Délmagyarország, 1983. április (73. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-16 / 89. szám

Szoratiat, 1983. április 16. 7 A kor parancsai K

orba születtünk mindanvnyian. mint minden előttünk járó és utánunk következő generáció Én történetesen abba a lázas szén időbe amelynek az volt a jelszava, hogv „Holnapra megforgatjuk az egész világot". . . Sokféle más jelszót is meghallottam azóta, meg is értettem, rá is éreztem — ám ez az egy életre megmarad S amíg ezt őrölgetem magamban, iut eszembe, hogy a gyerekeimnek ez legfeljebb valami romantikus mese. Ugyanannak a társadalomnak egeszen más parancsaira eszméltek. Nekik már ezt a mórest szabta indulásnak a történelem: ..Téglát téglára!" S minthogy az apók sem süketek, életút! ukra ők is áthangolódtak. Unokáinknak aztán ismét mas a történelmi lecke, ök már számítógépen kezdik kalkulálni a jövőt, s ez lesz a nagy históriai élményük. Velük már mi maid aligha tudunk lépést tartani — periig mi, meg a mi gyerekeink bocsátjuk őket pályára. Az ilyesmit sokan generációs ellentétnek becézik — pedig nincs ebben semmi elválasztó, elkülönítő Nekem valahogv a váltófutást idézi inkább. S meggyőződéssé érleli bennem azt a történelemből kiolvasható igazságot hogv csupán a kor parancsainak megértése emelhet föl minden generációt. Az a képesség hogv ráérez korának szükségleteire — tár- helyesebb így: szükségle'rends/eiére — meri éppen arról van szó. hogv nem lehet egyetlen eletet leélni egyetlen korparanccsal. Lehetséges hogv világmegforgató eszméinkkel mai ötvenesek ázt gondoltuk: három nagv rugaszkooás és máris a kommunizmusban vagyunk. Bizonyára ilyen hit adott erőt még megpróbáltatások. nélkülözések és ellengözök között is a küldetésre És gyerekeink nem abban nőttek-e fel, hogy a szocializmusnak nemcsak eszmékre van szüksége, hanem anyagi megalapozottságra is! Mi ültettük beléjük, azzal a szép szesszel, hogy a több munka, a jobb munka a javak szaporítása egyszersmind a nagv történelmi célhoz lendít bennünket. Unokáinknak meg már azt mondjuk: készüljetek fel a legtudatosabb a leggazdaságosabb, a legésszerűbb munkára es életvitelre. mert csak így közelíthettek a legtökéletesebb társadalomhoz. Világföl forgatás, építés, tudományos jövőlátás — végül nem három generáció külön-külön dolga lesz s marad, mert mindez egyetlen emberi életet is átölel. Meg lehet-e állni, ott lehet-e feleitkezni bármelyik történelmi ráérzésnél vagy korparancsnál? Nem. Mert a történelem nem dermed le az én első szemináriumom színvonalán; mert korszak nem születhet pillanatok alatt: mert az új minőség nem vezéri intésekre, hanem generációk küzdelmeinek, erőfeszítéseinél- tudatos folyamatából epül Et »embe Viutnak izgalmas régi szemináriumok, keshegyig éleződő viták Naivak, ostobák voltunk Italán? Nem. a nagy törvények igazát megértük. Csak a gondolat lohol sebesebben, a valós lehetőségeknél is gyoi-sabbban. ha szép orom ragyog a szemhatáron Emlékszem milyen alapon definiáltuk például az osztálvellenséget. Csinálni is tudtunk. Ha valami nem a vágvaink szerint robogott hát megtaláltuk a kulákot meg a kispolgárt, amint nekikeseredve nyomta a feket. Szokás ma tbből szatítát írni Történelmileg jogos — no de minden túlhajtás ellenére, csinált, vélt vagy valódi ellenségek egyenlő arányban kikerülte ebből