Délmagyarország, 1983. március (73. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-12 / 60. szám

8 MZDM^nSSSSl Szombat, 1983. március 12. N •mW'Á 'J V": • 5? A láthatár világosodik" 1848 elején a palermói felkeléssel Európa szinte minden országában forradalmi megmozdulásra került sor. A forradalom szele Nápoly, Párizs. München és Bécs után érte el Pest-Budát. Történelmi véletlen, hogy a legendás pesti eseményekkel egy időben, 1848. március 15-én Krakkóban is fellángolt a „szent tűz", A tömegek követelésére az osztrák hatóságok szabadon bocsátották az 1848. évi felkelés foglyait. A Népek Tavasza által érintett legkeletibb városban, Lembergben, március 16-án kezdődött progresszív tömegmozgalom. A forradalmi események Szlovéniában is március 16-án kezdődtek. Berlinben és Milánóban március 20-án, Velencében 22-én tört ki a forradalom. Poznanban — a berlini forradalom hatására — a lengyel liberális nemesség és a radikális kispolgárság az eljövendő függetlenség, a polgári szabadságjogok kivívása érdekében Nemzeti Bizottságot • alakított. A reakció erőfeszítéseivel kapcsolatban érdemes idézni Marx—. Engels — általánosságban is érvényes — megállapítását: az osztrákok nem azért támadták meg a népet, mert cseh, hanem azért mert forradalmi". Az előbbiek a magyarokra is vonatkoktathatók. A forradalom lángja néhány hónap múlva újabb városokba jutott el: Frankfurtban szeptember 18-án, Rómában november 15-én, majd Firenzében, Genovábanr Drezdában is kitört a forradalom. A „szent pestis" Oroszország kivételével megtalálta, mozgósította a tömegeket. A két román fejedelemség (Moldva és Havasalföld) területe sem maradt ki a forradalmi erjedésből. A kelet-európai polgári demokratikus törekvések számos közös vonással rendelkeztek. A forradalmak, népmozgalmak előkészítője, vezetője a legtöbb esetben a haladó nemesség, az iparosodottabb helyeken a polgárság volt. A barikádharcok, a reakció elleni frontális ütközetek résztvevői zömmel a parasztság, kézművesek — munkások —, valamint az ifjúság köréből kerültek ki. A progreszszív erők programjaiban a polgári átalakulás, a jobbágyfelszabadítás, a földkérdés polgári rendezése, a demokratikus szabadságjogok általánossá tétele, nemzeti különállás, • teljes vagy részleges nemzeti függetlenség egyaránt megtalálható. A németeknél, lengyeleknél és magyaroknál (tágabb értelemben az olaszoknál is) a nemzeti egység, a nemzeti függetlenség került az első helyre. Ausztria szláv népeinél a nemzeti sérelmek orvoslása, továbbá az ausztroszláv törekvések megvalósítása váratott magára (önálló állami létre sem reális igény, sem lehetőség nem volt). A havasalföldi progresszió az önállóság mellett nemzetőrséget, közteherviselést, az általános közoktatás megvalósítását, alkotmányozó nemzetgyűlés összehívását hangsúlyozta. Moldvában — többek között — a két román fejedelemség (Havasalföld és Moldva) egyesítését, vallásszabadságot, nemzeti bankot, a cenzúra eltörlését — általában a polgári átalakulást lehetővé tevő kerdéseket fogalmaztak meg. A megvalósításra váró feladatok közel azonosak. A kelet-európai népek vezetői, képviselői 1848-ban (és 1849-ben) mégsem találtak egymásra, erőiket nem egyesítették. Az alulról jövő rokonszenv, forradalmi tenni akarás a tényleges reakció elleni harcban nem egyesülhetett, nem erősíthette egymást. Sőt a monarchiabeli szlávok — a lengyelek kivételével — az osztrák reakció oldalára álltak. Az 1848-as megmozdulások többségét a reakció viszonylag gyorsan és könnyűszerrel leverte, leszerelte. Marx és Engels a párizsi, milánói és bécsi forradalmak bukását az európai ellenforradalom meghatározó dátumai közé sorolta. 1848. június 23—26. közötti napokban Cavaignac tudtán kívül az európai forradalmat győzte le". A forradalmi erők jövője szempontjából a következő csapás „ ... Milánó eleste volt. (...) A kétfejű sas a milánói dóm kupoláján nemcsak egész Itália elestét, hanem az európai ellenforradalom súlypontjának .. . Ausztria feltámadását is jelentette. Piemontban legyőzték a demokratákat, az ellenforradalom Krakkóban, Poznanban és Prágában is győzelmet aratott, a lembergi — a legkeletibb — forradalmi" gócpont tevékenységét is megbénították. Radetzky Itáliában, Windisch-Grátz Prágában, majd Bécsben teremtett „rendet". 