Délmagyarország, 1983. április (73. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-03 / 79. szám

\ Nemzetközi környezet A

mióta felszabadultunk, amióta saját kezünkbe vettük jelenünk és jövőnk építését. szüntelenül szembe kell néznünk azzal a kérdéssel, hogy milyen nemzetközi feltételek szabják meg munkánkat. Ma viszonylag úi helyzetben dolgozunk. És legjobb, ha kertelés nélkül megmondjuk, hoev a jelenlegi helvzet számunkra alapiában véve kedvezőtlen. Nehézségeink. melyek nem csekélyek, nagyrészt abból származnak. hogv az egész szocialista közösséget, benne hazánkat is. súlyos teherpróbának vetik alá. De azt is meg kell mondani. — hiszen ezt bizonyítják az elmúlt esztendők tapasztalatai. — hogv ez nem újkeletű. hogv a szocialista közösség az ilyen nyomásnak eddig is sikeresen ellenállt, a mai körülmények között is megőrzi vívmányait. s ahol csak lehet, előrelép. Az utóbbi néhánv esztendőben a nemzetközi környezet problémái között előkelő helvét foglalnak el a katonapolitikai kérdések. Minden gondolkodó ember tudia. hogv az 1945 óta tartó európai béke alaoiait. a szocialista és a kapitalista világ között létrejött erőegyensúlyt ezekben az években elsősorban az Egyesült Államok megkísérli felborítani. Az túlságosan merész feltételezés lenne, hogy olyan vezetés került hatalomra Washingtonban. amelv ne tudná: eev nukleáris világégésből minden résztvevő, természetesen maga a támadó is. kiheverhetetlen veszteségekkel kerülne ki, egy totális nukleáris háború az egész meder ipari világ telies elpusztulásának a lehetőségét idézi fel. Nem állítjuk hogv ezt ők tudatosan kockáztatják. De igenis, van olyan elképzelésük, hogy a jelenlegi erőegyensúlyt meg lehet bontani, a szocialista közösséggel, mindenekelőtt a Szovjetunióval szemben erőfölényre lehet szert tenni. Egvrészt úgv számolnak, hogy a szocialista világ elfogad ia a tervbe vett amerikai fölényből "következő katonai hátrányát és a békéért, a fennmaradásért politikai engedményekkel fizet. A másik, amit feltételeznek, hogv az erőegyensúlyt a Szovjetunió oldalán. ha kell magasabb szinten, helyreállítják, de ez a folyamat — mint remélik —. az egész szocialista közösségtől hatalmas anyagi áldozatokat követel, talán olyanokat, amelyeket ki sem bírunk, amelyek aláássák gazdasági stabilitásunkat. Riasztó lenne mindkét variáció, ha már olv sokszor nem próbálkoztak volna velük. Hiszen emlékezzünk: az ötvenes években Dulles amerikai külügyminiszter meghirdette „a háborús szakadék szélén egyensúlyozás" politikáját. s lám. mire ment vele? Elvesztették a koreai háborút. kiverték őket a megtámadott Vietnamból. gyarmatbirodalmak omlottak össze a harmadik világban, tovább szűkült az imperializmus hatalmi szférája, miközben a szocializmus országai a gazdasási növekedés ütemét tekintve jóval túlhaladták kapitalista vetélytársaikat és nem kis reszt ledolgoztak az eredendő történelmi hátrányból. Miért gondolnánk azt. hogv most. sikerül nekik? Miért gondolnánk — nincs rá semmi okunk —, hogy a szocializmusban reilő hatalmas tartalékok már kimerültek volna? Kénytelenek vagyunk azonban tudomásuL venni azt. amit nemrég Andrei Gromiko úgv fogalmazott meg. hogy az alapvető fegyverzetellenőrzési és fegyverkorlátozási tárgyalásokon Pillanatnyilag az amerikaiak „komolytalan partnereknek" bizonyulnak. Genfben két vonalon folynak jelenleg a tárgyalások. Az egyik az úgynevezett „eurorakéták" témaköréről, amely a rakétákon túl mindenfaita közép-hatótávolságú és középhatósugarú nukleáris fegyvert, célbaiuttató eszközt felölel. A másik a stratégiai ielleaű. kontinensközi nukleáris fegyverek ellenőrzéséről és csökkentéséről. Ezeken a párhuzamos szoviet— amerikai tárgyalásokon mi közvetlenül nem veszünk részt, de közvetve rólunk is sző van hiszen megtanultuk