­nak a megkezdett úton. és újabb és újabb kérdéseket kell tudnia feltenni, hogv közelebb jussanak, újabb megközelítési módokat találjanak, a korábbiaknál kor­szerűbbeket. ertelmésebbeket a nagy kérdés feleletadáséra. A kutatás cppen ezért lepett mar túl a molekuláris biológia szint­jén. és halad tovább — éppen Szent-Györgyi jóvoltából a sej­tek • fehérjemolekuláit felépítő atomok és elektronok világában. ,.Az életszínház főszereplői az elektronok, a nehézkes. Icevés­sé reakcióképes fehér jemoleku­lak pedig a dráma színterét képezik" — írja Szent-Györgyi. Ezzel tulajdonképpen egészen új területet nyitott meg a rák­kutatásban. A tv-ben bemutatott kétrészes riportfilm jóvoltából mindannyi­an ízelítőt kaphattunk Szent­Gvörgyi személyiségéről. elvei­ről, hitéről. Most egy igen szí­nes mozaik állhat össze ben­nünk a nagy tudósról, válogatott tanulmányaival ismerkedve. Ez a kötet szemelvényeket tartal­maz tudományos munkásságá­nak különböző korszakaiból (a hatvanas és hetvenes, valarrynt nyolcvanas évek), miközben is­mereteket szerezhetünk a bio­energetikából, izomkutatásairól, az izom-összehúzódás kémiájá­ról, a bioelektronikáról és a rákkutatásról. Nekünk, szegedi­eknek különösen érdekes lehet az a fejezet, amelyben ötven év távlatából ad összegzést a C-vi­taminról, miközben ezeket ír­ja: „Erősen hiszem, hogy az aszkorbinsav megfelelő alkal­mazásé. alapvetően megváltoz­tathatja halálozási statisztikán­kat. beleértve ebbe a rákot is. Ezért meg kellené szüntetni azt, hogy az aszkorbinsavat gyógy­szernek tekintsük, amit a pati­kusok milligrammos tabletták­ban árulnak. Háztartási cikknek kellene lennie, egy sorban a cukorral, sóval és liszttel, és az ABC-kben kilószámra kellene árusítani az aszkorbinsavport." Az őrült majom című fejezet, amely 1970-ben jelent meg, iSzent-Györgyi felteszi a kér­dést, hogy az ember képes lesz-e túlélni azoknak és társa­iknak mesterkedését, akik — úgy látszik — gyakran eszeve­szett majomként mint épeszű emberként cselekszenek. Ugyan­akkor bízik, és hangoztatja a tudósok felelősségét, az alkotó értelemnek a halál feletti győ­zelmében. A kötetet munkatársak, bará­tok Szent-Györgyi Albertről írt vallomásai zárják le. Itt talál­kozunk Laki Kálmán. Benjámin Kaminer, J. T. Edsall, M. Kasha. B. Pullman és R. Wurmser írá­saival. Az idén. szeptember 16-án 90. esztendőt betöltő tudós ma is alkot, dolgozik. Reméli, hogy a rákprobléma teljes feltárásával út vezet majd a gyógyuláshoz. Ma is aktív kapcsolatot tart fenn közel negyven tudóssal, a világ minden sarkában. Itthon és külföldön élő tudó­saink közül Szent-Györgyi Al­bert neve ragyog legfényeseb­ben. Szeged, de az egész ország tudománytörténetének legjele­sebb dátuma 1937. október 28. 20 óra 20 perc, amikor Stock­holmban a következő szövegű táviratot adták fel: „A Karo­Hnska Intézet tanári kara ma úgy határozott, hogy az idei élettani és orvosi Nobel-díjat önnek ítéli oda azokért a fel­fedezésekért, amelyeket a bio­lógiai égési folyamatok körül tett. különös tekintettel a C-vi­taminra és a fumársav-katalízis­re. Gunar Holmgren rektor." Szent-Györgyi Albert most megjélent könyvéi' hűért igazol­ják, hogy mindig az emberség, a tudomány, az- örök emberi ha­ladás útján haladt. Ma már a nemzetközi és a magyar tudo­mánytörténet legendás alakja, aggastyánja nem rest, lankadat­lanul dolgozik az ember és az 'emberiség sorsáért. BÁTYÁI JENŐ Nosza, vigadjunk hát...! A kellemes ifjúság és a mor­cos vénség után úgyis elte­met bennünket az anya­föld ... — így .éneklik most az őszbeborult fejű, de még lelkesen dobogó szívű vén­diákok, visszatekintve egy nehéz fél századra, az Alma Mater falai között... Valóban — a régi Baross Gábor reáliskolának, ennek a nagy múltú intézménynek már csak a falai vannak meg. Az 1851-ben létesített ősi iskola, többszörösen át­formálva, mint városi alre­altanoda, majd állami főreál­tanoda (1869), főreáliskola (1875), reálgimnázium (1934), s utoljára mint gyakorló­gimnázium (1941) betöltötte hivatását. A száz esztendőt nem érte meg. mert 1950-ben megszüntették. A helyén létesült Vedres István építőipari szakközép­iskolában tartják most 50 éves találkozójukat az 1932. és 1933-ban érettségizett vén diákok. 64 diák indult el an­nak idején, s ma már közü­lük alig egyharmada van életben. A többiek ottmarad­tak megtört fényű szemekkel a Don-kanyar hómezőin, vagy áldozatul estek, mint munkaszolgálatosok, vagy egy óceán választja el őket tő­lünk, de a legtöbbjüket az országépítő munka során ve­szítették el. Tanáraik sincsenek már életben. Osztályfőnökeik kö­zül Pilisy Géza az idén len­ne százéves. A vén diákok most emlé­keznek társaikra, tanáraikra. Az Alma Mater folyosója rövid időre átadja magát az emlékezésnek. A vidáman za­i jongó diákok közt halad Pi­A közmondás szerint szóból ert az ember. S hogy mi­nél jobban értsük egy­mást, tudnunk kell a szavakkal, elni. Éppen azért, mert csak a szavakból nem lehet megelm. A megeieshez, a joletnez minden­nap új meg ui energia szük­séges. Aminek szakadatlan újra­termeléséhez viszont kevés csak a testi táplálék. S nem elégseges tán még az a lelki hajtóerő sem. amit a személyes érvenyesüles vágya, illetve a közösségi tervek valóra váltásában 4 történő rész­vétel szándéka képes adni. A na­pi munkához energiaforrásként valami több még kell. Mit sok­szor talán alig veszünk észre, máskor meg nagyon is zokon veszünk — pedig velünk van —, s olykor biz' éppen ellenünk —, mondhatnánk, „napi szükségletű munkaeszköz". Eszköz, mivel formáljuk napi munkánkat, illetve annak során egymást. Eszköz, amivel tevé­kenységünk során élünk: s mi­ből tennivalóinkat jobban meg­értjük, Eszköz, ami lévén biz­tosítéka egymás megértésének, garanciája lehet — s kell, hogy legyen! — az egyetértésnek, a közös cselekvésnek. — Táplálék, hajtóerő, energiaforrás, munka­eszköz, közös mozgatórugó — s mi mindennek nevezhetnénk még némi divatos pszicholing­visztikai elmélkedések segítségé­vel. .. — minek azonban nem az elnevezése a lényeg, hanem a gyakorlása. Mert nem másról van szó, mint a szóról, miből ért az ember: a nyílt, őszinte, köz­vetlen. emberi szóról. Ami, ha megvan s naponta el­hangzik — a családban, iskolá­lában. munkahelyen, testületek­ben és közösségekben —, bizto­sítéka a legnehezebb feladatok megoldásának is! S ha nincs, újabb hiányokat szül, szaporítia a nehézségeket, a tervek valóra váltását' késlelteti és kétségessé teheti­Az igazságkimondó, egvenes beszéd — létszükséglet, minden ember és valamennyi közösség számára. Történelmi idők válto­zásai példázzák erejének meg­határozó voltát, anvagi és tudati tényezőket gúzsba kötő, az em­beri magasabbrendűség kibonta­kozását gátló, illetve éppen azt előbbre vivő szerepét. Társadal­lisy Géza, óriási körzőjével és vonalzójával kezében, Czógler Kálmán leteszi foly­tonégő szivarját az ablak­párkányra, mielőtt belép a tanterembe. 8lau Ármint lát­juk, fejét ingatva (világhábo­rú bar) szerzett légnyomás kö­vetkezménye volt). Hergovits (Hántory) Jenőt, aki viszont a fél karját hagyta a harcté­ren. Felhangzik a tornatanár, Takáts István kemény ve­zényszava. Ott látjuk a nyel­vész Virányi Elemér dr:-t. élénk vitába merülve Czeizel Jánossal, kiről mit tudhatták még diákfejjel, hogy kiváló irodalmár, aki akadémiai dí­jat is nyert Kazinczyról szó­ló művével. Krix (Keveváry) András rosszallón rángatja rövid bajszát, egy nebulót pi­rongatva. Az idősebb tanárok mér halványabban rajzolód­nak. A rajzterem ajtajában' tű­nik fel Pfeifer Elek. akitől tartott a diákság, s csak ké­sőbb eszmélt föl értékes ta­nítására, s most lép be tusculanumába, a tanári könyvtárba kedvenc tanáruk, dr. Ernyei Jenő. akinek „gúnyneve" nem volt más, mint: Möszjö. Az emlékezés tablóját végül is lezárja a növendékekre oly nagy. ha­tást gyakorló iskolaigazgató, dr. Firbás Oszkár képe, aki az élet mesterének — ahogy ő mondta — a ..világhistóriá­nak" fontosságát véste be mélyen szívükbe és agyuk­ba. ötven év . . . Nem is akár­milyen időszak népünk életé­ben. Csendüljön hát a pohár vidám örömre, és halk em­lékezésre! CSONGOR GYÖZÖ mak és hatalmi viszonyok vál­tozásai bizonyítják, hogy az em­berek egyéni boldogulását is a lehető legjobban biztosítani igyekvő rendszer csak úgy bon­takozhat ki. ha a hatalom kép­viselői. a pái-tok, a vezetők szót tudnak érteni az emberekkel, nyílt, őszinte beszéddel a közös célok megvalósítására tudják összefogni őket. Az empenseg elorehaladásanak e jeieuios tényezőjét az uioübi evuzeueguen nerncaaü dekiaral­la, ue jol is aiKaimazta es er­venyesílette társauaiim meretek­ben oiszagunitban a mi partuns.. Amennyire csaK lenetaeges volt, igyeKezett a nep legszelesebb ret-egeit uevonm a pontiaa aia­kilaaaba. a tennivalók megvita­lasaba es megvalositásaba. A megújhodott szocializmust a bi­zalomra. a nyílt, őszinte szóra es tettekre alapozták. S mint ér­zékelhetjük, ennek köszönhetjük eredményyeinket, s mint a párt vezető testületei hangsúlyozzák, ehhez maradunk hívek továbbra is. Az idén januárban tartott országos agitációs, propaganda­és művelődéspolitikai tanácsko­záson Aczél György elvtárs hang­súlyozta: . .ma és abban a ne­héz időszakban, amelynek elébe nézünk, a bizalom fenntartása és még inkább fejlesztése nem magától végbemenő folyamat. A demokrácia nem merülhet ki a bizalomrol szóló fogadkozások­ban. .. Most elsősorban a meg­levő fórumok működésében, lég­körében, stílusának nyíltságában van szükség megújulásra Ezek­nek kell olyan fórumoknak len­niük, ahol a konfliktusokat,, a problémákat élesen. világosan lehet kimondani, megfogalmazni, ahol a lehetséges megoldások különféle variánsait terjeszthetik elő, ahol a szocialista demokrá­cia szellemében türelmesen, nyi­tottan fogadják d véleményeket, és — ahogy erre már példák is mutatnak — ahol olyan állás­pontra és olyan döntésekre lehet jutni, amelyet a kollektíva ma­gáénak érez. s végrehajtásában is aktívan részt vesz." Ha nyílt, őszinte szóval folyik a vita, s alakul ki a közös állás­pont. az együttes tennivalók rendszere bizonnyal egyre gya­rapszik. s egyre aktívabbá vá­lik a feladatok megoldásában részt vevők sereg. S kevéssé hal­lani majd — a ma még eleg divatos, ám attól még torz! — vélekedést, hogy a gondok meg­oldása elsősorban a vezetők kö­telessége. És remélhetően erő­södik a különféle testületek — s az egyén! — szerepének-fele­lősségének hangsúlyozása — sőt, gyakorlása. Mert a közvetlen, igaz sző ak­kor válik valóban értékes ener­giaforrássá es hajtóerővé, ha . nemcsak a vezetők élnek vele. hanem mindenki. akinek erre erkölcsi fedezete van. Emberi hitelessége, ami a becsületesen elvégzett munkájából fakad. Mint őszinte beszéd, amire érdemes és kell odafigyelniük a többiek­nek. Mert több annál a — szin­tén divatosnak titulálható, de attól még ugyancsak hamis! — vélekedésnél, hogy az „őszinte­ség", a „nyíltság" egyet ielent az „odamondogatással", a hibák vé­geláthatatlan sorolgatásával. Több. Mégpedig legalább any­nyival; hogy kimondója a hiba­lajstromban böngészni is kezd, mit tehetne a maga helyen . és idején azért, hogy a probléma­elsoroló jegyzék a jövőben rövi­ebb legyen. Töpreng, javasol, s legjobb tudása szerint dolgozik, hogy a helyi tennivalók elvég­zését — s vele nyilván népünk céljainak megvalósítását is — szolgálja. Átlátva, hogv a naot munka során mindenütt szüksé­ges az igaz nyíltság, őszinteség, a közvetlen emberi szó. a bírá­lat és önbírálat, az olyan foly­tonos eszmecsere, amiben nem az egyéni vagy a klikkszellem, nem a kibicek „bátorsága" jut kifejezésre, hanem a felelősség­érzet, a kisebb közösség közvet­len érdekeinek megvalósítása ke­retében érdekviszonyaink érvé­nyesülésének összessége. Amit szóból — egymás nyílt, őszinte szavából — értünk meg. hogy élűink vele és általa: nan nap után megújítva magunkat és egymást. BZABÖ MAGDOLNA Gaudeamus igitur...

Next

/
Thumbnails
Contents