Délmagyarország, 1983. április (73. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-03 / 79. szám

4 Vasárnap, 1983. április 3. A temesvári pártklildöttség látogatása Szentesen > i Szépek a vetések Dolgos köznapok után A temesvári pártküldöttség A hazánk felszabadulásá­nak 38. évfordulója alkal­mából rendezett ünnepsé­gekre Csongrád megyébe érkezett Temes megyei párt­küldöttség szombaton dél­előtt Szeged nevezetességei­vel ismerkedett .Előbb ta­nácskoztak Papdi József fel, az MSZMP Csongrád megyei Bizottsága titkárával, aki tájékoztatta a küldöttség tagjait a gazdaság pártirá­nyításának Csongrád megyei tapasztalatairól. A megbe­szélésen jelen volt dr. Bar­iba László, a megyei párt­bizottság gazdaságpolitikai osztályának Vézétője 'Is. Szeged belvárosában fett séta után megtekintették, H Nagyáruházat. A látottakról elismeréssel nyilatkozott Elena Pugna, a Román Kom­munista Párt Temes megyei Bizottságának gazdaságpo­litikai titkára, a küldöttség vezetője, Dan Tritoiu, a Facsád városi pártbizottsá­gának titkára és Ocsfcó Il­lés, az Elektro Timis vál­lalat pártbizottságának tit­kára. A vendégek a déli órák­ban Szentesre utaztak és az Árpád Termelőszövetkezet megtekintette a szentesi Árpád Tsz üvegházát is. (Fotó: Pintér József) központjába látogattak. Itt a ged új városrészeit. az román pártvezetőket Szabó Ópusztaszeri Nemzeti Em­László, a termelőszövetkezet lékparkot, majd a késő dél­Állami-díjas elnöke és Bor. utáni órákban visszautazik bás Lajosné. a pártszervezet Temesvárra titkára fogadták és tájékoz­tatták a gazdaság életéről, munkájáról, termelési ered­ményeiről. Ezt követően megtekintették a szövetke­zet egyes üzemegységeit. A találkozón jelen volt Labádi Sándor, a szentesi városi pártbizottság első titkára is. A délutáni órákban a ro­mán küldöttség a Derekegy­házi Állami Gazdaságot ke­reste fel. A Temes megyei pártmunkásokat és a kísé­retükben levő Csongrád megyei- tisztségviselőket To­kaji István igazgató és Vígh Sándor, az állami gazdasag pártbizottságának titkára tá­jékoztatták a termelőmunka eredményeiről, a gazdaság pártirányítás időszerű kér­déseiről, tapasztalatairól. Je­len volt Puskás László, a szentesi járási pártbizottság első titkára, s válaszolt a vendégek kérdéseire, ismer, tetve a pártmunka járási tapasztalatait is. Ma a Temes megyei párt­küldöttség megtekinti Sze­Máig sem tisztázott, hogy örülnek-e az irodista lányok a húsvéti locsolkodásnak avagy sem, de egy minden, esetre bizonyos: készültek rá az alkalomhoz illően. A hét végén hazafelé menet púpo­sabbra tömöttebbek voltak a bevásárló szatyrok, üve­gek kandikáltak ki a kö­tözött sonka meg a kolbász­halmok közül. Most, hogy szusszanásnyi szünetet tar­tanak a gazdaságokban, ki­csit megszépülnek a hétköz­napok sokszor idegölő mun­kái. Felejtődnek, hogy a böjti szelek idején még az alsónadrág is tele rakódott homokkal és sokszor a mun­ka is hiába való volt, mert jószerivel „amit ma fölra­kának, ledőle másnapra" mint Kömíves Kelemenék dévai várfala. S ugyanúgy a kora múlt rossz emlékei kö­zé kerülhet, hogy napokat volt muszáj könyörögni a traktorosnak: forgassa be a trágyát, mert megkeménye­dik mint a zergemogyoró. Elképzelhető ilyenkor az ünnepel: táján, hogy mind­erről egy szó sem esik, mindenki siet bevégezni a kötelező locsolkodást és sza­lad a határba folytatni, ami abbamaradt. FIN-IS '83 Március 31., csütörtök. Es- szuperváltó-futóverseny rész­te 6 óra. Kicsi a forgalom vevői. a bajai úton, messzire ellát- Az ötlet Gyurcsán Feren­ni. A piros busz sehol, cé, a pécsi főiskolásod: „Menjünk eléjük!" mondja KISZ-titkáráé: valaki a várakozók közül. Au- _ Keye.s protokollal, gyor­tóajtók csapódnak, felbúg- san intézkedtünk. Csupán nak a motorok. Néhány ki- egyszer találkoztunk ez ügy­laméter után feltűnik a busz. ben a szegediekkel. Megái­Előtte cingár fiú elszántan lapodtunik a szabályokban rója a métereket. A 13-as s az egyéb programokban, km—t jelző táblánál átadja Hogy miért éppen őket vá­társának a stafétabotot, fá- lasztottuk? Soha nem vol­radtan lép föl a buszra, ahol tak a jónak elrontói. szívesen látják a vendéget is. Hangos üdvözléseik, ölel­kezések — a szegedd tanár­képző főiskolások és a pécsi Janus Pannonius Tudomány­egyetem főiskolai karának . , . ... , diákjai régi jó ismerőskent Lassan közeledik a csa­pat Szeged felé. A várost jelző tábla még nem látszik, az utolsó futó mellé mégis beáll az egész társaság. üdvözlik egymást. Legalá bb­mint 11 órás futás után. — Elfáradtak ám azért a Tudománypolitikai kutatások is azok, akik a FIN-IS '83 gyerekek — mondja a sofőr Gál Ferenc. —. Nem a fu­tástól, hanem a zötykölő­déstől. A szegediek biztos elvertek bennünket. — Miből gondolja? — Hallgattuk a rádióri­portot, 5 órakor. Közelebb Magyarország az egy ku­tatóra jutó ráfordításokat tekintve 31 iparilag fejlett ország között a második harmadban helyezkedik el. A közelmúltban három, tar­talmilag összefüggő kutatást folytattak a Magyar Tudo­mányos Akadémia Kutatás­szervezési Intézetében. Az egyik — amelyből a kuta­tókra eső ráfordítások pél­dája is származik — az 1970­es évek adatai alapján az országok tudomány- és mű­szaki politikájának összeha­sonlító elemzése. A másik vizsgálat során az országok kutatásdrányítási mechaniz­musát hasonlították össze, a harmadik azokat a változá­sokat követte nyomon, ame­lyen a nemzetek tudomány­politikájában a 70-es évek világgazdasági kihívására következtek be. Az elemzések szerint az el­múlt tíz évben a tőkés ál­lamokban is jelentősen-meg­nőtt a tervezés szerepe, és tovább fejlődött a szocia­lista országokban a népgaz­dasági tervek készítésének megalapozottsága. Figyelem­re méltó tény. hogy a kuta­'ártsal é' a fejlesztéssel fog­lkozók létszáma némelyik rszágban már annyi, mint amennyien egy-egy önálló iparágban dolgoznak. Érde­kes módon a 70-es évek vé­gének gazdasági visszafo­gottsága a kutatások finan­szírozásában alig érzékelhe­tő, ellenkezőleg, a ráfordítá­sok számszerűen emelkedtek — állapították meg. E tény értékelésekor azonban ter­mészetesen számításba kell venni, hogy az egyes orszá­gok fizetőeszközeinek érté­két a különböző mérvű inf­láció csökkentette. Bebizonyosodott, hogy a gazdasági elvárások és a tu­dományos kutatások között gyakran ellentmondás mu­tatkozik: konjunkturális években a társadalom igé­nyed viszonylag csekélyeb­bek a tudománnyal szemben, mirtt kritikus időpontban, amikor viszont azonnali, ha­tásos eredményeket remél­nek a kutatómunkától. A világgazdaság ós a ku­tatások között érzékelhető dialektikus kölcsönhatás áll fenn: a világgazdaság erő­teljesen és közvetlenül hat a fejlesztésre, például nap­jainkban minden fejlett or­szágban törekednek a mik­roprocesszorok tömeges gyár­tására. Ugyanakkor a kuta­tás és fejlesztés is visszahat a világgazdaságra, némely területen kiemelkedő ered­ménnyel: szánté évek alatt létesültek és formálódnak ma is új iparágak, például az elektronika, vagy a vegy­ipar egyes területein. A kutatás és fejlesztés gazdasági eredményei nem­csak azon múlnak, hogy mi­lyen gyorsan tudják azt si­keresen bevezetni a gyakor­latba — ez természetesen nagyon fontos —, hanem el­sősorban azon, mennyire ké­pesek a legdinamikusabban fejlődő iparágakban megho­nosítani az új vívmányokat. Ott tehát, ahol a korszerűbb termék előállításának értel­me is van, mert a cikkek a világpiacon keresettek, jól eladhatók. Ma még teljes mértékben nem ítélhető meg, hogy az elmúlt évtized tudomány­politikai intézkedései meny­nyire adtak hatékony vá­laszt a világgazdaság kihí­vására. Azt azonban bizo­nyossággal megállapították a kutatók, hogy a 70-es évek közepéig elért kutatási és fejlesztési vívmányok nem bizonyultak elegendőnek ar­ra, hegy a világ mai válság­helyzetén enyhítsenek. Ter­mészetesen az egyes orszá­gok jelenlegi nehézségeiért nem lehet egyedül a kuta­tást felelőssé tenni. A prob­lémák alapvetően társadal mi és politikai természetű­ek, hiba volna a megoldásu­kat egyoldalúan a tudomány­tól várni — összegezi az in­tézet tanulmánya a szakem. berek elemzéseit, tapaszt." latait Olyan össaehane. -lt erőfeszítésekre van szükség, amelyek — egyebek között — a tudomány- és műszaki politikát is jobban a fejlő­dés szolgálatába tudják ál­mani. voltak Pécshez, mint mi Szegedhez. A várasba már buszon ér­kezik a társaság. — Egy biztos — harsogja a hangszóróba Péter Attila, a csoport vezetője —: felál­lítottuk a Pécs és Szeged közti távolság megtételének alapcsúcsát. A kérdés csu­pán az, jobb-e a Szeged és Pécs köztinél? Ezen tépelődni nincs idő. Már az Április 4. üti főis­kolai épület elé értek. Több mint 100 főiskolás integet. Ünneplik a pécsieket. Valaki elkiáltja magát: a szegediek győztek! Fél órával megelőz­tek benneteket, most telefo­náltak, Pécsről. Az ered­mény nem szegi kedvét a vendégeknek. Oszlik a tö­meg. A villamos mehet to­vább, a pécsi fiatalok pedig egyforma trikókban futnak, amilyen szépen csak tudnak. Végig a Kárász utcán, a Széchenyi téri szovjet hősi emlékműig. Kozorújukat dr. Bari Ferencnek, a városi KISZ-bizottság titkárának és Tóth Károlynak, a főiskola KlSZ-titk árának kíséretében Gyurcsán Ferenc helyezi el. qz (írnlZVmil talar>7Atána1. A 40 főiskolán talán ugyanabban a percben áll vigvázzban Pécsett, a Szé­chenyi téri emlékműnél. Nagyszerű a pillanat az 1983. évi forradalmi ifjúsági na­pok 17. napján. . M. E. Egy viszont biztos: a hé­ten rádobtak egy lapáttal a gazdaságokban a munka ka­zánjára. Mihályteleken, Röszkén, Dorozsmán vetet­ték a paprikát, Forráskúton. Sándorfalván, Kisteleken pe­dig a krumplit. Mórahalmon, Zákányszéken permetezték a gyümölcsfákat, Balástyán puhították a talajt. Máshol metszették, ritkították az al­másokat, pótolták a barac­kosokat. A szegedi Üj Elet Terme­lőszövetkezet a gyálai táblá­kon kezdte a paprikavetést, s csak később vonultak át a gépek a homokosabb te­rületekre. Ennek oka egy­szerű mondotta Csorba Mi­hály brigádvezető, mert ha esik az eső akkor se a falu mellett, se a gyálai rétben nem tudnak dolgozni. A paprikavetők 4 géppel szór­ták a rónákat, s majdnem két hetet sikerült dolgoz­niuk egyfolytában Kószó Józseféknek. Az ásotthalmi Alkotmány Szakszövetkezetben az 1035 hektáros kis közösségben időben megszórták műtrá­gyával a gabonaföldeket, 197 hektár rozsot, 31 hektár bú­zát. Megtrágyázták és föl­szántották a paprikának, pa­radicsomnak való parcellá­kat is és nemsokára zabba | vetik a lucernát is. Ottjár­tunk óta esett valamicske eső, nyilván jobb hangulat­ra térítette a Kissoriakat. Gyetvai György főmezögaz. dász még azt is elsorolta, hogyan készül el a fólia­házak talaja. Az már régi tapasztalás, hogy a homok magában csak támasztékul szolgál a növényeknek, ezért illik megkeverni tőzeggel, komposzttal meg mindenfé­le segítőkkel. Az ásotthal­miak is összehordtak a hoz­závalókat, kutat fúrtak, víz­gödröt kerekítettek s két­ezer négyzetméternyi ágyást készítettek 650 ezer paprika és 350 ezer paradicsompa­lántának. 137 darab, méte­res fóliahenger alatt szán­dékoznak megnevelni az ül­tetnivalót. Kisebb területet gondoltak az idén a paradi­csomnak, mert tavaly sze­déskor majdnem beleszakad­tak a munkába. Hatszáz má­zsa paradicsomot adott át­lagában egy hektár föld, alig fértek a kamionok a szövetkezet udvarán. * Szoktár mondani, hogy azért, mert kicsi egy gaz­daság a munka ugyanannyi benne, mint máshol. Áz ásotthalmi asszonyok, ha maroknyi is a csapatuk — uganúgy rostálják, cipelik a tőzeget, bordázzák az ágya­kat, terítik a földet, mint mások. Jut bőven a vete­ményezésből, mert a kis gazdaságok nem nagyon tudnak méregdrága gépeket venni maguknak. Demus László elnök mondta egy­szer, a szövetkezet méretei­hez illő traktorokkal híján állnak. Sajnos fnáshoi is hiányoznak a könnyű, moz­gékony gépek és emiatt év­tizedekig muszáj üzemben tartani az öreg „gázolajza­bálókat." Nincs nagyon ki­békülve a régi traktorokkal Csöke László anyagbeszerző sem. A minap is hajnalban indult és éjszaka érkezett, megjárta Tolnát—Baranyát (és Kaposvárt) MTZ-hez va­ló alkatrészért, s a szerelők legnagyobb bánatára majd­nem hogy üres platóval kel­lett visszajönnie a kis te­herautónak. Az öreg masi­nák rendbehozatalakor már az országos anyagbeszerzői összefogás sem segít. Szoká­sa volt az alkatrészért sza­ladgáló embereknek, ha va­lahol föllelték egy soványka bányát, szóltak egymásnak, de ilyenkor tavasszal hét­pecsétes titok a keresett al­katrészek lelőhelye. Nem annyira titkolt vi­szont a zsombóiak fóliazsa­kos barackíacsemetéje. Ma. róti Antal elnök örömmel újságolta, hogy az ország ban elsőnek sikerült alkal­mazniuk ezt az eljárást. A szakma konténeres szaporí­tásnak ismeri, amikor a leendő baraekfának lefelé irányítják a vezérgyökerét Fóliatömlőbe szorított masz­szába vetik a magokat és ezzel a módszerrel könnyen helyettesíteni tudják a ki­pusztult fákat. A zsombói barackosban szinte egytől egyig megfogta ez az otta­niak szerinti „fura munika". A baracktermelők ugyanis azt tartják az a jó, ha nem kell foltozgatni a gyümöl­csöst. A Gyümölcsös Szak­szövetkezetben viszont még­is muszáj volt teleültetni a hiányzó sorokat, mert csak a jól beállt barackosért jár a forint A homoki szövetkezetben is nekieresztik a fűrészt az almafáknak, mint a móra­halmiak tették az Alsó ut menten. Kiszámolták: hét ev alatt 4 és fél millió fo­rintot fizettek rá az alma­termesztésre. Ügy számol­nak, ha ezt a pénzt más­hová forgatják, szép hasznot hozhatott volna. Most már nem kegyelmeznek a pénz­nyelő gyümölcsösnek, bár­mennyire is csábos a termő fák látványa, helyére lucer. nát vetnek, szőlőt ültetnek. Indoka: sajnos a magyar al­ma nem eléggé versenyképes a külföldi piacokon. Oka: sokat áldozunk, drágáért termelünk, nemcsak Zsom. bőn, hanem mindenütt az országban. Számolják a befektetett forintokat a háztájiban, a kisegítő gazdaságokban is. A piacra jobban érzékeny lermelők nem szívesen emel­nek csákányt az almákra, sokan megvárják az orszá­gos irtóhadjárat végét, hogy majd utána szép portéká­jukkal kisegítsék az almára éhes közönséget. Talán nem számít háztáji elleni me­rényletnek, ha locsolkodás­kor az ellenkezőjéért druk­kolunk. « Az ünnepi örömökhöz so­rolható, hogy a gazdaságok, ban szépen fejlődésnek in­dultak a vetések. Kevés fol­tosságtól eltekintve szemet gyönyörködtetően zöldellnek, mutatva, hogy átvészelték a száraz telet és szeles ta­vaszelőt, s reményt adva, a következő húsvéti sonká­ra, kalácsra is. M. T. Nagy forgalom a határállomásokon Szombaton, tegnap délig tartott az a nagy turistafor­galom, amely csütörtökön kezdődött a nyugati ország­lesz határállomásain. Első­sorban Sopronnál és Hegyes­halamnál volt magas a beuta­zók száma, de ezrek lépték át az osztrák—magyar ha tárt Rábafüzesnél, s a több. nyugati határállomáson is. Csupán Hegyeshalomnál és Sopronnál több tízezer oszt­rák, NSZK-beli és más kül­földi látogató érkezett ha­zánkba a húsvéti ünnepekre. Az átkelőhelyeken meg­erősítették az útlevél és vám­kezelő szolgálatot. Hegyes­halomnál és Sopronnál az osztrák turisták részére kü­lön átkelősávot jelöllek ki. Hegyeshalomnál a csúcsidő­ben a kamionok részére épi­tett külön átkelőt is a sze­•^Alvkocsiv"! ér'-"--endel­. ésére t> a huták. A nyugati országrész ha. tárállomásai felkészültek a turisták visszaáramlására is. Húsvéthétfő déltől kedd reg. geldg számítanak csúcsforga. lomra (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents