Délmagyarország, 1983. május (73. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-17 / 115. szám

4 Kedd, 1983. május T7. Szentendrei nyár '83 A szentendrei nyár immár hagyományos rendezványsorozatát június 2—24. között rendezik meg; a képzőművészeti kiállítások, zenei események, szórakoztató programok sora várja a varosba látogatókat. A művésztelepi galériában Válogatas Szentendre történetének dokumentumaiból címmel nyitnak a kisvárosnak es környékének múltját felelevenítő kiállítást. A nyári seregszemle kiemelkedő eseménye az elmúlt esztendőkben Templom téri sokadalom néven ismertté vált kézművesbemutató és -vásár. Tucatnyinál is több ritka mesterség képviselője, árusok sokasága kínálja majd portékáit, a forgatagban artisták, bohócok, mutatványosok, bábosok gondoskodnak a vendégek szórakoztatásáról. Az eseménysorozat zárónapján, június 24-én a városi tanács dísztermében adják át a „Szentendrei nyár" emlékplakettet a legsikeresebb közreműködőknek. Szamovárgyűjtemény Múzeumoknak is díszére lehetnének azok a szamovárok, melyeket a tyumenyi hegesztőmunkás. G. Szidorov gyűjtött össze. A gyűjteményben harminc, különböző mesterek kezéből származó. különböző korokban készült teafőző alkalmatosság van. A legrégibb „bainok" szamovárt Szentpétervárott készítették, csaknem kétszáz évvel ezelőtt. Később a ..bajnok" szamovár pontos mására bukkantak Jasznaia Poljanábrvn. Tolsztoj múzeumházában. (APN—KS) Menni; menni, menni... Testünk alkatrészei közül lábunkat szeretnénk leghamarabb nyugdíjba küldeni. Annyiféle alkalmatosságot találtunk már ki. hogy se állnunk, se járnunk ne kelljen. választhat mindenki gusztusa szerint. Eljuthatnánk valahová tíz perc alatt sétálva, inkább várjuk és szidjuk a buszt negyed óráig. elviseljük, hogy zötykölődés közben májunkba-lépünkbe könyököljenek, és a ruhát is leszedje rólunk a tolongás. Kitaláltuk a tenyérnyi konyhát is a lakásban. nehogy fél lépést kelljen tennünk, hogv a sótpaprikát elérjük. Azt nyertük vele. hogy a krumplihámezásra se tudjuk megtanítani gyermekeinket, mert nem férnek mellénk. Aki a jövő emberét mai adatokból rakta össze magának. azt hiszi, pókhasú és kacsajárású lesz. Nem jóslat ez. talán nem így lesz. Bízzunk benne, a jövő emberének megjövő esze lesz. nem elmenő. Mert azt már ma Is tudjuk, hogv aki a lábát nem használja eredeti rendeltetése szerint annak nem csupán a lába lesz beteg. Másként fordítva a szót: sok nyavalyánkra a legolcsóbb orvosság a járás. Több jó ismerősöm van. aki megátalkodott következetességgel megy vagy fut Az egyiknek a Bükk a szerelme. a másik bakancsban járja külföldet is. Akivel a kórház egyik szobájában találkoztam. hajszál választotta csak el lábának levágásától. Ha egy huszár alól kilőtték a lovat, egy kis szerencsével még huszár maradhatott: pilóta is ugrott már ki égő repülőgépből, és megúszta — de egy gyalogos láb nélkül már nem gyalogos. Ügyetlen vigasztalással azt mondogattam neki, meglátnod. megyünk mi még Vetyehátra. ö meg azb mondta, turistajelzést kellene fösteni. Marosleléről indulót. A fájdalmat érezte, a veszélyt nem. Itt ülünk most lakása teraszán. Vidám, meggyógyult, mégcsak bot se kell neki. Panaszkodhatna az orvosra, mert tévedett a baj földerítésében. é§ ha a másik orvos azonnal mentőt nem hív. menthetetlenül egv lábbal jön ki a kórházból, de árnyéka sincsen benne a haragnak. Inkább arra kér. hadd dicsérje a kórházat Tessék! — A figyelmesség teteje, amivel körülvettek. A legapróbb kívánságot is teljesítették. ha tehették. Nem ért le a lábam az ágyról, hoztak egy kis állványt. Kipróbáltam. alacsony. Külön sámlit csináltattak, pedig nem nézték ki belőlem, hogy fizetni tudok utólag. A nővérek is figyelmesek voltak, és az orvosok is. Borítékot adtam a végén, de csak köszönő levél volt benne. Lakner Károly volt a beteg. és a II. kórházról beszél. Hálás köszönetét szívesen továbbítjuk. Ha ki se mozdulna udvarából. akkor is természetiáró lehetne, akkora a kertjük, őrzi is a természetességet, nem hiszi, hogv metszőolló nélkül nem élhet meg egv fa. Ha teheti, mégis messzire megy. gyalogol. A télen még Egerben járt. huszonöt kilométeres túrán, fáradtság nélkül. Mióta gyalogol? — Tízéves koromtól. 