Délmagyarország, 1983. március (73. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-15 / 62. szám

ft (Mo VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! i fi 73. évfolyam 62. szám 1983 március 15., kedd Ára: 1,40 forint AZ MSZ MP SZEGE D VÁR OSI Bl Z OTT. &Á G, Áv N AR LACJÁ r H „békeviselt nemzedék kokárdája ff A

költő százharmincöt esztendővel ezelőtt ezeket a sorokat írta naplójába: „Ma született a magyar szabadság ... Üdvözlégy születésed napján magyar szabadság! Először is én üdvezellek, imádkoztam és küzdöttem éretted, üdvezellek oly magas örömmel, amilyen mély volt fájdalmam, mikor még nélkülöztünk tégedet! Oh, szabadságunk, édeskedves újszülött, légy hosszú életű e földön ..." Petőfi Sándor óhajáért, szavainak beteljesedéscért küzdöttek azóta népünk legjobbjai. Március idusán háromszínű kokárdával az ő napjára, népünk tavaszaira, a magyar történelem legszebb ívére emlékezünk. A trikolorrózsák alatt szfvünk ezekért a huszonéves fiatalemberekért is dobban, s találkoznak a lüktetések majd másfél évszázad távolán át. De az emlékezés tükör is — szívünk színkópái önmagunk életét és jövőreményünket is kottázla. Statisztikai tény, hogy Magyarország lakosságának több mint a fele harmincöt éven aluli, nem ismerte a háború borzalmait, a hátországok szenvedéseit. Nem véletlenül nevezik ezt á fél országnyi generációt „békeviselt nemzedéknek". Vajon milyen élményekkel és ismeretekkel emlékeznek, milyen hittel szólal meg ajkukon a forradalom dala, Petőfi verssora, miként ejtik a szabadságharc hőseinek nevét, mérik föl a történelmi tanulságokat, milyen iránytűvel igazodnak el napjaink bonyolult körülményei között, hogyan képzelik holnapjukat?! Az ifjúság mindig is jövőre orientált. Hazánk jövőjének függvénye, hogy a fiatalok miként illeszkednek be a szocializmusba, azonosulnak-e célkitűzéseivel, értékeivel. A mi társadalmunk érdeme, hogy a márciusi ifjakkal egyidős »n>ai fiatalok új feltételek között, békében születtek, kedvezőbb körülmények között nőhettek föl elődeiknél, más életminták és erkölcsi normák formálták személyiségüket. Egyáltalán nem gondok nélküli a „békeviseltség" állapota. Nemcsak azért, mert a béke tojáshéjtörékeny, pedig a Szovjetunió hat évtizedes követ- , kezetes békepolitikája és a józan ész vezérelte világméretű békevágy összecseng Roosevelt elnök utolsó, már csak papíron maradt, politikai végrendeletként tisztelt gondolatával, hogy a békét nem elég kivívni és megkötni, azt védeni és építeni kell mindennapi téglákból. Az a teny, hogy Európában 38 éve béke van, az előttünk járó generáció küzdelmének eredménye. Azoké, akik bőrükön érezték, mi a háború, azoké, akik a negyvenes évek közepén fiatalok voltak, s akiknek éppúgy erőt és lendületet adott a márciusi ifjak példája, mint ahogy ma huszonéveseinknek. Csakhogy a világ azóta nagyot változott. Hányszor mondjuk, hogy összeszűkült a föld, fölgyorsult az idő, kitágult a horizont. Nem csukhatjuk be szemijnket, nem foghatjuk be fülünket, nem dughatjuk fejünket a homokba. A világ jelenének egészében kell megítélni népünket, a magyarországi szocializmust, nemzeti értékeit és napjaink nehézségeit. A csecsemő, beleszületik egy hazába. Ez objektív adottság, amely azonban nem automatikus biztosítéka, hogy a későbbiekben azonosul országa társadalmával, ideológiájával, erkölcsi normáival. A szocializmus eszméinek igazságai nem evidenciák — nemzedékről nemzedékre megmegújuló feladat ezek birtokbavétele, a bizonyító erejű. meggyőzés, az érzelmi és gondolati azonosulás. Lenin mondotta, hogy minden nemzedéknek saját útján kell eljutnia a szocializmus vállalásáig. A mai fiataloknak nehezebb a dolguk. Nem könnyű az ellentmondások között tisztán látni, a gondokkal .birkózó, nem kellő hatásfokú nevelőmunka hézagai, a még mindig sok formalitás és beidegződött sztereotípiák között vállalni a nyíltságot, a kritikai magatartást, az őszinte véleménynyilvánítást, a veszélyek nélküli vitatkozokedvet, a folyamatos párbeszédet. Az ifjúság kezdeményezőkészségére, mind szélesebb körű bevonására a döntésekbe nagy szükségünk van. De ehhez felkészültség. tudás szükséges, munkával megalapozott bizalom, felelősségérzet és a közért vállalt küzdeni tudás. A hazához tartozni kell! Akkor is, ha történelmi tisztánlátásunkat néha tegnapi