Délmagyarország, 1983. június (73. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-16 / 141. szám

8 Csütörtök, 1983. június 16: Mezőgazdasági termelés és piac (2.) Kereslet, kínálat - minőséé és ár A mezőgazdasági termékek ertekesitése tormáinak valtozása kétségtelenül az integrációs tevékenység kibontakozásában a legeredményesebb. A statisztikai adatokból kiolvasható, hogy a szervezett termekértékesitesból (felvásárlásból) az állami gazdaságok 13. a termelőszövetkezetek 48. a háztáji és egyéb kistermelők (a nagyüzemek közvetítésével atadott tételekkel együtt) 39 »nazalékkal részesednek. Meg egy érdekes tenv említést erdemei: öt-hat evvel ezelőtt meg a növénytermesztés termekeinek értéke maidnem megközelítette az állattenyésztési ágazat eladásainak ertekét. Manapság mar mus a helvzet. Az állattenyésztési főága zatok aranya ..elhúzott" a növénytermesztéstől. .Jelenleg az arány: 60—40 szazalek az állattenyésztés javára. • Azt ia fol , kell említeni, hogy a mezógazdasaR árutermelesének szerkezetében a kedvező irányú változások ellenére is kialakultak nemkívánatos tendenciák. A szakemberek is megjegyzik: a piaci lehetőségeket meghaladóan gyors volt a vágóbaromfi-termelés és -értékesítés növekedése. Ugyanakkor nem nőtt kielégítő ütemben a gabona s egyes zöldségfélék és a vágómarha felvásárlási volumene. Végül pedig azt is kiolvashatjuk az adatok böngészésekor, hogy szólóból, egyes zöldség- és gyümölcsfélékből. valamint burgonyából igen nagy volt az évenkénti ingadozás mérteke. Az értékes!tes. de még inkább a termelői árukínálat szerkezete csak részben feleit meg a piaci keresletnek. Különösen tavaly éleződtek ki a kereslet es kínálat ellentmondásai: több termékből jelentós többlet, nehezen értékesíthető készlet és számottevő veszteség keletkezett. míg más termékek nagyobb mennyiségben i» eladhatók lettek volna. Megemlítjük. hogv óriási mertékben adnak el mezőgazda- ' sági termékekel a szegedi es a környékbeli termelök. Az ember szinte föl sem fogja a forintösszegek nagysága L. hiszen egyetlen esztendő során 7 milliárdnál is többet tesz ki a forgalom. A növény termelem áruk majd 3 milliárdot, az állattenyésztési termékek pedig jóval 4 milliárdos összeget jelentenek. A termelök is és a vásárlók is tisztában vannak avval, hogy mikor „magasak az árak", s e tekintetben gyakran ütköznek az érdekek. A termelőnek egyértelműen az az érdeke, hogy akkor adja el áruját, amikor éppen a legtöbbet kaszírozhat érte. a vásárló viszont akkor örül. ha a lehető legolcsóbban hozzájut a kívánt •termékhez. Sem a mezőgazdasági termelök. sem a feldolgozó. forgalmazó vállalatok nem rendelkeznek megfelelő tároló- es (tartalék) feldolgozó kapacitással az eset leges termés többlet. illetve az értékesítési nehézsegek átmeneti levezetésére. Ebben a szituációban a vásárló nevet, a termelő és az eladó legfeljebb könnyeket hullajt. Persze ez a „verseny" állandóan mozog: a feldolgozó, felvásárló vállalatok is törekszenek a megváltozott követelményekhez alkalmazkodni. A korábbi, mereven elkülönülő magatartásukat mind gyakrabban tapasztalható szorosabb együttműködési készség váltotta fel. De még mindig fönnáll az a gyakorlat, hogy egyes vállalatok nehézkessége, lassúsága, az