Délmagyarország, 1983. május (73. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-04 / 104. szám

Szerda, 1983. május 4. 7 Előkészületek - gondokkai Továbbélő kényelmeink Tájékoztató a tanszerellátástól A kis- és nagydiákok még az idei tanévvel birkóznak, a tanszerellátásért felelős vállalatok viszont már az elkövetkező iskolaszezonra készülnek. Híven a jól bevált hagyományhoz, a PIÉRT dél-magyarországi kirendeltsége idén is összehívta azt a megbeszélést, mely a nagykereskedelmi vállalat és kiskereskedelmi partnerei kölcsönös tájékoztatására hivatott. A tegnap délelőtt, az NKFV szegedi székházában tartott összejövetelen Rovó István áruforgalmi előadó foglalta össze a még tartó iskolaév tapasztalatait, majd az 1983 —84-es szezon ellátásáról szólt. Évek óta kísérletezik a vállalat — mondotta —, hogy a pedagógusokat is bevonják az előkészületi munkába, de törekvésük, sajnos. ez idáig nem vezetett sikerre. Miként korábban, idén is több száz kérdőívet küldött szét a vállalat a működési területéhez tartozó három megye — Bács-Kiskun, Békés és Csongrád — általános iskoláiba, hogy még idejekorán tájékozódjék az egyes iskolák speciális igényeiről. A kérdőívekből tizen-valahány érkezett csupán vissza, amiből (ha nem lennének homlokegyenest ellenkező tapasztalataink) arra következtethetnénk, hogy az általános és középiskolákban csupán azon tanszerek, füzetek megvásárlását kérik a szülőktől, melyek a Művelődési Minisztérium által öszszeállított jegyzékben szerepelnek. Csakhogy ebben reménykedni: hiú ábránd, öszszel majd, az új tanév indulásakor, ismét ugyanazzal a problémával találják szembe magukat a szülők, mint évek óta mindig. Várhatóan megint, az első tanítási napon. rukkolnak elő speciális kívánságaikkal a pedagógusok, tetemes plusz kiadásokra késztetve, no es az újbóli bevásárlással nem kis boszsztiságot okozva a szülőknek. Az iskolák közömbössége azért is érthetetlen, mert nyilvánvalóan saját tevékenységüket, az oktató-nevelő munkát nehezítik, ha a tanulók csak hosszas utánajárással, késve jutnak a pedagógusok által — a kötelezően előírtakon túl — igényelt füzetekhez, tanszerekhez. A PIÉRT ugyanis csak késéssel, a kiskereskedelmi üzlethálózat közvetítésével értesülhet az újonnan felmerülő igényekről. Nem kis időbe telik, míg beszerzi a különleges kéréseknek megfelelő árukat. Hogy az iskolák és a kereskedelem közötti. ésszerűen kínálkozó együttműködéssel mennyi felesleges bosszúságtól, feszültségtől szabadulhatnánk meg, az iskolaköteles gyermekek szüleinek aligha szükséges magyarázni. De hát, úgv látszik, erre még várni kell, s nekünk, kívülállóknak nincs más választásunk. mint évről évre elsírni ugyanazokat a sirámokat. A PIÉRT többel is próbálkozik: a tavalyi iskolaév indulásakor szerzett tapasztalatok alapján megkísérel elébe menni a speciális igényeknek. (Már amenynyire a folytonosan változó tantervek, oktatási metódusok mellett lehetséges.) Mindent egybevetve — hallottuk a tegnapi táiékoztatón — alapjában véve kiegyensúlyozott, zökkenőmentes lesz az ellátás, vagyis a tavalyihoz hasonló színvonalú. A tanszerek túlnvomó többsége még az idén háromhetesre tervezett, július 18tól augusztus 6-ig rendezendő engedményes füzetvásár előtt kanható lesz az üzletekben. F-gynémelyik tanszer szállítását viszont csak megkésve. a harmadik neevedévre vállalta az ipar. (Alapvető cikkek szerencsére nincsenek az utóbbiak között.) Szülök tini/elmébe ajánljuk a PIÉRT által menjelentet*tt tetszetős, áttekinthető tájékoztató füzetet az általános iskolai osz+álvok l-ötetező tanszerszfikségletéről, e