Délmagyarország, 1983. február (73. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-26 / 48. szám

Balástyai tudósítások Azt beszélik Balástyáról: a Bosnyákon nőtt nagyra, s hogy a kicsi gyerekek hamarébb eligazodnak a pesti piacon," mint a falujuk iskolájában. Persze ebből annyi biztos, hogy a falut jő út szeli ketté, és akinek kedve és módja adódik, könnyen pia­colhat, Balástya lüktető lélegzése eljut más tájakra is, hiszen ahogy mondani szokás: a filmes Kis Pista, az öregségére föl­kapott Gémes Eszter néni hireli a falut. Viszik az emlékeket a kíváncsiskodó szociológusok. Balástya ránézésre mutatós falu. szinte kelleti magát az idegennek, de lakosai fogynak. Kisteleki, szegedi, pesti ember lesz belőlük. A gafgonyi, őszeszéki, fehér-tói tanyákból viszont már nem nagyon érkezik az utánpótlás. Pedig a falu igyekszik magához láncolni a bevándorlót, lakást ajánlanak a szakem­bereknek, magján keltik a kultúrát, és ha módjával is, de a tanács megpróbál lépést tartani a népek gazdagságával. Veres Péter nem sokkal halála előtt, 1968 novemberében beszélge­tett a falubeliekkel, s az eléje tartott naplóba írta: „Itt is jár­tam egyszer és nem sajnálom sem az időt, sem a fáradságot" Faluleltár Strigula a nosztalgiáért Hűtőház a tanyán Ami megvolt, az nagyjából meg is maradt az elmúlt 10 év­ben. Akkor már öregen állt a templom a műút négyelte köz­ségben. Iskolája, óvodája, boltja, művelődési háza Balástyának is megépült annak rendje, s módja szerint. A gyarapodásához tarto­zik, hogy víztornyot állítottak, 12 kilométer vízvezetéket fek­tettek, és 350 házhoz építettek fürdőszobát az elmúlt évtized­ben. Ez idő tájt épült az ABC­áruház, a vízlevezető csatornák zöme. és 5 kilométer betonút. A Rákóczi Tsz-ben állatátvevő­hely. az Alkotmányban disznó­ól épült, s közben megjavították az utakat is. Az erősöüeshez so­roltak még a balástyai tanács­házán 170 új házat, amelyeket 1972 és 1982 között hoztak tető alá, 15 új autóbuszvárót, bitu­menes es villanyfényes labdaru­gópályát. A gyarapodás a diák­otthonon, az orvosi rendelőkön, a művelődési házon is föllelhe­tő. Toldották, renoválták. Épült még közös műtrágyaraktár, és ültettek barackost, almást. A téeszek 9722 hektár földet vé­szelnek a 10 955 hektáros ba­lástyai birtokból. (Vagyonukat csaknem 200 millió forintra be­csülik.) A gazdók 50 millió fo­rintot tartanak a falusi taka­rékban, és mind az 1250 tanyá­ban lesz majd villany, ha ;z őszeszéki tó környékén levőkbe is bevezetik az áramot. Az összefogás és az összetarto­zás példájának mondják, hogy néhányszor a módosabb gazdák kisegítik a szövetkezetet, taná­csot. Egyikük teherautót vett, másikuk járdát épített, amikor előre befizette az adót. A Va­dásztanya vendéglő is furfing­gal került az áfészhez .A vala­mikor zsellérember Bodor La­jos építette, majd eladta a szö­vetkezetnek, mivel azoknak nem volt az építkezéshez hivatalos papírjuk. Kiss István, a művelődési ház igazgatója a „főúti palota" egyik szobájában vonalkákat húz. Ap­rólékos kimutatást eszkábál az elmúlt évtizedek óráiról. Mikor mit csinált, melyik számolható hivatalos munkaidőnek, melyik túlórának. Mondhatná az em­ber, ez már passzió, mikor