Délmagyarország, 1983. június (73. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-18 / 143. szám

Szombat, 1983. június 25. i 3 Tandori Dezső Mint a nyár a madárnak Mint a nyár a madárnak, ablakunk, mind a három, végtében tárva-nyitva. Bent is levegőszagúak vagyunk, fa párkányra kerül egy-egy kalitka. ' és lakója ismét kinézeget. a tavaly-tűnl télbe visszakerül. érez . . . nem tudjuk, mit érez. remeg a forró június körös-körül: elszállongtak n gesztenye virágok. frissen lerakott sínek nyikorognak. egy-egy fióka-szárnvas idetátog. reggel fém-kalapács-hangok kopognak. a lombból láthatatlan zenekar. a Kinti Hadnép zeng. mint nyárilakból. holott nincs semmi, amit ki akar hozni a világ e zenedarabból. csak szól a harsogás, künn s idebenn szól. és vándorútról megtér egv poszáta. átszelt tenger-égre. ha visszagondol hal ványzöld-fénv jelzős előszobánkra? Iiéscserék. születések Ideje! sodorj bár fényben, sötétben: marassz itt, rám ne unj. helvh°n járass bár- gyere! kiegyeznék veled örökre, meghidd, nem vágynék benned egyéb változásra, csak amennvit egv madárszárnv lebegtet, ahogy ha inai-ablak tárul a n várra, s a napok késlekedve estelednek. Optimizmus és fejfájás A nap vége V

iharos ez a nyár. Most is csapkod a villám, a Napszámos utca környékén a leghevesebben. Két lakatlan viskót kerülgetnek a villámok, de egyik se találja el. De hát, ott: lakik a Vasorrú Bába. A tanítónő a szobája ablakában könyököl, verset ír. Villámlenyben neru könnyű. A vers rvem biztos, hogy jó. de a költőnő a szive egész melegével ír.)». Maga is száll, nemcsak a gondolatai. Egy másik költőhöz. A sötétben a léeszelnök érkezik valahonnan. A fején vízhatlan vaazonofukivu, a gumicsizmája csupa sár. Megzörgeti a tffTvaeselnök ablakát. Mi lehet olyan sürgős, ami nem várhatott ' reggelig? A vendéglőben nagy eseményről beszélnek: egész nap a televíziósok. forgattak a faluban, de még a vihar beallta előtt hazamentek. Tegnap érkeztek, s a légkör, amit magukkal hoztak, azonnal betöltötte a falut. Mindenhcwa benéztek, mindent megfogtak. mindenre megjegyzést tettek. Az öltözékük alapján idevalósiak is lehettek volna, de a mozgásuk, a hanghordozásuk, a fej tartásuk, vagyis az egész viselkedésük elárulta, hogy nem egyszerűen idegenek, hanem annak tekintik magukat A kíváncsiak óvatos távolságból figyeltek. hogy két gyanútlan, feketébe öltözött öregasszonyt kezdenek filmezni, mire azok megrémültek és ellebbentek. Oly hii*lelen. hogy az operatőr föl se lógta: hova tűntek? A másik operatőr egy lovas kocsit vett szemügyre. Mindenáron úgy szerette volna beállítani, hogy a bakon türelmesen üldögélő öregember a két ló feje között lesyen. — Mit szólsz hozzá, csodálatos így. nem? — Wunderbár — bólintott a rendező. Tolongás támadt a vasüzlet mellett, egy 'félig lebontott ház körül. A ház teteje hiányzott, de a vályogfalak még álltak, es a zsalus ablakok. Az operatör a fal tetejéről a ledőlt közfalakat filmezte látható élvezettel, majd a segédjét kiküldte az utcára, aki leguggolva ki-, s becsapkodta az ablak zsaluszárnyait. Az operatőr valamiféle modem sugallattól vezérelve filmezte a látványt. A bankrevizor az ágyban fekszik. kissé kótyagosan. Már egy hete kutat a teesz könyveiben, az elnök — talán ezért — őt is meghívatta a lakodalomba. A kultúrház ajtajában egy kövér, borszagú fiatalember tartóztatta fel, kirántotta a kabátja gomblyukából a díszcsokrot, és a meglepett bankrevizor kezébe nyomta. — Okvetlenül vegyék bele a tévébe, hogy itt négyszáz embernek főztek! A revizor megpróbálta elhárítani a diszcsokrot. Hogyan magyarázza meg ennek a lelkes, kövér fiatalembernek: semmi köze ehhez a förtelmes felforduláshoz. — Hetló! — kiáltott le a tévériporter a színpadról. A lakodalmasok ott terítettek a pesti vendégeknek é« a zenekarnak. — Helló. bankárok gyöngye!, .. A revizor elpirult. Fogalma se volt, hogy az elnök mindent megszervezett, a tévériporter hellózásat