Délmagyarország, 1983. március (73. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-03 / 52. szám

2 Csütörtök, T983. március 3. Megkezdődött az Olasz KP XVI. kongresszusa Marx évszázada A Róma (MTI) Enrico Berlinguer főtitkár beszámolójával szerdán Mi­lánóban megkezdődött az Olasz Kommunista Párt XVI. kongresszusa. A párt 1100 küldöttjén kívül jelen van 101 külföldi delegáció, köztük az MSZMP küldöttsége, melyei Korom Mihály, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bi­zottság titkára vezet. Az olasz kommunistáik ar­ra összpontosítják erejüket, hogy a rendkívül súlyos vál­ságból kivezessék az orszá­got — hangsúlyozta beveze— tőben az OKP főtitkára. E válság külső tényezőjéről adott elemzésében rámuta­tott. hogy felerősödött a há­borús katasztrófa veszélye, és ez fékezte az enyhülési folyamatot, súlyosbította a gazdasági válságot és kiélez­te a helyi konfliktusokat. A különböző gazdasági, társadalmi és politikai rend­szerű országoknak az együtt­működés politikáját kell al­kalmazniuk a béke megőr­zése érdekében, mondotta. A katonai egyensúly kér­déséről szólva illuzórikusnak és veszélyesnek nevezte azt a N A TO - al l áspon tot, hogy az állítólagos szovjet fölényt az amerikai Pershdng-2 rakéták és robotrepülőgépek telepíté­sével kell kiegyenlíteni. Ju­rij Andropov december 21-1 javaslatai pozitívak és ko­moly tárgyalási alapot je­lentenek — mutatott rá. Nem értjük, milyen alapion uta­sítja el az Egyesült Államok, Franciaország és Olaszország, hogv a közép-hatótávolságú rakéták számának megálla­pításánál figyelembe vegyék azokat, amelyekkel Francia­ország és Anglia rendelkezik — jegyezte meg Berlinguer. Közlemény Stefan flndrei magyarországi látogatásáról 0 Budapest (MTI) Púja Frigyes külügymi­niszter meghívására február 28. és március 2. között hi­vatalos. baráti látogatást telt hazánkban Stejan And­rei román külügyminiszter. Kadar János, az MSZMP KB első titkára és Lázár György miniszterelnök fo­gadta Stefan Andreit. Púja Frigyes hivatalos tárgyalást folytatott román partnerével. A megbeszéléseken nyílt, őszinte légkörben áttékintet-1 tek a magyar—román vi­szony alakulását. Kölcsönö­sen kifejezésre jutott az a szándék, hogy bővítik a két ország kapcsolatait, erősítik "együttműködését az élet minden területén. Nagy fi­gyelmet szenteltek az 1977. évi debreceni—nagyváradi felső szintű találkozó megál­lapodásai és állásfoglalásai realizálásának előmozdításá­ra. A megbeszéléseken el­hangzott : a kapcsolatok bő­vítéséit irányuló javaslato­kat diplomáciai csatornákon tovább vizsgálják és törek­szenek a kölcsönösen elfo­gadható megoldások kialakí­tására. Egyetértés volt abban, hogy további találkozókra van szükség a Magyar Népköz­társaság es a Román Szocia­lista Köztársaság vezető kép­viselői között a politikai, a gazdasági, a kulturális és egyéb kapcsolatok erősítése céljából, A tárgyalásokon kifejezés­re jutott, hogy a Magyaror­szágon élő román nemzetiség és a Romániában élő magyar nemzetiség a két ország vi­szonyának tényezője és a nemzetiségeknek ösztönző szerepet kell játszani a ma­gyar—román együttműködés élmélyitésében. Stefan Andrei romániai látogatásra hívta meg ma­gyar kollégáját. Púja Frigyes a meghívást köszönettel el­fogadta. Beszédének további részé­ben a szocializmus kérdései­ről szólva az OKP-nak az úgynevezett „harmadik út­ról" szóló tézisét fejtette ki. Reagan és Thatcher asszony gazdasági receptjeinek ku­darca meggyőző bizonyíté­kát adja. hogy a tőkés vál­ságból sem a monetarista, sem az új liberális gazdaság­politikai módszerekkel nem lehet kii jutni. Berlinguer beszámolójában ismét bírálatokat hangozta­tott a létező szocializmus or­szágainak gyakorlatával kap­csolatban. Azt mondta, az OKP nem ért egyet a sza­badságjogok kisebb-nagyobb korlátozásaival, amelyek sze­rinte a szocialista országok­ban tapasztalhatók. Az OKP főtitkára ugyanakkor kije­lentette, idejét múlt a szo­ciáldemokraták eddigi ha­gyományos politikája is — ezért lenne követendő sze­rinte az úgynevezett „har­madik út". Ez. mondotta, a szocialisták es a kommunis­ták együttműködését felté­telezné. Az OKP jelentős szerepet szánna a katolikus és demokratikus erőkkel va­ló együttműködésnek is. Az Olasz Kommunista Párt ügy ítéli meg. hogy a XV. kongresszus óta tovább romlott Olaszország helyze­te. Az eltelt időszak ugyan­akkor bebizonyította, csőd­be jutott az a politikai el­képzelés, 'hogy a válságot az OKP nélkül meg lehel ol­dani. A főtitkár elmondta, hogy a kongresszusi előkészületek során szeles körű vita ala­kult ki a part szerepéről, munkájáról is. Kijelentette: az OKP .továbbra ts olyan tömegpárt ikíván maradni, amely „nyílt és modern", de amely ezután is munkáspárt, a dolgozó osztályok pártja marad. (A kongresszus ma folytatja munkáját.) Nézetei a nemzetközi munkamegosztásról Marx nem hagyott hátra komplex és részleteiben ki­dolgozott kereskedelmi el­méletet. Tervei között sze­repelt egy ilyen elmélet ki­dolgozása. ,.A polgári gaz­daság rendszerét — írta Marx — a következő sor­rendben tárgyalom: tőke, földtulajdon, bérmunka; ál­lam, külkereskedelem, világ­piac^' E terve azonban csak terv maradt. A külkereske­delemről és a világpiacról szóiló fejezetek nem készül­tek el. Ebben betegsége aka­dályozta meg. TÁRKONYI PÉTER FOGADTA BO HAMMART Tárkonyi Péter, az MSZMP Központi Bizottságának tit­a úékedíj karikatúrája 7ú g, morajlik, dübörög a lamint Jaron tábor­"" sokfelvonasos közel- nok, az illetékes kato­keleti tragédia színpada: a nai körzet parancsnok. Igaz, hírügynökségek jelentései- Begin mindkét tábornokkal nek tekintélyes része a vi- közölte, hogy távozásukat lágnak erről a neuralgikus ..áldozatnak"' fogja fel — térségéről szól. Genfben és. ..a kedélyek lecsillapo­például' konferenciát ren- dásáig", tehát csak ideig­deztek, ahol nemzetközi bi- lenesen kéri tőlük ezt az zottság vizsgálta ki a liba- áldozatot... noni palesztin táborokban \ égrehajtott mészárlásokat. É vizsgálat eredményeinek önmagáért beszélő követ­Közben a libanoni Kha­ledben lezajlott találkozón az izraeli küldöttség to­, , , . .. . vábbra is teljesíthetetlen keztetese, hogy a btzottsag fellételekhez köti a csapat­kivonást. Washingtonban mégis bejelentették, hogy újabb 1.7 milliárd dollárt nyújtanak Tel-A vívnak. A szereplöktől nyüzsgő, és ** sajnos változatlanul vé­f el szólította a norvég par­lament illetékes csoportját., vonja vissza a Nobel-béke­díjat Begintől. Az izraeli kormányfő a díjat a Gamp David-i egyezményért kap­ta — azért a mégállapodá­serl. amelyről azóta szám-.res színpadra pedig nem­talanszor kiderült, hogy csak Habib különmegbízott nem megkönnyíti, hanem tert vissza, hanem Car­j alaposan megnehezíti az ter volt amerikai elnök is. I igazi közel-keleti rende- Reagan elődje kijelentette: zést. ha ő ülne az elnöki szék­A mészárlás ügyében, ben, „erélyesebb lenne a egyébként Izraelben to-» makacs Izraellel szemben", vábbra is úgy tesznek — Ám, a világnak jó a me­m.intha tennének valamit, móriája. Begin Carter ide­Mint ismeretes, Sáron úgy jén sem volt kevésbé „ma­távozott, hogy közben ma- kacs", de ezért nem ame­radt, most pedig hírül ad- rikai ellenlépés, hanem épp ták. hogy lemondott Szagi a Nobel-békedíj lett. azosz­lábornok. az izraeli kato- tályrésze. nái hírszerzés főnöke, va- Harmat Endre 1­kára szerdán fogadta Bo Hammart, a Svéd Baloldali Párt—Kommunisták Végre­hajtó Bizottsága tagját, a Központi Bizottság titkárát, aki az MSZMP meghívására tartózkodik hazánkban. MARJAI JÓZSEF FOGADTA AZ OECD FŐTITKÁRÁT Marjai József miniszterel­nök-helyettes szerdán, hiva­talában fogadta Emilé van Lennepet. a Gazdasági, Együttműködési és Fejleszté­si Szervezet (OECD) főtit­kárát. ANDROPOV—MACHEL TALÁLKOZÓ Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára szerdán, Moszk­vában fogadta Sarnora Mac­helt, a FRELIMO-párt el­nökét. a Mozambiki Népi Köztársaság államfőjét. A megbeszélésen áttekintették a két ország kapcsolatait és megvitattak több időszerű nemzetközi kérdést. A GAZDASÁGPOLITIKA PROBLÉMAIRÓL Javier Perez de Cuellar ENSZ-főtitkár meghívására látogatást tett az Egyesült Államokban Bognár József akadémikus, az MTA Világ­gazdasági Kutató Intézetének igazgatója. Bognár József egyike volt annak a 15 nem­zetközileg elismert közgaz­dász szaktekintélynek, akik az ENSZ-főtitkár kérésére a világ időszerű gazdaságpoliti­kai problémáit vizsgálták meg. és ajánlásokat fogadtak i el a világszervezet száma­ira. Miiként a történelem ala­kulásában. ugyanúgy az el­mélettörténet fejlődésében is helytelen feltenni a kérdést, hogy „mi lett vólna, ha . .." Mégis megkockáztathatjuk azt a véleményt, hogy ha sor került volna az említett fe­jezetek megírására, bizo­nyosan több elméleti tám­pontot tudnánk magunk mö­gött és biztonságosabban igazodnánk el a Marx kora óta természetesen sokat vál­tozott világgazdaság útvesz­tőiben. Noha Marx nem dol­gozta ki az érték-. érték­többlet- termelési ár-, újra­termelesi. válságelmélet zárt renöszerehez hasonlóan a nemzetközi munkamegosztás, az értéktörvény nemzetközi érvényesülésének, a nemzet­közi ár- és pénzviszonyok­nak. a kizsákmányolás nem­zetközi mechanizmusának politökonómiáját, a tőkés gazdaság és társadalom bel­ső viszonyainak, ellentmon­dásainak elemzése révén le­VWk.következtetései, a mű­Yieiberr nem záfct . elméleti remiszerkenl megtalálható es a nemzetközi gazdasági kap­csolatokat kiváltó tényezők­re e kapcsolatokban meg­nyilvánuló hatásokra és tör­vényszerűségekre irányuló elemzései mégis a nemzet­közi gazdasági kapcsolatok­nak ma is legidőtállóbb lo­gikai rendszerét alkotják. Közismert, hogy a tőkés társadalmi-gazdasági rend­szer kialakulása és további fejlődése magában hordozza a nemzeti és nemzetközi Vi­szonyok dialektikus egysé­gét és ellentmondását, Az ipari forradalom által létre­hozott termelőerői rendszer kimozdította a nemzetközi munkamegosztást és az ezen alapuló világkereskedelmet a korábbi „ad hoc" jellegű allapotából, szükségszerűvé és a nemzeti újratermelési folvamat szerves részévé vál­toztatta azt. A gépek alkal­mazása nagy mértékben megnövelte a munka terme­lékenységét és az áruterme­lést, forradalmasította az áruszállítást, a külföldi pia­cok közelebb kerültek egy­máshoz. új országok kap­csolódtak be a világkeres­kedelembe. új függőségi vi­szonyok jöttek létre. Erről a folyamatról írta Marx, hogy ,.A nagyipar el­sőnek alkotott világtörténel­met, amennyiben minden tagja szükségleteinek kielé­gítését az egész világtői tet­te függővé, és amennyiben megszüntette az egyes nem­zetek azelőtt primitív elszi­geteltségét.. Ilyen képpen nem teki nt­hető véletlennek, hogy a pol­gári közgazdaságtan ugvan­csak létrejöttétől kezdve magában foglalja a „külső" és ..belső" gazdaság viszo­nyára vonatkozó nézeteket. Mind. a merkantilizmus — amely egyszerre jelentett közgazdasági elméletet és gyakorlati gazdaságpolitikát, mind ,a fiziokratizmus, mind pedig az angol klasszikus polgári közgazdaságtan nagy figyelmet fordított a nem­zetközi munkamegosztás, a nemzetközi kereskedelem vizsgálatára. Bár a / munkamegosztás előnyeit mar legalább 400 éve kifejtették, de az elő­nyök szigorú elemzése csu­pán 200 éves, hiszei* az él­ső tudományos igényű vizs­gálat e témában csak a XVIII. század végén és a XIX. század elején látott napvilágot amely Adam Smith és Dávid Ricardo ne­véhez fűződik. Mindketten az iparosodott Anglia érdekét fejezték ki, és az Anglia érdekét szolgá­ló szabadkereskedelemért szálltak harcba. Marx lényegében egyetér­tett azzal a ricardói gondo­lattal hogy a nemzetközi munkamegosztás feltételei adottak abban az esetben is, ha egy ország minden ter­melési feltételeit illetően rosszabb helyzetben van a többi országnál. . de az elté­rés termékenként különböző. Marx azonban lényegesén kiszélesíti azoknak a ténye­zőknek a körét, amelyek a munkamegosztás kialakítá­sában szerepet játszanak. Míg Ricardo a komparatív előnyök alapjának csak a munkaidő-ráfordítást tekin­ti. addig Marx a termékek költségeiben szerepet játszó valamennyi tényezőt, így például a munkanap hosz­szát. a munkabér színvona­lát. a tőke szerves összetéte­lét. az értéktöbbletrátát, a kamat színvonalát, a földjá­radékot is figyelembe veszi. A meghatározó tényezők ki­szélesítésének több jelentő­sége van. Mindenekelőtt az. hogy a komparatív előnyök­nek más sorrendje jöhet lét­re a különböző fényezők eredőjeként, mintha csak a munkaidő-ráfordítást mérle­geljük. Másrészt az. hogy egy termék előállításának részfolyamatainál a költsé­gek a nemzetközi összeha­sonlításban másként foglal­nak helyet, mint a kész­termékeknél. letségbeli különbségek mér­séklődésével mehet végbe. Az értéktorvény nemzetközi érvényesülésében mutatkozó másik különbség — hangsú­lyozza Marx — az. hogy a termelékenyebb munka is intenzív — a~onos idő alatt több értéket előállító mun­kaként jelelik meg. A munkatermelékenység szín­vonala a fenett országok­ban magsabb, ígv ha ke­vésbé fejlett országokkal hoz létre cserekapcsolatot, tr unkája magasabban érté­kelődik. kevesebb munkát ad. többet kap Ebből a Marx által felvázolt mecha­nizmusból az következik, hogy a munkamegosztásból származó elónvök az orszá­gok között a fejlettség ará­nyában oszlanak meg. A többtényezős modell már lehetőséget kínál bizo­nyos helyettesítési, kombi­nációs megoldásokra is. Máig is érvényes marxi to­vábbfejlesztése a kompara­tív költségek elméletének az. hogy a ricardói statikus szemléietet dinamizálta. Tudniillik a klasszikus pol­gári elméletek a nemzetgaz­daságok közötti különb­ségeket alapvetően a termé­szeti feltételekben vélték fel­fedezni. Marx ezzel szemben hangsúlyozta — az éghajlati, talaj-, stb. — feltételek mel­lett a termelőerők fejlettsé­gi állapotát, a termelési