Délmagyarország, 1983. április (73. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-03 / 79. szám

I ,'... Domaszéki tudósítások Amikor megalakultak a tanácsok, és kimondták, hogy Domaszék is önálló község, falu még se kinn, se benn nem volt. Az emlékezet úgy tudja, Oltványi Antal és Benkő József húzott föl egy-egy melléképületet először, ötvennégyben talán, és ők is csak később ragasztották hozzá a házat. Idegen ember tehette rá a térképre a falut, és biztosan aszályos év volt, amikor kinézte a helyét. Szék-szik szavunk ugyan valaminek az alját is jelenti, a falu neve és földje tehát összeülik, de föltehetően nem nyelvészeti szempontok játszottak szerepet a választásnál. A mai emberek azt mondják, a Kossuth-kút környéke, Bojárhalom jobb lett volna, mások pedig a rúzsai elágazást emlegetik, mert annyival is közelebb lennének Szegedhez. Domaszék mégis ott épül, ahol van: takaros kis falu lett belőle. Nem szabad elfelejtenünk azonban, hogy 3182 lakójából 2258 most is tanyán él. A hazajáró Körülbelül hétszázötvenen járnak naponta Szegedre dolgozni. Tehetik, mert annyi busz talán, egyik faluból se jon-megy, mint Domaszékről. A tanácsialt ugyan azt mondják, most az egyszer kicsit se higgyek a statisztikának, mert nagyon becsapósak. A messziről jövő buszok annyira megtelnek, mire ide érnek, némelyik be se kanyarodik a faluba. Akinek dolgozni kellene mennie, ilyenkor a tanácsházára megy: csináljanak valamit,- megint itthon maradtunk. A Szegedről indulóknál pedig mondókával kezdi a masiniszta: először az ásotthalmiak szálljanak föl, aztán a mórahalmiak, és legtöbbször nem is mondja tovább, mert préselni se lehetne több embert a kocsi belsejébe. Tartoztunk a sokszorosan megbecsült „numkaerőnek" avval, hogy ezt a panaszt újra leírtuk, de mo6t egy olyan embert választottunk, aki Szegedről jár, naponta többször is. Bába Ferencről van szó, a helybéliek biztosan tudják a folytatást is. — Amit itt lát, mind én építettem a két kezemmel, és segítséggel. Amikor az első csapat libát megrendeltem, még semmi nem volt, mire megérkezett, az első ól készen volt. A falat fölhúztuk, ácsot kerestünk. Azonnal mondta, 28 ezer az ára. Köszönjük, annyi pénzünk erre nincsen, és három nap alatt megcsináltuk magunk. Még két nap, és a pala is rajta volt. — Számoljunk. Mennyi a liba? — Nyolcezer, egyszerre. A piactól függően egy év alatt 15— 20 ezer. — A haszna? — Tíz-tizenöt forint libánként. — Kitől tanulta? — KönyvbőL A marhát is könyvből. — Tudja, hogy magának tönkre kellett volna már mennie? — Nem hiszem. — Minden nagyüzem azt hajtogatja, a fejőstehén ráfizetés. — Azért tartok én tehenet. — Mert ráfizetés? — Mert a nagyüzem azt mondja. Nemcsak mondja, hanem kezdi abbahagyni. Inkább hizlalja a marhát. Tej viszont kell, azt mindenki tudja, ebbe tehát belebukni nem szabad. — Szabályozókat szoktak ilyenkor emlegetni. — Nekem is szabályoznom kell, de én másként csinálom. — Holstein-fríz, kényes fajta. — De jól tejel. — A maga istállója nem is hasonlít a nagyüzemihez. Nád az oldala, pala a teteje. — Négyen csináltuk, hétfőn kezdtük és vasárnap készen volt. Fejőgéppel együtt 80 ezer