Délmagyarország, 1983. április (73. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-08 / 82. szám

53 \ Péntek, 1983. április 8. 3 Tervező vállalatok vezetőinek tanácskozása Az építési kereslet mérséklődésével csökkentek a műszaki tervezési igények, és ehhez a változáshoz kell igazodniuk a műszaki tervező váUalatoiknak is. Ezekről a tenni valókról tanácskoztak csütörtökön az ÉVM-ben az érintett vállalatok vezetői. Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter rámutatott, hogy a műszaki tervezésben is kibontakozóban van a verseny, nem várhatják tehát ölbe tett kézzel a megbízásokat. Meg kell keresni azokat a lehetőségeket, amelyekkel elnyerhetik a megrendeléseket. A legjobb vállalatok már megtették ezeket a lépéseket, s kibővítették tevékenységüket beruházásszervezéssel. különböző műszaki szolgáltatásokkal, erőteljes exporttervezési piackutatással, és fővállalkozással. A versenytárgyalásos vállalkozás elterjedésével pedig hangsúlyozottan előtérbe került a vállalt határidők pontos teljesítése, a megrendelőnek előnyös kedvező árajánlat és a megbízható minőség. Különösen sokat tehetnek a tervezők az ország meglevő épületállománya rekonstrukciójának fejlesztéséért, s korszerű szerkezetek kialakításáért, az importtal egyenértékű hazai anyagok felhasználásának kiterjesztéséért. A miniszter kifejtette, hogy napjainkban mind erőteljesebben érezhető az a jogos társadalmi igény. amely szebb építészeti alkotásokat, humánusabb arculatú településeket kér a tervezőktől, az építőktől. Több jó példa tanúsítja már. hogy házgyári elemekből is lehet a környezethez harmonikusan illeszkedő lakótelepeket építeni. A tervezőknek azonban még bővíteni kell az állami és a magánlakás-építésre ajánlott tervek választékát. Űj kezdeményezésekkel keressék meg azokat a megoldásokat. amelyek lehetővé teszik, hogy elviselhető keretek között maradjanak a magánlakás-építés költségei. (MTI) v Óriás torony Csütörtökön helyére emelték a Péti Nitrogénművek épülő savüzemének óriás tornyát. A nagy gépi- és szervezési összpontosítást igénylő munkát japán, osztrák és magyar szakemberek hajtották végre. Az üzem felépítését ugyanis a japán Sumitomo cég vállalta, s a tervezésben, valamint a berendezések gyártásában az ugyancsak japán Mitsui cég is részt vett. A csaknem 60 méter magas tornyot két részben szállították Pétre. A torony betonalapokra helyezett első felét egy héttel ezelőtt rögzítették, majd csütörtökön következett a második rész helyére emelése az e célra ideszállított 300 tonnás óriás daru segítségével. Napokig vártak a kedvező meteoroló-1 giai jelzésekre, míg végül csütörtök délelőtt megkapták a közelben levő siófoki meteorológiai obszervatórium megfelelő időjárási helyzetjelentését. A 60 tonnás torony rövid idő alatt helyére került. Dr. Kornidesz Mihály: Napirenden: a korszerű munka A bányászszakszervezet központi vezetőségének ülése A korszerű munkarendek szélesebb körű elterjesztéséről tárgyalt csütörtöki ülésén a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének központi vezetősége. Az ülés elé terjesztett írásos jelentést Kapolyi László ipari minisztériumi államtitkár és Lajer László, a szakszervezet titkára egészítette ki. A tájékozta,tokból kitűnt, hogy a szénbányászatban meghonosított korszerű munkárendek szerint dolgozó munkahelyek adják a mélyművelésű bányák termelésének 45 százalékát Elsősorban a nagyteljesítményű frontfejtések és egyéb tömegtermelő munkahelyek nagy értékű berendezéseinek hatékonyabb kihasználását szolgálják ezek a megoldások. Szénbányászatunk már rendelkezik olyan korszerű vágathajtási, komplexen gépesített frontfejtési és egyéb termelési rendszerekkel, amelyek kiállják a nemzetközi összehasonlítás próbáját. A szakszervezet támogatja, sőt szorgalmazza e módszerek elterjesztését, amely a bányászok nehéz fizikai munkáját is megkönnyíti és lehetővé teszi, hogy az ország szénlgényét egyre kevesebb szabad napi termeléssel, vagy túlmunkával elégíthessék ki. Szükségesnek tartja azonban azt is, hogy a korszerű munkarendek bevezetésének ne csak műszaki, hanem emberi feltételeit is teremtsék meg. Egyebek között gondoskodjanak az új munkarenddel összehangolt tömegközlekedési menetrendekről, az éves szabadságok kiadásának feltételeiről, a gyermekintézmények és a szociális létesítmények igénybe vételének újabb követelményeiről. Időszerű tennivalónak tekinti a szakszervezet azonban azt is, hogy az Ipari Minisztérium és a bányavállalatok tüzetesebben vizsgálják meg a meglevő gépek és berendezések kedvezőtlen kihasználtságának okait, és gondoskodjanak ezeknek a termelési tartalékoknak a feltárásáról és hasznosításáról:; A <n központi vezetőség felhívta a szaks/tervezeti testületeket, • hogy nyújtsanak több segítséget a korszerű termelési rendszerek. munkarendek elterjesztéséhez, a gépek kihasználásának növeléséhez és ösztönözzék a szocialista brigádokat is ilyen kezdeményezésekre. Az ülésen a szakszervezet elnökségének előterjesztésére a központi vezetőség Havrán Istvánt megválasztotta a szakszervezet elnökének. (MTI) Kempingcikkek kiállítása A célnak rendkívül alkalmas helyen, a Szeged Nagyáruház előtti téren rendezett árusítással egybekötött kempingcikk kiállítást a nagyáruház és a Magyar Camping — Caravanning Club Csongrád megyei szervezete. Dicséretesen ötletes elrendezésben mutatják be — még éppen idejében, a nyári turistaszezon kezdete előtt — az áruházban kapható, kempingezéshez, a szabad idő kellemes eltöltéséhez szükséges árukat. Többek között tizenhat féle sátrat (a hatés nyolcszemélyesek az elkövetkező napokban érkeznek az áruházba), öt féle teherutánfutót, különböző kerti és kempingbútorokat, kerékpárokat. Sportruházati és sportcikkeket is árusítanak, a teljes kínálatról szórólapokon tájékoztatják az érdeklődőket. Közel 600 ezer forint értékű árut állítottak ki, ízelítőt adva az áruházban vevőkre váró 5 millió forintos készletből. A kiállítást (április 16-ig tekinthető meg) Bagdi Sándor, a Camping és Caravanning Club megyei szervezetének elnöke nyitotta meg, tegnap délelőtt. Kollektív gondolkodás - korszerű művelődés 2. ílta'ános tapasztalat, hogv az új nevelési-oktatási dokumentumok családi segítség hiányában jóval nagyobb gondot jelentenek a hátrányos helyzetben levő iskoláknak és tanulóknak, s így bizonyos mértékig növelhetik az esélyek egyenlőtlenségét. Lényegében arról van szó, hogy az új nevelési-oktatási tervek és az új tankönyvek, taneszközök szakmailag jobban felkészült, a korszerű eszközök és eljárások alkalmazásában jártas nevelőket kívánnak, de a családra is nagy terhet hárítanak. A további változtatások során kell ezt az ellentmondást feloldanunk. Erre kényszerít bennünket a tehetségekkel való fokozottabb törődés is., A tehetség értelmezése nem sokat változott a múlthoz képest, mert legtöbbször ma is csak az intellektuális tehetséget jelenti a köztudatban. Ebben is az állásfoglalásban rögzített elvek érvényesítésére kell törekedni, azaz a személyi adottságok, a tehetségek kibontakoztatását és fejlesztését az eddiginél szélesebb körűen értelmezni, és a különböző irányú, pl. a gyakorlati, manuális tehetséget mutató gyermekek számára is több és változatosabb lehetőséget kell teremteni képességeik kifejlesztésére. A jelenleginél jobban kell fejleszteni a tanulók kommunikációs képességeit, beszédkészségét, önálló gondolkodását, hiszen e tekintetben az iskola elmarad a társadalmi követelményektől. Nem lehet számunkra közömbös, hogy miről és milyen módon gondolkodnak és beszélnek a fiatalok. A nevelés és oktatás folyamatos korszerűsítésében tehát továbbra is az ismeretek, a képesség és a magatartás harmonikus fejlesztésére kell törekedni anélkül, hogy e hármas egység bármelyik elemét a többi rovására előnyben részesítenénk. A

llírinlftatác a közművelődés HUZUHlŰIUd kapcsolatának egymásra hatása alakítja ki társadalmunk mindenkori közműveltségét, tudatának állapotát. Veéülis a közművelődés értelme. célja a tömegek műveltségének növelése, másként fogalmazva, művelt emberek tömegméretű kiképzése. Nemzetközi tapasztalat, hogy a szocializmus építésében különféle szerepet töltött be társadalmi feladatok megoldásában a tömegek műveltsége, a széles rétegek szakmai hozzáértése, általános tájékozottsága, jártassága a világ s hazánk dolgaiban. A tudásnak, társadalmi méretű ismeretnek a szocializmus építésében betöltött, s korszakonként eltérő szerepe nem önkényesen, hanem lényegében a feladatok függvényében változott. Milyen nálunk a tudás szerepe ma, vetődik fel gyakran a kérdés. Rendkívül széleskörű vizsgálódással válaszolható csak meg kellő alapossággal ez a probléma. Ellentmondásos, — hangzik a sommás válasz. A konfliktusoknak, melyek a tudás társadalmi méretű megítélésekor felszínre kerülnek, többféle előidézőjük van, ezekből megemlítünk néhányat. Társadalmunkban a szocializmus építésének jelenlegi bonyolult viszonyai közepette mindenképpen növekszik a tudás értéke, szerepe," fontossága. Noha ez a tény sajnálatosan nem jelenti egyben az igényelt tudásmennyiség és -minőség szükség szerinti jelenlétét is a különféle munkaterületeken. Bebizonyosodott az elmúlt években, hogy a tömegek kulturális szintje, fejlettsége — tudásuk szakmai és általános műveltségbeli elemein — sokkal inkább meghatározzák társadalmi előrehaladásunk ütemét és mozgását, mint ahogy azt némely — határozottabban optimista — korszakban gondoltuk. Egyben az is nyilvánvalóvá vált, hogy a művelt emberek felnevelése és folyamatos továbbképzése megkerülhetetlen feladatunk. Egyaránt nélkülözhetetlen ez munkakultúránkhoz, minőségi munkánkhoz, a magas fejlettségű technika alkalmazásához. Természetesen az is a konfliktusok forrásaként szerepelhet, hogy- vajon menynyire használjuk föl megfelelően a már meglevő értékeinket, a kultúrát, az általános és szakmai műveltséget? Hatékonyság és eredményesség szempontjából közelítve a problémához azt látjuk, hogy a magas műveltségű, de nem megfelelően foglalkoztatott szakember éppen úgy konfliktus forrása lehet, mint a megfelelő szakmai tudást nélkülöző, de munkája által erre a hozzáértésre ráutalt személy. Ez a jelenség sohasem szűnik meg teljesen, de a jelenleginél sokkal jobb eredményt kell elérnünk. Mély gondokra utal. hogy a kulturális fejlődés ütemében, tartalmi elemeinek megújulásában, egész kultúránk mibenlétében nem sikerült olyan mértékű pozitív változást elérnünk, mint gazdasági életünkben, termelőmunkánkban. Ahogy képletesen szoktuk mondani, 68-at nem értük el a kultúrában, noha világosan látszik, tapasztaljuk, hogy a gazdaság számára nélkülözhetetlen a kulturális előrehaladás gyorsuló üteme. Ez a tudás—termelés viszony láthatóan a mezőgazdaságban a legelőrehaladottabb, de ott is gondot jelent, hogy a szakemberek között aránytalanul több a jogász, mint például a biológus. Mindemellett az is tapasztalható a társadalmunkban, hogy a tudás ott kamatozik leginkább, ahol erre lehetőségei az érdekeltségi viszonyokban adottak. És erre ismét csak mezőgazdasági termelésünk hozható fel jó példaként. Tehát távolról sem valamiféle megmagyarázhatatlan csodáról van szó, hanem a tudás szakszerű és hozzáértő alkalmazásáról, s ami legalább ilyen fontos: tömegméretekben. Helyzetképünkhöz tartozik, hogy mindennapjaink során a szükségesnél gyakrabban kerül ellentmondásba a teljesítmény és tudás. Lemaradhat a tájékozottság fogyatékossága miatt tervező és kivitelező egyaránt, s olyasmit találnak föl vagy alkotnak még, amit esetleg éppen a szomszédban mór jobban is csináltak. A tudomány és az emberi képességek közötti viszony sem zökkenőmentes, hiszen az ismeretek felhasználása nem utolsósorban az alkalmazó ember képességein, tehetségén múlik. Ennek a viszonynak harmonikusabb kibontakoztaíása és tömeges gvakqrlása a közművelődésnek ugyanúgy feladata, mint a társadalompolitika intézményeinek. Mindezek alapján joggal tekintünk úgy az iskolára, mint a tudást formáló intézmények egyik alapvető képviselőjére. Ismét csak széles körű figyelmet igényel annak megvizsgálása, hogy oktatási rendszerünk mennyiben felel meg az igényelt tudásnak? Szinkronban vannak-e egymással? Gyakran éri bírálat az iskolát azért, hogy a tartalmi, tantárgyi korszerűsítés elmaradt a társadalmi követelményektől. Ez alól nem adhat felmentést a puszta ténymegállapítás, a mégoly objektív, de passzív helyzetértékelés sem. Az értelmiség társadalmi szerepe — amely a pedagógusok esetében különösen fontos — a műveltség közvetítésében, * kultúrahordozó magatartás Tapasztalható hogy a pedagógusok környezeti értékelése és önbecsülése gyakran nem esik egybe. Ennek azután az a következménye, hogy gyakori hangulati elem körükben társadalmi presztízsük bizonytalansága, helyzetüknek, munkájuknak alulértékelése. Anélkül, hogy valamelyik irányba kibillenne a mérleg, célszerű volna egy reális ön tükör, a réteg tudatának valóságra orientált magatartásában. fl7 P<bnVPt9fP7rÍ id°szak egyik fontos Hí G.ft'JÍCU.CZU társadalompolitikai, művelődéspolitikai feladata, hogy a pedagógustársadalmat hozzásegítsük a tudásukat megillető, s társadalmi szerepüknek megfelelő helynek az elfoglalásához, egyben megköveteljük az iskolától, annak szellemi dolgozóitól a magas fokú műveltség közvetítését, szakszerű elsajátítását A közművelődés általános feladata, hogy iskoláink a jövőben dolgozzanak jobban együtt a művelődési intézményekkel, múzeumokkal, művelődési házakkal, sportlétesítményekkel, ének-zene kultúrát fejlesztő műhelyekkel, mert így tudják a közművelődés és a közoktatás viszonyát életszerűbbé formálni. A felsorolt gondok megoldása a következő évtizedek feladata. A Központi Bizottság állásfoglalása is abból indul ki, hogy a jelenlegi körülmények között ia többet tudunk tenni a szocialista nevelésért, köznevelésünk megújulásáért