Délmagyarország, 1983. március (73. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-12 / 60. szám

i BOSSZÚ Utálta a főnökét. Bosszúból szült, egy gyereket; így három évig otthon maradhat (közben a főnök lebukhat, áthelyezhetik stb.). HASZNÁLATI UTASÍTÁS Tisztelt Asszonyom! Elváltunk -, nincs közöm hozzá, mégis ke­rem. vigyázzon szegény volt fér­jemre! Protézisé csókolózás köz­ben gyakran leesik; ilyenkor amúgv sem túltengő férfias ké­pessegei még inkább erőtlened­nek. Sérvkötőjét rendszeresen elhányja, pedig nélküle nem egész ember. Sok szerencsét! KONFLIKTUS Nap mint nap veszekédtek, mert férje részegen tért haza. Az asszony bosszúból rákapott az ivásra; azóta csak azon ma­rakodnak, hogy a szilva vagy a cseresznye az igazi... DRÁMA HÁROM FELVONÁSBAN I. — Szeretsz? — Örökké! 2. — Hát akkor — válunk? Nincs harag? — Válunk. Harag nines. 3. — Ronda disznó!! — Aljas némber!!! CSODA Három fia volt — mint a me­sében. Mindegyik háromszor vált el — mint a valóságban. Kilenc menyét ma is szereti — ez a csoda! MEDITÁCIÓ Ez a ráncos öreg banya nem oly rég még örömbánya! Arca pírját veri ragya most már az ördög sem bánja! BARÁTOK Míg pqnze volt dédelgette ezer barát körülvette. Pénze, hogy végül elfogyott a barátság is elfogyott. BANKI MIHÁLY Andrássy Lajos Temetésen P. J. emlékére Kövült fakéreg lenn — s felül a lombot le sem verhette teljesen a tél, rügy búvik itt az ágon észrevétlen s amott leng még az elfáradt levél.. I Villamos rándul, busz fordul a sarkon s a kerítésen átugrik az élet arcul legyint a márciusi szél is míg hallgatom az illő gyászbeszédet. A sír körül az ismerős világnak számolhatóan kedves része gyűlik, míg dobbannak a hantok — s aki elment maga sem érti: miért itt? — A félig eresztett sóhaj, rejtegetett bánat fölött átcsapnak illetlen a fecskék, a déli harang kondul igyekezvén, hogy visszatérve itt érje az estét. Deák Mór A falak mögött Nem tudok aludni, koporsós csönd van, A falak mögött valaki sírdogál. A falak mögött valaki csendre bókol. S az én mozdulatommal fél, ha felriad. Madarak repülnek szemembe, bogarak, félreütött álmok. Olyan a csend, mintha nem volnék egyedül. Mintha nem volnék mindig egyedül. Nem tudok aludni, engem gyászol a csönd. A falak mögött felsóhajt valaki. De szájába denevérek csapódnak, s homlokomon átvérzik a kötés. luhász Gyula . Március idusára Vannak napok, melyek nem szállnak el, De az idők végéig megmaradnak, Mint csillagok ragyognak boldogan S fényt szórnak minden születő tayasznak. Valamikor szép tüzes napok voltak, Most enyhe és derűs fénnyel ragyognak. Ilyen nap volt az. melynek fordulója Ibolyáit ma a szívünkbe szórja. Ö. akkor, egvkor ifjú Jókai És lángoló Petőfi szava zengett. Kokárda lengett, zászló lobogott; A költő kérdett, és felelt a nemzet. Ma nem tördel bilincset s börtönajtót Lelkes tömeg, de munka dala harsogj Szépség, igazság lassan megy előre, Egy szebb, igazabb, boldogabb jövőbe. De azért lelkünk búsan visszanéz És emlékezve mámoros lesz tőled, Tűnt március nagy napja, szép tavasz, ( Mely fölráztad a szunnyadó erőket, Mely új tavaszok napját égre hoztad. Ö nagy nap, szép nap, légy örökre áldott, Hozz mindig új fényt, új dalt, új virágot! (1909) Szombat, 1983. március I& Reszelék Mátyás életműve — a magyar reneszánsz F él évezred múltával Má­tyás király néhány hó­napra ismét otthont ka­pott egykori székhelyén, a Bu­davári Palotában. Nemrégiben nyílt meg az a nagyszabású és reprezentatív kiállítás, amely az elmúlt év tavaszától több hóna­pon át az alsó-ausztriai Schalla­burg reneszánsz várában példáz­ta, hogy „Itália határain kívül Buda volt az egyetlen udvar, amelyet össze lehetett hasonlíta­ni az olasz rezidenciákkal. Mas európai országokhoz képest itt korábban érvényesült a nemzeti újjászületés gondolatával együtt fellepő reneszánsz kultúra" — irta dr. Ebcrhard Staub törté­nész-újságíró a Frankfurter Allgemeine Zeitungban. Am már XVI. századi közmondás is utal Buda nagyszerűségére: „Három rendkívül szép városa van Európának: Velence a ví­zen, Buda a hegyen és Firenze a völgyben." A Mátyás király és a ma­gyarországit. reneszánsz 1458— 1541 című kiállítás anyagát ti­zenhárom ország 54 múzeumá­nak és közgyűjteményének anyagából gyűjtötték össze, s a több mint 900 tárgyi emlék és dokumentum fölidézi a hazai humanista műveltség és rene­szánsz művészet szinte minden megnyilvánulási formáját: épí­tő- és díszítőművészetét, irodal­mát, életvitelére jellemző ruház­kodását, bútorait, eszközeit stb. Jogos büszkeség töltheti el a lá­togatót. amikor Corvin Mátyás életművét, a magyar reneszán­szot szinte teljességében szem­lélheti. A nándorfehérvári dia­daltól Buda török általi vissza­foglalásáig a világon szinte min­den fellelhető emléket össze­gyűjtöttek — ez a csaknem száz, harcokban bővelkedő és művé­szeti remekekben gazdag esz­tendő a rriagyar történelem, mű­vészettörténet, tudomány és gaz­daság egyijs , legfényesebb kor­szaka. Bizonyítja, hogy' a Má­tyás nevével; fémjelzett időszák — az uhklfeddásSt me^őiö 'és az azt követő évtizedek is — egy rendkívüli magyar reneszánsz kiteljesedését jelentik. Olyan humanista szellemiség és rene­szánsz stílus virágzását, amely minőségében, mélységében és teljességében messze megelőzte Európa — sőt egyes kutatók szerint a Firenzén kívüli Itália — reneszánszait is. Éppen Má­tyás tudatossága igazolja, hogy ez nem pusztán kultúrtörténeti szeszély Volt, nem műtörténeti kaland, hanem „történelmi, tár­sadalmi és gazdasági hitellel fedezett, indokoltan merész és egyszeri reneszánsz volt a ma­gyar tizenötödik században". Mátyás király típusos rene­szánsz fejedelem, uralkodói cél­ja nem a fényűző tékozlás, ha­nem a nemes és tudatos ország­építés, a nemzetgyarapítás. Ki­tűnő kultúrpolilikus és kiemel­ISMERETLEN FESTŐ MÁTYÁS PORTRÉJA kedő mecénás, akinek szavait történetírói is föl jegyzik: „Mo­gunk és egész országunk dicső­ségét növelté", s „A mi Buda városunkat, mely mintegy a ki­rályi méltóság székhelye és trón­ja, fel akarjuk emelni elhagyott állapotából, ami magunk és az egész országunk haszna is lesz." Itáliai mesterek sokaságát hívta udvarába, s építőmestere, a fi­renzei Chimenti Camicia hosszú magyarországi tartózkodása ide­jén vezette a kőfaragó műhelyt, s irányította Mátyás palotaépít­kezéseit. Budán tüsténkedtek a bronzöntő műhelyek, intarziaké­szítők, majolikagyártók, könyv­festők, -kötök és illuminátorok. A hagyomány síerint Mátyás­nak két hobbija volt, az egyik az építészet, a másik a könyv­gyűjtés. Egyik történetírója, Bonfini így ír erről: „Te az ösz­szes művészeteket pártolod, de elsősorban az építészetet, mivel úgy tetszik, hogy semmi sincs, ami jobban hozzátartozna a fé­jedelmi nagyszerűséghez." Ga­leotto Marzio mintha ezt a gon­dolatot folytatná: „Mindenkinél jobban gyönyörködött a szép épületekben és ő maga is any­nyira értett az építészethez, hogy a legjáratosabb építészekkel is vitázhatott az épületek szép és helyes beosztásáról." A kiállítás bő teret szentel a korabeli épí­tészeti emlékek bemutatására — kezdve a korabeli rekonstrukciós térképektől az egykorú metszem tek fölsorakoztatásán át az épü­letlöreclékek. -maradványok sor­jázásáig. Elsősorban Mátyás két legfontosabb építkezésének, a budai várnak és a visegrádi nyári palotának dokumentumai reprezentálják hatalmas vállal­kozásait. Tanulságos megfigyel­ni, miként ötvöződik a megelő­ző, késő gótikus kor építészeti szerkezete, architektúrája és dí­szítőművészete az új, reneszánsz felfogással. Mátyás budai palo­tája a magyar reneszánsz elsó archi tektonikus szerkezetet és formakincset sorakoztatja föl, míg a visegrádi epitaezesek en­nek kiteljesedesét reprezentál­ják. A bemuiató legszeuo darab­jai köze lartozik a Herkuies­kut három kavalapja, a Visegrá­di Madonna es az oroszlános kut. Külön fejezetet képviselnek a híres könyvlar, a Bibuotheca Corvina darabjai, a bor- es se­lyemkoteses, doniJjornyomassal es arannyal gazdagon díszített osnyonilaivanyok, kezzel írott, majd nyomtatott kódexek., me­lyek felölellek az egyházi es vi­lági művészet, valamint a kora­beli tudomány szinte teljes tar­házát. Sok elpusztultnak hitt kötet került napvilágra, a nem­zetközi összefogás nyomán, s a kulturális alkotások seregéből, a remekművek áradatából ez a híres könyv'ir óriásként emel­kedik ki. A kiállítás fölsorakoz­tatja a legnevesebb itáliai, fő­ként firenzei miniátorok mun­káit, a budai műhelyek legszebb darabjait, s azokat a könyvaján­dékokat, melyeket Mátyás és Beatrix számára küldtek tiszte­lőik. Ezek a világszerte egyedül­álló különlegességek pazarul öt­vözik az olasz reneszánsz és a kelet motívumvilágát — a kü­lönféle stíluselemek és díszíté­sek nemcsak hallatlan változa­tosságot, de sajátos harmóniát is kölcsönöznek a köteteknek. Tárgyak sokasága a magyar reneszánsz ötvösség felülmúlha­tatlan csodáival lep meg ben­nünket. A Mátyás-kálvária, a Mátyás-kulacs, a kályhacsempék, majolikatálak és padlómozaikok sokasága, a textilremekek és Mátyás üvegserlege még ezek között is kiemelkedő darab. A király egykori trónkárpitjából készült miseruha vagy a Sze­geden, T. Knotik Márta áltul restaurált (Báthnry-miseruha < v< a kor iparművészetének remeklé­sed, Fotóról ki. gondolná, hogy a híres üvegserleg 43 centiméter magai, peremátmérője 27 és fél centi, s ezt vésték bele: „Ez Hunyadi Mátyás Király Billi­komja, Velencésektől vett régi ajándékja Midőn ellensegen lett diadalomja." Mátyás udvarának kisugárzó hatását rs gazdagon illusztrálja ez a június végéig látható cso­dálatos tárlat. Janus Pannonius így dicsérte hazáját: „Eddig Itália földjén termettek csak a könyvek, IS most Pannónia is pntja a szép dalokat. / Sokra be­csülnek már, a hazám is büsz­ke lehet rám, / Szellemem egyre dicsőbb, s általa híres e föld!" S ezt a jogos nemzeti büszkesé­get és hazaszeretetet erősítheti bennünk az udvari költő fél év­ezredes fölszólítása: „Nézz körül és ne feledd, hogy hű fia légy a jelennek!" TANDI LAJOS HERKULLS-SZOIIOU, BLKXOLDO MUNKÁJA SZAPOLYAI ISTVÁN NADOK SÍREMLÉKE « » »

Next

/
Thumbnails
Contents