Délmagyarország, 1983. március (73. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-12 / 60. szám

Szombat, 1983. március 12. 23 Helyi könyvkiadás — vidéki műhelyek Orsóval Emil Mindig veled A húrok útjain, vonók kezében. Sóhajt ha fújsz rá, gondok asztalán. Az átn/alnkh in: képed adta rám. Beszédeink szerelmes erdejében. A jóllakott-szagú csodáktól éhen. Párák színén, miket kifest a nyár. Munkák mezőin, alkotás taván. Üres tenyérben, szótlan szívverésben. Az utcák és az ajkak szögletén. Melódiáink holdas udvarában. A dac mezét fölöltve s mindhiába. Tudat határán, elszállt-könnyedén. Találkozón, hol vár a képzelet. S elváltunk, majd ha rég. Mindig veled. Jelen és jövő A

z elmúlt év novemberének utolsó napjaiban Pécsett egy szokatlan, s egyben nagyon tanulságos könyvkiállítást rendeztek. A helyi könyvkiadás negyedszázada Magyarországon címmel. A kiállításhoz kétnapos szakmai tanácskozás is csatlakozott. A helyi könyvkiadás kifejezésen el kell gondolkodnunk, hisz tulajdonképpen minden könyv — a szó tágabb értelmében — helyi, valamely helyen, városban nyomtatták, bocsátották ki. Az írásmű keletkezésének helye aligha érdekes, hisz remekmű éppúgy születhet Alsósztregován, Horpácson vagy a Krisztina körúton. A nyomda telephelye meg egyenesen a háttérbe szorul, s csak ha valami egészen különleges tipográfiai remekmű születik, lapozunk hátra: lám, a Kner Nyomda . .. Alig van azonban oly ország a világban, ahol a főváros szerepe annyira meghatározó, mint nálunk, s még kevesebb, ahol a kulturális élet intézményei, műhelyei szinte kizárólag a fővárosban székelnek. A helyi kifejezés nyilván a „vidékit" kívánja takarni, de nálunk e szónak van valami pejoratív ize és csengése. Némi provinciálist érzünk benne, valami kívülrekedtet, a főtúzhelytől távoleső L A könyvkiadás jó százötven eve vált Budapest-centritílissá, holott a kezdetek másképp alakultak: Nagyszombat, Kolozsvár, Debrecen, Pozsony, Kassa. Pecs, de mondhatnók Sárvár-Űjsziget, Monyorókerék, vagy Vizsoly nevét is, hogy a két világháború közti időből Gyoma és Békéscsaba nevét ne is említsük. A • főváros természetesen azért fő város, hogy az országlás ügyei ott intéződjenek, de nem feltétlenül ésszerű, hogy szellemi értéktermelői — egyének és intézmények — csak ott éljenek és működjenek. Kulturális életünk szinte minden területén a decentralizálódás ment végbe (vidéki egyetemek", főiskolák alapítása, új és állandó színházi társulatok), csupán a könyvkiadás intézményrendszerében nem következtek be változások. Ma minden hivatásos állami, tömegszervezeti, egyházi stb. könyvkiadó Budapesten működik. Két adat közlése ennek kapcsán mindenképpen szükséges: 1981-ben Magyarországon összesen 7 ezer 910 könyv jelent meg 94 millió példányban, ebből az úgynevezett nem hivatásos könyvkiadók 3 ezer 711-et jelentettek meg 10.5 millió példányban. A címek számát tekintve tehát az ország könyvválasztékának közel felét azok az intézmények, szervezetek produkálják. melyek — egyéb tevé1 kenvségük mellett — nem föhivatasként foglalkoznak könyvkiadással. A helyi könyvkiadás fő mecénásai a tanácsok, a múzeumok, a könyvtárak, a levéltárak. Ezekben az intézményekben általában rendszeres kutatómunka folyik. publikálásuk azonban korántsem