Délmagyarország, 1983. április (73. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-03 / 79. szám

25 Vasárnap, 1983. április 3. A tanyán jobb a levegő Bősiék „mérlege" Ahogy megállunk a tanyaudvaron, a hatéves Emőke előrohan, bátyja nyakába ugrik, odabújik hozzá, simogatja. Katona József a szomszéddal lucernát vetni indul, motoros háztájikocsi várakozik az 61 előtt. Elnéptelenedett tanyai iskola a szomszéd épület. Alig kőhajításnyira. — Oda jártam volna — meséli Tamás. — Abban az évben, amikor beírattak, én lettem volna az egyetlen elsős, így inkább megszüntették a tanítást. Ez volt a Kerek-iskola. — Hozzánk nagyon ideszokott a balsors — mondja fakó hangon Katona József. — Először meghalt az anyósom, aztán a feleségem. Aztán a gyereket elütötte az autó. Mielőtt a mórahalmi iskolából elindultunk Tamásék tanyájába, félrehívott a fiú osztályfőnöke, és udvariasan megkért: legyek tapintatos, nehogy föltépjek alig behegedt sebeket. Megígértem neki. Állok a tanyaudvaron, és azt gondolom: nem kell tépni, fölszakadnak azok a sebek, lám, a fuvallattól is. — Hozzászoktam én. nekem is gyerekkoromban halt meg az •pám. tizenkét éves koromban már feitem a tehenet. Ríva tanultam meg fejni — emlékezik _az apa. — Mikorra rendbe jöttünk volna,, elkezdődtek újra a csapások, jött egyik a másik ulán. — Beteg volt a felesége? — Agyvérzésben halt meg, egyik percről a másikra. >o no-Egyik percről a másikra... Ezt a rettenetei csak úgy érti meg az ember, ha saját feleségére gondol, a maga gyermekeire. * Emőke előcipel egy doboz játékot. Leül, szedegeti őket egyenként. Élvezi, hogy nézzük. Katona Tamás nyolcadikos kis(nagy)fiúról azért akartam írni, mert társaival első lett a járási úttörőszemlén. — Az első tanítója azt mondta, nem lesz belőle semmi — emlékezik az apa. — A másik meg biztatta. Most aztán a matekon kívül csak négyes-ötöse van. A középső gyerek. Attila, 12 éves. — Beszédhibás. El akarták vinni Debrecenbe, de nem hagytuk. Nála sokkal hibásabbak is vannak itthon. Az első osztályt megismételtették vele. Mikor először járt, nem bizonyítványt kapott, csak iskolalátogatási papírt. — És n kislány? — Óvodás. A szomszédasszony viszi-hozza, a saját gyerekével egvüt. — Ki mos itthon? — A nagymama. — Ki foz? — En. Főzök úgy, mint akármelyik asszony. Kikerüljük az udvaron a haztájikocsit, elköszönünk Katona Józseftől. Mondanám búcsúzóul, hogy az idő meg a kemény munka segít majd felejteni, aztán meggondolom magam. Tenyleg, mit is érthetek én az ö fájdalmából? * 'A mórahalmi tanyai kollégium kisebbik fiúszobája nem több nyolc negyzelmelernél. Ket emeletes ágyon négyen alszanak. A maradék helyet olajkályha foglalja eí, a szoba közepéig nyílik az ajtó. Katona Tamás negyedik eve lakik a kollégiumban. Messze van a kozponti iskola, nem tud naponta bejárni. Itt lakik Attila öccse is. Azt mondják", a kollégiumban jobbak a higiénés lehetőségek. Tamásék szobájában kopárak a falak. — Nem lehelne valahogy otthonosabbá tenni? — kérdezem a nevelőtanártól. — Volt, amikor megengedtük, hogv kidekorálják a szobát mindenféle képekkel — magyarázza. — De attól tönkrement a meszelés. Nézem a plafonról lógó csupasz villanykörtét, és Mórahalom impózáns külsejére gondolok: a sokszobás, emeletes házakra, a betétkönyvekben lapuló milliókra. Lám, ríjben a mellékutcában meghúzódó diákotthonban meg arra sem telik, hogy vegyenek egy hatvan forintos burát a lámpára. A másik két szobát egybenyitották. A padlót szinte letakarják az emeletes ágyak. A belső kis szobából nyílik a fürdőszoba. — Nem túlzsúfoltak a szobák? A nevelőtanár megvonja a vállát. ' — Még ígv sem tudunk mindenkit fölvenni. Harminc személyes a kollégium, de most is harminchétén laknak itt. Tamásék tanyájához kőhajításnyira az elnéptelenedett Kerekiskola. * — Tanuljon szakmát — mondta a tanyán az apa. — Olyat, amiből meg lehet élni. Amil szeret is. Parasztnak nem törekszik senki, ezt