Délmagyarország, 1983. június (73. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-16 / 141. szám

8 Csütörtök, 1983. június 16: Tudományos ülés a SZOlE-n A baleseti sebészet helyzete Egyre ' többször sivít a mentőautó, szállnak a hírek közúti balesetekről, üzemi tragédiákról, háztartási sérülésekről. A motorizáció térhódítása, a gépesítés terjedése szükségszerűen alakította ki a sebészet önálló ágát. i. traumatológiát. A 7 1920-as években az osztrák Böhler professzor vonta le a következtetést: a szaporodó balesetek sérültjeinek ellátása az államnak kifizetődőbb és olcsóbb, ha elvan intézetben olvan szakemberek látják el őket, ahol speciális fölszerelések és különlegesen képzelt ©r\ osok állnak rendelkezésre. Fő cél. hogv a balesetet szenvedett sérült első ellátása egyúttal végleges is legyen. Ennek előfeltételei a jól felszerelt traumatológiai osztályok, kiválóan képzett szakemberteamok. melyek megalapozzák a gyorsas Agot. a pontos helyzetfelismerést, a szakszerű beavatkozást. A Szegedi Orvostudományi Ep.yeterrsen az addig szétszórtan működő baleseti csoportokat 1975-ben vonták össze, s azóta egv helyen, a 2 számú sebészeti klinika traumatológiai oszlálván végzik a balesetet szenvedettek sebészeti ellátását. A nyolcéves munkát most mérlegre tették. A.zon a tudományos ülésen. amelyet tegnap, szerdán délután rendeztek a szemészeti klinika tantermében, arra kerestek választ, hol tart napjainkban a baleseti sebészet a SZOTE-n. mire képes az ott dolgozó orvoscsoport, munkájuk eredménye mennyire állja a versemet az országos és nemzetközi összehasonlításban? Az osztály munkatársai kilenc előadásban számoltak be munkájukról, azokról a részterületekről amelyekben a legjelentősebb sikereket érték el. Szó volt ar-ól a szemléletváltozásról, amelyet a gerincsérülések megítélésében és ellátásában a szegedi klinika traumatológiai osztálya indított el. Elmondták. hogy 1977 óta végeznek izületi protézisműtéteket, már száz fölött van azokr'c a betegeknek a száma, akik az itteni operációk után immár panaszmentesek. Fontos terület a kézsebészet — az ideg- és ínsérülések ellátásában országosan meghatározó szintet értek el. Ugyancsak jelen ős eredmény a végtagmeghosszabbítás — mindennapi gyakorlatuk. beépülnek az osztályon folyó munka normális programjába. A tudományos ülés előadásai felölelték az egész ember különböző betegségcsoportjainak bemutatását, a műtéti gyakorlat sokféleségét. Bemutatták azokat a műtéttípusokat, amelyeke* itt alkalmaztak elsőként sikerrel és nagy számban. A 2. számú sebészeti klin'ka traumatológiai osztályának tudományos ülésén dr. Petri Gábor akadémikus. egyetemi tanár a SZOTE rektora elnökölt. Bevezetőt mondott dr. Fényes György egyetemi tanár. a 2. számú sebészeti klinika igazgatója. A következő előadásos. hangzottak el: A gerin-.sérülések, ellátásának mai lehetőségei (Sándor László, Fényes György. Nacsai István): A medencesérülések modern kezelése (Dósa Gábor. Sándor László, Simonka J. Aurél): ízületbe hatoló törések és ízületi szalagsérülések primaer rekonstrukciója (Nacsai István. Dósa Gábor, Kiss Gyula); A diaphysis törések operatív- és konzervatív kezelése — A végtaghosszabbítás lehetőségei (Varga Endre. Endrődi János, Kiss Gyula. Sándor László); A posttraumás- és degeneratív ízületi betegségek plasztikái és alloplasztikai ellátása (Sándor László, Dósa Gábor. Simonka J. Aurél): A perifériás idegek modern sebészete (Simonka J. Aurél, Kiss Gyula. Varga Endre); Szemléleti változások az ínsérülések ellátásában és utókezelését n (Kiss Gyula. Endrődi János, Simonka J. Aurél) ; Mikrosebészeti és plasztikai sebészeti módszerek és lehetőségek a kézsebészetben (Simonka J. Aurél. Endrődi János. Kiss Gyula); A polytraumatisáltak és a koponya agysérült polytraumatisáltak ellátási taktikája (Dósa Gábor, Endrődi János, Simonka J. Aurél, Sándor László. Kiss Gvula). Az oktatástechnikai csoport színes videofelvételekkel demonstrálta az előadásokat. A munka- és környezetvédelemért iíí atírtíiliz.P. . stítuŰl •»> . ' • • -.•éini'r „ 'Ü<f<thdtTlöijlríÍ9t3iÍ>MéÍ, Díjakat és okleveleket adtak át A munka, és környezet, védelmi napok rendezvénysorozata tegnap. szerdán befejeződött Szegeden. A Juhász Gyula Művelődési Központban megtartott zárónap eseményein részt vett Berta István, a szegedi városi pártbizottság titkára. Bessenyei Zsolt, a megyei pártbizottság munkatársa, a SZOT, az Országos Környezetvédelmi Tanács képviselői. számos szegedi és környékbeli vállalat gazdasági vezetője és szakszervezeti tisztségviselője is. A tegnapi napon elhangzott előadások elsősorban a környezetvédelemmel foglalkoztak. Bevezető referátumot Kovács Sándor. az SZMT titkára tartott. Kiemelte a szakszervezetek szerepét a munka- és környezetvédelemben. Hangsúlyozta: a környezetvédelem-, nek már a tervezési, fejlesztési és beruházási munkák- | ban érvényre kell jutni. Bár ] sokan hivatkoznak arra, : hogv nincs elegendő pénzük • a kiegészílö berendezésekre. . Sőt. előfordulnak néha még rosszabb és meggondolatla- I nabb vélemények is: divatnak minősítik a környezetvédelmi feladatokat. s ..púpnak a hátukon" a munkavédelemmel kapcsolatos tennivalókat. Pedig szakem- i berek bizonyítják a világ minden táján, elsősorban a 1 fejlett ipari országokban, hogv a munka- és környezetvédelemre befektetett vonz később szépen megté- • rül. Az elhanyagolt terüle- ; tek viszont kamatos kiadásokat szülnek. A balesetek, a megbetegedések a rossz közérzet visszahat a termelésre és a következménye- i ket már nehéz is pénzben kifejezni. A szakszervezet, mint érdekvédelmi szervezet, fontos feladatának tekinti a közreműködést a környezet védelmében. A SZOT irányelveit idézte az előadó is. amikor elmondta, hogv az emberi környezet. védelme az egész társadalom érdeke és feladata. A szegedi és környékbeli vállalatok. intézmények többsége megértette a munka- és környezetvédelem fontosságát, és tevékenyen részt vesz a különféle mozgalmakban is. Ezek között a szakszervezetek hirdették meg a „Rendet és tisztaságot. a munkahelyeken" pályázatot. vagy olyan „naphoz kötött" mozgalmat, mint a „Rendet és tisztaságot május l-re". A Szegeden megrendezett munka- és környezetvédelmi napok befejező aktusaként Kovács Sándor, az SZMT titkára átadta azokat az okleveleket és díjakat, amelyeket a SZOT és az SZMT ítélt oda. a „Rendet és tisztaságot a munkahelyeken" mozgalomban kiemelkedő eredményt elért vállalatoknak. intézményeknek. A SZOT oklevelét és az SZMT serlegét véglegesen elnyerte — mivel három esztendőben folyamatosan megszerezte — a Szegedi Gyufagyár. A SZOT oklevelével és az SZMT díjával jutalmazták a makói Redőnygyártó Vállalatot. a szentesi városi tanács kórházának rendelőintézetét, a FÉG makói gyárát, a makói kisegítő iskolát és nevelőotthont, a HÖDGÉP kiskundorozsmai gvárát, az Alföldi Porcelángyárat, a a Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat újszegedi gvárát és a MÁV szentesi körzeti üzemfőnökségének csongrádi állomását. Az SZMT serlegével jutalmazták a szegedi Hági Éttermet, a Pitvaros; napköziotthonos óvodát és a HÓDGÉP szentesi gyárát. Hatvanezer diák az építőtáborokban Véget ér a tanítás és vasárnap 15 ezer diák útnak indul az ország 104 építőtáborába. A középiskolások, egvetemisták ezúttal is javarészt. a mezőgazdasági munkákban segédkeznek — tájékoztatták erről tegnap a KISZ KB székházában a sajtó képviselőit. Ezen a nyáron mintegy 60 ezren fordulnak mee kéthetes váltásokban a vidéki, illetve fővárosi építőtáborokban. A már bevált hagyományos formákon túl úlokkal is gazdagodik a mozgalom. A Balaton partján olvan fiatalokkal találkozhatunk többek között, akik a közelben hajnalban leszedett gyümölcsöt termelői áron értékesítik. Harminc. több nyelven beszélő egyetemista segíti a külföldi turistákat a déli parton. Egyentrikó.jukról könnyű lesz felismerni őket. információs asztalaik mellől kulturális és sportműsorokat aiánianak. A KISZ KB Építőtáborok Bizottsága körnvezetvédő táborokat akart erre a nyárra szervezni. Partnert azonban csupán Siófokon találtak a vállalkozásukhoz. Itt az ifiűgárdisták a VízÜPVI' Hivatal közreműködésével tisztítják a vizet, illetve a partszakaszt. Több éve szerveznek olyan táborokat ahol szakmai ismereteiket kamatoztathatják az ipari tanulók a szakközépiskolások. Az ezekben eltöltött két hetet betudják szakmai gyakorlatnak. Az idén az országban folyó különböző lakásépítési programok végrehalításában vesznek részt a tantilók. A Pannónia Szálloda és Vendéglátóipari Vállalat dél-balatoni jgazgatósága Siófokon 600 gverek részére szervez tábort. Bulgáriából. Lengyelországból. valamint az NDKból körülbelü ezer fiatal érkezik, s ugyanennyi magyar diák utazik külföldi táborokba. A gyümölcsszedésben, a kukoricacímerezésben sportolók is részt vesznek. Ök a munka után edzéseket tartanak maid. A szabad idő kulturált eltöltéséről az Ifjúsági Rendező Iroda gondoskodik. Négyszáz különféle műíorl ajánlottak, amelyek közül a 1 brigádvezetők választottak • már. iCépviselők a kultúráról Szerdán, a Parlamentben tartott ülésén az országgyűlés kulturális bizottsága azt a tájékoztatót vitatta meg, amelyet a Művelődési Minisztérium. a Magyar Tudományos Akadémia, az Országos Testnevelési és Sporthivatal. a Magyar Rádió, a Magyar Televízió és az Állami Ifjúsági Bizottság készített tavalyi költségvetésük végrehajtásáról. Az előterjesztés szerint a Művelődési Minisztérium irányítása alá tartozó intézmények az elmúlt évben kiemelt feladatként kezelték az alapellátást adó intézményhálózat fejlesztését. biztosítva ezek működési feltételeit, az alsó- és középfokú iskolák szakmai programjának folytatását. Tavaly az oktatási és kulturális feladatok ellátására. a központi és tanácsi oktatási, közművelődési és művészeti intézményhálózat fenntartására, működtetésére 36.8 milliárd forintot fordítottak. ebből 31,7 milliárd jutott az oktatásnak. A tantermek száma 1648-cal növekedett. Az elmúlt evben 27 új egyseggel gyarapodtak a múzeumok, a könyvtárak alapterülete a korábbi éveknél nagyobb mértékben növekedett. Hozzáláttak a művelődési otthonok gazdálkodási rendszerének korszerűsítéséhez: két új színház — a Katona József és a zalaegerszegi — kezdett működni; úi hivatásos műsorréndező szervek alakultak. Több mint 3700 könyv jelent, meg. csaknem 77 millió példányban; a közművelődési alapból az év során 37,5 millió forint támogatást ítéltek oda; 34 egész estés játékfilm készült; 190 filmet mutattak be. A tanácskozás Övári Miklósnak. a bizottság elnökének zárszavával ért véget. Ahogy Óvári Miklós összefoglalójában rámutatott: a képviselők elégedetten fogadták el a tájékoztatót, hiszen annak adatai jól tükrözik: hogy tavaly a kulturális terület színvonalát sikerült megőrizni a jól ismert nehézségek ellenére is. Rámutatott:' a kulturális életnek követnie kell a változó körülményeket, ugyanakkor keresnie, miként, dolgozhat a legeredményesebben a változatlanul fontos művelődéspolitikai célok megoldásáért. Nyilvánvaló, hogy az útkeresés közben akadnak rossz ötletek, ám ezek miatt nem szüntethető meg a kezdeményezés. a vállalkozás az újra. A kritikai bizonytalanságról szólva Óvári Miklós kifejtette: ezt jogilag szabályozni természetesen lehetetlen, ám mindenkinek kötelessége, hogy — akárcsak a gazdaságban — a kulturális életben is igényesen, felelősséggel dolgozzék. A művészeti ..szakma" — figyelmeztetett — teremtsen önmagának ió légkört, tudva azt. hogv a közönség figyelme a hétköznapi jó munkára irányul, és nem egyes szélsőséges esetek alapján ítél. (MTI) Hozomra nem ad a boltos K

apaszkodunk mindannyian az egyszer már elért jólétbe! Határozatok, tervek születnek az életszínvonal megőrzésére. Országnyi léptékben talpunkra állunk, hogy védjük, amit egyszer már elértünk. Van mit megvédeni! — mondjuk, írjuk, nyilatkozzuk, s ezt az tudja tán a legjobban, akinek nemigen sikerül megvédenie. Akt gondolom, \jövöformáló nagy kérdéssé nőtte ki magát, hogy kinek sikerül a mai világban megkapaszkodni a korábbi színvonalon, s milyen árat kell fizetnie érte? Kik maradnak le, és mi lesz a sorsuk? Hankiss Elemér mondta a tévé tudósklubjában: van minálunk differenciálódás. csak nem a végzett munkát tükrözik a különbségek. A munkabérek különbségéből aligha következik a szabad szemmel is mind jobban látható életszínvonalbeli rétegződés: statisztikusok, közgazdászok panaszkodnak, hogy a munkahelyeken dúl az egyenlősdi; a dolgozók egykétszáz forintnál nagyobb különbségeket nem tudnak elviselni. Magyarországon nincsen állásnélküliség, s semmi sem utal rá, hogy ezen változtatni akarnánk. A növekvő életszínvonalbeli különbségek nem is erről a tájékról erednek. Munkahelyet, s vele az átlaghoz legalábbis közelítő fizetést mindenki talál. Csakhogy ez ma már nem elég a tisztes megélhetéshez. Valaki úgy fogalmazott: valaha'elég volt egy fizetés, hogy eltartsa valaki a családját. Aztán már kettő kellett, ma pedig három sem mindig elég. A különbségek abból fakadnak, ki mennyit tud hozzákeresni a munkabéréhez. S itt bizony már óriási eltérések vannak. Mintha nálunk ez töltené be azt a szerepet, amit a tőkés országokban a munkanélküliség. Nálunk különmunka-nélküliség, másodállástalanság van, de manapság ez is éppen elég nagy kereszt annak, aki szenvedi. A mezőgazdaságban viszonylag egyszerű a dolog. Ott elég azt eldönteni, hajlandó-e valaki munkával tölteni a szabad idejét, s ez a döntés sem olyan szörnyen nehéz. Erre ösztönöznek a hagyományok, erre az amúgy is meglevő tapasztalatok, termelőeszközök. A kertben megnő a répa, csak öntözni és gyomlálni kell. A góré alatt meghízik a disznó, ha nem felejtenek el enni adni neki. Kell ugyan dolgozni keményen, de hogy miből szerezzen pénzt az ember, nem igényel túl nagy fejtörést. Nem túl nehez a dolguk a szolgáltatás bizonyos ágazataiban dolgozóknak. Mindenütt — s elég sok ilyen terület van —, ahol a legális szolgáltatások nem fedezik az igényeket, lehet keresni fusizással, a meglevő szakértelem jó áron értékesíthető. Nagy előny lehet a kötetlen munkaidő: ha valaki trógerolást vállal, azt is könnyebben teheti. ha akkor mehet el a munkahelyéről, amikor hívják. S lehetne tovább részletezni 1 a lehetőségeket, de nem érdemes; mielőtt addig a magunknyugtató illúzióig eljutnánk, hogy mindenki hozzákereshet a béréhez, aki nem rühelli a munkát, álljunk meg: ez u-gy;wiis1 nem igaz. Ismerősöm fiatal szakember. Kötött munkaidőben dolgozik, .reggel nyolckor blokkol .délután.