Délmagyarország, 1983. február (73. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-01 / 26. szám

Kedd, 1983. február 1. 3 Á szocialista brigádokról Májusban országos tanácskozás Ez év májusában megtart­ják a szocialista brigádve­zetök VI. országos tanácsko­zását, amelyen áttekintik a több mint másfél millió dol­gozót tömörítő mozgalom helyzetét, alkalmazkodóké­pességét a megváltozott kö­rülményekhez. s megvitat­ják a mozgalom továbbfej­lesztésének lehetőségeit — mondotta hétfőn tartott saj­tótájékoztatóján Gál László, a SZOT főtitkárhelyettese. Az országos konferenciát a brigádvezetök munkahelyi tanácskozásai előzik meg, amelyeket március végéig valamennyi vállalatnál. szö­vetkezetnél, intézménynél meg kell tartani. Ezúttal nem lesznek ágazati tanács­kozások, az országos konfe­rencia küldötteit a munka­helyeken választják, s ott fogalmazzák meg azokat a javaslatokat is, amelyek az országos tanácskozásnak is megadják majd az alap­hangját E tanácskozásokon a mun­kahelyi vezetők értékelik a munkaverseny, a brigád­mozgalom helyzetét. A be­számolóktól azt várják, hogy alaposak, kritikusak és egy­ben rövidek is legyenek, hogy minél több brigádve­zető kapjon szót, fejthesse ki álláspontját, terjeszthes­sen elő javaslatokat. Arra számítanak, hogy sok véle­mény, javaslat hangzik majd el a végzett murtka. a ver­senyvállalások értékelési rendjéről, fellételeinek kor­szerűsítéséről, a munka szer­vezettségéről. a gazdasági vezetők és a társadalmi szer­vezetek teendőiről E tanács­kozásokon elhangzottak alapján dolgozzák majd ki a munkaverseny-mozgalom korszerűsítésének irányelve­it. Gál László rámutatott, hogy a megváltozott körül­mények között a szocialista brigádmozgaloni jelentősége tovább növekszik. A gazda­sági élet valamennyi terüle­tén szükségessé vált változ­tatásokat éppen a szocialis­ta brigádok érzékelték a leg­gyorsabban. munkájukban, kezdeményezéseikben ta­pasztalható a leghatározot­tabban a törekvés a ritmus­váltásra. A formális elemek azonban még ma is gyakran ütköznek a pozitív irányza­tokkal s gyakran a jó törek­vésekhez sem teremtik meg a vállalatoknál a megfelelő feltételeket. Pedig nagyon fontos, hogy a szocialista brigádmozgalomban rejlő társadalom- és emberfor­máló erő valamennyi terüle­ten érvényesülhessen. A mi­nőség javítását, az ésszerű takarékosságot szolgáló bri­gádkezdemónyezések már fokozottan kapcsolódnak a vállalat érdekeltségéhez. 60­kat kell azonban még tenni ahhoz, hogy ezt mindenütt felismerjék, és a szocialista brigádmozgalmat érdeme szerint támogassák. E folya­mat meggyorsítását hivatott szolgálni a szocialista bri­gádvezetök tanácskozása is. A továbbiakban Sali Fe­renc, a SZOT osztályvezető­je a munkahelyi demokrácia továbbfejlesztésével össze­függő szakszervezeti felada­tokról tájékoztatta az újság­írókat. Hövényvédeíem váltóit pilótákkal A téli időszakos javítások, illetve az úgynevezett lég­ügyi felülvizsgálatok után sorra foglalják el állomáshe­lyüket a Repülőgépes Nö­vényvédő Állomás hódmező­vásárhelyi bázisának gépei. Az előírt ellenőrzéseket az MHSZ szegedi repülőterén, a javítási munkákat pedig Nyíregyházán végezték el. A helikopterek pihennek a leg­tovább, de ezek nagyjavítá­sát is rövidesen befejezik' Budaörsön. A repülőgépek több helyen már munkához láttak; meg­kezdték az őszi kalászosok fejtrágyázását. Mivel a csak­nem egész évben tartó idényben egyre