forint. ötven vemhes üszőt vettem, huszonhatezerért darabját. A borjút vásárba viszem, háromezret kapok érte. — Ne szépítsük a dolgot, alkalmazottakat te tart. Láttam őket a libánál is, és a tehenek kerül is. — Én is azt mondom, he szépítsük, hanem az igazat mondjuk. — Mennyit kerat itt em— Mindig a haszontól függ. Nyole-kiienceziet szamiUiatuiuc havonta. — Ejha! — Itt kezdődik a lényeg. Nem alkalmazottak, hanem társak. Megállapodtunk, ez a munka, ezt muszáj elvégezni. Tíz-tizenkét óra naponta. Volt egy emberem, elkezdett hullani a liba. Nem válik ez be, abba kéne hagyni. Dehogy hagyjuk! Elküldtem az embert, és kerestem olyat, aki jól végzi a dolgát. — Kemény lépés. — Azt hiszem, nem. Ez a természetes. Minden gazdaság a haszonból él, és trehány munkából nincsen haszon. Fölírunk mindent, ennyi volt a táp, ennyi olaj fogyott — ha egy csomag kávét veszünk, azt is fölírjuk. A bevételből az üzemi költségeket levonjuk, a maradékot elosztjuk. — Kávét mondott, és a bor, sör, pálinka? 0v, . ; , — Ilyespiit nem írunk. föl. — Qáláns. eipber. — Egy fenét. Szesz itt nem lehet. Egy korty se. Kikötöttük, és be is tartjuk. Egy üveg Zöldszilvánit találtam egyszer, azonnal falhoz vágtam. Öltözzenek, és menjenek haza! Pedig akkor még nem tudtam, hogy másnap kivel dolgozom. — Ha mindenki ezt csinálná? — Akkor máshol se innának az emberek dolog közben. Ha itt valaki mulaszt, ezrek, százezrek úsznak el egyszerre. — Nagyüzemben még több. — Nem hiszem, hogy nekem kell megmondanom, hogyan kéne ott rendezni a dolgot. Ha még nem jöttek rá, majd rájönnek. — Hallottam, Amerikában is járt. — Rokonlátogatóba mentem, de rengeteg farmot is megnéztem. — A tapasztalat? — Ott sincs több esze egy embernek, mint nálunk. Amit ott meg tudnak csinálni, azt mi is elérhetjük. — Száz tehenet akar. Hány irigye van? — Azt kérdezze inkább, hány nincsen. Csak azt nem tudom, mit irigyelnek. Amit én csinálok, bárki megteheti. — Valóban megteheti? — A hozzávalót bárki megveheti. a munkát maga adja, csak az utánajárás a sok. — Azt mondta, egy hét alatt készen volt ötven tehén istállója. Ennyi idő alatt a terv se készül el. — Terv nem volt. Engedély se. Azt hittem, mezőgazdasági építményhez nem kell. Most tudtam meg, szántóföldön tilos is építeni. Csakhogy ez a föld parlagon maradt volna. Ha bevetem kukoricával, a szakszövetkezetnek egy év alatt 760 forintot kellene fizetnem, és kész. A tejet a szövetkezet útján értékesítem, nem kérdeztem, mennyi a haszna utána, de gyanítom, fölötte van a százezernek. Ha mások is számolnak, talán megadják a fönnmaradási engedélyt. — Mikor él? — Tizscliárora év alatt tizenöt j-anámaooí töltöttem együtt a családd'i. Karácsonyt egyet se, A bevándorló Talán nincs is az évnek olyan napja, és a nappaloknak olyan órája, amikor betonkeverő ne forogna itt. Rangos-gangos házak épülnek. Csak egy portán láttam, hogy régit bontottak el az új kedvéért, a szanálás szót itt még nem ismerik. Az egyik építőmester, Tapodi István Öttömösről jött. — Mi szél hozta? — Öttömös is épül, de lassabban. Dolgoznak ott is az emberek, de kevesebb a pénzük. Azt gondoltam, az elkövetkező tizenöt évben nekem