ta­pasztalatokat. jártasságot, begyakorlottságot. Ezek változása új költségviszo­nyokat hoz létre, állandó mozgásban tartva a kompa­ratív előnyöket. Marx a nemzetközi csere­viszonyokat beillesztette ál­talános munkaérték-elmé­letébe. Kimutatta, hogy az ármozgásoknak a nemzetközi cserében is objektív centru­ma'van, és ez az áruk nem­zetközi értéke. Míg Ricardo csak azokat a szélső hatá­rokat jelölte ki. amelyek között a csere létrejöhet. Marx ugyanakkor a nemzeti értékek világpiacon végbe­menő átlagolódásából adódó nemzetközi értek fogalmá­nak a bevezetésével objek­tív alapját adja a nemzet­közi cserének. Marx muta­tott rá arra is. hogy a világ­piacon az értéktörvény más­ként érvényesül mint a nemzeti piacon. - Az effvik különbség az, hogy a világ­piacon az intenzívebb mu.í­ka értékesebb munkának számít. Míg ugyanis egy or­szágon belül a munka inten­zitása a különböző termelési ágak között tartósan nem tér el. az országok közötti kü­lönbség tartósan fennmarad­hat. A munka intenzitása mindig a fejlettebb orszá­gokban nagyobb, a különb­ség csukkeneae csak a fej­Marx kora óta a világ­gazdaság nagy változáson ment keresztül. A monopol­kapitalizmus majd az álla­mi monopolkapitalizmus lét­rejötte, az integrációs tö­rekvések megvalósulása új munkamegosztási formák kialakulásával, új függősé­gi viszonyok- kibontakozásá­val jár. A tudományos technikai • forradalom új megvilágításba helyezi a nemzetek külkereskedelmi ráutaltságát A szocialista világrendszer kialakulása megteremtette egy új típusú nemzetközi munkamegosz­tás létrehozásának a feltéte­leit. A nemzetközi munka­megosztás szerveződése ki­lépett a szűk közgazdasági megfontolások medréből. Politikai-katonai szempon­tok egyre fonlosabb szere­pet játszanak a nemzetek közötti gazdasági kapcsola­tok alakulásában. A 70-es évek eleiétől egyre gyorsu­ló világgazdasági események számos országot hoztak ne­héz vagy éppen kritikus helyzetbe. Az úgynevezett világgaz­dasági korszakváltás úi nagy feladatokat ró a marxista közgazdaság­tudományra. A feladatok megfogalmazása, a lehetsé­ges cselekvési alternatívak kimunkálása. a megfelelő időben és módon történi* reagálás különösen, a kis- és közepes nagyságrendű nem­zetgazdaságok esetében sür­gető. E vonatkozásban ter­mészetesen csak a feladatok körvonalazására vállalkoz­hatunk, amelyek a követke­ző lő területeken jelentkez­nek: — marxista módon ele­mezni kell a végbement változásokat, helyesen kell értékelni a világgazdasági realitásokat; — szükség van a világ­gazdaság jövőbeni fejlődési tendenciáinak gondos tanul­mányozására; — meghatározott kritéri­umok figyelembe vételével ki kell munkálni a nemzete gazdaságosnak a nemzetkÖ­zi munkamegosztásba való ilieszkedésénet- olyan mód­ját amely hosszú távon is Ktoknázl.ato komparatív előz nyöket biztosít; — alkalmassá kell tenni a tervezési, irányítási és i nstitucionáiis rendszerün­ket a változó világgazdasá­gi környezelből jövő hatá­sok befogadására, és azok­ra való hatékony reagálásra. Az viszont már. mindkét világrendszer úgynevezett „nagypolitikájának" a fel­adata. hogy a jíölcsönös elő­nyökön nyugvó, minden nemzetgazdaság számára pótlólagos növekedési erő­forrásokat nyújtó, az el­múlt években kialakult egyensúlyhiányokat nem mélyítő. hanem azoknak enyhülését biztosító nemzet­közi munkamegosztás szá­mára kedvező "Mágpolitikai ..terepet" teremteen. ViiLics Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents