Délmagyarország, 1983. április (73. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-03 / 79. szám

10 Vasárnap, 1983. április 3. Határok A

két öreg napestig a földjükön görnyed. Görnyed, .dióban, a fólia alatt Ültetnek, öntöznek, kapálnak, vigyáznak, ha fagyot mond éjszakára a rádió, kiugranak az ágyból is, hogy a fűtést ügyeljék. Néha fölegyenesednek, megtapogatják fájó derekukat., s folytatják tovább. ' Megszokták — mondják ráfjuk. Nem tudnak élni, meglenni munka nélkül. Pedig megvan mindenük. A nyugdíj a téesztől, a gyereknek a nagy, emeletes ház a porta másik végén, pénz, s nem is kevés a takarékban, és nyaraló a közeli fürdőhelyen. Nyaraló, ahová sosem jutnak el. Évente egyszer elmennek legföljebb, akkor is inkább a gyerek egy napra, kocsival, högy kiszellőztessen, megnézze, minden rendben van-e. És megy tovább az élet. Az élet? A munka, reggeltől estig. Nekik — úgy látszik — ez az élet. Pedig milyen jót tenne a fájós deréknak a fürdő! Hiába, arra már nem futja. Kevés az év 365 napja. Vannak, sokan vannak ebben az országban, akik nem tudnak munka nélkül meglenni. Nem. mert megszokták, mert ez töltötte be egész életüket Valaha a megélhetés kényszere vitte rá őket, aztán a többre jutni akarása, hogy a gyereknek is meglegyen mindene. És évek múltán minden meglett. Pénz, ház, nyaraló, kocsi. A megélhetéshez, a tisztes élethez sokkal kevesebb is elég lenne. De akkor sem azon törik a fejüket, hogyan lehetne okosabban élni. inkább azon, hogyan kellene bővíteni a fóliaágyakat, fölújítani a fűtést, s mivel kellene foglalkozni jövőre. Sokat köszönhet nekik az ország. Embereknek, akiknek a munka az élet, akik azt sem igen tudják, mi az, hogy „évi rendes szabadság". Akik nyáron nem mozdulhatnak otthonról, mert ki adna enni az állatoknak. Akik kora tavasszal és késő őszszel egyaránt ott görnyednek a fólia alatt Sokat köszönhet nekik az ország. Például bőségesen ellátott piacokat. Sokszor már nem is tudni, miért csinálják. Pénzük, házuk, nyaralójuk, autójuk nemcsak nekik van, gyermekeiknek is, akiket útnak indítottak az életben. Miért? Viszi őket a lendület, a megszokás lendülete? Csak ez lehet a válasz. Dehát ki nem maszekol ebben az országban? Szinte mindenki. A szobafestőtől a villanyszerelőig, az építészmérnöktől a magánpraxist is folytató orvosig — mindenki. Hogy miért csinálják? Mert kell a lakás az autó, esetleg a nyaraló, s ha mindez megvan, hát az újabb, a szebb, a kényelmesebb. S egyáltalán, kell a pénz a jobb, gazdagabb, teljesebb élethez, amibe beleférhet a nyaralás, néhány könyv, lemez, netán a téli síelés. A mozgás nagyobb szabadsága, amely újabb tapasztalatok, újabb tudás megszerzéséhez is segítheti az embert. Azaz maszekolunk, másodállást vállalunk, napi tíz-tizennégy órát dolgozunk, hogy az ellenértékként kapott több pénzből nagyobb szabadságot szerezhessünk önmagunknak. Hogy dönthessünk, hogy választhassunk az élet dolgai között, s ne csak a szűkösség által anyagiakban kimért kényszerpályákon mozoghassunk, ritka pillanatokat leszámítva. Mert egyre kevesebbek azok, akik csak azért dolgoznak a munkahelyükön elvártnál jóval többet, mert így szokták meg, mert számukra ez a magától értetődő és egyetlen lehetősége az életnek. A többség immár az értelmesebb, teljesebb és gondtalanabb élet kedvéért teszi, amit tesz, amit tennie kell. Statisztikák vallanak arról: nálunk általában jóval többet dolgoznak az emberek, mint másutt Európában. Jóval