ÜL'U&iíifi lfenn ül a munkahelyén, ha van dolga, ha nincs. Idősebb kollégái úgy vélik, elégedetlenségre semmi oka: alig van túl a harmadik ikszen, s fizetése máris megközelíti azokét, akik lassan a nyugdíjat várják. Olykor önálló feladatokkal is megbízzák, amelyeket rendre sikeresen elvégez. Felesége gyesen van. Munkahelyére nem nagyon kívánkozik vissza: szakmája egyike a legrosszabbul fizetett értelmiségi foglalkozásoknak. A nagyobbik gyerek olykor sírva jön haza az óvodából: neki miért nem vesznek színes, feliratos dzsekit, mikor viszik el síelni, és mért nincsen autójuk, amivel kirándulni mehetnének? Egyre nehezebben jönnek ki a pénzből. Pedig a feleség már csal a konyhán: csontlevest főz. minden másnap körömpörkölt az ebéd, parizer a vacsora, s csak messziről lesegeti a sonkát és a szalámit. Állandó újításokat vezet be: a rakott krumpliból kispórolja a kolbászt, a fasírozottnak már nem a negyedét, hanem a kétharmadát gyúrja ázott kenyérből. Ismerősöm azt fontolgatja, hogy otthagyja a munkahelyét. Pedig jól érzi ott magát. Lennének ötletei, a vállalati eredményt előmozdító jó gondolatai, ezekre azonban nem tartanak igényt. Különben is mit akarna velük? Eddig is megvolt a cég, ezután is meg lesz. Persze, ha nagyon akar nyüzsögni, nyüzsöghet, de mit képzel, mit kap érte? Azt hiszi, holnap kinevezik vezérigazgatónak? Hiszen még az osztályvezetőségre is hányan várakoznak, rangidősek! Eddig is megkapott mindent, amit megkaphatott. Csak nem képzeli, hogy a fizetése utolérheti a nyugdíj előtt állókét? Csak nem gondolja komolyan, ha belévéti magát a vállalati tennivalókba, ha fölhasználja amit az egyetemen tanult, amit lassan egy évtized alatt a munkahelyén tapasztalt, ha beléad tehetséget, akaratot, ambíciót, akkor neki majd egyszerre többet adnak, mint a többieknek? Ismerősöm pedig komolyan gondolná, de mondani sem meri. Inkább azon spekulál, „szögre akasztja" a diplomáját, elmegy újságot hordani, napközben kőműves mellé segédmunkásnak, mert nem lát más kiutat. Csak egyelőre még berzenkedik az önérzete: nem azért tanult annyi évig, hogy végül maltert hordjon. Irigyli a pénzt a vállalkozótól. Ö harmincforintos órabérért lapátolja a betont, míg a mestert alig látni, s a munka végeztével marékra fogott bankókötegből számolja le a soványka járandóságot. Ismerősöm neje ügyesen varr. Ha nem sikerül a férjnek a pénzkeresés, hát majd megpróbálkozik ő. gondolta. Sikerült bekönyörögnie magát egy maszek butikos „négerei" közé. Harmadosztályú, szálhibás anyagból kell nyári ruhákat varrnia. Az anyag belekerült tán 100 forintba, a varrásért 70 forintot fizetett a kereskedő, a kirakatban aztán 800 forintért látta viszont a készruhát ismerősöm neje. Berzenkedni nem lehet, van vetélytárs elég, aki nagyon rászorul, tán ötvenért is megcsinálja. M

uszáj ennyire futni a pénz után? A kérdés fölösleges: muszáj. Hozomra nem ad a boltos. Erkölcsi elismerést, vállonveregetést sem lehet beváltani az ABC-ben, még jegyes tejre sem. Miben bízzon ismerősöm? Hogy majd megváltozik munkahelyén a módi? Évtizede beszélnek róla, mégis alig változik valami. Fiatal, ereje teljében van, társadalmat jobbító energiák feszülnek benne. Szeretné beváltani őket: fehérpecsenyére és üdülésre, és nagyobb lakásra és gépkocsira. Igénye nem is kirívó: más tán kevesebb munkával, kisebb tehetséggel is eléri mindazt, amiért ő egyelőre hiába küszködik. Mit javasoljak neki, hogy ő is jól járjon, meg a társadalom is? Tanács István