1848 végétől a bécsi udéar a magyar szabadságharc leverésére összpontosíthatta erejét. Ekkor fogalmazta meg Bakunyin híressé lett mondatát: „ ... a magyarok oldalán kell állnunk". Az 1848-as küzdelmek a bukás, a vereség ellenére rendkívül jelentőssé váltak. A hőn óhajtott lengyel, német egység, a magyar függetlenség — egyelőre — nem született meg. A cseh, szlovák, horvát, szerb és román törekvések sem. valósulhattak meg. Am a feudális viszonyok egyeduralma megszűnt. Politikai, gazdasági és társadalmi téren egyaránt új korszak vette kezdetét. Marx szerint akik az 1848-as forradalmat leverték, akaratuk ellenére a forradalom végrendeletének végrehajtói voltak". Marx és Engels a forradalmi erők veresége, visszavonulása ellenére már az európai forradalmi fellendülésre gondoltak, amikor (1848. november 4-én) megfogalmazták:' „A láthatár világosodik-.'' DR. LAGZI ISTVÁN Mátyás Ferenc Ugyan mit ér? Már nemcsak szemünk, kezünk is fölnyúl a csillagokig, már nem csak eszünk, szívünk is tudja, hogy ott mi lakik. Már nemcsak a bibliában ég Mózes csipkebokra, már nem csak a könny, a vér is csorog a csillagokra. Már nemcsak a víz, a tűz is elönti életünket, s mit ér ugyan a szeretet, ha csak magában tüntet? Mit ér az ég, ha nem a Nap éltető tüze csorgat fényt s peremén nem madarak, bombayetők zajongnak? JAKOVITS JÓZSEF RAJZA MOHÁCSI REGÖS FERENC RAJZA A

lacsony, kövérkés, hullámos szőke hajú. kis, zsíros arcú. hadaró beszédű lány Sz. Tóth Mária. A mozgasa darabos. Szürke nadrágkosztümben, bukósisakban száll le a motorról. Letelepszünk a gazdaság irodájában. Beszéd Közben idegesen babrálja a haját, blúzát. Nem szégyellős, nem tartózkodó. — Hat osztályt jártam, de 1953-ban abba kellett, hagynom az iskolát, mert akkor bezárták az apámat. Nem teljesítettük a beszolgáltatást, s ezért húsz hónapit sóztak a nyakába, összesen 25 holdon gazdálkodtunk, termeltünk minden erőnkkel, a tanya körül és több helyen, apró parcellákon. A földet ••örököltük, meg szereztünk is hozzá? Akkoriban nem győztünk mit beadni különben lesöpörtek mindent, még az egeret is, így*, aztán a végén a tejbeszolgáltatást sem tudtuk teljesíteni. Az öregebbik bátyámat munkaszolgálatosnak vitték el. Itthon mi elszenvedtünk mindent, végül kivett anyám az iskolából kenyeret keresni. — Apám nem úgy csinálta, mint a legtöbben, hogy a család kenyerét elitta, inkább hazaadta. Figyelmeztette is az egyik komája, a kézbesítő; adj pénzt a tanácselnöknek, és nem tesz kuláknak! Előfordult már ilyen. Miből, komám? — kérdezte az apám, hiszen szabályosan éhezünk. Nem mondhatok rá semmi rosszat, rendes ember volt. Jól emlékszem, amikor érte jöttek és bekísérték a tanácsházára, onnan a rendőrségre, hiába vártuk, nem érkezett viSzsza, az itteni börtönbe csukták. A tárgyalás után Sajóbábolnára szállították, meg Állampusztán töltötte le, zárt táborban a büntetését. — Anyukám sohasem utazhatott hozzá, mert nem telt miből. Nekem más munkahely nemigen akadt, ide, a gazdaságba se akartak vízhordónak • felvenni. Mit akarsz, te pici? Még a kannát se bírod el! Most is igen alacsony vagyok, hát még akkor! — Ide figyeljen, én dolgozni fogok, nem játszani, és nem cicázni, mert nagy szükség van a keresetemre. Velem ugyan nem lesz probléma. Felvettek vízhordónak, másfél forintos órabérért. Akkor kubikolták a rizstelepet. Messziről hordtuk a jó vizet, a cigarettát, mikor mit kértek az emberek, gyalog szaladtunk, és rám tényleg nem panaszkodhattak. Az emberek megszerettek. Eleinte viccelődtek, gúnyolódtak, de visszabeszéltem ám nekik, megtanultam, hogy nem feltétlenül szégyellnivaló az. ha valakinek a szája a kelleténél nagyobb. — Szerettem velük dolgozni. Ha kötekedtek, én is visszafeleltem. Káromkodtak? Én még A karrier jobban. Azóta se tudtam leszokni róla. Aztán másik évben már gyalogmunkára osztottak, ekekapáztunk, a lovakat vezettem, mikor mit parancsoltak. A növénytermesztésben 1959-ig találtam a megélhetésemet, de nagyon szerettem már akkor is a pénzt, többre ácsingóztam, hívtak a baromfitenyésztésbe, oda mentem csirkésnek. » — Azóta se változtattam. Egyre több csirkét neveltünk. Eleinte télire nem hoztak naposbaromfit, a tehenészeti telepen