többet dolgoznak, mert a villanyszerelő munkaideje lejártával épülő családi házakba szereli a villanyt, az építész házakat tervez, a pénzügyi szakember maszekok könyvelését vállalja, az orvos a rendelőből saját betegeihez siet és dolgozik munkaidő után a tévészerelő éppúgy, mint a szobafestő vagy a vízvezeték-szerelő. Sokat dolgozunk, hogy nagyobb szabadságokra tehessünk szert, hogy megláthassuk Európa legszebb tájait, hogy kicseréljük öregedő autónkat, hogy kényelmesebben lakhassunk, hogy síelést ne csak a tévében láthassunk, hogy megvehessük kedvenc könyveinket, lemezeinket... Dolgozunk szabadságunk határainak kiterjesztéséért. Határok! Alighanem éppen ez a bűvös szó, fogalom, amit sokszor már észre sem veszünk. Nem, mert nem vagyunk rá képesek. Nem, mert egyik munka hozza a másikat, mert csábító a többletjövedelem reménye. Hiszen, aki az autóért, a tágasabb lakásért, egy nyaralás reményéért teszi, amit tesz, elcsábulhat egy téli sítúra, egy hétvégi ház, egy nyaraló reményétől. Elcsábulhat, mint ahogy többnyire el is csábul, hiszen adott a lehetőség, csak munkabírás, energia kérdése minden. Csak (!) dolgozni kell! És észre sem ve6zszük sokszor, hogy az értelmes, mert szükséges célok reményében fogant túlmunka már minden szabad időnket betölti, lefoglalja, hogy a megszerzett tágabb mozgástér időben és energiában szűkül be számunkra, hogy sem időnk, sem erőnk nem marad immár az élet kellemes és fontos dolgaira, önmagunk regenerálására. Hogy lassan mi is olyanokká válunk, mint az öregek a tanyán, akik immár nem a célért dolgoznak napestig, hanem mert megszokták, mert számukra ez az élet. Tudom, saját tapasztalatból is, nehéz fölismerni a határokat. Mert a szükségletek gyakorta összemosódnak a lehetőségekkel, a célok az eszközökkel, s az egyszer megszerzett lendület akaratlanul is tovább löki az embert a pályán. Nehéz megállni, s tán még nehezebb ésszerűen élni, s nem visszaélni az élet által a „valamit valamiért" játékszabályaiban kínált lehetőségekkel. Igaz, szólnának érvek más lehetőségek mellett. Amellett, hogy valaki napi nyolc órában is megkereshesse, amire a teljesebb, immár választásokra is lehetőséget nyújtó élethez szüksége van. Csakhogy erre egyelőre kevés helyen, kevés szakmában van lehetőség. S azt sem adják ingyen. Mert sokan emlegetik batránkozó csodálkozással: olyik szövőnő hat-hét ezret is megkeres. De a három műszakról, a feszített munkatempóról, a napi sok kilométeres gyaloglásról ilyenkor alig esik szó. S arról sem, hogy a szövőnő — ha az átlaghoz viszonyítva soknak is tűnik az összeg — csak munkája nálunk tisztességes ellenértékét kapja meg. Mert ennyit ott is csak a legjobbak kereshetnek. Dehát mi lenne — mondjuk —, ha a mérnök, a technikus is annyit és -azért kapna, amiért és amennyiért megdolgozik? Akkor tán azt csinálná, ami a dolga lenne elvben, akkor jóval szervezettebb, céltudatosabb lehetne mindenütt a munka, ugrásszerűen nőhetne szinte mindenütt a termelékenység. Mindenki sokkal többet és többért produkálhatna munkaidejében és kevesebb igény s még kevesebb szükség lenne a rengeteg túlmunkára. Mindez azonban csak távoli lehetőség. Sokmindennek kellene egy ilyen világhoz megváltoznia. Vállalati magatartásoknak — mert hiába nő a termelékenység, ha a vállalat termékeire nincs jóval nagyobb kereslet, ha a cég nem tud igazán korszerű és keresett cikkeket piacra dobni —, vállalati érdekeltségi viszonyoknak, gazdaságpolitikai játékszabályoknak és sok minden másnak még. Szükség is van e változásokra, csakhát, mint minden, a társadalom egész életét és szemléletét befolyásoló változásnak, ennek is időre van szüksége. Addig, ha valaki az átlagnál jobban, teljesebben, gazdagabban, mondjuk így: szabadabban akar élni, kénytelen a túlmunkát választani, ami megintcsak hasznos az országnak, s amely nélkül alaposan visszaesne társadalmunk, gazdaságunk működőképessége. Csak * a határokra, önnön lehetőségeink határaira, céljaink és eszközeink arányaira kellene jobban ügyelnünk. Saját érdekünkben. SZÁVAY ISTVÁN F

él 4 volt. amikor Szent Péter magához hívatta. Kaszás 46 Jánost: — Meni le fiam. Magvarországra. a Habarcs- és Kőfalóipari Művek nevű cégnél dolgozik egy Horváth László nevezetű osztályvezető-helyettes. Itt az ideje. hogy megtérjen hozzánk. Háromnegyed 4-kor Kaszás megjelent az irodában, ahol Horváth éppen befejezte az akták rendes napi tologatását, és hazafelé készült. — Nem fél 5-ig dolgoznak? — kérdezte Kaszás. — Maga revizor? — Dehogy, egész másért jöttem... — Sajnálom, ma már lehetetlen habarcsot keríteni. — Miféle habarcsot? — Hát nem habarcsot akar? — Persze hogy nem! — Ezek szerint magának is pattintott kavics kellene Ma mindenki pattintott kavicsot szeretne. Ez pedig nehéz ügv. Nagyon nehéz. Tudja mit nézzen be hétfőn reggel, talán tehetek valamit magáért. — De én nem akarok pattintott kavicsot! — Neeem? Akkor maga az. aki nem akar pattintott kavicsot ebben az országban . . Jól emlékszik, tényleg nem akar? Ötven perc — Nem! — Kaszás erősen izzadt, vonásai eltorzultak. — Tudja, miért jöttem én? — Aha, most már tudom. De hiába, hengerített homlokfalat a múltkor egv miniszter is hiába kért tőlem. Pedig ő intézte el az útlevelemet is. Kaszás leült az egyetlen székre, szédült. — Drága uram — hörögte Kaszás —. fogja mar föl végre, hogv és vagyok a Halál! — örvendek, Horváth. Mit akar ezze! mondani? — Mit akarok! Kapia öszsze a fogkeféjét. és induljunk. Föl kell érnünk kapuzárás előtt, különben leltárhiányom lesz. .. — Ne folytassa — emelte fő! a kezét Horváth. — Már mindent értek bár erre nem számítottam. Nos. mennyit akar? — Tessék? — Ügy értem, mennyi kell? — Mi mennyi kell? — Nézze, ne húzzuk az időt. még Legot kell szereznem a patikusnak a Stugeronúrt. Mondia meg bátran, mennvit szokott kapni, hogv egy ideig békén hagyja az embert? — Nem világos, miről beszél. Öltözzön. Péter bácsi már türelmetlenül várja odafönt. — Ne srófolja az egekig az árat. az én habarcsszerző képességem is véges. — Uramisten, miket zagyvál maga itt össze?! — Idefigyeljen, nekem maga ne játssza meg magát. Én akkor eszem narancsot, amikor akarok, én naponta friss alföldi kenyérhez jutok a lakásomat hőtárolós villanvkályha fűti, az ingatlankezelő szó nélkül kicseréli a csöpögő csapjaimat, a szervizben soron kívül megcsinálják aj autómat, és mindig visszateszik a motort a kisebbik gyerekemet is fölvették az óvodába. a feleségem akkor megy táppénzre, amikor iónak látja ... De addigra Kaszás 46 János már kiugrott az ablakon. Horváth megvonta a vállát. — örült — mondta, és hazafelé indult. 