Domaszáken mindig lesz munkám, itt telepedtem le. Ha netán elfogy, Szeged akkor is közel van. — Kezdeni könnyű? —, A bevándorlónak mindig nehéz. Senkit nem ismer, rokona sincs, gyütt-möntre pedig nem nagyon bíznak rá egy házat. Szerencsém van, munkám után becsülitek már, három házat föl tudók húzni egy év alatt. Ha segédérőt ad áz építtető, akkor többet is. Minden utcában dolgoztam már egy-két házon, de az út másik oldalára még nem hívtak egyszer se. Nem tudom, miért. Azért talán, mert ezen az oldalon lakunk mi is. — Mit kér a megrendelő? — Angoltípusú, emeletes, szinteltolásos házat leginkább. — Mert az olcsóbb? — A földszintes lenne a legolcsóbb, de emeletes kell. Ahol most vagyunk, egyhúszra nyúlik majd ki a falszerkezet. Nehezebb munka, többe kerül. Kicsi a porta, azért is kérik az emeletet. Aki máshonnan költözik ide vagy tanyáról jön be, állatot mind akar tartani, kellene a nagyobb hely. — Tud is tartani? — Rendelet írja elő, hogy a telekhatártól milyen messzire lehet az ól vagy az istálló, de, ha tizenöt méter széles a porta, nem lehet arrébb vinni. Amikor én elkezdtem az alapot rakni, már tudom, a lakókat csak a jóindulat menti majd meg a portól. Ha két szomszéd nem fér össze, rögtön büdös a más disznaja, és egyik se tarthat jószágot. — Azt mondják a kis portára, urbanizálódik a falu. Lám, az emeletes házak is azért készülnek. — Értem én, de ennie akkor is kell a benne lakónak, sőt a városinak is. Meg kellene ezt gondolni még egyszer. Ha nem lehet a szabályokat betartani, akkor a szabályokon kell változtatni. — Azt is mondják, így olcsóbb a víz és a villany, az út és a járda. — Ezek a házak nem közadakozásból épülnek, aki nagyobbat akar, megfizetné a többet is. Ha hosszabb cső kell a vízhez vagy több drót a villanyhoz, megveszi Van néhány dolog, ahol még a régi rigolyák dolgoznak. — Ezt hogy érti" — Víz nélkül építeni nem lehet, ezt már a vá'yogvető ősember is tudta. Itt megy el, a vízvezeték a ház előtt, egyszerű lenne aknát készíteni a telek sarkába, beletenni a mérőt, csapot szerelni rá, de nem lehet. Majd, ha lakhatási engedély lesz, akkor be lehet kötni a vizet Addig fúrasson a gazda egy kutat vagy csináljon, amit akar. — A vízműnek nem eladó a víz? — Abból kéne megélnie, de nem értem én ezt. — Most honnan vezetik? — A szomszédból. — Ugyanarról a vezetékről, csak messzebbről? — Hogy ne legyen minden olyan egyszerű. A villanyt lekötik a karóhoz is, a vizet nem lehet bevezetni előre. Persze, villany sincs mindjárt az új utcában. Az egyikben már tavaly építhettem volna, ha a betonkeverőhöz nem kellene áram. Vízre-villanyra társulni kéne a lakóknak a faluban . is, mint tanyán a villanyra. A boltban Ezer dologról árulkodik egy bolt Arról is, ami van, és arról is, ami nincsen. Most egy éve nyitották az ABC-t, megkérdeztük a vezetőjét, Nógrádi Lászlónét, milyen a domaszéki ember? — Igényes, az biztos. Elvárja, hogy a városi ember rangján szolgálják ki. — Baj? — Dehogy! Csak nem kapunk annyit, mint a városi. — Miből? — Húsból, hentesáruból például. — Nagy igazságtalanság. Amit a falu termel, azt nem kapja? — Keretgazdálkodás van. — Gondolja, hogy így kevesebb húst vesznek? — Biztos, hogy nem. Bemennek Szegedre, ott nem kérdezik, honnan jöttek, megveszik. Ugyanannyi elfogy, csak egy kicsit drágábban, mert utazni kell érte. A hazai húsra még rá kell számolnunk az importbenzint. Aki ezt végig gondolja, rá kell jönnie, hogy a keretgazdálkodásnak akkor lenne haszna, ha kevés lenne nálunk a hús. Lehet, hogy akkor se. — Ruházat? — Elkelne egy ruházati bolt. •— Cipő? — Csak Szegeden vagy Mórahalmon. Ha gyalogos világban élnénk, elkopna a talp, mire a boltba beérnénk, most csak a benzin fogy. — Üveg? — Minden igényt ki tudunk elégíteni. Étkészlet, borospohár, műanyag, minden van. Tizenegyes lámpaüveg is van. Viharlámpához való is. — És viharlámpa? — Az most nincsen. Jól el vagyunk látva veg> i árukkal, mosópor is van, csak a háromkilós hiányzik. Patron is kapható. Könyvből egy év alatt negyvenezret árultunk. Forintban. Lexikont ís, szakkönyvet is, sorozatod — Ki tervezi az úi házakat* — Mindet más. Eddjg csak négy olyat építettem, amelyiknek ismerős volt a tervezőié. Ajánlani mindenkinek tudnék, de ritkán kérdeznek. — Mostanában gyorsan változik a divat, mégis sok az egyforma ház. Azt hittem, típustervek szerint készülnek. — Akivel csak összehoz a munka, mindenkinek ajánlom a típust, de eddig nem nagvan kellett. Szeretnek beleszólni az emberek saját dolgaikba, ha lehet. nem hagyják másra. Ahogy emelkednek az árak. úgv lehet számítani rá mégis, hogv lesz keletje az előregvártott tervnek ís. — Láttam már szegedi kőművest is Domaszéken. — Látni láthatott, de a helybeüeík mindig előnyben vannak. — Monopolhelyzet, már itt is? — Minket ismernek. Látják a munkánkat, .és olcsóbbak is vagyunk. A szegedi messzebbről költözik, naponta kijár-bejár, valakinek azt is fizetnie kell. kat is árulunk. Nem rendeljük, hanem kapjuk. Kértük az iskolai kötelező olvasmányokat például, igen keveset küldtek. — Egyéb élelmiszer? — Most nagyon jó az ellátás, tagértekezleteken egyetlen panasz se hangzott el. Köménymag és vaníliáscukor nálunk sincs, tehát azt is keresik. Aki tíz év alatt egyetlen szem köménymagot meg nem vett, most az is kutatja, mert nincsen. — Ez a hiánycikkek pszichológiája. Nem aranyból van a köménymag, kellene, hogy legyen. Tej, túró, tejföl? — Most nincs gond. Igaz, á tej ma elfogyott, de van helyette tartós tej. — Lényegesen drágább. — Ha más nincs, az is jó. Az a baj, hogy egy hónapra előre kell rendelnünk. — Kérhetnének pótlást, ha elfogy. — Igen, ha kedden kérünk módosítást, pénteken figyelembe is veszik. Ma tíz óráig kellett volna bejelentenünk. Telefonunk nincsen, ha elmegyünk telefonálni, egy emberrel kevesebb van a boltban. — Mirelit? — Több is elfogyna, de másik hűtőpult is kellene hozzá. Csirkét is árulnánk, ha hűteni tudnánk. — Gyártanak nálunk ilyen berendezéseket. — Ki is fizetődne, ha vennénk, de helyünk nincsen hozzá. — Üj a bolt, amikor építették, nem gondoltak rá? Kenyér, kifli? — Mórahalomról kapjuk, semmi panaszunk n. TI lehet. — Ha gombát keres valaki? — Sajnos, nem talál. — Fogpiszkáiót? — Hol él maga? Az aztán végképp nincsen. — Bor? — Van bőven. Üdítő is. Igaz, kis kólát most nem lehet kapni, 11. D.