Délmagyarország, 1983. március (73. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-20 / 67. szám

hW VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 73. évfolyam 67. szám 1983. március 20., vasárnap Ara: 1,40 forint Á 2 H S Z M P' ' S. Z É C ED VÁR OSI g I Z O T T S Á GÁ N AK -L A P J A fe A Ezerkilencszáztizenkilenc Kezdődik a primorszezon Mindenki a piacon van U gy tartják, forradal­mi helyzet akkor következik be, ha a^ hatalmon levők már nem képesek a régi módon uralkodni, s az elnyomot­tak immár nem tudnak, nem akarnak a régi mó­don élni. A két tényező csak együtt, egymást köl­csönösen erősítve vezethet forradalomhoz. A nagy megrázkódtatások pedig csak fölgyorsíthatják e fo­lyamatot. így történt ez 1919-ben is. Tudom, történelmietlen a kérdés, de nem tudom: lett volna-e Tanácsköztár­saság, szocialista forrada­lom Magyarországon, ép­pen 1919-ben a világégés nélkül, amit akkor még csak háborúnak, világhá­borúnak hívtak, sorszám nélkül. Nem tudom, mikor történt volna meg az, ami­nek meg kellett történnie. Mert valóban kellett. Hiá­ba voltak a „boldog béke­idők" a századforduló után, azokat az éveket legföl­jebb a véres esztendők festették utólag boldoggá, az emlékezetben. Mert re­csegett-ropogott a biroda­lom, az önmagát túlélt monarchia. Hogyan is mondotta az agg császár, az 1848—49-es szabadság­harcot vérbefojtó Ferenc József, amikor aláírta a hadüzenetet? „Mindent meggondoltam. mindent megfontoltam!" És hogy mit gondolt meg? Arról nem beszélt, de alighanem' azt, hogy bomladozó, nem­zetiségi gyűíölségektől, osztályellentétektől, ' ural­kodó osztályainak teljesen avítt és legalább száz éve korszerűtlen életfelfogásá­tól és magatartásától szét­feszülni. széthullani készü­lő birodalmán segíthet még egv gvőztes háború. És a gvözelem tán nem is tűnt elérhetetlennek. Mée csá­szári-királyi szemszögből sem. Győzelem helyett vere­ség következett, azonnali hatállyal benyújtván a számlát a birodalomnak. Vereség, széthullás, s a nemzeti államok kialaku­lása. De hát ez csak a bi­rodalom diktált, kénysze­rű és sokak által kívánt természetes sorsa. És az emberek? Négy véres, há­borús esztendő után? Sze­génység, nyomor, kiábrán­dultság, a személyiséget összetartó, cselekedeteit meghatározó értékek tel­jes széthullása, összeomlá­sa lehetett a szükségszerű következmény. S tán ép­pen emiatt jutott csődbe az őszirózsás forradalomban hatalomra került polgári, köztársasági kormányzat. Mert az éhséggel, a nyo­morral tán még megküzd­hetett volna, egy-két év alatt. De az összeomlott, széthullott emberi érték­rendek helyett gyökeresen újat nem adhatott. Nem adhatott, mert nem volt hozzá muníciója, nem ren­delkezett igazán eszmék­kel, melyek értelmet ad­hatnak hosszabb távon egy nemzet erőfeszítéseinek, melyek megalapozhatják a jövőbe, a felemelkedésbe vetett reményeket. És ez a kormányzat így kénytelen volt tehetetlenül szemlélni az ország körül szoruló an­tantgyűrűt. Űj eszmékre, új hitekre, új reményekre volt -szük­ség, hogy az ország talp­raálljon a megrázkódtatás­ból, a letargiából. Új esz­mékre, melyek az ^októbe­ri forradalomból táplál­kozhattak a legközvetle­nebbül, a Szovjet-Oroszor­szágért vívott véres pol­gárháborúban harcolt, vagy akár tanúként, fog­ságban jelen levő katonák közvetítésével. Mert a marxista eszmékhez. aÉ ott szerzett tapasztalatok .föl­mutatták a gyakorlati le­hetőségeket is. S amikór mind nehezebb helyzetbe került az ország, már­már léte forgott kockán, egyetlen — nem lejáratott eszmékkel és eszmények­kel hitelesített — erő ma­radt. amelyik felelősséggel átvehette a hatalmat: a kommunista párt. Felelős­séggel — mondom —, mert abban a helyzetben csakis az gyakorolhatta a hatalmat ebben az ország­ban, aki maga mögött tud­hatta a tömegeket, aki biz­tos lehetett abban, hogy sosem látott, héroszi erő­feszítésre késztetheti a nemzetet. R eményeiben nem is csalatkozott — nem csalatkozhatott! — a párt. Nem, mert na­gyon is szűkre szabott, bé­kés napjaiban új hatalmá­nak milliókban keltette föl egy jobb élet reményét. Milliókban, akik végre tud­ták, hogy önmagukért, ön­maguknak dolgoznak, akik­nek gyermekei végre meg­láthatták a Balatont, akik végre nemcsak munkát és kenyeret, de hitet, célt és az emberi léthez múlha­tatlanul szükséges céltuda­tos jövőképet is kaptak. Egy másfajta, jobb és gaz­dagabb jövő képét. És e vadonatúj remények, hitek és céltudatosság késztet­hette csak a négy. háborús év vérzivatarában megfá­sult embereket, hogv is­mét fegyvert ragadjanak kezükbe, mikor meg kel­lett védeni az országo* az iszonvij tú'erő ellen. Mert érezték: vé"re valéhan sa­ját országukat védik. Katonák lennének meg­mondhatói: • fásult embe­rekkel még jókora túlerő­vel sem lehet, nemhogy háborút, csatát sem nyer­ni. És a Magyar Tanács­köztársaság csapatai hatal­mas túlerővel és fegyver­zetoeli lolennyel szemoerr csaták sorában arattak győzelmet. Az északi had­járat napjainak dicsőségét alighanem egy lapon kell említeni Hunyadi nevével, vagy Pákozddal. Hiába voltak azonban a nyertes csaták, hiába a sokrétű, a nemzet egészét végre méltóságra emelő politikai intézkedések, a Tanácskoöztársaságot le­verték. Leverte fegyverrel a túlerő, a belső árulás, s térdre kényszerítette az a politikai sakkjátszma, amelyben az egyik fél tar­totta be ígéreteit, vállalt kötelezettségeit, a játék­szabályokat. Százharminchárom na­pig tartott. Hiába lettek volna az erőfeszítések? Hiába talál­ta meg végre önmagát is­mét egy nemzet? Hiszen a fehérterror iszonyata, egy uralkodásra-irányításra képtelen osztály újbóli ha­talma és még egy kataszt­rófa, egy új, vesztes há­ború követte logikusan a Tanácsköztársaság veresé­gét. De e 133 nap mégsem volt hiábavaló. Mert re­ményt ébresztett sokakban, milliókban-. Reményt egy lehetséges, jobb és igazabb jövőben. E remény pedig nemi Veszett ki sosem. És a magyar forradalom leve­réséhez szükséges hónapok percnyi lélegzethez juttat­hatták Szovjet-Oroszorszá­got is. S a magyar nemzet a török háborúk óta tán először érezhette meg: nemzeti célokért lehet in­ternacionalista módon küz­deni, harcolni. Úgy tartják, forradalmi helyzet akkor következik be, ha a hatalmon levők már nem képesek a régi módon uralkodni, s az el­n yomottak immár nem tudnak, nem akarnak a ré­gi módon élni. A Tanács­köztársaság leverését kö­vető évtizedekben csak az egyik tényezője volt meg a forradalmi helyzetnek. Mert az uralkodó osztály úgy-ahogy képes volt élni fegyverrel, külső erőktől támogatva, terroral meg­szerzett hatalmával. De célt. igazi, minőségi válto­zásokat, ember-nemzeti felemelkedést tartalmazó jövőképet nem adhatott a nemzetnek. Ezzel bukásra ítélte önmagát. Csakhoev e bukást újabb világégés hozhatta meg. úiabb iszo­nyú áldozatok árán. K önnvű visszanézni a mából. ítélni a múlt és eseményei fö­lött. A múlt 'ólott. amely­nek egyik dicsőséges epi­zódja volt a Magyar Ta­nácsköztársaság. Epizód7 Nem, 133 napja ellenére sem az volt. Közjátéknak a fasizátódás felé mutató év­tizedek bizonyultak. Mert e 133 rap folytatást, kitelje­sedést nvert a mában ami­kor a nemzet kaiét visz­szat-anbatta önbecsülését, s hirtókában lehet a leg­többnek- eszmén vednek, tótoknak és éltető jövő­képnek egyaránt. Szávay István Egy hegyes erős paprika 10 forintba kerül a maszek­nál, hétnél, nyolcnál keve­sebbért azonban a boltok­ban sem adják. Mi is meg­írtuk már, nem lehet a ret­ket eladni. Legalábbis any­nyit nem, amennyit a rösz­kei, mihályteleki kisterme­lők más évben termelni szoktak. A fóliasatrakban nő a retek, s bár a döm­ping még hátra van. az árán bizony nem látszik meg, hogy a termés egy ré­szére nincs szerződés, nem biztos a piaca. Ha vissza­emlékszünk a tavalyi évre: a deszki salátát az állatok­kal etették föl, az üzletek­ben azonban nemigen volt bőség, olcsóság. Az idén mindenki a pia­con van, működik a több­csatornás értékesítési rend­szer. A nagy kérdés: rövi­dül-e az áru útja a termelő­től a fogyasztóig, s az árré­sen való nagy osztozkodás­ból jut-e valami előny a vá­sárlónak? Ha egyéb nem, hát annyi, hogy jó minősé­gű zöldséget, gyümölcsöt kaphasson. Más kérdés, hogy nyilván az ellen sem volna kifogásuk a vásárlók­j nak, hogyha a sokféle „csa­' torna" közti verseny az árak csökkenésében jelentkeznék. Enyhe tél volt idén. A primőrtermelésben is meg­látszik ennek eredménye: a Csongrád megyei ZÖLDÉRT január 17-én szállította az els$ exportszállítmányt hó­napos retekből. Január kö­zepe óta folyamatosan vá­sárolják föl a retket, s a csökkentett mennyiség sem olyan kevés: eddig három és fél millió csomót vásá­roltak föl. — Mit még? Fejes József, a ZÖLDÉRT áruforgalmi osztályvezetője válaszolt: — Hajtatott salátát, he­gyes erős paprikát, zöld­hagymát, uborkát. — Téeszektől, kisterme­lőktől? — Legnagyobb szállítónk a szentesi Korai Zöldségter­I mesztési Rendszer. Szege­den a Felszabadulás Tsz-től vásárólunk nagyban. Április elején indul a hajtatott ka­raláb fölvásárlása, utána pedig az időjárástól függően sorban a többi primőr. Áp­rilistól már hajtatott para­dicsomból is tudunk elegen­dőt forgalmazni. — Hogyan alakulnak az árak? — Ezt ma még senki sem tudja megmondani. A sok­féle értékesítési csatorna .egyelőre áttekinthetetlen helyzetet teremtett. Az utób­bi időben számottevően nőtt a maszek kiskereskedők száma. Egyre több a szerző­déses üzemeltetésű bolt, ezek vezetői közvetlenül a termelőktől vásárolnak. Egyébként is nőtt a közvet­len bolti kereskedelem sú­Kcszlet a Marx téri piacról lya. A ZÖLDÉRT most már nem is vállalkozhatna arra, hogy valamiféle árszabályo­zó szerepet töltsön be. — Nem válaszolt a kér­désre . .. — Azt hiszem, a fogyasz­tó pénztárcája lesz a meg­határozó. Annyiért adják az árut, amennyit még éppen meg tudnak fizetni. — Várhatjuk-e, hogy tisz­tességes verseny alakul ki, és a fogyasztó is jól jár? — Talán mást kéne meg­kérdeznie, az én vélemé­nyem ugyanis szükségsze­rűen elfogult. Sok cég meg­kapta a nagykereskedelmi jogot. Bizonyos mértékig jo­gos is volt az igény, hogy új helyzetet akartak terem­teni, Nem hiszem viszont,' hogy akár a termelő, 'akár a fogyasztó jobb helyzetbe kerülne, mint: korábban. Az utóbbi időben a piacra ke­rült cégek ugyanis csak ak­kor vásárolnak, ha megy a piac, de amikor telítődik, három-négy napra is ki­szállnak. Dömping idején így a termelőnek a nyakán marad az áru, s a fogyasztó sem jut olcsóbban hozzá. Legfeljebb most néhány kézbe, gyakran magánkeres­kedők kezébe folyik össze az a haszon, ami korábban elaprózódott. Jó idő járt idén a pri­mőrre, várható, hogy nagy mennyiségben, szép áru te­rem. De hogy meg tud­juk-e fizetni, egyáltalán e szabadpiaci körülmények jót vagy rosszat tesznek a fo­gyasztóknak, az egyelőre nyitott kérdés. Előnyei mel­lett hátrányai is egyre nyil­vánvalóbbá válnak. T. I. Egy hét múlva Nyári időszámítás Egy hét múlva, március 27-én kezdődik a nyári idő­számítás. Az óramutatót szombatról vasárnapra virradó éjjel 0 óráról 1 órára kell igazítani. A nyári időszámításra való áttéréssel várhatóan most is az ország másfél napi ellátására elegendő villamos energiát lehet mégtakarítani, ami mintegy 35 ezer tonna fűtőolaj értékének felel meg, A nyári időszámítás szeptember 25-ig tart. ammmmmmtmmmmmmamammmmmdmmm^^^^mmmmmmK^^t^mm^mm^a^^mm Ki mit tud? — megyei döntő Kik képviselik majd a sorrendben hetedik ,,Ki mit tud"? országos válogatón Csongrád megyét? Ez tegnap, szombaton délután a megyei bemutatón dőlt el. Szegeden, az Ifjúsági Házban. Az érdeklődő közönség és a zsűri 42 produkciót látha­Kézműipari bemutató SzeieÉn 1 A Lignifer Ipari Szövet­' kezet kézműipara nemcsak 1 hazánkban, hanem a kül­földi országokban is hírne­ves. Több mint ötszázféle ötvös-femműves, kerámia, fa-, fém- és bőrdíszműárut, lámpákat, kiegészítő lakás­bútorokat mutat be Szege­den is a szövetkezet kézmű­ipari részlege. A-fémmúves­munkák különösen alkal­masak vendéglátóipari, cuk­rászati bemutatók, repre­zentatív fogadások díszíté­sére. E termékeket a Lignifer Ipari Szövetkezet kézműve; csoportj i március 22 en és 23-án délelőtt nyolctól -úeb után 16 óráig mutiKja bej Skegeden, a Tisza.-szálló tü­körtermében. A bemutatko- ' zó cég nem csupán a szak­emberek érdeklődését és ter­melési üzletkötéseit reméli, hanem a nagyközönség előtt is nyitva tartja bemutatóját. A skegedi kiállítás után leg­közelebb a szabadkai Pan­nónia Vásáron állítják ki kézműipari termékeiket. tott, hallhatott. Versenyben maradt: Nagy Erika. Vass Zsuzsa, Bicskey Károly. Si­mon Aladár (vers); Szűcs Miklós, Balogh Nóra (nép­dal); a Zákányszéki Citera­zenekar, Ghyczy Tamás bű­vész, Bartha Edit—Matkocsik Éva (műdal); Vass István Andor (dzsessz-ének). a Can­tícum kvartett (ének). a Kis­várdai Kovács duó (zenés versek), a Blaskó-Dixieland (dzsessz); a Sound együttes (dzsessz-rock). a Friskó együttes (rock), a Szeged Táncegyüttes. Tésik Kornélia —Simon Bertalan Babarczi Klára Piacsek János (nép­tánc). Közönségdíjban hat produkció részesült. Az országos válogatóra áp­rilis 11. és 21. között kerül sor. amelyen mintegy 400— 500 produkciót bírál majd el a televízió, a KISZ és a Nép­művelési Intézet munkatár­saiból álló szakmai zsűri. Az első televíziós elődöntő má­jus 20-án. pénteken este 8 órakor lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents