Délmagyarország, 1983. március (73. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-02 / 51. szám

3 Szombat, 1983, március 5. Postaforgalmi fejlesztések r Ujabb szolgáltatások > A tavalyihoz hasonlóan, az idén is körülbelül 500 millió forint jut a hagyományos postaforgalmi szolgáltatások fejlesztésére: postahivatalok építésére, hírlappavilonok létesítésére, gépek beszerzésére. A hálózatfejlesztési program keretében 120 új postahivatalt építenek ebben az évben — főként az új lakónegyedekben — és 50 elavult, korszerűtlen hivatalt újítanak fel. A jó ütemű építkezések nyomán kulturáltabb, esztétikusabb körülmények között fogadhatják az ügyfeleket, s egyúttal javítják a postai dolgozók munkafeltételeit is. Negyven új hírlappavilont állítanak fel, s két hírlapüzletet építenek. Az idén tovább nő azoknak a Cikkünk nyomán Szabályok tengerén Somogyi Károlyné felvételei Ami a képeken látható: kőbányai sörrel töltött üvegek sora. Hol töltik őket? Szegeden, ki gondolná, hogy a Móra Ferenc Termelőszövetkezeté a palackozó. A sörivók lényegesen több kőbányai világost ihatnak ezután. Ez a szegedi kőbányai világos, ugye világos? állattenyésztésben is a piachoz kell alkalmazkodni Lapunk február 24-1 számában Onedin tudná ... címmel szóvá tettük az AGROKER kistermelőknek nyújtott szolgáltatásának számlázását. A cikk szerzője — a televízió sorozatától ihletve — 40 kiló cofuna ürügyén a gép- és alkatrészkereskedelem túlburjánzott adminisztrációját tűzte tollhegyre, és egyszerűsítést javasolt. Hajdú László, a Szegedi Mezőgazdasági Termelőeszköz Kereskedelmi Vállalat igazgatója többek között így reagál: „Vállalatunk nem nyílt árusítású kiskereskedelmi bolt, de jogosult kiskereskedelmi tevékenységre. Mivel, telepünkön ilyen bolttal nem rendelkezünk, az abősa Szakemberek megyei tanácskozása Vásárhelyen " ífumsil ÜUiij n t í<i r.>í A Csongrád megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya, a MAE Csongrád megyei Szervezetének állattenyésztési szakosztálya, a Csongrád megyei csak azokban az üzemekben érhetnek ^el, ahol kiérdemelt helyére teszik az ágazatot és rangjának megfelelő fejlesztést, támogatást adnak. Ezt követően a megye nöMezőgazdasági Szövetkezetek vénytermesztési eredményeiSzövetsége kétnapos rendezvénysorozatra hívta össze tegnap Vásárhelyen a megye főállattenyésztőit és főágazatvezetőit Az Állatorvostudományi Egyetem állategészségügyi főiskolai karának kollégiumi társalgójában tartolt tanácskozáson Bagi Ádám, a TESZÖV titkárhelyettese köszöntötte a megjelenteket. Mégnyitó beszédében szólt arról, hogy a megyében már hagyományossá vált az állattenyésztésben dolgozó vezető szakemberek tanácskozása, amelynek célja a szakismeretek felfrissítése, az információk közreadása, valamint a szakmai tapasztalatok kicserélése. A továbbiakban az élelmiszer-gazdaság eredményeiről és feladatairól beszélt. Szilágyi Ernő, a Csongrád megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője a megye 1982. évi gazdálkodását értékélté és az 1983-as feladatokat ismertette. Elmondta többel; között, hogy a termelés színvonala megyénk mezőgazdaságában évről évre növekszik. Tavaly mintegy 6 százalékkal emelkedett, amelyen belül a növénytermesztés fejlődése volt dinamikusabb. Az állattenyésztés — amely a mezőgazdaság termelési értékének 47 százalékát adja — szintén jelentősen fejlődött. Jelenleg megyénkben 100 hektár mezőgazdasági területre vetítve 26,6 darab szarvasmarha és 179,8 darab sertés jut. Az átlagosnál nagyóbb állatállománnyal való törődés, az állatok férőhellyel és takarmánnyal való szakszerű ellátása az állattenyésztési szakemberekre még nagyobb feladatot ró — hangsúlyozta. Az állattenyésztésben kimagasló eredményeket azonban ről és gondjairól, valamint az állattenyésztés értékesítési lehetőségeiről szólt Szilágyi Ernő. Felhívta a figyelmet a piacigényes termékek előállításának fontosságára. A továbbiakban a háztáji és kisegítő gazdaságok szerepéről, majd pedig a takarmányozás és az idei élelmiszergazdálkodás feladatairól tájékoztatta a szakembereket. A délutáni program keretében Juhász Imre, a TERIMPEX osztályvezetője az élőállat- és az állati termékek exportlehetőségeinek várható alakulásáról és a jövőbeni feladatokról beszélt. Előadását nagy érdeklődés kísérte, majd vita alakult ki a feltett kérdések és az elhangzott válasz alapján. A tanácskozás ma, szerdán is folytatódik. A program szerint dr. Csomós Zoltán, a MÉM főosztályvezetőhelyettese „Az állattenyésztés helyzete, fejlesztési lehetősége" címmel tart előadást. Dr. Molnár Mihály, a kecskeméti állattenyésztési vállalat igazgatója az állattenyésztés irányításában bekövetkezett változásokról; dr. Szabó János, a Csongrád megyei Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomás igazgatója az állategészségügy időszerű kérdéseiről és a szervezeti változásokról tart tájékoztatót. Az előadásokat konzultációk és vita követik. J. E. x Egységes terméknyilvántartás Kedden, a Magyar Keres- ként hívják, más kódszámon kedelmi Kamarában befeje- tartják nyilván. A gazdálkoződött az anyag- és készlet- dó egységeknél jelenleg algazdálkodással foglalkozó kalmazott anyag-nyilvántarszakemberek számára szer- tási és információs rendvezett kétnapos előadássoro- szerek rendkívül különbözőzat, amelyet az egységes ter- ek. és csak a vállalaton bemékazonositási rendszer be- lüli adatfeldolgozásra haszlatúnknak is módjában állap a számunkra kedvezőbb vál tozatot — a telepi kiskereskedelmi forgalom teljes megszüntetését, vagy alsó értékhatárhoz (például 10 ezer forint) való kötését — választani, de a kistermelöknek szolgálatot teszünk azzal. ha a bármely okból a kiskereskedelmi hálózatban nem kapható cikket — ha mindkét fél részére kényelmetlen és hosszadalmas ügyintézés mellett is — nagykereskedelmi raktárainkból kiszolgáljuk." Megjegyzi még az igazgatói levél, hogy a szocialista kereskedelem gyakorlói nem mentesíthetik magukat a szabályoktól. A szabályokat viszont — Hétköznapok Húszért sült krumpli vezetéséről tartottak. A téma rendkívül időszerű. Az iparban és a kereskedelemben az elfekvő, felesleges készletek nagyságát több milliárd forintra becsülik. Mobilizálásukat nehezíti, hogy viszonylag ritka a számítógépes anyag—alkatrész-nyilvántartás, de nagyban hozzájárulna a készletek átcsoportosításához az egységes anyag-nyilvántartási rendszer is. A vállalatközi kapcsolatokban, a termelő—kereskedelem—felhasználó láncolatokban az egymásra találás egyik fő akadálya. hogy ugyanazt a terméket sokszor még két szomszédos vállalatnál is másnálhatók. , ... . , , véleményünk szerint — az itt értékesített árura (annak élet mmósíti nagyságrendjétől es a vevuszektortól függetlenül) a nagykereskedelmi tevékenységre érvényes bizonylatolási és számviteli nyilvántartási rend szerint járunk el. Vállalatunk cikkelemes nyilvántartási rendre kötelezett, ami azt jelenti, hogy az áUalvn)$-:fvrgatTKSizott cikket egyedenként'"kéli nyib Vánlamne, Fs'SZ égyes cik kek állományában beállott minden változást a vonatkozó előírásoknak megfelelően kell bizonylatolni. Miután a készletnyilvántartást elekt ronikus adatfeldolgozás keretében bonyolíttatjuk, az árumozgások bizonylatolására olyan nyomtatványokat alkalmazunk, mely egyidejűleg (külön átmásolás nélkül) alkalmas az elektronikus adatfeldolgozás céljára is. Ezért van. hogy számlánkon, a vevő részére jórészt ért hetetlen és teljességgel fe lesleges olyan rovatok is megjelennek, mint osztályszám, kódszám, mozgásszám stb. Nekünk is célunk volt ugyanis munkánk egyszerűsítése, és nem engedhetjük meg magunknak, hogy az általunk évente kiállított csaknem 60 ezer számlát átmásoljuk azért, hogy mind a vevő, mind az elektronikus adatfeldolgozás céljainak külön-külön feleljen meg ... ... mivel vállalatunk számára sem kívánatos az ilyen jellegű kiskereskedelmi tevékenység —, a kis tételeknél elért haszon nem áll arányban a ráfordításokkal — vállalatunk a kiskereske delmi forgalom lebonyolítá sára társult a Szeged és Vidéke Áfész-szel, amelynek a Marx téren üzemelő me zögazdasági szakboltját (P pavilon) 1982. novembere óta közös boltként üzemeltetjük ... ... Természetesen, vállanem postai árusítóhelyeknek a száma, ahol újságot, folyóiratot lehet vásárolni. A postai munka könnyítésére „ügyes" gépeket szereznek be. Mivel egyre nehezebb importgépekhez hozzájutni, ez évtől hazai gyártású hírlap- és levélkötegelő, levélbélyegző és fémpénzszámoló kisgépek is segítik a postásokat. Az év egyik legnagyobb postai beruházásaként nagyszabású építkezésbe kezdenek a Józsefvárosi pályaudvar mellett; ahol a budapesti hírlapfeldolgozó üzemet építik fel. 1987 közepétől valamennyi, Budapesten készülő színes lapot itt gyűjtik majd össze és innen irányítják vidékre. Apróbb-nagyobb változások a postai szolgáltatásukban az idén is várhatok. Tavaly még csak kísérlet volt, most a fővárosban és a megyeszékhelyeken is bevezetik a levelek ismételt kézbesítését: vagyis a postások másodszor is házhoz viszik a levélküldeményt, ha a címzett ezt telefonon igényli. Az is új: ez évtől nem szükséges a I vállalatoknak fiókot bérelniük, a posta vállalja érkező küldeményeik kiszállítását, és náluk veszi fel helyben a postára adandó leveleiket. (Ez az úgynevezett telephelyi kézbesítés.) Győr-Sopron megyében folytatják a kísérletet: azokon a településeken, ahol nincs javítószerviz, el-, illetve visszafuvarozzák az elromlott háztartási gépet. Gépírósikerek A négy első hely közül hármat magyar gépírók szereztek meg azon a nemzetközi versenyen, amelyet a Német Demokratikus Köztársaság Gyorsiró Szövetsége — előkészületként a Svájcban ez évben sorra kerülő gépíró-világbajnokságra — az elmúlt hét végén Halléban rendezett meg. A versenyen hét csapat vett részt. Ulbrichné Varga Erzsébet zést ért el. (Ipari Minisztérium) győzött mind a sebességi, mind a hibátlansági versenyben, s ez utóbbiban Keszei Jenőné (Tervhivatal) a harmadik helyen végzett. A magyar csapat — Ulbrichné. Keszeiné. Jármy Péterné (Nemzeti Barik) ós Borbélyné Dvorszkv Katalin (Bér- és Munkaügyi Hivatal) a hibátlansági versenyben első, a sebességi versenyben második helyeTB*/Ji£ M JTO&K/i Vív,'2* 3íén +j..,uhe§..i gyomrom .türel.motlanul., hajtott hazate> lé. Vacsorám ott lapult a szatyor alján, nem kevésbé ösztökélve a mihamarabbi otthonlétre. Az utca minden kirakata, minden háza jó ismerősöm, a sarki postát már bezárták, mint máskor rendesen, az aprócska közért kirakatában változatlanul a mirelit gyümölcsös dobozok porosodtak — fél éve már ... Semmi érdekes, semmi rendkívüli. Zárkózottan, mogorván kerültük egymást, késői járókelők. A három fiú is közömbösen ment el mellettem. — Legyen szíves egy pillanatra... — szólt utánam egy repedt fazék kongására emlékeztető hang. — Mi baj? — fordultam a szélesen vigyorgó szőke fejűhöz. Zsébretett kézzel előrelépett, egész a közelembe. — Tessék adni egy húszast! — közölte egész természetes hangsúllyal, mintha csak azt mondta volna, kellemes hideg esténk van/un Didaktikai tanulmányaimból tudom, leghelyesebb, ha érthetetlen, zavart keltő * magatartás okát megkeressük, mielőtt elhamarkodottan ítélkeznénk, netán megijednénk. Ezt a kécést este nyolc után nem lehet egy szimpla „nemmel" elintézni, különös tekintettel a három-egyes erőviszonyra. — Mire kell? — Éhesek vagyunk, vacsorára. Elfogadható válasz, el kellett ismernem, bár az éhezés nyomát egyikükön sem véltem felfedezni. Az én gyomrom annál görcsösebben rándult. — Várjatok meg. hozok a bisztróból húsz forintért sült krumplit. Meleg is, laktató is — indultam két autó között oldalt araszolva a vendéglátó felé. Az úttest közeliére értem, amikor utánam szólt a szőke. — A rohadt...! Nyolcvanért banán Bőszen száguldott az expressz, a fülke utasain és rajtam is egyre jobban eluralkodott a türelmetlen sietség. Még húsz perc, és otthon vagyunk! Hosszú az a két és fél óra, hiába, különösen annak, aki hetente kétszer számolgatja a lassan múló perceket. Üdítően hat rám az ötlet: megnézem, van-e banán a büfékocsiban. Nem könnyű keresztülfurakodni a szűk folyosókon, kelletlenül adnak utat az álldogálók, érthető, mindannyian unjuk már. A büfé varázsos. Lüktető diszkózenét harsog a márkás kazettás magnó, Marlboro, Kent kartónok a dekorációk, dobozos sörök billegnek a fakkokban. Van Cola és Márka is, a pulton pedig ott kelleti magát egy sárgás banánfürt. Most végre, ha addig élek is ..., villan át az agyamon. Ujjaim a pulton dobolják a muzsika ritmusát, alig várom, hogy rám kerüljön a sor. — Négy banánt kérek! — mondom a nagy hajú pincérnek. — Nyolcvan forint egy kiló — húzza fel figyelmeztetőn szemöldökét, mintha villám sújtott volna rám. Révedten bámulom a díszes cigarettás kartonokat. Egv kis rajzocskát látni köztük: aprócska majom ül vigyorogva. mancsában óriási banán. — Akkor három darabot adjon — nyögöm elszántan, s a pincér letép a fürtről hármat, beviszi, megméri. Visszajön. papírzacskóba ejti: — ötvennyolc — közli mosolyogva. Pukkadj meg. gondolom magamban ... Mag Edit