dolgozhattunk, répát hordtunk, vagy szecskáztunk, rajtam ugyan áefti 'fogott ki a munka. Jól kerestünk, sokkal jobban, mintha a magtárban a napot lopjuk. Egyetlen problémám adódott, hogy nem kellettem éves munkásnak, csak időszakinak. Evröl evre megújították a szerződésemet, de nem járt illetményföld. — Hiába vagyok kicsi, a lábam le se ér a motorkerékpárról, meg hiába maceráltak, hogy kézbe a fakanalat, gyorsan megtanultam motorozni, szóról szóra bevágtam a műszaki tételeket, elölről-hátulról fújtam, simán levizsgáztam. A keresetemet összerakosgattam, takarékba tettem, mert elhatároztam, ugyan senkinek á lábakapcája nem leszek, eltartom magamat. A motort is megvettem. Ügy cserélgettem nagyobbra. — Mikor lett brigádvezető? — Sokszor. Egyszer kineveztek, másikszor leváltották. Amikor megszorult a gazdaság, mert a sok munka torlódott, akkor szóltak, hogy Manci, ezt meg kell csinálni. Megcsináltam. Húsz-huszonöt asszony tartozott a telephez, több tanyában neveltük a jószágokat, csirkét, gyöngyöst, ami jött. Irigykedtek az emberek. Csakhogy a gombot nyomni kellett ám azért. A régebbi brigádvezetőnek se motorja, se jogosítványa, én szaladgáltam helyette, meg segítettem a papírmunkákban is, s azt híresztelték, hogy a párnája vagyok. Bizony nem. Szívesen csináltam, amire megkért, a kimutatást is, ő meg motorhasználatért pénzt kapott, azt ideadta nekem. Olyan bajt kevertek, amiért jól megértettük egymást, hogy a párt is tárgyalta az ügyünket, a népi ellenőrzés vizsgálta. Megismerték, hogy a mérlegelést, a kimutatást én csináltam, de nem arra ment a játék, hanem a jó keresetre. Kárörvendeztek; na Manci, most lebuksz. Édesapám, én ugyan nem, rajtam nem röhögtök. Mindig azzal jelentgettek ide-oda, hogy egy ilyen kulákszármazású ne legyen brigádvezető. Az igazgató is megkérdezte; mit csinálsz, Manci? Én ugyan semmit, nyugodjon csak meg, mérlegelhetik az állományt, egy deka hiány sincs. Igazam lett, az igazgató úr kineveztetett brigádvezetőnek, őszig. — Miért váltották le? — Nem lehetett kulákszármazású vezető. — Bánkódott miatta? — A fenét. Jött a tavasz, a sok jószág a nyakunkba szakadt, megint szóltak, hogy Manctkám, el kéne vállalnod. Motorral könnyen szaladgáltam a kerületek és a tanyák között. Vagy gondozó voltam, vagy brigádvezető, végleg 1973-ban neveztek ki. Taaultam is. Elvégeztem a hetedik-nyolcadik osztályt, s megszereztem a mezőgazdasági szakmunkás-bizonyítványt. Na, a tanfolyamon se fogadtak nagy szeretettel. Fiatalabb lányok rázták a rongyot, technikumot végzettek, de én úgy okoskodtam, elférek közöttetek, a vizsgát már csak leteszem. Az első beszámolót tartottuk. Lefeküdtem, mert az igazság az, hogy nem szoktam hozzá az iskolához, alattam minőig recsegett a szék, a levegőt is másképpen szedtem, itthon hajnalban kelek, estig járom a határt, ott sokat aludtam. Akkor is. Ügy szóltak rám; mi az, Manci, nem akarsz vizsgázni? Egyedül kaptam jelest. — Nekem most is mutogathatja a tévét, alig figyelek rá, amikor fáradtan hazaérek, azt se tudom, mihez fogjak, hol áll a fejem. Nem mennék el innen sehová. Mindenünk megvan. A mamával élek, de felépítettem egy kétszobás lakást, bebútoroztam szépen. Miért dolgoztam én? Dehogy megyek máshová csirkeszart taposni. — A pénzből nekem sohasem elég. Az alapfizetésem a műszaki pótlékkal igen szép, de most elvállaltam egy másik telepen is a munkát. Nem tagadom, imádom a pénzt, de nem tud olyan munkát mutatni, adni, amit meg nem csinálok. Éjjel egykor felkelek, dolgozok késő estig, ám a manit számolják csak a kezembe. Könnyen vagyok, hiszen se kicsi, se nagy nincs mögöttem. Az akarattal sincs probléma, addig megyek a dolgom után, a'mig el nem intézem. Lusták az emberek? Én nem tűröm. Az embereknek több a problémája velem, hívattak emiatt már a párt elébe is, de nem szeretem, nem állom meg, ha valaki nem végzi el a munkáját. Ha idejött, akkor dolgozzon! Engem mindenütt megtalálhat ebben a gazdaságban, engem a munka éltet. Meg is fizetnek, felvitték a béremet jól. Most au- f tót veszek. A ruházatom nem olyan csiricsáré-divatos, de nem tudom megmondani, hány szoknya, pulóver, nadrág van a szekrényemben. Magamra keresek elég régen. És én egészen jói megélek. SZ. LUKACS IMRE A 1