1921 óta. legtöbbször csak a gyaloglás kedvéért. — Mindig a hegyekben? — Nagy tévedés. hogy csak a hegy lehet szép. Valóban. hegyekben kezdtem, de szegedivé lettem, és megismertem az Alföld szépségeit is. Beszélni erről sokat lehetne, de ki kell inkább próbálni. — Diákokat is vittél túrára. — Mindig csak azokat, akik maguk jelentkeztek. Nekem is nagy élmény volt, mert a közös fáradság egy szintre hozza a tanárt és a diákot. Nem igaz. hogy a tekintély csorbul közben. Én jobban megismertem őt. ő meg engem. Olyan tanár nincsen, akit a gyerek nem nevel, vagy ha van. az rossz tanár. — Vetyehát? — Be kell járnom az útvonalat föltétlenül, de előbb a lelei tanácselnökkel kell beszélnem, hogy a faluba is tehessünk útbaigazító táblát. — Mi a szép benne? — Aki minden percben őri izgalomra vágyik, az ne induljon el. inkább üljön le a tévé elé. A filmesek úgy vágják meg a világot, hogy tele legyen izgalommal. Ha gyalog mész. lehet, egyetlen rendkívüli dolgot látsz egész úton. de azt meRjegyzed. Az az élménv megmarad, mert a tied. Ha elmész, láthatod az ártéri erdőt. Ne zajjal menj. rádiót ne bömböltess, mert -.akkor bezárul a természet előtted. Ha odaérsz, állj meg a nagv fa előtt, és csodálkozz, mert az a fa önmagában is csoda. Fehér nyár, ötven méternél magasabb. — Téged a városban is csak gyalog láttalak. — Villamosbérletem sincs. Legföljebb 70—80 jegyet használok el egy évben, de csak akkor, ha vendégeket kísérek az állomásról. — A norma? — Napi 10—12 kilométer elég. hogy jó kondícióban legyen az ember. — Sétálva? — A séta fárasztó. A semminél jobb. de nem sokat ér. — Mit tanácsolsz a veled egykorúaknak? — Menni, menni, menni, menni. — Hagy út a 10 kilométer. ki merne nekivágni? — Ha kötelességszerűen indul valaki, megette a fene. Élvezet legven a gyaloglás! Kezdje sétával, aki nem szokta meg. ha száz métert tesz meg először, az is jó. Fokozatosan, de csak addig, amíg jólesik. Besavanvodás, idegesség ellen ez a legjobb. De akkor ne törődjön mással, csak avval, hogy gyalogol. — Nemrég jöttél ki a kórházból. — Még csak próbálgatom a lábamat, de az állomásra már gyalog mentem. és vissza is. — Vannak terveid? — Hogyne! Makóra mindenktiópen el kell jutnom, mert az új múzeumot méa nem láttam. Félegyházóra' már elmentem, a Móra-házat kerestem, de mire megtaláltam volna, indult vissza a vonat. Azt is látnom kell még. — Egyszer találkoztunk, azt mondtad, ma kulturális programod van: három szobrot kell megnézned. mert régen láttad őket. így beprogramozod az idődet? — Semmi nyűgöt nem veszek a nyakamba, olyasmihez tehát nem ragaszkodom, ami terhemre van. Ha esik az eső. el se indulok. Az óra egyébként belém van szerkesztve. pontosan kelek, pontosan fekszem, ahogy a tévé engedi, reggeli, ebéd. vacsora mindig ugyanabban az időben, tízórai is. de csak egy alma. és háborítatlan nyugalommal végigalszom az éjszakát. Ez is nagy ajándék az élettől. — Csomag? — Rövid útra csak vizet viszek, de azt se iszom meg. Természetesen hosszú útra is viszem a vizet, és akkor sem iszom meg. Azért viszem, mert szükség lehet rá rosszalét esetért.1' es azért nem iszom, mert lötyögő gyomorral nem lehet gyalogolni. Túra befejeztével igen. néha akár egy litert is megiszom, meri a szervezetet ki kell szolgálnia az embernek. nem pedig meggyötörni. Hallottál Szalay Józsefről? — Láttam a tévében. — Kilencvenéves, és gyönyörűen túrázik Verseket is tanul. — Mi köze a kettőnek egymáshoz? — Vers és túra? Azt mondja, mindig egv picivel több szellemi és fizikai erőfeszítés. mint amennyi kitelik belőlem, akkor tudom megőrizni szellemi és fizikai frisseségemet. Pedig már kilencvenéves. Vigyázzunk a lábainkra! Horváth Dezső Á testület és tagjai Hallgatom a felszólaló szavait a pártbizottság ülésén. Hallgatom, s közben azon töprengek: ki is beszél most voltaképpen ? A jelentékeny középüzem főmérnöke-e, vagy pedig a pártbizottság tagja? A dolog eldöntését nehezíti, hogy egyazon személyről van szó: a főmérnökről, akit annak idején beválasztottak a pártbizottságba. Akkor hat mire való ez a töprengés, miért akarok egyazon személyiséget gondolatban mindenáron kettéválasztani? Miért zavar felszólalásának hangvétele nemcsak engem, de az arckifejezésekből ítélve láthatólag másokat is? Pedig valóságos, eleven problémákat említ: az üzemben folyó műszaki fejlesztés eredményeiről, gondjairól szól. De úgy sorolja ezeket, mintha valamilyen minisztériumi értekezleten, szakmai tanácskozáson mondaná : a gazdasági-műszaki vezető beszél itt, nem a politikai döntésre hivatott pálttestület tagja. Pedig itt most nem vezetői megbeszélésen vagyunk, nem is műszaki konferencián: a gazdaságpolitika megvalósításának helyi tapasztalatairól és feladatairól — tehát aláhúzva az összetett főnév második elemét: politikai témáról — tanácskozik egy felelős politikai elhatározásokra hivatott testület S ez — hadd ismételjem újból e szót — politikai megközelítést igényelne e döntésben észrevételeivel közreműködő testületi tagjaitól is. Identitászavar ? Miért van hót, hogy ez a megközelítési mód nemcsak az említett, de számos más esetben is elmarad? Miért tapasztalható nemegyszer a testületi tagoknál —, hogy a divatos kifejezéssel éljek — identitászavar, az azonossági, azonosulási tudat zavara? Mert ilyen zavar kétségtelenül fennáll: a párt, a társadalmi szervezetek és mozgalmak irányító szerveibe beválasztottak egy része olykor mintha nem tudna pontosan. milyen minőségben szerepeljen e testületek tanácskozásain. működjék közre azok munkájában. S ezért megmarad annál a megközelítésnél, ami első látásra valóban a leginkább kézenfekvő: a mindennapi munkája, munkaköre által meghatározottnál. De hát miért lenne baj ez? — kérdezhetnénk ismét, felidézve, hogy a testületek tagjainak megválasztása előtt éppen azért szokták a javaslattevők gondosan mérlegelni a szociális összetételt, az egyes területek. rétegek, korosztályok képviselőinek arányát is, hogy a különféle nézőpontok (s az azokat meghatározó érdekek) megfelelő módon hangot, teret kapianak. Csakhogy a különféle nézőpontok csupán akkor kapnak helyet és ötvöződnek egységbe a születendő döntésekben, csak akkor tudják valóságosan befolyásolni az elhatározásokat, ha érdemi módon jutnak kifejezésre. Vagyis, ha az egyes területek, korosztályok, rétegek nézőpontjai politikai tartalmú következtetésekben és javaslatokban is testet öltenek. Nem elég deklarálni Szinte százszázalékos bizonyossággal kimondható, hogy erre minden testületi tag képes is lenne, hiszen jelölésüknél. megválasztásuknál az ilyenfajta politikai alkalmasság elsődleges szempont. Nem a személyes képesség, tapasztaltság, felkészültség hiányzik hozzá. Sokkal inkább munkastílusunk, munkamódszereink hordoznak magukban bizonyos akadályozó, hátráltató gyengeségeket. Kezdhetnénk azzal, hogy gyakorta nem is igénylik a testületi tagoktól a politikai tartalmú következtetéseket. És aligha elegendő az ilyen igény deklaratív kinyilvánítása. A testületi munka egész légkörének, stílusának minden külön kinyilvánítás nélkül is erre kellene ösztönöznie. s .itt a legfontosabb éppen az, hogy miben várnak közreműködést, mihez várnak hozzászólást, véleménynyilvánítást a testületi tagoktól. Olyan-e a napirend, az előterjesztés, a határozati javaslat, hogy érdeJ mi állásfoglalást igényel a résztvevőktől, vagy pedig nem ad fogódzót máshoz, mint a szerzett tapasztalatok egyszerű felsorolásához? A témának a szó igazi értelmében vett megvitatására készteti-e a tagokat vagy pedig csupán bizonyos tények tetszes szerint bővithetőszűkíthető terjedelmű, „kiegészítő" jellegű felsorakoztatására? A gyakorlati tevékenységet ténylegesen meghatározó döntés születik-e az adott tanácskozáson, avagy pedig megelégszenek általános, megfoghatatlan igazsár gok ismételgetésével? Alap legyen, ne korlát Nem azért hasznos mindez, mintha a vitákból kl kellene lúgozni az egyes testületi tagok közvetlen helyzete által sugallt véleményeket. A pártbizottságba választott főmérnök nézze nyugodtan a dolgokat a főmérnök szemével, hiszen hiába is próbálná, úgysem tudná másként nézni. De kapjon lehetőséget, hogy tapasztalatai és ismeretei a közvetlen környezetben szerezhetőknél szélesebb kört fogjanak át, s fogalmazódjon ez meg igényként is, amikor a testület kollektív munkájában való részvételről van szó. Magyarán: a munkamegosztásban elfoglalt hely alapja legyen e részvételnek és ne korlátja. Ha így tudjuk megszervezni a kollektív munkát, az mindenkinek csak hasznára válhat. A kollektíva egészének, minden egyes tagjának — és nem utplsósorhan maguknak az ügyeknek, amelyek megvitatására, megoldására, előbbrevitelére az adott testület hivatott Gyenes László „Repülő" étkészlet Importárut helyettesítő mű. anyag étkészletek gyártását kezdték el a MALÉV számára a Baranya megyei Háziipari Szövetkezetben. A légi utasellátásban világszerte elterjedt formájú és méretű színes szervizeket korábban Hollandióból szerezHAZASSAG Légnádi Isvvam es MArtion Maria, Gulyás Zoltán es Faragó Katalin Maria, liodó Gábor es Sotntxisy Nóra, Nagy József es Udvari Eszier, Kasa József es Barc&ök íren Gabriella, Bulik AtUla Gusztáv es Ónozó Julianna, FOoczkó János es Eleses Margit, Klement Géza es Csáki Ibolya. dl'. Bajtal Sándor és Csanádi Judit, Tóth Tibor és Horváth Hona. Vidia Antal és Szatmari Erzsébet Zsuzsanna, Tóth Attila es Vass Maria Magdolna, Szabó Sándor es Túrók Erika Mária. Nagy Sándor és Szabó Rozália, Szűcs László és Márton Magdolna Gyöngyike, Miészáros Rudolf és Tóth Adrienne, Fap -Vrual János és Berceli Magdolna, Kozma György László és Laukó Gizella, Sípos Sándor és Dóczi Klára Ibolya, Mucsi Zoltán Gábor és Vrátán Edit Margit. Vörös János Mihály és Oebreczend Erzsébet Ágnes. Györkéi Csaba és varga Piroska, Major Pál és Várszegi Gabriella. Ábrahám László és Miklós Erzsébet házasságot kötöttek. SZÜLETÉS Bárányi Zoltánnak és Farkas Ilona Ritának Zoltán Tamás, Bendesi Imrének és Abraháim Katalin Matildnak Ágnes, C>epi Laszlónak és Szűcs Gizella Mariának Gergely. Koczor György Ákosnak és Zimmer Márta Mártának Kristóf Levente. Adók István Vilmosnak és §chlésinger Annának István Vilmos, Várkon.vl Gyula Pálnak és Pager Klárának Katalin Eva. Erdős Gábor Lászlónak és Szöllosi Éva Mariának Rita Anna. K urecz Istvánnak és Fürjes Eva Gizel:ának Tamás István. Kovács Györgynek es Kolonics Mária Margitnak Krisztián, Nagy Lajos Lászlónak es Tatár Zsuzsanna Családi események Teréziának Nóra Hajnalka. Göllönt Bélának és Pintér' Mariannának Béla Attila, Vűiros