Délmagyarország, 1983. április (73. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-03 / 79. szám

Családi album A család a társadalom legki­sebb egysége. Szülők és gyerekek, nagymamák és unokák, generá­ciók szoros szövetsége. A csa­ládban valósulnak meg elsősor­ban az emberi álmok, örömök és szenvedések. Sokat beszélünk mostanában a társadalomnak e mikroközösségéről. Jónéhányan széthullására figyelmeztetnek, mások évezredes értékeiket igye­keznek fölmutatni, átmenteni. Ezen a két oldalon a szerkesz­tőség munkatársai arra vállal­koztak, hogy bepillantanak a szűkebb patria családi albumá­ba. Azzal a nem titkolt szán­dékkal. hogy a fölvillantott sor­sok, élethelyzetek, családi kap­csolatok a társadalom fénykép­albumának is jellemző értékei és maradandó dokumentumai. Plusz három fő Kábultan ébred. Néhány percig várnom kell, amíg közelebb ke­rül a való világhoz. Mozdulnia még nagyon nehéz, fáj a seb, feszí­tenek a varratok. Igazi nő — gondolom, miközben tudata tisztulását várva nézem. Alig harminc órával a hármas szülés után volt ereje és gondja arra, hogy diszkrét festéssel hangsúlyozza különösen szép szemét. Ági 24 éves. Négy kisfiú édesanyja. A legidősebb hároméves alig múlt, a kisebbek életkora órákban számolható. Ákos. Gábor és Tamás a közelmúlt szegedi szülészeti szenzációja: a hármas ikrek. Jól tudom, milyen nehéz érzelmeket szóba önteni. Megsem áll­hatom meg a kérdést: mit érez a leendő anya, ha megtudja, hogy a méhében három életet hordoz? '— Nem tudja felfogni! Egészen egyszerűen csak azt tudtam, hogy élet van bennem, a szívem alatt. Csak nagysokára tudatosult, hogy három, de még akkor is oly misztikusnak tűnt. Hónapok óta biztos, hogy hármas ikreket szülök. Volt tehát bőven idom hozzá­szokni a gondolathoz, mégis csak most érzem igaz valóságként. Ideje valóban volt felkészülni az ikerszülésre, majd négy hónapot feküdt, kimenő nélkül a klinikán. Közvetlen karácsony előtt muta­tott a vidoson három szívhangot. Nyitva volt a méhszáj. Hazamennie már nem lehetett. Kikönyörgött egyetlen nap haladékot, hiszen ott­hon a család. Legalább az anyai „utasításokat" el kell mondania. * Szilágyi doktor együttérzöen hallgatja Ági visszaemlékezését a könnyűnek nem mondható klinikai hónapokra. Együtt „szenvedték" végig. A hármas ikrek édesanyja jelesre vizsgázott tűrésből, önfegye­lemből. A fiatal doktor legalább olyan büszke, mint az anvuka. Szü­lészorvos életében sem mindennapi élmény a hármas szülés. Ági boldog. Ki ne lenne az, három egészséges, ideális testsúlyú kis élet világra hozatala után. És gondterhelt. Az öröm sohasem lehet totális. Nem is nekem, inkább hangosan gondolkodva, magá­nak mondja, sorolja a most még megoldhatatlannak tűnő gondokat: ... kellene nagyobb lakás, a garzonba nem mehetek vissza a há­rom jövevénnyel . . . Nincs ikergyerekkocsi, pedig már régóta keres­sük. A Kombi csecsemőágy is csak éves előrendeléssel kapható... Lassan jövök csak rá. az elkövetkezendő hónapokért, talán éve-' kért nem irigylésre méltó a Hágelmann házaspár. Pedig segítenek nekik. Az édesapja eDpen beszélgetésünk idején nézi meg azt a la­kást. amelyet munkahelye, a DÉL ÉP keresett nekik. A tanácstól is érdeklődtek már hogylétük iránt. A SZOTE GH-ban sem tétlenked­nek. Próbálom Agit meggyőzni. Láthatja, létezik emberi segítőkész­ség. s hogy biztos vagyok abban, ha bárhol bármit kérnek, nem kapnak maid nemleges választ. Kétségbeesni nincs oka. Hiszen egy város magáénak vallhat-vállalhat hármas ikreket. Kisebb-nagyobb segítség, ötlet enyhíthet súlyos gondokon. * Agi arcáról látom, a hátam mögötti ajtón nem léphetett be más, csak a férjé. — Megnéztem. Három és fél szoba a Belvárosban, a Bajcsy­Zsilinszky utcában. Egy kicsit rendbe kell hozni a fürdőszobát, meg tapétázni, és úgy gondolom, jó lesz. Függőfolyosó is van. — Tudok ott szárítani? És kiférnek a gyerekkocsik? — kérdi a praktikus oldal iránt jobban érdeklődő édesanya. — Majd megoldjuk — válaszolja minden aggodalom nélkül a három új fiú „tulajdonosa". Ahogy elnézem, könnyebben viseli — legalábbis látszatra — a három jövevénnyel egvütt érkező gondokat. Egyébként is már ta­núbizonyságát tette: lehet rá számítani! Hónapokon keresztül nevel­te a nagyobbik kisfiút. Zsombort, persze nagyszülői felügvelet mel­lett. Endre egyébként is helyzeti előnyben van. ö ugyanis már lát­hatta a „csapatot". Agi megszülte őket. de még nem adatott meg neki, hogy gyönyörködhessen kínzó hónapok „végeredményében". El sem . tudja képzelni, milyenek. A papa „kétségbeesett", tömör véle­ménye fiairól mindössze annyiról informálta, hogy félelmetesen egy­formák. — Ha ez ígv marad, filctollal kell majd a hátukra írni a ne­vüket. Vagy veszünk nekik futballtrikót — mondja a nyugodt, ki­egyensúlyozottságot kitűnően alakító apa. felesége aggódását oldandó. Ez utóbbi azért is stílusos lenne, mert a fiatal négvgvermekes családana a DÉLÉP SC-ben rúgja a gólokat, kivált akkor sokat, amikor közli vele a felesége, hogv hármas ikreket fog szülni. Apuka ilyenkor annyira megörül és meglepődik, hogy ijedtében gólkirály lesz. Endre nevetve meséli a napi „viszontagságait". Nagy sikere van az ismerősök körében. Számtalan élcelődésre ad alkalmat — különö­sen férfikörökben — hármas ikrek papájának lenni. Agi hangulata is megváltozik férje jókedve és határtalan optimizmusa láttán. Már ő is mosolvogva mondja a végszót: — Majd csak megleszünk, s kitalálunk valami „rendszert" hir­telen lett nagv családunk életében. Közb"n három, félelmetesen egyforma kis ember alussza álmát a szomszédos gtiemkklinikán. még a világ zajától és viszontagságai­tól óvó inkubátorokban. KALOCSAI KATALIN Generációk Enyhe szellő fut át a csöndes újszegedi utcán, hópehelyként görgetve, rögzítve a megbolon­dult barackviirág-szi rmokat. A sa­rokház kertjében két év körüli fiúcska játszadozik. a menv­asszonyruhát öltött fa alatt, né­ha meg-megáll a kislapát ke­zében: belefeledkezik a szirmok mókás táncába. Aztán gondol egyet: hirtelen homokot zúdit az eperpalántáik nyakába. — Gabika, nem szabad! Tudod, apa nem engedi! — kapja raita a házból kilépő édesanvia. aki a botra támaszkodó dédikét se­giti kj egy kis levegőzésre. — Nem szabad, ismételgeti a gyerek. maid más elfoglaltság után néz: egvütt turbékol a mel­léképület tetejére kiült galam­bokkal. Az úi családi ház alsó szint­ién. a nappaliban beszélgetünk a fiatalasszonnyal. TildávaL — Hétéves házasok vagyunk, s azóta együtt élünk fériem szü­leivel. Igaz. a régebbi lakásban kissé szűkösen voltunk, oda nem­igen iöhetett volna a gverek. Mar megvolt a kiutalásunk, köl­tözhettünk is volna a kétszobás lakájba, amikor apósomékkal le­ültünk. és úgv döntöttünk, együtt maradunk. Megvettük ezt a tel­ket. — Ekkora a családi .összetar­tás" Mielőtt Tilda válaszolhatott volna, a csevegésünkhöz csat­lakozó féri, István közbevágott. — Először is a pénz volt az oka. és másodszor is és har­madszor is... Mindamellett, hogv nem találok abban, semmi rend­kívülit. hogv nálunk négv ge­neráció él egvütt. Hát nem ter­mészetes. hoffv apám nem hagy­ta magára 87 éves édesanviát. s mi is együtt élünk a szüleim­mel. akik naevszüjő létükre még szinten fiatalok? " — Ez ilven természetes a vé­gülis idegenként családba csöp­pent fiatalasszonynak is? — Barátok, ismerősök körében elterjedt az a nézet, hogv nem egészséges dolog az. ha anyóssal, apóssal él egv födél alatt az ember. Én másként vélekedem. Felnőttkoromra elveszítettem szü­leimet. s most István ióvoltá­ból édesanyát. édesapát is kap­tam. Az alsó rész a fiataloké és a dédikéé. a fölső a szülőké. Lehetne külön-külön konyhájuk, mégis egyet használnak. — Hogv fér meg menv és anyós egv konyhában? — Számunkra érthetetlen a kérdés — mondja Tilda és cso­dálkozik az időközben munkából hazatért ugyancsak fiatal nagy­mama is. — Tildának még egy szűk éve van a gyes-bői. Laboráns a Bio­lógiai Központban. Addig hét­köznap délelőtt ebédet főz az itthon maradottaknak. de iut abból estére a dolgozó család­tagokrtak is. Nem szavazás kér­dése. kinek a főztje a jobb. ha a férjemnek nem épp a ked­vence kerül az asztalra hideget vacsorázik, de ebből vita sose kerekedik. Mindenki megbecsüli a másik munkáját — feleli az anyós. — A nagyobb család életvite­léhez okos szervezésre is szük­ség van. Hogy állnak a munka­megosztással? — Az valahogy kialakult: a két Istváné a kert nagy része, a galambok gondozása, a virágos előkert a ..lányoké". Ki-ki a maga „lakrészét" takarítia. rendben tartja. De ez nem je­lenti azt. hogv ha valaki valami tennivalót lát a másik ..portá­ján". elfordul és úgv hagvja. Hát végül is egy család vagyunk. — Tudják-e hogv huszonhat, huszonhét évesen irigylésre mél­tóik sok más fiatal házaspár sze­mében? — nézek körül a fiatalok ízlésesen berendezett szobájá­ban. — Hoevne tudnánk. sajnos nemegyszer azt is megkérdezik, nagyon bántón, látva az úi házat, „ugyan miből?" — panaszkodik a fiatalember. Hát erre én csak azt tudom mondani, összefogás­ból épült a háií. A régi lakás árából, nagymamák, dédmamák adakozásából, apám estébe nyú­ló munkájából anvám fizetésé­ből, az OTP-kölcsönből, anyám és az én munkahelyem, a DÉ­LÉP kedvezményesen juttatott betonjóból és habarcsából, s nem utolsó sorban apám és az én kétkezi munkámból. Ez idő alatt mi fölhagytunk mindennel ami­ről más fiatalok nem mondanak le: szórakozásra, ruházkodásra, utazásra nem költöttünk. — Ügy tudom, a csodáiára jár­tak ennek az építkezésnek a A Lévai csalód legidősebb cs legifjabb tagja környéken. Minden példamutató rendben. folyamatosan ment. mint a karikacsapás, zökkenők, veszekedések nélkül... — Hát hogvne! Mindössze egv kőművesmestert fogadtunk, én és a fiam mellészegődtünk se­gédmunkásnak — mondia a fél­állásban esténként szabómester­séget űző. egyébként ruházati minőségellenőr. fiatal nagypapa. Kitanultuk a kőműves szakmát, így némi tudiásisal és sok szívvel azt hiszem. minőségi munkát végeztünk. A szervezésért meg a fiamat illeti a dicséret. Ifjabbik Istvám bólogatva te­szi zsebre az idősebb dicséretét de megjegyzi; — Apámnál minden, a szabó­ságnál kezdődik és végződik, mégis elsajátította a házépítés minden csínját-bínját. Egyik nap már az emeleti betonozást csi­náltam. amikor másnap behív­tak két évre katonának... Ma­gára maradt szegény hétvégeken, a szabadságos napokon, tudtuk csak együtt csinálni a tetőt Két éve. hogv az úi házban piheni a család az építkezés fá­radalmait. Az első nagv erőpró­bát kiállták. azt mondják, a többi ami hátra van. ennek csak árnyéka lehet. De egyelőre nem is gondolnak úiabb nekirugasz­kodásra. örülnek egymásnak. a lakályos otthonnak. A „lelkiismeret kasszá"-ból fedezik közös kiadásaikat, de a családi demokrácia lehetőséget ad az egvéni spórolásra is Nem kétséges, kj él a nagyobb ked­vezmény elvével... — A szülőkkel való egyött­é9és természetes állapot kellene, hogy legyen. Ugyanis kimondha­tatlan. kölcsönös előnyökké! jár. A dédike gondozása nagy gond, de megoszlik a nagycsaládban. Ha mi megvünk el valahova, nyugodtan tehetjük hisz Gabi­kával itthon maradnak a nagy­szülők. De ha rajtuk iár el az idő. rtt leszünk mi... — ecse­tel geti Tilda a többgenerációs család előnyeit. — Ezért érthetetlen és fájdal­mas. ha úton útfélen azt hal­lom; „én uevan semmiért nem laknék együtt a szüleimmel vagy felnőtt gyermekeimmel — szól közbe az anyósa. Nem tudiák. milyen biztonsáigérzetet. ön­fegyelmet kölcsönöz az ember­nek. ha nagvobb közösségben él otthon is Állítom, nem engedik szabadjára indulataikat azok, akik nemcsak magukban élnek. A nagv családban nevelkedő kis­gyerekre is korán ráragad az al­kalmazkodás képessége segítő­kész lesz és kevésbé önző... Hát még ha testvérek is növelik a család létszámát... — Négyig akár meg se állja­nak; — mondia tréfásan az egye­lőre egyszeres nagypapa s sze­me sarkából fiára les. Tilda old­ja föl a csendet: — Igen szeretnénk Gabika mellé e2v kistestvért is annál is inkább, mert mindketten egy­kék voltunk. Gabika közben ismételgeti sza­vainkat. énekel és szaval nagy­papához. nagymamához bújik, a mamától a napához szalad, lát­hatóan boldogan lubickol a sze­retetben. Ha fölnőtt korában őt. Lévai Gábort kérdezi valaki a többgenerációs családról, bizo­nyára tiltakozik. nem valami csodabogár ő. és értetlenül ne/ majd az érdeklődőre: ..Hát nem ez a természetes?" CHI KAN AGNES

Next

/
Thumbnails
Contents