ilyen folyamatos, jórészt az anyagi lehetőségek miatt. A helyi könyvkiadás teljesítményeire ez idáig alig figyeltünk fel. méltatásuk szinte teljesen hiányzik legtöbb országos napi- es hetilapjainkból, folyóiratunkból. Kiesnek a nemzet szellemi vérkeringéséből, hiába produkálnak szellemi izgalmakat, amelyeket másutt hiába keresnénk. A kibocsátott művek száma jelentős. egy kisebb hivatásos könyvkiadó évi termése, példányszámuk azonban rendkívül alacsony, mely részben a közigazgatási határok közé zártság eredménye. A pécsi tanácskozáson föieg a terjesztés nehézségei kerültek előtérbe, annál is inkább. mivel e nehézségek viszszahatással vannak a gazdaságosságra is. A pécsi könyvkiállítás volt az első, mely summázva és sokrétűségében mutatta be a nemzeti könyvkiadás e szeletének pótolhatatlan éltékeit. S ha helyét nem is jelölhette ki egvértelmúen a közművelődés egészében, azt azonban mindenképpen reprezentálta, hogy többszörös figyelmet érdemel az eddiginél. s fejlesztése mindenképpen indokolt. Ennek igazolására számtalan példát hozhatnánk fel: Orosháza története; Pesty Frigyes és Bél Mátyás kéziratos anyagainak közlései; Bálint Sándor: A szögedi nemzet; Magyar történe'm. fogalomgyűjtemény; Nóvák: Fejfák a Duna—Tisza közén; Verseghy Ferenc latinul irt nyelvészeti munkái magyar fordításban; Sebestyén Ádám művei es gyűjtéséi a bukovinai székelyekről; Bakonyi népdalok: Gutheil: Az Árpád-kori Veszprém; Zala megye földrajzi nevei; Tóth: Göcsej népi építészete; Vásártörténet — hídi vásár stb. De sorolhatnánk a népmesegyűjteményeket, az irodalmi emlekhelyek lexikonait, a földrajzi nevek különféle gyűjteményeit, a hírlap- és folyóirat-repertóriumokat. a bibliográfiákat, a nyomdászattörténeteket. vagy neves személyiségek biográfiáit, • a topográfiai, a műemléki feldolgozásokat is. A helyi könyvkiadás helyet követel magának az ország kulturális életében. Tevékenységük pótolhatatlan, hisz a budapesti hivatásos, vagy ha úgy tetszik, „országos" könyvkiadók feladatukat kapacitás hiányában sem tudnák átvenni. A fejlődés, a fejlesztés lehetőségei — a funkcionális pr^fcüémák megoldása (a terjesztés, a nagyobb nyilvánosság biztosítása stb.) mellett — természetesen a helyi-videki könyvkiadók létesítésének gondolata is felmerül. A megoldás változatai: önálló kiadó, valamely budapesti könyvkiadó leányvállalata, vagy közös vál'ás például egy helyi nyomdával. CA'I Uó kiadón olyan kiadó értendő, mely állami irányítású minisztériumi alapítású és felügyeletű, röviden, mint bármely más, jelenleg is működő budapesti hivatásos könyvkiadó. A leányvállalatként működő kiadó létesítésére voltak már kísérletek (Jelenkor—Magvető stb.), de nem váltak be. A harmadik megoldás, a kiadói-nyomdai közös vállalkozás, a megoldásnak csupán egy elágazása lehet. Jelenleg két önálló vidéki könyvkiadó létesítéséről folynak előkészítő munkálatok-: Debrecenben és Pécsett. A választást, Illetve a kezdeményezést nyilván befolyásolta az is, hogy mindkét városban jól felszerelt nyomda működik. önálló könyvkiadók létesítéséről van tehát szó, nem azzal a kizárólagos céllal, hogy a helyi, a regionális érdekeket szolgálja. Az ott keletkezett szellemi értékeket tegye közzé, hanem hogy többek között legyőzze azt a