Délmagyarország, 1983. április (73. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-09 / 83. szám

Forráskúti tudósítások Fotrráskútnak Ülléssei közös tanácsa van. A község közigazgatási területe 3 ezer 667 hektár. Állandó lakosainak száma 2 ezer 370. Minden második forráskúti lakos tanyán él. A munkaképes korú lakosság csaknem 10 százaléka iár el dolgozni. Legnagyobb munkaadó mégis a Haladás Tsz a dolgozók kétharmada itt talál munkát. Fontos szerepet látszik még a község életében az Üllés és Vidéke Áfész. amelv Forráskút lakosainak ellátásáért is felelős. Az általános iskolába 240 tanuló iár. Tanteremhiány nehezíti a pedagógusok munkáját, ezért az alsó és felső tagozat felváltva jár iskolába. Övoda ..helyzet" is van: noha 120—130 százalékos kihasználtsággal működik a naoköziotthonos óvoda. 17 gyereket mégis el kellett utasítani. A forráskúti Haladás Tsz kiegyensúlyozott tevékenységével, a homokvidéken kiemelkedően eredménves gazdálkodásával országos hírnévre tett szert az utóbbi években. 1980 óta nem részesülnek a kedvezőtlen adottságok okán iáró állami támogatásban (amely évente mintegv 30 millió forint lennel. Ennek ellenére 1982-ben 60 millió 123 e^er forintos nyereséggel zárták az esztendőt. Bízni kell az időben Mit termeljünk? Azt mondták, ha Forráskútról meg akarok tudni valamit, Pesti Menyhértet keressem. Tősgyökeres forráskúti, s amit ő nem tud a faluról, azt talán nem is érdemes tudni. Azt mondja Pesti Menyhért, o forráskúti ember kiverekszi magának, amit akar. Az is szomorú már, hogy egy csomó dologért egyáltalán verekedni kell, az meg még szomorúbb, hogy van, amit sehogy sem lehet elérni. — Itt van például a szifonpatron. Nem nagy dolog, semmiség, mégis milyen bosszantó, hogy hónapokon át azt mondják a boltban, nincsen. Én például szódás fröccsöt innék, de ha nincs szóda, kénytelen vagyok tisztán inni a bort. Csak olyankor mérgelődöm, mikor hallom a rádióban, vagy olvasom az újságban, hogy így meg úgy az alkoholizmus. Biztos, hogy nem a patronhiánytól lesznek alkoholisták az emberek, de ez is egy lépés az önpusztító ivászat felé. Vagy itt van egy másik apróság: a szög. Föl akar a téesztag egy darab lécet tenni a kerítésére, hát nem képes hozzá szöget találni. Megyek a boltba, azt mondják: nincsen, hiánycikk. Mintha még mosolyognának is rajtam. Keresem Üllésen, Csólyosban, ott sincs. Megyek Szegedre, két boltban elutasítanak, a harmadikban végre kapok. Kát mennvi idő. fáradság megv rá az ilyenekre? Az ember meg elmérgelődik magában: hogy a fenébe tudja egyik boltos megszerezni, a másik meg nem? Hogy lehet, hogy Szegeden van, Forráskúton, meg a többi községben nincs? Izgatta egy időben a falusiakat, hogy nem volt a községben apasertés. Jött helyette az inszeminátor, megtermékenyítette a kocákat. Hanem' az állatok rettegtek tőle. Megsértette, ügye, őket. vagy fájdalmas volt a beavatkozás. Volt, amelyik nem is lett vemhes, a másiknak csak három-négy malaca született. Adtunk egy kis borravalót az inszeminátornak, hátha akkor másként alakul a dolog. Az sem ért semmit! Váltig kérdezték az emberek. nem lehetne-e kant kihelyezni. Nem mintha a forráskúti paraszt olyan nagyon rettegne az újdonságoktól; bánná a fene az inszeminálást is, csak lenne rendesen malac utána. Megkérdeztem egy tanácskozáson az állattenyésztési felügyelőség embereit, hoznának-e kant, ha