már. hoev amikor jó a nemzetközi légkör, •mikor kiegyensúlyozottak, a szovjet—amerikai kapcsolatok, akkor a mi dolgaink is sokkal jobban mennek, nagyobb léptekkel haladunk mind a gazdasági építés, mind a szocialista demokrácia fejlesztésének útián. Most kénytelenek vagyunk megtanulni számokat és fogalmakat. hogv eligazodjunk a világban. Jobban. mint valaha, érdekel bennünket a NyugatEurópában és az Egvesült Államokban kibontakozó sokszínű és szerteágazó békemozgalom mint ahogv az ott élő embereket is a korábbinál jobban érdekli a szocialista közösség, mindenekelőtt a Szovjetunió politikája. Ma már a kormán vok befolyása alatt lévő. nagyhatású nyugati sajtó sem titkolhatja el, hogv a szoviet fél tartja a kezében a kezdeményezést amikor az erőegyensúly, s vele a béke védelméről, a fegyverzet korlátozásáról, a leszerelésről van szó. Az elmúlt hónapok egyik legnagyobb eseménye, melv úi helyzetet teremtett a rakétahadászati viszonyokban, az a szovjet kötelezettségvállalás volt. hogv elsőként nem alkalmaz nukleárit fegyvert. Ez felveti a kérdést. hogy a másik fél. bár szívesen folyamodik békefrázisokhoz. vaion miért nem vállal hasonló kötelezettséget? Miért tartja fenn magának az első és meglepetésszerű csapás iogát? Miért nem csatlakozik a mi oldalunkhoz legalább abban az erkölcsi megállapításban, hogv a nukleáris háború kirobbantása az emberiség elleni legsúlyosabb bűncselekménynek minősül? Azért, mert a oénzügvi és technikai kapacitásuk alapján bizonyos úi fegyverek kimunkálásával és rendszerbe állításával abban bíznak, hogv elérhetnek valamit céliaikból. Ilyenek lennének az MX-rakéták. a Trident —II. tengerelattjáróról indítható rakéták, az úi nehézbombázók, a nagy hatótávolságú szárnyasrakéták és mások. Ezek a hadászati fegyverzet kategóriáiéba tartoznak, amelyben a Szovjetunió és a szocialista közösség védelme 80 százalékban a szárazföldi kilövőállásokból indítható interkontinentális ballisztikus rakétákra épül. Pillanatnyilap egyetlen amerikai javaslat van a genfi tárgyalóasztalom: a Szovjetunió egyoldalúan semmisítse meg eme alapvető védelmi eszközének legnagyobb részét, s tűrie el. hogv hasonló hatótávolságú fegyverekkel a tengerekről. a szárazföldről és a levegőből, többszörös fölény birtokában fenyegesse az Egvesült Államok pusztulással szocialista világunkat. Ezzel az elfogadhatatlan Indítvánnyal szemben, ott áll az a szovjet javaslat, amely az összes nagy hatótávolságú és nagy hatósugarú célba juttató eszköz 25 százalékos csökkentését javasolja azonos szintre. Indítványozza továbbá a nukleáris töltetek számának erőtelies korlátozását, valamint a naav hatótávolságú szárnyasrakéták rendszerbe állításának eltiltását. Legyen hadászata egvensúlv. ha nem megv másképpen., hát a jelenlegi szinten — ígv a szoviet álláspont. —. de a cél az alacsonyabb szint létrehozása egészen a fegyverzet teljes megsemmisítéséig. Ami az európai nukleáris fegyverzetet illeti, három, esvmásból értelemszerűen következő szovjet iavaslat hangzott el Genfben: 1. Semmisítsenek meg minden olvan közép-hatótávolságú és taktikai nukleáris fegyvert, amelv európai célok megsemmisítését szolgaija. De ha ez nem megy. akkor: 2. Mindkét fél csökkentse egyharmadára közép-hatótávolságú nukleáris eszközeit. S egy végső variáns: 3. A Szovjetunió kész csupán annyi rakétát megtartani Európában, amennyi Angliának és Franciaországnak. e két NATO-hatalomnak van. Tagadhatatlanul üaves reklámszakemberek találták tó az amerikai iavaslat nevét: „nullamegoldás". Csakhogy ez nem azt jelenti, mint az 1. számú szoviet iavaslat — nem az eevmás ellen irányított összes európai nukleáris fegyver felszámolását szolgálja hanem csak a szoviet fegyverekét. Leaven a Szovjetuniónak „nullája", s ennek fejében az Egvesült Államok