Délmagyarország, 1983. május (73. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-13 / 112. szám

4 Péntek, 1983. május 13. KeEendő szárítmányok Miniszterelnök-helyettesi elismerés a ZÖLDÉRT-nek Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökhe­lyettese. Regőczt István elvtárs, igazgató. Csongrád megyei Zöldért, Szeged. Kedves Regőczi Elvtárs! A fogyasztási szövetke­zeti szervek 1982. évi te­vékenysége jelentősen hoz­zájárult a népgazdasági tervcélok teljesüléséhez, és a külkereskedelmi egyen­súly javitásához. Örömmel állapítottam meg azt, hogy a számos, sike­resen teljesítő gazdasági egység között az ön által vezetett vállalat kiváló eredménnyel került az élen­járók közé. Köszönetemet és elisme­résemet fejezem ki önnek é.s munkatársainak azért a magas színvonalú munká­ért, melyet közös céljaink elérése érdekében végeztek. Hízom abban, hogy a vál­lalat 1983-ban is eredmé­nyes, színvonalas munká­val működik közre a nép­gazdasági feladatok megol­dásában. Ehhez jó erőt és egészséget kívánok. Elvtársi üdvözlettel: Marjai József Eddig a levél, amit a Zöldért kapott tavalyi, ered­ményes munkája elismerésé­ül a Minisztertanács elnök­helyettesétől. Elismerő sorok, melyeket kemény, céltuda­tos, átgondolt munkával le­het csak kiérdemelni. Hi­szen az elismerés a konver­tibilis elszámolású export je­lentős növelésének és javuló gazdaságosságának szól. Már­iádig ezen a területen — amint azt mindenki többé­kevésbé tudja — csöppet sem könnyű eredményeket produkálni. A Zöldért-nek mégis sikerült Az eredmény óhatatlanul szükségessé teszi, hogy az ember föltegye a kérdést: hogyan? Mi módon javít­hatja meg egy vállalat olyan mértékben külkereskedelmi tevékenységét hogy ilyen elismerést érdemel ki? Re­göcri István igazgató és dr. Bátyai Jenő főosztályvezető, egyben a vállalati pártveze­trtség titkára szavaiból végül is az tűnik ki, hogy náluk sikerült valóra váltani az oly sokat emlegetett alapel­veket, a rugalmasságot, a piaci alkalmazkodás készsé­gét, a gyorsaságot és a koc­kázatvállalási hajlandóságot. A konkrét megoldást nagy­jából egyetlen új beruházás hozta meg. És annak a föl­ismerése, hogy a magyar mezőgazdaságra csak akkor számíthatunk biztonsággal a nemzetközi piacokon is, ha gondoskodunk a föld ter­ményeinek megfelelő feldol­gozásáról, s ily módon ki tudjuk vonni magunkat a kereslet hullámzásai alól. Mert ott volt például a ma­kói hagyma, tájegységünk híres exportcikke, amely hol nagy keresletnek örvendett lioi alig lehetett eladni, hol tekintélyes nyereséget hozott hol veszteséget. Pedig hát a hagyma többnyire keresett cikk a nemzetközi piacokon, legföljebb nem nyersáruként hanem feldolgozva. Ezért ha­tározott úgy a Zöldért — több éves előkészítő munka után —, hogy Makón szárító üze­met épit a hagyma feldolgo­zására. Tavaly március 4-én írták alá a szerződést az NSZK-beli gyártóval a be­rendezések szállítására, s az üzem szeptember 15-én már megkezdhette a próbaterme­lést Sikeres próba vott. A be­rendezések 800 ezer dollár­ba kerültek, t> és/ vegeig 980 ezer dollárt hoztak a nép­gazdaságnak. A gyorsaság tehát dollárszázezreket pro­dukált. (A százmillió forin­tos beruházás felét a Zöl­dért saját erőből fedezte kü­lönben, a másik felét hat év lejáratú hitelből.) fa importált berendezé­sek ára tehát mintegy ne­gyed év alatt megtérült — dollárban. És hogy milyen eredményeket hozott a vál­lalatnak az új beruházás? Két éve. 1981-ben 234 mil­lió forint értékben exportál­hattak konvertibilis elszá­molású piacokra. Ügy ter­vezték eredetileg, hogy 1982­ben mintegy 20 millió fo­rinttal növelhetik exportbe­vételüket. Az új üzem jó­voltából azonban 311 millió forintos bevételt értek el, azaz 77 millióval többet a megelőző évinél. Kelendő tehát a szárított hagyma a nemzetközi piaco­kon. Kelendő és tisztes áron adható el. Ha egy tonna hagymából szárítmányt ké­szítenek, mintegy két és fél­szer annyit fizetnek érte, mint nyersáruként szállítva, s a szárítás, a feldolgozás ennél jóval kisebb költség­növekedést okoz. Ráadásul a szárított hagyma nem rom­lik, nem kell eladni az el­ső vevőnek, annyiért, ameny­nyit kínál. Nagyobb mozgá­si szabadságot kap az eladó a piacon, ha feldolgozott terméket kínál. Makón, a Zöldért révén hát immár megvalósult valami abból, amit vertikumnak hívnak. Abból — a még most is távlati — célkitűzésből, hogy a mezőgazdasági ter­ményekre komplex feldolgo­zó bázist érdemes kiépíteni, ha a piaci helyzet úgy kí­vánja. A mostani szárító nyilván csak egy lépés eb­ben az irányban. Hiszen a Zöldért-nél már kialakultak az elképzelések a további fejlesztésekre is. Egyelőre ugyanis rengeteg hulladék képződik <a feldolgozás so­rán. amitől a vállalat je­lentős költségek árán tud csak megszabadulni. Pedig hát ez a hulladék is dollárt ér, méghozzá nem is keveset. Hagymaolajat. szuszpenziót lehetne belőle előállítani, vagyis keresett cikkeket. Eh­hez azonban ismét közel százmillió forintos beruhá­zásra lenne szükség, amely­nek több mint felét az im­portberendezések tennék ki. A vállalatnál többféle meg­oldáson törik a fejüket a szükséges összeg előteremté­sére. Ebben a gazdasági hely­zetben nyilván nem lesz könnyű dolguk, ha csaknem vonnak be valamilyen mó­don külföldi tőkét is a be­ruházásba. Egy valami azon­ban megfontolandó. Koráb­ban évente általában egy­millió dollár körüli bevételt tudtak elérni konvertibilis elszámolású exportjukkal, s tavaly, az új szárítónak kö­szönhetően mintegy 3 millió dollár volt a bevételük. Il­letve a népgazdaság ebből eredő bevétele, fejlesztéseik eredményeként. S tán nem is kárhoztatható a vállalati vezetők álma: ha dollárbe­vételüknek legalább öt-tíz százalékáyal maguk rendel­keznének. s — természete­sen ellenőrzött módon — szabadon fordíthatnák ezt a pénzt olyan berendezések beszerzésére, melyek révén tovább javíthatnák piaci po­zíciójukat, alkalmazkodó készségüket, a jelenleginél is sokkal többet tudnának letenni — valamennyiünk asztalára. Szávay István Társulásokról Pályázati felhívás közgazdászoknak Termelési vertikumok ki­alakítása társulásos formá­ban címmel figyelemre mél­tó pályázatot hirdet a Ma­gyar Közgazdasági Társaság Csongrád megyei szervezete. Mint megtudtuk, a pályázat célja olyan vertikális irányú társulási szervezetek, szerző­dések és mechanizmusok le­hetőségeinek feltárása, ame­lyek a vállalatok, szövetke­zetek kezdeményezései ré­vén alakulnak és működnek, s a magyar gazdaság új nö­vekedési pályáján, a köz­gazdasági környezet realitá­saihoz igazodva hozzájárul­hatnak a termelés társadalmi szervezettségének fokozásá­hoz, a hatékonyság növeke­déséhez, a vállalati jövedel­mezőség javulásához. A pályázati felhívásból ki­tűnik, hogy a 30—100 olda­las tanulmányok tárgya le­het: már működő társulás tevékenysége, új vertikális társulás létrehozására vo­natkozó javaslat és a ver­tikális kooperáció elméleti kérdései, gyakorlati példák bemutatásával. Pályázatokkal — amelyek elismerésére 16 ezer forint áll a bíráló bizottság ren­delkezésére — egyének és alkotó közösségek egyaránt jelentkezhetnek. A határidő: 1983. október 31. A részletes pályázati fel­tételeket az érdeklődők Sze­geden, a Bakay Nándor u. 48. szá,m alatt (tel.: 23-322 248 mellék; Sebők Irén) ren­delkezésére bocsátják. kerti arátoknak Új politikai gazdaságtani acta A közelmúltban jelent meg a József Attila Tudo­mányegyetem politikai gaz­daságtan tanszékének az újabb tanulmánykötete, amelyben három magyar szerző mellett — az odesz­szai Állami Mecsnyikov Egyetem tanszékével folyta­tott tudományos együttmű­ködés eredményeként — három szovjet oktató orosz nyelvű tanulmánya is he>­lyet kapott A kiadvány ér­dekes ízelítőt ad a két tan­szék munkatársainak sok­irányú kutatási tevékeny­ségéről. Dr. Andrássy Adél na­gyobb lélegzetű munkájá­ban matematikai-statisztikai módszerrel, nevezetesen a korrelációanalízissel vizs­gálja a magyar mezőgazda­ság termelési tényezőinek és a termelési eredménynek a kapcsolatát. Igen hosszú időszak, az 1955 és 1977 kö­zötti 22 év adatainak rész­letes elemzése alapján von le fontos következtetéseket az egyes termelési ténye­zők s azok kombinációinak a mezőgazdasági termelés növekedésében betöltött szerepét illetően. Jelentős tudományos érdeme, hogy a föld. az álló- és a forgóesz­közök, valamint a munka­erő mennyiségi oldalán túl ezen tényezők minőségi vál­tozásának (műtrágya-fel­használás. állóeszközök ha­tékonysága, életkora. a munkaerő szakképzettsége stb.) hatásait is igyekszik számszerűsíteni a növekedés folyamatában. A munkadijazás rendsze­rének tökéletesítése a Szov­jetunióban ÍCS aktuális fel­adat. Dragomareckij D. A. e kérdéskör politikai gazda­ságtani szempontjait fog­lalja össze publikációjában. Abból indul ki. hogy a munkaerő újratermelése milyen költségeket foglal magában és ki fedezi eze­ket. A szerző azon az ala­pon, hogy a szocializmus­ban a dolgozók egyúttal az ipari termelési eszközök tu­lajdonosai is, a munkadí­jazáson belül a „mozgó bér", vagyis a kollektíva munkájának eredményétől függő prémiumok és jutal­mak részarányának igen je­lentős növelése mellett ér­vel. Dr. Lobunyec A. G. a közvetlen társadalmi terme­lés lényegét és történelmi fejlődését tárgyalja tanul­mányában. A termelés tár­sadalmasodása, közösségivé válása a munkafolyamat társadalmi jellegén alapul. A termelés társadalmasodá­sa már a nagyüzemi terme­lés kialakulásával megkez­dődik, de közvetlen társa­dalmivá válása csak a szo­cialista társadalomban kez­dődik meg. Álláspontja sze­rint a közvetlen társadal­masodás a szocializmusban még nem lehet teljes, mert a tervszerűség! kapcsolatok viszonylagos fejletlenségé­ből eredően a működő áru­piac nem ismer el minden gazdasági tevékenységet hasznos munkának. A szovjet gazdaságirányí­tás állandó továbbfejleszté­se szükségszerű folyamat, amelynek elméleti problé­máit több tudományág kép­viselőinek, elsősorban jogá­szoknak. közgazdászoknak, szociológusoknak és filozó­fusoknak. együttesen kett megoldaniuk — írja tanul­mányában Sutova N. /. Má­sokkal ellentétben az odesz­szai szerző szerint az irá­nyítás rendszere alapvető­en a gazdasági alaphoz tar­tozik, mivel objektíve a termelési viszonyok fejlett­sége határozza meg. Dr. Sallai Miklós tanul­mányában a termelési rend­szerek elterjedésével és működésének tapasztalatai­val foglalkozik a magyar mezőgazdaságban. Megál­lapítja. hogy a termelési rendszerek a hozamok nagymértékű növelése mel­lett nagy hatással voltak és vannak a gazdálkodás alta­lános színvonalának emelé­sére Csongrád megyében is. Az eredmények összegezése mellett részletesen ír a szerző a szükségessé vált továbbfejlesztés irányairól is, kiemelve a rendszerek megújulásának, a hatékony­sági kritériumok általános érvényesítésének igényét, a műszaki fejlesztésben ta­pasztalható elkényelmese­dés megakadályozását és a szaktanácsadás korszerűsí­tését. A szovjet kolhozok finan­szírozásának néhány kérdé­se cíniü dolgozatában dr. Sipos Miklós felsorolja a kolhozgazdaságok pénzügyi finanszírozási rendszerének az állami gazdaságoktól és a magyar gyakorlattól elté­rő vonásait, továbbá elem­zi a költségvetési kapcsola­tok különböző formáit és' a bruttó jövedelem felhasz­nálásának 1979 júniusa után kialakított mechaniz­musát. S. M. Hajtásválogatás A korai tavasz hatására a növények fejlődése az átla­gos időjárástól eltérően, mintegy 15—20 nappal elő­rébb tart. ami az időszerű munkák végzésében is mu­tatkozik. Ezek közé tartozik a növényápolási és növény­védelmi munkák mellett a hajtásválogatás is. Ennek je­lentőségéről már sokszor esett szó. ez a növények fej­lődéséhez, a megfelelő koro­na, illetve művelésmód ki­alakításához és a minőségi áru termeléséhez elengedhe­tetlen munkafolyamat, ahol a munka elvégzésén túl az időszerűség is igen fontos. A szőlőnél, ha az ültet­vény még nem terem. a törzs és a kordonkar kiala­kításának kell az elsődleges szempontnak lenni és csak mellékesként kell (a harma­dik és negyedik évben) a termést tekinteni. A termő­korú ültetvények esetében a termés mennyisége és minő­sége a fő szempont, de a kö­vetkező évi termőalap bizto­sítását itt sem szabad figyel­men kívül hagyni. A szőlőültetést követő első évben a hajtásnövekedés ál­talában gyenge, szükség van az asszimiláló felületre, ezért csak abban az esetben alkal­mazzunk hajtásválogatást (és csak a későbbi időszakban), ha a hajtásnövekedés elég erős. és sok a fejlődő hajtá­sok száma. A második évben a már kialakult kis tőkefej­ből általában több hajtás tör elő. és aj:ok fejlődése gyak­ran egyfoi-ma. Ekkor szüksé­gessé válik a hajtásválogn­tás. amely a két. esetleg há­rom legerősebb mellett a többi hajtás tőből történő kitöréséből áll. Ezt az év fo­lyamán célszerű többs'ór megismételni, mivel az alvó és rejtett rügvekbői további hajtások kifeilődése várható. Az erős növekedésű ültetvé­nyekben a második év fo­lyamán megkezdődhet a törzs kinevelése. ez a har­madik évben folytatódik. A törzsnevelésnél a megha­gyott vesszőkről az alsó rü­gyeket korábban ki kellett volna törni, de aki eddig el­mulasztotta. legalább most pótolja. Attól függően, hogy egy vagy két törzsű ültet­vényt akarunk kialakítani a tőkefejből; egy vagy két haj­tást hagyunk meg. A meg­kezdett törzsnevelés eseté­ben a meghagyott vesszőn két hajtást hagyunk tovább fejlődni, a többit tőből eltá­volítjuk. A hajtáskitörést az év során többször meg kell ismételni, mivel újabb haj­tások törnek elő. A negye­dik évben már a kordonkar kinevelése a feladat, gyakran azonban már a harmadik évben is bekövetkezhet, ha az ültetvény fejlettségi álla­pota azt lehetővé teszi. A kordonkar nevelése a met­szési folyamattal megkezdő­dött. a zöldválogatásnál az a feladatunk, hogy a karon a termőalapok kinevelését végezzük el szakszerűen. Le­hetőleg 20—25 centiméteren­ként hagyjunk meg egy-egy hajtást. Az ikerhaiiások kö­zül a gyengébbeket távolít­suk el tőből, ügyelve arra, hogy a megmaradót meg ne sértsük. A negyedik évben még mindig a tiermőalapok nevelésére fektessük a hang­súlyt, a termes másodlagos szempont legyen. Ha sok a terméskezdeménv. azt rit­kítsuk meg. mert a hajtas­fejlődést hátráltatja és a rü­gyek beerósét akadályozza. A termő ültetvények ese­tében a termés mennyisége és minősege az elsődleges szempont, tehát a munkála­tokat ennek figyelembevéte­lével vegezzük. A termöaia­pokon fejlődő hajtások kö­zül ikerhajtás esetében az egyiket lehetőleg távolítsuk el. A törzsön és a karon.es a termőalapokon kívül fej­lődő hajtásokat szintén ki kell törni tőből. Ha a tőkék berakodottsága túlzott, nem szabad visszariadni attól sem. hogy fürtöt tartalmazó hajtást távolítsunk el. A na­gyon megterhelt tőke nejn ad megfelelő minőséget, ezenkí­vül veszélyezteti a rügyek beérését, esetenként ka'elha­lást is „eredményezhet". A gyümölcs esetében « hasonló elvek szerint kell el­járni, azzal a különbséggel* hogy a termökorú ültelve­nyeiken nem áll módunkban olyan mértékű hajlásvaloga­tást végezni, mint a szőlő­nél, ott zöldmet6zes.sel kell azt pótolni. A nem termő gyümölcs esetében azonban már az első évben beavat­kozhatunk hajtás válogatás­sal. mivel egyes gyümölcs, fajok, mint az őszibarack is igen sok hajtást hoz a tör­zsön. vagy az oldalvezére­ken. Ha a telepítést suháng­gal végeztük, a törzsön fej­lődő hajtáskezdeményeket a koronamagasságig tőből tá­volítsuk el. A koronaszint­ben a tervezett vázágszám­nal három-négy hajtással többet hagyjunk meg. mely­nek elsődleges célja a meg­felelő lombíelület biztosítá­sa. de számítani kell esetle­ges ágsérülésre is. A felesle­ges hajtások eltávolítására a nyár végi zöldmetszéskor megfelelő alkalom lesz. A második évben is akorona* illetve vázágak ki nevelesét kell elsődleges feladatnak te­kinteni. A haj-madik évtől kezdődően, a fa fejlődésétől függően, lehet megkezdeni a termőágak kialakítását. A negyedik évre általában már a teljes koronafelület kiala­kul. ekkor már a termőala­pok kialakítása a fő feladat A termőalapok kialakí­tásánál arra kell ügyel­ni. hogy azok a koro­nát ne sűrítsék be, a váz­ágakon felfelé növő hajtások ne maradjanak, mert azok túl erős növekedésűek lesz­nek. a vázágak konkurren­seivé válhatnak. A termöala­pok megfelelő távolságban legyenek egymástól. Összegezve a hajtásválo­gatás jelentőségét hangsú­lyozni szeretnénk, hogy a sokat emlegetett biológiai védekezés alapvető követel­ménye. hogy a vegetatív felület jől' fejlett hajtásrend­szerű és lombozatú legyen. A növényi kórokozók, kártevők optimális feltételei a nyirko6. levegőtlen körülmények kö­zött alakul ki elsősorban, de tudjuk azt is. hogy a liszt­harmat is a gyengén fejlett almafákat és azokon fejlő­dött gyenge hajtásokat, leve­leket támadja meg. A kellő­en ritkított hajtásrendszer szinte minden levelét éri a napfény, amely biztosítja a növények gyors fejlődését, a megfelelő vastagságú bőrszö­vet kialakulását a levélen, de nem szabad figyelmen kívül hagyni a napfény ultraibolya sugarai által biztosított fer­tőtlenítő hatást sem. amely főleg a gombakártevők ellen biztosít kellő védettséget. Dr. Tóth Mihály megyei íokertesz

Next

/
Thumbnails
Contents