a gyarló életet megtalálja bármikor. — Végül mit választottál? — A szomszédban van egy gyerek, ő elment Bajára, mezőgazdasági szakközépiskolába. Én is szeretők szerelni, ugyanoda megyek, mezőgazdasági gépszerelő szakra. Ez az iskola ad jogosítványt munkagépekre, lesz érettségim is. — Hazajössz a tanyára? — Szeretnék. Jó lenne traktorosnak vagy szerelőnek bekerülni a téeszbe. Nem szeretnék városban elni. Olyan zsúfoltan, egymás hegyen-hátán 1 ikflak ott az emberek. Tanyán csönd van. még a levegő is jobb. Szabadnak erzem magam, lehet futni, ha akárok. XANAtü lblVAN Vacsoraidő. A néhai Gát, Makkosházi utcákban négv emeletnyi magasságból is fény szűrődik az ablakokon át Otthon vannak. Vadonatúj emeletesekben. A tervezők közül valakinek okos ötlet jutott eszébe, vagy „csak" nyitott szemmel járt, és száműzte a beton szürkeségét: a falak színesek. Bösi Ferencék januárban költöztek új otthonukba, első emeleti egyszobás lakásba. Nappalijuk, ahol beszélgetünk tágas, világos. Kevés bútorral. ízlésesen rendezték be. — Ezeknek a dekorációknak — mutat a sarokba Kati, a háziasszony — két hónap múlva keressük meg a végleges helyét. Akkorra várjuk a kisbabát. — Januárban költöztünk, lett volna időnk rendezkedni — magyarázkodik a házigazda is —, de úgy T ntöttünk megvárjuk, mig mind a négyen együtt leszünk. Hát nem lesz könnyű dolgunk, az biztos! — Hol laktak költözésig? — Sándorfalván, anyáméknál. Hét évet húztunk le a tőlük kapott szobában. Kati naponta utazott Szegedre, az l-es kórház laboratóriumában dolgozik, én a faluban voltam állásban. Döntenünk kellett. Ferike ötéves, lassan már iskolába megy, útban a másik gyerek is. Törtük a fejünket, maradjunk-e falun es építkezzünk, vagy bejöjjünk a városba. Kati „nyert": — Az első perctől takarékosan éltünk. Nekem volt ifjúsági betétem. havonta nyolcszáz forintot raktam be és akkor hallottam az OTP—KISZ lakásakcióról. Próbaképpen beadtuk a kérelmünket. Egy plusz kettest igényeltünk. Ferinek nem teljes az öröme. — Lehet, hogy jobban járunk, ha várunk nagyobbra. Azt ígérték. öt év múlva kapunk — az OTP veszi vissza ezt a lakást — kérdés, hogy akkor is ki tudjuk-e fizetni a beugrót. Ami már lényegesen .több lesz. Ezt g lakást szabad,,ikereskéfilelnji forgalomban nem adhatjuk • eJ. amit az értéke emelkedik, az az OTP-é lesz. És tudja, mi bántja még a szemr -net? Az a hat lakás, ami a lépt.-' - ázunkban áll ürese/l, átadás ola. — Egy pillanat — vág közbe Kati —. az első próbálkozás mindig nehezen megy. Már az is szep. hogy a KISZ ennyit segít a fiatalokon. A következő ütemben, úgy tudom 400 ilyen KISZlakás épül összesen. bizonnyal jobban egyeztetik a kéréseket a lehetőségekkel. Egy biztos, kispénzű fiatal házasok vagy egyedülállók el sem képzelhetnek ennél jobb megoldást. Első nekifutásra. Körbejárjuk a helyiségeket Meglepően nagy a konyha, mellette a szokásos méretű kamra (befér a hűtőszekrény). A fürdőszoba, a külön mellékhelyiség az előszobából nyílik. Fiatal házigazdáim nagy szakértelemmel kalauzolnak. Az ajtók, az ablakok rendesen zárnak, nem csurgott vissza a festék a kereteken, gondosan ragasztották a tapétát is. — Mennyi be kerül a fenntartása? — A havi törlesztés, kedvezményesen. 530 forint — sorolja Feri, látszik többször utána gondolt a számoknak. — Ezer forintot fizetünk az OTP-nek, hogy öt év múlva megkapjuk a hetvenezer forint hitelt. — Egyéb kiadások? — Háropiezer elmegy a konyhai kiadásokra, háromszázötven forintot fizetünk Ferike után az óvodában A fűtés 420 volt télen. a lévé. az újság körülbelül 200 forint. Villanyt és gázt meg nem fizettünk, az is lesz vagy 200 forint összesen. Ja, és a közös költség: 197 forint. Ha ügyesek vagyunk, marad is. — Csak a fizetésből? Vagy akad mellékes? — Most fordult a kocka, én járok k; Sándorfalvára naponta. Anyámék már idősek. kertjük rám maradt Értek hozzá. Ami megterem, abból jut nekünk is. — Összességében? — Elégedettek vagvunk. MAG EDIT Anyuval könnyebb játékot építeni Ránéznek három gyermekükre Ez a történet 1970 januárjának negyedik napján kezdődik. Ilona (albérletben lakik a barátnőjével) moziba indul, szomorúan konstatálja: minden jegy elkelt. Lajos egyik barátjának segít, magnót visznek haza. ketten. (Ne feledjük, ez még nem a tranzisztoros készülékek kora!) Ismerkedésük módját (a csinos, fekete szemű Ilonát Lajos az utcán szólítja meg) lehet, hogy prüdériára hajlamos olvasóink elítélik; nincs igazuk. Hőseink két év múltán eljegyzik egymást, majd házasságot kötnek. * Gáborka célba veszi a falat a harckocsi lövegcsövével; gyufaszálakat lődöz, Emese és Andrea (azonos nemű, mégsem egypetéjű ikrek, első oszt. tan., mindkettő az Északi városrész új iskolájában) ketten ülnek egy fotelben, s a televíziót nézik. Apa olvas, anya főz. v'osárnap van. délelőtt. A papa harminc, a mama egy híjával annyi. A papát Lajosnak nevezik, a mamát Ilonának. A Cső utcában laknak, a hetedik emeleten, szövetkezeti lakásban. * — Amikor összeházasodtunk — mondja Bajusz Lajosné Kővágó Ilona —. az apósom házában húzódtunk meg. Algyőn. nemsokára megszületett Gábor fiunk, akkor már hárman voltunk a kétszer négv méteres szobában. És tudia, vizes is az a környék. a helyiségnek meg csak mozaiklap volt a padlója . — •'• '"erek. a gverekek? — Az ikrek is oda születtek, sokat betegeskedtek. — Ügv gondoltuk, hogy építünk magunknak egv házat. Megvettünk a szomszédtól egy telekrészt, anám is adott egy földdarabot... — És? — Behívtak katonának, fuccsba ment az egész. Emese felnéz közben, talán a fuccsba menést nem érti, lalán az apja gesztusai lepik meg, Bajusz Lajos körbemutat a nagyszobában: — Emiatt lakunk itt. — Bánják? Elnevetik magukat. — Dehogyis bánjuk ... * Hajnalonla Lajost ébreszti először a vekker. Neki pontosan öt óra harminchat perckor kell megjelennie a kéziszerszámgyár szerelőműhelyében. Ilona háromnegyed hatkor kel, reggelit készít a hatkor keló három gyereknek. A csalód csak délután találkozik ismét. A feleségnek, aki egy műszakban dolgozik a ruhagyárban, meg be is kell vásárolnia, el kell készítenie a vacsorát, s ő nézi át a harmadikos fiú, s az elsős lányok leckéit is. — Nem fárad el? — kérdezem. — Nem, mert nem fáradhatok el. A férj sűrűn bólogat. Az egyetértés jelének fogom föl mindezt. Pedig nem tartozik a „házimunkanemtartozikrám" típusú férfiak közé. Ö szokott mosogatni, mint megtudom, nemrégiben kicsempézte a konyhát, kitapétázta a falakat, s a faliszekrényeket. A tévében most már a Volán meccsét közvetítik. Lajos valószínűleg erről asszociálja: — A házasság is csapatmunka! Az asszony kezd el most bólogatni. A csapategyseg tökéletesnek tűnik ... * — Nem haragszanak meg, ha most valami butaságot kérdezek? , A házaspár azonnyomban biztosit róla, hogy nem. ezért meg is kérdezem azt, amit nem szabadna megkérdeznem: — Boldogok? Egymásra néznek, s ez után a tekfntetváltás után gyorsan szólok: — A kérdésemre nem kell válaszolniuk. — És miért? — kérdezi Ilona. — Akkor? — kérdezi Lajos. — Mert már válaszoltak rá — Mi? — csodálkoznak el egyszerre. * — Mikor voltak utoljára szórakozni? — Régen. — És mikor mennek legközelebb? — Ha a gyerekek nagyobbak lesznek — töpreng Ilona —. talán tíz év múlva . .. — És pddig? Mások diszkóba mennek a korosztályukból. autóznak, költik a pénzt. — Mi pedig megfogjuk, de mondja, lehetne-e másképp. 'Négy-négy ezer forintot hozunk haza. Törlesztést fizetünk, fenntartási díjat, a gyerekek is sokba kerülnek, mondjam tovább? * A kisszobában Ilona varrógépe. — Személyi kölcsönt vettem fel, abból vettem — ismeri be a férj. — Nagyon örültem ennek az ajándéknak, s sokszor megtérült már az ára, mert a gyerekeknek is, magamnak is ezen varrok. * A gverekek füzeteit szemlézzük. Szépek, gondosan dolgoznak. — Az ember folytatódik — mondom. Bajusz Laios és Kővágó Ilona ránéznek három gyermekükre. PETKI FERENC