6 órakor Szent Péter gondterhelten forgatta az előjegyzési naptárát. Sehogy sem fért' a fejébe, hogv az utóbbi időben ügy fogynak az emberei. KliUN FERENC A díszzászlóalj Rezzenetlenül. büszkén felvetett fejjel állnak, egyszerre mozdulnak, még talán a levegőt is egyszerre veszik amikor egyegy jeles ünnepünkön — például április negyedikén — a Magyar Népköztársaság állami zászlajának tisztelegnek kétsoros vonaluk erőt. méltóságot sugall, valahányszor egy-egy külföldi államfő fogadásakor felsorakoznak. mint akik tudatában vannak: ilven alkalmakkor néphadseregünket és hazánkat egyaránt reprezentálják országvilág előtt. — Jobbára hivatásos katonáknak tartja őket a közvélemény — mondia róluk Surrir István őrnagy, a díszzászlóalj parancsnoka —. kevesen tudják, hogy egytől-egyig sorállomúnyúak. — Ezek a katonák — mondja Balogh László őrnagv. ezredparancsnok-helyettes — ugyanúgy végrehajtják az általános kiképzési feladatokat, mint a Magvar Néphadsereg bármelv más katonája, de emellett félévenként újra kell kezdeni a felkészítésüket a precízebb, aprólékosabb munkát igénylő, s a számukra nagyobb idegi-fizikai igénybevételt jelentő protokolláris feladatok ellátására. A díszzászlóalj a fő kiképzési ágakból — például lőkiképzés — kiváló, az általános kiképzési ágakból — például harcászat — jó és kiváló minősítést kapott. Az egvséa a legutóbbi kiképzési időszakban is megkapta a Magyar Néphadsereg Kiváló Zászlóalja címet, s az ő munkájuk eredménye is hogv az ezred — amelynek kötelékébe tartoznak egv rendészeti és egv őrzászlóaljjal együtt — a Magyar Néphadseregben először. egyedül kapta meg a négyévenként adományozható Kiváló Ezred címet. Az ezred képviselői a bevonulók közül az ország minden megyéjéből a legrátermettebb fiatalokat választják a protokolláris feladatok (díszelgés. koszorúzás, temetés) elsajátítására. A díszzászlóaliba kerülő fiataloknak sokféle követelménynek kell megfelelniük, mindenekelőtt erkölcsileg és politikailag feddhetetleneknek. s természetesen teljesen egészségeseknek kell lenniük. Legalább általános iskolai végzettséggel kell rendelkezniük. s követelmény az erős fizikum, az állóképesség, továbbá a díszelgésre alkalmas testi felépítés. Ez utóbbi feltételnek ismét több összetevője van. A díszzászlóalj katonájának „szólistának" is kell lennie egyebek között a megközelítően azonos testmagasság mellbőség, nyakbőség, lábnagyság és labszárhosszúság. Kizáró ok például az elálló fül. a nagv orr. a kirívó hajszín, a visszér, a bokasüllyedés, vagv éppen a hízásra való hajlamosság. Az újoncoknak tényleges szolgálati idejük első hat hónapjában az általános kiképzési követelménvek elsaiátítása mellett tökéletesen meg kell ismerniük és be kell gyakorolniuk speciális feladataik minden mozzanatát. olyannyira, hogy már a második hat hónap legelején — például ánrilis negyedikén — „bevethetőek" legyenek. Teendőiket nemcsak együtt, de kisebb csoportokban sőt egyenként. egyénileg is hiba nélkül kell ellátniuk. Ahogy a zászlóaljparancsnok mondta: a „kórus" minden tagjának „szólistának' is kell lennie. Mindehhez állandó. kemény edzés, naponta két-három órás, ünnepek előtt napi négy-öt sokszor hatórás gyakorlás szükségeltetik. A rendkívül sok munka ellenére (a zászlóali egyetlen év alatt 350 alkalommal látott el különféle protokolláris feladatokat s ehhez Budapest területén több mint 12 ezer kilométert kellett utaznia), vagy talán a sok munka miatt is az egység katonái büszkék arra. hogv itt szolgálhatnak. Akárcsak azok a válogatott sportolók, akik átérzik a jelentőségét annak hogv mezükön a magyar címert viselik..; ACZÉL GÁBOR Az NSZK kancellárja azt hitte róluk, hogy profik... '"•'Qú'v-'Tl. í Április negyedike előtt naponta négy-hat órát gyakorolnak^