ki­derül, hivatalos helyre kérik. Szó érte a ház elejét. vezető ember észrevételezte, hogy a művelődési ház igazgatója mun­kaidőben tologatta a kisfiát. Meg is illett kérdezni: valóban mit is csinált az elmúlt huszon­valahány évben a népművelő Balástyán. Jött is rá a szerény válasz: partner volt. Ide aztárl mindenki azt képzel, amit akar. Mert ha Kern Gyurkát kérde­nénk, ő teljesen mást mondana, mint Fekete Matyó, de lehet hogy, az egyetemi oktató Virág Janónak se egyezne a vélemé­nye Borbpla Babuéval, halott annak idején együtt formálták, alakították a klubot. Még szerencse, hogy a kíván­csiskodó utókornak nyom is maradt a „Görbeházban" történ­tekről. Díszes albumok az akko­ri idők lenyomatai, az önként vállalt örömök kifejezői, az együvé tartozás jelképei. Kép a mártélyi sütkérezésekről, rajz a klub meszeléséről, díszes betűk­kel írt gondolatok a játékosra sikerült versengésekről. m ig minden ami hozzátartozott a ba­lástyai fiatalok életéhez. Az if­júsági klubjuknak nagy híre ke­rekedett a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején. Vára volt a mást akaróknak. Szeged­ről. Kistelekről, Csengeléről is csábított magának farmerbe bújt, nagy hajú katonákat. Több­ször kapott díszes, országos el­ismerést. Amikor a népművelő befejezi 1973 augusztusi emlé­kek strigulázását, a kérdező meg a dokumentumok tallózását, nosztalgia támad a mozigépnáz tövénél: Kiss István ezt mondja: — A srácok érezték, hogy ők is valakik. Tele voltak vágyak­kal, akarással, s a klubnak si­került megteremtenie az emberi élet megnyilvánulásait- A bol­dogságot, az összetartozást, a szeretetet. Rengeteg szerelem szövődött, embermeleg kapcsola­tok teremtődtek. — Mások lettek a fiatalok? — A lelkük mélyén olyanok, mint a régiek. Sok érdek érvé­nyesül, nyolc fiatalnak nyolcféle vágya. Változott a világ, atomi­zálódunk, a gyerekeknek is in­kább az egyénileg megszerezhe­tő örömök adnak megnyugvást. Nem érzi szükségességét, hogy tartőzzort valakihez. Most .az anyagi jólét idején, a különvá­lásra sugall a társadalom, az emberek a különlegest hajszol­ják. — Mit cselekszik ilyenkor a népművelő? — Megpróbálja az ellenkező­jét, sarokig tárja a klubajtot. Most is van egy jó baráti közös­ség. A klubzenekar köré cso­portosulnak. A fölújításkor a kultúrház romjain próbálgattak, ők élesztgették a klubot. Meg­szenvedték, hogy egymáshoz tartoznak, sokan csöveseknek ne­vezik őket. Tizenöt-húszan jár­nak ide. közülük ötöt fölvettek fölsőbb iskolákba. Nagy érvágás ez nekünk, mert már kezdtek rákapni a közösségi életre. Film is készült,. s az egyik klubtagunk mondása lett a címe: „Kell, hogy fontos legyek valahol." Ilyesmire vágyódhatnak a ré­gi klubosok is — akik teljesen szétszéledtek az országban —, hiszen megalakult a húszon tú­liak társasága, hogy fölelevenít­senek valamit a régi időkből. összefutva egyikükkel, kide­rült. ő márnem tiltaná kézzel­lábbal a gyerekét a klubtól, de ha vörös festékkel kakastaréjt húzna a hajóba és szakadt gú­nyában ténferegne — lepofozná. Neves Bárkányiak Ha egy Bitó meg egv Dékánv utazik a vona­ton. időnek teltével biztosan kiderítik egymásról a balástyai rokonságot. Rá lehetne Ilyesmit fogni Bárkánvira, Tóthra, Nagymihályra. Névkutatók dolga eldönteni, ki hová tartozik, de egy biztos Bárkányi Józsefből csak az Alkotmány Tsz-ben tízet számolnak. Sorra vesszük őket a tágas iro­dában. A párttitkár sorolja: .. r-lzenhárman voltunk, csak időközben cny­nyien maradtunk. Mind a tízen técsztagck. rende­zett családban élnek. Mindenkihez ragasztott vala­mi nevet a nép, hogy meg tudjanak különböztetni bennünket... ... Oregcsapójóska meg a fia, aki természete­sen Kiscsapójóska, akkor a Csöppüjóska. Őneki az apja kapta ezt a nevet, s az unokára is ráragadt. Az Oregapámjósizát azért hívták igy, mert amiko a disznót akarták megkarikázni, és a dög ellátottá a száját, azt kiabálta: „öregapám, hozza már a bo­tot, támasszuk meg a fogát". Tánjóska bácsi arr A kapta a nevét, hogy szavajárása vo't: Tán mög k ­ne csinálni, tán innál egy pohárral. Az őszeczék 28. alatti Bárkányi Józsefnek nem tudom a másik nevét. Korábban volt Simajóska is, meg van, akit Kacskának hívnak... • . . sok Bárkányi él errefelé. Száznál többel számol a falu. öszeszéken tanyasort is neveztek el róluk. Közel vannak egymáshoz a házak. Gyurkák is szorultak a Jóskák közé, a Fiamgyurka, Sógor­gyurka. Azokból is alcad egy szatyorral, túl laktak a vasúton, az őszeszéki tó felöli oldalon, igaz most­már Csapó-sorra megyünk, ha odamegyünk ... . . . az egyik Bárkányi Jóslui Ausztráliában él. odament még az ötvenes évek elején, jól van, ha­za is szokott jönni. Pár hónapot itthon tölt a le­génykori cimborákkal érdeklődik a barackpiac­ról... ... előfordult eleibe, hogy egyik Jóska fölvette a másik pénzét, mert a munkalapon nem külön­böztették meg őket. Azóta már a bérszámfejtök is direkt kérik, hogy tegyen köztük különbséget, aki leadja a teljesítést igazoló papírokat... ... apámat Hírős VÍrijóskának nevezték, szere­tett élni, nem vetette meg se az italt, se a nőket. Idővel engem átkereszteltek Titkárjóskának, a fia mat aki traktoros, utánam Kistitkárjóskának szó­lít; dk... az unoka nem lett Jóska, mert lány ét Tünde, de ha fiú is születik, gondolom, nem ta­gadják meg tőle az öregapja nevét... Balogh Zoltánt akármelyik mesterember megirigyelhetné. Tanyájában minden pontos, és vág a másikhoz. A tárolónak alakítható garázs a disznóólhoz, a kazánház a fóliaalagutakhoz. Maga renoválta tanyájához dí­szes műanyag várat ragasztott. Kertészkedő, iparkodó család. Találkozásunkkor Zoltán, a fiú, és a felesége az ágyások között dolgozott, az apa meg a fúrógé­pet eresztette a bakra fektetett ajtónak. Kiderült: a levélajtót azért szükséges összepászítani a falemezzel, hogy be ne engedje a meleget a házba. Ilyesmi ál­talában fordítva szokás rendes helyen, de okg is megtudódott: A barkácsoló émber műtatjá. — Ajtó lesz a hűtőházra. — Valamelyik cégnek csinál­ja? — Nem, magunknak. A kis kamrát alakítottuk át hűvös tá­rolónak. Megnéztük kívülről-belülről. s meg is tudtuk a keletkezesét, íme a summázat: — Kiszedtük igaz a fiammal az almafákat, de mire a barac­kos terem, addig is lesz ebben portéka. Akinek van, ide hozza, akinek kell majd elviszi. — Sokba került a hozzávaló? — Nem olcsók a gépek, de in­kább a munka volt drága. Ki voltunk szolgáltatva a szerelő