is. Helyet szorítottak a revizornak a kecskelábú asztalnál. Odébb a zenészek asztala. A trombiták a színfalhoz támasztva pihentek. A terem hosszát betöltő asztalok roskadoztak a főtt húsok és sültek illatos tornyaitól. a töltött káposztával teli tálaktól. Zsongott, zúgott, csörömpölt a hatalmas terem. A revizor lehunyta a szemét, s így tűnődött magában: — Mikor ehettek enek utoljára?.,. — Egyenesen wunderbár —* lelkendezett a rendező. A revizor utólag nem tudott elszámolni magának, hogy menynyi volt a hiányzó idő. K1 tudja? Mire alaposabban körülnézett, egyedül volt a színpadon. Mintha MJWSZ alumóoi eőredl volna fel. — Elaludtam? Vagy elájultam? — tűnődött. Sovány, igénytelen külsejű öregember telepedett melléje a lócára. Unneplös ruhája gyűrött és pecsétes volt, erős szag áradt róla. — Istállószag? — töprengett a revizor. — Maguk sokkal jobban muzsikálnak. mint ezek az itteniek — mondta az öregember elismerően. — Nem is tudom — tétovázott a revizor. Az oreg egy csomag kártyát húzott elő a zsebéből. — Huszonegy? — kacsintott. — Nem bánom. A levizor most ismerte fel a kis öregei: esténként a vendéglőben hátul szokott üldögélni a vaskályha mellett. Könnyű bódulat fogta el. — Csoda volt ez a három pohár sör — gondolta elégedetten. A vendéglőben közel a záróra. A sarokban két fivér beszélget. Az öregebb épp jámboran hallgatja az öccsét, magában igazat ad neki. csupán attól tart, hogy a heves hadonászás közben feldönti a íröcscsös poharat. A fiatalabb a bátyja anyósát szidja. — Mért tűröd? A jámbor legyint. — Délután ötkor otthagyta a munkát J- dörgi az öccs —, hogy odaérjen a Urániára! Tudod, hogy mit csinálnék én egy ilyen szentfazék anyóssal? Súlyos ökle vádlón zuhan az asztalra. A revizornak a nőkön jár az esze. Helyesebben: egyetlen nőn, akitől pillanatnyilag — és egész héten 1 — egy keskeny, kövezett előszoba választja el. És két ajtó. A sajtmester lánya hosszú, barna copfját a vállán át előrevetve naphosszat a verandán üldögél, szelíd türelemmel, mint egy várandós nő. Az értesítést várja: fölvették-e a péstl egyetemre. — Ha nem vesznek fel: jövőre- megpróbálom Szegeden — - fnosolvgott tegnap a revizorra, aki úgy nézett a sajtmester lányáru, hogy sajat maga pirult el, s bemenekült a vendégszobába, melynek egy hét óta a lakója. Hanyatt vetette magát a heverőn. es azt gondolta: — Pedig nem is volna olyan lehetetlen, nincs kőztünk több tizenöt évnél. sőt még annyi se . . A sajtmester az épület hátsó reszében alszik a feleségevei. A lány egyedül az első udvari szobában. Mint egy csalétek. A revizor a régies gazdagsággal berendezett utcai vendégszobában. — IEZ maga itt a Rubicon — állt meg a revizor a keskeny előszobában, amikor hazaért a lakodalomból. Bement a szobájába. Mint aki az utolsó pillanatban menekült meg egy kellemetlen leleplezéstől. Imbolyogni kezdett. Elővigyázatosan lopakodott a szobája felé, már épp belépni készült. amikor futó pillantást vetve a lány szobájának az ajtajára, valósággal földbe gyökerezett a lába: nyitva volt. Lélegzetét visszafojtva várt. — Csapda ez, vagy egyenesen kihívás? — tűnődött izgatottan. Bátorító jelre várt. Jel azonban nem érkezett, ö is nyitvahagyta az ajtaját. — Ellencsapda — gondolta. Most is a lányra gondol az ágyban, örül a villámoknak es a mennydörgésnek, úgy gondolja: pompásan aláfestik a lelkiállapotát. Soha nem várta — akarta! — ilyen hevesen és égetően. hogy a sajtmester lánya előjöjjön a szobájából, hálóingben és mosolyogva, nem baj. ha kissé idegenkedő a mosolya, mintha állandóan egy és ugyanazt a tolakodást szeretne valamiképpen elhárítani, beléphetne; hogv meggyőződjék: tökéletesen zár-e az ablakredőny — nem látnak-e be az utcáról! —. aztán leülne a hatalmas plüsskerevetre. és mint ahogy — éppen úgy! — Martin du Gard irta a Vielle France-ban a végén: ..mintha egy időben ugyanarra gondolnának, Enn berg kisasszony felsóhajt: — Azt hiszed, hogy Franciaország minden faluja ilyen?..." A revizor tudja, hogy a gondolatban felidézett jelenet két nagyobb és egy kisebb módosításra szorul. Először: Franciaország helyett Magyarországot kell majd mondani. Másodszor: ők nem testvérek, mint a kisasszony és a tanító. Harmadszor: magázná a sajtmester lányát. Egyelőre. THIERY ARPAD A

kibe szorult valamicske optimizmus, s netalán természeténél és meggyőződésénél fogva sugározna is belőle környezetére, manapság könnyen, s gyorsan megkapja a magáét legtöbb társaságban. Legalábbis balgának nézik, vagy afféle kincstári figurának, akit a mosolyáért fizetnek. „Kvalifikáltabb" és szigorúbb ítélkezésű gyülekezetben azonban — ha másként nem. hát hanggal — azt is rásütik, hogy tájékozatlan az ország és a világ dolgairól, nem ismer fel, tartósan érvényesülő tendenciákat.,, .járatlan a megfelelő .szakirodalomban. Hiszen ha volnánák valódi információi, ha lenne áttekintő képessége... — tüstént lehervadna a mosoly a képéről ... Annyi „fejfájós" embert én még sose, láttam, mint mostanában. Nekem sincs ugyan nevethetnékem. ha gazdasági életünk nyűgei, nehézségei jutnak eszembe, de sokkal többre tartom azokat. akik birkóznak a gondokkal és próbálkoznak ésszel, erővel, mint akik csak borogatják a feiüket és „prognózisokat" gyártanak „végromlásról". korszakra szóló lemaradásról. Furcsa ellentmondás társasági életünkben (tán bizonyos mértékig még közéletünkben is), hogy miközben mindenki elismeri: a társadalmi fejlődés és az anyagi élet olyan magaslatára küzdötte föl magát népünk a szocialista építés folyamatában, amiről forradalmas lelkű bizakodók sem álmodtak egy negyedszázaddal ezelőtt sem, sokan akár előre néznek, akár hátra, csak lehangoltsággal tudnak beszélni. A jövő mindig nagy kérdőjel, bár van hozzá tudományos módszerünk, hogy tendenciáit kitapogassuk. Ha ennek megítélésében támad nézeteltérés, különbség, hát többé-kevésbé azért természetesnek vehetjük. De úgy tapasztalom, hogy akinek a jövőképe zavaros, rendre „eredeti" a múlt elemzésében is. Sőt bizony, a szkeptikusok egyenesen múltbeli „hibákból" eredeztetik a jövőre vonatkozó prognózisokat is. A dolgok rendszerint igv indulnak a társalgásban: „Tulajdonképpen ott rontottuk el. hogy ..." S kiderül az ilyen beszédből, hogy voltaképpen „mindent elrontottunk". Nem kíméli az ilyen logika még a legjelesebb szocialista vívmányokat sem. Azt mondja például, hogy „sosem lesz itt munkafegyelem és komoly munkaszervezettség, mert a teljes foglalkoztatás gyakorlata ezzel kibékíthetetlenül felesel." Ilyen görcsös fejfájásban mindent i,e lehet szólni. Gyakori eszmefuttatás az is. hogy „nem kellett volna úgy megiramodni az életszínvonallal a hatvanas években és akkor most nem kellene annyit magyarázkodnunk a megőrzés elve mellett..." Enervált, fáradt elmékben mindennek az ellenkezője mutogatja magát. Leszólja a kölletlenség a lakásépítés impozáns számait és közönségesen panelkalickává degradálja az összkomfortos házgyári lakásokat: a gyesről azt mondja, hogy a „be nem vallott belső gyári munkanélküliség vészcsapja"; a beruházáspolitika ..nem volt célirányos". ..a mezőgazdaság fejlesztéséhez nem csatlakozott az élelmiszeripari háttér", „a külföldi kölcsönöket elf láncoltuk, s nem a jövő építésére, stabilizálására használtuk", „a szabad szombat a második-harmadik gazdaságban való erőlködés álruhája" ... — s meddig sorolhatnám még a mostanában divatos kuvikolásokat! Azt sem mondom — s azért izgat még jobban ez a gondolkodást zavaró szemlélet —. hogy az ellenseg találta ki ezt a furfangos logikát, mert néha őszinte aggodalmakat érezni mögötte, vagy türelmetlenséget a gondok özönében. Azt azonban bizonyosan tudom. hogy éktelen igazságtalanságai mellett igen-igen lehangoló. Nemzedékek alkotó erőfeszítéseit csúfolja meg. s valóságos társadalmi örömökbe kever epét. Mindamellett azt szuggerálja, hogy „ennyi romlás után nincs semmiféle iövendő". Gyöngébb hitű vagv eszmeileg