eltérő szabályozások. pénzügyi kötöttségek azonban még gyakran fékezik a termelői és az értékesítési lehetőségek együttes és jobb kihasználását. A sokféle újszerű kezdeményezés. együttműködési forma közül a húsipar és az állattenyésztők kapcsolata a legeredményesebb. A szegedi szalámigyár például a mindenkori feldolgozási célnak megfelelő ösztönző felárakat alkalmaz. (Például időszaki. minőségi, súly-, ütemezési stb. felárat fizet a vállalati követelménvek teljesítésé esetén.) A szabadpiaci süldő-, malac-, takarmányárak a keresleti—kínálati viszonyok folyamatos figyelemmel kísérésével és szükség szerint időbeni hatékony beavatkozással biztosítják a termelői, tenyésztői érdekeltség zavartalanságát. A megbízotti hálózat létrehozásával a kistermelók mintegy 80 százalékának vágósertés-termelését a nagyüzemek szervezik. Az évek óta eredményesen működő szóló-bor vertikumban, valamint az újonnan alakult fűszerpaprika-társulásban részt vevő termelő és feldolgozó vállalatok végtermék-érdekeltségen alapuló szoros kapcsolatai szintén újszerű együttműködési formákat jelentenek. Azt is kiolvashatjuk az összegezésekből, hogy legkevésbé voltak sikeresek a zöldség. és gyümölcsforgalmazás szervezetének gyakori formális változtatásai. A kölcsönös érdekek érvényesülése helyett többnyire jelenleg is a szembenállás jellemzi a termelők és a felvásárlók kapcsolatát. A tavalyi, viszonylag bőséges termést különösen sok gonddal és jelentős veszteséggel tudták csak hasznosítani. A termelők körében erősödik a felismerés.- hogy a ttHrbcsat&n nás, közvetlen értékesítéssel oldhatók' fetVz ^elfentmóhdások. Kiskunsági pásztor- és iovasnapok A Dömsöd melletti Apaipusztán július 29. és 31. között rendezik mea a XVI. kiskunsági pásztor- és lovasnapokat. Az eseménysorozat három napján tartiák meg a Budapesti Honvéd nemzetközi lovasversenvét, és a fogatok országos bainokságának maratoni haitóversenvét. A lovassportok kedvelői nemzetközi díjugrató és terepversenveket is megtekinthetnek, s lesz ifjúsági lovas műsor. A versenven cseh. lengyel, jugoszláv. NDK- és NSZKbeli, valamint osztrák, román és szovjet csapatokat is meghívtak. A pusztai hagyományokat eleveníti fel a csikósok bemutatója. a méneshaitás. A versenvek és bemutatók szünetében népi egvütlesek és táncosok lépnek fel. Az idén is hangulatossá teszi a programot a birkapörkölt és halászlé-főzőversenv. illetve az ökörsütés. A hagyományokhoz híven tombolasorsolást is rendeznek. melyen a szerencsések: hároméves csikót és racka juhot nyerhetnek. reflekto Gyerekek, veszélyben Gazdagh István Földgömbóriás Két méter tizennégy centiméter átmérőjű. több mint ötszáz kilogramm annak a gigantikus földgömbnek az adatai, amely a Permi Állami Egyetemen készült. A földgömb azonban nem tekintélyes méretével tér el elsősorban társaitok hanem abban. hogy Wíí%«3fi visszaad ia a Csendes-óceán mélyének és a ^éMmtinéP á 'döfábbriSatát. Nemcsak horizontálisan, hanem vertikálisan is -méretarányos. A mezőgazdasági üzemek — reszben termelési szerkezetük szükség szerinti módosításával. részben a termékek minőségének, előkészítésetek, csomagolásának javításaval. esetenként új értékesítési formák keresésével — megpróbálnak alkalmazkodni a változó piaci követelményekhez. A kezdő haziasszony is jól tudja — a kepzett közgazdászok pedig nagyon is tudják —, hogy a piac értékítélete utólagos. a termelési folyamat befejeztevel válik ismertté. S e tekintetben hiába mondogatják a szakemberek, hogv kevés az időbeni előre, jelzés a várható piaci viszonyokról. sót sok esetben a termelői szerződések sem jelentenek megbízható garanciát a zavartalan értékesítésre. Tudomásul kell venni, hogv, a piaci „paiyan" nincsenek vitathatatlanul megrogaimazoitt egyértelműen szabályozott kölcsönös előnyök. meg a szerződésszegesek eseteben sem besaelhé«ink igazan ilyenekről. A tutajeresztő Hagyományok Tápén A tiszai vízi közlekedésben a só- es a borszállításnak volt a legnagyobb jelentősege. Lápokon, tutajokon úsztatták a sót a szegedi sopajlákba. a fát ma is vízen eresztik hagyományosan. ahogy ezer évekkel ezelőtt. A tutajokat Tápé fölött. az ún. fapiacon kötöttek ki. Az 1890-es években negy. szazad unk elején már het szeRedi gözfürésztelep dolgozta föl a tömerdek fát, amelyet a kereskedők lombfaként vettek meg a Tisza es a Maros fölső szakaszának erdőiből. A fát ott eló emberek vágták. lombtalanították és a folyóban kötötték fertályokba. Összekötésükhöz gúzst, hevedert, drótkötelet, illetve oláj kapcsot használtak. Több fertály volt a tábla. amelyeket kötésbe erősítettek egymás végébe. Gyermekkoromban naponta láttam. amint úszott a végeláthatatlanul hosszú tutaj. Elöl és a végén erős emberek kormányozták nagyiapátú evedzökkel. közben jókorákat kiabáltak, mert éppen alattunk szándékoztak kikötni. Partküzelben hosszú farudakkal. a büszkékkel kapaszkodtak a mederbe, és a közeli vastag fűzfaderékba. s amikor a fatömeg vége partot ért. akkor a tutajokat egyenként más és más fához erősítették. A tutajt fapásztorok őrizték. akik fiatalabb éveikben tutajeresztök voltak. Külön facsósze volt a Milkönak. a Winklernek. a Szilványinak. a Lówynek. a Lippainak és a többi tatelep-tulajdonosnak. A tápai — fóieg a fölvégi — legények és házasembe»*k nagyon regota foglalkoztak faeresztessel, telidén a gyártelepen kaptak munkát. Nem véletlen, hogy az egyik régi családnak Tutajos a ragadványneve, a másiké — talán hajóépítő is akadt köztük — pedig Super. (Csak sajnálni lehet, hogy a nagy múltú tápai faúsztatóknak és a fafeldolgozóknak az emlékét nem őrzi utcanév). A ma élő Miklós Szatying István és Nagy Tuskó Sándor, ősi vízenjáró tápaiak sarjaiként, gyermekkoruktól fogva tutajosok voltak. — Az én öregapám Tuskó Pali vót — mondja Sándor bácsi —, olyan tuskó állású, akit a tutajostársak neveztek így, aztán mink is Tuskó gyerökök lőttünk. A Milkónál vállalt munkát. A Szatyingok a Lippai embörei vótak. öregapám maga mellé vötte fiait: az apámat mög a Gyura bátyámat. Fagytúl-fagyig eresztöttek, vagyis csak akkor nem úsztattak, amikor beállt a Tisza. Az olájok Tápéig hozták a tutajokat, máskor csak Szolnokig. Ilyen esetükbe apáméknak köllött érte münni, onnatúl űk eresztötték, amiért fejenként kétszáz-kétszáz pengőt fizetött a Milkó. A mennyiségtül függően négyen vagy tizenhatan möntek a fáé', de azok mind fölvégiek vótak. Én huszonháromtól jártam az apámékkal. Mink mán fömöntünk Tiszabecsig, Vasárosnaményig is. Jó péz vót benne, de nagyon veszélyös foglalkozás vót. amit én a veszéllyel együtt nagyon szerettem. Az en időmben az öregapam. a Csöti Imre mög az Andor, az öreg Kuskula, az oreg Szabó Tóni, mög az öreg Szatying András votak a fapasztorok. Nékik az vót a dóguk, hogy a fapiacon a cég szálmestörivel, mög az atadó olájjal jelön lögyenek a fa átvételiné, aztan vigyázzanak rá. Ezért a cég kerekbért fizetött. A mi bérünk is kerekbe vót szabva. Jó vízkor, szép időben éjjei-nappal gyüttünk, de ha esött, fújt, nagyon mögdolgoztunk a pöngöé'. Komp közelibe nagyokat hujángattunk, hogv a révészök eresszék lé a kötelet. Égyször nem hallották — tudom, a nagyrévi kompnál történt —, nekimöntünk a bíbicös kötélnek. Setye Jóska előreszaladt, aztán az olájfejszével égycsapásra elvágta a drótkötelet. Nagyon szép, de nehéz munka vót a miénk, amit csak erős koszttal lőhetött csinálni. Napokig tartó úton a tutajon bokrácsba főztük a krumplis tarhonyát, vagy a partról elkapott bürgéből a bürgepaprikást. Ha nagyon mustoha vót az üdő, mögálltunk valamelyik falu alatt. A közeli kocsmába vártuk a csöndesödést, aztán hajcs, hazáig. — Kik voltak a társai? — Harmincnyolctól, amikor mán én vótam a vállalkozó, akkor a Rádás Jóska, a Szatying Pista, a Szutyak András, a Kuszti Gyura, Biacs Jani, Dúró Pista, a Csöti testvérük, a Setye Misa, mög a Kisgatyás Baja Jóska a fiával égyütt Sándor bácsi ma téesznyugdíjas, felesége a háziipar nyugdíjasa. Nemrég építettek új házat. Tágas, szép szobában emlékezik a két ember: Sándor bácsi a tutajozásra felesége meg a sok izgalommal töltött nappalra és éjszakára, amikor az „emböre vizön vót". Ifj. Lcle Joreef HtR: Szeged-Kiskunüorozsmán, a Felszabadulás utcában egy autóbusz megül Jutott át az úttesten hazuk Irányába Veres Eva (t éves kislány, és egy odaérkező motorkerékpáros elütötte. A megsérült gyermeket a mentük a szegcdi U. számú kórhazba szállították. * A baleset hétfőn történt. Holnap, pénteken, az általanos iskolákban befejeződik a tanítás. Az iskolai kötelmektől felszabaduló gyerekek a nap szinte minden időszakában jelen lesznek az utcákon, tereken, s természetesen a közutakon is. Játszanak, szaladnak, rohannak. Mert fiatalok. És ugyanakkor az is természetes, hogy az elpattanó labda után rohanó gyerek nem gondol az úttestre lépés előtt az őt fenyegető veszélyekre. Arra például, hogy ott jöhet egy motorkerékpár, autó, s a járművezető bármit csinál — fékez, manőverez —, elgázolhatja. A nyár a gyerekek, a fiatalok „ideje". Életkortól függően előkerül a görkorcsolya, a foci, a bicikli és a kismotor. Persze mindezek eddig is használatban voltak, csakhogy most, e hét végétől megfordul a sorrend: a gyerekeknek általában annyi idejük lesz játszásra, biciklizésre, motorozásra, amennyit eddig az iskolák padjaiban és a napközikben töltöttek el. • Nyár és vakáció az iskolások szemszögéből nézve egy fogalmat jelent. A gyerekek most is úgy töltik majd idejüket, mint általában eddig is, minden nyáron. Akkor miért beszélünk — illetve írunk — most külön róluk? Valóban olyan nagy veszély fenyegeti őket? A kérdések megválaszolásához beszereztük az elmúlt két és fél év baleseti statisztikai adatait. Azokból tudjuk, hogy megyénkben 