eltekint a már 1979-ben tervbe vett 572 új közép-hatótávolságú eszköz rendszerbe állításától Európában. „Komolv tárgyalópartnerek ilven módszerekhez nem folyamodnak" — hangzik erre a méltó szoviet válasz. Az ég tehát borús. De méa soha nem volt olvan borult ég olyan sűrű felhőzet. amelven előbb vagv utóbb át ne sütnének a napsugarak. Reménysugár, hogy Nyugat-Európa népeiben is mindinkább teried a felismerés: az amerikaiak földrészünket szeretnék egv olvan háború hadszínterévé tenni. amelvet maid az óceán másik oldaláról kényelmesen tanulmányozhatnának. Nyugat-európai tíz- és tízmilliók élete árán képzelik legyengíteni a szocialista világot. Irreális terv s ha ebben az évben a washingtoni nyomás eredményeként egv s más meg is valósulhat belőle, egészében soha nem érvényesülhet ez a koncepció. Végső soron azért nem. mert a szocialista világ életképessége nagvobb. mint azt az amerikai tervezőasztalokan képzelik. Tartalékai szinte kimeríthetetlenek. eszmei vanzereie pedig csak tovább növekszik a béke védelmében tanúsított következetességével. Végső soron mi állunk az egyetemes emberi érdek oldalán. Ezért a meggyőződés. a remény, hogv ebben a világméretű hadászati vitában nekünk ken — s valóban mi fogjuk — elnyerni az egyetemes, a világméretű támogatást. SZABÖ L. ISTVÁN juhász Gyula Önarckép, 1923 Tavaszon, nyáron, őszön és télen túl, Már mosolyogva nézem az eget, Melyen a régi vészek dühe nem dúl, És ezer fénye hívón integet. Derűs, szelíd és örök magyar ég ez, Nem ér idáig rom és hervadás, Időtlen emlék és jövő remény ez, Fordulj felé csak, csüggedt csillagász! Lenn kavarog még a por és az átok, Véres szüret volt, és a vad vadászok Még mindig egymást lesik, kergetik, En nézem, hogv az ősi, égi nuszták Pásztortüzeiket biztatva gvúitják. És várom, amíg megvirrad megint. 06 Boga Lujza Juhász-plakettje Ismeretlen Juhász Gyulaplakett fölbukkanása színesíti a centenáriumi eseményeket. Alkotója Szörimé Boga Luiza (1892— 1966) szegedi ötvösművész, aki udvarlója. 1913-tól férje. Szőri József (1878—1914) festőművész révén ismerkedett mee a költővel a 10-es évek eleién. A torantálszécsányi születésű Boga Luiza (Aloizia) élete és munkássága még földolgozatlan. A budapesti iparművészeti iskolában Csajka Istvánnál és Orbán Antalnál tanult, maid Szegeden ötvösrnűhelvt nyitott. Kisebb-nagyobb munkái (érmek, díszvázák, emléktányérofk. láncok, seriegek, ékszerek stb.) mellett Heksch Nándor iparművésszel ő készítette — oxidált vörösréz lemezekből v a dóm főkapujának a domborításait. Juhász Gyulát ábrázoló 17x11 cm-es. álló alakú vörösréz domborítása a 30-as évek derekán készülhetett. A plakett jobb fölső sarkában Szeged városának korabeli címere van. Boga Luiza alkotása látható a múzeum Juhász G.vulaemlékkiállitásán. A. F. Új reform vagy folytatás? T

izenöt esztendeje, hogv a gazdaságirányítás reformja úi. a változó világhoz folyamatosan illeszkedő feltételeket teremtett a termelésben. A másfél évtizedet nem iellemezte egyenletes fejlődés. Viták, megtorpanások, bizonytalankodás is kisérték gazdasági életünk újabb és újabb intézkedéssorozatait. A disputák ma is folynak közgazdász berkekben. szakfolyóiratok hasábjain. Nvers Rezső például, a fiatal közgazdászok legutóbbi országos tanácskozásán leszögezte: a szakemberek legfőbb dilemmája, hogv lényegesen tovább fejleszthető-e az 1968-as mechanizmus. vagv úi reform kidolgozására van szükség? Szerinte a dilemmába belejátszik a mechanizmus pontatlan értelmezése. Ugyanis a reformelképzeléseket. egv 1966-os elvi határozat foglalta keretbe, és ehhez képest az 1968-ban bevezetett intézkedéssorozat csak egv részlépés volt. még ha döntő fontosságú részlépés is. Sokan azért hadakoznak egy úiabb reform mellett mert az „előzőt" azonosítják az 1968-as mechanizmus határaival. Másrészt akadnak, akik úgv ítélik meg. hogv 15 esztendő alatt — pontosabban a közben bekövetkezett. soha nem tapasztalt nehézségek miatt — kifulladt a reform. Természetesen vannak olyan nézetek is. amelyek képviselői a reform címén megelégednének az 1968-ban. illetve azóta törvényesített lehetőségekkel. A viták közepette azonban mindinkább utat tör magának az a felismerés, amelv az 1966-os alapelveket tekinti a folytatás kiindulópontiának. Folytatásról van szó. mert ezen az elvi alapon a magvar mechanizmus továbbfejleszthető. A folytatás több elvi — régóta úiból és úiból felszínre törő — kérdést vet. fel Régi dilemmája például gazdaságunknak, hogy a szabályozókat több évre stabilan vagv rugalmasan célszerű-e kialakítani? A kérdés újabb kérdést szül: gvors és állandó változások közepette lehet-e valami állandó? Igenis lehet: a gazdaságirányítás alappilléreiben (munkaerő-gazdálkodás. jövedelemelosztás stb.) aligha volna ésszerű a túlságosan gyakori változtatás, mert. így lehetetlenné válna a tervezés. Mindez persze nem ielenti azt. hogv az árak. az árfolyamok vagy a szükséges szervezeti módosítások ne igazodnának szüntelenül a mindenkori piachoz. Akadnak, akik úgv látják, hogv kisvállalkozások veszélyeztetik a társadalom szocialista vonásait. Nem szabad azonban elfeledkezni arról, hogy az úi gazdasági formák törvényesítették kétségtelenül rosszabb, ellenőrizhetetlenebb élődi üket. a második gazdaságot. Másrészt: a társadalom igényli a különböző kisvállalkozások termékeit, szolgáltatásait A kisvállalkozások ilyenformán minden valószínűség szerint hosszabb távon is beilleszthetők a magyar gazdaságba, kiváltképp, ha színvonalas adópolitika és iö- 1 vedelemszabályozás ezeket a társadalmi szükségletek kielégítésére sarkallja. Különbségtétel vagv egvenlősdi? Ez is régóta vitatott kérdése (bér)szabályozásunknak. A vita az elmélet és a gyakorlat között alakult ki. Elvben mindenki az előbbit mármint a differenciálást vallja a gyakorlatban pedig sokszor inkább az egyenlősdi mellett voksol. Holott óriási ösztönző erő lehetne, ha elsősorban az azonos munkakörökön belül (de a különböző szakmák között is) a valódi teljesítmény szerint kereshetnének a dolgozók. Az egyenlőség megteremtése a szociálpolitika feladata lenne. Kérdés az is. mi legven a veszteséges. illetve a gyenge hatásfokkal működő vállalatokkal? Hogyan lehet a jelenleginél szabadabb fejlődési utat teremteni a jövedelmező vállalatoknak, illetve a gyengén gazdálkodók visszafejlesztésének úgv. hogv az utóbbiak ne okozzanak érdemleges zavarokat? Kimunkálásra várnak azok a módszerek, amelyek nyomást tudnak gyakorolni ahhoz, hogv a veszteséges területeken felszabaduló energiát és munkaerőt a gazdaság életképes részei szívják fel. Vitatott témáia a gazdaságnak: miként teremthető meg a politikai és gazdasági cselekvés harmóniája. Akadnak, akik úgy találják, hogv a politika túlságosan rátelepszik a gazdaságra. A- mértéktartóbb vélekedések így fogaLmazzák meg a kérdést: a politikai szervezetek megfelelő módon foglalkoznak-e a gazdasággal? Senki sem kérdőjelezi meg a politikai vezetés, a társadalmi ellenőrzés szükségességét. Csak azt kifogásolják, hogv az alsó- és középszinteken időnként indokolatlan gyakorisággal és mélységben avatkoznak be a politikai szervezetek a termelési, a kereskedelmi és az elosztási ügyekbe. Az említettek mellett számos olyan, kérdése van a gazdaságnak, amelv szerves része lehet a reform folytatásának. Például: a vállalatirányítás és tulajdonjog a vezetőkiválasztás, a tőkeműködtetés, az üzletszerűbb bank-, és a piacszerűbb árrendszer. illetve az adózási szisztéma stb Mindezek olvan lépcsőfokai a reform folytatásának, amelyek kiépítése minden valószínűség szerint több esztendőt vesz igénybe. M. P.