Délmagyarország, 1983. május (73. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-01 / 102. szám

Vasárnap, 1983. május 1. Elásott demizson a Tátra lábánál Minden évben megyünk vala­hová. Gyakran Csehszlovákiába is a termelőszövetkezetek barát­sága révén. Magánemberként is jártunk strbai tagtársaméknál. Akkora a falu, mint Szőreg. és egészen a Magas-Tátra lábánál fekszik. Kevesen beszélik már arra a nyelvünket, de a szegedi piros paprikát keresték. Jó kol­bászt tudnak belőle csinálni. Mi is ettünk a Csorba-tó partján a téesz pecsenyesütőjénél. Közvet­len a tó mellé építették a fahá­zat. Mivel ott nem nagyon talál­tunk maszekot, megkérdeztük, akkor kié a formás házikó? Mondták, az is a téeszé. Gyö­nyörű helyeken . jártunk. Le m­peri Jóslta, a sofőrünk azóta is odamegy a családjával, összeba­rátkoztak az oltani kollegájával, és ő kölcsönadja nekik a vikend­házát. Direkt erre veszi ki a sza­badságát. Mi is kaptunk az ünnepekre le­velet az Úrban és a Kucsera csa­ládtol, ahová most egy hétre ké­szülünk. Szüretelni megyünk, ha minden sikerül. Kicsit baj. hogy ők kevesebbszer tudnak eljönni hozzánk. Talan mi is lennénk olyan vendégszeretők, mint ná­luk tapasztaltuk. Még a téesszel vittek el bennünket a pöstényi szép termálfürdőbe — híres, mint nálunk Harkány. Régen oda jártak a nagyurak, most meg tele volt téesztagokkal. Jó mesz­szire esik ide, de azért szépen szólt a hegedű a cigány kezében. Olyan nótákat is hallottunk, amelyeket itthon már kezdtünk elfelejteni. Valahogy jobban ben­ne voltunk a jókedvben, mint itthon. Kint tapasztaltunk) még érde­kességet, az a szokás, sok he­lyen, hogyha megszületik a gye­rek. elásnak egy demizson pálin­kát. és csak akkor veszik elő, amikor férjhez megy, vagy meg­nősül. Mondták, hogy néha el­felejtik, hová tették, vagy várat­lanul meghal, akire ezt bízták — akkor hetekig forgatják a földet utána. A végén megkerül, ha másként nem — véletlenül. Én is ittam ilyen pálinkából, és ha valami finom, az bizonv az volt. Furcsán keverik az inni­valót, mert szüret utan a murcit sörrel es pálinkával isszák. A szovjet—csehszlovák baráti na­pon pedig pezsgőt vodkával ... Nagyon mutatósak a hagyomá­nyos ünnepeik is. Az aratási ün­nep bamulatos. Reszt vesz rajta a falu apraja-nagyja. Vidám tán­cokkal tarkítják a fölvonulást. A kenyérszegés szertartása sze­rint az első falat a vendege. Járják az utcát nagy búzakoszo­rúkkal. Példakép a lengyel tavak világából Folyókban és tavakban rend­kívül gazdag Lengyelország. a víz pedig hovatovább nemzeti kincsnek számit minden ország­ban. Szépség dolgában nem illik vitatkozni, de nekem a tavak a kedvesebbek, a Mazuri tavak vilaga pedig csodalatos. Egyetemi éveimet töltöttem ott. a halászat tudományát tanultam. A szépséget nehéz leírnia an­nak. akinek ar írás nem mes­tersége, számokat mondok in­kább. Képzeljünk el 9296 tavat, egymást követik, növényzetük és állatviláguk lenyűgözően szén. Legtöbbjük nem éri el az ót hektárt, száz hektárt meghaladó vífelülettel 545, ezer hektár fö­löttivel pedig 34 tó található csupán. A Sniardwy a legna­gyobb. és a Lebsko követi. Nem nagyon mélv tavak ezek. tíz mé­ter körüliek, sportolasra. csóna­kázásra. horgászásra kiválóan al­kalmasak. Ne feledkezzünk ~">ea azonban a legmélyebbről, a Hanczáról: 108,5 méter. Hazaiak­kal nem hasonlítható össze A víz mindig szép és mindig más. volt tehát miben gyönyörköd­nünk. Szokatlan lehet hazai fülnek az is. hogy egyetemen tanítjak a halászatot. Jugoszláviából, Cip­rusból, Bulgáriából. Csehszlová­kiából Zairból es Vietnamból is jöttek diakok. mindegyik küldő ország felismerte tehát, hogv fo­lyóink és tavaink több halat is adhatnak, ha hozzáértő emberek segítenek. A halászati tudomá­nyok „fellegvára" Olsztyn váro­sa. a Mazuri tavak kapuiának is szokták nevezni Igazi vára is van, igen régi. Kopernikusz is dolgozott benne Mi azonban a halászatot tanultuk, ehhez ka­nyarodtunk vissza Itthon több­nyire a hagyományos eszközök­kel. ez igen regi módswekkel dolgozunk, nagyiából ugyanúgy, mint őseink a honfoglalás ide­jén. ott viszont külön tanszéke van a halászati eszközöknek is. Egves hálótípusok továbbfej­lesztése ma is folvik kutatók dolgoznak a különböző varsák és hálórendszerev kialakításán is. Szerepelnek a tananyagban az elektromos halászat szerszámai, az angolnacsapdák változatai, és sikerült gépesíteniük a iég alatti halászat keserves munkáját is F.grre gvakrabbarf hallani itthon is a ketreces haltartás kísérletei­ről. mi már a nagyüzemi mód­szereket is tanulhattuk a gyakor­latból. A szorosan vett szakmai isme­retek mellett volt alkalmunk megtanulni a halfeldolgozás, a tartósítás és konzerválás tudo­mányát is. Mi itthon a szalon­nát. a sonkát, a kolbászt, alkal­manként a sajtot szeretjük füs­tölni, de füstölt halat kevesen ettek még nálunk. A lengyelek ré<*óta füstölik, kielégítve a kül­földi és hazai ínyencek táborát is. Marian Leopold professzor ve­zetésevei készítettem diploma­munkámat Nincsen abban sem­mi meglepő, hogy ott is a Ba­latonról. Legnagyobb tarunk hal­termelési analízisét készttettem el 1900-tól napjainkig, érzékel­tetve a későbbi lehetőségeket is. Professzorom régóta dolgozik a FAO-nak. több nyelven beszél, érthető, hogy hírével hamarabb talalkoztam. A lengyel ember udvarias, segítőkész, vendégsze­rető, talán bohémebb is egv ki­csit, mint mi. Leopold profesz­szor viszont, szikár, magas, ha­tározott és szigorú. A diák tud­ja tisztelni ezeket a tulajdon­ságokat, de leginkább csak tá­volról. A közeli kapcsolat azon­ban hamar meggyőzött róla. hogv a pontosság, a szigorúság nagyon emberséges jellemmel él együtt benne, sőt ugyanazo­kat a tulajdonságokat is őrzi. amelyek a-/ átlag lengyelben megvannak Szereti a magvaro­kat r Ismeri történelmünket is. és tudományos berkekben számos barátja van. Mée egy ok. hogv tanár és tanítvány közelebb juthasson egymáshoz. Tudtam előre, hogv szigorú lesz. példa­kép lett belőle. Szeretném elér­ni vagy legalább megközelíteni art a határozottságot. precizi­tán és mindenre kiterjedő pon­tosságot. ami őt jellemezte Egész életre szóló útravalót kaptam tőle! PIGNITZKY ISTVÁN halászati telepvezető Szegedi Állami Gazdásag Persze tanul Is az ember az ilyen barátkozáson, ha jól nyit­va tartja a szemét. Sarnyai Pis­tának az tetszett, hogy a répát úgy vetették el géppel, hogy ab­ból egy szál sem hiányzott, és egyenletes is volt. Szövetkeze­tünk jogelőd téesze — az újszent­iváni — 1970-es években kötött barátsági együttműködési szerző­dést. Azóta rendszeresen, minden évben a szövetkezet vezetői, dol­gozói találkoznak. Ezek rendkí­vül hasznosak és jók, mivel a téeszek vezetői és dolgozói sok hasznos tanáccsal segíthetik egy­mást. (Például a növénytermesz­tésben a búzatermesztés, árpa­termesztés komoly helyet foglal el, ebben úttörők, és segítenek a helyes technológiák tanulmányo­zásában.) Az állattenyésztésük tetszetős, alig pár ember ügyel az 1000 férőhelyes szarvasmarha­telepre. A szőlőtermesztés cseh­szlovák módszereit a borkósto­lással és a viccekkel fűszereztük. Kintlétünk alatt voltunk a mező­gazdasági kiállításon, ahol sok új munkagépet láttunk. Szeret­nénk, ha a hasznos és praktikus traktorokat idehaza — meg tud­nánk vásárolni. A téesz különben Esztergom­nak által a nagyörvedi téesszel is tartja a barátságot, azokkal is jól megértjük egymást, mert úgy beszelnek mint mi. MARTON NÁNDOR, a Tisza—Maros-szög Tsz tagja Fichtelbergi visszhangok Mindig öröm egy pedagógusnak, ha a gyerekeit, vagyis a tanít­ványait boldognak látja. Csak erre tudok gondolni elsőként, amikor az iskola Mozart-kórusa és a weimari Ameisenkinder kórus kapcso­latáról írok. Az immár több mint másfél évtizedes barátság kiépíté­séért rendkívül sokat tett dr. Veszprémi László igazgató es karvezető elődöm dr. Bárányi Albertné, akitől öt éve egy baleset miatt amo­lyan beugróként vettem át az együttes vezetését, nem sokkal a ki­utazás előtt. Erről feltétlenül el kell mondanom, hogy az ilyenkor szokásos szorongás leküzdésében sokat jelentett az a kedves, segítőkész fogad­tatás, amelyben a német kollégáktól részesültünk. A gyerekek iz­galomtól, örömtől kipirult arca. a kis énekesek fellépés lázától csil­logó szemei, olyan csodálatos feszültségélményt adnak, amely hóna­pok múltán is fölforrósítja az emlékezést. Tavalyelőtt a weimariak voltak vendégeink, s Szegeden kívül Budapesttel és a Balatonnal is megismerkedtek. Micsoda pillanatok! Valóságos áldozás a zene oltárán, amikor a gyermekkórus hangjai fölcsendültek a tihanyi-apátság évszázados falai közt! A tavalyi NDK-beli turnéra emlékezve pedig eszembe jut a tihanyi koncert német visszhangja: az országjáráson, a sikeres közös hangversenyek után kirándultunk az Érchegységbe, s az igazán festői környezetben levő Fichtelbergben csodálatos élmény volt a különös hangulatú, hagyományos hegyi éneklés. Eberhardt Neumeyer kollégám, az Ameisenkinder vezetője oly lelkes hive a magyar kórusmuzsikának, hogy amikor az általa diri­gáil gyermekkar ajkáról felcsendülnek a Kodály-müvek dallamai. önkéntelenül fejet hajtunk a szakmai igyekezet és a művészi alázat előtt és büszkének érzi magát az ember — a magyar muzsikára. S ha még azt is hozzávesszük, hogy mindez magyarul! Lehet, hogy itt leírva közhely, de ott a nemet barátok között megélni: megható! Ami meg különösen megkapó volt. hogy megismerhettük a wei­mari „Hangyácskák'' (ez a kórus magyar neve) eletét, bepillanthat­tunk a próbák műhelymunkájába is. Egyszerűen tiszteletre méltó az az odaadás és példás fegyelem, amely a felkészülésben jellemző ra­juk. Ha ott a karvezető leinti a kórust, nem izeg-mozog senki, s nem kezdenek el traccsolni. Hogy ez miért tűnt szembe? Higyjék el, van ellenpelda — idehaza. SINKÖNÉ HORTOBÁGYI ÉVA, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola I. sz. Gyakorló Iskolájának tanara A Sipka-hágó történelmi varázsa Bulgária és Magyarórszág között, a KGST kert' tén belül eredményes kapcsolatok alakítják immár jó néhány évtizede az együttműködést. A gazdasá­gi élet sok területén alakultak ki a két szocialista ország között kapcsolatok, többek között a hajója­vitásban is. Bulgáriai tapasztalatcsere-látogatásun­kat e kapcsolatok jegyében szervezte meg a Gép­ipari Tudományos Egyesület szegedi szervezete. Bolgár kollégáink már előzetes érdeklődésünk ide­jén is nagyon készségesek voltak, szakmai progra­munk összeállításában. Utunk során pedig mindvé­gig olyan szeretettel fogadtak és kisértek bennün­ket, amely a szakmai tapasztalatokon túl emberi közelségbe is hozta számunkra az országot. Utunk Belgrádon, Szófián keresztül vezetett. Hajókat, hajójavító üzemeket természetesen a ten­gerparton találhattunk. így hát első élményünk ah­hoz a tájegységhez fűz bennünket, amely tanúja volt a bolgár történelem nagy pillanatainak: a Sip­ka-hágóhoz. Az egykori, véres léli harcok színhelye lenyűgöző természeti szepségében és szentélyévé vált a bolgár történelemnek. Az 1326 méteres Szto­letov-csúcs tövében húzódó Sipka-hágó a török el­leni szabadsagharc legemlékezetesebb csatajának színhelye volt 1877 telén. Az elnyomottak felsza­badító indulata csapott itt össze a reguláris túlerő­vel. hogv* a Sipka védői a fegyver- és muníció fogy­tán szikladarabokat. Iákat, majd végső soron el­esett honfitársaik holttestét zúdítsák a felfelé törő ellenségre. Mi lenne méltóbb, mint a költő. Vazo­vot idézni: ..Elfogyott a fegyver, de van hekatom­ba! Mindenik faág tör. minden szikla bomba. Lé­lek lángja lobban, ahogy odavág. Elfogytak a szik­lák, elfogylak a fák . . . Ragadjátok fel a holtakat — kiáltanak cs a tetemek mar lezúdulva szallnak Sötét raj fölött, mint cji démonok lendülnek, s az élők rendje tántorog. Reszket a török had. Ilyet so­se láttak! Halottak és élők közös harcban allnak." A Sipka után a tengerpart következett. A tör­ténelem után a ma. a szakmai kapcsolatok fölvéte­le. Először Russe, a hajógyár. Berendezéseik ötezer tonna vízkiszorítású hajók gyártására alkalmasak. A korszerűen felszerelt üzemben a lemez- és idom­acélokat szinte emberi kéz érintése nélkül készí­tik elő. Automata és félautomata hegesztóberende­zések. hatalmas csarnokok teszik igazán korszerűvé a bolgár hajógyártás e fontos üzemeit. A ERI' (Bolgár Folyamhajózási Vállalat) vezetői nemcsak, hogv* messzemenően szívélyességgel adtak tájékoz­tatást szakmai kérdésekről, hanem hangot adtak annak a meggyőződésüknek is. hogv eddigi szakmai kapcsolatainkat tovább kellene bővíteni es erősí­teni. A hivatalos programot vacsora követte a russei hajósklubban. Es a meglepetés: a klub vezetője ízes. dunántúli magyarsággal üdvözölt bennünket. Mint kiderült. Magyarországon járt iskolába, még a háború előtt, s ha csak teheti, mindig gyakorolja ..elfelejthetetlen" nyelvünket. E vacsora után pe­dig annyi magyar nótát énekeltünk vendéglátónk­kal együtt, amennyi bármelyik hazai baráti össze­jövetelnek is becsületére valna. Másnap Várnába szólított tovább a program. És természetes, hogy útba ejtettük Sument, a várost, amely Kossuth Lajosnak adott először otthont emigrációjában. A várost, amely ma is kegyelet­tel őrzi Kossuth emlékét: a ház, amelyben a kor­mányzó lakott, ma múzeum. Itt-tartózkodásának emlékét ma is nagy szeretettel gondozzak bolgár barátaink. Az emlékkönyv sok köszönősorához mi is hozzájárultunk egy meghatódott bejegyzéssel. Aztán indulnunk kellett tovább. Várt Várna. Vendéglátóink a Várnai Hajójavító és a Várnai Ha­jógyár vezetői gazdag programot állítottak össze ré­szünkre. Megtekinthettük a hajójavító üzemet, amelynek fő feladata a bolgár tengeri hajóflotta­park javítása, s emellett görög és szovjet hajókat is javítanak. Az ütemben dolgozó, mintegy fi ezer ember 120—130 hajó javítását végzi el évente. Ugyancsak mintegy 6 ezer embert foglalkoztat a Várnai Hajógvár. amely szovjet tervek alapján készült, s ahol 100 ezer tonnás hajókat is építhet­nek. Berendezései, az óriási daruk, anyagmozgató eszközök és a korszerű hegesztési technológia fo­lyamatoson öregbíti a bolgár hajógyártás jó hírne­vét. Látogatásunk eredményeként bebizonyosodott számunkra a szocialista országok hasonló munkát végző szakembereinek rendszeres tapasztalatcseréjé­nek szükségessége, amely nemcsak jelenlegi mun­kánkhoz adhat uj szempontokat, hanem alapja le­het a jövendő fokozottabb együttműködésenek is. Várnában voltunk, abban a városban, melyet szorosan hozzánk kapcsol a történelem. Mi is ellá­togattunk a Balkán és Magyarország későbbi sor­sának alakulásában oly nagy szerepet játszó, vég­zetes várnai csata színhelyére, melynek magjai* hő­sére. a törökverő Hunyadi Jánosra ma is tisztelet­tel emlékeznek a várnaiak. Emlékét, csak úgy. mint a fiatalos hévvel törökverésre induló, de végül is meggondolatlanságában a túlerővel szemben csatát és életet vesztett magvai*—leng vei király, Jegeli* Ulászló emlékét mauzóleum őrzi. Múlt é.s jelen, szakmai szempontok és nemzeti érzések egyaránt összekötnek bennünket. Ezt érez­tük végi bulgáriai utunkon, gyárakban, üzemekben, csaták emlékparkjaiban. Varázssipkáról írnak a népmesék. Lehet. A Sipka-szorosnak valóban vará­zsa van: vadregényes táj ad keretet a múlt, a tö­rök elleni honvédő harc emlékeinek. Honvédő há­borúk emlékei olvadnak össze a bolgár tájban, Dél­kelet-Európa népei összefogásának jegyében a mai, korszerű ipari civilizáció gyáraival, üzemeivel. A múlt és a jelen összetartozó kettőssége csak meg­erősíthette bennünk mai és jövendő öss l :tarto?á­sunk érzését, az érdekazonosságon alapuló munka­megoszlás lehetőségeinek sokrétűségét. UNGI GYULA MAHART Szegedi Hajójavító Üzem vezetője V

Next

/
Thumbnails
Contents