Délmagyarország, 1983. április (73. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-03 / 79. szám

Családi album A család a társadalom legkisebb egysége. Szülők és gyerekek, nagymamák és unokák, generációk szoros szövetsége. A családban valósulnak meg elsősorban az emberi álmok, örömök és szenvedések. Sokat beszélünk mostanában a társadalomnak e mikroközösségéről. Jónéhányan széthullására figyelmeztetnek, mások évezredes értékeiket igyekeznek fölmutatni, átmenteni. Ezen a két oldalon a szerkesztőség munkatársai arra vállalkoztak, hogy bepillantanak a szűkebb patria családi albumába. Azzal a nem titkolt szándékkal. hogy a fölvillantott sorsok, élethelyzetek, családi kapcsolatok a társadalom fényképalbumának is jellemző értékei és maradandó dokumentumai. Plusz három fő Kábultan ébred. Néhány percig várnom kell, amíg közelebb kerül a való világhoz. Mozdulnia még nagyon nehéz, fáj a seb, feszítenek a varratok. Igazi nő — gondolom, miközben tudata tisztulását várva nézem. Alig harminc órával a hármas szülés után volt ereje és gondja arra, hogy diszkrét festéssel hangsúlyozza különösen szép szemét. Ági 24 éves. Négy kisfiú édesanyja. A legidősebb hároméves alig múlt, a kisebbek életkora órákban számolható. Ákos. Gábor és Tamás a közelmúlt szegedi szülészeti szenzációja: a hármas ikrek. Jól tudom, milyen nehéz érzelmeket szóba önteni. Megsem állhatom meg a kérdést: mit érez a leendő anya, ha megtudja, hogy a méhében három életet hordoz? '— Nem tudja felfogni! Egészen egyszerűen csak azt tudtam, hogy élet van bennem, a szívem alatt. Csak nagysokára tudatosult, hogy három, de még akkor is oly misztikusnak tűnt. Hónapok óta biztos, hogy hármas ikreket szülök. Volt tehát bőven idom hozzászokni a gondolathoz, mégis csak most érzem igaz valóságként. Ideje valóban volt felkészülni az ikerszülésre, majd négy hónapot feküdt, kimenő nélkül a klinikán. Közvetlen karácsony előtt mutatott a vidoson három szívhangot. Nyitva volt a méhszáj. Hazamennie már nem lehetett. Kikönyörgött egyetlen nap haladékot, hiszen otthon a család. Legalább az anyai „utasításokat" el kell mondania. * Szilágyi doktor együttérzöen hallgatja Ági visszaemlékezését a könnyűnek nem mondható klinikai hónapokra. Együtt „szenvedték" végig. A hármas ikrek édesanyja jelesre vizsgázott tűrésből, önfegyelemből. A fiatal doktor legalább olyan büszke, mint az anvuka. Szülészorvos életében sem mindennapi élmény a hármas szülés. Ági boldog. Ki ne lenne az, három egészséges, ideális testsúlyú kis élet világra hozatala után. És gondterhelt. Az öröm sohasem lehet totális. Nem is nekem, inkább hangosan gondolkodva, magának mondja, sorolja a most még megoldhatatlannak tűnő gondokat: ... kellene nagyobb lakás, a garzonba nem mehetek vissza a három jövevénnyel . . . Nincs ikergyerekkocsi, pedig már régóta keressük. A Kombi csecsemőágy is csak éves előrendeléssel kapható... Lassan jövök csak rá. az elkövetkezendő hónapokért, talán éve-' kért nem irigylésre méltó a Hágelmann házaspár. Pedig segítenek nekik. Az édesapja eDpen beszélgetésünk idején nézi meg azt a lakást. amelyet munkahelye, a DÉL ÉP keresett nekik. A tanácstól is érdeklődtek már hogylétük iránt. A SZOTE GH-ban sem tétlenkednek. Próbálom Agit meggyőzni. Láthatja, létezik emberi segítőkészség. s hogy biztos vagyok abban, ha bárhol bármit kérnek, nem kapnak maid nemleges választ. Kétségbeesni nincs oka. Hiszen egy város magáénak vallhat-vállalhat hármas ikreket. Kisebb-nagyobb segítség, ötlet enyhíthet súlyos gondokon. * Agi arcáról látom, a hátam mögötti ajtón nem léphetett be más, csak a férjé. — Megnéztem. Három és fél szoba a Belvárosban, a BajcsyZsilinszky utcában. Egy kicsit rendbe kell hozni a fürdőszobát, meg tapétázni, és úgy gondolom, jó lesz. Függőfolyosó is van. — Tudok ott szárítani? És kiférnek a gyerekkocsik? — kérdi a praktikus oldal iránt jobban érdeklődő édesanya. — Majd megoldjuk — válaszolja minden aggodalom nélkül a három új fiú „tulajdonosa". Ahogy elnézem, könnyebben viseli — legalábbis látszatra — a három jövevénnyel egvütt érkező gondokat. Egyébként is már tanúbizonyságát tette: lehet rá számítani! Hónapokon keresztül nevelte a nagyobbik kisfiút. Zsombort, persze nagyszülői felügvelet mellett. Endre egyébként is helyzeti előnyben van. ö ugyanis már láthatta a „csapatot". Agi megszülte őket. de még nem adatott meg neki, hogy gyönyörködhessen kínzó hónapok „végeredményében". El sem . tudja képzelni, milyenek. A papa „kétségbeesett", tömör véleménye fiairól mindössze annyiról informálta, hogy félelmetesen egyformák. — Ha ez ígv marad, filctollal kell majd a hátukra írni a nevüket. Vagy veszünk nekik futballtrikót — mondja a nyugodt, kiegyensúlyozottságot kitűnően alakító apa. felesége aggódását oldandó. Ez utóbbi azért is stílusos lenne, mert a fiatal négvgvermekes családana a DÉLÉP SC-ben rúgja a gólokat, kivált akkor sokat, amikor közli vele a felesége, hogv hármas ikreket fog szülni. Apuka ilyenkor annyira megörül és meglepődik, hogy ijedtében gólkirály lesz. Endre nevetve meséli a napi „viszontagságait". Nagy sikere van az ismerősök körében. Számtalan élcelődésre ad alkalmat — különösen férfikörökben — hármas ikrek papájának lenni. Agi hangulata is megváltozik férje jókedve és határtalan optimizmusa láttán. Már ő is mosolvogva mondja a végszót: — Majd csak megleszünk, s kitalálunk valami „rendszert" hirtelen lett nagv családunk életében. Közb"n három, félelmetesen egyforma kis ember alussza álmát a szomszédos gtiemkklinikán. még a világ zajától és viszontagságaitól óvó inkubátorokban. KALOCSAI KATALIN Generációk Enyhe szellő fut át a csöndes újszegedi utcán, hópehelyként görgetve, rögzítve a megbolondult barackviirág-szi rmokat. A sarokház kertjében két év körüli fiúcska játszadozik. a menvasszonyruhát öltött fa alatt, néha meg-megáll a kislapát kezében: belefeledkezik a szirmok mókás táncába. Aztán gondol egyet: hirtelen homokot zúdit az eperpalántáik nyakába. — Gabika, nem szabad! Tudod, apa nem engedi! — kapja raita a házból kilépő édesanvia. aki a botra támaszkodó dédikét segiti kj egy kis levegőzésre. — Nem szabad, ismételgeti a gyerek. maid más elfoglaltság után néz: egvütt turbékol a melléképület tetejére kiült galambokkal. Az úi családi ház alsó szintién. a nappaliban beszélgetünk a fiatalasszonnyal. TildávaL — Hétéves házasok vagyunk, s azóta együtt élünk fériem szüleivel. Igaz. a régebbi lakásban kissé szűkösen voltunk, oda nemigen iöhetett volna a gverek. Mar megvolt a kiutalásunk, költözhettünk is volna a kétszobás lakájba, amikor apósomékkal leültünk. és úgv döntöttünk, együtt maradunk. Megvettük ezt a telket. — Ekkora a családi .összetartás" Mielőtt Tilda válaszolhatott volna, a csevegésünkhöz csatlakozó féri, István közbevágott. — Először is a pénz volt az oka. és másodszor is és harmadszor is... Mindamellett, hogv nem találok abban, semmi rendkívülit. hogv nálunk négv generáció él egvütt. Hát nem természetes. hoffv apám nem hagyta magára 87 éves édesanviát. s mi is együtt élünk a szüleimmel. akik naevszüjő létükre még szinten fiatalok? " — Ez ilven természetes a végülis idegenként családba csöppent fiatalasszonynak is? — Barátok, ismerősök körében elterjedt az a nézet, hogv nem egészséges dolog az. ha anyóssal, apóssal él egv födél alatt az ember. Én másként vélekedem. Felnőttkoromra elveszítettem szüleimet. s most István ióvoltából édesanyát. édesapát is kaptam. Az alsó rész a fiataloké és a dédikéé. a fölső a szülőké. Lehetne külön-külön konyhájuk, mégis egyet használnak. — Hogv fér meg menv és anyós egv konyhában? — Számunkra érthetetlen a kérdés — mondja Tilda és csodálkozik az időközben munkából hazatért ugyancsak fiatal nagymama is. — Tildának még egy szűk éve van a gyes-bői. Laboráns a Biológiai Központban. Addig hétköznap délelőtt ebédet főz az itthon maradottaknak. de iut abból estére a dolgozó családtagokrtak is. Nem szavazás kérdése. kinek a főztje a jobb. ha a férjemnek nem épp a kedvence kerül az asztalra hideget vacsorázik, de ebből vita sose kerekedik. Mindenki megbecsüli a másik munkáját — feleli az anyós. — A