Délmagyarország, 1983. május (73. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-17 / 115. szám

4 Kedd, 1983. május T7. Ilyenek vagyunk KRIMI. Miért nem lehet igazán jó magyar krimit csinálni? Rejtély. A televíziót, mint megrendelőt, nem erheti vád: sok kísérletet lett a honi krimiéhség kielégítésére. Legföljebb azt írhatjuk a számlájára, hogy be is mutatta a kísérleti stádiumban megragadt produkciókat, egyetlenegyszer sem atalkkta valódi bűnügyi játékként forgalmazni ezeket. Talán nincsenek nálunk bűnügyek? Vannak (lásd: Kék fény). Talán nincsenek jó irók? Rengetegen. Talán az alkalmatos rendezők, dramaturgok. más tévés szakemberek, avagy a megfelelő színészek hiányoznak? Dehogy! Mindeddig a következőkre gyanakodtam: azért nem lehet valódi magyar krimit csinálni, mert o honi bűnüldözés és igazságszolgáltatás szervei igen jól dolgoznak. Ráadásul személytelenül, arctalanul — mint minden szervezet. Következésképpen hiába erőlködik akár a legdúsabb fantáziával megáldott író, az istennek se tud fölfedezni egy szál egyéniséget, személyiséget sem, akit aztán pozitív hősként, az igazság bajnokaként szerepeltethetne, aki mellé egy emberként állna a nézősereg, hódolhatna a zsenialitásának, a jó szívének. a keménységének, s libabőrösen izgulhatna a sikeréért — még akkor is, ha előre tudja: ez (mármint a siker) föltétlenül bekövetkezik. Tessék csak belegondolni! Mit csinálna nálunk egy Colombo hadnagy? Hol találná meg azokat a fényűző palotákat, melyeknek bűnös tulajdonosait leleplezhetné? Amúgy ballonkabátosan ? (Ki jár itt manapság ballonkabátban, ugyebár?) Vagy: mire nekünk egy keményöklű Kojak? Nem olyanok a körülményeink — mint a múltkori maffiózónak, a Mi Ügyünk vezérének balsikere is mutatta —, hogv méltó ügyei támadhatnának. És különben is, mint említettük volt, maganyos nyomozók nálunk nem léteznek. Fényes bizonyság az elmúlt hét attrakciója, a kétrészes Ha az igazsagra esküdtel című film. Emlékeznek. hány rendőr ..szállt ki" a feltételezett gyilkos lakására? (Mellesleg: a név s a cím hamis volt.) Próbáltam megszámolni, ket tucatnal biztosan több. Hétköznapok: péntek, 13 Helyszíni bírság Tilosban parkoltam. Pénteken. 13-án. ballagási időben, 12 és 1 óra között. Sokadmagammal a környező három-negy utcában sem találtam parkolóhelyet. s mivel napi munkám sokszori útra kötelezett, vállaltam a veszelyt. Rá is fáztam! A kétszáz forintot annak rendje s módja szerint lepörköltem, s mivel hiába próbáltam szót érteni az intézkedő szervvel, kénytelen vagyok nyilvánosan közzétenni gondolataimat. Nem a bírság jogosságát vitatom, csupán hangosan gondolkodom. Nem akarok én tippeket adni a közlekedési rend őreinek: dehogyis akarom fölhozni az oly sokak által szóvá tett hiányosságokat, mint például a nagykörúti zöld hul'ám fáziskéseseit, a gyakran csütörtököt mondó — eppen pénteken, a Nagykörút es Kossuth Lajos sugárut kereszteződésében bekrepált — lámpákat. A, dehogy. Am megfordult a fejemben, hogy talán nem kell ahhoz különösebb jóstehetség. de még tervmódosítás sem. hogy számítsanak arra: vásárok idején. a szabadtéri előadásnapjain. vagy történetesen ballagasokkor a város néhány — három-négy — frekventált pontján meggyűlik az autósok baja a szűkös parkolási lehetőségek miatt... Elébe menni sem lenne drágább... Szúnyog-attak Lehet, hogy váratlanul tört ránk épp fagyosszentek idején a kánikulai meleg. Lehet, hogy — miként télen a hóakadályokra — nem voltak felkészülve a szúnyogok félelmetes attakjára. Az is előfordulhat, hogy a szűnyogelhárítasert felelős szervek idei terveiben csak júniusban szerepelt irtó hadművelet. Arra is emlékezhetünk, hogy tavaly hasonló invázió esetén fölhívták figyelmünket, „az egyéni védekezés számos módjára". Netalántán arról is szó lehet, hogy azok. akiknek dönteniük kellene szúnyogirtás ügyben, egyszerűen immúnisak a csípésekre. Mégis a/, lenne az igazi szolgáltatás. a természetes reakció, hogy „rugalmasan reagáljunk" a szúnyogok rohamára, s ne várjuk meg, mig egy varos önsanyargatók módjára csapkodja magát, majd kollektíven vakarózik, hanem fölküldi azokat a repülőgépeket, és szétszórja a halálos dózist. S bár nem akarunk a szúnyogból elefántot csinálni, e kis kellemetlenségek is ronthatják egy nagy közösség hangulatát. Rugalmas záróra Még mindig péntek. és még mindig 13. A Debreceni Étterem placcán nyüzsög az esti élet. Sörök és fröcscsok folynak le a torkokon, frissen sültek bélelik az éhes bendőket. (S közben, persze. sűrűn csapkodják magukat a „kedves vendégek"). Szinte föl sem tűnik — ami a téli hónapokban oly kellemetlen volt —. hogy zárás előtt fél órával nem kezdik el gyűjteni a hamutálakat, nem kapkodják el az abroszt a soröspoharak alól. Jóval elmúlt tíz óra, amikor a pincérből csak kikívánkozott, ami a szivét nyomta. ..Azt mondja a főnök — közli bizalmaskodva —, nem zárunk még be. sok a vendég." „No végre — gondolom — íme. az igazi vendéglátás, amely az igényekhez alkalmazkodik, nem ragaszkodik mereven az előírásokhoz, első az üzlet, legelső pedig a vendég." Csakhogy, a pincér folytatja: „Nem értem a főnököt. Ez nem gebines cég, nem is szerződéses üzlet. itt szoros elszámolásban vagyunk!" Tehát, ha jól értem, akkor mégsem az üzlet, mégsem a vendég számit. Legalábbis a felszolgálónak. De akkor, mit akar ez az üzletvezető!? Tandi Lajos Egyébiránt ez a Berkesiregenyből készült krimi igen biztatóan indult. Megdőlni látszott a feltevés, miszerint a Petrocelii-félék sem elnének meg nálunk, hiszen az igazságszolgáltatás szervei nem hibáznak ... Most láttuk a csodát, ha hiszik, ha nem, ártatlan embert ítéltek halaira. Ajzottan vártuk a krimit, Petrocelliszerű figurával, vagy anélkül — és kaptunk: társadalmi konfliktushelyzetet, moralizálással nyakonuntvc. A bűnügyi történetnek indult film a második részében műfajt váltott, s amolyan középfajú drámaszerűségben fölvázoltatott a magyar provincia panasza. A vidéki (es) „kéz kezet mos"összefonódások. meg a népbizalom letéteményeseinek tekintélyét ovó hamis ideologiak ezúttal a mégiscsak feddhetetlen igazságszolgáltatás időleges gótjaiként meredeztek — s megint kiszúrták a szemünket egy krimi pótlékkal. Hiába volt Inke László a főrendőr, a „krimiszag" amilyen váratlanul s reménykeltön jött, olyan hirtelen el is tűnt a kepernyöről. Legyőzte a magyar valóság, melyben hibák előfordulnak ugyan, de izgalomra akkor sincs semmi okunk... A szervek tudniillik minden mélypontról — előbb vagy utóbb — feladatuk magaslatára kerülnek. KARMESTERVERSENY. Ilyen szerv a posta is. melynek jóvoltából krimibe illő izgalmakban volt része a karmesterverseny díjkiosztásán résztvevőknek. Amint a kedves nézők tapasztalhatták, groteszk jelenetsorral zárult az eredményhirdetés, mert a műsorvezetők nem tudták fölhívni a posta illetékesét, aki a telefonos közönségszavazás eredményét lett volna hivatott az ünneplő sereglettel közölni. Magam tudathasadásos állapotba kerültem. Mint a verseny hűséges nézője, akinek sok érdekes, szórakoztató és kellemes percet szerzett a Magyar Televízió ezekkel a „nem műsorokkal", őszintén sajnáltam, hogy becsúszott ez a gikszer; s minthogy korábban magam is tárcsáztam a Szegedre is meghívott ír versenyző számát, izgatottan vártam, jól tippeltem-e? (Nem dicsekvéskeppen, de ugye tudják, hogy ő kapta a legtöbb szavazatot?) Másrészt viszont öniróniával gondoltam másnapi magamra (és pályatársaimra), hiszen előre tudtam, hogy ezt a ziccert úgysem lehet kihagyni, s íme az egész nagyszerű és óriás vállalkozásról egy 'ostoba telefonos fiaskó örven emlekezem meg. Ilyenek vagyunk. Sulyok Erzsébet Enzimek kutatásáért Szegedi intézet akadémiai díjasai Május első hetében tartotta 143. közgyűlését Budapesten a Magyar Tudományos Akadémia. Mint arról lapunkban beszámoltunk, megosztott akadémiai díjat kapott Friedrich Péter, Batke