ködök szürkítik; akkor is, ha gondok kidőlt szálfái fékezik áhított gyorsabb lépéseinket; akkor is, ha elmélet és gyakorlat, eszme és valóság nem mindig fedi egymást; akkor is, ha még többet beszélünk tűrő- és teherbíróképességfői, mint küzdőképességről. A hazát vállalni kell! Én azoknak hiszek — legyenek fiatalok vagy idősebbek, türelmetlenek vagy megalapozottabbak, érzékenyebbek és céltudatosabbak —, akik az új körülmények között is naponta képesek munkájukkal hitet tenni társadalmi igazságaink, eszméink tisztasága mellett. Akik „kevesebb dagályos frázist, több egyszerű, hétköznapi munkát" vállalnak nemcsak önmaguk, de a közösség boldogulásáért is. Talán ez ma a tartalmas, az igazi hazafiság. > És egyszerűen nem hiszek azoknak, akik az év egyetlen napján, március idusán nemzetiszínű zászlóba burkolózva kántálják a tizenkét pontot; akik falra mázolt jelvényeikkel szólítanak dialógusra; akik egyenlőségjelet tesznek az atomenergia békés és pusztító lehetőségei közé; akik konzervsört kortyolva kritizálják az egyetemi ösztöndíjrendszert; akik friss diplomával máris mindent jobban tudnak mindenkinél; nem hiszek az irányított emlékezetben, szabják is az irányt bármely oldalról; nem hiszek azoknak, akik évenként egyszer, szilveszter éjjelén éneklik a Himnuszt, de a Szózatnak csak az első versszakát tudják, és nem hiszek azoknak sem, akiknek „nem sikk" a párttagság, merthogy még nem tudják, hogy ez nem sikk, hanem meggyőződés és elkötelezettség kérdése. És hiszek azoknak, akik nem sajátítják ki március 15-e ünnepét, nem igyekeznek a 135 évvel ezelőtti politikai programot ráerőltetni napjaink valóságára; azoknak hiszek,1 akik úgy vélik, semmilyen valós vagy vélt érdek nem tüzelhet bennünket arra, hogy nacionalizmusra nacionalizmussal válaszoljunk, hogy a nemzeti öntudat és önbecsülés te^tvérfogalma más népek és nemzetek értékeinek elismerése, hagyományainak tiszteleté; és hiszek azoknak a százezreknek is, akiknek lemeztárában ott van a Himnusz és a Szózat felvétele... Sokat beszéltünk az elmúlt évtizedekben a mindennapok forradalmiságáról. Napjainkban ez a fogalom újragondolásra szorult. A forradalmi munka a mozgalom, az állandóan változó történelem, a mindennapi harc módosulásával alakul. A társadalmi fejlődés szintjétől éppúgy meghatározott, mint a konkrét helyzettől. S ez ma tőlünk következetes munkát követel, vállalkozókedvet, becsületet, egyenes gerincet. Ma őszintén, nyíltan és büszkén beszélhetünk nemzeti öntudatunk erősödéséről, történelmi tisztánlátásunkat zavaró hályogok múlásáról, egyéni és társadalmi megújulási képességünk moccanásairól és az egymást váttó nemzedékek erősödő kézfogásáról. Ezek történelmünk folytonosságának biztosítékai, ez nemzeti létünk kohéziós ereje. Mindezek eredménye, hogy hazánk egyre több elismerést vív ki a világban, társadalmi fejlődésünk integrálódik az egyetemes haladás fő irányaiba. „Békeviselt nemzedék" tagjainak lenni sem lebecsülendő dolog tehát. Sőt felelősségteljesebb, öszszetettebb, emberhez méltóbb lehetőség! A

z ifjúság a jövő záloga. Rajtuk múlik ennek az országnak holnapja. A prognózis nem rajzolható fel a társadalom tervezőasztalán az éltető forrás, a múlt ismerete nélkül. Tudnunk ke!!, honnan indultunk, milyen áldozatok árán értük el eredményeinket. csak azqtán verhetjük le a jövő jelzőkaróit. Március 15-e van. „Ezt a napot Petőfi napjának nevezte a magyar nép. mert ezt a napot ö állítá meg az égen. hogy alatta végigküzdhesse -a nemzet hosszúra nyúlt harcát, szabadsága ellenségeivel. Egy reg-, géltől estig tartó fényes álom volt ez az 'egész nap. Egy folytonos gyönyör, mely olyan édes, hogy szinte fáj." A százharmincöt évvel ezelőtti eseményekre emlékezünk. Huszonéves ifjak maroknyi lázas csoportjára, akik a szivarfüstös Pilvaxból, a polgári forradalom bölcsőjéből * a haza és haladás jelszavával. gyújtották fúl a nemzet !le;kiisn?eretét. S bór a mai zászlók a'att nyilvánvalóan nem helyettesíthetők be Ve~ssoraik és követeléseik, ám szellemük, helyzetfelismerésük, tanításuk és tanulságuk ma is összetartó erő, magasra állított mérce, hitet adó példa. A kokárdák alatt ezért dobban ma egyszerre a nemzet szíve. Tandi Lajos Budapest Magyar—kabai küliiiiaiiiszteri tárgyalások Púja Frigyes külügyminiszter meghívására vasárnap hivatalos