Délmagyarország, 1983. április (73. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-09 / 83. szám

KZDM 10 Szombat, 1983. április 9. Anna-arcok A ptűzsák arcképcsarnokában, ha lenne ilyen, bizonyára fontos helyet kapna Peter László Juhász Gyula ihletöit bemutató Annák, szerelmek című könyve. Irodalmi köztudatunk Juhász Gyula képének számos apró pontját gazdagítva, sót módosítva mutatja be a nőalakok szerepét a költői életút tükrében. Juhász Gyula is elsősorban ember volt, s csak másodsorban költő: a szerelemben eredendően ó is ugyanazt a boldog megnyugvást kereste, amelyet minden ember, csak tán meg fölfokozotlabban, nagyobb mohósággal, mert költői élményt is várt töle." — sommázza a neves szegedi irodalomtörténész könyvének utóhangjában. S ezt a megállapítását bizonyítani is igyekszik a kötet minden egyes fejezetében a tárgyalt versek alapján. Anna Juhász Gyula szerelmi költészetében úgyszólván elhomályosít mindenki mást, bármi szerepe is volt a költő életében. „Egysze. relmű" költő lett volna Juhász Gyula? Péter László már a kötet alcímével is válaszol: Nőalakok Juhász Gyula költészetében. Igaz, az Anna-élmény hagyja a legnagyobb, legmélyebb nyomot az életműben, de az életrajz hitelessége szempontjából az Anna-líra megértéséhez szükséges szambavételét is fontosnak tartja a szerző. Már az ifjú poéta magatartása, gátlásai, szerelmes sutaságai ismeretében jóval az Anna-versek előtt felsejlik költészetének alaphangja. Ezt a korai korszakot külön fejezetben — Első szerelmek — tárgyalja Péter László, megemlékezve a vásárhelyi szép Kristó Margitról, az első szerelmes versek ihleteiéről. Ebben a fejezetben olvashatunk a másik korai múzsáról, Klima fiiról, akinek később is jelentős szerep jutott Juhász Gyula életében: 1907. októben 3-án a Lánchídról magát mélybe vetni készülő költőt hozza vissza az életbe. Ezt később verssel és Írásokkal „hálálja meg". (Á sors keserű iróniája, hogy a poétát megmentő múzsa, miután morfinistává válik ,saját életének fiatalon vet véget). 1908. február 13-án Nagyváradra helyezték Juhász Gyulát, a helyi gimnáziumba helyettes Költészet napja 1983 Április 11-e József Attila születésnapja. Hazánkban immár másfél évtizede a költészet ünnepe. A versé, a költőé és az olvasóé. A versé, mely történelmünk folyamán a legjobb alkotók tollán mindig a társadalmi felemelkedést sürgette, az élet szépségéért protestált, a harmóniát mutatta föl a pusztulás ellenében. A költőké, akik mindig többet vállaltak a közös sors terheiből, akiknek legjobbjai az első sorokban harcoltak csatamezőn és a béke színterein. Az olvasóké, akik gazdagabbak lettek a költemények állal, akik igazolták igényükkel és igényességükkel, hogy Magyarország nemcsak a költök, de a versszeretők hazája is. József Attila neve, pályája szorosan kapcsolódik Szeged városához, indulása az irodalmi báty, Juhász Gyula személyiségéhez. így nekünk, szegedieknek Juhász Gyula születésének századik évfordulóján a költészet napja kétszeresen ünnep. versekhez semmi, de semmi közöm. Ezek a csodálatos versek csak a szőke hajamnak. kék szememnek és Juhász Gyula elképzelt ideáljának szóllak, de nem nekem és nem hozzám..." — emlékezik Anna 1937-ben. Majd máshol: „Nem tehettem róla, nem szerettem, nem tudtam szeretni." A költészet szépségével felöltöztetett Anna azonban konok makacssággal létezett Juhász Gyula fantáziavilágában, s életművén keresztül része lett költészetünknek. Nemes Nagy Ágnes * tanárnak. Még ez év őszén került Pécsről Váradra a huszonegy éves, szőke színésznő, Sórvári Anna. Itt találkozik vele először a fiatal költő, s ekkor jelenik meg a testetlen, jelképpé finomult női szépség, az Anna-álom költészetében. Szinte valamennyi rangos hazai folyóiratban — a Nyugatban.. A Hétben. az Életben. a Vasárnapi Üjságban, az Üj Időkben — felbukkannak az Anna-dalok, egy különös, soha be nem teljesülő költői szerelem ábrándképei. A 1Pt1 í Iá"** valóság azonban egyáltalán nem Anna-arcú: váradi. pozsonyi, majd szegedi örömlányok olcsó szerelmei jelentik a testi valót Juhász Gyula életében. Anna „szőkesége" ábránd marad örökre. Hogy milyen is volt a múzsa valójában? Az irodalomtörténész szerző az Anna-dokumentumok egész sorát vonultatja fel a kötetben: „Én Juhász Gyulát alig, de alig ismertem. Mindössze talán egyszer beszéltem vele. Akkor is különös körülmények közölt. Már hallottam régebben. hogy Juhász Gyula szerelmes belém, de ezen nem is csodálkoztam. Akkor még futólag sem láttam, és csak a mendemondák jutottak el hozzám... csak később, soká hallottam, hogy verseket ír hozzám. Boldog voltam, örültem, és az ismerősök lépten-nyomon gratuláltak a versekhez. És csak akkor döbbentem rá nagyon, hogy nekem ezekhez az AnnaJózsef Attila Juhász Gyulához Bátyám, ki bortól mámoros éneket Zengsz húrodon, Te, nézd* a magyar hazát, Csitítsd el Anna-kérő szived S öntsd az erőd a reménytelenbe. Hangod legyen az őszi vihar sötét Zúgása, melyben tompja a jajgatás, De a harangszó messze hangzik S tornya fehérlik az éjszakában, Ha súlyt a villám s retten a gyönge szív. Es ösztökéld a tétova honfiút: Üzend, hogy nincsen Isten, Ember, Csak magyarok letiport hazája. És hogyha kell. ó, csak könyörögj nekik. Hogy dolgozó nép karja erös marad Es vagdald föl meleg nagy szíved S oszd ki közöttük az éheseknek. Csak így lehet célt érni magyarral el Szidj, kérj, dörögj és hozd a reményt nekünk, Mert hogyha nem remél a költő. Más ki remélne az új hazában. 1022. aou. Lement a nap Lement a nap. De nem. Még látható. Csak voltaképpen ment le, még az égbolt tenyéröblében tartja ezt a másik, megtévesztésig hasonló napot, akár egy homokóra felső üvegcsészéjét, melyből már kipergett a voltaképpeni. És lent a lámpák csattogásai a drótkötélen imbolyogva, a huzalok e természeti hangja, mit nem vezérel más, csupán a szél. Ezek már más beszédek, ezek az önmaguk mögé lecsúszó helyettesítések, a vissza-vissza integettetések, ezekkel már sietni kell. * E versének közlésével köszöntjük a kiváló költőnőt abból az alkalomból, hogy felszabadulásunk ünnepén KossVith-dí jjal tüntették ki. Katona Judit A továbbiakban a Jűlia-ver. sek történelével foglalkozik a szerző. Izgalmas, kevéssé ismert életrajzi tényeken alapuló fejezete ez a kötetnek. Az irodalmi köztudatban sokáig csak az Anna-kép élt, a költő életében azonban különös és jelentős szerepet kapott egy másik nőalak is: Eörsi Júlia író, újságíró. Csak későn, sok kitérő után jutott el Juhász Gyulához, s talán azért ejtette rabul a költő érzéseit, mert az Anna-élmény „szőkeségét" idézte vissza. Különös kapcsolatuk apró rezzeneteit maga Eörsi Júlia vetette papírra, majd negyedszázaddal később. Visszaemlékezései Tiéd a sírig címmel 1957-ben jelentek meg. Péter László, nyomon követve a szerző megállapításait, arra a következtetésre jut, hogy ez a kapcsolat is éppen olyan keserű és tragikus valóságba torkollott, akárcsak az Anna-szerelem. A szerző nemcsak elemzi, de több ponton felül is bírálja a memoáríró megállapításait. Júlia szerepét azonban igyekszik pontosan meghatározni a költő életében: „...Eörsi Júlia 1914-töl 1919-ig lényeges, s utána is az idővel egyre csökkenő súlyú szerepet töltött be Juhász Gyula életében, az öngyilkossági kísérlete 11914) után eletkedve is lírai tehetsége visszaszerzésében, majd melankoliájából való kigyógyulásaban, a Kcsői szüret kötelének (1918) megjelentetésében. Ez a szerep kedvező volt, amennyiben hozzájárult a költő gyógyulásához és kiadóhoz jutásához; káros volt, amennyiben a Júlia és a fiát mértéken túl féltő anya közötti ellentét gátolta a költő lelki egyensúlyának kialakulását, sőt talán hozzájárult • melankóliájának kirobbanásához is." A kötet utolsó fejezetében a „Kedves nőalakokról" ír a szerző. Zöldi Vilma, Gábor Mara. Tamás Anna, Etsy Emília, Fischoff Ágota. Hajós Finike és Kilényi Irma alakjait villanja fel. és elemzi szerepüket Juhász Gyula életében, szerelmi költészetében. Itt-ott talán illúziórombolónak tűnhet Péter László munkája, mégis jól szolgálja a Juhász Gyuláról alkotott kép pontosabb megismerését, számtalan fogódzót kínálva az Anna-ver. sek. h Juhász Gyula-i szerelmi líra valóőiúb értelmezéséhez. Gondos adatgyűjtés, Slológiai pontosságú információk, s nem utolsósorban, maga a témája teszi izgalmas olvasmánnyá, nagyszerű könyvvé Péter László munkáját. Haszonnal forgathat, ják mindazok, akik érdeklődéssel figyelik irodalomtörténetkutatásunkat, s abban Juhász Gyula helyének és szerepének legújabb megközelítéseit. Jó szívvel ajánljuk figyelmébe minden érdeklődőnek, igaz — az impresszum tanúsága szerint — mindössze ezer példányban látott napvilágot. KAFAI GAÜOR A megtalált álom Mostanában kihűlt szobákban járok, régi emlékek, hű tárgyak között, kísértenek a réghalott „enyémek" s én csodálkozva szép arcukba nézek, amíg fölém lebbennek csipkék, lim-lomok. Most már tudom, hogy néha így üzennek, néznek hosszan, szólni nem tudok, ölelnek árnyak, magas, tiszta termek: árnyékvilág ölel itt ősi vermet s én ébredve halkan, sírva lobogok. L" Lődi Ferenc Füstfelhőben Nyögünk a párnán este, éjszaka. A napok gondja velünk tér haza hívatlanul, mert olyan szemtelen. Megfoghatóan soha nincs jelen, csak nem ízlik az étel, sem a bor s fáradtan fekszel. Miért nem alszol? Kidob az ágy és rágyújtasz megint, s a füstfelhőben lelked elkering. Köröskörbe és oda-vissza jár, kuvik szól, látod, elégett a nyár. Nézhetsz magadba, nézhetsz messzire és vissza is. hogy láss a semmibe, ahonnét jöttél, s merre visz az út; keress magadnak egyetlen tanút, ki igazol, hogy voltak álmaid es szeretőd, ki rögtön ágyba vitt. Megejtő ez a szertelen beszéd, éjszaka van, s a nappalból elég. Jön pedig újra reggel, kel a Nap s mondom csak egyre: ne hagyd el magad. Bolyongj, bolond, bár pokolba, mennybe, mindegy: ördög vasv angyal ereszt be a főkapun. Vagy elophatnai; még? Ingük alatt a biztos menedék. Nem hallok erre nem hajlok arra. kicsit össze is vagyok kavarva. Jó volt, hogy mégis hozzád szegültem: fürödtem tóban, lázban és az űrben. Fejezzük be az éjszakát. Mivel? Minden más asszony téged irigyel Mellettem voltál, vagv csak képzelem? Ne is figyelj rám ilyen részegen," megrészegülve tőled, aki vagy, én ten'gerem. te forró sivatag. Csak te jöhettél velem, senki más oly folytonosnak, mint a lázadás. Bényci József Tiszta időben Jó így tiszta tavaszban futni a friss füveken/ Hajnali harmat reszket, könnyez a szemüvegem. Elbújt mögé a bánat, kétség és ijedelem: szólok lendülő szélnek, üljön meg tenyeremen. Ráfújok. Ütszéli <ű rejti a szárnya alá. őrzi a Hold az idői, árnyékát takarva ra, _