lenne, aki tartaná. .Azt felélték, hoznának. A kecskeméti mesterséges termékenyítő állomás igazgatója is beadta végül a derekát, így került két kan Tapodi Lacihoz, aki felcser a téeszben, az állattenyésztő telepen, ö meg aztán betanította őket. Utánfutóval viszi a kant a koca helyébe. Csak szól neki, hogy gyerünk Zoli, munkára, a rusnya disznó már szalad is az utánfutóhoz. Azt mondta régen a maszek: a kis haszon is haszon! Hát ezt a mostani kereskedők is megszívlelhetnék. A szívem szakad meg, Maikor jártomban keltemben látom, milyen barbár módon vágják ki a nemrég termőre fordult almásokat. Mennyi pénzt adott arra az állam, most meg, hogyha van egy nagyobb termés, halálra rémül mindenki. Nevetségesnek tartom, hogy egy szocialista országban, ahol tervgazdálkodás van, a megtermelt áru dupla meg tripla áron jusson el a fogyasztóig. Mert ha a kereskedelemnek nincs ekkóra haszna, akkor inkább nem is vásárolja föl az árut. Darabolják ki az almafákat: meg kell nézni, mennyibe kerül most a piacon az alma! Meg kell nézni, menynyiért veszik át a primőr zöldséget itb a termelőtől és mennyiért kapja meg a pesti háziaszszony! Olyan a mai világban nincsen, hogy sok kicsi sokra megy, ha sok árut forgalmazok, kisebb árréssel, végső soron az is komoly haszon, csakhát dolgozni kell vele. Nekünk, termelőknek azt mondják: ne termelj, mert nincs rá kereslet! Hát háromnapos fonynyadt zöldségre, vagy olyan alrriára, amit markolóval raknak a vagonba, ne is legyen! De az igazság, hogy inkább a termelést állítják le, minthogy ügyelnének a minőségre és olyan áron adnák, amit a fogyasztó meg is bír fizetni. Értjük mi termelők, hogy mivel tartozunk a kereskedelemnek, olvastam én is, hogy a termelést mindig a kereskedelem húzóereje lendíti föl, mégis azt mondom, lehetne ezt jobban csinálni. Forráskúton például nincsen bölcsőde. Pedig igény itt is lenne rá. Zsombó szakszövetkezeti község, ott majd mindenki a saját földjén dolgozik, mégis van bölcsődéje. Jó lenne nálunk is: nem esnének ki a munkából a kismamák. Mind nagyobb kincs lesz a kézi munkaerő, ha megoldanánk, hogy a gyerekek jó helyre kerüljenek napközben egy. egv fiatalasszony évekkel többet dolgozna a közösben. Azt hiszem, erre, ha nem törekszünk magunktól, előbb-utóbb úgy is rákényszerülünk. Gond mindig volt, lesz is. Én cselekvő részese voltam az utóbbi évtizedekben Forráskút fejlődésének, azt mondom: bízni kell az időben! Aki tesz valamit a boldogulásáért, annak a törekvéseit előbb-utóbb siker koronázza. Hausmann Aurélt, a Haladás Tsz főkönyvelőjét arról kérdeztem: mi foglalkoztatja leginkább a forráskútiakat? — Szerintem az, hogy mit kéne termelni, ami jó áron eladható. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján sokan aggódni kezdtek a kistermelés jövője miatt. Mostmár nem az a gond, hogy a kistermelőt adminisztratív intézkedések akadályozzák. Inkább az, hogy a termelési költségek növekednek, a kereslet pedig csökken. Tavaly óriási gondok voltak például a barackkal. D-től lefelé csak léáron vették át. Nem megy már olyan jól a korai burgonya sem, mint korábban. i — Egy tanácskozáson hallottam: a kistermelés integrálásában még óriási tartalékok vannak, de a legfőbb akadály, hogy a nagyüzemek nem eléggé érdekeltek ebben. — A Haladás Tsz csaknem 100 millió forint értékben vásárol föl különböző árut a kistermelőktől. Ennek persze jó