baráti látogatásra hazánkba érkezett Isidoro Malmierca, a Kubai Köztársaság külügyminisztere. A kubai diplomácia vezetőjét a Ferihegyi repülőtéren vendéglátója. Púja Frigyes fogadta. Jelen volt Jorgc Rodriguez Grillo, a Kubai Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. Isidoro Malngjerca hivatalos magyarországi látogatásának első programjaként hétfőn regvei megkoszorúzta a Magyar Hősök Emlékművét. Ezt követően Puj'a Frigyes külügyminiszter és kubai partnere vezetésével a Külügyminisztériumban megkezdődtek a hivatalos magyar—kubai tárgyalások. Lázár György, a Minisztertanács elnöke délután a Parlamentben fogadta a kubai diplomácia vezetőjét. A szívélyes, baráti légkörű találkozón megvitatták a kétoldalú kapcsolatok fejlődését. valamint a kölcsönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi kérdéseket. Este a magyar külügyminiszter díszvacsorát adott vendége tiszteletére. • i • i i Magyar pártküldöttség érkezett Moszkvába A Magyar Szocialista Munkáspárt képviseletében Aczél György és Övári Miklós., az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, a KB titkárai, valamint Várkonyi Péter, a Központi Bizottság titkára vasárnap Moszkvába utazott. Kíséretükben van Lakatos Ernö. a KB osztályvezetője, Barabás János és Knopp András, a KB osztályvezetőhelyetteséi és Halay Tibor, a Társadalomtudományi Intézet igazgatóhelyettese. A küldöttség részt vesz a szocialista országok kommunista és munkáspártjai központi bizottságai ideológiai és nemzetközi kérdésekkel foglalkozó titkárainak tanácskozásán. Búcsúztatásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Vlagyimir Bazovszkij, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. A magyar pártküldöttség vasárnap Moszkvába érke' zett. A küldöttséget'a' repülőtéren Borisz Ponomarjbv, az SZKP KB PB póttagja, a KB titkára és Vaszilij Sauro, az SZKP KB osztályvezetője fogadta. Tegnap Moszkvában • megkezdődött a kommunista és munkáspártok központi bizottságainak ideológiai és nemzetközi kérdésekkel foglalkozó titkárainak tanácskozása. Felszólalt a tanácskozáson Óvári Miklós, a magyar delegáció tagja is. Több víz — olcsóbb eljárással Kútfúrás magyar módra Nemzetközi viszonylatban is Kjltui'asi teeunológiáf dolgozott ki a Tapolcán élő Pálfy Endre bányamérnök. ötlete annyira eredeti, hogy — mint az lenni szokott — sokáig nem akadt partner a megvalósításra. Végül is a szellemi terméSomogyl Károlyné felvétele A képen látható fúrótorony most vízre „vadászik" az újszegedi Tisza-parton. Korábban a kőolajosok keresték itt a föld egyik legdrágább kincsét, az olajat. Eme értékes nyersanyag nem lévén itt. átadták a fúróberendezést a Szegedi Vízművek és Fürdők Vállalatnak, amely remélhetőleg talál itt központi fűtésre is alkalmas termálvizet keket forgalmazó Pannónia agrárügynökség figyelt fel a találmányra és vállalkozott hasznosítására. Az új technológia lényege: több vízadó réteget összekapcsolnak egymással, és ezáltal megnövelik a vízhozamot, ugyanakkor kizárjál^ a rossz minőségű vjzet tártairpazó talajrétegeket. A munkát - gyorsítja hogy azonos átmérőjű csöveket alkalmaznak a fúrás során, nem pedig — mint a hagyományos eljárásnál — lefelé szűküíőt, így tehát nem kell. a művelet közben újra és újra csövet cserélni. Az ország néhány pontian már elkészülteit az első Pálfy-kutak, amelyeit minden tekintetben beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. A sikeres „vízíakasztások" nyomán megnőtt a? érdeklődés a. Pannór.iu által menedzselt találmány iránt, s máris tucatnyi megrendelést vettek föl az Alföldön és a Dunántúlon. Hideg éjszakák, melegedő nappalok Az évszaknak megtelelő időjárás alakult ki hétfőn: országszerte 10 fok körüli j volt a déli órákban a hőmérséklet. Ezekben a napokban hidegebb levegő lepte el ugyan, a Kárpátnjedencét. ez azonban job,bára csupán éjszaka érezteti hatását, amikor még jóval 0 fok alá száll, a hőmérséklet. s nem ritka a mínusz 6, mínusz 8 fok sem. Nappal viszont a Ndp melegítő hatása egyre inkább érvényesül — mint hétfőn is — ez okozza az enyhe időt. Az Országos Meteorológiai Szolgálat jelzése szerint a következő napokban is a hétfőihez hasonló időre számíthatunk. az éjszakák hidegek lesznek, napközben azonban derült lesz az ég, sokat süt a nap. és 10—14 fokra melegszik fel a levegő.