a körből. És nem is ez a fontos. Inkább az. hogv egy nagy célban végül megtaláltuk minden lehetséges szövetségesünket, olyanokban is gyakran, akik pedig eredeti tanulmányaink szerint be sem férhettek volna ugyanabba a körbe. A nislória keserű is meg mosolygós is Falusi szatócs nagyapám kis boltja szálka volt osztályharcos sze műnkben — s íme. komoly, az övéhez messze nem hasonlítható anyagi alappal rendelkező iparosokat. kereskedőket biztatunk ma termelésre, szolgáltatásra, kereskedésre És megvagyunk, jól' megvagyunk hívővel, kétkedóv*. is. Vitádén ugyan, nvílt vitában, de nem félve attól, hogy rá.ikgyújtják az országot, ö sem reszket, hogv valami látszat-okkal följelentik és meghurcolják. Ez a köcsönös és közös érdekeken épült jó összeférés. elveken nvutívo eí'vutímunkálkodás vaion nem a kor parancsa-e? Van a marxista világszemléletnek világmegismerésnek egv zseniális módszere: a dialektika meg pontosabban: a dialektikus es a történelmi materializmus Volt ez. persze, előbb is megvolt Ennél jobb révkalauzt nem kínalt még fel az emberiség egész története. A kor parancsait is ebből lehet kihámozni mindim időben, mert minden merevség ieöregedes legjobb ellenszere. Megint regi szemináriumok lutnak eszembe Mind így tanultuka szocializmus építése rekordok örök folyama. Mindig nagyobb százalékok, eavre magasabb télek. mindenből több... Szüntelenül növekvő kereset, alacsonyabb árak. több szabad idő magasabo életszínvonal. jobb fogyasztási szerkezet, kevesebb bűnözés, csökkenő alkoholizmus, emelkedő kulturális színvonal. Egy nagy diadalmenet az ember teljes és végleges felszabadulásához. a kommunizmushoz! Történelmileg vitathatatlanul igaz mindez. Am jön a hétköznapi história maga, ós kiszab bizonyos vámokat. Rá'övünk, hogy a történelmet formálni igen — siettetni azonban túlontúl nem lehet Rájövünk, hogv a fólfestett szép tablók egy egész történelmi korszakban emelkedhetnek igazán a megvaiósulas magaslataira. Forradalmi reménveink szerint rég el kellett volna hagynunk Angliát az egv főre eső ebben és abban ..: 'e kellett volna már küzdenünk minden anyagiasságot...; a legmagasabb erkölcsnek kellene .dirigálnia valamennvi cselekvésünket — s itt tépelődünk a differenciálás nagy dilemmája körül: i'.t meditálunk a társadalmi demokrácia tartalmi kérdései fölött: további kereskedelmi, kooperációs es r.oiitikai együttmŰKÓóési feliételekre keresünk olyan t.'rsadal mi kategóriába tartozó államokkal amelveket hitünk szerint el kellett volna már emész'enie az időnek. Talán rosszul gondoltuk? Dehogy! Csak túl sokra becsültük eszméink önmegvalósító erejét Történelmi igazságtalanságok végleges es visszavonhatatlan helyreállítását reméltük egy-két évtizedtől. Nem az eszme a hibás ezért. Ez a hit nemcsak marxístak szivébe költözött be korunkban Jóindulatú és jóhiszemű ..szövetségesektől" is hallom a kérdést: miért hagviátok. miért engeditek? Az eszme és a hit időnkénti megZeiei Miklós Mindennapi világvégünk mintha a föld forgott volna alatta a zsúfolt busz ugy haladt előre rángatva rázva s mire elhagyta forró ablakaira kenődve látszott az utca hullámos házsora s kandiszekrényben párolgó tömeg odaragadt tekintetünk lássuk a jelenlétünket amint eltemet egv templom olvadó falához érve nem tudom ki volt keresztet vetett s « délutáni fényből testet öltve az autók és izzó motorok között mezítlábas ősv. isten lépkedett s láttuk varosunkat felhői fölött csüfolásait kérik számon ilyeténképpen. És akkor bizonv magam is dadogni kezdek, s a dadogas után spekulálni. Történetesen azon. hogv soha egyetlen társadalommal szemben nem volt még olyan magas és olvan türelmetlen az elvárás, mint a szocializmussal Nem panaszosan mondom: ez is a kor parancsainak megértése és tisztelete Több százados kort megért for mációktól ezt senki sem kérdezi! A kapitalizmus minden gonoszsága, elvetemültsége belefér a róla alkotott történelmi kéDbe — a szocializmus ab ovo legven maga a tökéletesség! Intésre taszítsa felfedésbe mindazt, ami az embernek utálatos unott és gyűlölt! Sokan mégis azt mondják: hová lett a régi lendület? Hová leit a régi hit és nekibuzdulás? S mit lehet erre felelni? Figyeld a kor parancsait! Tudd meg hogv a történelemépítők nem alapozhatnak illúziókra! Senki se gondolta volna tízhúsz évvel ezelőtt, hogy meg keli állnunk és számolgatnunk keli Senki sem hitte volna, hoev fülelnünk kell a kor egvéb parancsait is. S íme a világ viszsza parancsol ja képzeteinket a dialektika határmezsgyéi közé: a szocializmus építése valóságos és hosszadalma harc. Nemzetközileg. nemzetileg, tudatilag megvívandó nagy küzdelemsorozat amelyben semmiféle, egv-egv generáció életében fogható automatizmus nem dolgozik a kezünkre. A januári ideológiai tanácskozáshoz folyamodtak segítségért ennek bizonyítására: „Szocializmusképünk fő vonasai olyan korszakban alakultak ki, melvben a jelenlegihez hasonló nehézségekre és feladatokra senki sem számított — mondta Aczél Györgv és így folytatta: „Mindenekelőtt attól az illúziótól kell megszabadulni, hoav a szocializmusban kívánatos es elérhető tervszerű. arányos fejlődés a szocialista hatalmi és tulajdonviszonyokból automatikusan adódik". Ha korba születtünk. akkor korban kell helytállnunk történelmi küldetésünk szerint. S mindig, minden generációnak ki keli harcolnia azokat az előnyöket amelyeket a szocializmus felkínál nekik. Sokszor már art hittük: a szocializmus kész társadalom, meev a maga útjain, az emberi történelem törvényszerűségei szerint De ez is csak egv illúzió annvi más között. Újra idézhetem az előző forrást, erről ígv beszel: ,A szocializmus . . ma sem. és lenyege szerint sohasem lesz befejezett; ma is keletkezőben levő alakuló, állandóan továbbfejlődő rendszer. Ma is egyidejűleg kell megfelelnie az alapvető céljaiból és eszméiből fakadó követelménveknek és korunk drámai kihívásainak." A szocializmust most éritó nemzedékein kívül még senki sem tudta próba alá vetni Ez a tarsadalom a kor parancsa és nincs más főbenjáró parancsa a beke megőrzése mellett az emberiségnek De bizonyos, hogv a nemzetközi összefüggések alól r.em vonható ki ez a fejlődési íolyamat sem. Az alkalmazkodás képessége legalább olvan követelmény a mi mai világunkban. mim a harci kedv. Egy erős" nagvrahivatott. történelmi küldetésének elejcn álló társadalom számára a oillarat nyi históriai képletek az ösztönzés erejével kell. hogv szoleailar.ak. A történelmet nem lehet hajszolni s nem lehet kikerülni Parancsaihoz kell ió fül. io megértés Ebből született az űi tarsadalom is és ez neveli naggyá. A szüntelen megújulás képessége. Annak fölismerese, hogy korba születtünk ugyan, meghatározd! történelmi szituációba cie ez a mi korunk mindvégig s nemzedékek tudnak s akarnak szövetségben elni. alkotni a kor kittijei, üléséért A kapitalista világ eeves országaiban manapság valóságas ..kereszteshadiárat" indult a szocializmus ellen. Egv nagv állam elnöke az emberiség . nagv tévedésén' k" minősítette a szocializmust, a szocialista viiágren 1szert Node süketek nélkül mit erne a ió történelmi hallás? A kor parancsait az. ellenszegül >k .> történelem egész folvamán so> hasem tudták tartósan túlkiabálni SZ. SIMON ISTVÁN Mányoki halála A

technológián mindenki azt gondolta, hogy valami magas, fö-t'őhatósági beosztása lehetett a pasasnak, mert alkalmanként, ha megfeledkezett magáról, kibukott belőle egy-egy éles, parancsoló hangsúly — „kilógott a lószerszám", ahogy Bogdán Pista mondaná. Ilyenkor kidüllesztette a hasát, és úgy nézett ránk, hogy az embernek teleszaladt a tüdeje levegővel, mielőtt visszavághatott volna. Ez attól a bárgyú ijedelemtől van, amit már az • iskolában megtanultunk. Tudjuk, hogyan beszél, aki felül van, és hogyan, aki alul. Aztán persze észbe kapott az Isten barma, pocakosként, és barátságot mímelve, vigyorogni kezdett. De már későn. Kreáltak neki egv falstétuszt. Az volt-a feladata, hogy a főmérnöki megbeszélések után a terveket ellenőrizze — végrehajtottuk-e rajtuk a kért módosításokat? Amit eddig hárman ellenőriztek. — Elvették tőle az íróasztalocskáját — fejtegette Bogdán —, és idenyomták nekünk a régi fizetésével együtt merő jóságból: majd csak kihúzza itt a nyugdíjig. Ki tudja, milyen érdemei vannak? A főnökök nem mutatták be az osztálynak, nem vitték körbe, mint az új munkatársakat szokás. Csak a főmérnök jegyezte meg. amikor Kara Jancsi elkapta a folyosón, és rákérdezett: minek kellett ez a púp a hátunkra? — Mányoki elvtársra szükség van. Egy tervet sohasem lehet eléggé ellenőrizni. Valamelyik nap is észrevette, hogy az egyik méret hibás. Rossz helyre tettéiek a tizedesvesszőt. Mányoki tehát járkált az asztalok között, és azt mondta: neki adjuk oda a rajzokat, ha elkészülnek. Pocakját hozzányomta a rajztáblához, és az ujjával a tervekre meg a mellünk felé bökdösött. Kezdetben csak morogtunk, ha ott téblábolt. „Még nincs kész! — vetettük oda. — Majd szólok, ha viheti." Később azonban már egy-egy káromkodás is felröppent, amikor megjelent az ajtóban, hallhatta, ha nem volt süket. De csak vigyorgott. Mint a kutya, ha a gazda kirúg felé és a bolond állatja azt hiszi: csak játék. Az ember ül egész nap abban a rohadt melegben a rajzasztala felett, egyik cigarettáról a másikra gyújt, egyik rajzát a másik után szúrják le a főnökei: már utálja a többieket is. a szagukat, a hülye szokásaikat, az unalmas beköpéseiket. és akkor jön egy ilyen elefánt, aki többet keres, mint te. és olyan felesleges, mint őserdőben a gyeptégla. Kara kelt ki ellene először szemtől szembe. Harminc éve dolgozott a szakmában, volt már főmérnök is. az egyik építőipari vállalatnál, csak valami nőügy miatt menesztettek. — Nem latja, hogv zavar? — mordult rá' — Vagy magát hatramozditónak tették ide? Erre persze mindenki felnézett. Mányokit figyeltük, aki hehereszni kezdett, és úgy körözött a mutatóujjával, mintha kerekeeske-gombocskát játszana a levegőben. A szemöldöke külső szélén egv izzadtsagcsepp elindult lefelé. — Azt hittem. tegeződünk — mondta az ipse. és körülnézett. — Persze, még nem hoztam belépőt. Mit szokás Itt? Konyakot? Vagy pezsgőt? Választhatnak az urak! Tessék! És meglendítette a kariát mint aki táncra kéri a társaságot. A verejtékcsepp becsurrant az ajkai közé. Lenyalta. — Holnap lesz a napja! — emelgette a szemöldökét, de csak néztük mozdulatlanul. Aztán Kara az asztala fölé hajolt és dolgoztunk tovább mi is. Amikor a hólyag kiment, igazat adtunk Karának: itt volt az ideje, hogy valaki helyre tegye ezt az embert. Csak Mártika, a műszaki rajzolónk támadt ránk azzal, hogy vadállatok vagyunk. „Ez a pasas nem tehet róla, hogy éppen ide tették — kiabálta —, nem látják, hogy szenved?" De látjuk. És akkor mi van? Nekünk kötelező mindent megérteni és elviselni, miközben minket senki sem ért meg? Ilyenek a nők. Másnap reggel, még fel sem vettiük a köpenyünket. Mányoki beállított egy üveg cseresznyepálinkával. — Hát akkor itt az. ideje — mondta fénylő arccal, és lecsavarta a kupakot. — Kérem a poharakat! Megint az éles hangsúly! összenéztünk. Ez a pasas nem normális. Mit erőszakoskodik? — Kocsival vagyok — mondta Kara, és hátrament a rajzasztalához, Mártika előszedett a szekrényből néhány kávéspoharat. — Köszönjük, nagyon kedves — rakosgatta ki az asztalra. de akkor már csak Bogdán volt ott. meg ö. Bogdán. aki sohasem tudott lemondani a pólyáról. Ugv tűnt. Mányokit nem lehet zavarba hozni. — Éppen ma kellett kocsival jönni? — Felénk bökött. — No, nem baj. Az itóka itt lesz holnap is. És ha megengeditek. az idősebb jogán: szervusztok. Kézit csokolom, Mártika! Akik közelebb álltak, morogtak valamit. Szerencsére én az ablaknál dolgozom, hallgathattam nyugodtan. Aztán csend lett. Bogdán is a helyére ment, Mártika meg kivitte a három poharat elmosogatni. A pasas még vigyorgott néhány pillanatig, körbenézett, hátha valaki visszapillant, aztán kioldalgott. Ettől kezdve ritkán láttuk, s ha néha beóyakodott. egvre görcsösebben vigyorgott. Vizes volt az arca, veritékes, elég kellemetlen látvány. Végül már be sem jött. Ha valakitől el akgyta kérni a rajzát, üzent, vagv megpróbálta a delikvenst elkapni a folyosón, mintha csak véletlenül találkoznának. Ü?vhogv kialakult eav gyakorlat: ha valaki, a büféből vaav a WC-röl. visszatérve azt mondta, hircv légiveszélv. akkor egv ideig nem mentünk ki mert tudtuk, hoev a hólyag a folyosón bóklászik Már vagv öt hónapia élt a nyakunkon (talán hat? senki sem számolta). amikor eav hétfő délelőtt a folyosóról kiáltozás hallatszott, hoev a Mánvoki a vécében, vagv mi csoda. Kirohantunk. Ott találtuk a szerencsetlent a vizelde csészéje mellett, a fölödön Persze valahol mindi? csorog a viz. a feie egv tó. csában volt. és alig lehetett megismerni, úgv eltorzult az arca Igaz, mi mindig csak vigyorogni láttuk. Még hallottuk a mentősök sznéná.iát. amikor Márt'ka zokogva a rajztáblájára dőlt .Cvilkosok — kiáltozta. — Cvilkosok!" — Nono! — emelte fel p kezét Bogdán. — Lassan aszszonykám! Csak véletlen, hog" nem mi fekszünk ott! TeUzik tudni? — Miután pedig húzott a cseresznyésüvegből hozzátette: — Mi legfeljebb ítéletvégrehajtók voltunk Azrkkal tessék kiabálni, akik az ítéletet hozták Mindi? csodáltam ezt a Bogdán Pistát: mik nem jutnak az eszébe?! NÓGRÁDI GABOR t