1981-ben összesen 84 tizennégy éven aluli gyermek sérült meg közlekedési baleset miatt, és közülük 21 súlyosan. Tavaly 75 általános i6kolás. vagy még annál is fiatalabb gyerek sérült meg utainkon. ugyancsak balesetek következtében. Közülük hárman meghaltak, huszonötén súlyos sérüléseket szenvedtek. Csak a nyári időszakokat vizsgálva azt mutatják az adatok, hogy tavaly ós tavalyelőtt is 27—27 gyermeket ért baleset. Ám mig 1981-ben a nyár folyamán kilenc gyerek sérült meg súlyosan, tavaly nyáron balesetek miatt három gyermek meghalt, további tíz pedig különböző súlyos serüléseket szenvedett. * Az említett veszélyek megelőzése, elhárítása érdekeben számos intézkedés történt. A szegedi városi tanács vb művelődésügyi osztálya például még május 20-án körlevelet küldött ki a megyeszékhely valamennyi általános és középfokú oktatási intézménye vezetőjéhez. Felkérték az iskolaigazgatókat, hogy még a tanévzárás előtt valamennyi osztályfőnök beszélgessen a gyerekekkel — osztályfőnöki órák keretében — azokról a veszélyforrásokról, amelyek a szünidőben baleseteket idézhetnek elő. Reméljük, a pedagógusok figyelemfelhívása eléri kívánt hatását. Az utóbbi egy-két évben bekövetkezett gyermekbaleset-növekedés azonban arra is int, hogy ne legyünk túlzottan optimisták. A pedagógusok minden igyekezete is kevés marad akkor, ha a gyermek az utcákon szüleitől és általában véve a felnőttektől ro6sz példákat lát. Mert olyat viszont lépten-nyomon láthat. A városközpontban — és mindegy, melyik városról beszélünk — a felfestett zebrák mellett alig 10—20 méterre gyalogolnak át a felnőttek az úttesten a másik oldalra, s gyakran kézen fogva kisgyereküket, esetleg babakocsit tolva. A zebrán viszont azt tapasztalják, hogy a gyalogosok köké hajt az autós, úgy kell félreugrani előle. Hasonló példákért sajnos sehol sem kell messzire menni. A gyermek pedig fogékony. S nem csak a tanított szabályokra. A felnőttek többsége egy elhaladó jármű után rögtön az úttestre lép. Ezt látja a gyerek, s az intelmekkel bizony nem nagyon törődik, így. jármű mögül lepett ki — bár futva — a fentebb említett dorozsmai kislány is. <5 most már bizonyára jobban odafigyelne az intelmekre. És a többi gyerek? Jó lenne, ha nem járnának hasonlóan. ha az ő példáján okulnának. Meg különböztető címkék Több országban a forgalmi rendszámok mutálják azt. hogv a jármű lulajdonosa hol lakik. Hazánkban ezek a most már kapható matricák ugyanezt a célt szolgálják. (Fotó: Lázár Mihályi Az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács titkársága és a Magyar Autóklub megkülönböztető célzatú matricákat gyártat, amelyeket a személygépkocsik hátsó szélvédőinek bal alsó sarkáhan lehet elhelyezni. Az öntapadós címkék 10x10 centiméter nagyságúak, piros-fehérzöld színűek, bennük középen egy sárga színű háromszöggel, ahol pedig az ország 19 megyéje, illetve 6 kiemelt nagyvarcaa feltúnteteE matricák gyártását azért; kezdeményezte az OKBT, hogy a lakóhelyüktől távolabb eső városokban, megyékben járó autósok könynyebben felhívják magukra a figyelmet. (A címkéket a Skála-Coop Vállalat valamennyi üzletében árusítják, Makón például a Maivm Áruházban a „Csongrád" feliratú matrica már kapható.) Zrínyi FeJUt