kiadvánvt természetesen a panír-irószer boltok eladóinak is rendelkezésükre bocsátják. Kitüntetettek köszöntése Baráti beszélgetésre invitálták tegnap Szegeden, a megyei tanács székházában, a hazánk fölszabadulásának évfordulója alkalmából Állami Díjjal és művészeti díjjal jutalmazo-ttakat, akik Csongrád megyében élnek, alkotnak. Az alkalomra eljöttek az illetékes pártbizottságok első titkárai, a tanácsok elnökei, a. munkahelyek vezetői, párttitkárai. A kitüntetetteket dr. Petrik István, a megyei tanács elnökének általános helyetlese üdvözölte köszöntötték őket a megyei pártbizottság és tanács vezetői. Jelen volt dr. Komócsin Mihály, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára is. A vendégek, nevében . Szabg László, a - szentesi Árpád Tagállami díjas elnöke Vái»' laszolt a köszöntőkre. Elindult a társaság... A társaság elindult. Nem volt különleges csinnadratta, hejehujázás, szép komótosan nekiindultak. Annak rendje s módja szerint átestek a formaságokon és belekezdtek a közös munkába. Előtte a kiszemelt társak értesítették egymást, puhatolóztak, de voltak olyanok is, aki.k csak folytatják, amit abbahagytak. § most már mások. és nem maguk mellé fordulnak a barázdába. Kilenc közösségben döntöttek, hogy ezután kart karba öltve, együtt munkálkodnak. A. Csongrád megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat gesztorságával u vállalkozók több mint 30 ezer hektár lóbab cs 15 ezer hektár durumbúza termesztésére kötöttek egyezséget. Kutatók, termelők, s a piaci értékesítésben részt vállalók állapodtak meg a fehérjedús növények termőterületének növelésében. (Lóbabból 16 ezer. durumbúzából 4 ezer hektárt már most vetettek a gazdaságokban.) A megyei közösségek közül az eperjesi Ifjú Gárda. a dorozsmai József Attila és a szőregi Tisza—Maros Szög Tsz. tagia a társaságnak; A Gabonatermesztési Kutatóintézeten kívül még a Keszthelyi Agrártudományi Egvetem mosonmagyaróvári kara a lóbabnemesités úttörőjeként vesz részt a közös munkában. A baksai székhelyű Pannónia Műszaki Fej!esz;ő Közös Vállalat a dunántúli gazdaságok tevékenységének összehangolásában segítkezik. míg a Tiszántúli lóbab és durumbúza termesztőinek munkáját — ahová az újkígyós; Aranykalász Tsz is tartozik — a Füzesgyarmáti Szalas Tomegtaka rmánv Termelési és Juhtenyésztési Rendszer koordinálja. Amint a nemrég tartott alakuló ülesen elhangzott, már 4500 hektáron vetettek magnak való lóbabotj ami ezután a közös vagyont gyarapítja. Az sem titok, hogy a 17 ezer hektár föld termésének jó részére már van is vevő: Több pecsétes írás készült róla, hogy kutatók, termesztők és feldolgozók összefogtak. a hazai takarmánygazdálkodás segítésére a fehérjében dús növények termesz.lesére. A ..kilencek" a külföldről behozandó takarmánylisztek hazaival való helyettesítését tűzték célul. Eddig külön-külön is ádáz harcot vívtak a be-bezúduló drága valutás takarmányok ellen, s ezutánra nagyobb reményt jósolnak maguknak, hiszen az egyezség szerint mindnyájan kötelesek összevetni a vállukat. A társaságnak ez a legfontosabb mozgatója. A fehérjegazdálkodásra nem jellemző az öszszehangolt munka. Azt beszélik, mindazért, mert eddig lebecsülték a hazai szója- és lóbabtermesztést. s külkereskedők szólama is lett r „amit meg lehet venni máshol, azzal ne nagyon kínlódjanak a gazdaságok" A takarmánykeverő vállalatnak is mindegy volt, honnét kapta a tápba valót, lényeg. hogy jutott annak; aki megfizette. Csakhogy idővel megváltozott a világ. Az olcsó külföldi árunak egyre jobban befellegzett, és a valutakassza is apadozgatort. Nem lehetett más választás, minthogy meginduljon az összefogott hazai fehérjeelőállítás. A kutatók nemesítsenek jó vetőmagot és a gazdaságokban termesszék azt meg. a földolgozó vállalat pedig keverje össze az állatoknak. Mert. ha nem: kevesebb állat gömbölyödik majd a telepeket-; és az ólakban. Azt pedig senki sem kívánhatja a mai jóllakott világban, hogy porcíózzak a húst. meg a tejet Ezért is alakult az elmúlt héten Szegeden a Csongrád megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat irányítátásával a fehérjeelőállítás észszerűbbé tételére ég a durumbúza-termesztés segítésére gazdasági társaság. Az időnek teltével országos hírűvé növekedett kukorica, zöldségtermesztő rendszerek mellé rengeteg társulási forma alakult. Például nyulászok. birkatartók, kender-, gyümölcs- ég lóbabtermesztők foglak egy karra, hogy jobban menjen a munka. Váltakozóan reagáltak a világgazdaság kihívására, a hazai piac mozgásaira Az életképesek neve körbeszaladta Európát, és túl is jutott az öreg kontinensen (pl. KITE, KZRI). de vannak olyan közösségek, amelyek itthon lettek népszerűek, mert a háziasszonyok gondjain segítettek (burgonyatermesztök). A hazai fehérjékutatásokra támaszkodó társaság mégis elindult a maga útján. A résztvevők bizakodnak, hogy az évtizedes harcok talán nem voltak hiábavalók. A bizakodásra alapot adhat Proliászka Ottó elnök szerint, hogy elmúlt már a szép szavakat papoló korszak. s az eredményekért doleoziii kell. Erre lehet igazoló adat. hogy az évente 200 millió dollamyj fehérjeimport immár harmadik éve nem növekszik. inkább csökken. Ugyanakkor több hús kerül a piacra. Mindezt a hazai fehérjegazdálkc-das siketének tartják. Főleg azután, hogy pár éve — a kutatók legnagyobb kese-gésére — még ingyen se vitték a gazdaságok a lóbabvetőmagot. Ezért is tartják örvendetesnek, hogy a társa sá" elindult .... M. T. M

érges a villanyszerelő, akivel ezúttal éppen — szerencsére — nem szakmai, hanem ismerősi minőségében akadtam össze. Sebaj — gondolja magában az ember —, mérges emberekkel gyakran találkozhat mostanság. A megszokás teremtette kívülállás jóleső biztonságából most sem a téma, legföljebb a hevesen gesztikuláló ember látványa lendít ki, ahogyan a maszekokat szidja. Hogy hogy van képük ennyit és ennyit keresni a város jól ismert terén álló butikok tulajdonosainak. És hogy mi miért hagyjuk ...? Már mondanám az ilyen esetekre tartalékolt sztereotip-cinikus választ: te miért nem mégy el maszeknak/? — de az utolsó pillanatban visszafogom - magam, mert sietek, s mert előre tudom a választ. Hiszen a vállalkozáshoz tőke kell, s azt meg honnan szerezze meg a szegény villanyszerelő. Mondhatnám ugyan neki, hogy tegye pénzzé kétszintes villáját, balatoni nyaralóját, és néhány évig érje 6e egy szerényebb lakással, de akkor legalábbis őrültnek .nézne. Hogy ő kockára tegye tíz-egynéhany év megkínlódott javait? Hiszen jól tudom, hét évnél is többet ölt bele a villába, háromnál többet a nyaralóba, amikor nem volt se szombatja, se vasárnapja, mert mások épülő házába szerelte a villanyt. (Sokszor vállalati anyagból, de szerencséjére sosem csípték rajta, hiába indítottak egyszer vizsgálatot ellene. Mindig akadt néhány tízezer forintnyi számlája. Így csak kontárkodásért büntették meg, egyszer.) Szóval, tudtam, őrültnek nézne, hiszen tudja, a vállalkozásba bele is lehet bukni. így meg tisztes fizetése van, meg íróasztala, hiszen közben csoportvezető lett. És hétvégei is szabadok. Bólogatok hát, mígnem búcsúzóul — meghatódva megértő leltemtől — hoszszan rázni nem kezdi kezemet, demokráciánk fogyatékosságain elmélkedve. És amíg egy percre utánabámulok, én is elmélkedni kezdek, ha tetszik, ha nem, demokráciánk fogyatékosságairól. Olvasom, egy nagyvállalat két-három gyárában is állnak mostanában a gépek, líol néhány, hol több napot. A kerítést már kétszer festették át, az udvart patyolattisztára takarították, de a várt importanyagokat csak nem kapják meg. (Persze, Hogy ríétrí. Hiszen inkább csak veszteséget termelnének belőle!) Másik gyárunkban viszont alig győzik az exportmegrendeléseket, és munkaerőhiánnyal küszködnek. Méghozzá igazival, és nem a tartalékolás vágyától vagy a bértrükkök kényszerétől vezettetve kreált hiánnyal. És a dolgok ennyiben maradnak. iA lakatos, a forgácsoló, ha éppen nincs kényszerszabadságon, ötödször is fölsöpri a gyárudvart, tisztes órabérért, de természetesen morogva, mert valódi teljesítmény nélkül azért jóval kevesebbet keres a megszokottnál. Az exportmegrendelésekkel elhalmozott gyár pedig továbbra is kínlódik az emberhiány miatt, örül, ha úgy-ahogy időben képes szállítani, s csak minden ötödik tételnél kényszerül árengedményre a késés miatt. Meglehet, sajnálom a csak sima órabérért kerítést festő, udvart takarító szakmunkásokat, akik valódi teljesítmény híján kevesebbet keresnek a megszokottnál, s az egyre szükségesebbnél. Legföljebb az nvutgalanít. ha ezek az esztergályosok valóban forgácsolhatnának, a géplakatosok berendezéseket szerelhetnének össze, ott és olyanokat, ahol és amilyeneket eddig is megszoktak, valódi teljesítményt nyújtanának-e a számukra oly fontos többletjövedelemért. Valódi lenne-e az a teljesítmény. amiből csak nehezen vagy veszteséggel eladható termékre futná, hiszen milliószor bebizonyosodott: a teljesítmény a piacon, az elérhető árban méretik meg. s nem a befektetett munka mennyisége szerint. Ha pedig azon meditálok, hogy miért nem lehet, ha nem is utasításokkal, de meggyőző szóval, sőt uram bocsá'. nagvobb jövedelemmel egy nagyvállalaton belül sem ..átirányítani" oda az embereket. ahol valóban hasznot hajthatnának, akkor, azt hiszem, demokráciánk fogyatékosságain is elgondolkodhatom. • Kérdések motoszkálnak bennem, értéktudataink zavarainak köréből. Miért erény nálunk még mindig inkább békésen egy helyben megülni, mint vállalatot, pályát változtatni? Miért inkább elviselhető valamennyiünk — vagy legalábbis sokunk — számára, ha átlagos pénzekért kerítést festenek, udvart söpörnek emberek, kényszerítve valamennyiünket, hogy tartsuk el őket, mintha tisztes, de mondjuk az átlagosnál kétszerte nagyobb összeget vágnak zsebre exportcélprémium formájában. vagy éppen egy vállalaton belüli gazdasági munkaközösségben végzett munkájukért cserébe? Arról már nem is beszélve, hogy miért vagyunk képtelenek tolerálni olyan nagyobb, mondjuk tíz-tizenöt ezer forintos jövedelmeket, amelyekért nemcsak megdolgoztak, hanem személyes vagyonukat is kockára tették — néha el is veszítették — birtokosaik, akik mellesleg sok tízezer forint adót fizetnek, s akiket legalább nem kell eltartaniuk azoknak, akiknek módjukban áll valódi teljesítményt nyújtani, mondjuk, átlagos bérekért? Miért? Tudom, az esztergályos nem tehet arról, hogy ő éppen udvart söpör. Nem tehet róla, hát milyen jogon fizettetné meg vele bárki is ennek az árát? Csak az a kérdés, mikor és hogyan és ki fizeti meg e méltatlan söprögetést? Fizetjük, alighanem valamennyien, és máris. A jog- es feltételegyenlőséget deklaráló szocialista demokrácia jegyében, amelyben a társadalom egésze felelősséget vállal tagjaiért, s ha szükséges, eltartja a rászorulókat. Eltartotta éveken át úgy, hogy munkát adott a veszteségesen dolgozó gyáraknak, a piac értékítéletét szubvenciókkal deformálva. Szubvenciókkal, melyeket onnan vett el, ahonnan volt mit. És hogy közben eladósodtunk? Az tán nem is a legnagyobb baj. Mert az igazi gondot alighanem az okozza, hogy közben sok helyen elfelejtettek — vagy meg sem tanultak? — alkalmazkodni azoknak a piacoknak a szabályaihoz, melyekről vásárolni vagyunk kénytelenek, hát eladni is kényszerülünk rajtuk. Tovább élt minálunk a kényelem a kelleténél, és a lehetsegesnél, az egyenlőséget deklaráló szocialista demokráciára támaszkodva. De amennyire tudom, a deklarált egyenlőség nem a juttatásokra, hanem az esélyekre, feltételekre vonatkozott, s csak az egyenlő munkáért javallott egyenlő bért adni. A munka pedig a pro"dtlkeióban, az pedig a piacon méretik •meg. Egyenlőek- vagyurvk-e hát, ha az udvart ugyan kényszerűen, de mégis csak azt söprögető esztergályos annyit keres, vagy majdnem annyit, mint az, aki valóban értéket hoz létre? T

alán igazán nem is tudom, mi lenne a jó. Jó, mindannyiunknak, egyenként. Csak azt sejtem, mi lenne jo valamennyiünknek, közösségként, társadalomként. Az, ha változni és változtatni tudnánk, hogy a szocialista demokrácia nagyjából azzá legyen, amire hivatott. Hogy esélyegyenlőséget biztosítson, lehetőségeket a többet és jobbat akaróknak. Azoknak is, akik önmaguknak akarnak elsősorban többet és jobbat, ha ezt szabályozott keretek között teszik, a társadalom javára. Akár maszekként, akái a jobb vállalat jobban fizetett munkásaként, vagy a gazdasági munkaközösség tagjaként. Hogy ne legyen kötelező norma felnőtt emberek fölött atyáskodni és bábáskodni, legföljebb a valódi felnőtté válás segítése legyen kötelező. Segíteni a lalpraállásban. a felnőtt és önálló személyiség kibontakoztatásában. Hiszen az aoa is csak addig tud zsebpénzt adni a fiának, amíg van miből. Legföljebb esetünkben a fiúknak kell megkeresniük a zsebpénzrevalót ... Még meditálnék, ahogyan látom a- valaha villanyszerelő, most békés munkahelye ellenére is gyakorta mérges csoport vezeti' ismerősömet befordulni a sarkon. És ak> kor eszembe jut: valami hiba van otthon a b'ztosítékdobozban. Lassan ég a kébelek szigetelése. Bűzös is, veszélyes is Mármár- kiáltanék utáira. megnézné-e. de eszembe jut: mióta megvan a háza. nyaralója. kocsija, csoportvezetői íróasztala, ilyesmit nem vállal, még ismerősnek sem. Lehet, hogv egyszer még ő is kénytelen lesz elmenni maszeknak? Szávay István Népfronlmegbeszélések A művelődési táborok munkacsoportjának megalakítását kezdeményezte a Hazafias Népfront Országos Tanácsának közművelődési munkabizottsága szerdai ülésén, majd tájékoztatót hallga'ott meg a ..Szocialista városok — szocialista közélet" akció előkészítéséről. A művelődési táborok a közművelődési intézmények, a társadalmi és tömegszervezetek kezdeményezésére országszerte elterjedtek. A Hazafias Népfront környezetvédelmi munkabizottságának keddi ülésén. V. Nagy Imre egyetemi tanár, a bizottság elnöke összegezve a tapasztalatokat rámutatott: a magyar társadalom viszonylag hamar eljutott az általános elvi egyetértésig, abban azonban megoszlottak a nézetek, hogy milyen módon háríthatók el, előzhetők meg a környezeti áratalmak. A népfrontmozgalom kezdettől fogva azt az álláspontot képviselte, hogy a környezetvédelem feladatait nem lehet csupán törvényhozási és államigazgatási eszközökkel megoldani, szükség van a társadalom, az állampolgárok tevékenv közreműködésére. A Hazafias Népfront az elmúlt évtizedben kiépítette aktivistahálózatát, amely százezreket képes mozgósítani az ügy érdekében.