Délmagyarország, 1983. április (73. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-23 / 95. szám

8 Szombat, 1983. április 23. Ismét gyászol a hazai mű­vészvilág. Mezei Mária neve mellé a születési, 1909-es év­szám párjaként odavésik az 1983-ast. Az elmúlt fél évszá­zad egyik legsokoldalúbb, leg­színesebb és tán legtöbbet szenvedett művészegyénisége távozott. Jelenség volt — ár­vább lett a magyar színpad, a mozivászon, a magnószalag, a lemezbarázda: visszhangta­lanabb a színház, a kiskocs­ma, a hangversenydobogó. Bar évtizede oxigénpalackhoz lán­colta a betegség, mégis min­dig jelen volt rádiófelvétele­ken, felújított filmek celluloid­szalagján, egy-egy színházi előadás megőrzött pillanatai­ban, szétkapkodott lemezfel­vételein, gyorsan népszerűvé vált életrajzi könyvében. Kecs­keméten született, mégis Sze­ged volt bölcsöhelye, kiröp­pentő fészke. Búcsúképpen idézzünk egy vallomásából. én igazi szülőföl­dem: az épülő, szépülő Sze­ged régen lebontott Ipar ut­cája, hiszen ott nőttem fel, s mert csak emlékeimben léte­zik, semmit sem változott. Mióta kifulladtam, egyre töb­bet futkározom rajta . .. Ágyammal szemben a régi Templom tér fölnagyított, ki­színezett fényképe függ. Vé­letlenül éppen születésem évében készült, s régi játszó­társam, egy templomtéri gye­Elment a „Bujdosó lány" rek, Altmann Sanyi a 60. szü­letésnapomra hozta ajándékba. Mióta axigénpalackhoz kö­tözött mentőcsónak a létem, néha a Templom tér gázlám­pájától oldom el az ágyam, s beevezek csendesen az Ipar­testület sarkán „a világ leg­szebb utcájába". Hiszen a Ti­szához vezet... Az utcában mindenki régen alszik már ... De a Tiszán süt a nap! Elnyú­lok csónakom fenekén, s bol­dogan hallgatom a fényben fürdő halak halk csobbaná­sát. .. Házunkhoz közel lakott Ju­hász Gyula az édesanyjával. Minden reggel ott futott el az ablakunk alatt szakállasén, sápadtan, égő szemekkel. Haj­szolt volt és riadt. Gyermek­koromban féltem tőle. Ma tu­dom: költő volt, tehát igaz­sághordozó egy igazság nél­küli világban. Juhász nénit mi. az Ipar utcai és Templom téri, örökké visítva ' rohanó, önfeledten játszó gyerekek na­gyon szerettük. Mindig kap­tunk tőle valamit, hol zsíros kenyeret, hol simogatást. Tö­kéletes anya volt, hát tudta, hogy minden ami él, szeretet­ből él. Amíg felnő, abból amit kap, azután pedig abból a szeretetből, amelyet őd ad másoknak. De nehezen tanul­tam meg ezt az egyszerű, de milyen boldogító tételt! ... A Tömörkény István gim­náziumhoz a nagy tanító, Jó­zsef Attila illik. Egyetlen egy­szer kezet fogtam vele. Tizen­hat éves. hiú. kövér, bekép­zelt „irodalmár" voltam már, de mert szegény pattanásos volt és izzadt a keze, nem hittem el róla, hogy igazi költő. Ki sem nyitottam ak­kor megjelent versesfüzetét. Buta-buta kislánykortársa a Csodának! Bizony, a kórtár­sak butasága, süketsége, kö­zönye, gyűlölete, irigysége . .. tehát szeretetnélküliség ölte meg őt. Nekem magamnak mi mindenen kellett átmennem, míg fölismertem ezt a legár­vább testvért;amíg megértet­tem ezt a nagy tanítót, aki az igazságból táplálkozó ember­szeretetével tanít, lázít, mele­gít. vigasztal, szeret: éltet ma bennünket, s tartja életben ezáltal önmagát, mindaddig, amíg igaz szót befogadni tu­dó ember lesz a földön. Ez a valódi halhatatlanság ..." Elment a „Bujdosó lány" égi rengetegbe. Itthagyva szi­várványos egyéniségének em­lékét, szeretetéhségét és szere­tetsugárzását. Ami életben tartja, mint a halhatatlanokat. Tóth Bélára emlékezünk Az A nagy kísérlet J ohn Leepfener, világhírű orvosbiológus egyedülálló, nagy és titkos kísérletbe fogott harmincöt évvel ezelőtt. Vállalkozásának tétje semmivel sem volt kisebb, mint hogy be­bizonyítsa: ha az embert szüle­tése pillanatától kezdve megóv­ják mindenféle civilizációs és társadalmi ártalomtól — milyen optimális kort él meg? Kísérle­tének komolyságára jellemző, hogy szövetkezett egy Arkansas állambeli házaspárral, miszerint születendő gyermeküket pontosan az ő tanácsai szerint termékenyí­tik, szülik, nevelik, serdítik a világba. Jelentősége van itt minden szónak. Hogy termékenyítik . . . Természetesen nem kevesebbről volt szó. mint hogy Mr. Balek és Mis. Balek pontosan megter* vezi az utód fogamzását. Nem ám, hogy csak úgy ad hoc csi­nálnak egy gyereket! Vizsgálatok előzik meg természetesen az ösz­szeengedést is. Nem lehet jó idő egy influenzajárvány, egy nap­folttevékenység. Nem szabad „családot tervezni" italosan, dep­ressziósán, állas nélkül, dekon­junktúrában ... A horoszkópot is meg kell nézni! Lehetőleg január má­sodik felére essen a fogamzás!... És lőn ... Mrs. Balek február­ban jelenté, hogy „Anyának ér­zem, óh Professzor Leepfener magam!" Január ... Jó hónap. A magzat októberben nyitja sze­mecskéit a világra, tehát hama­rosan a tavasz és a nyár vitamin­tengerében. napfényének örömei­ben fürödhet. Erős csontozatú lesz, s éretten kerül majd isko­lába. Mrs. Balek nem iszik, nem dohányzik terhessége idején, egészséges életet él, sétál, napo­7.1 k, tornázik, de természetesen dolgozik is, hogy a gyermek át­lagnnyától születhessék. Ideális súly. eszményi kopo­nyaméret, A kis Dilly úgy jött a világra, ahogyan meg vagyon Ír­va: fájdalommal, de egészsége­sen Anyucinak volt teje. ideje, türelmes és aggódó anyósa; apu­cinak állása, ambíciója, megfe­lelő jövedelme. Kalóriatáblázat­ról kimért táplálkozás, ideális szoktatás, megfelelő ingerek, pu­ha családi fészek. rendes és rendszeres edzés, vitaminok, nap­fény, bankbetét. Ügy nőtt. aho­gyan azt a tudomány elvárhatja, úgy eszesedett, ahogyan azt az éietkor sajátosságai előírják. Nem volt soha koravén vagy maradi, nem kurvázta le az óvó­nénit és nem erőszakoskodott a tanító nénivel; járatos lett a ze­nében és a táncban, a társalgás­ban és az üzleti életben; köze­pesen jól számolt és megfelelően kombinált; testsúlya pontosan igazodott a magasságához; nem gyűlölte a négereket és nem pak­tált marxistákkal; nem akarta megváltoztatni a világot, de nem is hitte, hogy ez a világ a vilá­gok legjobbika; nem érte atom­sugárzás, de nem is akart atom­bombát dobni San Marinóra; be­csülte a dolgos életet, de ambi­cionálta, hogy dolog nélkül meg­élhessen — egyszóval igazi pol­gárnak született, nőtt, fejlődött. Átlagpolgárnak, aki lehet éppen sikeres is, el is szürkülhet, de mindenképpen a század józan embere marad. S bizony, a kis Dilly nem kapott rá a dohány­zásra és nem szívott füvet; ti­zennyolcadik éve előtt nem en­gedték bordélyba; kocogott, ta­nult matematikát, filozófiát, köz­gazdaságtant; járt zsúrokra és vizisízett; próbált zenét és vívást, bajnokságot nyert úszásban és fölvették a gimnáziumba; verseit honorálták az önképzőkörben és frizurája megfelelt a tengerész­gyalogság mértékrendszerének; elolvasta a Hogyan csináljunk karriert? című könyvet és mnga is irt egy dolgozatot a mérték­letes élet előnyeiről; kétszer mo­sott fogat naponta és türelemmel viselte felső protézisét. Eszményi gyereknek, kamasz­nak. felnőttnek indult tehát Dilly: megszerezte az érettségi bizonyítványt, a katonai alkal­masságot; hiába kerülgették fer­dehajlamú fiúk és könnyűcske lányok, narancslevet ivott és pri­mőröket esett; sírt a nagymama temetésén és Pope.v-jelmezt csi­nált a maszkabálra . .. Szóval, Dilly Leepfener elméletének nagyszerű igazolására indult Száz évet élhet ezzel az attitűd­del. . . . kétszáz évet. .. dörzsöl­gette a tenyerét Mr. Leepfener. Reflexek, pulzus, cor, széklet, vizelet, minden ideális! Testsúly, magasság harmonikusabb nem lehet. Pszichiáter vizsgálta, tesz­tek özönével nyaggatták: Dilly a század optimuma! Megvan a re­cept az ember relatív halhatat­lanságára! Dilly lábon vitte a tüdőgyulla­dást és szervezete gyógyszer nél­kül győzte le a himlők minden­féle gyermekkori variációit. Dilly sosem vizelt az ágyba és a kel­leténél többet nem onanizált Dilly maga lett a tökéletesség. Huszonnyolc évesen, megalapo­zott egzisztenciával nősült, Costa Ricára utazott nászútra, elhatá­rozta, hogy januárban nemz utó­dot, a gyermekét úgy neveli fel. hogy megóvja minden veszélytől, s majdan egy biztosító társaság megbecsült üzletembere legyen. A nagy kísérlet nagyot fgért. Immár két generáció igazolja majd dr. John Leepfener elmé­letét. Talán Nobel-díj ... Lehetett volna is. Hanem sze­gény Leepfener professzor akkor, midőn már vetését arathatta vol­na súlyos nikotinmérgezéssel kór­házba került. Ebből azonban még sikerrel megmenekülhetett volna, ha az alkohol nem szaggatja el az idegeit. Mit alkohol! Igaziból az LSD kezdte ki. , ' A nagy kísérletét nem fejez* hette be. Legjobb tanítványára', dr. Angina Pestorisra hagyta tu­dományos dossziéját. Talán majd ő befejezheti. Ám dr. Angina Pestoris mes­tere szomorú vége fölött sem meditálhatott igazán elmélyülten, mert nekrológjával egy napon olvashatta a Reporter Archuscban a Dilly Balek öngyilkosságáról szóló szomorú hírt, s búcsúleve­lének lehangoló részletét: „Éltem példásan, ettem grammra, szeret­tem másodpercre, gondolkoztam átlagmódra. Ebből ennyi éppen elég volt." A nagy kísérlet itt érne véget, .Ha a tudomány nem követel­ne állandóan új bizonyítékokat! SZ. S. I. z ellentétektől terhes szá­zadelőn, 1903. április 23­án. Szegeden született Tóth Béla, 6 gyermekes csizma­dia egyik fiaként. Mint általában a szerény jövedelmű családok gyermekei, Tóth Béla is korán megismeri a kenyérkereset ke­serveit. A 6 elemi elvégzése után. 12 éves korában kifutófiúként már dolgozik, s az így szerzett kevéske pénzzel is igyekszik hoz­zájárulni az első világháború kö­vetkezményeként megnövekedett családi gondok enyhítéséhez. Néhány évvel később. 1920-ban, cipésztanulónak szegődik az Első Szegedi Cipész-, Csizmadia- és Papucskészítő Szövetkezethez, ahol felszabadul, s cipész szak­munkásként dolgozik itt egészen 1938-ig. majd még ebben az év­ben átkerül az ekkor létesült Dél-magyarországi Cipőgyárba. A munkásmozgalomba 1933-ban kapcsolódik be. Mint ismeretes, ebben az évben — a nagy gaz­dasági világválság utolsó évében — került hatalomra Hitler, s a finánctőkések Németországban fa­siszta diktatúrát valósítanak meg. Magyarországon ugyanekkor az uralkodó osztályok legreakciósabb csoportjainak érdekeit kifejező Gömbös miniszterelnöksége alatt szintén megkísérlik a totális fa­sizmus bevezetését. Fokozódik a terror nemcsak az illegálisan te­vékenykedő kommunisták ellen, hanem a legális munkásmozga­lom — a Szociáldemokrata Párt, a szakszervezetek, a munkás kul­túr- és sportegyletek — ellen is. E küzdelmekkel teli időkben a baloldali, osztályharcos szociálde­mokraták — elsősorban Lacsán Mihály, Bernáth András — se­gítségével válik szervezett mun­kássá, kapcsolódik be a sztráj­kokba. 1933-ban az egyre nö­vekvő megélhetési költségek el­lensúlyozása érdekében, az Első Szegedi Cipész-, Csizmadia- és Papucskészítő Szövetkezet mun­kásai munkabéremelési akciót szerveznek, majd követeléseik teljesítése érdekében sztrájkba "l'épnetí." Tóth Béla szintén ott van '.' a.' sztrájkolok között. Később, 1936-ban, a Zsurkó-féle cipőgyár munkásai hagyják abba a mun­kát, ugyancsak v bérkövetelések miatt.. A szervezett munkásság — így Tóth Béla is — keresetük egy részének felajánlásával szolidari­tást vállal a sztrájkolókkal, anya­gilag támogatják őket. 1933-tór tagja a Bőripari Mun­kások Szakszervezete szegedi cso­portjának. ahol munkája elisme­réseként beválasztják a vezető­ségbe. A szakszervezeti tevékeny­ség mellett részt vesz a Szociál­demokrata Párt szegedi szerve­zetének munkájában is. Ezekben az években egyre tudatosabban vállalja a munkássorsot, a mun­kások érdekeinek képviseletét. Közvetlenül a második világ­háború előtti hónapokban a sze­gedi munkásság egy része újabb bérkövetelési sztrájkokat szervez. Ugyanekkor arra is törekedtek, hogy képviselőik részt vehesse­nek a bérmegállapító bizottságok tevékenységében is. Ennek a Küzdelemnek az eredménye az, hogy Kópiás Jánosé (Pátria Ci­pőgyár), Tóth Béla (Dél-magyar­országi Cipőgyár) bekerült a bu­dapesti bérmegállapító bizott­ságba. A második világháború évei­ben a hadiüzemmé nyilvánított Dél-magyarországi Cipőgyárban dolgozik, s a baloldali szociál­demokratákkal együtt igyekszik védeni a munkásság érdekeit. A fasiszta rendszer összeomlá­sa. Szeged, az ország felszabadu­lása. Tóth Béla számára is a szó ' igaz értelmében felszabadulást jelentett. Mint tapasztalt, szer­vezett munkás, azonnal bekap­csolódik a termelés megindítási feltételeinek megteremtésébe. 1944 őszén a munkások a Dél­magyarországi Cipőgyárban is létrehozták az Üzemi Tanácsot — üzemi bizottság —, amelynek tagjául megválasztották Tóth Bélát is. aki 1946-tól 1948-ig an­nak elnökeként tevékenykedik. A harcokban megedzett mun­kás 1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba, s a petöfi­telepi pártszervezet vezetőségé­nek tagjaként küzd a munkás­osztály kizárólagos hatalmának megteremtéséért. 1948. március 25-én a száz munkásnál többet foglalkoztató üzemeket államosították. Szege­den állami tulajdonba került — többek között — a Dél-magyar­országi Cipőgyár is, melynek igazgatói posztjára a népi de­mokratikus rendszer Tóth Béla elvtársat állította. Következete­sen. a munkások érdekeit figye­lembe véve, azokkal együtt dol­gozva, erejét, egészségét nem kí­mélve dolgozott. önmagával, munkatársaival szemben igényes, szigorú, de igazságos vezető volt, akit .a dolgozók becsültek és sze­rettek. A Szegedi Cipőgyár és a Dél-magyarországi Cipőgyár 1955­ös egyesítése után az I. számú telep vezetőieként dolgozott egé­szen 1963. július 15-ig, nyugdíjba vonulásáig. Az igazgatói munka mellett ak­tív résztvevője a pártmunkának is. A nyugdíjas évek sem jelen­tettek számára tétlenséget. Az 1970-es évek elején a Hazafias Népfront munkájába kapcsoló­dott be. s a petőfi telepi körzeti szervezet vezetőségében a titkár­helvettesi teendőket látfa el. Az 1977. február 7-én elhunyt Tóth Béla elvtárs munkás életút­ja a dolgozók jogaiért, a szocia­lista Mauvnrnrszág megteremté­séért küzdő forradalmárok életét példázza. Tevékenységét pártunk és államunk a Szocialista Hazá­ért Érdemrend mellett több más. magas kití'mtótössel is elismerte. DR. FEIIÉR ISTVÁN AZ ÉV SAJTÓFOTÓJA CÍMŰ KIÁLLÍTÁSRÓL — LENGYEL GÁBOR: VASUTAS

Next

/
Thumbnails
Contents