Délmagyarország, 1983. február (73. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-27 / 49. szám

73. évfolyam 49. szám 1983 február 27,, vasárnap Ara. 1.40 forint m i VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Kényszer(?)pá H

arminc-egynéhány éve mondjuk, mondogatjuk a reményteljes ifjaknak: nyitva az út, nyitva előttetek a pálya. Tanuljatok, ne az iskolának, hanem az életnek (csupa nagybetűvel), hogy kilépjetek az egyik, és be a másik kapuján, arra a pályára, amit választotok magatoknak, s amire szüksége van a közösségnek, a társadalomnak. És valóban, sokáig minden olyan egyszerűnek tűnt. Bevégezte valaki iskoláit, várta a munka, vállalatok, intézmények, iskoláik tárt kapui. És megkezdhette pályáját a fiatalember. A mérnök beülhetett az íróasztal mögé, a pedagógus föl, a katedrára. És tehette ugyanezt a jogász, a közgazdász ... Természetesen akkor, régebben is akadtak renitensek, akiknek nem tetszett a perspektíva: illeszkedjenek be valamely szervezetbe. Tanulják ki minden csínját-bínját mindenekelőtt a kis közösséggel való együttélésnek, a szervezetben reájuk háruló apró részfeladatnak, lássanak el mérnöki, közgazdászi, s ki tudja milyen diplomával, képzettséggel adminisztrációs feladatokat. Voltak mindig is. akik maguk keresték lehetséges útjaikat. Tanár, aki a katedra helyett a külkereskedelmet választotta (vagy éppen a benzinkutat), mérnök, aki maszeknak ment közgazdász, alti — uram, bocsá' — a lelkészi pályát választotta. Hat-nyolc éve sincs, hogy egyszerűen nem tudtunk mit kezdeni az ilyen vágyakkal, törekvésekkel. Ha nem is ellenségesen, de legalábbis bizalmatlanul figyeltük azokat, akik kilógnak a sorból, akik nem hajlandók a járt és bejáratott utakon integrálódni a nagy egészbe, akik saját külön útjaikat kerestél; és meg is találták. Bizalmatlanul figyeltük őket, mondván: az állam, a társadalom esetükben egyszerűen az ablakon hajította ki a képzésükre fordított I tekintélyes összegeket, mondván: kispolgári-harácsoló attitűdök ütötték fel fejüket a fiatalok között. Mert hát hogy jön ahhoz egy tanárnak képzett és végzett fiatal, hogy a katedra helyett mást válasszon? Hogy jön ahhoz a mérnök, hogy a vállalati íróasztal helyett vállalkozásba fogjon, műhelyt nyisson? Vezérlő oka nyilván csakis az anyagiasság lehet! S megkíséreltük, hogy a pályák helyére akár kényszerpályákat állítsunk, kötelező pályázati rendszert hirdetve meg. amely szerint a diplomás fiatal diplomáját veszélyezteti, ha nem a számára eleve megszabott lehetséges utak valamelyikét választja. * A kényszer sosem bölcs dolog. A kedvetlenül végzett munka a legkitűnőbb koponya s a legjobb képzettség birtokában sem ér sokat. S az sem / titok. nemhogy Magyarországolt, de más, sokkal nagyobb országban sem lehet* minden igényre külön szakembereket képezni. S ha a tanárból netán műfordító. külkereskedelmi levelező vagy üzletkötő lesz. ükkor sem kidobott pénz az, amit a képzésére fordítottak. A lényeg alighanem az igények körül keresendő. S az igények, a valóságos társadalmi-gazdasági igények nem biztos, hogy mindig azonosak a deklarált igényekkel. A skála a valóságban sokkal szélesebb. színesebb. S ha ezek az igények találkoznak emberi vágyakkal, érdeklődéssel, tudással és szándékokkal, akkor sem biztos, hogy rosszul járunk, ha e találkozásokra a bejáródott utak csak kevés lehetőséget adnak. Mostanában gyakran jut eszembe az autómérnök esete, aki diplomájával nem íróasztal mögé ült, hanem műhelyt nyitott, s messze vidéken elsőként kezdett foglalkozni autók korrózióvédelmével. Hogy nem is maradt szegény, és sokkal jobban és többet keresett, mint hasonló végzettségű, a járt utak közül választó társai? Természetes. De közben alighanem több milliós értéket mentett meg. nemcsak az autótulajdonosoknak, hanem a népgazdaságnak is, többet is dolgozott, mint azt egy vállalatnál tette volna, s adófizető polgárként is hasznára vált a társadalomnak. Jó, mondhatnánk, ez az ember végül is a saját szakmájánál maradt. Közpénzen megszerzett tudását — ha saját üzletében is — végül is kamatoztatja. így vagy úgy, a társadalom, a közösség javára is. De mit kezdjünk azzal a tanárral, aki örököl és balatoni panziót nyit, a közgazdásszal, aki kisvállalkozások könyvelését vállalja, vagy saját kertészetéből kívánja megkeresni kenyerét (lakása!, autóját, nyaralóját stb.)? Vajon ily módon elvész a megszerzett tudás? A kisvállalkozások megrövidítenék a nagyokat? Nálunk is működésbe lépett a belső „agyelszívás" a nagyobb jövedelem reményében? B

izonyos szempontból: igen. Egy panzió tulajdonosa alighanem jól megvan tanári diploma nélkül, csakúgy, mint egy szerződéses üzlet, vagy kertészet vezető j e-t ulajdonosa közgazdászi képzettség-végzettség hiányában. De a képzettség, a megszerzett tudás, a tájékozottság aligha vész kárba, és az egyén hasznára s a közösség. a társadalom javára így is kamatozik. Közvetlenül is, s — hosszabb távon — minden bizonnyal közvetve is. Például a kölcsönhatások eredményeként. Mert ha a saját, közvetlen érdekhez tudás, tájékozottság, szakmai és általános műveltség is járul a kisvállalkozásokban, az óhatatlanul javítja majd gazdálkodásunk kultúráját, a nagyvállalkozások szférájában is. S a több csatornás, lassanként kialakuló valódi piacon fokozatosan minden bizonynyal fölértékelődik a számunkra oly szükséges szaktudás, aminek nem annyira státus kell. inkább cselekvési terrénum, hogy értékeket hozzon a világra. Szávay István Játékterem, kávéház, lovasiskola ómrnn Azt mondják a hozzáértők, a termálvíz kedvéért, sem hogy a mi városunk idegen- egy, pedig kellőképpen nagyforgalmáról nem kaphat reá- dobra vert tanyai disznóölés Lis képet, aki egyetlen év- miatt nem utazna ide az szakbeli, mondjux csak nyá- egri, a veszprémi polgár. A ri vagy csak téli auatokat városnak, véleményünk szemérlegel. (Érthető, hiszen rint az az igazi vonzóereje, egy-egy júliusi hétvégén, ha önmagát adja, ha például akár tízezerrel, ilyenkor té- a maga sajátos építészeti len, jó, ha néhány százzal kultúráját, városképi értétöbben vagyunk Szegeden.) keit képes felmutatni. Ha a De azt is vallják a hozzáér- levegőjére, hangulatára rátok: egy város általános kom- érez a vendég. S ebben kell fortjához hozzátartozik, hogy őt segítenünk . .. főszezonon kívül se unja ma- Viski Árpádnak, a Hungát halálra a vendég, hogy garhotels szegedi igazgatórátaláljon az úgynevezett helyettesének szavai az idegenforgalmi szolgaltatá- jménti gondolatot folytatják: sokra. Lapunk hétvégi ügye- _ A R lban hamarosan letes stábja e ket „alapis- megn itjuk a presszó hel én íataban • P,r a Kávéházat. Bevallottan szekepet alkotni a varos teli ..„,„•„,. „,„„i„.,„„„i„: „ „„„., (h)idegenforgalmáról. e nenk meglovagolni a noszó _xi 1 i talgiahullamot, a berendeautóbKKS vár^así' zés'5e1' azzal> hogy többféle Merre menjünk. mit nézzünk meg? auioDuszoK sora varja a sza- kávét kínalunk; a zöidposzűaa utat a jos+fcei natarat- tós játékasztalokkal. Talán len belvárosi újságos pavi- nek, szegedieknek egyaránt. lomas mindkét oldalán, ügy sikerül o].yan színt felvinni Ionban sem kap már. Kevés. Hiányolhatjuk a mű£f a város vendéglátó-paletta- Nos, tételezzük fel, hogy velődési házak hétvégi esti » m,. kwl -iara> ame,y évtizedek óta hétvégi turistánk besétál vó- műsorait, jóllehet dicséret rn, A iSlhl S hiányzik. Nem a Virág cuk- rostunk nagyobbnak mondha- "Heti őket, a vasárnapi játémnas-rnliák »afornalnm kö raszda miatt jönnek SzG§ed- tb szállodáinak egyikébe - családi sportdéleloti S^^anaK r^nt Z* Példának Tiszába programjaert tavaly ilyenkor volt. Napon- 0 TL" a P°rtan ker mforma- Hát persze, mit tehet egy ta átlagosan 1500—2000 iár- seg' Ilysnne valhat a kave" C1°t szabad idejenek kelle- város, ha természeti adottmű lépi át itt a határt: Í80 haz 1S" „, nBa „ , , „ , mes eltöltését segítendő S ságai nem segítik igazi, téli —'00 kamion 10—12 "utó- ~~ A HungarHotels rugal- uram, lass csodát. A szalloda- szórakozásokhoz? Kedvet kelbusz a többi'pedig a tur's- mas uzletpolitikajanak ko- porla ügyeletese —, akinek lene csapni a városi emberiák 'látogatóba induló sze- SiConhef°en telen sem konga- nem ez a dolga — a leg- nek is a lovagláshoz. A Kisméiykocsíja A legtöbb a ™k az ősségtől a szálló- készségesebben és a legud- teleki Egyetértés Afész. a jugoszláv rendszámú sze- '" ' UU,M: .ols.a ad taj.^t-ttatasL f., , n Pótkocsi Csárda mélyautó komionok pedig ~~ A turistacsoportoknak (Puskázik ugyan a DM 9. ol- melletti kempingbe beállított szinte Európa valamennyi ádott kedvezményekkel glu-. daláró^ .ami természetes.) JVJi néhány szelíd, paripát, ésalországából érkeznek Veze- kor elmegyünk, az ötven szú- több. minden kulturhelyet — kaimat teremtett a szabad tőik többségének megszokott málékig: a szállodaiparnak színház, mozi, kiállítótetem jdő kedvbéli eltöltésére, pihenőhelye az'E5-ös mel- ' télen is meg kell élnie! '— pontosan elmagyaráz és Csakhogy a -jó szándék, letti Napfény üdülőközpont, Ezért volna kívánatos, hogy segitokeszsege „tetozesekent' mondhatni kútba esett — illetve annak parkolója... ne sz egyébként is zsúfolt még' a napi helyi sajtót is mert egyáltalán nem mutat— Nincs abban semmi ki- szezonban tartsák a kong- fejajánlja az utcáról betéve- kozott kifizetődőnek a szövetnivaló, ha a kamionso- resszusokat, tanácskozásokat, dő idegennek. vetkezet számára a lovaglás, fór csak vacsorázni tér be hanem novembertől áprili- Turistának jól indül a nap- 'Drágák a lovak, a gondozók hozzánk. Lehet, hogy ma S'S- De hát -a rendezvények- ja — hiszen, ha rhágyar — se fillérért állnak munkába, kint éjszakázik' a vezetőfül- idejét nem mi határozzuk bizonnyal elszokott már "az Ezért, hogy ne legyen ráfikében, de legközelebb már meg. ilyen — idegenforgalmi idé- zetés 100 forintnál többet szállodánk vendége lesz. De az már a vendéglátó- nyen kívül is létező — se- kérlek egy-egy fordulóért. A Napfény gazdája a Sze- és szállodaiparban dolgozó- gítő magatartástól. ' Ennyiért — néhány kivételged Tourist. Varga József kon is múlik, hogy a turista, Hogy dúskálnánk hétvégi tö1 eltekintve — a városi hivatalvezetőnek nyugodtan a vendég mivel tölti idejét, programokban, azt a legjobb vendégek inkább nem ülték elhihetjük: a fél éve nyílt új hogy rátalál-e az őt érdek- indulattal sem mondhatjuk. m«g a lovat. A kistelekiek a szálloda a vártnál hamarabb lő programra. Mit tegyen a Hová mehet vendégünk feb- véleményüket legutóbb a Fokedveltté vált. Ebben nyil- városunkba látogató idegen ruár utolsó hétvégéjén? gyasztási Szövetkezetek ván szerepe van annak is, „kultúrlény", aki uram bocsá' Mindkét színházunkba. Sze- Csongrád megyei Szövetsége hogy a szomszédos kemping- a szombat és vasárnap esté- geden ugyanis — székes fő- elnökségének is tolmácsolnék és motelnek már ko- jét nem a tévé bűvöletében városunkkal ellentétben — fák. A vita azzal zárult, jó rábban jó híre kelt a világ- szándékozik eltölteni? Hasz- nem kell félnie a Mára min- lenne a vendégfogó lovagban. nos, ha megveszi a Szegedi den jegy elkelt! feliratú táb- lás, csak még nem adattak — Nem tartják szegényes- Műsort avagy kinyitja váró- iáktól. Még a Sportcsarnok meQ hozzá a feltételek. A nek a város téli program- si lapunkat, amelyből köny- esti kabaréjára — a Vidám- tegnapi tapasztalat: a lovaajánlatát? Nem okoz gondot, nyen megtudhatja, mit, mi- színpad vendégjátékára —is kat 771 visszavitték Vásárhogy például a szánkózni, kor, hol. Persze ez nem kaphatott volna jegyet szom- helyre . . . korcsolyázni szándékozók- olyan egyszerű. baton délelőtt. Nézhetett vol- Talán, majd ha a külfölnak nemet kell mondaniuk, Előbbi „kulturnyomtatvány" na filmeket, hallgathatott dieknek támad kedvük egymég ha történetesen lenne beszerzése igencsak nehéz- volna dzsesszmuzsikát vasár- eSY huszáros vágtára, biztos is hó? ségekbe ütközik a hónap ~if ;,-,<,-,0- Há-,h,n akad pénzes patronátója is a — Tévhit, hogy másutt is utolsó napjaiban. Szegedi nap az "Jusa„i riazoan. szatymazi iovaglásnak. Adfellelhető programokra fel- Műsort ugyanis a február A kulturális programkínálat dig csak a sóhajok nyargaragyog a vendég szeme. Sem végi szombat reggelenegyet- mindössze ennyi, idegenek- lására számíthatunk. Kár, hogy nem maradhatunk tovább! De visszajövünk!