nagyobb család életviteléhez okos szervezésre is szükség van. Hogy állnak a munkamegosztással? — Az valahogy kialakult: a két Istváné a kert nagy része, a galambok gondozása, a virágos előkert a ..lányoké". Ki-ki a maga „lakrészét" takarítia. rendben tartja. De ez nem jelenti azt. hogv ha valaki valami tennivalót lát a másik ..portáján". elfordul és úgv hagvja. Hát végül is egy család vagyunk. — Tudják-e hogv huszonhat, huszonhét évesen irigylésre méltóik sok más fiatal házaspár szemében? — nézek körül a fiatalok ízlésesen berendezett szobájában. — Hoevne tudnánk. sajnos nemegyszer azt is megkérdezik, nagyon bántón, látva az úi házat, „ugyan miből?" — panaszkodik a fiatalember. Hát erre én csak azt tudom mondani, összefogásból épült a háií. A régi lakás árából, nagymamák, dédmamák adakozásából, apám estébe nyúló munkájából anvám fizetéséből, az OTP-kölcsönből, anyám és az én munkahelyem, a DÉLÉP kedvezményesen juttatott betonjóból és habarcsából, s nem utolsó sorban apám és az én kétkezi munkámból. Ez idő alatt mi fölhagytunk mindennel amiről más fiatalok nem mondanak le: szórakozásra, ruházkodásra, utazásra nem költöttünk. — Ügy tudom, a csodáiára jártak ennek az építkezésnek a A Lévai csalód legidősebb cs legifjabb tagja környéken. Minden példamutató rendben. folyamatosan ment. mint a karikacsapás, zökkenők, veszekedések nélkül... — Hát hogvne! Mindössze egv kőművesmestert fogadtunk, én és a fiam mellészegődtünk segédmunkásnak — mondia a félállásban esténként szabómesterséget űző. egyébként ruházati minőségellenőr. fiatal nagypapa. Kitanultuk a kőműves szakmát, így némi tudiásisal és sok szívvel azt hiszem. minőségi munkát végeztünk. A szervezésért meg a fiamat illeti a dicséret. Ifjabbik Istvám bólogatva teszi zsebre az idősebb dicséretét de megjegyzi; — Apámnál minden, a szabóságnál kezdődik és végződik, mégis elsajátította a házépítés minden csínját-bínját. Egyik nap már az emeleti betonozást csináltam. amikor másnap behívtak két évre katonának... Magára maradt szegény hétvégeken, a szabadságos napokon, tudtuk csak együtt csinálni a tetőt Két éve. hogv az úi házban piheni a család az építkezés fáradalmait. Az első nagv erőpróbát kiállták. azt mondják, a többi ami hátra van. ennek csak árnyéka lehet. De egyelőre nem is gondolnak úiabb nekirugaszkodásra. örülnek egymásnak. a lakályos otthonnak. A „lelkiismeret kasszá"-ból fedezik közös kiadásaikat, de a családi demokrácia lehetőséget ad az egvéni spórolásra is Nem kétséges, kj él a nagyobb kedvezmény elvével... — A szülőkkel való egyötté9és természetes állapot kellene, hogy legyen. Ugyanis kimondhatatlan. kölcsönös előnyökké! jár. A dédike gondozása nagy gond, de megoszlik a nagycsaládban. Ha mi megvünk el valahova, nyugodtan tehetjük hisz Gabikával itthon maradnak a nagyszülők. De ha rajtuk iár el az idő. rtt leszünk mi... — ecsetel geti Tilda a többgenerációs család előnyeit. — Ezért érthetetlen és fájdalmas. ha úton útfélen azt hallom; „én uevan semmiért nem laknék együtt a szüleimmel vagy felnőtt gyermekeimmel — szól közbe az anyósa. Nem tudiák. milyen biztonsáigérzetet. önfegyelmet kölcsönöz az embernek. ha nagvobb közösségben él otthon is Állítom, nem engedik szabadjára indulataikat azok, akik nemcsak magukban élnek. A nagv családban nevelkedő kisgyerekre is korán ráragad az alkalmazkodás képessége segítőkész lesz és kevésbé önző... Hát még ha testvérek is növelik a család létszámát... — Négyig akár meg se álljanak; — mondia tréfásan az egyelőre egyszeres nagypapa s szeme sarkából fiára les. Tilda oldja föl a csendet: — Igen szeretnénk Gabika mellé e2v kistestvért is annál is inkább, mert mindketten egykék voltunk. Gabika közben ismételgeti szavainkat. énekel és szaval nagypapához. nagymamához bújik, a mamától a napához szalad, láthatóan boldogan lubickol a szeretetben. Ha fölnőtt korában őt. Lévai Gábort kérdezi valaki a többgenerációs családról, bizonyára tiltakozik. nem valami csodabogár ő. és értetlenül ne/ majd az érdeklődőre: ..Hát nem ez a természetes?" CHI KAN AGNES