József, Cseke Emüia, Ovádí Judit, Solti Magda és Bartha Ferenc — a Szegedi Biológiai Központ Enzimológiai Intézetének kutatócsoportja — az anyagcsere szabályozásával kapcsolatos kutatások eredményeiért. A csoport vezetője Friedrich Péter, aki csoportjával együtt Budapesten dolgozik, de hetente egy alkalommal Szegeden is megfordul. — Az Akadémia Biokémiai Intézete 1950-ben alakult — mondja a kitüntetett csoportvezető. — Ez tulajdonképpen a Szegedi Biológiai Központ elődjenek tekinthető. Amikor ugyanis fölmerüli egy biológiai kombinát epitesének gondolata, intézetünk már két évtizedes múlttal rendelkezett. A döntés ertelmeben az enzimekkel foglalkozó intezet Budapesten maradt, es így lett a Szegedi Biológiái Központ kihelyezett budapesti intézete. — Kerem, szóljon eddigi tudományos pályafutásáról, kutatásairól. — A budapesti orvosegyetemen végeztem. Másodéves koromban már bekapcsolódtam a biokémiai mtézet tudományos kutatómunkájába. Számos diákköri dijat nyertem Straub F. Brúnó intézetében. Az egyetem elvégzése után a Biokémiai Intézetbe kerültem, 1967-ben kandidáltam, majd egyéves tanulmányútra Oxfordba utaztam. 1975—76-ban Egyiptomban jártam, mint UNESOO-szakértő. Egy kutatóintézet tervezésében Friedrich Péter: „Sejtenzimológiának is lehetne nevezni mostani munkánkat." vettem részt. 1978-ban Angliaban. 1980-ban pedig az Egyesült Államokban voltam egyhónapos előadókörúton. Eddig mintegy 50 tudományos publikáció jelent meg. és csoportommal együtt ketszer részesültünk elnöki jutalomban, most pedig akadémiai dijat kaptunk. — Mit kell tudnunk az enzimekről? — Az enzimek biokatalizátorok, amelyek az életfolyamatokat végzik. Az enzimeket ötven éve vizsgálják. A vizsgálódás módszere eddig arra korlátozódott, hogy az előállított enzimeket tanulmányozták, a hetvenes évektől kezdve azonban szemléletbeli változás történt. Azt vizsgáltuk, hogy miképpen működnek ezek az enzimek az élő sejtben. Sejtenzimológiának is lehetne nevezni most folyó kutatómunkánkat. Az újfajta kutatás természetesen új módszereket kívánt. A biológia legfőbb kérdése ugyanis, hogy miképpen működik az élő sejt, és hogyan lehet beavatkozni működésébe. Az eddigi analitikus módszer helyett áttértünk a szintetikus vizsgálati módszerre. Ez világviszonylatban is úttörő kutatói módszert jelent. Hadd világítsam meg a problémát egy hasonlattal; a régi módszer szerint úgy vizsgáltunk egy órát, hogy fogaskerekeire szedtük, és azokról pontos leírást adtunk, most működés közben tekintjük a „fogaskerekeket", illetve a sejteket. Milyen kölcsonhatasban vannak egymással, es hogyan működnek. Az életfolyamatok megérteseben ennek igen nagy szerepe lesz. E kutatás kapcsán hamarosan megjelenik összefoglaló monográfiám angol nyelven: Az enzimek szupramolekuláris szervezödeseról címmel. — Kutatási munkájuk miképpen kapcsolódik a Szegedi Biológiai Központ komplex munkájához? — A szegedi központ létrehozása nagyban hozzájárult a biológiai szemlélet alakulásához-formálásához. Az intenzív kutatói együttműködés éppúgy a módszer kialakítását szolgálta, mint az egész ..bázis" sokoldalú tudományos törekvése. Amivel mi foglalkozunk, az alapkutatás. _ A kutatás hasznosítása későbbi időkre vár, de már most előtérbe került az idegrendszer- és memóriakutatás, eppen a mi eredményeink alapján. A díjjal az eddigi munkát ismerték el. a jövő, hogy mit tudunk mindebből megvalósítani. Polner Zoltán jmm^. mm mm • • a Gorogok nyomdokain rádiófigyelő Mielőtt bárki hihetné, hogy ama bizonyos vasárnap esti abszurd drámába vagy vicclapba kívánkozó mérkőzésről kivánnék elmélkedni, sietek tisztázni: a görögökért elsősorban nem futballtudásban kell követni. (Abban egyebként is reménytelennek tűnik a dolog.) A mai hellének elődei viszont jó kel ezer éve föltaláltak valamit, ami egvébkent is milliószor fontosabb S amivel nem csekély mertékben rászolgálták a marxi minősítésre, amely a* emberiség normális gyermekkorának reprezentánsaivá avatta őket. A találmány neve: demokrácia. Eredeti jelentese szerint: népuralom. Olyan politikai rendszer, amely minden tagiának egyenlő jogokat biztosit. A fogalom értelmezese. sőt egesz gyakorlati léte persze a fenti definíciónál jóval bonyolultabb. s ha arra gondolunk, hogv Magyarországon szoSzínházi napok Debrecenben Színházi napokat tartanak május 18—21. között Debrecenben. A hagyományos kulturális találkozót három társulat — a Budapesti József Attila Színház, a Nagyváradi Állami Színház és a Debreceni Csokonai Színiláz — részvételével rendezik meg. A nagyszínház közelmúltban felújított Kossuth utcai épületében május 18-án a fővárosiak előadásában nézheti meg a közönség Patrick Hamilton Gázláng című háromfelvonásos bűnügyi játékát. Május 19-én és 20-án a nagyváradi színház vendégszerepel Debrecenben: Tamási Áron ősvigasztalás című drámáját — melvet évekkel ezelőtt a Tiszatáj közölt — és Kiritescu Szarkafészek cimü művet viszik színre A zárónapon. május 21-én, a Csokonai Színház társulata Csehov Vanya bocsi című drámáját mutatja be. ci-alista jelzővel is illetik, imigyen megkülönböztetve magasabb rendű értelmet is adva a kifejezésnek, könvnyen belátható: egyik legnagyobb össztársadalmi témánkról van szó. Múlt héten hétfőn este a Kossuth-rádió vendége dr. Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja. a Központi Bizottság titkára volt. Szigethy Anna mikrofonja előtt erről az óriási horderejű kérdéskörről beszélt a Gondolatok a szocialista demokráciáról című műsorban. Már egyik, legelső kijelentése többszörös gondolati fölkiálltójellel idézendő „a politika nem egy szűk testület vagy néhány funkcionárius ügye." Ha jobban utánagondolunk, e mái-mar lázadóan egyszerű kijelentés is a maga kétszerkettőszerűségében folytonosan örvénylő viták áradatait ígéri. S a továbbiakban. háromnegyed órán keresztül, legalább ennyire tanulságos mondatok hangzottak el arróL, hogv például attól senki sem lesz kisebb, ha véleménve netán nem találkozik a többségévél. Volt külön ineg valami, ami igencsak tetszett e dialógusban, felelős politikai vezető és riporter között. Mégpedig az utóbbi, vagyis a kérdező alapállása. Sajnos gyakorta tapasztalható jelenség a magyar tömegkommunikációban, hogy a riporter minél „följebb ér" (interjúalany-vonatkozásban) annál „lejjebb kerül" talpraesettségben, rátermettségbeni ügyes, okos, tapintatatosan-empatikusan feleselő attitűdjében. Szigethy Anna a szó legszebb, ha ügy tetszik. „görögös" értetaSaen vitatkozott is Korom Mihállyal. Érvelt, kommentált, az egves megnyilatkozások után összegzően (és bátran!) általánosított, egvre-másra „hozta" (magnóbeiátszásokkal) a különböző anomáliákat bizonyító példákat. Ügy volt „a" közvélemény, ahogyan lennie kellett. Igaz, e teljesítményhez Partner is kellett: Korom Mihály higgadt, megfontolt, körültekintéssel és toleránsán megnyilatkozó politikus akinek reflexiói a legkülönbözőbb esetekben tűntek szimpatikusnak: nem ígérgetett és nem fenyegetőzött, nem volt sejt0' általánosításokba burkoio'.ó és kénves kérdeseket kerülő. S hogy miféle helyzet rajzolódott ki a beszélgetésből? Válaszként egyetlen mondat az MSZMP Központi Bizottságának legutóbbi. április 12—13"i ülésén elhangzottakból: nem értünk el kellő eredménvt a szocialista demokrácia fejlesztésében" Ha pedig ez a kulcsmondat akkor legyen szó a Balaton-menti falvakban tömegtiitakOzás ellenére meg nem álló vonatokról, avagy munkásasszony lakáskálváriájáról. netán arról, milyen jó volna is végre meghatározni, mettől"meddig terjed a gyakorlatban s hogyan értendő igazán az egyéni, a csoport, és a közösségi érdek fogalma — mindenképpen több mint megszívlelendő Korom Mihály beszélgetést záró Kazinczy-idézete: „ki várakat épít. a legapróbb szegnek tudja mi haszna vagyon." Ha úgy tetszik, mindezt görögök nyomdokain fis) haladva. Domonkos Lastlo