több feladat hárul a mezőgazdaságot se­gítő korszerű technikai esz­közökre, egyes nagyobb tel­jesítményű gépekhez két pi­lótát osztottak be. A kétpilótás rendszerrel optimálisan tudják kihasz­nálni a nagy értékű beren­dezéseket. Egy pilóta ugyan­is naponta legfeljebb hat­vanszor szállhat fel. Tavasz­szal és nyáron viszont van­nak olyan munkára alkal­mas, kedvező napok, ami­kor mindkét pilótának bő­ven akad munkája. Egyéb­ként mindketten azonos idő­ben, együtt, illetve egymást váltva dolgoznak. Egyikük repül, a másik pedig irányít­ja a repülést, a szállítást. A hódmezővásárhelyi bá­zis körzetében — amely Csongrád megyére és Békés megye nyugati részére ter­jed ki — az idén 16 repülő­gép és 3 helikopter dolgozik. Négy modern, nagy teherbí­rású, ugyanakkor könnyen irányítható PZL M—lé-as típusú, Dromedár fantázia nevet viselő repülőgép is részt vesz az idei dél-alföldi növényvédelemben. -jxi .-.ííKtn A ocor „waeiav .öJiár.ebiimí Lehet még olcsóbban? Hévizes kertészeti mkm Régóta tudjuk, hévizekben gazdag az Alföldnek az a csücske, amelyikben mi la­kunk. Ott van belőle a leg­több, ahol az olajosok dol­goznak. Megfúrnak egy ku­tat, előadódhat, hogy se olaj, se gáz nincsen benne, van viszont meleg víz, csak meg kell csapolni azt a ta­lajréteget, amelyik fogva tartja. Legegyszerűbb lenne tehát Algyő és a város kö­zötti területre telepíteni a termálkertészeteket is. Sok oka van annak, hogy a szö­vetkezetek inkább a maguk földjén fúrattak drága pén­zen meleg vizű kutakat, most azonban olyan próbál­kozásról hallottunk, amely a lehető legegyszerűbb megol­dást választotta. Hirdetést adott föl egy­szer a szegedi fogyasztási szövetkezet, hogy melegvi­zes-fóliás kertészeti szak­csoportot szervez. Jelentkez­tek is összesen nyolcán, il­letve ennyien maradtak az éideklödés után. ötvenmé­teres sátrakat készítenek, három már áll, hat ezután lesz. Egy-egy sátor 350 négyzetméter, bérelt tehát a szakcsoport a Felszabadu­lás Termelőszövetkezettől öt hektárt. Egymillió 200 ezer forint a tervezett költség. Ha nyolcfelé osztjuk, akkor is azt hihetjük, hogy hazai bankárok társultak. Mág­csak nem is újgazdagok: so­főr, öntő, lakatos, szállítás­vezető és áfész-dolgozó van közöttük. Honnan veszik ezt a rengeteg pénzt? A fogvasztási szövetkezet fejenként 40 ezer forint ter­melési előleget adott. az OTP pedig 50 ezret hitelez. Zsebbe nyúlni természetesen így is kellett, családonként 40 ezerre volt szükség. Ügv tűnik, érdemes volt belevág­niuk, mert a meleg vizet, a termálkertészet lelkét telje­sen ingyen kapják. Az olaj­bányászatnak fontos segéd­anyaga lett a víz, egyik-má­sik kútba visszaerőltetik, hogy az olajat vagy gázt adó rétegek nyomása ne so­kat változzon. A vizet ter­mészetesen onnan veszik, ahol legkönnyebben jutnak hozzá, a meddő kutakból. Nekik viszont mindegy, me­leg vizet vagy hideget nyom­nak vissza a föld alá, en­gedik tehát, hogy* két kút vezetékét menet közben megcsapolja a kertészkedő szakcsoport. Csák azt kérik, használat után ne engedje elfolyni, vezesse vissza a gyűjtőbe. Az egyik kút 57, a másik 53 fokos vizet ad. A nagy kertészetek ennél melegeb­bet szeretnek, de a nyolc ember ennyivel is beéri. Dupla falú fóliasatrakat ál­lítanak. hogy vízfüggönyt spriccelhessenek a két hár­tya közé, ha nagyon hideg találna lenni. ' Marad a nagv kérdés, mi­kor kertészkedik a sofőr? Kényes portéka a meleghá­zi növény, mindig vigyázni kell rá. Azt tervezik, lesz három állandó emberük, aki öntözni is tud, és permetez­ni is, a többi munka marad dglutánra. és a' hét végére. Ügv számítgatnak, hogv na­ni hat órát biztosan ott kell tölteniük. Ekkora áldozatot csak akkor hoz az ember, ha megéri, és ha szereti azt a munkát. Bátortalanul mondják, hogy családonként 80 ezer forint nyereségre gondolnak, ha minden sike­rül. Hozzáteszik, ne irigyel­jem őket, mert az órabérük alig lesz több tíz forintnál. Kezdünk rájönni, ami ke­vés a nagyüzemnek, éppen jó lehet a kisebb vállalko­zásnak. Nem gkarok most hirtelen népmozgalmat szer­vezni meggondolatlanul, de soha jobbkor nem ismétel­hetném meg egyszer-kétszer elpötyögtetett javaslataimat. Nincs kizárva, hogy azok is tudnának fűtött fólia alatt kertészkedni, akiknek ez a mesterségük. Termelőszövet­kezetek nagy üvegházainak csurgalékvizét is fölhasznál­hatnák, hiszen az is van legalább ilyen meleg. Észre kellene vennünk, hogy ská­lánkon olyan hangok is vannak, amelyeket eddig még nem énekeltünk. Azt hittük, nem a mi kórusunk­ba valók. Ha kitisztítjuk hallójáratainkat, rájövünk, egyik-másik szépen szól, és igazodik a nagy karmester pálcaütéseihez. Hírlik, talán Deszken is szerveződik hasonló. Horváth Dezső N em panaszképpen mondom, de né­hol — ahol eddig megszoktuk -— már kávéval sem kínálnak. Feke­tekávéval. Abban bízom, hogy a repre­zentációs fekete elmaradása a fekete rep­rezentáció visszaszorítását is jelképezi. Elmúltaik azok az idők, amikor min­denfajta fontos megbeszélés alapvető kellékei közé tartozott legalább egv ko­nyak, gazdag szendvicsestál, sokfajta üdítő, ha nem éppen néhány flaska bor. És elmúlt a jobbára vállalati vezetők körében honos csomagajándékozás divat­ja, divatjamúlttá vált a mondás, ami szerint „kis ajándékokkal lehet nagy ba­rátságokat erősíteni". És elmúlt sok minden más ... Az utcán, ha nyugati márkájú kocsit látok, a legritkább esetben kezdődik a rendszáma A-val vagy B-vel. A néhánv esztendővel ezelőtt hozott, a maga ide­jében nagy vihart kavart rendelkezés a lehető legkisebbre, a valóban elengedhe­tetlenül szükséges állami reprezentáció keretei közé csökkentette azoknak a számát, akik drága gépkocsit használhat­nak. Mi több: még a Lada nagysága is megszabott. Sok vállalati igazgatót isme­rek. aki annak idején Mercedesszel járt, most pedig meg kell elégednie az 1300-as Zsigával. Neíki magának pedig 1500-asa van: annyit használja a saját­ját, amennyit akarja, illetőleg ameny­nyire pénze van, de az állami, vállalati kocsit csak olyat és úgy, ahogy az elen­gedhetetlenül szükséges. Még az is az ő dolga, hogy reggelenként miként megy a munkahelyére. Azelőtt járt a „háztól há­zig" — mintegy az egyébként nem ma­gas vezetői bérek kiegészítéseként is —, ina nem: egy bizonyos összeggel kiegé­szítették a fizetéseket, a többi azoknak a dolga, akiknek azelőtt a kocsihaszná­lat járt, most pedig pénzt kapnak he­lyette. A többségük ezek után buszt, vil­lamost, metrót használ: az államháztar­tás, nemcsak sok millió forintot takarí­tott meg, hanem dollármilliókat is. Aki nem felejt olyan könnyen, emlé­kezhet rá: annak idején az érintettek kö. rében nem kis ellenállást, helyenként felháborodást keltett a rendelkezés. Má­sok meg kárörömmel vették hírül, hogy a, „fejeseK"-et ily módon megkurtították ggy |ejjf}lr) Áv jí'áxörömrőj annyit : aki a magyar 'vezetők —; legyenek ezek egészen magas verető tisztségben, vagy egy-egy kisebb tsz vagy gyár élén álljanak — jö­vedelmét és „kiváltságait" irigyli. az nincs tisztában alapvető dolgokkal. Ma­gyarországon ugyanis nem a vezető ál­lású dolgozók bére és különösen nem a jövedelme a legmagasabb. Sokan keve­sebbet keresnek, mintha eredeti szak­májukban, hivatásukban maradtak vol­na. Annál nagyobb azonban a felelőssé­gük. És a döntő többség ezek szerint az elyek szerint is végzi vállalt feladatát. A felesleges reprezentáció (hiszen van­nak szükségesek is: egy legmagasabb szintű látogatáshoz a diplomáciai szoká­sok szerint hozzátartozik egy ebéd vagy vacsora, de ez is jóval kevesebbe kerül, mint az ember a képernyő előtt ülve gon­dolná) felszámolása egyben nagv csapást jelentett a még fellelhető vezetői „kiva­gyiságra". Már csak mutatóban, ha akad olyan pénzügyi vezető, főkönyvelő — mert ki tagadhatná, hogy még van? —, akit azért „tart" a tsz-elnök. az igazgató, mert kitűnően ért hozzá, miként lehet a fényes vendéglátások, helyenként dorbé­zolások költségeit különböző más címe­ken elszámolni. Valaha legendák kering­tek róla, hogy egy-egy dinom-dánom után döntöttek, „ki kap" — vagyis az ország melyik „kis királyságában" építenek fel — fontos beruházásokat. Ma az ilyesmi­ről szó sem esik: a döntéseket a valós tények higgadt, józan (márpedig ez alig­ha fér össze a sűrű italtöltögetéssel) mér­legelésével hozzák, s a vendég eleve gya­nút fog, ha a vendéglátó túlságosan nagy­vonalúnak bizonyul. Szintén kezd megdől­ni az a téves hiedelem, hogy bár egymás között spórolhatunk, ha külföldi üzlet­fél érkezik, annak aztán meg kell mu­tatnunk, mit tud a magyar konyha, mily pompásak a boraink, sőt hogy mennyire tüzesek a magyar fiatalasszonyok is. A komoly üzleti partner nem enni-inni, ha­nem komolyan tárgyalni akar. A ven­déglátás ugyan hozzátartozik a nemzet­közi kereskedelemhez, de nem a pénzszó­R engeteg pénz marad így meg. És ami legalább ennyire fontos: meg­szűnt egy kihívás, amely joggal bosszantotta, mérgesítette az embereket. Akik már a reprezentáció drasztikus csökkentése előtt is mindig hallottak a takarékosságról, de úgy vélhették, hogy az csak az „egyszerűbb emberekre" vo­natkozik, s mások a köz nevében, a köz javára hivatkozva nyugodtan költhetnek akár az addiginál is többet a köz pénzé­ből. Eljutottunk oda, hogy bár a kormány minden erőfeszítése ellenére sem szűnt még meg a „fekete reprezentáció", egyre inkább fehér hollónak számítanak a ren­delkezések áthágói. Nem szabad cso­dálkoznunk -azon, hogy újabban néhol már „nem telik" a megszokott feketére sem. Ez nem annyira a nehéz idők újabb megnyilvánulása, hanem inkább egy, könnyelmű korszak befejezésének jelképe. P. I. Gázkitörés Vasárnap reggel gázkitö­rés történt a Nagyalföldi Kőolaj- és Gáztermelő Vál­lalat hajdúszoboszlói üze­mének 77. számú kútjánál. Nagyhegyes határában. Az üzem elhárító osztagának tagjait nyomban riasztották, s délig a helyszínre érkez­tek a többi alföldi gázüzem osztagai és a debreceni tűz­oltók is. A riasztás után azonnal útnak indult a ki­törésvédelmi szervezet Sze­geden dolgozó öt tagja is, hogy a 77-es kút elfojtásá­nál hasznosíthassák eddigi tapasztalatóikat. A gázoszlop ferde irány­ban, 60—70 bar erősséggel tör a felszínre, 15—20 mé­teres magasságba. Mivel a kutat már régóta használ­Együtt működési megállapodás Együttműködési szerződést írtak alá hétfőn Salgótar­jánban a budapesti III. ke­rület, valamint a Nógrád megyei párt-, tanácsi és népfronttestületek képviselői. Megállapodtak a többi kö­zött az időszerű politikai és közigazgatási tennivalók vég­rehajtásában szerzett tapasz­talatok cseréjében. Szoro­sabbra vonják az óbudai és nógrádi üzemek együttmű­ködését, a megye üveg- és építési kerámia iparának kapcsolatait a III. kerület­ben levő szilikátipari kutató­intézettel, könnyűiparának együttműködését pedig a könnyűipari műszaki főisko­lával; a III. kerületi Margit­kórház a salgótarjáni Mad­zsar József-kórháznak kínál­ja a gyógyítómunka tapasz­talatainak kölcsönös cseré­jét. A jövőben évente meg­rendezik az óbudai, illetve nógrád megyei kereskedelmi napokat, megszervezik az amatőr művészegyüttesek vendégjátékát, a kerület és a megye közös grafikai, fa­faragó, honismereti és olva­sótáborát, az iskolások cse­reüdültetését, kirándulásait. Óbudán megalakítják a nóg­rádiak baráti körét. ják. így a földgáz nvomása a kitermelés során fokoza­tosan csökkent, a kitörés erőssége lényegesen kisebb, mint a legutóbbi füzesgyar­mati-szeghalmi gázkitörésé volt. A feltörő gaz a kút­nál nem lobbant be. nem ég. A helyszínen levő elhárí­tó és kitörésgátló osztagok iszapos tömítéssel igyekez­nek elzárni a gáz útját. A vasárnap este kiadott je­jentés szerint a nap folya­mán nem sikerült gátat vetni a megsérült kútfejből kiáramló földgáznak. A munkálatokat az esti órák­ban szüneteltették, mert éj­szaka biztonsági okok miatt nem dolgozhatnak. _ A második napon, hétfőn sem sikerült elfojtani a Nagyalföldi Kőolaj- és Gáz­termelő Vállalat haj­dúszoboszlói üzemének 77­es kútjánál a gázkitö­rést. Az alföldi kőolaj­termelő vállalatok helyszí­nen levő szakemberei a vasárnapinál is több erőt és műszaki berendezést vontak össze, s megpróbál­koztak a vízzel, illetve az iszapDal történő elfojtással. A körültekintő előkészüle­tek befejeztével néhány perccel 12 óra után — nagy nyomással vizet és iszapot préseltek a kútba. A vala­mivel több mint negyed óráig tartó kísérlet nem si­került. A szakemberek ezt köve­tő konzultációján elhatároz­ták. hogy a vízzel, illetve az iszappal történő elfojtás he­lyett a sérült kútfej lesze­relésével, illetve új kútfej felrakásával próbálják megszüntetni a kitörést. Fiatal közgazdászok konfsrenció a Síiig. tariáÉan Salgótarjánban hétfőn megkezdődött a fiatal köz­gazdászok országos konfe­renciája. A kétnapos eszme­cserét ezúttal negyedik al­kalommal rendezte meg a Magyar Közgazdasági Tár­saság ifjúsági bizottsága és a KISZ KB értelmiségi fiatalok tanácsa A tanácskozás első napján Nyers Rezső, az MTA Köz­gazdaságtudományi Intéze­tének tudományos tanács­adója Gazdaságpolitikánk dilemmái és céljai címmel tartott bevezető előadást. Ezt követően Mpdgyessy Péter pénzügyminiszter-he­lyettes a gazdasági szabá­lyozórendszer. Kónya Lajos. az Állami Bér- és Munka­ügyi Hivatal elnökhelyette­se a bérszabályozás kérdé­seivel. Vtssi Ferenc, az Or­szágos Tervhivatal osztály­vezetője az irányítás tovább­fejlesztésével foglalko­zott előadásában. Sós Gyu­la, a Bakony Művek vezér­igazgatója a jelenlegi gaz­dasági problémák és felada­tok vállalati konzekvencióit elemezte. A konferencia második napján kedden Melega Tibor külkereskedelmi miniszter­helyettes és Tarafás Imre. a Magyar Nemzeti Bank osztályvezetője tart elő­adást. i

Next

/
Thumbnails
Contents