Józsefnek és Kurucz Rozáliának József, Budai Józsefnek és Kucska Mariának Csilla Mária, Boros Imrének és Kovács Juliannának Tamás, Popán Imre Antalnak és Nagy Irénnek Imre Zsolt. Berkó Lászlónak és Dekány Erikának Gabriella Erika. Faragó Antalnak es Hódi Eva Murlának Antal. Hegyközi Józsefnek es Papp Erzsébet Valériának Lívia, Takács Istvánnak es Kovács Arankának Tímea, Urbán Mihálynak és Gémes Magdolnának Eszter Márta, Szőke Józsefnek és Lengyel Gabriella Annának Tamás. Kálmán Sándornak és dr. Sipter Katalin Margitnak Tímea Kata, Oláh Jánosinak és Szántó Márta Erikának Zsófia, Csákós Zoltánnak és Szöllösi Máriának Zsuzsa, I-aczkó Istvánnak és Vári Ildikónak Ildikó Zsuzsanna. Kovács Dezsőnek és Zsolnai Ágnesnek Andor. dr. StachO Lászlónak és Gombás Annának Adárr. Gémes Istvánnak és Makra Katalinnak Attila. Süli Jánosnak és Gulyás Ilonának Zsolt. Csaszárputvi Imrének és Börcsök Gábriel a Évának Adrienn. Fábián Ferencnek és Furus Erzsébet Veronikának Ferenc Tamás, Farkas Józsefnek és Kirí Klai'anak József. Fejervari Lászlónak es Miklós Ágnes Gabriellának Tamás Péter, Sárkány IsvannaK es Bárdos Jolánnak Rooen, N.vari Imrének es BalLa Ertiianak Erika, Tanacs beienc Józsefnek es Dobos Katalinnak Szabolcs Peter. Lovászi Józsefnek és Hunyadvari Maria Ilonának uátjpr, szabó Zoltánnak es Vecsernyés Piroskának Piroska. Mácsar Zoltannak es Szalontai Rozáliának Renáta. Makra Antalnak es Szel Jlonaitak Anita nevű gyermeke született. HALÁLOZÁS Varga László, Dombrádl Margit Kiara. Gyorfi Ferenc, GajOacs Maiyas, Tóth Aiualné Kontár Ágnes, Tóth Menyhértne Lévai Maria, suli-Csontos Jenoné Kos-sipos Erzaebtíl, Vtnek Mihaiyne Konkoly Viktória, Tóth János, Soós Kalman. Pozsur Mátyáane Sajgó Rozália, Szltásl IJ lesne Csányi Rozaila, B.e/an Radivojne Radity Kamum. Farkas István, Papp Etelka. Medgyesi Lajos. Dobo Imre, Péter Ja:.esne Hajnál Krisztina, Varga Eva, Jámbor Györgyné Katona Rozália, Kovács Sándorné sajti Maria, Tasnadi Sándor Terézia, Balog Zoltán András. Schvella Anna, Molnár Józseíné Ördög Juliánná, Kecskés Dezső Sándor, Kálmán Béláné Bcrger Ilona, Tóth Istvánmé Varga Julianna, Bodó Perencné Túrák Terézia, Sütő Józsefné Pataki Anna, Pllinszki Andirásné Kovács Mária. Fülöp János. Fazekas Sándorné Csertus Rozália. Herédi And; ásné Fehér Julianna. Varga István, Kíspéter Ferenc, Böszörményi Antal. Sánta Janosné Tóth Anna. Jeges István. Ábrahám József. Pozsgay Gyuláné SchüSbier Gizella. Szabó Vilmosne Kiss Etelka. Gáspár Káznvérné Zaédely Rozália. Csongrádi Lajosme KAdarnémet Maria | Magdolna meghaltak te be a Magyar Légiforgalmi Vállalat. A mecsekaljat szövetkezet három évtizedes műanyag-feldolgozói tapasztalatait hasznosítva fogott hozza a sorozatgyártáshoz. A turistaosztály számára világoskék, a komfortosztály utasainak pedig kávébarna és vajszínű étkezőgarnitúrákat gyártanak. A tízdaraboa szerviz erős műanyag tálcákból. polisztirol tányérból, ételtartó tálacskákból, italospohárból. kávéscsészéből es evőeszközökből áll. A tálcák kivételével az étkészletet csak egyszeri felszolgálásra használják. Kincstalálók Uljanovszkban, egy bontásra ítélt ház padlásán, a közelmúltban regi ékszereket találtak. A kincseket iskolások fedezték fel. A kis dobozban briliánsokkal, igazgyöngyökkel díszített ékszerek, aranyórák, karperecek s más értékes tárgyak voltak. Értékük meghaladja az 50 ezer rubelt. A viharos megrázkódtatások, háborúk, hadjáratok során a középkori városlakók gyakran rejtették kincseiket a földbe, falazták be házaikba és előfordult, hogy később már nem volt aki „visszakövetelhesse" azokat, A szovjet törvények értelmében a talált kincs értékének egy negyede a megtalálót illeti.