része tej, élőállat, de nagy mennyiségű burgonyát, zöldséget is veszünk. A legnagyobb gond az, hogy kicsi a jutalék: mindössze 7 százalék. Az a nagyüzem, amelyik nem tudja maga forgalmazni a kistermelőktől fölvásárolt árut, lényegében csak bérszállítást végez, igen olcsó áron. Ezt nem lehet valódi integrálásnak nevezni. A másik gond, hogy ehhez járműparkra lenne szükség, ami egyrészt sokba kerül, másrészt meg nem is lehet hozzájutni. Mi például 81-ben kaptunk utoljára új IFÁ-t, pedig azóta is föl van adva egy csomó megrendelésünk. A főkönyvelő azt javasolja, a zöldséges ügyekről inkább a felvásárló telep vezetőjével, Gyuris Ferenccel beszélgessek. — A tavalyi fennakadásokat részben a rekordtermés okozta — mondja a telepvezető. — Egyelőre nem lehet pontosan fölmérni, hogy mennyivel csökkent a kereslet, és ha idén nem érnek ismét össze a különböző fajták, talán zavartalan lesz a fölvásárlás. — Beszéljünk még a tavalyi évről: igaz, hogy az elkeseredett termelők meg akarták verni az átvevőt? — Én erről nem tudok. Az biztos, hogy sokaknak gondot oko!Ott az eladhatatlan áru. Mondok példát: a számok nem, de az arányok stimmelnek. A ZÖLDÉRT adott egy limitet: ma megadta a holnaputáni felvásárlás mennyiségét Adott 15 mázsát. A kínálat meg volt 80 mázsa. Az üllési telepen még nagyobb a túlkínálat. — Itt állt a 80 mázsa barack az udvarban. Hogyan döntötte el, melyik 15-öt vegye át? — Nem állt itt. Ütemeztük a szállítást, csak az hozta ide a barackot, aki kapott ütemcédulát. — Hogyan döntötte el, ki kapjon ütemcédulát? — Az érkezési sorrend szerint. Meg az is szempont volt, hogy mindenki szállíthasson valamennyit. — Ha a helyébe képzelem magam: nem lehet könnyű a döntés. — Ez tény. Sokan próbálják megkörnyékezni az átvevőt. Kimondom, ahogy van: megpróbálnak megvesztegetni. Nem tudom, van-e haragosom, én nem álltam kötélnek. De ezen múlik: az átvevő becsületén, hogy van-e kivételezés. — Mi volt a D-s barackkal? — Amikor sok volt, csak lébaracknak lehetett átvenni az E és F minőségűvel együtt. Ennek az ára 2.20. De még a lébarack mennyiségét is korlátozták: az összesnek csak 20 százaléka lehetett. — Mi történt a fölösleggel? — Semmi. Elpusztult. (A telepvezető nem részletezte, ám én ideírom, ami úgyis köztudott: cefrének, pálinkának jó ez a fölösleges barack. Ez késztet zugpálinkafőzésre olyan embereket, akik különben tisztességes úton akarnának túladni a termésen. Részben az ebből készült szeszt mérik ki a bögrecsárdákban, adják el a fekete kereskedelem földalatti csatornáin. A megtermelt érték nem akar elveszni. Akkor vessünk köve/ ezekre az emberekre, ha már megoldottuk a felvásárlás gond iáit!) — Mi változott az utóbbi évek ben? — Változik a kereslet. Pár éve nagy sláger volt az almapaprika. Ma nem is kötnek rá szerződést. Ugyanez vonatkozik a cseresznyepaprikára. Fölszálló ágban volt tavaly'a csemegeparadicsom: a kecskeméti konzervgyár mindent átvett, amit csak föl tudtunk vásárolni, még Bordányból is kocsiszámra hozták a Petonec paradicsomot. — Honnét lehet a legbiztosabb információt beszerezni a keresletről? — A piacról. Jelenleg a Bosnyák tér a legfontosabb központja a hazai zöldségkereskedelemnek. Persze az is problémát okoz, ha ott nem kel el valami. Mindig megismerem, ha idehoznak a telepre Budapestet megjárt, törődött portékát. Ebből szokott olykor vita lenni. Téeszek