kevésbé tájékozott emberek hamar föladják, ha nem várt helyzetekbe. nehézségekbe csöppennek. Zavart okozhat az is. hogv problémák már itt dörömbölnek, de az elméleti értékű elemzések és válaszok nem születnek meg olyan hamar. Idézhetem az MSZMP KB áprilisi határozatának ide vonatkozó bekezdését: „Gyakoribbá váltak a pesszimista. a távlatvesztést tükröző megnyilatkozások. A köztudatban a szocializmusról torz és téves nézetek is jelentkeznek, és tovább élnek elvont, illuzórikus felfogások is. Nem tudatosultak eléggé a rendszerünkre jellemző jelentős szocialista értékek. Nem kaptak kellő magyarázatot a szocializmus építésének ellentmondásai és a feloldásukra tett erőfeszítések". A határozat beszél továbbá a kellő megértés hiányából fakadó torz beállításokról, zavaros elmeletekről, de elkazekieskedő. sőt ellenséges nézetekről is. Ilyenkor erősebb a figyelmeztetés: az ideológiai befolyás erősítése mindenkori és állandó feladat: nem hanyagolható akkor sem. ha a gazdaság mindennapos figvelmet követel, hiszen társadalmunk eszmevilága ad keretet gazdasági és társadalmi életünknek. A januári agitációs- es propagandatanácskozás jegyzőkönyvéhez is folyamodhatunk a téma jó megértéséért: „A marxizmus helyét társadalmunk felépítményében nem valamiféle ideológiai hivatal ambíciója, nem is megszállott teoretikusok akarnoksága jelölte ki. hanem az. hogy ez a társadalom ennek az ideológiának a jegyében született és működik ,.. korunk legnagyobb hatású, a mai viláa átalakulásában döntő szerepet iái szó ideológiájáról van szó. annak ellenére, hogy egv sor vonatkozásban valóban van pótolnivalója". A jelenlegi helyzetben bizonyára nagyobb a rés a valósua változása] és az ideológiu fejlődése között, mert hiszen több a téves meg torz nézet. Igen ám. de ez éppenséggel hátrányos bármilyen gondunk megoldására! Az ideológiai bizonytalanságok meg éppen nem kedveznek a nehezebb helyzetekben is szükséges megfontoltságnak és tudatosságnak. A folyamat érzékeltetése Aczél György előadásában így hangzik: „Ha nem állítjuk szembe igazunkat a hibás vagv rosszhiszemű nézetekkel jelentkezésük idején, akkor a következő stációnál a hibás, téves nézet átcsaphat rosszhiszemű tagadásba. a rosszhiszemű fellépések pedig nekibátorodhatnak ..." Ennek végállomása viszont már a nemzet, a társadalom alapvető érdekeivel való összeütközés lehet. Optimizmus és fejfájás cövekei mellől elég messze eveztünk. Annyira azért mégsem, hogy a magatartásformák ideológiai tartalma elhomályosodott volna. Lehetséges ugyanis, sőt ma már bizonyos is. hogy az eszme megvalósításának fnlyamatában a nemzetközi helyzettől, a nemzeti sajátosságoktól. az újabb és úiabb ee'nerációk arculatától függően más és más hangsúlyok motiválják a szocialista építés lendületét. de az bizonyos marad, hogv ez a történelmi folyamat eddigi útját és jövőjét tekintve is a társadalmi optimizmus egyetlen csalhatatlan forrása, és semmi sem idegenebb tőle. mint az enerváltság. a krónikus ..fejfájás". a zavarodottság. Amikor sok a falra festett ördög, s egynémelyiknek esetleg valóságos szarva is kezd nőni. a bizakodó embernek nehezebb. De ha meggondoljuk. hogv a mi optimizmusunk történelmi utunk tapasztalataiból. eszmék erejéből táplálkozik. nem hogy mosolyra — tiszteletre és rokonszenvre méltó s érdemes. Éppen ez az egvik erős garanciája annak, hogv lesz nemzeti elszántság és állhatatosság a nehezebb körülmények között is szocialista vívmányaink megőrzésére. szerény továbbfejlesztésére és a további történelmi út megalapozására. SZ. SIMON ISTVÁN Győri László Anya Árutermelő kispolgár, ez leszögezhető. mivel aprócska és szolgál mint árutermelő. Rab és egyszemélyben foglár, fogoly és őriző. hisz a kispolgár mint osztály így összegezhető. Magát zsákmányolja, aztán hiába piacol. mutatja mérlege tisztán, hogy más vele kitol. Nem az emészti, kispolgár: a jó, a rossz idő. Csak a ház körül piszmog már. a gondja szűkülő.