kénye-kedvének. De még így is jobban jártunk, mintha a jász­berényi hűtőgépgyár szakembe­reivel csináltatjuk. — Miért? — Szaladgáltunk hozzáértő emberért, s eljutottunk a gyár­ba. Ött mondták, lejön két em­ber, megcsinálja maszekban. tgv is lett, de csak a tervezésért akartak kérni 120 ezer forintot. Kifizettünk egy tank benzint, es visszaküldtük ókét. így majd­nem mindent magunk csinál­tunk. A Balogh család Csengeléről honosodott Balástyára, hogy a gyerekeknek közelebb legyen a város. Az állomás mellett vet­tek tanyát, és kevéske téesztag­ság után földet béreltek, és ap­ránként fóliavárat húztak. Mind­két gyerek egyetemet végzett. Irénke Forráskútra ment féij­hez, Zoltán Kisteleken épített. Apjuk egy időre visszahívta őket a gazdaságba. A fiú külön­ben borász, és előtte a puszta­mérgesi Rizling Tsz-ben dolgo­zott. Most ő az „elektromérnök". Vasakat fúr, farag, hegeszt, fó­liát ragaszt, millió madzagoól kötöz hálót, és piacra jár ren­dületlenül. Ugyanakkor besegít a vegyszerek összeállításába, per-. metez, meg mindent csinál, amit a fólia parancsol. Az apja mond­ja: — Valakinek mindig gumi­csizmában kell aludni, ha riaszt a csengő, ne legyen oda a ter­més. Nem várt üzemzavar milliós károkat okozhat, szinte pillana­tok alatt. Máshol mesélték, hogy volt mikor az áramszünet miatt megfagyott minden. Baloghék még motor hajtotta áramfejlesz­tőt is beszereztek. Mondván: so­sem árt az óvatosság. Sokan élnek még Baloghékh JZ hasonlóan, hogy időben legyen paradicsom, paprika, krumpli a piacokon. A balástyai gazda, ha csak teheti, maga ad tovább a portékán, megkímélve a zöldség­kereskedőket az értékesítéssel járó gondoktól, bajoktól. A gaz­dagodás alapjának tartják, hogy ami megterem, azon idejében illik túladni, mert másképp hiá­ba erőlködnek. A faluhoz illően mostanában többen vállalták, hogy kalákába fognak a házépítéshez. A temp­lomtól, a Pántlika úton indulva, már láthatók az első próbálkozá­sok sikerei. Formás kis házak magaslanak egymás mellett. A folytonos áremelkedések hatásai a napi vásárlásoknál még csak kicsit érződnek. A lakások épí­tésekor viszont már sokan ké­rik a hivatalt, adjon több időt az otthon megteremtésére. Má­sik figyelmeztető felkiáltójel is ott pirosodik a közért aggódok füzetében. Míg a gazdag erősö­dik, a szegény gyengül, s ki tud­ja miért, már a középkorú em­berek közül is sokan kötnek el­tartási szerződést. Beszélik, hogy a nagy pom­pának igencsak feketék az árny­oldalai. Sok gyermek fordul a szülei ellen, pörösködnek a va­nért, s az érzelmek mintha meg­csappantak volna egymás iránt. Egyre jobban hajtja az embere­ket a vagyonzerzés vágya, és nincs aki, vagy ami megálljt pa­rancsolna. Aki a maga akaratán kívül szorult tehetetlenségre, annak is megpróbál fogódzót ajánlani a közösség. A fizetett gondosko­dók a tanács emberei, akik föl­térképezik a segítségre szoruló­kat. és megpróbálnak a lehetősé­gekhez mérten — sajnos egyre nehezebben — enyhíteni a fáj­dalmakon. Mint a legutóbbi ki­mutatás is igazolja, Balástyán évente nyolc-kilencszázezer fo­rintot osztanak szét idősök, se­gítségre szorulók között. Ez is hozzátartozik a gazdag­sághoz. MAJOROS XIBOR

Next

/
Thumbnails
Contents