is, kistermelők is akkor vannak előnyben. ha folyton a piacon vannak, ismerik a legfrissebb árakat. Szerencse is kell a kiugráshoz, de szakértelem és információk nélkül nem lehet folytonosan jói alkalmazkodni, Forráskúti szociálpolitika A Haladás Tsz-nek tavaly 721 nyugdíjasa részesült nyugdíjkiegészítésben. Nyáron a gabona betakarításakor minden nyugdíjas kap 1000 forintot hogy tudjon a jószágának takarmánygabonát vásárolni. A másik 1000 forintot pedig idősek napján kapják meg. unnepelyes keretek között. Külön az üllésiek, külön a forráskútiak Összegyűlnek, elhozzák a feleségüket, családjukat is. Elmegy az elnök, beszélgetnek, előjönnek az emlékek, általában igen jó a hangulat ezeken az összejöveteleken. Havi százforintos egyéb nyugdíjkiegészítest is kap oszszesen 59 idős ember, akiknek különösen alacsony a nyugdíja. — A mi szövetkezetünkben is létezik aránytalanság a regebben nyugdíjba ment idős emberek és a pár esztendeje, netán hosszabb munkaviszony után, szakmunkásként magasabb nyugdíjat szerzett tagok között. — mondja .Hausmann Aurél. — Nem tudnak ezen valamit korrigálni? — Sajnos, nem sokat. 83-tól lesz módosítás, öt munkában töltött év után a nyugdíjösszeg 3 százalékát, 10 év fölött 6 százalékát, 15 fölött 9 százalékát kaphatja meg kiegészítésként a nyugdíjas. Ez azonban inkább növeli, mint csökkenti a meglevő különbségeket. — Meg lehet élni a nyugdíjból? — Sokan élnek együtt a családjukkal, dolgozgatnak még a ház körül. Ezt a segélyt nem adjuk családtagnak, csak az illető nyugdíjasnak. Nem tipikus, de előfordult, hogy az öregnek nem vásároltak ruhát a gyerekei. A szociális bizottság elnöke elvezette a boltba és a segélypénzből fölöltöztette. De ez kivétel: mindenki mindenkit ismer, kit a lelkiismeret, kit a közösség ítéletétől való félelem tart vissza az ilyesmitől. Zámbó Gábor 76 éves nyugdíjas az unokáival él együtt Udvari szobájában külön tévé. gáztűzhely, megszokott bútorai. — 62-ben lerobbantam, tüdővel — meséli. — Lerokkantosítottak. Kaptam 260 forint nyugdíjat. Amikor elértem a 65. évet, emeltek rajta, akkor már kaptam csaknem ezer forintot.. Amikor lehetett éveket gyűjteni, hogy hol, merre dolgoztam a múlt rendszerben, akkor ismét emeltek. Jártam aratni, búzát is, rizst is, ezeket beszámították, kaptam 1600 forintot Akkor még egy kicsit emeltek rajta, most 1800 forintot kapok havonta. — Allatot tart? — Tavaly még tartottam három hízót, idén már nem bírok veszkődni velük, csak néhány tyúk maradt. Molnár Istvánt nagy szomorúság érte. Január 4-én meghalt a felesége, pár hete őt is megműtötték. Mosött éppen, amikor kerestem. — Most úgy érzem, rám nehezedik az élet — mondja, de aztán a múltban keres vidámabb témát. — Kőműves brigádvezető voltam — meséli. Fölsorolni is sok lenne, mi minden került ki a kezük alól. Nehezen lépett be a téeszbe, de aztán annál hűségesebb tagja lett — Az rejlik az eredmények mögött, hogy komoly emberek vették kézbe ezt a gazdaságot. Amikor Sándor Tibor, a mostani elnök idejött, ezt mondta az első vezetőségi ülésen: Emberek, bizalomért bizalmat kérek! Az eredmény magáért beszél. Három gyermeke van. mind családosak már. A téesz ad munkát nekik is. Molnár István 1977-ben ment nyugdíjba, akkor 2 ezer 800 forintot kapott. Most 3 ezer 239 forintot hoz neki a postás. — Meg lehet ebből élni, csak. egészség legyen — mondja búcsúzóul TANÁCS ISTVÁN I