beidegződést, amely jó kétszáz éve honos kulturális életünkben. Az elkövetkezendő 1—2 esztendőben létesítendő debreceni és pécsi könyvkiadók országosak lennének, olyan értelemben, miként a Szépirodalmi, Magvető, vagy éppen a Műszaki Könyvkiadó. Nem speciális igények kielégítését szolgáló, speciális profilú kiadók lesznek az elképzelések szerint, hanem áljalánosak. Az általános profil természetesen nem zárja ki a helyi értékek világra jöttét; ez azonban arculatának csak egyik vonása kell, hogy legyen, hiszen olyan hatalmas vállalkozásokban is belekezdhet, mint a helynevek lexikonénak sorozata, tájegységének monografikus néprajzi feldolgozása, a leiró földrajz számtalan hiányzó összefoglaló müveiről nem is beszélve. Sok ötlet, terv merült fel már eddig is, amelyekről hírt adni még korai lenne; bizonyosnak látszik azonban, hogy a középpontban valószínűleg nem a szépirodalom lesz. Örömmel üdvözölhetjük a debreceni és a pécsi könyvkiadó létesítésének konkrét és keresztülvihető tervét, s várjuk mielőbbi megvalósításukat. De Szegeden talán felszállhat egy sóhaj: és mi? Z. F. Egy néprajzos A

szomszéd hasábokon éppen a helvi (vagy nevezzük nevén: vidéki) könyvkiadásról van szó. kézenfekvő hát egv szállal odakötni Papp Imre szentesi parasztember néprajzi munkáját. (A parasztember élete Szentes tanvavilágában). minthogy nem intézményesített könyvkiadó adta ki. hanem Szentes város tanácsa. Ki is volt Papp Imre? Kisparaszt téesztag. akiben a földműves munka és élet fáradtsága mellett termett egy szép ambíció. s kinyílt az önkifejezés virága: ezért írni kezdett. Biztatásra természetesen. Először csak a református egyházközség történetének részleteit, később néprajzi munkákat. Sok ösztönzőié volt: lelkész, múzeumigazgató, levéltáros, s természetesen k óra jöttek bíztatásához a különböző országos néprajzi pályázatok. Így kerekedett ki. hogy Papp Imre több mint ötven néprajzi tárgvú írást hagyott maga után. Megható az ilyen körnveparasztember z?tben különösnek tetsző ..mánia" családi fogadtatása is: '..Felesége 1964-ben egv hízódiszna.ia árán kétezer forintért "loval 'típusú írógépet vásárolt neki. s azóta a dónáti tanván maga gépelte pályamunkáit" — értesülünk a szerkesztő. Juhász Antal bevezető tanulmányából. Ez a könyv válogatás Papp Imre néprajzi munkáiból. A/ eeves írásoknak az a varázsa, a tárgyi pontosságon túl, hogv a szerző nem kikérdezés, tanulmányozás. hanem saját élmények, munkagvakorlat. környezetismeret alapján "dolgozik. szigorúan tárgyszerű, de ízes stílusban. nyelvi pontossággal és fegyőzelemmel. Könyvének tárevkörei: önéletrajz, családtörténet, tanvaleirás. a tanvai ember életmódig a kenyér útja az asztalig, a régi disznótorok, az ezzel összefüggő szokások a móring én az elődök gyógyítási szokásai. Ezek között is kiemelkedő a kenyérről szóló, szinte hitvallássá magasodó munkája. ugyanakkor élményszámba megv a régi disznótorok színes, érzékletes. ám minden részletre kiterjedően pontos leírása, A pucorköszöntő kedves szokásáról írt. részben eredeti versikéket is közöl. Számos móringlevelet közöl Papp Imre eredeti okmánvok alapján, melyeket, a rokonság körébe gyűjtött össze. Ezek a levelek hűen megőrzik és közvetítik a korabeli házasság körüli anvagi nézeteket. * A szerkesztő jól felépített rendbe szedve, szinte fokozza az élményt, amikor végére hagvia a szeaénv nép gvógvítási szokásait. Volt itt. a szentesi vidéken is népi recept mindenre: árpára. bütyökre. fogamzásgátlásra fogzásra. kelésre hastífuszra, hideglelésre, körömméregre odapiskálásra. szemverésre, vesekőre.. . Ilven eljárások 'voltak elterjedve: ..Körömméreg ellen az oltó', azaz teioltóval történő kötés. amit disznópucorból (disznógyomor) a háziasszonyok maguk készítettek". — „Tyúkszem gyógyítása a legtöbbször abbul állott, hogy avval szenvedő .saiát maga. bicskával kidarabolta". — ..Széntgyörgv előt* talált döglött, száraz bikának a föld felöli részeivel kell megdörzsölni a fájó tyúkszemet, maid ugyanazon helvre. ugyanion állásban visszatenni" — .V'szketegség. rühesség gyógyítása: a viszketeges gyereket lópokróccal kell megdörzsölni . . itt nem a mostani szokásos lótakurépokrócrói van szó . . . hanem a lovak vakarása alkalmával. a vakarás után szokásos letürüléshez. illetve leporoláshoz h :szT nált rongypokrócdarabról vagy rongy-darab-félérőL" Papp Imre munkáia pontosan megfelel azoknak a követelménveknek, amelyekben helv' könyvkiadó jeleskedned Értékes szép munka Kivitelben — fólee fűzésben — gyönge minőség. De a vidéki kiadásnak még olcsónak is kell lennie! SZ. S. I. Az egyiptomi kultúra repre- r-p .. j m az ókori görög drámaírók óta zentatív művészettörténeti íigu- I QTIT)P P PC közismerten nincíen csodálatoraja a fáraó és az írbok volt a ^'siivivivvij sabb _ hQgy hajhó> kapcsolja regi — iskolai — nyomatokon. 1 r j . i mtfn ki a szalagokat, mit foA görög főmodell az isten, az at- 11] M lKd (HÓK gyászt ja olyan veszettül az enerleta. meg a filozófus. A rómaiak giát, mint közismert áramtakareszint csaszarnak, részint gla- , .. ... rékossági képreklámsorozatunk diatornak, részint lakomázónak 1„3a°dn' T u pln<iéb?, le,tt Hányaveti családjának egy megálcázva ábrázolták magukat. A rendszeresítve, hogy ott felrak- eIev£nü£ t jy J aK meg keresztény birodalmakat a szen- 5Vik»Ugra aPtSrmeTéketVema° Jóanyám a™nban' ki a sok" rezéntáitávT —8 nálutk"Magyar" ^r^ittetl"SS^JSSi éves tatarozásokkal együttjáró rtzemaiiait — naiunK Magyar- .. , ,,„„„,„, pimasz zsarolasi manőverekbe országon egyebek között a Hu- tt?melél-többször belebetegedett nyadiak. Aztán a hóhér, a kur- ah"va a törmeléket szén- megkért- ne tetizan. a tengerész, a csillagász, a Tl'lito ták a ^m ki őket orditLLmmal az s az anatómus lettek elkövetke- közé a Férfit fátlan Kezelök vendettájának, zo korok reprohosei. Az u kor szaimoszaiag Köze a reini . varbf,sszúiának melvet ó ügy tükro/te önkéoét hoev elő a Lapáttal, ki végtelen türelem- a8y „ ve> DosszujanaK, melyet o Ug.v iuKrn/.ie onsepei. nogv elo- láthatatlan S maga részéről nem tartana terbe állította a polgárt a tan- me' vaita-. h°p a lathatatlan é lomtalannak Hisz a/ az nvo ma tokon K^rihh »«„tt már ember a pinceben majd rá-rahe- |»e"en J"oiaiannaK nisz a/, az nyomatokon. Kesobb esett mar £ szalagra a sittet Ember a Lapattal bezzeg nem egy-egy művészi pillantás a pa- e/l a/ egV szalagra a sittet, üvöltözik bele -íz úiabban már rasztra is meg persze a zsoldos ami ezúton közvetlenül a Lapát- UV°U0"K, Dele. a "JaD, Tar , taszira is, meg persze a zsoldos „„,„„„. ^ n.Hio u,,ai írok altal is ketsegbevont hakatonára, ki folyamatosan csak M ele potyogna, ö pedig — tulaj- irói mUnkámba mini dúlt ahol tudott don ugyanazzal a Lapattal — at- szontaian iroi munKamoa mini ' an,01 ,. V? , deoonália a másik szalagra ahf>gy en szeretek beleszólni az Legeslegújabb kort még nem deponálja a másik szalagra, iktattak be a tantervekbe ny.o- me>y ,vegul terhet mar minden Iliébe matilag. De nálunk mégis kez- emben beavatkozas nelkui unti denek feltűnni a jövő tanúimé- a kontenerbe. - mindeddig csendesen nvi Ikonográfiájának megöröki- Az így kimunkált munkafolya- " d ~ ',oal>'am azért mellese után valósággal kiálló alak- ma< végzéséhez mindkét szállí- '„'f8 jfgü , a k°nté' zatai. tószalag természetcsen bekap- mo"dJuk. *** szálhtoNcm a Távolság Tengerészére, csolva járt. És szállított volna, "d'a8 ala s«fvezik oda, akkor az Űrhajósra gondolok. Ezzel ha a Lenti Láthatatlan rakogat- °Ud T ke"ene a LaPat ie- ! csak a nyitott sztratoszférát dön- ta volna rá a himmi-hummit. De se' getnem Inkább egv - eleddig nem rakta. Hanem — képzelőerő, . "loanya"1 erre visszavágott, | i meg igen keveseknek megjelenő el ne hagyj! — vagy nem is tar- "°sy akkor veterán Jóapám | - látvénycsoportozatra figvel- tózkodott az alsó régióban, vagy ™ ert tántoríthatatlan híve a í meztetném legújabb korszakunk igen, de aludt ott lenn. A má- el'es ffiglalkoztatottsag — alta| lito-. illetve fotográfusait. Én ^odik szállítószalag tehát semmit, j® .ls .Mv>v0tt — szociális vivI ebben vélem föltalálni jelenünk az első pedig — legalábbis Jó- man>'anak • reprezentatív képmását, tanítón- anyám véleménye szerint — Mielőtt Jóat.vám vissza tudott tóan érzékletes jelképét, újdon- csupán egy-egy kis fehér kavi- volna vágni, delel kezdtek hasült pedagógiai szimbólumunkat, csot szállított felületén alulról rangozni szerte Magyarországon. I A szemlélhetően elhelyezett fölfelé. Az Ember megmozdult. Leejtette l tüneményt Jóanvám mutatta be A fehérségről előbb én is el- a Lapátot, és kiment az autóbenekem, három éve tatarozott bel- hittem, hogy kavics. Később járaton. városi bérházuk negyedik emele- persze — színházi látcsővel — Az első szállítószalagon ekkor tének ablakából. A látomás hat már megállapítottam: valójában jubilált ötvenézer-kétszáztizenhaalkatrészből adódott össze. Két a gumifelüleien fehérrel bera- todszor vagy -hetedszer a fehér szállítószalagból, egv törmelék- gasztott (sallerezett) pár négy- folt, amit Jóanyám kavicsnak befogadó konténerből, egy széles zetméternyi folt. Mint ilyen, le nézett. Európa Hunyadi nándorvállű — IKV-alkalmazásban ál- nem eshetett. Ezért az Ember a fehérvári diadalát ünnepelte. De | ló — férfiból, s egy lapátból Lapáttal nem is karolhatta át a én úgy állottam erkélyünk mamelyte a férfi támaszkodott. A másik szalagra. gosán dugába dőlve, mint Dugotevmészethű kompozíció hatodik Az idegesítően fotogén lát- vics Titusz, kinek nem jutott alkatrésze imaginárius volt: egy vánvt tizenegy percig figyeltem már török, hogy legalább azzal láthatatlan, de föltételezhető ma- Jóanvámék erkélyfokán pihegve, együtt ugorjék fejest a kontésik ember. Ekkor akartam bárdolatlanul le- nerbe. ö azért nem látszott reális va- üvölteni az Embernek — kinél ISZLAI ZOLTÁN